Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-22 / 145. szám

Derűs apróságok MASZKOS TANÁCSOS Ha azt akarja, hogy nadrágján trwáhb «Éarts» a Értewm vasalt él — vegye fel ritkábban • nadrágot. KIZÁRÓLAG NŐK SZÁMÁRA, Ha nagyon szomorú, he Setét értetoeaennefc és célta­lannak tartja és nem lát semmiféle megoldást, akkor ra­gadjon kötelet és szappant és csapjon nagymosást Ex biz­tosan segít. A DETEKTÍV segítőtársa Nemrég olyan elektronikus számítógépet találtak ki, amely a másodperc néhány törtrésze alatt 90 000 változatot aorol fel a szóban forgó bűncselekményről. A detektívnek nincs más dolga, mint hogy sorjában ellenőrizze vala­mennyit A NYELVTAN TÖRVÉNYEI SZERINT Zahar B. arról vált nevezetes, hogy egész élete feltéte­les módban folyt le; „Ö, ha... f, „Hej. bezzeg ha.. PRAKTIKUS KÖLTŐ KL AeztrologfTr köttß nyolc verset ajánlott ifjú hitve­sének. Tett-múlt az idő —* & nemrég húsdarálót ajándéko­zott neki. SPORTHÍR ' A. Help, Mackenzie város lakója, elhatározta, hogy fel- áfiftja a hosszú élet rekordját „Inkább meghalok, mint hogy lemondjak kitűzött célomról" — jelentette ki a bá­tor férfiú a hírlaptodó6Ítök előtt. A Kossuth Könyvkiadó újdonságai között első he­lyen keil «nMtenünk A szo­cialista forradalomért cknű kötetet, amely a magyar forradalmi munkásmozga­lom 325 kiemelkedő harco­sának portréját ismerteti. Lenin a muskásosztály tör­ténelmi szerepéről a dim A. A. Matyugin tanulmány­kötetének. A Watergate-űgy és ami mögötte vart a dme Vajda Péter kötetének. A Mára Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó újdonságai kö­zött találjuk Illés Sándor könyvét; a Bakonyi legé­nyek Sobri Jóska regényes életét ismerteti, Benkő Sán­dor illusztrációival. Thomas Mayne Reid A fehér törzs­főnök című regényét Szirmai Tivadar dolgozta át az if­júság számára; a könyv a Delfin-sorozatban jelent meg. Meséket, verseket, ki- találós játékokat közöl — Réber László kedves illuszt­rációival — Végh György könyve A Nyugalmazott Ele­fánt Or Birodalma. Az Utazz Új könyvek veíQnk* lapozókán yv verseit Varga Katalin írta, rajzait Kondor Lnjos készítette; az Éhes vagyok! lapozókönyv szövegét Mosonyi Aliz írta, míg az illusztráció Heinzel- maxm Emma munkája. A Kozmosz-könyvek is új kö­tettel gazdagodtak; P. G. Wodehouse Hübele Sásmsei című regényével. A Szépirodalmi Könyvki­adó Illyés Gyula munkál 1L és 12. köteteként megjelen­tette a költő tanulmányai­nak két vaskos kötetét; az Iránytűvel illusztrációit Bor­sos Miklós készítette. Mes­terházi Lajos cikkeinek, ta­nulmányainak kötete a Szólni szólitatlan. Hámori Ottó regénye a Fogd kézzel a halat Kertész Ako6 regé­nye, a Sikátor második ki­adásban látott napvilágot, ez alkalommal a népszerű Szépirodalmi Zsebkönyvtár­Az c Szimmetria (Fotografika Bisztray Károly — MTI) ban. A Diákkönyvtár új kö­tete Mikszáth Kálmán elbe­széléseiből közöl válogatást, Tót atyafiak címmel. Az Európa Könyvkiadó a Századunk mesterei sorozat­ban megjelentette Thomas Mann válogatott elbeszélé­seinek kötetét Az Európa- zsebkönyvek sorozatában lá­tott napvilágot — immár harmadik kiadásban — Dá­niel Keyes nálunk is nép­szerű regénye, a Virágot Al- gemonnak. Manuel Hűig új regényének címe: Rúzsos kis ajkak. A Janus-könyvek sorozatában látott napvilá­got — párhuzamosan az ere­deti angol szöveggel, mellet­te a magyar fordítással — Ernest Hemingway világhí­rű regénye, Az öreg halász és a tenger. (Ottlik Géza fordításában.) A Századok — emberek sorozat új köte­te Kasimir Edschmid Si­mon Bolivárról szóló törté­nelmi regénye, A szabadító. A sokoldalú Picassó AmOeor Paöto Picasso estt- laga felfelé íveidben volt, egy idős hölgy így szók hoz­zál — Mester, et vagyok Mt völve attól a müvétől, ame­lyet legutóbb vásároltam öntől. Négy különböző po­zícióban tudom felakasztani a falra, és így mindig mást ábrázol. Vendégeim azt hi­szik, hogy minden alkalom­mal új Picasso-festményt látnak, ön az a festő, aki­nek az ember egy képet fi­zet ét négyet kap cserébe. Gáli István regény© Hazánk felszabadulásénak 30. évfordulójára a Széptro- dalmi Kiadó kisregénypályázatot hirdetett, amelynek célja: „egyéni sorsokban, maga« művészi színvonalon ábrázolni, miképp alakultak a társadalom alapvető osztályainak (munkásság, parasztság) élete, életmódja a szocialista fejlő­dés utóbbi másfél évtizede során.” A beérkezett művek közül igazában egyik díjazott pá­lyamű sem jelent váratlan meglepetést. Átütő sikerű, erő* fiatal tehetség sem jelentkezett. A legértékesebb művet, a 44 éves Gáli István írta, a címe: Az öreg. A regény jelen­tőségét a ma már egyre inkább értékmérő közönségsiker is igazolja. A második díjas kisregényből dicséretes gyorsa­sággal film készült. A filmet már láthatták az egri mozi­látogatók, most pedig Heves megyében több helyütt is játsszák a filmszínházakban. Éppen ezért kell szólnunk a regényről. A filmváltozat művészi színvonalát tekintve messze el­marad a regény mögött. Ebből következik, hogy a filmél­mény nem pótolhatja azt a könyvélményt, amelyet GáÜ István kisregénye nyújt. Az okot hosszadalmasan kereshet­nénk, sok kis hiányból tevődik össze. — A neves szereplő- gárda is (Latinövits Zoltán, Harsányi Gábor) csak részben igazolta reményeinket, aligha csökkenti a film összhatásá­ból adódó csalódottságunkat, elégedetlenségünket. Pedig Gáli Istvánnak a hetedik könyve, Az öreg, több figyelmet érde­mel. A filmváltozatot sokkal többen látják, mint ahányan. elolvassák a kisregényt. Régi tapasztalat: egy mű jó film­változata felkelti az érdeklődést és sokan a filmélmény ha­tására olvassák el a könyvet, a sikertelen film pedig csök­kenti a nézők olvasási igényét. A nézőnek szembesítenie kell a regényt a filternél, így nemcsak ismeretei, esztétikai érté­kelése lesz megalapozottabb», hanem művészi élménye la teljesebbé válik. Korántsem arról van sző, hogy GSB Ibtván kisregénye egy hibátlanul tökéletes remekmű, amelyet egy célirányos pályázat felszínre hozott. Ősapán azt hangsúycronk, hogy az utóbbi évek gyér prózatermésében nagyon ts figyelem­re méltó alkotás, amely szép, maradandó élményt nyújt olvasóinak. Nagy szeretettel ábrázolja hőseit Kétszemélyes tragédiát ír nagy művészi hitellel. Egy félreeső helyen ma- gányoskodó szivattyú házban két embert szembesít: egy öre­get és egy fiatalt. Mindketten sérültek: a fiatal testileg, az öreg lelkilég. A fiú oktalan hősködés miatt sérült meg, a ftzflrai sérülés leüd sérülést vont maga után. A dráma a tu­datban és az érzelmi életben megy végbe, szinte láthatod lanoL A rejtett dráma a párbeszédekben szikrázik föl, csak néha tör a látványosabb tettek síkjára. A vfiógtól el­húzódó emberek Jelenét az emlékezés során felidézett múlt­ból lehet értelmezni. Sorsukat, mint csiga a házak, magukkal cipelik. Az egymás ellen teszülő emberek különböző értflo- rend szerint gondolkodnak. A regény az egymásra találás, az eszmélkedés folyamatát, eszméltetó erejű, kartartOcus ha­tású folyamatát árnyaltabban érzékelteti, mint a film. A film élményét a regény teheti valóban maradandóvá. (Szépirodalmi, 197SJ CS. TARGA ISTVÁN szerint korábban éri kezefct. Moszkvai mérnök, vendégét várta. A hallban hátra­dőlt egy kék huzatú plüsszéken, lá­bait átvetette egymáson. A homá­lyos terem sarkaiban elvesztek a ba­rátságtalan bútorok, a tapétás fa­lak megfakultak, mint egy század eleji színmű díszletei. Bodnár nem értette, hogy a moszkvaiak miért szeretik ezt a szállodát A nő egy oldalajtón lépett a hallba. A rossz világításban kivehe- tetlen volt az életkora, a rövid ször- mekabátban és bokáig érő szarvas­bőr szoknyájában testformájával együtt eltűnt a járása. Idősebb pincér érkezett a nyomá­ban. A teát hozta. Bodnár örült a fordulatnak. Egye­dül érezte magát a hatalmas, kiet­len teremben. A nő leült szemben, a háromágú falilámpa alá. Arca a gyönge fény­ben maga volt a megtestesült mú­landóság. Bodnár arcflgyelő ember volt. A nőre pillantott futólag. Kissé meg­próbálta az idő, állapította meg magában. A nő arca gondolkodóba ejtette, mégis a mozdulatot ismer­te föl: ahogy megfogta a teáscsé­szét, megemelte, és szájával föléje hajolt. A lány a szemben levő házban lakott albérletben, egy katonatiszt hozt^ át magával egy erdélyi nyil­vánosházból, de sorsára hagyta. Magányosan élt, türelemmel várta a háború végét. Az estéket náluk töltötte. Körülülték az asztalt, és a szacharinos teát szürcsölgetve a havasokról, Tusnádról, Temesvár­ról és Bégéről beszélgettek, ahol Bodnár anyja fiatal korában több. szőr megfordult. Bodnár tizenhat éves villanyszerelő inas módjára ült esténként a lánnyal szemben, ar­cán egy kis erőltetett szemtelenség­gel, és anélkül, hogy az anyjának fogalma lett volna: magába fogad­THiERY ÁRPÁD-: Egy hölgy Venezuelából ts a lány elválasztott, sima lwjM. kissé elálló kagylófüleit, vastag szé­lű, csüggedt száját, csontos, ikon- formájú arcát A pincér szolgálatkészen meg. hajolt — Uram? Bodnár felpillantott. —Ki az a hölgy odaát? — kér­dezte. — Egy övegy Venezoelábót — Aha... — bólintott; Bodnár he­lyeslőén, mint aki ezt a választ vár­ta. A pincér úgy állt mint egy le­eresztett szárnyú öreg madár, még­is valamiféle reménnyel. Sőt repü­lésre készen. — Tetszik neki üzenni valamit? — kérdezte. Bodnár a nőre nézett és megpil­lantotta azt, aminek a megértéséhez sok évvel ezelőtt még gyönge volt: a távolban tanyák füstöltek, a ke­ményre fagyott szántóföldről ha­talmas, fekete varjak rebbentek föl, a lány arca megnyúlt az utazástól, és bekormozódott a vonat tetején, a lábai idegenül, már-már szánalma­san mozogtak a magas szárú cipő­ben. Mindkettőjükben feltámadt a kétség, lesz-e majd, aki befogadja őket, vagy pedig az idők végeze­téig bolyongnak a fagyos tájon ál­mosan, és tiszta ágy után vágya­kozva, amikor a tanyaudvaron ész­revették őket a komondorok, és csa­holni kezdtek. A lány megszorítot­ta Bodnár kezét: — Azt fogjuk mon­dani, hogy az öcsém vagy... A pincér meghajolt a túlsó ol­dalon. — Az a kopaszodó űr érdekJőSStt ön után — mondta. A nő Bodnár felé fordult, a hosa­szú idő után visszatérő ember pil­lantásával, amikor mindenkit is­merősnek érez, de ezzel az érzel- gőséggel együtt megszületik benne a gyanakvás is. — Ki az a férfi? — kérdezte. A pincér is Bodnárra pillantott. Felhúzta a vállát — Fogalmam sincs, kérem — mondta, és magához vette az üres teásedényeket A nő leakasztotta a nyakában, függő miniatűr töltőtollat, a reti- kül mélyéből kis noteszt húzott elő, kitépett belőle egy lapot, ráfirkan- tott valamit, majd gyom, elégedet­len mozdulattal, mint aki egy pil­lanat műve alatt megbánta: össze­gyűrte a papírt. Átnézett Bodnárra. Arca figyel­mes volt, mintha egy megfejtésre váró dalt hallgatott volna. A férfi élláig növesztett ősz oldalszakálla, a feje tetején fehérlő kopasz folt, az évek folyamán kihegyesedett orr idegen volt, de a tekintet furcsa szi­gorúsága, mely megmaradt a múlt­ból: kétséget támasztott benne. Töredékek bukkantak felüL Egy ré­gies szoba elmosódó tárgyai, a te­hervonat kormos, fojtogató füstje, egy kis fiatalember, aki minden áron villamosmérnök szeretett vol­na lenni, hatalmas, fehér kutyák csaholása, kehely alakú teáscsészék és valami. kényszer s félelem egy ostoba levél -miitt. Gyötrően töre­dékes volt. Hiába próbálta egymás­hoz illeszteni: szétestek és-tehetet­lenül visszahullottak. O ldalt fordult. A fény ügy esett az arcára, hogy az or­ra mellől kilátszott a kis szemölcs. A nő bizonytalanul elmosolyodott, de tudta: öreg már az ilyen mosoly­hoz. Bodnár most már mindenre pon­tosan emlékezett Az anyja este megtalálta Klári céduláját: „Holnap Szolnokon az állomásnál várom... ” rstnt szokta otthoné pongyolában. kissé borzasán, fümszinészoő mód­jára, lassan nyújtott lépésekkel, mintha egy palota lépcsőjén haladt volna lefelé, olajfényű szemében a szörnyű mélységgel, amibe minden alkalommal belezuhant és elveszett A vonat tetején kuporogva biztos volt: nő soha többé az életben ilyen közel nem lesz hozzá. A lány magához húzta. — A legközelebbi állomáson le- szállunk, és keresünk valahol egy ágyat, mert álmos vagyok — mond­ta. Kinyílt a Kftajtó, és Bodnár moszkvai mémökvendége lépett ki. Szélesen, tárt mozdulatokkal köze­ledett. — Jánosom’..Jtmosom?. .1 — kiáltott messziről örömmel. Bodnár mielőtt felállt, futó pil­lantást vetett a venezuelai nőre, s okosan úgy gondolta: olyan volt ez, mint egy bonyolult pályaudvar, ahol minden a sínek és váltók acélszorí­tásán múlik. A moszkvai mérnök Ikamasaosan sugárzó arcára pillantott, majd te­kintete lecsúszott a vodkásüvegre, amely úgy dudorodott ki a zsebé, bői, mintha a legutóbbi találkozás­ból marad volna meg. Bodnár arca felderült. Megfeledkezett a gyomor- bántalmairól: sültek szagát és ita­lok nemes ízét érezte. A mérnök fehér ingéből, nyak­kendőjéből s az arcáról kesernyés mandulaillat áradt. M, ’egölelték egymást. A mozdulat olyan volt, amilyenre ritkán sikerülnek az üdvözlések. Benne volt a rájuk váró teljes nyolc nap: a feszültségekkel telt hétfő, a kedd, a szerda, a csütör­tök, benne volt, hogy ezen a négy napon annyi idejük lesz, hogy eszükbe jussanak a fiatal évek, ami­kor még minden vaskosan és elérhe­tetlenül állt a távolban, de benne voltak a negyvenöt éves férfiakhoz nem illő komolytalanságok is,' a fáradt, rossz órák, és az-esti társa­ságok, amikor szó sem esik majd a villamosiparról, csak élnek, élnek, élnek... A WúWVWAWvVsA/ V\AAAAA/WWWV\AAA/^A.^^A/\\/^/VN^AAA^A/úVV'v^A/WV^/\AAAAAA/SAA<^AAA<^AAA^AAAA^ — Mi ez? — kérdezte döbbenten Bodnár nem mert válaszolni. Any ja kicsomagolta a hátizsákot lefe küdtek aludni. Éjszaka Bodnár fel kelt, mindent óvatosan viaszarakot a hátizsákba és megszökött Kon reggel a szolnoki állomáson a: orosz katonai járőr igazoltatta é lebombázott állomás mögé kísérték Százan lehettek. Szuronyos őr vigyá­zott rájuk, a bajusza minden kér­désre elmosolyodott: — Kicsi ro­bot. ■. Egész nap lőszeres ládákai hordtak a cukorgyárba. Kegyetle­nül nehéz, kemény ládák voltak Rendes ebédet kaptak, alkonyai után, amikor befejezték a napi munkát, vacsorát is. Este vissza­kapta a hátizsákját, Aliig felfegy­verzett katona kísérte vissza az ál­lomásra. Nehéz, fénylő díszkard ló­gott az oldalán, géppisztoly a vál­lán, pisztolyok és kézigránátok az övében, a hátizsákban kenyér és konzerv helyett lőszert cipelt. Ka­masz volt.ő is, de erős karjai, mell­kasa valósággal feszültek a vászon­zubbonyban. Nyugtalan vizslaszeme, szőke dróthaja volt. Keveset beszélt, ha mégis: krákogva, legtöbbször azonban hallgatott, s bujkáló mo­sollyal figyelt. Az arcában volt valami, ahogy Bodnárra nézett, s az övében is lehetett valami köl­csönös. E ény alig volt az állomáson. Az • egyetlen épségben maradt vágányon tehervonat vesztegelt. Bodnár a vagonok mellett mászkált s izgatottan kérdezősködött. S ak­kor az egyik vagon tetejéről Klári kiáltott. Felkapaszkodott melléje. A hátizsákot és a lány kofferjét fel­húzott lábuk alá szorították. A lány kabátja összegyűrődött, a nyúl­szőr prémnek vonatfüst szaga volt. Egymás mellett kuporogtak a zsú­folásig telt vagon tetején. Bodnár úgy érezte; nem több az egész élete, mint a saját óriási szívdobo­gása. Maga előtt látta a lányt, ahogy

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents