Népújság, 1975. június (26. évfolyam, 127-151. szám)
1975-06-15 / 139. szám
fl Eredményes munkaverseny után - sikeres folytatást! HEVES MEGYEBEN IS •redményes volt a XI. pártkongresszust és a hazánk felszabadulásának 30. évfordulóját köszöntő m unkaverseny, hiszen gazdaságunk — néhány kisebb-nagyobb hibától eltekintve — határozottan fejlődött az elmúlt esztendőben. Tovább nőtt iparunk — főként a tanácsi ipar — termelése, a minisztériumi gépiparban szinte valamennyi fontosabb termékből többet gyártottak, mint korábban, s könnyűiparunkban olyanok is jeleskedtek, mint például • lábbeli- vagy a bútorkészítők. Az építők igyekezetének hatására, az előző évinél 20 százalékkal több új lakást sikerült átadni, s a mezőgazdaságban — a közismerten kedvezőtlen időjárás, a mostoha természeti viszonyok ellenére — is fokozták a termelést, hogy csak néhányat említsünk. Mindezek mellett a verseny elősegítette a munkahelyi körülmények javítását, veszélytelenebbé, egészségesebbé váltak a műhelyek, üzemek, s csökkenték a balesetek. Megnövekedett a tanulás, a képzés, továbbképzés iránti kedv, kétszeresére nőtt az oktatásban részt vevő munkások száma. Az előbbinél nagyobb lelkesedés mutatkozott a társadalmi munka iránt: szebbek, gazdagabbak lettek a munkahelyek, lakóhelyek, gyara- 1 podtak a települések. t Ezért a sok magas kttflrrte- f lés, tüsnség amelyeknek | — lapunk Is hangot adott F Dicsérvén • legjobbakat; lakik Jooeászaf*. moggatőt [ voltak ennek aa egész ms- l gyét átható nemes jgyek»- I vetnek. Akflcről — sz eredményeket, a tapasztalatokat elemezve — a napokban a legnagyobb tisztelettel szóltak a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsa és a Hazafias Népfront Heves megyei Bizottsága közös testületi ülésén is. TAGADHATATLANUL JÓLESIK ilyenekre emlékezni, ilyeneket újra meg újra felidézni. S még inkább öröm arról írni, azt hírül adni, hogy eredményeink — csupán részsikerei az ünnepi munkaversenynek. A „vetélkedő” ugyanis nem ért véget, tovább tart. Amire bizonyítékok az újabb, értékes vállalások. Például az egri F inomszerelvénygyár 11,2 millió forintos önköltségcsökkentési ígérete, az apci Qualität Könnyűfémipari Feldolgozó Vállalat 3,6 milliós anyag- és közel 800 ezer forint értékű energiamegta- karitási törekvése. Az, hogy a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói a tervezett 738 helyett kereken 800 új lakással örvendeztetik meg a várakozókat, vagy éppenséggel a BUB IV egri gyáregysége jóval az év vége előtt befejezi idei termelési feladatát, hogy csupán a gazdasági jellegű felajánlásokra utaljunk; Biztató s verseny újabS szakasza, s remélhető, hogy — miként az első — további pozitív változások egész sorát hozza majd más területeken is. Ahhoz azonban, hogy a reményeink valósággá érjenek — akad még mindig jó néhány tennivaló. Mindenekelőtt az, hogy a versenyzők mindenütt tisztán, világosan lássák a közös célt is. Pontosan ismerjék a vállalati, üzemi terveket, hogy a legjobban igazodhassanak hozzájuk. S a felelős vezetők, középvezetők a munka szerves részének tekintsék a versenyt, biztosítsák itt is, ott is a vállalások teljesítésének feltételeit. Mind a versenyzők, mind pedig a „zsűritagok” legyenek sokkal igényesebbek. A dolgozók, a brigádok ne csak egyszerűen a becsületes munkára, hanem minduntalan a többre, a jobbra is vállalkozzanak — mint egyébként teszik ezt jó néhányan Heves megyében — olyan „plusz”-t adjanak, ami korántsem munkaköri kötelességük. S kísérjék ezt figyelemmel a versenyfelelősök, a szakszervezeti bizottságok, a pártszervezetek reszortosai, további ötletekkel, módszerbeli segítségadással támogassák a jó szándékú kezdeményezéseket. Törődjenek igazán ezzel a versennyel, ne csak negyedévenként, félévenként vagy — uram bocsá’ — az esztendő végén jusson az irányítók, értékelők eszébe, hogy tulajdonképpen kötelezettségűk van nekik is. Legyen az értékelés reális, az elismerés, a kitüntetés pedig méltó a teljesítményhez. Mert ez sem utolsó szempont! Egy-egy szubjektív megítélés, egy-egy méltánytalan honorálás ugyanis rendkívül kedvezőtlenül hat, lényegesen fékezheti, sőt olykor megállíthatja a lendületet, az igyekezetét. SOKAT HOZOTT ez a verseny már eddig is és még többet hozhat. Feltétlenül érdemes hát tenni érte. Kinek- kinek a maga területén. ■;Wt*S|gí Sürget a munka A MMSB, eső* időjárás miatt megyénk mezőgazdasági nagyüzemeiben összetör- lodtak a nyár eleji munkák. Az Egri Csillagok Termelőszövetkezet 1100 holdas szőlőtábláin különösen sörgössé vált a növényvédelem. Naponta ti nagy teljesítményű permetezőgép szórja a vegyszereket a peronoszpóra, szőlőmoly és a szürkepenész kártételének megakadályozásává. (Alvó felvételünk! Rövidesen megkezdik a fekete ribizke szedését a Rózsás-dűlő 9 holdas tábláján. Ezekben a napokban 60 osz- szony végzi az utolsó kapálást Kelemen Sándor brigád--------1« »-/-----—f - A----» *a_ P czftu tnmyrvasmyai- jtz termés jónak mutatkozik, ét ha száraz, napos idők jönnek, két hét múlva megkezdik a szüretelését. (Fenti képünk.) (Foto: Szabó Lajos.) Nem lettek mostohagyerekek hogy az utcák szűrte állandó. an fel lesznek túrva. Szennyvízhálózatot, vízveztéket építünk, korszerűsítjük az utakat Ax Arany János utcái például teljesen felújítjuk. Járdára is szükség van még, most a Rákóczi utca egyik oldala következik majd. A Gilicééi út mellett új villany- oszlopok sorakoznak majd, tervezzük ugyanis a hét végi üdülőtelep villamosítását S ami a legtöbb helyen gond, nálunk is jelentkezett: kevés a hely az óvodában. Most csak húsz gyermeknek ad otthont, a későbbiekben negyven kis apróságot szeretnénk elhelyezni a kibővített oviban. Tervek, fontossági sorrendben szereplő elképczelések töltik meg a négy tanácstag jegyzetfüzeteit. Ezekről beszéltek a tanácsüléseken, s ezeknek a megvalósításáért agitálnak, szerveznek a választókerületükben is. Ahogy jegyzem Kékesi Iván szavait a megújuló Parádsasvárról, önkéntelenül arra gondolok: voltak, akik kételkedtek a Páráddal kötött „házasság” sikerében! Kár volt aggódniuk. Ez tűnik ki a jövőt tervező tanácstag szavaiból is: — Egyetlen hasonló községnél sem vagyunk és leszünk hátrányosabb helyzetben. .. ■ ■ ■ Az utat kígyózásra kényszerítő, jókora dombok mögül hirtelen bukkan elő a település szélét jelző tábla: Bo- dony. Ahogy haladunk befelé a faluba, úgy tűnnek fel a régi tornácos, itt-ott már megroggyant házak között az új, nagy ablakos, magasföld- szintes épületek. Korszerű családi házak, amelyek — hiszen többnyire fiatalok lakják — az alig több mint ezer lelkes település jövőjét sejtetik. Nem kihaló, hanem szépen fejlődő, gyarapodó község a mai Bodony. /. A tanács volt épületén kicserélték a táblát. Félfogadás: kedden, csütörtökön, a ton — hirdeti a még újnak látsző felirat. — Nincs nekünk cápán sok ügyes-bajos dolgunk, hogy ne tudnánk elintézni ez alatt a három nap alatt — mondja egy idős, napszítta munkásruhát viselő férfi, amikor afelől érdeklődöm, hogy nem bi- ányzik-e az önálló tanács. Azt azért hozzáteszi, hogy ha nagyobb ügyről van szó, akár este is kérhetnek tanácsot. — Bazsó Márton, meg Fejet Márton Bodonyból került át a parádi tanácshoz, ök is szoktak ide kijárni, amikor fogadónap van a községházán. .. A mai ügyeletes Novak Zénón«, a parádi nagyközségi tanács gazdasági előadója. Ezen a fogadónapon mindösz- sze öten keresték feL ■ ■ ■ — Ketten adófizetési ügyben kerestek fel. Kitöltöttem a csekkeket és elmondtam, hogy mikorra fizessék be az összeget — lapoz bele az ügyfélfogadásról vezetett naplóba. — Később egy idős, 95 százalékos vak bácsi jött be egy hivatalos papírral. Nem értette meg a határozat szövegét, tulajdonképpen le kellett neki fordítanom az ő egyszerű nyelvére az értesítést. A következő ügyfél ismét csekket kért, az insze- minálási díjat kell befizetnie, mondta. Végül egy 82 éves néni keresett fel, mert tanácsra volt szüksége. Segélyt szeretne kérni, de nem tudja az útját-módját a kérvény beadásának. Zömmel ilyen apró, két-három perc alatt elintézhető üggyel jönnek az emberek a fogadónapon. Ezért nem lenne érdemes átutazniuk Párádra. Fogadónapot nemcsak az ügyintézők tartanak Bodonv- ban, hanem a nagyközségi vezetői is. Hozzájuk, vagy a nyolc helyi tanácstaghoz főként község fejlet*^ téri kérdésekkel fordulnak. S íme a válasz: — A községben sa ötödik ötéves terv idején szeretnénk megvalósítani azokat az elképzeléseket, amelyeket az ' itt élő emberek vetettek fel a tanácstagi* illetve az országgyűlési választásokat megelőző jelöl ögyűlések en. Egyebek között azt kérik a bodonyiak, hogy építsük meg a vízvezeték-hálózatot, korszerűtsitsük az utakat és fogjunk hozzá a 25 személyes óvoda építéséhez. Nem kis tervek ezek, jelentős anyagi összefogásra van szükség a megvalósításukhoz. Eddig minden reményünk megvan arra, hogy ezekből a tervekből valóság legyen a jövőben. Három évvel ezelőtt Pa- rádsasváron és Bodony ban, de még Párádon 'is többen megijedtek a közös úttól. Ma már azok is megváltoztattál! a véleményüket, akik akkor ellenezték a három község frigyét. Az eredmények, amelyek a nagyobb településfejlesztési lehetőségek kihasználásából fakadnak, meggyőzték őket. S ami a legérdekesebb, a sasváriakat és a bodonyiakat sokkal előbb, mint a parádiakat. Erről mondja a parádi nagyközségi tanács elnöke, Héber István, a következőket: — Az ember keze nem hajolhat mindig saját maga felé. Volt olyan eset, amikor ezt nem értették meg Párádon. Ma már ott tartunk, hogy az anyagi eszközeink elosztása nem okoz gondot a testületnek. Mindegyik település a lehetőségekhez mérten részesül a fejlesztésre szánt összegből. Igaz, Sasvárra és Bodonyba néha több is jut, mint a szigorúan megszabott keret, de hát ezzel is bizonyítani akarjuk: nem lettek mostohagyerekek ezek a községek... 1 Szilvás István Erősödő kisüzemek Á nagyüzemek fejlődésével az utóbbi néhány évben jelentős sikereket ért el mezőgazdaságunk. Ám ezek mellett a háztáji és egyéb kisüzemi gazdaságokra a jövőben is szükség lesz. Legutóbb pártunk XI, kongresz- szusán is kifejezésre juttatták ennek jelentőségét. Államunk továbbra is számít * kisüzemi gazdaságok termékeire, amelyek többnyire a családok önellátását szolgálják, de hozzájárulnak a piac jobb áruellátásához is. A Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatósága a közelmúltban érdekes felmérést végzett Megvizsgálták a megyénkben levő mezőgazdasági kisüzemek helyzetét. A vizsgálat 75 ezer gazdaságra terjedt fci. Megállapították, hogy ezek több mint fele a termelő szövetkezetekben, állami gazdaságokban és erdőgazdaságokban dolgozók családtagjainak kezelésében vannak. A kisüzemekben dolgozók életkora azonban valamelyest eltér az országostól. Sok az idős és ezzel szemben kevés a fiatal. A felmérés szerint a háztájival rendelkezők csaknem negyede — 51 ezren — hatvan évesnél idősebb. Általában valamennyi gazdaság mérete olyan kicsi, hogy a termelés nem igényel különösebb szakképzettséget. Ezért a kisüzemek szakmai irányítását és tanácsadását szervezetten a mezőgazdasági szövetkezetek végzik. A kisgazdaságok összeírt földterülete 37 ezer hektár Hevesben, amely a megye összes területének mintegy 12 százaléka. A szántókon kívül a szőlő és gyümölcs, valamint a zöldségkertek jelentősége a legnagyobb. A szántóföldeken, a szőlőkön kívül a háztájiban fontos az állattenyésztés is. Különösen a szarvasmarha- és a sertéstartás. A szarvas- marhát tartó kisgazdaságok aránya azonban kisebb, mint amennyi istállóval rendelkeznek. Az állatállomány férőhelyszükségletéből és a meglevő istállók nagyságából következik, hogy közel két és félszer több szarvasmarha tartására lenne lehetőség, mint jelenleg. A kisüzemek az állatok neveléséhez azonban nem tudnak elegendő takarmányt termelni. Ehhez támogatást kellene nyújtaniuk a szövetkezeteknek. A vizsgálat azt is megállapította, hogy a kisüzemek gépi felszereltsége az országostól rosszabb. A 12 lóerős és ennél kisebb kerti traktorokból 20, nagyobb traktorokból pedig összesen 33 van a háztájiban. Ezenkívül kevés a kártevők elleni védekezést biztosító permetezőgépek száma is. Ezen a nagyüzemi gazdaságok igyekeznek 1 segíteni azzal, hogy a szövetkezetekben dolgozók háztáji földjein a talajművelést és a termények szállítását a közös gazdaságok gépeivel végzik. Évről évre nő azoknak a száma, akik a házi kertekben tevékenykednek, mégis szegénye* a kerti szerszámok, a kis területen jól hasznosítható gépek választéka. Sok esetben még a legegyszerűbb szerszámok is hiányoznak, nem beszélve a hagyományostól eltérő motoros kisgépekről. Nagy részüket ugyanis a hazai ipar nem is gyártja, az importgépek pedig drágák. -A lehetőségekhez képest a Heves megyei AGROKER Vállalat két év alatt mégis 21 millió forint értékű kisgépet, szerszámot, növényvédő szert és műtrágyát adott el a kisüzemeknek. A szerszámok, gépek és kémiai anyagok iránti érdeklődés a kisgazdaságok számának növekedésével továbbra is fokozódik. A háztájira tehát szükség van, az önellátáson kívül az árutermelésben, sőt külkereskedelmi forgalmunkban is. Számítások szerint a kisgazdaságok állatállományának pótlása 65—70 milliárd, a szőlő- és gyümölcstermelésé pedig 10 milliárd forintot igényelne. Vélemények szerint egy évtizedre lenne szükség ahhoz, hogy újabb nagyüzemi beruházásokkal ezt a termelést pótolják. A népgazdaságnak azonban gondot okoz, hogy a kisüzemekben évről-évre növekszik az idős tagok száma, akik abbahagyják a munkát. A kisgazdaságok műszaki fejlettsége és termelési színvonala viszont a legtöbb helyen elég elmaradott. Ezért arra kel] törekedni, hogy gazdálkodásuk mihamarabb korszerűsödjön, és termékeik versenyképesek legyenek. Mivel a kisüzemek túlnyomó többsége háztáji, ezért fejlődésüket a nagyüzemi gazdaságok határozzák meg. Ez utóbbiak biztosítják azokat az anyagi és műszaki feltételeket, melyekre támaszkodva a kisüzemek a nép- gazdasági érdekkel is összhangban fejleszthetik termelésüket. Men túsz Károly (MMmMiO 1975. június I5„ vasárnap > AmBmr Mran évvel ezelM JParádaasváron és Bodonyban ToegGŰnt m kftaségt tanács, s • két település Párád társközsége tett, a lokálpatrióták sóhajtozva mondogatták: ■“ ModohaMW jtS czttMs Barnáénak ás BodosswsfcJ [■ ■ ■ _ liTnsrtintn-iini-nT Ttf .«a «--*■ ■" ÄlUBtUunnulB. IiClU ICT teak mi mostohagyerekek! Sőt, több eredményt értünk el, mint ezelőtt öt ér alatt, 1 annak ellenére, hogy most í sem dúskálunk a pénzben — ! mondja Kékesi boán. Parid- | sasvár egyik tanácstagja. Bizonyításul azonnal sorolja is, bogy mit tesz a csaknem I nyolcszáz lakosú településért I a nagyközségi tanács. P — Amikor Sasvárt végleg Párádhoz csatolták, egy csapásra országos üdülőhely lettünk. Ez a tény már önmagában is arra késztetett bennünket, hogy egy valóban pi- 1 henésre csábító szemet gyönyörködtető idegenforgalmi települést alakítsunk ki. Ezt tudva, megnövekedett a lakosság igénye is. Elvégre a nagyközségi rang kötelez, mondták, össze is fogtak, hogy a tanáccsal közösen el- indttsanank egy, eddig még sohasem látott ütemű fejlesz- E test folyamatot. I A mindössze öt utcából álló Parádsasvárt járva, azonnal szembetűnik a változás. Üdébb hangulatú lett ez a hegyoldalak közé bújt település, mondhatni: egészen megfiatalodott. I A Kossuth utca egyik olda• Ián már járda húzódik, igaz, keskeny betoncsík csupán, de az itteniek elűzték vele a vendégmarasztaló sarat. A Béke utcában sem látni már a pusztító árvíz nyomait, a megrongált utat járhatóvá tették a községükért összefogó emberek. S a házak előtt — bár még nem mindenütt — ezernyi színben pompáznak a kiskertek. A sasváriak beneveztek a faluszépítési mozgalomba, s ez már egy kicsit a jövőt jelképezi. Ennek a községnek sokféle tervet készítettek már, de olyat, mint most, az elkövetkezendő öt évre, még soha. Az emberek itt bizonyára még örömmel is fogadják,
