Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-25 / 147. szám

Háztáji gazdasága

Jövedelem és közellátás

f A munkás-paraszt szövet- I »ég sikereként könyveltük el í — örömmel —, hogy hazánk- I ban a közelmúltban kiegyenlítődött a munkások és parasztok jövedelmi színvonala. Hangsúlyozni kell azonban. hogy nem a keresete, hanem a jövedelme egyenlítődött ki a két osztálynak. A parasztok életszínvonalába beszámítjuk a háztáji gazdaság jövedelmét is! Ha tehát a háztáji termelés visszaesik, akkor ez a tsz-parasztság élet- színvonalának csökkenését eredményezi, és a jövedelmi arányok újbóli megbomlását.

A társadalmi érdekek szempontjából még ennél is lényegesebb az, hogy a magyar mezőgazdasági össztermelésnek még 1974-ben. is 65 százalékát adták a nagyüzemek. Harmincöt százalék > a nagyüzemen kívüli termelés, amiben a legnagyobb tétel a tsz-tagok háztáji termelése. Ha ez visszaesik, akkor ezt megérzi a .közellátás, egyes áruknál még az export is. Kiélezett gazdasági helyzetben ilyen kockázatot nem vállalhatunk.

A termelőszövetkezeti háztáji gazdaságok megközelítően 700 ezer hektáron termelnek. Ez az ország mezőgazdaságilag művelhető területének 7,5 százaléka, ami önmagában, sem lebecsülendő arány. Tovább növekszik azonban jelentősége, ha megmondjuk, in y az arány az ország gyümölcs területéből már lí,8, szőlőterületéből 22,1 százalék, a kerteknek pedig 41,5 (!) százaléka tartozik a háztáji Gazdaságokhoz. Lemondhatunk erről?

Külön figyelmet érdemelnek azonban azok a mozgások, amelyek, a háztáji gazdálkodáson belül tapasztalhatók. Folyamatos, de az utóbbi időben felgyorsult változások eredményeként a háztájinak négy, elég jól elkülöníthető típusa alakult ki.

Mindmáig legjelentősebb a „hagyományos” háztáji,

amely az összterület 50—60 százalékára tehető. (Részletes statisztikai felmérés nincs.) Ide tartoznak a tagok személyi tulajdonában, vagy használatában álló zártkertek:, tanyatelkek, belterületi porták stb., valamint azok a közösből kimért parcellák, ahol mondjuk a tag a kukorica közé még babot, vagy más ve- teményt is ültet, tehát a gyomirtó vegyszerek használatára nincs mód. Nagyon munkaigényes parcellák ezek, de kertészeti és növénytermesztési szempontból a legnagyobb értéket adják. Innen jön. a korai retek, a saláta, a májusi cseresznye, a bab és még jó néhány cikk zöme a piacra. Nagyon fontos, hogy a közös gazdaságok ezeket a „magánterületeket” ne tekintsék magánügynek, hanem segítsék az ottani termelést. Szaktanáccsal, műtrágyával, ha kell palántával, kisgéppel, permetező-brigáddal és előnyös közös értékesítéssel, hiszen ezek a magánterületek közös gondokat oldanak meg, a család önellátása mellett a közellátást is szolgálják.

A másik —!- rohamosan erősödő — típus a „nagyüzeme- sített” háztáji. Lényege, hogy a közösből egy táblában kimért háztáji területet a tsz megszántja és kitűnő maggal beveti, műtrágyázza, sőt rendszerint a gyomirtó szert is kipermetezi. úgy méri szét a tagok között. A háztáji parcellák gazdái megtérítik a közös költségeket, majd saját kezükkel szedik le a kukoricát, amit a tsz hazahord nekik. Ennek a típusnak elsősorban az állattenyésztés szempontjából van jelentősége. A tag ugyanis az így megtermelt kukoricával tyúkokat etet, disznót hizlal, gyakran még a szárat is levágja és ha- zafiordatja a tehénnek. A nagyüzemesített háztáji produktuma tehát hús, tojás és tej formájában jelenik meg az ország asztalán. (Akkor is. ha túlnyomó részét estleg a termelő fogyasztja el, mert ezzel a közellátás gondját könnyíti.)

A fejlődés azonban tovább feszítette a húrt. A hatalmas gépeli, a zárt "rendszerek nem kevés határból a háztáji gazdálkodásnak még ezt a formáját is koszorították. Ha ugyanis azt a bizonyos kukoricatáblát teljes egészében nagyüzemi módon művelik meg, akkor egy hektáron nem negyven, hímem esetleg 60—70 mázsa kukorica terem, minimális munkaerőfelhasználással. Ugyanakkor a tsz-nek nem kell fogatokat tartania csak azért, hogy a háztáji parcellákat művelges- se, a kupaconként mért kukoricatermést hazahordja. A tag tudja, hogy neki eszmeileg mennyi háztáji jár, kifizeti a nagyüzemi művelés költségeit, és a nagyüzemi átlagtermésnek megfelelő termésmennyiséget a vontató a házához viszi.

* Ez már „eszmei háztáji” vannak hátrányai, de ellene

szólni nics jogunk. A tag ugyanis nem. kapál és nem tör kukoricát, de terményt leap, amivel ugyanúgy etethet, hizlalhat, tehát a család úgynevezett töredék munkaerejét odahaza hasznosíthatja és ebből termelés, jórészt árutermelés lesz.

Sajnos izmosodik a szorosan vett eszmei háztáji módszere is. Aránya becslések szerint már meghaladja a 10 százalékot. Ennek lényege, hogy a tag elméletben sem kap háztáji területet, hanem az ehhez való jogát a közösség pénzen megváltja. (A Pénzügyminisztérium most érvényben, levő döntése szerint egy tsz-tag maximálisan 25 mázsa kukorica, vagy 6000 forint eszmei háztáji megváltást kaphat.) Durván fogalmazva: ebben az esetben a tag eladja a háztáji gazdasághoz való jogát. Életszínvonala nem csökken, viszont a háztáji gazdaság ebben az esetben értéket már nem termel. A család töredék munkaereje (öregek, gyerekek, kisgyermekes anyák stb.) kihasználatlan marad.

Vannak esetek, amikor nem tudunk, az ilyen megoldás ellen szólni. Akad például Magyarországon tsz,

ahol másfél ezer hektáron

kétezer ember folytat intenzív gazdálkodást Itt nyilván nincs miből területet adni a tagnak. Másutt megfigyelhető, hogy csak azért nem vesznek fel tagot — noha jelentkező volna —, hogy ne kelljen háztáji földet adni. Az is érthető, ha egy 80 esztendős, gyakorlatilag magatehetetlen néninek nem kell a kukorica, hanem közvetlenül pénzt akar. Az ilyen indokolt esetek aránya azonban semmiképpen sem éri el a 10 százalékot. A pénzbeli megváltás néhol már divat, mert rendkívül kényelmes, nem kell hozzá se vegyszer, se fuvareszköz, csupán egy kifizetési lista.

Nagyon határozottan ellene vagyunk az ilyen divatnak. Itt már a háztáji gazdálkodás valóságos céljának és szerepének eltorzulásáról van szó. A szövetkezeti vezetők és tagok bölcsessége, arányérzéke és megfelelő központi szabályozás szükséges ahhoz, hogy a háztáji gazdaság szerepe, produktuma ne csökkenjen, legalábbis nagyobb ütemben ne, minthogy azt a magyüzem pótolni képes.

Földeáki Béla

Miértek és azértek

Hogy milyen buta tud lenni az ember! Heteken, hónapokon keresztül lát valamit, naponta esetleg többször is elmegy mellette, míg végre meglátja: nincs jól úgy az a valami, ahogy éppen van, ■változtatni kellene rajta. Ez a helyzet például Egerben né~ hány középület rekonstrukciójával kapcsolatban.

Mert mit is látunk tulajdonképpen?

Látjuk a Széchenyi utcán a volt Szakszervezeti Székház épületét, amelyet hónapokkal ezelőtt életveszélyesnek nyilvánítottak, az ott működő céget és az éttermet kiköltöztették, az épületet pedig elzárták a- forgalomtól.

Látjuk a régi Centrum Áruház szintén életveszélyessé nyilvánított épületét, a Baj- csy-tömbben a PIÉRT árván maradt helyét, a Széchenyi utca 9. sz. alatti házat rekonstrukcióra felkészítve és a minaretet — a látogatóktól évek óta elzárva . ..

Látjuk — és nem értjük.

Még ma is kósza hírek ter- jengenek a régi Szakszervezeti Székházzal kapcsolatban. Az, hogy lebontják, és az, hogy nem bontják le. Az, hogy le kéne bontani és az, hogy egy ilyen műemléket nem szabad lebontani.

Látjuk, hogy a renoválásra kijelölt épületek egyike- másikát előkészítik, körüláll- ványozzák — aztán semmi.

Meg a minaret is... Az utca egyszerű embere, na meg sffi Egerbe látogató turisták

ezrei persze hogy nem értik. Mi sem. Ezért fordultunk felvilágosításért Zámbori Ferenchez, a városi tanács műszaki osztályvezetőjéhez.

A régi Centrum Áruház — hangzott az első válasz, élet- veszélyessé vált, elsősorban elavult födémrendszere miatt. Éppen ezért az áruház kiköltözése miatt az emeleti lakásokat is ki kellett üríteni. Most azt tervezik, hogy a földszinten gyermekáruházat rendez be az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és korszerűsítik az emeleti lakásokat is: gázfűtésesek, komfortosak lesznek. Az ezzel kapcsolatos tervezőmunka mindjárt a kiköltözések után megkezdődött

A PIÉRT-tel kapcsolatos döntés: mivel Felső-Magyar- ország ellátását szolgálja, számára nem megfelelő hely a Bajcsy-tömb. Ezért a Raktár utcában kap helyet. Üresen maradt helyét a Korzó Budapesti Cipőipari Vállalat pályázta meg azzal a céllal, hogy ott cipőáruházat létesít. Az Egri Ingatlankezelő Vállalat meg is rendelte a kiviteli terveket, közben azonban a Korzó elállt szándékától, közölték, nem tartanak igényt az épületre. Uj partnert kellett" keresni, ez pedig a Bizományi Áruház, amely ide szándékozik átköltözni«

(Semjén Pál, az ingatlankezelő igazgatója: Igen, a tervezés rendben, ennek megfelelően jövőre befejezik az átalakítást, illetve a renoválást. A bizományi átköltözése után a jelenlegi épületét, a Bajcsy Zs. u. 2. alattit is renoválják, eredetiben állítják vissza.)

A turisták szempontjából kétségtelenül a minaret kérdése a legfontosabb. Hogy miért nem mehetnek fel a körerkélyre, ahol valamikor a müezzin kiáltozott, imára szólítva az igazhívőket...?

A városi tanács műszaki osztályvezetőjének válasza: — Megrendítette a nagy forgalom a karcsú építményt. Kerecsend felől ugyanis ide fut" be a 25-üs számú, KPM kezelése alatt álló út.

A lényeg' az. hogy a nagy forgalom megártott a minaretnek, és hogy baj ne legyen, meg 1971-ben lezárták a látogatók elől. Akkor a megyei és a városi tanács vállalta, hogy fedezik a belső költségeket. Ennek alapján belülről vasbeton köpenyt kapott a minaret, a földszinttől a toronyig. Most már „csak” a külső felület javítása van hátra. Ezt az Országos Műemléki Felügyelőség vállalta. Az ehhez szükséges tartósító,, illetve impregnáló anyagot nehéz beszerezni, De

A Hejőcsabai Cementgyár 1. sz. termelősorán befejezték az üzemi próbákat én a napi kétezer. tonna kapacitású kemencében megkezdődött d folyamatos égetés. A második szerelése is jó ütemben halad, (MTI fotó — Érczi K. Gyula felv. — KS)

Tápról tápra

Másként látja a vevő és másként az eladó

A megye déli részének néhány községében panaszkodnak a háztáji gazdaságok, hogy nem kapnak elegendő táptakarmányt és nem is mindig azt, amit keresnek. Hozzájuk azonban csatlakoznak a ..nagyok” is, a mezőgazdasági üzemek, és ők sem a legteljesebb elégedettség hangján beszélnek a keverékekről.

Ennyi ok már sok is ahhoz, hogy felkeressük a Heves megyei Gabonafelvásárló és Feldolgozó Vállalatot és annak kereskedelmi igazgató- helyettesétől. Eiben Ferenctől kérjünk felvilágosítást a kérdés tisztázásához.

★

A megyénkben a vállalatnak három saját keverőüzeme működik, de bérmunkára szerződött még a kiskörei, valamint a gyöngyösi és a hatvani üzemekkel is. így havonta összesen mintegy hatszáz vagon tápot tudnak előállítani. Még ebben a hónapban megkezdi működését a vállalat verpeléti üzeme is, amelynek havi teljesítménye 160 vagon. Ez önmagában is nagy kiugrást ad.

— Az is mutatja erőfeszítéseinket — halljuk Eiben Fe- renctől a magyarázatot —, hogy a keverőüzemeinket nem állítottuk le karbantartásra. Pedig arra is,nagy szükség lenne, de inkább kivártuk, hogy a verpeléti is dolgozhasson, hogy utána sorra ve- hessük üzemeink felülvizsgálatát.

Ez a tény sokat elárul a vállalat magatartásából. Ha még azt is hozzátesszük, hogy esetenként a két műszakot néhány órával megnyújtják, csak hogy minél többet tudjanak termelni, akkor még tela munka elvégzése talán a bizottság ez évi tervében szerepel.

Kovács György, a felügyelőség művezetője: — Tudtommal már a múlt évi tervünkben is szerepelt. Nem tudom, miért maradt el?! Egyébként mi a budapesti főépítésvezetőségtől kapjuk a feladatot, hogy mikor, hol és mit kell elvégeznünk. Az építésvezetőnk többéi; tudna a minaretről, most azonban beteg ...

Zámbori Ferenc a Széchenyi u. 9. sz. épületről: — a belvárosi rekonstrukciós tervben szerepelt a lakásokkal és a földszinti vendéglátó egységekkel együtt. A terv időben elkészült, a munkát a kivitelezőnek, az Építőipari Ktsz- nek kellene elvégeznie, de még semmi sem történt. Úgy néz ki, hogy nem bírnak a feladattál, Noszvajon felvállaltak ugyanis egy nagy beruházást. Magyarul: ezért

igencsak a kivitelező a hibás

Íme: a szakszerű válaszok.

Ezekből megtudjuk, hogy minden miértnek megvan a maga azértja. Igaz, ettől még nem lesz sem tatarozás, sem rekonstrukció. Várjuk meg tehát tiv relemmel, amíg a volt'Szakszervezeti Székházból — a terveknek es határozatoknak megfelelően — ifjúsági ház lesz és míg a turisták újra felmehetnek a minaret tornyába.

Addig is: „imádkozzunk”.

S nehogy a „fentiek” megharagudjanak érte — ideien!.

jesebbe válik a kép. Önkéntelenül is adódott a .kérdés: miért nem dolgoznál! a keverőüzemek három műszakban, ha egyszer a tápok iránti kereslet ilyen nagy mértékben növekszik?

— Ennek nemcsak az az oka, hogy nem tudnánk munkásokat kapni a harmadik műszákhoz, hanem az is, hogy az üzemekben az anyagmozgatás eléggé nagy mértékű, tehát a felügyelet és a társadalmi tulajdon védelme is további, egyelőre megoldatlan feladatokat jelentene. Országosan ez a helyzet, nem csupán a mi vállalatunknál van ez így.

Nem az akaraton múlik tehát minden.

★

Az állami gazdaságok es a termelőszövetkezetek igényét hiánytalanul ki kell elégíteniük. Erre éves szerződést kötnek, a szállításról havonta megállapodnak és a mennyiséget dekádokra bontják le. Mindez tehát nagy körültekintésre vall, precizitást, korrektséget mutat.

Igenátn, de a vállalat tervez, aztán a szállítás — végez. Egyfelől az Importanyagok beérkezése nem folyamatos, hanem eléggé változékony. Hol alig kapnak valamit, hol pedig annyi jön, hogy nem győzik fogadni. De a belső szállítás sem egyszerű. Kénytelenek a saját járműveik mellé még bérbe is venni járműveket, a tsz-ektől főként. És egyszerre szemben találják magukat olyan „mellékes” dolgokkal, mint amilyen a rakodómunkás, illetve az alkatrész-ellátás. Hol az egyik, hol a másik borít fel minden elképzelést, mindén tervet.

Megígérték, megbeszélték a szállítást, és mégsem tudják lebonyolítani. Az állami gazdaságok és a tsz-ek ugyan a saját járműveikre támaszkodnak, de a belső anyagmozgatás is jelentős tényező, ahogy az a háztáji gazdaságok részére történő kiszállítás is. Jó volna, ha a termelőszövetkezetek ebben segítenének, hiszen. a háztáji gazdaságok állattartása, állatnevelése még arányában is figyelemreméltó az összkép szempontjából, a népgazdaság oldaláról is.

*

A kereslet nagyon ingadozó. Szeszélyesen váltakozik, nemcsak mennyiségileg, hanem a tápok fajtái iránt is. Van, amikor az egyik, van, amikor a másik táp iránti kereslet ugrik meg. Attól is függ ez, mennyi kukorica található még a háztáji gazdaságokban. a padláson vagy a kamrában.

Néhány évvel ezelőtt még aránylag nagy .mennyiségű kukoricát vettek meg a háztájiból, mostanában már csak annak a töredékét. Akkor nem tartottak állatot a ház körül, most már feletetik a hízóval. Ahogy a táp sem volt olyan kapós valaha, mint mostanában.

Még egy váratlan dolog.

A tröszttől azt kérték, hogy több kukoricát kapjanak a szokottnál. Nagy nehezen sikerült elfogadtatni a kérésüket, most meg nem nagyon viszik a kukoricát.

Az értékesítésre nagyon odafigyel a vállalat, mert a keverékekkel való ellátása a ' háztáji gazda^&okpak is —*

kötelességük, bár sok helye» az ÁFÉSZ is értékesít tápokat, több községben ezért két helyen is megvásárolhatja a gazda a tápot az állatainak. De a kötelességen túl az anyagi érdek is erre sarkallja a vállalatot, mert a tápoknak háztáji gazdaságok részére történő értékesítése üzletnek sem rossz.

Az megtörténik, hogy a%

ÁFÉSZ-ek rendelését nem tudják hiánytalanul kielégíteni.

— Általában úgy áll a dolog, hogy kapunk mondjuk egy rendelést, amely összesen 160 vagon tápra vonatkozik. Ebből mi le tudunk szállítani 100—120 vagonnal. A megrendelés egy kicsit túlméretezett a megítélésünk szerint, túlbiztosított. Rátartással készítették. Ebből az látszik. hogy az igényeket nem elégítjük ki. Véleményünk szerint ez a látszólagos kielégítetlen- ség csak formális. A valóságban nincs is ilyen.

★

Most is kiderült: a „pultnál!” két oldala van. A kereskedelem bonyolult tevékenység, amelyben a kockázat sem ismeretlen fogalom. Nem lehet mindent előre kidekáz- ni és kicentizni. A vevő nem az eladóhoz igazodik, hanem ennek éppen fordítva kell lennie. így érvényes ez a tétel a Heves megyei Gabona- telvásárló és Feldolgozó Vállalatra is, hiszen a nevében is benne hordja tevékenységének azt a részét, amely a kereskedelem címszónál! felel meg.

Igaz, nem független a külső tényezőktől. így például az import alapanyagok beérkezésének idejétől és mennyiségétől, a partner vállalatok és gazdaságok magatartásétól, és mi bármennyibe is méltányoljuk összhangteremtő erőfeszítéseit. a munkájukról a végső megállapítást a vevők mondják ki. Ha ők elégedettek, akkor jól dolgozott a a vállalat. Ha a vevőknek kifogásaik vannak, akkor... ! Bármilyen nemes szándél! is mozgatja a vállalat vezetőit és dolgozóit.

*

A tények és az okok összevetését elvégeztük. Meghallgattuk az érdekelt másik felet is, ahogy ezt illik.

Egy dolog azonban elvitathatatlan. A keverőüzemeknek úgy kell dolgozniuk, hogy a keresletet hiánytalanul ki tudják elégíteni. A húsprogramot másként nem lehet végrehajtani. Ha kevés a két műszak és a nyújtott műszakok sem segítenek, akkor vágy több keverőüzemet kell építeni, vagy át kell térni a három műszakra.

Ez a dolgok lényege.

Mert — akárhogy van is, annyi bizonyos — sem a sertéseknek, sem a nyulaknak, sem a csibéknek nem lehet takarmánytáp helyett magyarázatokat adni.

Pillanatnyilag a legfontosabb a megyében az igények alapos felmérése, ami pedig központi intézkedést követel esetleg, arra is megvannak a megfelelő fórumain)!.

G. Molnár Ferenc