Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-18 / 141. szám
A jó munka képlete A képlet: DH+H — vagyis: Dolgozz Hibátlanul és Hatékonyan — tulajdonképpen a XI. kongresszus egyik felszólalója fogalmazta meg. Igaz, ahol komolyan foglalkoznak a DH-munkarendszer bevezetésével, vágj’ már abban dolgoznak, ott tisztázódott már az is, hogy e munkarend- szer, céljait tekintve rendkívül összetett és a vállalatok teljes gazdálkodását érinti. A rendszer neve (nem túl szerencsés valóban) — Dolgozz Hibátlanul — eredendően sem csak a minőség javítására, a selejt elkerülésére utalt, hanem a valameny- nyi részletében hibátlan munkára. Még pontosabban: a munkában, a gazdálkodásban megmutatkozó valamennyi veszteség csökkentésére és elkerülésére. Ezt Igényli a DH-munkarendszer alvállalatok vezető posztjait betöltőktől is. hiszen a gyárak belső munkamegosztásában — a tervezés, döntés, irányítás posztjain ugyanúgy javítható a munka színvonala, mint a végrehajtásban, a közvetlen termelésben. Kézenfekvő mindez, hiszen bárhol lehet „selejtet” gyártani: a piackutatásban, a készletezésben, a gyártmányszel- kesztésben, a forgácsolóműhelyben, mert bárhol esik is a hiba, az bizonyos mértékű veszteség forrása lesz mindenképp: ami időben, pénzben, emberi fáradságban kifejezhető. A DH-munkarendszerben a veszteség forrását is összetetten ítélik meg. Nemcsak azt tekintik veszteségesnek, amivel — esetleg — a tervezettől elmaradnak. Erre úgyis odafigyelnek mindenütt, hiszen az ilyesmi, még ha meg is magyarázzák, azért nyilvánvalóvá teszi a gyengébb munkát. Nem: a DH-munkarendszerben az is veszteségesnek számít — amivel elmaradnak a lehetséges színvonaltól, a műszaki, szakmai adottságok alapján elérhető eredménytől. .. Ez a döntő. Ebben a sávban — tehát a ténylegesen végzett — tervezett — valamint a mai színvonalon lehetséges teljesítmény közti sávban' rejlik a legtöbb tartalék. A DH-munkarendszer elsősorban ennek feltárásában segíthet, hiszen az | első teendő — ha a rendszer bevezetésére gondolnak valahol — a szembesítés. A vállalat által elért tényleges eredmény összevetése az elérhető lehetséges eredménynyel. A jelenlegi időszak egyik jelentős vesztesége — nép- gazdasági szinten — pl. abból adódik, hogy némelvik gyár a termékeit tulajdonképpen mélyen az önköltség alatt értékesíti a világpiacon. A termeléshez, értékesítéshez és a beszerzéshez nyújtott állami támogatások révén ugyanis a valódi költségeitől függetlenül képes nemzetközileg versenyképes árat kalkulálni. Ez a helyzet nem sarkallja különösebben a vállalatokat, hogy egy sor — nyilvánvaló veszteségtől — pl. jobb szervezéssel vagy jobb fegyelemmel megszabaduljanak. Tehát itt újból az történik, hogy az elért produktum a vállalat számára elégségesnek, megnyugtatónak látszik, mert nem vetik össze a valójában elérhető eredménnyel. Nyilvánvaló veszteség pl. a selejtkár. A vállalatok többsége ennek csökkentésével különösebben mégsem foglalkozik, mert ez az ösz- szeg a költségeknek „csak” néhány százaléka. (Ráadásul ennek nagy részét is a költségvetéssel fizettetik meg.) Népgazdasági szinten azonban a selejtkár is több mil- liárdra rúg évente. A következő evekben egyre nehezebb lesz megkeresni a nemzeti jövedelem minden egyes forintját. A hazai ipar — közismerten külkereskedelem-érzékeny: nagy nyersanyagimportra szorul, aminek az árát meg kell keresnie az exporttal. Ezért a vállalatok többségénél, az eddigieknél rugalmasabb, eredményesebb gazdálkodás szükséges. A hatékonyságnövelésének két fő útja kínálkozik: a ráfordítások csökkentése és a bevételek növelése. Az előzőhöz szükséges az anyagtakarékosság, az állásidők csökkentése, a minőségjavítás, a jobb munka- fegyelem. .. Az utóbbihoz — elsősorban korszerű tennék kellene. Tehát, hogy az anyag, az idő, az erő többet érő, jobb konstrukció gyártására menjen el. A következő években a vállalatok többségének mindkét úton járniuk kell. Ennek megfelelően érdemes dolgozni minden poszton és a DH-munkarendszer — a jó munka képlete jegyében — valóban alkalmas arra, hogy a vállalaton belüli törekvéseket ösz- szefogja, összehangolja.. • Egyébként az egység és *■ az egyetértés, a célok pontos Ismerete mindenki előtt — ugyancsak jelentős hatékonyságot javító körülmény, hiszen ez a szervezettség és a fegyelem legjobb, legbiztosabb alapja. G. F. Általános apadás a Tiszán és a Maroson — Megerősítették a makói nyári gátat A hirtelen esésű Maroson a vártnál előbb, már vasárnap beállt a tetőzés és ma reggelig 140 centimétert apadt a folyó Makónál. Mivel elsősorban a Maros árhulláma táplálta a Tisza magyarországi alsó szakaszát, ezek után Szegednél is gyors ütemben csökken a vízszint. A jelenlegi esőzések hatása csak legfeljebb egy hét múlva jelentkezik a folyókon, addig pedig az árhullám tovább laposodik, szabadabbá válnak a medrek. Az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság nyolc különböző földmunkagép „bevetésével” nagymértékben megerősítette a Maros makói körzeti tizenhat kilométer hosszúságú nyári gátját. Ez részben a hullámtéri kiskerteket, víkendházakat, részben pedig a termelőszövetkezeti gazdaságok mezőgazdaságilag hasznosított területeit biztonságosan védi a jelenlegihez hasonló közepes árhullámoktól. „Kapcsolataink soklrányúan és igen gyümölcsözően fejlődnek.,.” Interjú Viktorov Nyikolaj Upatyevccsel, a Csuvas ASZSZK Szakszervezeti Tanácsának elnökével — Milyen céllal, feladattal érkeztek Heves megyébe? — A két nép barátságának erősítésén túl mindenekelőtt a megye szakszervezeti szerveinek munkáját kívántuk alaposan, sokoldalúan megismerni, s ezenkívül természetesen valamennyien nagy figyelmet fordítottunk Heves megye politikai, gazdasági életének tanulmányozására is. Ügy érezzük: a iánk bízott feladatokat teljesítettük, rendkívül hasznos volt számunkra ez az ötnapos eszmecsere. — Ön 1971-ben is vezetett már egy szakszervezeti delegációt megyénkbe. Miben látja a változásokat, a fejlődést? — Korántsem udvariasságból mondom: rendkívül sokat fejlődtek, gyarapodtak 1971 óta. Amikor először itt jártam, még csak alapozták a kiskörei vízlépcsőt. Most ismét alkalmunk volt Kiskörére ellátogatni és örömmel tapasztaltuk, hogy a beruházás elkészült, s üzemel. Jártunk a Füzesabonyi Állami Gazdaságban is. Modem gazdaság. Különösen magas színvonalon szervezett az állattenyésztésük, igen korszerű a gazdaság gépparkja, és szép tervekről tájékoztattak bennünket a hústermeléssel kapcsolatosan is. Hasonlóan sok érdekes és hasznos információt szereztünk a húsipari vállalatnál, valamint a megye helyipari üzemeinek munkájáról is. Joggal büszkélkedhetnek az Izzó gyöngyösi gyára, s a Parádsasván Üveggyár eredményeivel is. Természetesen a gondokról, a nehézségekről is sokat hallottunk, összességében mégis azt láttuk:' a megye termelőüzemeiben igen nagy gondot fordítanak a korszerű munka- és üzemszervezésre, a hatékonyabb gazdálkodásra, valamint a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javítására. — Akárcsak a Szovjetunióban, a Csúvas Köztársaságban. .. — Igen, nálunk is az a legfontosabb most, hogy maradéktalanul teljesítsük nép- gazdasági terveinket, a tervezett méretekben emelkedjék a termelékenység, a hatékonyság, határidőre valósuljanak meg a beruházások s folyamatosan javítsuk dolgozóink élet- és munkakörülményeit. A nyugodt, a tervszerű munka feltételei, akárcsak Magyarországon, nálunk Is biztosítottak, az eddigi munkánk alapján úgy érezzük, hogy sikerül is megvalósítani célkitűzéseinket. — Mi a véleménye megyénk szakszervezeti szerveinek munkájáról? — Abban, hogy ilyen szépen, s jól élnek az emberek Magyarországon, Heves megyében. egészen biztosan nagy szerepük van a szak- szervezeteknek is. Ügy latjuk, hogy a szakszervezetek által irányított mankaver- seny igen hatékony mozgalommá fejlődött Magyarországon, igen sok korszerű szociális létesítménnyel gazdagodtak a/ megye üzemei, számottevően javultak a munkakörülmények, és csak a legszebbeket, a legjobbakat mondhatom a dolgozók és a gyermekek szervezett üdültetésével kapcsolatban is. Igen sokan tanulnak ma az üzemekben, a szakmai, a politikai ismereteik bővítéséhez is nagy segítséget kapnak a ddolgozók a mozgalomtól. Kérdésére úgy válaszolhatok tehát: jól, eredményesen dolgoznak a megye szakszervezetei. És ezt korántsem csak a különböző tájékoztatók, hanem a valóság, a tények is megerősítették. Szakmailag is nagyon hasznos volt tehát látogatásunk, nekünk és a vendéglátó barátainknak is. — Milyen benyomásokkal, érzésekkel utaznak haza Csebokszáriba? — Mi otthon éreztük magunkat Heves megyében. Bármerre jártunk, éreztük, tapasztalhattuk, hogy a két népet őszinte, s igaz barátság köti össze, örülünk, hogy kapcsolataink sokirányúan és igen gyümölcsözően fejlődnek. — Köszönjük az interjút. —koós— Dinnyéseknél Hatvan határában Ez évben 100 hektáron termesztenek görög- és sárgadinnyét a hatvani Lenin Tsz földjein. A munkában 12 család vesz részt, többségük híres horti dinnyés család. fit év után újra kaput nyitnak Ha meggondoljuk, hogy annak idején két évig építették, most pedig öt évbe tellett, mire megfiatalították a galyatetői SZOT-üdülőt, egy kissé kesernyéssé válik a szánk íze. És jut eszünkbe számtalan gondolat az építőiparunkról, a szervezőkészségünkről, de ezek a gondolatok nem valami dicsérőek. Kérdés: eléggé megalapozottan ítélünk-e, nem pedig csupán a felszín befolyásolja a véleményünket? A kezdet kezdetén az állami építőipari vállalat fogott hozzá a galyatetői SZOT- üdülő felújításához. Dolgoztak is itt egy jó darabig, aztán a két érdekelt fél búcsút vett egymástól, míg tehették ezt különösebb megrázkódtatás nélkül. A „nagy” vállalat helyébe • „kis” szövetkezet lépett, méghozzá a hevesi építők. No, erre is legyintettek néhá- nyan. Mi lesz ebből, ha az állami építőipariak nem győzték a feladatot? Az lett, hogy a SZOT mátraházi igazgatóságának a vezetői is, de a ga- lyaíak is kénytelenek voltak elismerni, sokkal másként megy a munka, mint korábban. Még úgy is igaz ez, hogy a SZOT műszaki szakembere itt-ott mérgelődött, kifogásolni valót talált. De azt ő is elismerte mindig, hogy a hevesi szövetkezeti építőkkel „lehet szót érteni”, mindig készek a jobbra, a pontosabb megoldásra, ha időnként anyaghiány és alvállalkozói értetlenség keseríti el az ő életüket is. Csodát ők sem tudtak művelni. És hogy a «unkák nagyobbik részét dk végezték el, mégis bizonyltja: megfelelő minőségben is csinálták azt, amit elvállaltak. Teljesen felújították az üdülő épületét. Szerkezetileg túl nagy változtatást nem csináltak, de azt elérték, hogy minden szoba összkomfortossá lett. Vagy fürdő, vagy zuhanyozó tartozik hozzá, és előtér is elválasztja a folyosótól. A falakon belül kicseréltek mindent. Csakugyan újjávarázsolták az egész épületet. Külön választották a turistaéttermet az épület éttermétől. Kibővítették egy emelettel a gazdasági részt, hogy a főépületben minden helyiség csak az üdülőké maradhasson. Az új szárnyban szolgálati lakásokat és személyzeti szállást alakítottak ki. De még így sem sikerült húsz dolgozó részére elhelyezést biztosítani, pedig néhány kisebb épületet is felhasználtak most ilyen célra. — Abban reménykedünk — halljuk Fekete Jözscfné főkönyvelőtől —, hogy Mátra- szentimréről tudunk kapni bejáró dolgozókat. Náluk viszont az a gond, hogy a műszakjuk este ríyolc órakor telik le, de az utolsó autóbusz mintegy fél órával korábban elindul innen. Ha ezt a járatot késleltetni lehetne, hiszen Mátraszentistván a végállomása, akkor meg tudnánk oldani dolgozóink hazaszállít- tatását. Arra a kérdésre, hogy mi lesz akkor, ha ezt a bizonyos húsz dolgozót mégsem tudják megszerezni, a világ legtermészetesebb válaszát adta; — Akkor is üdültetnünk kell, és úgy kell a munkabeosztást kialakítani a meglévő dolgozókkal, hogy minden feladatot hiány nélkül el tudjunk látni. A beutaltaknak nem lehet észrevenniük abból semmit, hogy nekünk mi a gondunk a létszámunkkal. összesen háromszáz beutalt találhat meg minden kényelmet a már teljesen megfiatalított üdülőben. Igaz, a turistaéttermet még csak július közepén, az üdülő belső uszodáját pedig csak augusztus 20-ra tudják megnyitni, ahogy a mosoda munkái is későbbre húzódnak át, de ez már könnyebb teher. összesen 33 dolgozó húzta ki azt az öt évet, amelynek során úgy kellett üdültetniük. hogy közben a malterosládát kerülgették a tálcákkal, a konyhában egymás hegyén- hátán volt minden. akkora volt a felfordulás az épület egyes részein, hogy csoda, ha az építők és a szerelők dolgozni tudtak, az üdültetők pedig kiszolgálni a pihenni vágyókat Végül az utolsó három turnust már „fél házzal” sem lehetett átvészelni. Erre a néhány hétre le kellett állni az üdültetéssel. De ez a néhány hét Igazi véghajrát adott a benti dolgozóknak. Egy nappal az újranyitás előtt, tehát június 18-án megérdemelten pihennek meg egy kis időre. Amolyan belső átadási ünnepséget rendeznek, ahol a szívből jövő köszönöm mellé még egy kis anyagi elismerést is csatolnak. Az a 33 ábrz&gárdiaa -kajya ezt meg, akik nem fordítottak hátat az üdülőnek a legnehezebb időkben, hónapokban, években. összesen mintegy nyolcvanmillióba került és kerül a felújítás, de a végső összeget még nem lehet tudni pontosan Erősítés is érkezett a véghajrára, a megbetegedett Body Lajos üdüiővezető helyettesévé Kuhn Nándort nevezték ki, aki eddig jó néhány SZOT-üdülő nyitását készítette elő. Azt hinné az ember, a legnehezebbjén már túljutottak, pedig néha a kisebb dolgok okoznak igazi fejfájást. Például! Nem lehet kapni csak egyféle szőnyegszegőt, de ez színben sehogyse illik a már meglévő szőnyegekhez. Mit csináljanak? Apróság ez, de mégsem lehet csak egy szelíd vállrándítással elintézni, mert a folyosókra le kell teríteni a szőnyeget. A nyitás előtti néhány nap mintha sűrítette volna a gondokat. De mégis bizakodott mindenki, mert tudva tudták: június 19-én megérkeznek a vendégek Galyatetőre, akik kifogástalan kényelmű környezetet várnak és ezt meg is kell kapniuk Hogy ez mennyi törődéssel, erőfeszítéssel érhető el, arra a Gályán pihenők közül aligha gondol majd bárki is. Emlékeztessünk hát egy pillanatra mi erre. Egyébként: jó üdülést kívánunk a megfiatalodott épület első kedves beutaltjainak, vendégeinek! G- Molnár -Xeceae J Szombati Gábor né és brigádja munka közben. Ha az időjárás is így kedvez, szép termésre számíthatnak szorgos munkájuk gyümölcseként. — Embernek és növénynek elkel az éltető friss víz — mondja Ctenss János es Jeles4pe (Fotó: Szabó Sándor) 1975 június Ä, szeute )
