Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-22 / 145. szám
Oriimök. gontok a NEB-dossziéban Gyerekekről van szó Nagyító alatt a népesedéspolitika hétköznapjai Csak a vadászok A népesedéspolitika hétköznapjait vették nagyító «Iá megyénk népi ellenőrei, S az egészségügyi, a kereskedelmi ellátás vizsgálatán túl, véleményt kértek a legille- t'kesébbektől, a dolgozó nőktől, az édesanyáktól is. Jó lenne szóról szóra közölni e széles körű vizsgálat ■••maszlalatait — hiszen valamiképpen mindenkit érint ez a téma, aki tud örülni, lelkesedni, s ha kell, bosz- szankodni is —, de határt szab a terjedelem, így nem marad más hátra, mint tallózni, válogatni az életet jól tükröző összefoglaló 6orai között. 25 százalékkal emelkedett a születések száma Néhány érdekes adat: megyénk lakosságának több mint ’fele, 52 százaléka nő, számuk megközelíti a 177 ezret. A családok 36 százalékában nincs gyerek (országos adat: 34 százalék), 37 százaléka ' egygyerekes, 21 százaléka kétgyerekes és csupán a családok hat százalékában van három vagy ennél is több gyerek. Országosan kilenc százalékos a nagy családok részaránya. Ez már önmagában is jelzi, hogy megyénkben kedvezőtlenebb a helyzet, mint az országos átlag. Az összefüggések értékeléséhez lépjünk vissza az időben. Megyénk népesedési helyzete az utolsó 25 évben még a kedvezőtlen országos átlagszintet sem érte el. A születési arányszám az 1954. évi 22,4 ezrelékes tetőzés után fokozatosan csökkent és 1965-ben a tizenkét ezrelékes mélypontra süllyedt. A miértre többféle magyarázat adható: az országosan ismert tényezők mellett közrejátszott a megye fokozott ütemű iparosodása, a mező- gazdasági lakosság csökkenése, a nők áramlása az iparba, de döntő szerepet játszott a lakosság elöregedése is. Heves megye kor- összetétele ugyanis az országos átlagnál kedvezőtlenebb képet mutat; a lakosság elöregedése éppen az alacsony születési arányszám miatt, gyorsabb ütemű volt, mint más megyékben. A népességpolitikai párt- és kormányhatározat alapján számos körülmény közrejátszott abbarp- hogy 1974-ben megyénkben a születési arányszám már kedvezőbb az országos átlagnál. De ez a 18,1 ezrelékes arányszám sem biztosítja a népesség kellő utánpótlását. Ennek ellenére jelentősek az elmúlt esztendők eredményei, hiszen a születések száma megyénkben 25,3 százalékkal emelkedett, szemben az országos átlaggal, amely 19 százalék. Tízmillió forintos „gyorssegély” Hosszan lehetne sorolni, hogyan járult hozzá az egészségügy a határozatok végrehajtásához. Tanácsadásokat, bizottságokat szerveztek, néhány iskolában kísérletképpen a tantervbe iktatták a családi életre nevelést, a kórházak a lehetőségekhez képest felkészültek a terhes nők fogadására. Érdemes itt megemlíteni — hiszen a megyei kórházak szülészeti osztályainak eredményes munkáját dicsérj — azt a körülményt, hogy 1974- és 75-ben a szülések során egyetlen édesanya sem halt meg. Az igyekezet, a jó szándék azonban, bár sokat segít, de a gondok megoldásához nem mindig elegendő. A negyedik ötéves terv fejlesztési célkitűzéseinek meghatározásakor a tanácsok — és az országos fórumok sem — nem számoltak azzal, hogy ilyen mértékben emelkedik a születések száma. Ezért az örömteljes események negatív oldala is tapasztalható. Gondot jelent mind a fekvő-, mind a járóbetegellátás, a rendelőintézetek zsúfoltak, a bölcsődék nem tudják kielégíteni az igényeket. 1974-ben négy százalékkal növekedett ugyan a helyek szama, csakhogy 7,5 százalékkal emelkedett a bölcső- dés korú gyermekek száma, s így tovább romlott az ellátottság színvonala. Jelenleg, mintegy 1100 hellyel rendelkezik a megye, s ez bizony csupán 8,3 százalékos ellátottságot jelent, az országos 10,7 százalékkal szemben. Ilyen körülmények között indokolt volt a gyors segítségkérés, amelynek eredményeként tízmillió forintot kapott a megye bölcsődék építésére. Az ötödik ötéves terv már jobban számol a megnövekedett igényekkel. Jelzik ezt a számok is: míg a IV. ötéves tervben a 300 millió forintot sem érte el az egészségügyi és szociális ellátásra fordítható összeg, addig a következő években már 423 millió forint lesz erre a célra. Többek között 510 bölcsődei hely Szerepel a tervekben, a kórházi ágyak fejlesztésére pedig . több mint 300 millió forint az előirányzat. A bölcsődés korú gyerekek felnőnek és sokan közülük óvodába mennek. A széles körű társadalmi összefogás, a vállalati támogatás jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az utóbbi években már több kisgyerek járhat óvodába. 1974-ben nyolcezer óvodai hellyel rendelkezett a megye, s az 1970-es helyzethez képest ez 33 százalékos növekedést jelent. Ugyanakkor az óvodai ellátottság még mindig rosszabb az országos átlagnál, s az egyre növekvő igényeket még ezzel a társadalmi ösz- szefogással sem tudják kielégíteni. Az elmúlt évben több mint ezer gyermeket nem vettek fel az óvodák. Legrosszabb a helyzet Egerben, ahol 400 felvételi kérelmet kellett elutasítani. A következő tervidőszakban* 1650 óvodai hellyel bővül e fontos gyermekintézmény-hálózat. A gondoskodás példái ^ Vizsgálták a népi ellenőrök a lakáskörülményeket is. A IV. ötéves tervben előirányzott lakásfejlesztés — 11 ezer állami és saját erőből épült lakás — már jé- lentősen könnyít a gondokon. Ennek ellenére főleg a városokban még mindig kedvezőtlen a helyzet, nem beszélve arról, hogy a lakásállomány nem elég korszerű, s több mint egyharmada egyszobás. A lakáskörülmények bizony jelentősen befolyásolják a népesedés alakulását. Megkérdezték az AB előtt megjelent nőket: 13 százalékuk a nem megfelelő lakáskörülmények miatt kérte a terhesség megszakítását. Elgondolkodtató egy másik reprezentatív felmérés eredménye is: a fiatal házasoknak csupán 15 százaléka rendelkezik önálló lakással, 72 százalékuk családtagként, míg 12 százalékuk albérletben lakik. A határozatoknak megfelelően, a tanácsok előnyben részesítik a nagycsaládosokat és a fiatal házasokat, a vállalatok, szövetkezetek pedig a saját maguk által kialakított gyakorlat szerint, különböző módon és eszközökkel segítik a lakásépítkezéseket A vállalatok, ipari és fogyasztási szövetkezetek fejlesztési. sőt olykor részesedési alapjuk terhére is segítik dolgozóikat. A munkahelyi gondoskodás nagyszerű példáival találkozhatunk megyénkben. A Hatvani Cukorgyárban például az elmúlt évben több mint háromszázezer forint kamatmentes kölcsönt adtak dolgozóiknak, az Egri Dohánygyárban, saját rendelkezésű fejlesztési alapjuk 15 százalékát fordítják a dolgozók lakásépítésének támogatására, de sorolhatnánk a termelőszövetkezeteket is, amelyek 10—20—30, sőt negyvenezer forintos, kamatmentes kölcsönt is adnak tagjaiknak. örömmel tapasztalták a népi ellenőrök, hogy a munkahelyeken megváltozott a szemlélet és minden igyekezettel segítik a családosokat, a fiatal házasokat. A munkaidő-kedvezménytől kezdve aa épitoanyaí-szallitasii a segítség széles skálája alakult ki. A segítségről szólva említeni kell az állam támogatását is, többek között a gyermekgondozási segélyt, amelyet 1974-ben több mint hat és fél ezren — a munkaviszonyban álló nők mintegy 80 százaléka — vettek igénybe. A gyermekgondozási segély összege az elmúlt évben megközelítette a 70 millió forintot. Egy reprezentatív felmérés tanúsága szerint a megkérdezettek nagy többsége, 76 százaléka azért veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt, mert gyermekét maga kívánja gondozni, nevelni, 15 százaléka nem tudja máshol elhelyezni a gyereket, és az- édesanyáknak csupán hét százaléka veszi igénybe a gyermekgondozási segélyt anyagi megfontolásból. Figyelemre méltóak a megyei népi ellenőrzési bizottság javaslatai is, amelyek többek között a hat éven aluliak gyermekintézményeinek egységes felügyeletét, a többgyermekes családok’ üdülési lehetőségeinek kiterjesztését a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítását szolgáló anyagi erőforrások koncentrálását, valamint a gyermekruházat korszerűsítését és az ellátás jelentős javítását sürgetik. * Sokoldalú segítség, növekvő összefogás tapasztalható megyénkben. Ezt tükrözi a népi ellenőrzési bizottság jelentése is, amely örömöket és gondokat rögzít, s beszámol mindarról, ami mérhető, tapasztalható a népességpolitikai határozatok végrehajtásának hétköznapjaiban. A gondolkodás, a szemlélet alakulását azonban már nehezebb nyomon követni. Mert igaz ugyan, hogy a világra jött csecsemők előbb- utóbb bölcsődét, óvodát, iskolát, nagyobb lakást és jobb ellátást követelnek, de a gyerekek iránti szeretetet, a természetes emberi ragaszkodást nem pótolhatják a legfényesebben berendezett intézmények, és a családok jó anyagi körülményei sem. A növekvő költségvetések mellett jó lenne változtatni a társadalmi magatartáson is, s olyan légkört-kellene kialakítani, amelyben nagyobb becsületben és megértésben van részük a nagycsaládosoknak. (márkusz) — KÁCIÓ! — AKÁCIÓ! VAKÁCIÓ! Talán néhol még ott virítanak az iskolatáblán ezek a feliratok. Bizonyára mindannyian szívesen emlékszünk vissza kisiskolás korunkra, amikor év végén azért verekedtünk, hogy ki írja fel a táblára a vakáció nagy „V”-jét. Aztán elérkezett az utolsó nap, az utolsó csengetés és mindannyian örömmel kiáltottuk a bűvös szót: VAKÁCIÓ! Tíz nap sem telt el, hogy a gyerekek két hónapra búcsút mondtak az iskolától, a tankönyvektől, már gyermekzsivajtól hangosak az úttörőtáborok, az építőtáborok és az üdülők. De sokan ellátogattak a nagymamához is. Nyakamba vettem a várost, s elindultam, hogy megkér- , dezzem, ki mivel tölti a nyári pihenőt. Az egri Leányka út meredek lejtőjén két kis kerékpárversenyzővel találkoztam. Illetve majdnem találkoztunk, mert szerencsére sikerült még idejében arrébb ug- ranom. Amikor megszólítottam őket gyanakvóan néztek rám, attól tartottak, hogy most kemény dorgálásban lesz részük. De a vakáció hallatán a pufi arca még jobban kikerekedett és már dőlt is belőle a szó. — Az iskolapadból, Pestről egyenesen ide jöttem, a nagymamámhoz. Meg se vártam a bizioszíást. Már vágtak a barátaim. Strandra járunk, focizni és főleg kerék„Erdő mélyén, ja), / mit láttam, Még most is borsózik a hátam: A nyülak arról beszélgettek, Hogy ezután csak farkast esznek. Fussunk, fussunk...!” Hovatovább negyedszázada már, hogy ez a versike elhangzott egy kis színpadon, és a rókának, farkasnak, medvének öltözött kis ovisok futottak, futottak a fenyegetőző nyuszik elől. Futottak, egyenesen a vadászhoz, nála kerestek menedéket. Káli Béla volt a kis vadász, neki jutott a szerep — hároméves korában —, hogy megvédje a rókát, farkast, meg a medvét — a nyűitől. És — persze hogy megvédte őket. így kezdődött. — És a folytatás? — Nagyon nehéz volt, nagyon sok akarásomba került. Mert én mindig csak az akartam lenni, vadász. Nem verebekre, vadgerlékre csúzlizó kis szörnyeteg, hanem vadász. Már 10—12 éves koromban megéreztem, hogy a vadászat nem értelmetlen lövöldözés, hanem egy szép hivatás, ami sport is egyben, méghozzá — nemes sport. A lakása: faluszéli ház Markazon. Kívülről szinte parozni. Ez az egyetlen időtöltés, amit egyszerűen nem lehet megunni. Az egész nyaramat a nagymamámnál töltöm. Nagyon rendes és ha megtetszene egyszer kóstolni a főztjét... Bánkúti Gyula barájta Zsebe Jóska, ö egri, a IV-es számú iskola harmadikos tar nulója. __ Azt hiszem, ez a nyár i s olyan jól sikerül majd, mint a múlt évi. A szüleimmel és a testvéreimmel hamarosan a Balatonhoz megyünk, na és — de ezt csak félfüllel hallottam — talán az idén még jót fürdők a bolgár tengerben. __ Na eleget pihentünk —, s zólt Gyula, s nevetve száguldottak tovább. Hűvös albérleti szoba. A nyári melegben sokszor idemenekül az embgr. Persze nem a tankönyvek közé. Já- vorfi Judit negyedéves magyar—angol szakos hallgatónak ugyanis nem lehet kellemes főiskolai jegyzetek között „hűsölni”. Amikor ^ a nyári vakációjáról érdeklődtem, mérgesen nézett rám a könyvbarrikádok mögül. — Viccelsz? Egy nappal az államvizsga előtt a nyári szünetről beszélsz? — aztán gyorsan megvigasztalt: — ne haragudj, rettenetesen izgu_ lók. Holnap kell bebizonyítanom, hogy nem volt feleslegesen elfecsérelt ez a négv év, és holnap talán már tanárnő leszek . Sokszor elkasemmiben sem különbözik a többitől, bent azonban vadásztrófeák díszítik a vadászszoba falát. Szarvas, muflon, vaddisznó. És a vaddisznóagyarak közül három aranyérmes trófea. Kevésbé szerencsés vadász örül, ha 40 éves korában lő ilyet* Káli Béla még a 27. évét sem töltötte be. — Biztosan nagyon korán kezdte... ? — Inkább későn. A szüleim nem akartak erre a pályára engedni. Szívem szerint én már a középiskolát is otthagytam volna a vadászatért, de nem engedték. Először érettségizni kellett, aztán szakmát tanulni. Huszonhárom társammal együtt szereztem szerszámkészítő-szakmunkás segédlevelet. Egyedül én végeztem kiválóan, ám nem szerettem, azért, mert nem vadászat volt. De dacból mégis kiválóan végeztem, s később, mikor végre sikerült a vágyam, ugyanígy a soproni felsőfokú vadgazdasági tanfolyamon is. A vadász élete tele van fáradsággal, néha szinte gyöt- relmes. Tíz-húsz kilométeres cserkészés hegynek fel, völgynek le. Aztán: felkelni hajnalban, s hazaérkezni az új nap virradtával. Sok szempontból olyan, akár az önlandozom gondolatban azért ebből az átkozott könyvketrecből, hogy egy év múlva a nyári szünetben már én is gyerekeket viszek táborozni, üclültetni. De sokat merengek az idei angliai körutam- ról is. Végre megláthatom Londonjt, a To wert, a Westmister Abhey katedrálist, a nagyobb városokat, s az egy hónap alatt remélem sikerül majd igazán beleélnem magam Shakespeare világába. És ha még kedvem szottyan a nyáron egy-két hétre leugrom Gárdonyba is vitorlázni, evezni. Holnap talán már boldogabban újságoltam volna a nyári programot, de most hagyj tanulni★ A Leányka úti kollégium második emeleti szobájában egy vietnami kislánnyal találkoztam. D inh Thi Ai Lien- \ nek hívják, a főiskolán csak így egyszerűen: vietnami Marika. Ma államvizsgázott, ő már matematika—kémia szakos tanár és kitűnően beszél magyarul. — Boldog vagyok és tüdőm, boldog lesz a nyaram is. Ót éve kerültem' el a hazámtól, szüleimtől, négy testvéremtől. Az öt év alatt csak egyszer láttam őket, s bizony a levelek is csak havonta érkeztek. Nem tudom neked elmondani, miiven jó érzés, hogy ezután már nem kell félelemmel hazamenni, nem keli többé aggódnom Ilyen távolról a Déi-Víetsanyargatás, nem könnyít megérteni... — Nem is lehet érteni, tn. dóm — mondja ó —, csali érezni lehet, mert olyan szenvedély ez. és olyan szenvedés, mint a szerelem,,*«nmt a fájdalom. Számomra ez a Mátra, nekem boldogság benne a hétezer hektáros erdő, amelynek vadgazdálkodásáért en vagyok felelős. Védeni a vetést, védeni a nemes vadat, kiselejtezni a satnyát, Most például a csülkösvad szaporodott el, és előszeretettel rágják a csemetéket. Híz évben 247 nagyvad lelő vese a feladatunk. Szarvas, őz, muflon, vaddisznó. — Úgy mondják, a magány, meg a veszély — ez a vadász két hűséges társa. — Nekem a kutyáim, Inai és Filox a társaim, inas kis terrier, de ő a különb, pedig a másik a tulajdonképpeni véreb... Ami pedig a veszélyt illeti: a mai fegyverek birtokában ilyentől nem kell tartani. Nem a vadkan a veszélyes — inkább a malacait féltő anyakoca —, hanem az esetleges gondatlanság, figyelmetlenség. Mi azonban nem engedjük meg ezeket magunknak. — De azt mégsem mondhatjuk, hogy könnyű mesterség lenne a vadászat. — Azt nem. Mert fizikailag elég nagy igénybevételt jelent. És nem könnyű a családnak sem. Mert a vadász gyakran nem tölti otthon a napot, és gyakran nincs otthon éjszaka. Ezt csak igazi vadász igazi felesége értheti meg. Aki nem pöröl, nem tesz szemrehányást a késő estével érkező, vagy a kora hajnallal távozó férjének, hanem vele örül a vadászszerencsének, vagy éppen vele búsul az elügyetlenkedett alkalom miatt. Mert ilyen is van! Egyszóval, igazi társ. Az én feleségem — ilyen. Egy biztos: nem a nagy fogásra, nem a „nagy vadra megyünk”. Az igazi nagy vadászörömet úgysem pótolja semmi. Az igazi pedig: az el- 6Ő. Amikor végre puskát kapsz, elindulsz vele, és szembe jön veléd az első nyúl. Nem is jön, csak baktat, és neked a torkodban dobog a szived... A későbbiek, a nagyobb vad elejtésének öröme — nem ér fel ehhez. — Akkor hát, végül is, mi a vadászat? — Öröm és boldogság. Olyan öröm és boldogság, amit csak mi érezhetünk. (Becky Tibor) namban harcoló bátyámért. A tanári diploma a szabadságot is meghozta nekem. Soha nem felejtem el, amikor a vizsgaláz, a felkészülés közepén vietnami Gábor felrohant és elújságolta az örömhírt. Sok-sok emléket viszek magammal: a négyéves diákéletet, a barátokat, a kedves, vendégszerető embereket, a tudásravágyó gyermeki arcokat, kedvenc kis városomat, Egert. Ezt a hónapot pihenéssel, szórakozással szeretném eltölteni. Még nem tudom hogyan jutok el, de még egyszer, utoljára szeretném látni a Balatont. Július elején Budapesten, öt év után újra találkozom a vőlegényemmel, aki jelenleg Lengyelországban tanul, ő kísér majd ki a vonathoz, útnak enged, haza. 'Még nem tudom, hogy hol fogok tanítani. Nghe En tartományban, ahol élek, nagyon nagy szükség van pedagógusra. Ezen a nyáron sokat kell dolgozni. Üjra kell építeni mindent, hogy épen és szépen álljanak az épületek, az iskolák, a kórházak. Utói kell érnem a többieket, hiszen ők öt évig’ dolgoztak helyettem. ősztől pedig tanítani kell, s mindent, amit itt megtanultam, átadni a vienami gyerekeknek. Elnéztem törékeny alakját, elszántságát, fekete szemét, amellyel sokáig mesz- sze nézett, s talán az övéire gondolt. Boldog nyarat kívánunk, Marika! SZÜLE KJXA Három vakáció
