Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

Munkájukra továbbra is szükség van Aki két-három évtizedet, ▼agy még annál is többet el­töltött egy munkahelyen, an­nak bizöhy nagyon nehéz megválnia tőle. Hiszen a gyárnak, üzemnek minden zegét-zúgát megismerte, ré­szese volt a fejlődés örömei­nek, problémáinak. S termé­szetesen — a nyugdíjkorha­tár elérkeztével — a legne­hezebb a munkatársak, ba­rátok mindennapos társasá­gát nélkülözni. A nyugdíjba menetel persze nem jelent végleges szakítást. A gyárral, a barátokkal, a munkatár­sakkal továbbra is fenn le­het tartani a kapcsolatot, csak hát a találkozások nem olyan gyakoriak, mint az­előtt. Még nehezebb a nyugdíjba menetel a párttagoknak. Hi­szen ők nem csupán a gyári, üzemi kollektívától válnak megr hanem a pártalapszer- vez.et munkájában sem vész­nek részt a továbbiakban. És bizony furcsa érzés, hogy az e kommunista, aki felelős­ségteljesen nyilvánított véle­ményt a termelés, a takaré­kosság, a pártépítés, vagy a közművelődés kérdéseiben, a nyugdíjkorhatár elértével tá­vol kerül mindezektől. Az üzemi pártszervezet életétől. Illetve — csak látszólag ke­rül távol. Mert igaz, hogy az üzemi, hivatali alapszervezet munkájában nem vesz részt, de részt vehet, sőt részt kell, vennie a lakóhelyileg illeté­kes alapszervezet munkájá­ban. S ez a munka cseppet sem könnyebb és nem is ke­vésbé fontos, mint az előző. Csak éppen más. Nem az alapvető kérdésekben, hiszen a párt politikai irányvonalát képviselni, érvényre juttatni mindenhol egyformán kell, csak mások a helyi sajátos­ságok, más a párttagság összetétele és még sorolhat­nánk tovább. Az is igaz és törvényszerű is, hogy az „átállás” nem könnyű. Éppen ezért szüksé­ges az, hogy a lakóhelyi párta lapszervezet vezetősége, de egész kollektívája is se­gítse az átigazolt párttagok minél könnyebb és gyorsabb beilleszkedését. Tudatosítsák, hogy a párt továbbra is igényt tart munkájukra, bíz­zák meg őket feladatokkal, tartsanak igényt aktív közre­működésükre. Hiszen a nyugdíjasok zöme nem öreg, hanem nagyon is agilis, ak­tív ember, aki szívesen vesz részt bármilyen jellegű fel­adat megoldásában. Nagyon téves és elfogad­hatatlan nézet az, hogy a párt „lemond” a nyugdíjba vonult tagjairól Nem mond és nem is mondhat le, hi­szen olyan emberekről van szó, akik hosszú éveken, év­tizedeken át bizonyították hűségüket, elkötelezettségü­ket és igen komoly érdeme­ket szereztek a pártmunká­ban. És nagyon sok tapasz­talatot, amire a továbbiak­ban is szükség van — egy más munkaterületen. Bizonyos mértékig más a helyzet azoknál a nyugdíjba vonult párttagoknál, akik a nyugdíj után továbbra is rendszeresen dolgoznak — természetesen csökkentett munkaidőben — ugyanazon a munkahelyen. Részükről érthető és jogos is az az igény, hogy továbbra is ugyanabban az alapszerve­zetben tevékenykedjenek, hi­szen munkájukat, tapasztala­taikat ott jobban kamatoz­tathatják. A lényeg azonban az, hogy • nyugdíjas években is érez­zék továbbra is a párt sze- retetét, megbecsülését, tisz­teletét mindazok, akik fárad­ságos munkájukkal rászol­gáltak a tiszteletre, a biza­lomra És ezt leginkább ügy lehet érezni, ha világosan kitűnik: a párt számít to­vábbi munkájukra. Kaposi Levente „Barátságunk örök és megbonthatatlan...” Beszélgetés Nagy Máriával, az MSZBT főtitkárával Az ország még romokban hevert, az új élet csírái ép­pen csak hajtani kezdtek a háborús időktől megviselt városokban és falvakban, amikor a baráti szálak el­mélyítésének első lépéseként 1945. június 9-én Rákospalo­tán megalakult a Magyar— Szovjet Művelődési Társaság. A közelgő jubileum kapcsán kértük meg Nagy■ Máriát, a Magyar—Szovjet Baráti Tár­saság főtitkárát, hogy idézze fel a' harminc évvel ezelőtti eseményeket. — Az MSZBT elődjét a Magyar—Szovjet Művelődési Társaságot a palotai munká­sok, az egykori ellenállók, a Vörös Hadsereghez csatlako­zott partizánok hozták létre. Ez a mag duzzadt aztán to­vább, s nem sokkal később megalakult Budapesten a Központi Művelődési Társa­ság. A kezdeményező rákos- palotai munkások mellett olyanok lettek a baráti szá­lakat ápoló kör tagjai, mint az akkor már neves tudós, Szent-Györgyi Albert, akit egyben a társaság első elnö­kévé is megválasztottak, vagy mint Bajor Gizi, Gobbi Hil­da és Major Tamás. Ök kezd­ték el azt az úttörőmunkát, amelynek a révén az elkövet­kezendő években létrejött a magyar—szovjet kulturális csereegyezmény. A társaság célja ugyanis az volt, hogy megismertesse a magyar nép­pel a szovjet kultúra reme­keit, a tudomány, a technika és a gazdasági építőmunka eredményeit. — 1956-ban megszűnt a Központi Művelődési Társa­ság, a munkát az újonnan alakult Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság tagcsoportjai folytatják. Mit tart az MSZBT legfontosabb tevékenységi te­rületének? I — Az üzemekben, termelő- szövetkezetekben, a legkü­lönbözőbb munkahelyeken, valamint az iskolákban hoz­závetőlegesen 1200 tagcsoport működik. Az egyik helyen a nyelvoktatásban értek el ki­emelkedő eredményeket, más­hol az utazók, a Szovjetunió népei, tájai • iránt érdeklődők vannak nagyobb számban. Több csoportunk tagjai a gazdasági és a tudományos kutatómunka eredményeivel foglalkoznak, nem beszélve a népek zenéjét, táncait, iro­dalmát és művészetét tanul­mányozók egész soráról. Szer­teágazó tehát a tagcsoportok tevékenysége, egy cél azon­ban közös: a lehetőségeink­hez mérten kiegészíteni a párt propagandamunkáját, megismertetni a békéért és a népek barátságáért a Szovjet­unióval együtt tett lépésein­ket, s még közelebb hozni egymáshoz a magyar és a szovjet embereket. Valahogy olyan gyümölcsöző formában, ahogy azt Heves megye és a szovjetunióbeli Csuvasia la­kói teszik évek óta... — A baráti kapcsolatok el­mélyítése és bővítése a célja a Szovjetunióban működő Szovjet—Magyar Baráti Tár~ saságnak is. Milyennek ítéli meg a két társaság kapcsola. tát? — Tizenhat éve alakult meg a szovjet baráti társaság és 16 éve állunk szoros kap­csolatban egymással. Két­évenként együttműködési ter­vet készítünk. Megállapodunk a különböző szintű és összeté­telű delegációk, művészeti csoportok, szakemberek cse­réjében. Tudósok, politiku­sok, munkások, parasztok és diákok találkozóit szervezzük meg. A két ország életét be­mutató tárlatokat rendezünk, kulturális heteket tervezünk és tartunk a fővárosban és vidéken egyaránt. Ez a felso­rolás bizonyára nem tükrözi úgy a közös tevékenységün­ket, mint ahogy az a napi gyakorlatban történik, de egy ilyen rövidre szabott beszél­getésben nincs mód kitérni minden apró részletre. Egyet­len példát hadd említsek még arra, hogy mennyire figye­lemmel kísérik, s miként ér­tékelik a két társaság közös munkáját. Eredményeinkért, együttműködési sikereinkért az MSZMP XI. kongresszusa alkalmából itt járt Brezsnyev elvtárs a Népek Barátsága kitüntetést nyújtotta át az MSZMP-nek... — Egy ilyen rangos kitün­tetés kötelez. Melyek a jövő tervei? — Hadd tallózzam a közel­jövő terveiből. Az év hátra­levő része, bár ilyen volt az első öt hónap is, számunkra rendkívül mozgalmas lesz. Nemzetközi Tanácskozást hí­vunk össze Budapesten, ahol a szocialista országok baráti társaságainak a vezetői és képviselői találkoznak. A konzultáció célja: összehan­golni a tevékenységünket. Ősszel rendezzük meg ha­zánkban a szovjet kultúra napjai elnevezésű, évről évre visszatérő eseménysorozatun­kat Annyit máris elárulha­tok, bár a szervezők még dol­goznak, hogy gazdag prog­ram várja az érdeklődőket. Találkozhatnak a szovjet ope­raművészet kiválóságaival, a tudományos élet kiemelkedő egyéneivel, az űrkutatás szak­embereivel és természetesen olyan színészekkel, mint Stir- litz, azaz Tyihonov, aki ez­úttal a Front szárnyak nél­kül című filmben mutatkozik be a magyar közönségnek, s személyesen is eljön Buda­pestre — ’mondta befejezőül Nagy Mária, az MSZBT fő­titkára. Szilvás István A nap 24 órájában há­romszor embersokaságot bo­csát ki magából és fogad be a patinás hírű egri üzem, a dohánygyár. Ebből a soka­ságból lépett elő Fiola Tirá­dámé, dohányfeldolgozó- szakmunkás, a cigaretta­gyártási osztály csoportve­zetője, — és nyerte el a so­kaság bizalmát. Az 1. szá­mú országgyűlési választó- kerület jelöltje lett ez a tartásosan komoly, s ugyan­akkor derűsen vonzó egyé­niségű fiatalasszony. látszólag hosszú út veze­tett idáig. Egerben született, Májusi remények és gondok a hatvani határban Nap aüt, aztán hirtelen fel­hő borul a tájra, s a földek­ről mindenki fedél alá mene­kül. Ilyen változó időjárás­ban vesszük sorra a Lenin Termelőszövetkezet különbö­ző tábláit, Pete János terme­lési főmérnökkel latolgatva a kilátásokat, a zöld határ ígé­retét. — Baerkétszáz hektárnyi búza vetésünk van, s 38 má­zsás átlagtermést terveztünk — mondja a csányi út men­tén, ahol elsőként áll meg gépkocsink. — Nos, két ter­mésbecslést csináltunk már, s ahogyan a tőállomány, vala­mint a kalász hosszúságméré­se mutatja, reményünk van a többiettermésre. Mint ismere­tes, szövetkezetünk messze­menően magáévá tette a kor­mány programját, az idén kétszáz hektárnál nagyobb földterületen termelünk cu­korrépát Itt némi gondot okosáét, hogy a talajfertőtle­nítő szerek rossz hatékonysá­ga miatt mintegy 25—30 hek­táron újra kellett vetnünk. Viszont a másodvetés szépen fejlődac, s ma már nem ag­godalmaskodunk a répa miatt Ezt mondhatom 700 hektárnyi kukoricánkról is! Borsónk, sajnos kevesebbet ígér, mert a vetőmag nem került beérett, tökéletesen művélt földbe. De gondolom, kárpótol bennünket a paradi­csom, valamint a szépen fej­lődő dinnye, amit 170 hektá­ron termesztünk. A gépműhelybe« A mindinkább közelgő be­takarítás előtt fontos tud­nunk, mi újság a gépműhely­ben, ahol egész télen át folyt a különböző masinák javítá­sa, előkészítése. Gyákovics István elismerően nyilatko­zott a keze alatt dolgozó mun­kások teljesítményéről. — Kombájnosaink majd­nem százszázalékosan teljesí­tették már feladatukat, pedig bőven akadt tennivalójuk. Három John Deere, öt E— 512-66, két SZK—4-es kom­bájnunk munkára készen áll. A vezetőség úgy határozott, hogy az utóbbi fajtából még egyet beszerzünk, s a borsó betakarításánál hasznosítjuk. Vettünk négy 6 tonnás pótko­csit is a szállítások gyorsítá­sára. Nem beszélhetek kedve­zően ugyanekkor az alkat­rész-utánpótlásról, pedig a betakarítás előtt mindent igyekszünk előteremteni, hogy menet közben ne érje károso­dás a termést. A német kom­bájnokhoz egyszerűen sem­mit sem lehet kapni, pedig ugyancsak kilincselünk. Elő­reláthatólag áthidalható meg­oldásra kerül sor. Kivonunk egy E—512-est a betakarítás­Munkában a Kun Béla bői, s érmék az alkatrészeit nyomjuk oda, ahol éppen szükség lesz rá. Hasonlóan rossz a traktoralkatrész-hely­zet, s az ügy kapcsán azt kell mondjam, önmagunkra és ötleteinkre utalva keres­sük a bajból kivezető utat. Ami nem sikerült Azt viszont már Kepes La­jostól hallottuk, hogy a ter­melőszövetkezet igyekezett a maga módján föllendítem a zöldségtermesztést, s a város lakosságának ellátása érdeké­ben kedvezménnyel segítette a háztáji kertészeteket. Da­rabonként mindössze tíz fil­lérért ajánlottak fel a ta­goknak saját nevelésű para­dicsom-palántát, továbbá szakszerű növényvédelmet ígértek. — Az ösztönzés hiábavaló­nak bizonyult — jegyzi meg a háztáji felelős. — Tagjaink mindössze négy hektáron termelnek majd dinnyét, há­rom hektárnyi földbe pedig burgonya, vegyes zöldség ke­rült Mit csinálnak a parcel­lákkal? A megváltást nem kérők nagy többsége tovább­ra is kitart a hagyományos kukorica mellett. Meg kell valljam, az esetek nagy há­nyadában ez érthető, magya­rázható. A zöldségtermesztés munkaigényes, sok fizikai erőt feltételező tevékenység. Tagságunk jelentősebb fele viszont az idős korosztályhoz tartozik, s már nem bírja, nein meri nyakába venni ezt a nehéz feladatot. Persze nem adjuk fel a programot. S a további évek fejlődésében szocialista brigád. segítségünkre lehet az idei *v eredménye, a beért és jól fi­zető dinnye, burgonya, ká­poszta, gyökér, paradicsom. Oktalan spórolás Áprilisban megbeszélésen vettek részt a Lenin Terme­lőszövetkezet szocialista bri­gádjainak vezetői. Ezen nem­csak az év végéig tartó fel­adatokat körvonalazták, ha­nem szóba került a munka- verseny^ takarékosság jellege is. Természetesen nem az ön­célú, oktalan spórolásra gon­doltak a résztvevők, hanem a pazarlás, a felelőtlen mun­kavégzés következményeinek felszámolására. Alig két hónap elteltével már eredménnyel szolgálha­tunk e célkitűzések dolgá­ban. S példaként hadd emel­jük ki a szarvasmarha­ágazatban dolgozó Egyesült Vörös Csillag szocialista bri­gádot! Ennek a tagjai figyel­mes gondozómunkával, pon­tos takarmány-gazdákod ás­sál, az egyenletes etetés fel­tételeinek biztosításával már most másfél százalékkal túl­teljesítették gazdaságossági verseny vállalásukat, ami sok százá liter tejtöbbletben, több máasa terven felüli húsho­zamban mutatkozik meg, je­lent gazdagodást a szövetke­zének.' Még ehhez kívánko­zik: eredményüket a tervezett költségszint túllépése nélkül érték el, ami az egyetlen jár­ható út, s az egész gazdaság, de önmaguk érdekét is szol­gáló módszer. (moldvay) Át 1. 8*. választókerület jelöltje Fiala Tivadarné öt testvére közül ma négyen élnek: nagyobbik bátyja ga­rázsmester, a másik lakatos, a húga pedig építészmérnök. Fiatalon, 16 éves- korában került munkásnak a dohány­gyárba, ahol 39 éven át édesanyja is dolgozott. Édes­apja a kórház dolgozója volt négy évtizeden át. Korán bekapcsolódott a mozgalmi, közéleti tevékenységbe. Szak- szervezeti bizalmiként kezd­te, s ma is tagja az üzemi tanácsnak, az SZMT nőbi­zottságának, három évvel ezelőtt pedig a Hazafias Népfront megyebizottságának elnöki tisztét bízták rá. Sok százan szeretik, becsülik és tisztelik, munkatársai és mindenki, aki közelebbről vagy csak futólag ismeri. Életpályája, munkája, em­bersége, segíteni akarása nem egyedülálló, de példa­mutató. Aki nem ismerheti közelebbről, nem is gondol­ná, hogy e finom vonású, kék szemű fiatalasszonyban mennyi energia, akaraterő és felelősségérzés van. Helytáll a családban, a munkahelyen, ahol három műszakban dolgozik, s ugyanakkor fáradhatatlan az egyem és közügyek intézé­sében is. Nem kis feladat... Egész embert, anyát igénylő két lánygyermekének problé­mái, gondjai között még in­kább. önmaga megítélésében szerény. A krónikást azon­ban nem nevezheti szerény­telennek, ha többet tud Fiala Tivadarnéról, mint amennyit szavaival elárul, íme például kitüntetéseinek listája: 1954: sztahanovista jelvény; 1955 és 1956: A szakma kiváló dolgozója; 1970: A vállalat kiváló dol­gozója; 1971: a Munka Ér­demrend bronz fokozata; 1973: a „Népfront mozga­lomért” kitüntetés. — Munkahely, közélet, család . .. Sok teher, feladat ez... (?) — Nekem eddig még min­dig sikerült összeegyeztetni az „érdekeket”. Nem tartom nyűgnek mások ügyeivel baj­lódni. Higgye el, sokat kap az ember cserébe. Még ak­kor is, ha panasszal fordul­nak hozzá. Azt jelenti, hogy megbíznak bennem. Ügy alakítottam ki az életritmu­somat, hogy nem okoz fá­radtságot a munka, a külön­böző megbízatás és feladat. Sokszor látok sokkal kevésbe elfoglalt embereket, * akik összehasonlíthatatlanul fá­radtabbak, mint én, mert rossz időbeosztással élnek. Persze ehhez hozzá kell ten­nem, hogy nekem rengeteget segít a férjem, a családom. És sokat segít édesanyám, édesapám, akikkel együtt élünk. — Mi a képviselőjelölt programja, mi az útravaló? — Több, másabb prog­ram és útravaló szerintem nem kell annál, amit a XI. kongresszus meghatározott. Ehhez kellenek az egyéni hozzájárulások. Az egyéni hozzájárulásunk annyi, hogy hamarabb és jobban megva­lósuljanak, elintéződjenek a dolgok, közös dolgaink. Egy­általán, hogy törődjünk az emberekkel, tartsuk számon gongjaikat. Hogy szépet, em­berit tegyünk, teremtsünk és hagyjunk majd maguk mö­gött az utánunk jövő nem* (pataky) ,NmüsmCi 1975. június I,, vasárnap

Next

/
Thumbnails
Contents