Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-11 / 109. szám

Mindenki továb btanul #«« Helyzetkép, Sírokból A beszélgetés során előke­rülnek a megsárgult, a majd 1 Agy évtized előtti anyaköny- ' .; is, Bennük statisztikai' Fiatok < ömege, me"a"uyi szűkszavú tud ásítás az egy­kori diákokról, álmaikról, ter­veikről. lehetőségeikről 1934-ben ketten, 1936-ban hatan jutottak csak tovább, C;í is a polgáriba, ebbe a lé­nyegében zsákutca jellegű is­kolatípusba. S az is tény. hogy már 1951-et írnak, ám a Siroki Általános Iskola nyolcadikosainak mindössze tizennégy százaléka döntött úgy, hogy búcsút mond a fa­lunak, a mezőgazdaságnak, s szakítva a szülők és nagyszü­lők örökségével, valamilyen szakmát tanul, esetleg vala- Jnelyik középiskolába jelent­kezik. ■ S most kössünk ki a jelen­nél. Sebők Gyuláné igazgató­nő tájékoztatása tömörségé- ’ben is sokatmondó: — Mind a huszonhárom ballagó diákunk továbbtanul. ■tizenegyen a szakmunkás- képzőkben, heten a szakkö- zéspiskolákban próbálnak szeréncsét, egy tanuló az ál­talános, négy a tagozatos gimnáziumot választotta. S az is tény — ennek mi, peda­gógusok különösképp örü­lünk —, hogy egy kivételével valamennyiüket fel is vet­ték. Ez bizony az igények és le­hetőségek ritka, szerencsés találkozása. Még akkor is, ha a huszon­három gyerek ezt természe­tesnek tartja, mert a harmó­niát valakiknek meg is kell teremteniük. Átgondolva, hosszú évek során beérő szívós, tervszerű nevelőmunkával... 1. Régebben egyre-másra adódtak a nehézségek. Ezek­re így emlékszik Könczöl Er- nöné igazgatóhelyettes: — Kemény idők voltak ezek. A tanulókat elsősorban a szülői elhatározás befolyá­solta, erre hallgattak akkor is ha kedvet sem éreztek a má­sok által választott hivatásra. Igaz, mi is porondra léptünk, épp a fiatalok, egészséges fej­lődésük érdekében. Behívat­tuk az édesapákat, édesanyá­kat, s fáradságot nem kímél­ve érveltünk, magyaráztunk. Az is megtörtént, hogy mi mentünk el — ráadásul több­ször — hozzájuk, s ott foly- tattuk, ahol az iskolában ab­bahagytuk. át. „ütközetet” nem mindig nyertük meg. Az egészben'az volt a legszomo­rúbb, hogy sajnálhattuk a valódi veszteseket: a később nekikeseredett tanulókat. A gárda azonban nem adta fel, s minden alkalmat fel­használt arra, hogy a pólya­irányítást sokoldalúbbá for­málja, s a választást meg­könnyítse. A ma már bevált módszerekről beszél Darnó- vári Sándorné pályaválasztá­si felelős. — Azt vallottuk, hogy az alsó tagozatban kell kezdeni a munkát. Ötödik osztályban szervezettebben folytattuk: a szándékok felmérésére dolgo­zatokat írattunk diákjaink­kal. Figyeltük őket az órá­kon, a gyakorlati foglalkozá­sokon, megkíséreltük felmér­ni képességeiket, készségeiket. Hetedikben aztán rákapcsol­tunk. A naplóba bevezettük a gyerekek elképzelését. Ez ar­ra volt jó, hogy ne csak az osztályfőnök, hanem a kollé­gák Is figyelemmel kísérjék az elhatározást A pályavá­lasztási szülői értekezletre el­jöttek az egyes termelőszövet­kezetek, szakmunkásképző in­tézetek képviselői, a nagyobb üzemek, «gyárak küldöttei, s tájékoztatást nyújtottak a lehetőségekről. Meghívtuk egykori nyolcadikosainkat is, akik raj- és őrsi rendezvénye­ken ecsetelték választott szak­májuk szépségeit. Filmeket vetítettünk, vetélkedőket ve­zettünk. Mindez hozzájárult ahhoz, hogy az igények és a lehetőségek közelebb kerülje­nek egymáshoz. Nemhiába szorgoskodtunk, mert az ez évi mérleg igen kedvező: — Ketten nem hallgatták meg a jótanácsot. Az egyiket felvették, a másik kérelmét elutasították. A többiek elé-- gedettek, mert az első neki­futásra bejutottak valamelyik középfokú iskolába — újsá­golja az igiazgatőnő, majd hoz­záteszi : — Az egyetlen csalódott kislányról sem mondtunk le. Óvónő talán nem lesz belőle, de egészségügyi szakiskolába jelentkezhet, s ha hamarabb nem, hát felnőttként megsze­rezheti azt a képesítést, ame­lyet édesanyja vár tőle... 2. S hogyan vélekednek a leg- illetókesebbek, a gyerekek? Az már az első mondatok után kiderül, hogy nyíltak, őszinték, határozottaik- , Szilágyi Csaba az eígri ipari szakközépiskolába pályázott finommechanikai műszerész tagozatra. Elhatározását így indokolja: — Irtózom az íróasztaltól, hiszen egy órát nem tudok tétlenül, nyugodtan ülni: a mozgás, az állandó tevékeny­ség az életelemem. Meg az­tán az ember csináljon olyas­valamit, ami azért alkotás is. — Szüleid más szakmát ja­vasoltak? öntudatosan válaszol. — Nem befolyásoltak, mert tudták, hogy úgyis hiába szólnának. Szeretem, tiszte­lem őket, de a jövőjéről min" denki maga határozzon. Bata Éva az otthoniak megértését dicséri, s nem fe­ledkezik meg az alma mater segítségéről sem. — Az Egri Szilágyi Erzsé­bet Gimnáziumba megyek, biológia-kémia tagozatra. A család helyeselte, azt mond­ták : úgy válasszak, ahogy ne­kem tetszik. 20JS­Ibsen - Müler: A néu ellensége Színmű, a Katona József Színház előadásában. Ibsen színmüvét mai szin­g* Mmm? 8613. május 1L» vasárna» padra alkalmazta Arthur Miller — hirdeti a színlap. S valóban a világhírű Mil­ler csak formai-technikai változásokat eszközölt Ibsen drámáján­A történet főhőse a sok nélkülözés után szülővárosá­ba íürdőorvosnak visszake­rült Stockmann doktor, aki azt gyanítja, hogy a város gyógyvize fertőzött — s ezt a gyanúját a helyi sajtóban is nyilvánosságra akarja hozni. A lap kiadója és szer­kesztője eleinte támogatják Stockmannt, de végül az orvos fivére, a város pol­gármestere mellé állnak, aki cáfolja, hogy a víz fertőzött [enne. A doktor ezután elő­adásában akarja elmondani felfedezését, de a lapkiadó Aslaksen az előadást nép­gyűléssé változtatja és, a doktort a nép ellenségévé nyilváníttatják. A - fürdő részvényei értéküket vesz­tették. A doktort véleménye megváltoztatására v akarják rábírni — de ő kitart igaza mellett, ha ez mellőztetéssel. sőt bántalmazással jár is. tíkaps — Mikor dón lőtté!T — Lényegében mar hato­dikban. Elsősorban azért, mert megkedveltem a bioló­giát Jártam szakkörbe is, így még közelebb került hoz­zám ez a tárgy. Ha minden jól megy, s helytállók a gim­náziumban is. akkor kutató biológus leszek. 3., Tomasik Gyuszi mindig is a földrajzhoz vonzódott. A járási tanulmányi versenyen első. a megyein a negyedik he­lyezett lett, s arról álmodo­zott, hogy geológusként ku­tat majd a földben rejlő kin­csek után. Mégsem így tör­tént, mert szülei mást java­soltak. — Az Alpári Gyula Köz­gazdasági Szakközépiskola számítástechnikai tagozatán / próbálkoztam, de csak az ipa- ’ rí szakiközépiskolába vettek fel. Otthon arra kérték, ne válasszak olyan hivatást, amely messzire sodor a csa­ládi háztól. Ha a fellebbezé­sem elutasítják, érettségizett műszerész leszek. — S a földrajz? — Később is visszatérhetek hozzá... — bizonytalanko­dik. Borics Béla az autószere­lésre esküszik: — Apám géplakatos, szeret­te volna, ha én is az leszek, én persze a saját elhatározá­somat valósítom meg. Be is jutottam az egri szakmun­kásképzőbe. — Jól jövedelmező foglal­kozás. .. — vetem közbe. őszintén magyarázkodik; — A pénz is sokat jelent, különösképp, ha kevés. En­nél is többet jelent, ha vala­ki azt csinálja, amit szíve sze­rint kíván. Szőke József né osztályfő­nök elégedett gyermekeivel. Érthető is, hiszen éltek a le­hetőségekkel, s jól választot­tak. Tanári tanácsra, szülői megértésre alapozva. önállóan... Pécsi István Május W-én kezdődik az érettségi Egyhetes szünet után mind a gimnáziumokban, mind a szakközépiskolákban meg­kezdődnek az érettségi vizs­gák. Május 19-én a magyar nyelv- és irodalom, május 20- án a matematika, május 21— 24-e között a többi tan­tárgy írásbeli vizsgáira kerül sor. Azoknak a tanulóknak. akik olyan egyetemen, főis­kolán folytatják majd tanul­mányaikat, ahoj matemati­kából és fizikából írásbeli felvételi vizsgát kell tenni­ük, május 26-án és 27-én az érettségi-felvételi vizsgát egyszerre tartják. A szóbeli érettségi vizsgák időszaka: június 9—21. A középiskolák esti tagozatán az iskolái érettségi: vizsgák két héttel később kezdőd­nek. Az első három osztály ta­nulói számára az utolsó ta­nítási nap: június 7. (MTI) Én is látni akarok.. .1 (Fotó; Márkust László) Emil Boleslav lukac Egeiben Emtl Boleslav Lukac, a szlovák irodalom élő klasszi­kusa pénteken részt vett a Gárdonyi Társaság irodalmi estjén. Az író vendég, a szomszéd Szlovákiából kissé váratlanul, s meglepetésszerűen érkezett, hiszen városunkban az ide­genforgalom ritkán talál ilyen utazót, aki azért is ide jön, mert e várost megszeret­ve, újra éli azt az irodalmi hagyományt, amit neki Gár­donyi jelent és Gárdonyiból is különösen az Egri csilla­gokat, meg a Hosszúhajú veszedelmet Emil Boleslav Lukac hatá­rozott egyéniség. Szerény megjelenésével szinte fel sem tűnik vendéglátói és kísérői között Hagyja, hogy dr. Nagy Sándor, a Gárdonyi Társaság elnöke köszöntse, azt is ille­delmesen végighallgatja, ahogyan dr. Lőkös István rö­viden méltatja magasívű pá­lyáját és azt a Kelet-euró­paiságot amely Ady óta a Duna-völgyében élő népek számára a legnemesebb program: végighallgatja Jó­zsef Attila versét magyarul és az ő szlovák fordításában. Majd átveszi a szót­Lassan, széles taglejtések­kel indít, a visszaemlékezés még csak száraz adatok köz­lése, az első világháborút is megelőző gyermekkorról, majd Balassagyarmatról, Szügyről, 1918-ról, magyar verséiről, a szlovák önálló­ság munkájáról, hatalmas lendületéről, az egyéni sors­ról. találkozásokról. Megfog, lebilincsel. A hang lejtése, ahogyan magyarul beszél, itt-ott idegen, mert a sok nyelvet beszélő em­bereknél a hangzók képzése óhatatlanul idegen hatásokat mutat. A versről, a vers lényegé­ről kevesen szóltak még ilyen tömören és érzéklete­sen vendégjárás közben, szinte majdnem mellékesen, mintahogyan ezt most Lukac- tól kaptuk. « A nyolcadik évtizedében járó költő fiatalos lendület» tel és robbanékony frisses­séggel beszélt emberi és iro­dalmi szerelmeiről, Adyról, akitől nagy vallomásokat idéz versben és azzal a szug- gesztív előadással, amely Lukac egyéniségét is közve­títi és rokonszenvessé teszi. Lenyűgöz irodalmi tájéko­zottságával. A hallgatóságtól is visszakérdezett nem egy­szer, s ezekben a feltett és általa megválaszolt kérdé­sekben izzóit az irodalom iránti szeretet. Példálózásai Vajdától, sőt Vörösmartyból indultak, de leginkább a nyu- gatosokmál telepedett meg, bizonyára azért, mert a ke­let-európai közösségben ez nem is lehet másként, ha va­laki Adyt, határon innen és túl egyik vezércsillagának vá­lasztotta és akként tiszteli. Válogatott verseinek 1973- ban megjelent fordításkötetét az est hatására többen for­gatják majd Egerben is. (farkast W. S. Maugham: A forradásosarcú Erős, magas férfi volt és vastag szemöldökű, merész nézésű. Minden nap a qua- temalai City Palace Hotelbe betért úgy uzsonna időiben és lottócédulát árult Ha ez­zel kereste kenyerét, ugyan­csak szegényen élhetett Ügy festett, mint egy koldus. Egyik este ismerősömmel álltam a bárpultnál, snap- szot ittunk, s amint a lottó­árus elhaladt mellettünk, barátom melegen rászólt: — Qué tál, tábornok! Hogy megy a sora? — Tűrhetően. Az üzlet nem valami fényes, 'de meg vagyok elégedve. Csak egy valami kínoz: nem bírom a régi emlékeket felejteni. Ismerősöm pálinkával kí­nálta. Egy kortyra felhaj­totta, ■ s keményen biccen­tett: — Gracias. Hasta luego. Köszönöm. Viszont látásra. — Azzal hátat fordított és tovább árulta lottócéduláit. — Ki ez a te barátod? — kérdeztem, majd irtózva megjegyeztem: — Iszonyú az a forradás az arcán. — A határon túlról, Nica­raguából száműzték. Rendes fickó. Néha adok neki egy­két pesót. A forradalom alatt kitűnt botorságával és tábornokká léptették elő. Ha nem fogy ki idő előtt a lő­szere. ő maga megdönti a kormányt, s ma hadügymi­niszter odaát és nem lottó­árus itt. Azt mondja, imád­ja a proleiárhatalmat, meri az az igazságért, az ' ember­ségért harcol. A fehérterro­risták elfogták, a hadbíró­ság halálra ítélte. Az ítélet ügy szólt, hogy virradatkor agyonlövik. Hajnalban négy társával a börtönudvarra ve­zettek és a fal mellé állí- tatíék. Ott étMíáz Már perce is, ekkor ez a forra- dasosarcú a tiszthez fordult: — Mire várnák, tökfejűék? Lőjenek már főbe bennün­ket, úgyis maradnak még, akik megdöntik vMkülünk is a maguk kormányát. — A tisztet ez nem izgatta fel, nyugodtan elmondta, hogy azért várnak, mert a kormánycsapatok tábornoka jelen akar1, lenni a kivég­zésnél. S végre megérkezett a tábornok. Minden elítélt­hez odament és megkérdez­te, van-e valami kívánsága. Négynek nem volt, a mi emberünk azonban megfor­dult és mosolyogva kérte: — Szeretnék utoljára el­búcsúzni a feleségemtől, aki ott vár a börtönkapuban. — És arra intett. — Akkor az alig öt perc késedelmet jelent. — Még annyit se nagyon, Segnor General. A tábornok kiadta a pa­rancsot, mire eloldották ke­zén a kötelet, két katona közrefogta és a kapuhoz kí­sérte. Közben a kivégző osz­tagot vezénylő tiszt a tá­bornok egy fejmozdulatára ,,Tűz!”-et vezényelt, szagga­tott puskaropogás hangzott és négy ember a falná] le­hanyatlott. Furcsán estekel. nem egyszerre, hanem egvik a másik után, majdnem gro­teszk mozdulatokkal, mint a hábfieurák. A tiszt odament hozzájuk és egyikükre, aki még élt, kilőtte revolveré­nek tárát. A bejáratná] kis. kavaro­dás támadt. Gyors léptek­kel jött be a kanun eev gyönyörű fiatal nő. keze a szí­vén. hirtelen megtorpant, felkiáltott és kitárt karok­kal futott előre: — Cárom­ba! — A nő fekete ruhát a®15® világított. Szinte gyerek volt még, karcsú te­remtés, arca- szeme tébo­lyult kifeje­zést mutatott. A forradá- sosarcúnak karjába ve­tette magát, aki rekedt kiáltással: — Alma de mi corazon — Szívem sze­relme! — aj­kát az asszo­nyéra tapasz­totta, s ugyanebben a pillanatban kést rántott elő — halvány sejtel­mem nincs, hogyan sike­rült magánál tartania —, s a nő nyakába döfte. Su­gárban szökött magasba az elvágott ütőérből a vér. A, férfi újra átkarolta asszo­nyát és ajkát még egyszer az övéhez tapasztotta. Mind­ez oly villámgyorsan zaj­lott le, hogy sokan nem is ■ tudták, mi történt, többek­ből az iszonyat kiáltása sza­kadt ki; a két katona a férfire vetette magát. Ek­kor a nő már halott volt. Döbbenten állták körül. A kormánycsapatok tábornoka is odarohant, majdnem le­térdelt a gyönyörű fiatal nő mellé, de csak megha­jolt és úgy vetett keresztet. — Miért tette? — kérdezte. A forrqflásasarcú szárazon felelt: — Hiába magyaráz­nám. úgysem értené meg. Maga csak mészárolni tud, a szerelemhez nem ért, — A csupa zsinórt«, aranyosi 1 tagos tábesasás sasffidt a szemébe nézett, majd meg­fordult és hangosan kije­lentette: — Nem bírom kivégezni ezt az embert. Az lesz a büntetése, hogy nem mehet a szerelme után. Élnie kelti — Felnevetett. — Le veze­kelni itt a földön a bűnét. Átdobjuk a határon, alaJát- son magának új életet oda­át Quatemalában. Vigyétek! — És a kormánycsapatok tábornoka így száműzte * forradalmár tábornokot. — Ez igazán érdeke« volt. Szóval a mi lottóáru­sunk egykor forradalmár tá­bornok volt odaát Nicara­guában? De egyet nem mondtál el: hogyan szerezte a, már beforrt sebet az ar­cán? — Óh — mondta halkan ismerősöm —, azt egy sörös­üveg okozta. Szétpukkant, amikor kinyitotta. Egy üveg gyömbérsör. — Majd hozzá­tette. — Sosem szerettem a gyömbérsört. — Én sem! —■ moci’&i&m, Dénes Gém fordításé

Next

/
Thumbnails
Contents