Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-27 / 149. szám
4 Termékstruktúra és képzettség INemceak a pénzen múlik Visszakérdeztek a népi ellenőrök Évek óta makacsul tart- ™ ja magát egy tévhit: ' « vállalatok, a munkahelyek ; azt hiszik, hogy az iskolák- I uak, a tanulmányi idő befe- ' jeztével, minden tekintetben kész, bármilyen szakmában azonnal teljes értékű munkaerőként használható fiatalokat kell kibocsátaniuk. [ Való igaz: a szakképzés- ! nek — és mindenfajta oktatásnak — voltak és vannak adósságai a korszerű szakemberképzésben. De ettől függetlenül: tudomásul kell venni, hogy a legkorszerűbb, a legnagyobb hozzáértéssel végzett oktatás — értve ezen az iskolai oktatást — csak alapismereteket nyújthat. A legjobb esetben is olyan ismereteket, amelyeket köny- nyen és > gyorsan fejleszthetnek tovább a munkahelyeken, a speciális vagy a változó igények szerint. Néhány közbevetett kérdés: miért kell kormányhatározatot hozni arról, hogy a vállalatok kötelesek gondoskodni a munkások és az alkalmazottak rendszeres, a mindenkori termelési igényekhez igazodó továbbképzéséről? Miért kell egy öntevékeny alapon létrehozott munkástovábbképző központ munkatársainak és vezetőinek arról panaszkodniuk, hogy kezdeményezésük az általános érdektelenség miatt kudarcra van ítélve? Miért kell újból és újból megállapítani, hogy annak a bizonyos kormányhatározatnak — amely a munkások továbbképzéséről szól — a végrehajtása, finoman fogalmazva is vontatottan, döcögve halad? A MAGYAR MEZŐGAZDASÁGI árutermelés 35 százalékát nem a nagyüzemek állítják elő, de sokan azt hiszik, hogy ez a 35 százalék mind a háztáji gazdaságokból származik. Ezzel szemben tény, hogy a kisüzemekből kikerülő 44 milliárd forintnyi termelési értéknek mintegy a tíO százalékát valóban a tsz-tagok háztáji gazdaságai adják de a többi, hozzávetőlegesen 40 százalék, az úgynevezett kisegítő gazdaságoktól származik. A kisegítő gazdaságok területe Magyarországon 553 ezer hektár, ez már nem jelentéktelen terület. Itt található a kertek negyvenhárom, a szőlő tizenhat, a gyümölcs tizenegy százaléka, a sertésállomány egynegyede, a szarvasmarha-állomány mintegy tizenöt százaléka, innen jön a tojás jelentős része. Mik ezek a kisegítő gazdaságok? Nem mezőgazdasági foglalkozású emberek földjei, istállói, udvarai. Két forrásból jöttek létre. A vasutasok, tanítók, falusi iparosok mindig is igyekeztek egy kis földet szerezni. Legtöbbjük kicsi „birtoka” nem is került be a nagyüzemekbe, megmaradt. A másik forrás: az elmúlt évtizedekben kereken egymilliónyi parasztember hagyta el a földet és vált munkássá. Hajdani „birtokából” azonban igyekezett valamennyit megtartani, Így alakult ki a mai helyzet, amelynek politikai-társadalmi vonatkozásai sem jelentéktelenek. Egymillióra becsüljük azoknak a számát, akik nem parasztemberek, de valamilyen módon gazdálkodnak. Más oldalról megközelítve: minden öt munkásból kettőnek kisegítő gazdasága van. Ennek szerepe túlnyomórészt az önellátás. Milliárd forintokra rúg azonban a kisegítő gazdaságok árutermelése is, termékeik egy részének még az exportban is szerepe van. Nem mondhatjuk, hogy ezek a kisegítő gazdaságok elhanyagoltak, különösen nem, hogy elnyomottak lennének. §zámol velük az agKövetkezhetoe itt a vállalatok egyértelműen elmarasztaló, súlyos kritikai megállapításokat tartalmazó bekezdés ... de nem következik. Nem következhet, mert újabb kérdéseket kell feltenni. A szakmastruktúra, a mindenkori létszámarány, a munkások és az alkalmazottak szakmai képzettsége a mindenkori termékstruktúra függvénye. A termékváltás viszont — bármennyire is hisszük, akarjuk — nem csupán elhatározás, vállalkozó kedv, vagy vezetői bátorság kérdése. Függ a körülményektől, a gazdasági környezettől, a feltételektől és sok olyan tényezőtől, ami már nem sorolható kizárólag a vállalati szférába. Mindez persze nem jelentheti a vállalatok teljes felmentését, mert ha egy-egy üzem, önerejéből, minden külső segítség nélkül, nem is változtathatja meg gyökeresen a termelési programját, azért lassan-lassan módosíthatja, a gazdaságossági feltételekhez és körülményekhez igazíthatja a termékválasztékát. Mondom: lassan, lassan ... Ahogy a gazdasági környezet, a hitelfeltételek, a kereslet, s annak felismerése lehetővé teszik. S e lassú tempó mellett nyilvánvaló, hogy a munkaerő szakmai átképzése és továbbképzése is lassúbb lesz. Mert ugyan miért kell ezt forszírozni, ha egyszer a hagyományos termékek hosszú évekig „élhetnek”, ha piacuk van, ha eladhatók? rárpolitika, az ipar. a kereskedelem. Dicséret illeti elsősorban a fogyasztási szövetkezeti mozgalmat. Az ÁFÉSZ-ek évente kerek egy- milliárd forint értékű eszközzel látják el a kisüzemi gazdaságokat és 4—5 milliárd forint értékű terményt vásárolnak fel tőlük. SOKAT JAVULT, s alapjában véve ma már nem rossz a helyzet elégedettek mégsem lehetünk. Abból kell ugyanis kiindulnunk, hogy a kisegítő gazdasagok termelését az ország egyelőre nem nélkülözheti. Viszont azzal is számolnunk kell, hogy ezek a „gazdák” munkaidejüket gyárakban, iskolákban hivatalokban töltik kevés idejük marad arra, hogy beszerzés, értékesítés, szerződéskötés után futkossanak. Nem szándékozunk visszavonni az elismerést az ÁFÉSZ-ektől. De tény, hogy a mezőgazdasági termeléshez legközelebb a tsz-ek vannak és ezek jelentős része már megszervezte a háztáji üzemágat, tehát a tagok kisüzemi gazdálkodásának sokoldalú támogatásat-ellátását. Hajlandók lennének a tsz-ek arra is, hogy ebbe a körbe bevonják a vasutast, vagy a falujukból eljáró ipari munkást, aki esetleg egy ideig a tsz-nek is tagja volt. A mostani szabályok azonban nem, vagy csak nagyon körülményes ügyintézéssel teszik lehetővé ezt a tevékenységet. JÖ LENNE valahogy megkönnyíteni a tsz-eknek — esetleg ösztönözni is őket —, hogy a kezükön lévő nagyüzemi terület és a jo- gilag-érzelmileg hozzájuk tartozó háztáji terület mellett a kisegítő gazdaságok gondjainak könnyítéséhez is hozzájáruljanak. Mert ismételjük, a kisegítő gazdaságok termelésére szükségünk van és a kisegítő gazdaságok tulajdonosai túlnyomó- részt munkások, vagyis a kisegítő gazdálkodás támogatását úgy is felfoghatjuk, mint a munkás—paraszt szövetség részét. föloeAki Béla ezért a gyakorlatiasságért nem csupán a vállalatok, a felelősek. A népgazdasági tartalékok feltárásának alapvető feltétele a rendelkezésre álló munkaerő elosztása és újraelosztása, oly módon, hogy ezzel a hatékonyság javuljon, emelkedjék a termelékenység, vagyis: hogy a munkaerő a népgazdaság szükségleteinek megfelelő helyre koncentrálódjék. Sokan és sokszor elmondták, leírták már: a jelenlegi tervszerűtlen, spontán munkaerőmozgás helyett irányított, befolyásolt munkaerőpiacra lenne szükség. Annak biztosítására, hogy emberek százezrei — vagy esetleg csak tízezrei — ne a gazdaságtalan, rossz hatékonysággal dolgozó ágazatokban, munkahelyeken tevékenykedjenek, hanem a dinamikusan fejlődő, nagy jövő előtt álló ágazatokban. Hogy a „jó” és a „rossz” munkahelyek ne vonzhassák egyenlő esélyekkel a munkásokat és az alkalmazottakat. S ha ezt sikerülne elérni, rögtön lenne értelme a munkaerő rendszeres átképzésének, szakmai és általános műveltsége emelésének. Nemcsak azért, mert az egyik gyárból a másikba csak alaposabb szakmai tudással, speciálisabb szakképzettséggel lehetne átmenni (s nemcsak egy forinttal magasabb órabérért), hanem azért is, mert a munkásnak előbb-utóbb fel kellene ismernie, hogy ugyanazon a munkahelyen is csak úgy boldogulhat hosz- szabb távon, ha rendszeresen fejleszti a szakmai 'képzettségét és az általános műveltségét. ^ vállalatok továbbképzésben való érdekeltsége mellé tehát oda kellene állítani a munkások, az alkalmazottak érdekeltséMint egy gyermekkori álom beteljesülése, olyan. Meglátja az ember, és a rég volt kisfiú kiált fel benne: — Játékvasút, villanyvasút! Gyerünk, játsszunk a vasúttal! A már felnőtt, de meg fiatal férfiak, a .játék” alkotói mosolygó bólintással nyugtázzák az első gondolatot, amelyet a terepasztal- latványa kivált a látogatóból. De természetesen nem játékról van szó* jóllehet a csillogó sínpárokon futó gőzösök és villanymozdonyok által vontatott kis szerelvények, s nemkülönben a sínek által határolt kis városnegyed elemeinek többsége játékboltok pultjairól került a MÁV Kitérőgyártó Üzemének gyöngyösi gyárába. — A játék tehát — nem játék. Hanem ...? — kérdeztük a terepasztal elkészítésében részt vevő csoportvezetőjétől. Zoller Béla szakmérnöktől. — Egy kis türelmet — mondta ő —, egy számítást még el kell végeznem, addig talán játsszanak egy kicsit ... — Szívesen. S ezzel már be is kapcsolódtunk volna, de Bara- nyi László elektrotechnikus és kollégái, akik az Alkotó ifjúság-pályázat keretében készítik ezt a pályamunkát, nem szívesen vennék, hu beleszólnánk a dolgukba. Márpedig ők még dolgoznak most is, néhány apró hibát ki kell javítani. De hogy mi a hiba, az nem egykönnyen derül ki. Néhány üzemben vállalatnál, ipari szövetkezetben már-már el is feledkeztek arról az 1973-ban végzett NEB-vizsgálatról, amely az ipari üzemek, szövetkezetek munkahelyi körülményeit, a munkahelyek közegészség- ügyi helyzetét, valamint a dolgozók szociális ellátásának színvonalát mérte fel igen pontosan és sokoldalúan. Szerencsére megyénk népi ellenőreire nem jellemző a feledékenység, így aztán a közelmúltban — nemes hagyományaikhoz híven — ismét megjelentek a korábban vizsgált munkahelyeken, és visszakérdeztek, hogy mi és mennyi valósult meg a korábban észlelt gondok, hiányosságok közül. A helyszíni szemlék során nemcsak.a vezetőktől, a különböző reszortok felelőseitől, hanem az érintett dolgozóktól, szocialista brigádoktól is információt, véleményt kértek a munkát, a hangulatot, a közérzetet befolyásoló tényezőkről, az élet-, a munkakörülményekről. Az utóvizsgálat 11 minisztériumi, 12 tanácsi irányítású vállalatra, nyolc ipari szövetkezetre, és a megyei tanács négy osztályára terjedt ki. A pozitív és a negatív példatár összeállításában a népi ellenőrök mellett részt vett a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának munkavédelmi felügyelősége és a Heves megyei KÖJÁL is. Sok a kedvező változás A vizsgált vállalatok, üzemegységek többségében — állapították meg a vizsgálatot végző szakemberek — az utóbbi év.ekben sokat javultak a munkahelyi körülmények. Szamos területen gépesítették az anyagmozgatást, elszívóberendezéseket szereltek fel az egészségre ártalmas gázok, gőzök elszívására, korszerűbb védőeszközöket alkalmaznak, bővítették a szociális létesítményeket, javulás tapasztalható a dolgozók védőitallal való ellátásában is. Tizenkét üzemnek van már főállású üzemorvosa, jobb a rendelők felszereltsége, műszerezettsége is, a KÖJÁL szakembeEgyikük az asztal alatt kúszó, tekergő drótokat nézi, másikuk a síneket vizsgálja, mindenkinek van valami dolga... — Zárlatos? — Igen. — Nem énem— Vedd le a mozdonyt. — Levettem. — Még most se jó. Nincs rárakva valami vacak? — Nem hiszem, mar ezt is kikötöttem, az automaU- kát. — Teljes naftát adj rá. — Kipurcant a trafó. — A fehér érpárt kösd a helyére. És a sok tanács, a próbálkozások végül meghozzak az eredményt, körözni kezdenek a szerelvények a síneken. Időközben Zoller Béla is befejezte a munkáját. — Árról van szó — kezdi a magyarázatot —, hogy kollektívánk részt vesz az Alkotó ifjúság-pályázaton, és természetesen olyan feladatokat szeretnénk megoldani, amelyek munkahelyünk, a MÁV sokrétű munkáját teszik könnyebbé, jelen esetben pedig biztonságosabbá. Ismeretes, hogy a vasúti pályán forgalom alatt is végezni kell különféle munkálatokat. A forgalom viszont veszélyezteti az ott dolgozókat. Minden évben történnek súlyos balesetek. Éppen ezért nagyon szükséges, hogy a munkacsapatokat megbízható védelmi riasztóberendezései lássuk el, annál is inkább, mert a probléma , nemzetközileg is megoldatlan. Igaz, néhány rei rendszeresen tartanak zajszintméréseket. Pozitívnak eneKellek továöüa a népi ellenőrök azt is, hogy a NEB és az SZMT közös felhívását követően azokban az üzemekben. szövetkezetekben is hatékony intézkedéseket tettek a munkahelyi körülmények, az üzemegészségügy javítására, ahol nem is végeztek ellenőrzéseket a népi ellenőrök. A megyei tanács elnökének utasítását végrehajtva az érintett osztályokon főfoglalkozású szakemberek irányítják, ellenőrzik már a munkavédelmi feladatok végrehajtását, a tapasztalt hiányosságok felszámolására intézkedési tervet készítettek a tanácsi . vállalatok, amelyek megvalósítását rendszeresen számon kérik a felügyeleti hatóságok. A vizsgálat pozitív eredményeit összegezve azt tapasztalták a népi ellenőrök, hogy elsősorban a jól 'szervezett és nagyobb üzemekben tették a legtöbbet a munkakörülmények javítása, a dolgozók egészségvédelmének érdekében. így például a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál —sok nehéz munkafolyamatot gépesítettek, megszervezték az' üzemegészségügyi szolgálatot —, a Hatvani Konzervgyárban — ötmillió forintos költséggel új karbantartó üzemet építettek, az üzemekbe hűtőgépeket vásároltak —, a Gagarin Hőerőmű Vállalatnál — a 380 férőhelyes öltöző, fürdő építése rövidesen befejeződik —, a Heves megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalatnál — a szakmunkástanulóknak külön öltözőt építenek —, az Észak-magayrországi Áramszolgáltató Vállalatnál, ahol teljesen gépesítették az osz- lopallítást A dolgozóknak sem tetszik A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság által .megtárgyalt és elfogadott jelentésből kiderülnek a meglevő gondok. hiányosságok is. Nem felel meg a közegészségügyi követelmények- nek a. Fővárosi Műanyagipari Vállalat hatvani telepe, az Egri Épületkarbantartó Szövetkezet két éve piszmog — megoldással már kísérleteznek, de ezek egyike sem teljesen tökéletes. — És az önöké? — Mi olyan automatikus védelmi berendezést próbáltunk kidolgozni, amely sokoldalúan alkalmazkodik a vasúti pályaépítési feladatokhoz, s megoldását adja a kérdéskomplexumnak. — Mi a lényege az önök berendezésének ? — Mint a modellen is látható, az építőszekrény-elv alapján, a legkorszerűbb elektronikus alkatrészek fel- használásával dolgozik, és üzemeltetéséhez különösebb szaktudás nem szükséges. — Hallhatnánk erről valami közelebbit? — Először is: jelenleg a veszélyelhárítás úgy történik, hogy egy-egy pályamunkás hallótávolságon belül kiáll valami úttörőkürttel a sínek mellé, és ha vonat jön, megfújja. A mi megoldásunk a következő: egy hordozható, bárhol a vasút mellett telepíthető elektroakusztikai berendezés, amelyet a pályamunkák színhelyétől egy lapunkban részletesen J* foglalkoztunk a szövetkezet felelőtlen munkájával — az egri öntöde zuhanyzójának építésén, az Egri Bútoripiri Szövetkezetben a dolgozik helyettesítik a porelszívó berendezéseket, a Mátravidéici Építő- és Szakipari Szövetkezetben a nitro festékkel dolgozók védőétel helyeit pénzt kapnak — ráadásul tz törvénysértő is — mivel nincs hol tárolni a jogosan megérdemelt ételeket. Elavult, egészségtelen az Egri Vas- és Fémipari Szövetkezet egri galvánüzeme. az Egri Cipőipari Szövetkezet még csak terv ?t sem készített a munkakörülmények fejlesztéséről. Ma sincs m lg szociális létesítménye a Kéményseprő Vállalat egri telepének és a gyöngyösi strandfürdő dolgozóinadéin. Halálos balesetet okozott a védőfelszerelés használatának elmulasztása, valamint a biztonsági fegyelem megsértése a Heves megyei Vízmű Vállalatnál. A vizsgált nyolc ipari szövetkezet közül mindössze három kapott megfelelő osztályzatot higiéniai állapotaira. Még mindig gyakori, hogy a balesetekért kizárólagosan csak a dolgozók felelősségét állapítják meg. Érdemes megvizsgálni, hogy mi az oka, hogy az állami, tanácsi, és a szövetkezeti iparban, évről évre nő a különböző ártalmaknak kitett, dolgozók száma. Ugyancsak fokozottabb figyelmet érdemel az is, hogy miért emelkedik időről időre a táppénzes napok száma. Igazuk van A megkérdezett dolgozók szinte kivétel nélkül elmondották: tisztában vannak vele, hogy csak a meglevő anyagi lehetőségeken belül tudja üzemük, vállalatuk, szövetkezetük az élet- és munkakörülményeket javítani. Kivétel nélkül hozzátették azonban azt is: igen gyakran nem is pénzre, hanem csak jóindulatra, jó szándékra lenne szükség. S ezek hiánya kétszeresen is nyomot hagy közérzetükben, hangulatukban. Teljesen igazuk van! Koős József kilométerre kell elhelyezni Ez egy lámpával van összeköttetésben, amely a munkahelyen állandó villogással jelzi a berendezés működését, és ugyanakkor a munkások zsebében elhelyezett személyi riasztó berendezéssel is, amely azonnal szíré- ■házni kezd, ha a vonat a munkahelyet 1 km-re megközelíti. Maga a séma a következő: érzékelés — jeltovábbítás — jelfeldolgozás — riasztás. A lényeg az. hogy a vonat érkezésére a dolgozók 70 cm-nél nagyobb távolságra kerüljenek a sínektől, ez ugyanis az elsod- rasi határ, ezen kívül már nincsenek veszélyeztetve. Az alkotók bíznak pályamunkájuk sikerében. Mi is, mert ez a „játék” a dolgozók épségét, biztonságát hivatott védeni. Becky Tibor 197ő. Június 23,. péntek Praktikus gondolkodásmód és — ki kell mondani! — Kisegítő gazdasagok get. Vértes Csaba „Játék” — az életért, a biztonságért Gyöngyösi találmány az Alkotó ifjúság-pályázaton A „játék” és alkotói. (Fotó: Szilvás)
