Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-01 / 127. szám
Munkájukra továbbra is szükség van Aki két-három évtizedet, ▼agy még annál is többet eltöltött egy munkahelyen, annak bizöhy nagyon nehéz megválnia tőle. Hiszen a gyárnak, üzemnek minden zegét-zúgát megismerte, részese volt a fejlődés örömeinek, problémáinak. S természetesen — a nyugdíjkorhatár elérkeztével — a legnehezebb a munkatársak, barátok mindennapos társaságát nélkülözni. A nyugdíjba menetel persze nem jelent végleges szakítást. A gyárral, a barátokkal, a munkatársakkal továbbra is fenn lehet tartani a kapcsolatot, csak hát a találkozások nem olyan gyakoriak, mint azelőtt. Még nehezebb a nyugdíjba menetel a párttagoknak. Hiszen ők nem csupán a gyári, üzemi kollektívától válnak megr hanem a pártalapszer- vez.et munkájában sem vésznek részt a továbbiakban. És bizony furcsa érzés, hogy az e kommunista, aki felelősségteljesen nyilvánított véleményt a termelés, a takarékosság, a pártépítés, vagy a közművelődés kérdéseiben, a nyugdíjkorhatár elértével távol kerül mindezektől. Az üzemi pártszervezet életétől. Illetve — csak látszólag kerül távol. Mert igaz, hogy az üzemi, hivatali alapszervezet munkájában nem vesz részt, de részt vehet, sőt részt kell, vennie a lakóhelyileg illetékes alapszervezet munkájában. S ez a munka cseppet sem könnyebb és nem is kevésbé fontos, mint az előző. Csak éppen más. Nem az alapvető kérdésekben, hiszen a párt politikai irányvonalát képviselni, érvényre juttatni mindenhol egyformán kell, csak mások a helyi sajátosságok, más a párttagság összetétele és még sorolhatnánk tovább. Az is igaz és törvényszerű is, hogy az „átállás” nem könnyű. Éppen ezért szükséges az, hogy a lakóhelyi párta lapszervezet vezetősége, de egész kollektívája is segítse az átigazolt párttagok minél könnyebb és gyorsabb beilleszkedését. Tudatosítsák, hogy a párt továbbra is igényt tart munkájukra, bízzák meg őket feladatokkal, tartsanak igényt aktív közreműködésükre. Hiszen a nyugdíjasok zöme nem öreg, hanem nagyon is agilis, aktív ember, aki szívesen vesz részt bármilyen jellegű feladat megoldásában. Nagyon téves és elfogadhatatlan nézet az, hogy a párt „lemond” a nyugdíjba vonult tagjairól Nem mond és nem is mondhat le, hiszen olyan emberekről van szó, akik hosszú éveken, évtizedeken át bizonyították hűségüket, elkötelezettségüket és igen komoly érdemeket szereztek a pártmunkában. És nagyon sok tapasztalatot, amire a továbbiakban is szükség van — egy más munkaterületen. Bizonyos mértékig más a helyzet azoknál a nyugdíjba vonult párttagoknál, akik a nyugdíj után továbbra is rendszeresen dolgoznak — természetesen csökkentett munkaidőben — ugyanazon a munkahelyen. Részükről érthető és jogos is az az igény, hogy továbbra is ugyanabban az alapszervezetben tevékenykedjenek, hiszen munkájukat, tapasztalataikat ott jobban kamatoztathatják. A lényeg azonban az, hogy • nyugdíjas években is érezzék továbbra is a párt sze- retetét, megbecsülését, tiszteletét mindazok, akik fáradságos munkájukkal rászolgáltak a tiszteletre, a bizalomra És ezt leginkább ügy lehet érezni, ha világosan kitűnik: a párt számít további munkájukra. Kaposi Levente „Barátságunk örök és megbonthatatlan...” Beszélgetés Nagy Máriával, az MSZBT főtitkárával Az ország még romokban hevert, az új élet csírái éppen csak hajtani kezdtek a háborús időktől megviselt városokban és falvakban, amikor a baráti szálak elmélyítésének első lépéseként 1945. június 9-én Rákospalotán megalakult a Magyar— Szovjet Művelődési Társaság. A közelgő jubileum kapcsán kértük meg Nagy■ Máriát, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkárát, hogy idézze fel a' harminc évvel ezelőtti eseményeket. — Az MSZBT elődjét a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságot a palotai munkások, az egykori ellenállók, a Vörös Hadsereghez csatlakozott partizánok hozták létre. Ez a mag duzzadt aztán tovább, s nem sokkal később megalakult Budapesten a Központi Művelődési Társaság. A kezdeményező rákos- palotai munkások mellett olyanok lettek a baráti szálakat ápoló kör tagjai, mint az akkor már neves tudós, Szent-Györgyi Albert, akit egyben a társaság első elnökévé is megválasztottak, vagy mint Bajor Gizi, Gobbi Hilda és Major Tamás. Ök kezdték el azt az úttörőmunkát, amelynek a révén az elkövetkezendő években létrejött a magyar—szovjet kulturális csereegyezmény. A társaság célja ugyanis az volt, hogy megismertesse a magyar néppel a szovjet kultúra remekeit, a tudomány, a technika és a gazdasági építőmunka eredményeit. — 1956-ban megszűnt a Központi Művelődési Társaság, a munkát az újonnan alakult Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportjai folytatják. Mit tart az MSZBT legfontosabb tevékenységi területének? I — Az üzemekben, termelő- szövetkezetekben, a legkülönbözőbb munkahelyeken, valamint az iskolákban hozzávetőlegesen 1200 tagcsoport működik. Az egyik helyen a nyelvoktatásban értek el kiemelkedő eredményeket, máshol az utazók, a Szovjetunió népei, tájai • iránt érdeklődők vannak nagyobb számban. Több csoportunk tagjai a gazdasági és a tudományos kutatómunka eredményeivel foglalkoznak, nem beszélve a népek zenéjét, táncait, irodalmát és művészetét tanulmányozók egész soráról. Szerteágazó tehát a tagcsoportok tevékenysége, egy cél azonban közös: a lehetőségeinkhez mérten kiegészíteni a párt propagandamunkáját, megismertetni a békéért és a népek barátságáért a Szovjetunióval együtt tett lépéseinket, s még közelebb hozni egymáshoz a magyar és a szovjet embereket. Valahogy olyan gyümölcsöző formában, ahogy azt Heves megye és a szovjetunióbeli Csuvasia lakói teszik évek óta... — A baráti kapcsolatok elmélyítése és bővítése a célja a Szovjetunióban működő Szovjet—Magyar Baráti Tár~ saságnak is. Milyennek ítéli meg a két társaság kapcsola. tát? — Tizenhat éve alakult meg a szovjet baráti társaság és 16 éve állunk szoros kapcsolatban egymással. Kétévenként együttműködési tervet készítünk. Megállapodunk a különböző szintű és összetételű delegációk, művészeti csoportok, szakemberek cseréjében. Tudósok, politikusok, munkások, parasztok és diákok találkozóit szervezzük meg. A két ország életét bemutató tárlatokat rendezünk, kulturális heteket tervezünk és tartunk a fővárosban és vidéken egyaránt. Ez a felsorolás bizonyára nem tükrözi úgy a közös tevékenységünket, mint ahogy az a napi gyakorlatban történik, de egy ilyen rövidre szabott beszélgetésben nincs mód kitérni minden apró részletre. Egyetlen példát hadd említsek még arra, hogy mennyire figyelemmel kísérik, s miként értékelik a két társaság közös munkáját. Eredményeinkért, együttműködési sikereinkért az MSZMP XI. kongresszusa alkalmából itt járt Brezsnyev elvtárs a Népek Barátsága kitüntetést nyújtotta át az MSZMP-nek... — Egy ilyen rangos kitüntetés kötelez. Melyek a jövő tervei? — Hadd tallózzam a közeljövő terveiből. Az év hátralevő része, bár ilyen volt az első öt hónap is, számunkra rendkívül mozgalmas lesz. Nemzetközi Tanácskozást hívunk össze Budapesten, ahol a szocialista országok baráti társaságainak a vezetői és képviselői találkoznak. A konzultáció célja: összehangolni a tevékenységünket. Ősszel rendezzük meg hazánkban a szovjet kultúra napjai elnevezésű, évről évre visszatérő eseménysorozatunkat Annyit máris elárulhatok, bár a szervezők még dolgoznak, hogy gazdag program várja az érdeklődőket. Találkozhatnak a szovjet operaművészet kiválóságaival, a tudományos élet kiemelkedő egyéneivel, az űrkutatás szakembereivel és természetesen olyan színészekkel, mint Stir- litz, azaz Tyihonov, aki ezúttal a Front szárnyak nélkül című filmben mutatkozik be a magyar közönségnek, s személyesen is eljön Budapestre — ’mondta befejezőül Nagy Mária, az MSZBT főtitkára. Szilvás István A nap 24 órájában háromszor embersokaságot bocsát ki magából és fogad be a patinás hírű egri üzem, a dohánygyár. Ebből a sokaságból lépett elő Fiola Tirádámé, dohányfeldolgozó- szakmunkás, a cigarettagyártási osztály csoportvezetője, — és nyerte el a sokaság bizalmát. Az 1. számú országgyűlési választó- kerület jelöltje lett ez a tartásosan komoly, s ugyanakkor derűsen vonzó egyéniségű fiatalasszony. látszólag hosszú út vezetett idáig. Egerben született, Májusi remények és gondok a hatvani határban Nap aüt, aztán hirtelen felhő borul a tájra, s a földekről mindenki fedél alá menekül. Ilyen változó időjárásban vesszük sorra a Lenin Termelőszövetkezet különböző tábláit, Pete János termelési főmérnökkel latolgatva a kilátásokat, a zöld határ ígéretét. — Baerkétszáz hektárnyi búza vetésünk van, s 38 mázsás átlagtermést terveztünk — mondja a csányi út mentén, ahol elsőként áll meg gépkocsink. — Nos, két termésbecslést csináltunk már, s ahogyan a tőállomány, valamint a kalász hosszúságmérése mutatja, reményünk van a többiettermésre. Mint ismeretes, szövetkezetünk messzemenően magáévá tette a kormány programját, az idén kétszáz hektárnál nagyobb földterületen termelünk cukorrépát Itt némi gondot okosáét, hogy a talajfertőtlenítő szerek rossz hatékonysága miatt mintegy 25—30 hektáron újra kellett vetnünk. Viszont a másodvetés szépen fejlődac, s ma már nem aggodalmaskodunk a répa miatt Ezt mondhatom 700 hektárnyi kukoricánkról is! Borsónk, sajnos kevesebbet ígér, mert a vetőmag nem került beérett, tökéletesen művélt földbe. De gondolom, kárpótol bennünket a paradicsom, valamint a szépen fejlődő dinnye, amit 170 hektáron termesztünk. A gépműhelybe« A mindinkább közelgő betakarítás előtt fontos tudnunk, mi újság a gépműhelyben, ahol egész télen át folyt a különböző masinák javítása, előkészítése. Gyákovics István elismerően nyilatkozott a keze alatt dolgozó munkások teljesítményéről. — Kombájnosaink majdnem százszázalékosan teljesítették már feladatukat, pedig bőven akadt tennivalójuk. Három John Deere, öt E— 512-66, két SZK—4-es kombájnunk munkára készen áll. A vezetőség úgy határozott, hogy az utóbbi fajtából még egyet beszerzünk, s a borsó betakarításánál hasznosítjuk. Vettünk négy 6 tonnás pótkocsit is a szállítások gyorsítására. Nem beszélhetek kedvezően ugyanekkor az alkatrész-utánpótlásról, pedig a betakarítás előtt mindent igyekszünk előteremteni, hogy menet közben ne érje károsodás a termést. A német kombájnokhoz egyszerűen semmit sem lehet kapni, pedig ugyancsak kilincselünk. Előreláthatólag áthidalható megoldásra kerül sor. Kivonunk egy E—512-est a betakarításMunkában a Kun Béla bői, s érmék az alkatrészeit nyomjuk oda, ahol éppen szükség lesz rá. Hasonlóan rossz a traktoralkatrész-helyzet, s az ügy kapcsán azt kell mondjam, önmagunkra és ötleteinkre utalva keressük a bajból kivezető utat. Ami nem sikerült Azt viszont már Kepes Lajostól hallottuk, hogy a termelőszövetkezet igyekezett a maga módján föllendítem a zöldségtermesztést, s a város lakosságának ellátása érdekében kedvezménnyel segítette a háztáji kertészeteket. Darabonként mindössze tíz fillérért ajánlottak fel a tagoknak saját nevelésű paradicsom-palántát, továbbá szakszerű növényvédelmet ígértek. — Az ösztönzés hiábavalónak bizonyult — jegyzi meg a háztáji felelős. — Tagjaink mindössze négy hektáron termelnek majd dinnyét, három hektárnyi földbe pedig burgonya, vegyes zöldség került Mit csinálnak a parcellákkal? A megváltást nem kérők nagy többsége továbbra is kitart a hagyományos kukorica mellett. Meg kell valljam, az esetek nagy hányadában ez érthető, magyarázható. A zöldségtermesztés munkaigényes, sok fizikai erőt feltételező tevékenység. Tagságunk jelentősebb fele viszont az idős korosztályhoz tartozik, s már nem bírja, nein meri nyakába venni ezt a nehéz feladatot. Persze nem adjuk fel a programot. S a további évek fejlődésében szocialista brigád. segítségünkre lehet az idei *v eredménye, a beért és jól fizető dinnye, burgonya, káposzta, gyökér, paradicsom. Oktalan spórolás Áprilisban megbeszélésen vettek részt a Lenin Termelőszövetkezet szocialista brigádjainak vezetői. Ezen nemcsak az év végéig tartó feladatokat körvonalazták, hanem szóba került a munka- verseny^ takarékosság jellege is. Természetesen nem az öncélú, oktalan spórolásra gondoltak a résztvevők, hanem a pazarlás, a felelőtlen munkavégzés következményeinek felszámolására. Alig két hónap elteltével már eredménnyel szolgálhatunk e célkitűzések dolgában. S példaként hadd emeljük ki a szarvasmarhaágazatban dolgozó Egyesült Vörös Csillag szocialista brigádot! Ennek a tagjai figyelmes gondozómunkával, pontos takarmány-gazdákod ássál, az egyenletes etetés feltételeinek biztosításával már most másfél százalékkal túlteljesítették gazdaságossági verseny vállalásukat, ami sok százá liter tejtöbbletben, több máasa terven felüli húshozamban mutatkozik meg, jelent gazdagodást a szövetkezének.' Még ehhez kívánkozik: eredményüket a tervezett költségszint túllépése nélkül érték el, ami az egyetlen járható út, s az egész gazdaság, de önmaguk érdekét is szolgáló módszer. (moldvay) Át 1. 8*. választókerület jelöltje Fiala Tivadarné öt testvére közül ma négyen élnek: nagyobbik bátyja garázsmester, a másik lakatos, a húga pedig építészmérnök. Fiatalon, 16 éves- korában került munkásnak a dohánygyárba, ahol 39 éven át édesanyja is dolgozott. Édesapja a kórház dolgozója volt négy évtizeden át. Korán bekapcsolódott a mozgalmi, közéleti tevékenységbe. Szak- szervezeti bizalmiként kezdte, s ma is tagja az üzemi tanácsnak, az SZMT nőbizottságának, három évvel ezelőtt pedig a Hazafias Népfront megyebizottságának elnöki tisztét bízták rá. Sok százan szeretik, becsülik és tisztelik, munkatársai és mindenki, aki közelebbről vagy csak futólag ismeri. Életpályája, munkája, embersége, segíteni akarása nem egyedülálló, de példamutató. Aki nem ismerheti közelebbről, nem is gondolná, hogy e finom vonású, kék szemű fiatalasszonyban mennyi energia, akaraterő és felelősségérzés van. Helytáll a családban, a munkahelyen, ahol három műszakban dolgozik, s ugyanakkor fáradhatatlan az egyem és közügyek intézésében is. Nem kis feladat... Egész embert, anyát igénylő két lánygyermekének problémái, gondjai között még inkább. önmaga megítélésében szerény. A krónikást azonban nem nevezheti szerénytelennek, ha többet tud Fiala Tivadarnéról, mint amennyit szavaival elárul, íme például kitüntetéseinek listája: 1954: sztahanovista jelvény; 1955 és 1956: A szakma kiváló dolgozója; 1970: A vállalat kiváló dolgozója; 1971: a Munka Érdemrend bronz fokozata; 1973: a „Népfront mozgalomért” kitüntetés. — Munkahely, közélet, család . .. Sok teher, feladat ez... (?) — Nekem eddig még mindig sikerült összeegyeztetni az „érdekeket”. Nem tartom nyűgnek mások ügyeivel bajlódni. Higgye el, sokat kap az ember cserébe. Még akkor is, ha panasszal fordulnak hozzá. Azt jelenti, hogy megbíznak bennem. Ügy alakítottam ki az életritmusomat, hogy nem okoz fáradtságot a munka, a különböző megbízatás és feladat. Sokszor látok sokkal kevésbe elfoglalt embereket, * akik összehasonlíthatatlanul fáradtabbak, mint én, mert rossz időbeosztással élnek. Persze ehhez hozzá kell tennem, hogy nekem rengeteget segít a férjem, a családom. És sokat segít édesanyám, édesapám, akikkel együtt élünk. — Mi a képviselőjelölt programja, mi az útravaló? — Több, másabb program és útravaló szerintem nem kell annál, amit a XI. kongresszus meghatározott. Ehhez kellenek az egyéni hozzájárulások. Az egyéni hozzájárulásunk annyi, hogy hamarabb és jobban megvalósuljanak, elintéződjenek a dolgok, közös dolgaink. Egyáltalán, hogy törődjünk az emberekkel, tartsuk számon gongjaikat. Hogy szépet, emberit tegyünk, teremtsünk és hagyjunk majd maguk mögött az utánunk jövő nem* (pataky) ,NmüsmCi 1975. június I,, vasárnap