Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
Még egyszer a szarvasmarha programról Változó szemlélet, megváltozott tervek Május elején nagyobb cikk. ben foglalkoztunk egy fontos hatvani tanácskozással, amely • város és környéke szarvasmarha-tenyésztésének helyzetét vette számba. Erősen kifogásoltuk a termelőszövetkezetek közömbösségét, ahogyan a népgazdasági szempontból döntően sürgető fejlesztési programot kezelték, mit sem törődve az idevágó megyei pártbizottsági és megyei tanácsi állásfoglalással. Tervszámokat is felsorakoztattunk, melyek szerint 1980- ra a három érintett szövetke- zetben összesen mintegy hatszáz darabbal kell növelni a tehénállományt, ennek függvényeként pedig a tejhoza-, mot. Ügy tűnik, az eltelt időben megfelelő szemléletbeli változás következett be a hatvani, a boldogi, heréd—nagykökény esi közös gazdaságokban, mert immár mindenütt új intézkedési terveket dolgozott ki a vezetőség. Éspedig oly átfogóan, hogy a megindított fejlesztési munka a beteljesülés reményét kelti bennünk. Beruházás Boldogon A friss helyzetfelmérést kezdjük Boldogon, ahol a Béke Termelőszövetkezet induló tehén- és előhasiüsaő-állo- mánya 1975 első hónapjaiban mindössze 174 jószág. Ezt a számot a szövetkezet tervszerű technológiai, genetikai eljárások megvalósításával öt éven belül 290 tehénre, elő- hasiüszőre kívánja váltani. Az egy jószágra eső 3200 literes tejhozam pedig ugyanezen időszakon belül 3550 literre növekszik. A fejlesztés eredményességének útját egyrészt holstein-friz keresztezéssel, másfelől a takarmányszint emelésével biztosítják a boldogi ak. Feltétlenül szólnunk kell arról is, hogy a gazdaság szarvasmarha-férőhelye csak 1978-ig tud lépést tartani a fejlesztési elképzelésekkel, illetve azok eredményével. Ezért legutóbbi ülésén úgy döntött a vezetőség, hogy három éven belül előteremti egy száz férőhelyes, korszerű, tejházzal egybeépített tehénistálló beruházási fedezetét, s megépíttet egy 96 férőhelyes növendékistállót is! A barátkozó Barátság Igen örvendetes, hogy az egyesült heréd—nagykökényesi Barátság Termelőszövetkezet szintén mindjobban megbarátkozik a hosszú távon nagyon is kifizetődő szarvasmar h a-tenyésztési programmal. Itt a szakosítás érdekében tíz éves fejlesztési tervet dolgozott ki a vezetőség, 6 ezen belül 1980-ra tehén-, vemhesüsző-állományu- kat a jelenlegi 330 darabról 447-re növelik, eléggé alacsony 2900 literes egyedenkénti tejhoeamuk pedig 3350 literre emelkedik. Az ügy érdekében tenyészetüket kötetlen tartására alakítják át. így különösebb beruházás nélkül növekszik férőhelykihasználásuk, több jószágot tarthatnak istállóikban. Nagyon jelentős, célra vezető elhatározásnak tartjuk továbbá, hogy a Barátság a zárt tehenészeti telep munkájának hatékonysága érdekében képesíti a takarmányozást, a takarmánytermelést pedig NDK-silózó vásárlásával kívánja fokozni. S hadd említsük meg azon szándékot, hogy Heréden külön ágazati fokra emelik a szarvasmarha-állományt ellátó ta- kormánytermelést, élére pedig máris szakmérnököt állítottak. Véleményünk szerint ez a „befektetés” mihamar megtérül a közös gazdaságnak, hiszen az értő irányítás képes megduplázni a különböző takarmányozási célt szolgáló földterületek terméshozamát, nem szólva a tápértéknövekedésről. Hatvani lépések Több nyomon kezdte meg a közelmúlt hetekben fejlesztési tervét a hatvani Lenin Termelőszövetkezet, amely a legnagyobb — 441 darab — tehén- és előhasiüsző-állo- mányt tartja pillanatnyilag. Gyümölcsöző szerződést kötött a gazdaság takarmánybázisának biztosítására a konzerv- és cukorgyárakkal, s ugyanekkor 70 hektáron legelőt telepit. Genetikai tervük a holstein-friz fekete-tarka változatán alapul, ami azzal bíztatja szakembereiket, hogy a jelenlegi 2900—3000 literes fejési átlagot 4500 literre képesek emelni. Lendítő tényezőként számítva természetesen a felhasználandó takarmánykoncentrátumokat,. iMetve néhány fontos technológiai eljárás meghonosítását. Utóbbi tekintetében mire gondolunk? A szövetkezet sürgősen átalakíttatja istállóit, továbbá automata fejőgéppel ellátott, halszálkás fejőállást létesít. A hatvaniak céltudatosságát igazolja még, hogy egészségügyi vonatkozásban folyamatos brucellamentesítésre törekszenek, miután állományuk már tb-negatív. S ne feledkezzünk meg az ellések közötti idő szűkitését célzó tervekről, amelyeket sajátos premizálással kívánnak sikerre vinni. Két észrevétel Befejezésül akad néhány megjegyzésünk, amelyeket — megyei ügy lévén! — szintén szóvá tesszük. Lényegesnek tartjuk például, hogy Boldogon figyelembe vették a háztáji tehénállomány várható csökkenését, ami a falusi élet lassú, de biztos átalakulásával hozható összefüggésbe. Emiatt, s éppen a megyei terv érdekében, igen magas mércét állítottak fnaguk elé, amikor 50 százalékot meghaladó fejlesztésre vállalkoztak. Kívánjuk, ne törjön bele a bicskájuk! A hatvaniak viszont mintha jószáglétszámban elmaradtak volna a célfeladatoktól! Igaz, tejhozam tekintetében igen sokat jelent az 1980-ra kitűzött tehenenként! 4500 literes átlag. Ezt azonban talán nehezebb lesz megközelíteni, mintha az állomány erőteljes növelésére törekednek a Lenin portáján. Mindenesetre, érdeklődéssel várjuk a fejleményeket, az eddig megtett lépéseket pedig elismeréssel regisztráljuk. Moldvay Győzi Új óriástorony I a szegedi olajmezőn A szeged—algyői olajmezőn újabb 64 méter magas, 120 tonna súlyú lepárló tornyot állítottak fel a Gyár- és Gépszerelő Vállalat kirendeltségének dolgozói, szovjet szakemberek irányításával. Az itt épülő U-es számú gázfeldolgozó üzem berendezése a szovjet gyártmányú óriástorony. (MTI Foto — Tóth Béla) Törött ablakok AZ IGAZGATÓ lement « műhelybe és beüvegeztette az ablakokat. Hogy szavamat ne felejtsem, kiosztott két fegyelmit is, mert úgy találta,- hogy a törött ablakok meg- javíttatása még akkor sem az ő feladata, ha erre történetesen a termelési tanácskozáson kérik. Érdemes közelebbről is szemügyre venni, hogyan találkozik egy nagyvállalat vezetője a műhely törött ablakával. Bizonyára nem az igazgató keresi a randevút. Az ablak várja kitartóan a tanácskozást, amelyen majd szóba kerülhet. Mégpedig azért, mert a műhely vezetőjének kérését a karbantartók veze-i tője elengedte a füle mellett. Nem sietett kijavíttatni a törött zuhanyozót sem. Gyakran megtörténik, hogy azonos beosztású munkatársak egymás kérésére nem, vagy csak késlekedve teszik meg azt, ami egyébként munkaköri kötelességük volna. A szocialista brigád panaszára a művezető ráérősen bólogat, de viharsebesen intézkedik, ha az igazgató „tolmácsolásával” érkezik el hozzá a brigád kérése. Ilyen helyeken szokássá válik, hogy a munkások közvetlenül az igazgatóhoz fordulnak orvoslást igénylő gondjaikkal. Talán nem kalandozunk el túl messze mondanivalónk lényegétől, ha az üzemi demokráciával is összefüggésbe hozzuk e jelenségeket. A munkások demokratikus jogaikkal élve emlegetik az ablakot. Az igazgató pedig az üzemi demokrácia követelménye szerint jár el, amikor teljesíti a dolgozók jogos kérését MÉG BOLDOGOK is lehetnénk, hogy Íme, egyes vállalatoknál milyen jól mennek a dolgok! Boldogok lehetnénk, ha nem tudnánk, hogy az üzemi demokrácia érvényesíElőszor mindenkit megdöbbentett a hír. A rádió kora reggeli adásában számolt be arról, hogy kiköltöztetik Nagyfügedet az árvíz miatt. Szinte hihetetlen volt. Heves megyében akkora a víz, hogy ki kell költöztetni egy falut? De a víz jött. Nagyfügeden közvetlenül az árvíz után, 18 házat minősített életveszélyessé a járási műszaki osztály. Ez a szám később harmincra emelkedett. Mind a harminc házat lebontották. Minden család 130 ezer forint kölcsönt vehetett fel kamat nélkül, 25 évi részletre. Az árvízkárosultak megsegítésére megmozdult az egész megye. Az apci Qualitál Építők szocialista brigádja felajánlotta, hogy társadalmi munkában felépíti egy családnak a házát. ■ ■ ■ ■ Az asszony kiveszi a kezét a ruhák közül a lavórból és beletörli a szoknyájába. Heiszmann Nándorné fölpillant a vasbeton alapon emelkedő új házukra és azt mondja: ezt soha nem gondoltam volna. Leül az új házhoz tapadó kis kamra előtti padra, ölébe ejti a kezét és mondja. Először lassan, nagy szünetekkel, aztán maga is átvéve az el- wútt hónapok ritmusát* egyre Vallomás egy brigádról jobban belejön a beszédbe. — Tudja, én úgy gondoltam, hogy csak neve van egy jlyen brigádnak, hogy rámondják: ez szocialista brigád és kész' Amikor a házunkat elvitte a víz, mi is kölcsönért folyamodtunk. A férjem 54 éves, én 50, úgyhogy van még valami idő a nyugdíjig, addig könnyebben ki tudjuk fizetni a havi 670 forintos törlesztést. De akárhogy számolgattuk is a pénzt, abból bizony még az építési költség is szűkén futotta csak és akkor még hol van a ház belseje, meg a bútorok. Mindenünket tönkretett a víz. — Akkor történt, hogy a községi tanács minket jelölt ki a szocialista brigádnak, mert ők csak azt mondták, hogy egy házat felépítenek, de a község döntse el, hogy ki érdemli meg a legjobban. Minket jelöltek ki. — Márciusban kezdték meg az alapot és most már tető alatt áll a ház. Nem is tudom, hogy' fogjuk meghálálni ezt. Mert ők nem úgy voltak vele, hogy na, kényszerből elvállalták, és akkor már valahogy csak el kell végezni a munkát. A művezetőjük saját kocsijával hordta le őket szombatonként. Bandi bácsi, úgy hívják a művezetőt De nemcsak lehozta őket, hanem az alaprakásnál Kovács Lacival, a bri- gádvezetővel együtt, három napig dolgoztak itt egyfolytában. Minden szombaton jöttek és amikor felkerült a házra a tető, akkor azt mondták, hogy van villanyszerelőjük, kihozták őket is, bekötötték a villanyt. Utána jöttek a vízvezeték-szerelők, bevezették a csöveket, azt mondják, á fürdőszobát is kicsempézik és minden szobáoan kifestik a falakat. — Én azelőtt soha nem gondoltam volna, hogy ilyen emberek is vannak. Már úgy várom a szombatot, hogy jöjjenek, de ne higgye, hogy csak azért, mert építik a házunkat. Azért, mert jó, hogy itt vannak. Olyankor elmegyek a kocsmába, hozok nekik jaffát. Mondják is az ismerősök, hogy milyen vendégszerető vagyok én, hogy csak jaffát viszek az embereknek, de hát ezek nem isznak mást. Itt v-aa Horváth Tibi. ö meg a Trau- biszódát szereti, öt szerettem meg talán a legjobban. Olyan visszavonultan él. Az édesanyja meghalt, biztosan azért ennyire magánakvaló.. A múltkor is kijött csütörtökön és hétfőig itt dolgozott a kőművesmunkán. A sógor- nőméknél aludt, mert mi is úgy lakunk még egy családnál, nálunk nincs semmi hely, de olyan figyelmes volt a Ti bi fiú, hogy azt elmondani nem lehet. Amikor bement a szobába, előbb levetette a cipőjét, megkérdezte, hogy nem zavar-e senkit, ha este még olvasgat a villanynál. Mindenben arra vigyáznak, nehogy alkalmatlankodjanak, pedig mi tartozunk nekik köszönettel. — Azt is elmondom magának. hogy egyszer Tibinek akartam adni száz forintot. Gondoltam, fiatal — tizenkilenc éves — nem árt, ha van egy kis zsebpénze. Tibi csak azt mondta, hogy mit tetszik gondolni, ő ezt nem fogadhatja el és visszaadta a pénzt. — A ház, azt mondják, augusztusra kész lesz. Nagyon örülök neki, csak azért valami rossz is van benne. Mert. ha kész lesz a ház, nem jönnek többet ezek az emberek és nagyon fognak hiányozni. ■Szígethy András , tője nem feltétlenül minden esetben az igazgató vagy a főmérnök. Tévedés lenne azt hinni, hogy az üzemi demok rácia csak 'vezetőket és veze- tetteket összekötő fogalom. Két művezető, sőt két esztergályos között is érvényesülhet a demokratizmus, ha tisztelik egymás véleményét, ha feltételezik egymásról hogy igaz ügyben, jogosan szólnak. Olykor természetesen saját számlánkra is gyakorolhatjuk a demokráciát, például azzal, hogy a magunk dolgát nem másoktól kérjük számon Sokszor az a látszat, mintha a demokratizmus érvényesítésében a jogok és a kötelességek elválnának egymástól, mintha elkülönült életet élhetnének. A jogok lenn a műhelyben, a kötelességek meg fenn az igazgatóságon. Vagy éppen fordítva, aszerint, hogy honnan nézzük a dolgokat. Mintha a panasz joga nem járna együtt a jobbítás tisztes kötelességével! Mert együtt jár. Mégis képletesen szólva — hány műhelyben, hány törött ablak van még? És hányán hiszik, hogy az üzemi demokráciát érvényesítik, amikor kacska- ringós útjára engedik azokat a panaszokat, amelyeket helyszínen és azonnal lehetne, sőt kellene orvosolni! Az ablakot persze beüvegezték a példánkban szereplő üzemben. Csakhogy itt többről van szó. Arról a szem. léletről, amely a rokonszen vésnék tűnő látszatok mögött, éppen az üzemi demokrácia tartalmát, lényegét kezdi ki. Ahol igazgatói segédlet kell az ablakok beüvegezéséhez félő, hogy egy idő után a vezetők megítélésének mércéje is alászáll. Nevezetesen, hogy az igazgató munkájának meg ítélésében a kelleténél nagyobb szerepet kap az a kér dés: vajon beüvegeztette-e mindig az ablakokat? AZ ÉRDEMI munkától távolodik el az a vállalati vezető, akinek vállát kitört ablakok gondja is nyomja. Nem érvényesülhet igazári az üzemi demokrácia ott, ahol mind. untalan az igazgatónak kell a törött ablakok ügyében intézkednie. Pedig ilyen helyen látszatra minden rendben van. Mindenki elégedett. Sőt, az ablakok is épek — egészen. a legközelebbi viharig. Miskalczi Miklós EVEIBEN i lu.i.v i\ iioin- lokterében — kivetítve az országra is — a választásokkal kapcsolatos kérdések szerepeltek. Az értékmérő szocialista hagyományainkból fakadóan: a munka. Az a mun1 ka, amelyet önmagunkért, a közösségért, a társadalomért végzünk, az. a munka, amellyel hitet teszünk eszménk mellett. Kádár Jánosnak, az MSZMP KB első titkárának választási gyűlési beszédében hangzott el az idézésre okvetlenül alkalmas gondolati „politikánkat az élet igazolta”. Erről volt szó, ezt értékelték a választási gyűlések megyénkben is, amikor az eltelt ciklus eredményeit taglalva a* szocialista építömunká eredményei, esetleges problémái és távlatai szerepeltek napirenden. S valamiképpen mi is igyekeztünk hozzájárulni lapunkban á választási előkészületekhez, amikor rendre bemutattuk a képviselőjelölteket — igényeink, kívánságaink, társadalmi elvárásaink megyei letéteményeseit. A TESTVÉRKAPCSOLATOK ápolásával össze--; függő, szép események színhelye is volt a megye ezen a héten. Üdvözöltük a Finn—Magyar Baráti Társaság delegációját, k; vendégünk volt Eger finn testvérvárosának. Porinak is a küldöttsége a helyettes polgármester vezetésével. s ugyanakkor hírt kaptunk arról is, hogy az Építők Heves megyei Kórusa nagy sikert aratott a rokon nép szép tengerparti városában, Poriban. S itt járt a Csuvas ASZSZK szakszervezeti delegációja is a megyében, azzal a cél- _ lal, hogy a két testvértérti-* ’ let kapcsolatai még széle-' sebb körben bontakozzanak ki. Nemzetközi szin- ! ten a kapcsolatoknak vari leirt programja, de az ilyen együttműködéseknek mj- gasabbrendű tartalmat ad a barátság, az a közvetlen és legszebb emberi érzés, amelyet programozni nem lehet. így, e két fogalom ösz- szehangolásával, kívánságával és igenlésével osztályozhatjuk jelesre szükebb hazánknak a nemzetközi kapcsolatok ápolásáért folytatott munkáját. NAPJAINKBAN egyre | több szó esik a nyári mc- zdgazdasági munkákról, az. esélyekről — vagy ha úgy tetszik a konyháról és a kamráról... Az aratási előkészületekkel foglalkozó, az azokat értékelő me- * gyei tanácskozáson — említve a problémákat is — az optimista hangvétel volt a jellemző. Nem lesz könnyű munka — ha az idő továbbra is „beleszól” —, de ismerve az eddigi eredmények mögött felsorakozó tetteket, ahol az összefogás és az áldozat- készség az első helyen állt a jelzők között, bízvást mondhatták az értekezleten — túlságos aggodalomra nincs ok. Ha már érintettük a társadalmi összefogás gondolatát, legyen itt illusztrációnak egy szép példa, hatvani példa. A jövő letéteményeseiről, a gyerekekről volt szó, amikor ' egy új játszóteret avattak, olyan játszóteret. amely társadalmi összefogással épült. Komoly dolog, hiszen a gyerekek a játékot komolyan veszik — s ha. mi is, akkor a hatvani példa tovább terjed. VÉGÜL ESSÉK SZŐ — gyermekeinkről beszélve “ még — arról a nem kö- ^ zömbös tényről, hogy lezajlottak a tanévzáró ünnepségek, kiosztották a bizonyítványokat, vagyis: megkezdődött a vakáció. Egy hetet így befejezni nem is olyan rossz ... K. G. Mßüisöti gp 1975. június 15., vasárnap
