Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-09 / 107. szám

/ A szocialista társsdaisa takarékos társadalom Alapvető igazság, mint az egyszeregy. A szocialista tár­sadalom lényegéből, a terme­lőeszközök társadalmi tulaj­donából következő teendő a takarékosság. Ám az egyszer­egyet is tanulni kell, s ad­dig ismételni, míg kitörölhe­tetlenül be nem vésődik a ne­bulók agyába. Ügy tűnik, ta­karékossági ismereteink fris­sen tartását is segítheti a rendszeres ismétlés. „Gazdaságunk belső tarta' tékáinak jeltárása és haszno­sítása tekintetében rendkí­vül nagy a jelentősége az ész­szerű takarékosságnak: a munkaerővel, az energiával, az anyaggal, a pénzzel és az idővel” — állapította meg a párt Központi Bizottságának beszámolója a XI. kongresz- szuscm. A takarékosság nem más, mint az ésszerűség ér­vényesítése a gazdálkodás, az élet valamennyi területén. Nem egyenlő tehát — nem fejeződik be — a pazarlás fölszámolásával, megakadá­lyozásával, hanem örökös ku­tatás a jobb, a célravezetőbb, a társadalmilag hasznosabb megoldások után. S ez elv­ben azért egyszerű, mert a termelőeszközök társadalmi tulajdonából következően nem keresztezik, nem húzzák át e törekvéseket semmiféle profitérdekek. A gyakorlat­ban azonban lassítják, késlel­tetik. sőt, olykor lehetetlenné teszik mindennapos érvénye­sítését a szervezésbeli hibák, a rosszul értelmezett csoport- érdekek, az egyéni mulasztá­sok. Tegyük hozzá gyorsan: több más mellett. Mert néz­zük csak: az üzemi, a lakó- és közintézményi épületek fűté­sére — amint ezt hivatalos vizsgálatok megállapították — legkevesebb 10—15 száza­lékkal több energiát hasz­nálnak fel a szükségesnél. Kí­vánatos a változtatás? Ám ehhez jobb szigetelőanyagok­ra éppúgy szert keik tenni, mint kedvezőbb hatásfokú kazánokra, egészet! odáig, hogy a fűtőtesteken ne csak díszelegjenek, hanem hasz­nálhatóak is legyenek a sza­bályozó csapok... Rosszul ér­telmezik tehát a takarékossá­got ott, ahol ideig-óráig tar­tó kampányt látnak benne, s nem a gazdálkodás állandó részeként, a fejlesztési el­képzelések lényeges tényező­jeként kezelik. A házgyári lakások vi­szonylag magas költségeinek mérséklése — amit fontos feladatként jelölt meg a mi­niszter a tárca vállalatveze­tőinek márciusi értekezletén — nem sorolható a munká­sok lehetséges felajánlásai közé. Ezért ők keveset tud­nak tenni. Azért már többet, amit a konzerviparban hatá­roztak el: idén az ésszerűbb, figyelmesebb gőzfelhasználás­sal 7,5 millió forintot takarí­tanak meg. Azután: 1,2 mil­lió köbméter vízzel keveseb­bet használnak fel. Summa summárum: 4,5 százalékkal mérséklik az energiaköltsége­ket. Ebben a vezetésnek és a műszakiaknak is, a munká­soknak is megvan a maguk része. így szól a XI. kongresszus határozatának egyik monda­ta : „Az ország természeti kin­cseinek, valamint nyersanya­gainak hasznosítása átfogó intézkedéseket kíván.” Van­nak tehát központi, mások által meg nem tehető lépé­sek, s ezek lényegesen befo­lyásolhatják, mennyire taka­rékos a szocialista társada­lom. ' Hibásan okoskodnak azonban azok, akik úgy vé­lik, majd ha a kormányzati szervek megtették az intézke­déseket, akkor kerül rájuk a sor. Nem csekély az így gon­dolkodók száma! A Minisz­tertanács határozata alapján ugyanis mindenütt — válla­latoknál, szövetkezeteknél, intézményeknél — takarékos- sági tervet kellett készíteni. Ezek felülvizsgálata nemcsak örvendetes, hanem elszomo­rító tapasztalatokkal is szol­gált. Formális és látszatintéz­kedések halmazával, amik­nek semmi közük a tényle­ges takarékossághoz. Annál inkább ahhoz, hogy „letudja­nak” egy feladatot. Dologi javaink, munkaerő- és pénzügyi forrásaink tár­sadalmi méretű takarékos felhasználása nem cél, ha­nem eszköz, nélkülözhetet­len ahhoz, hogy töretlen le­gyen a gazdasági növekedés. Ez az eszköz, a takarékosság éppen ezért sokféle alkotó­elemet sűríthet, kell, hogy sűrítsen. Benne van a szo­cialista brigádok szervezte takarékossági őrjárat épp­úgy, mint az, hogy például a híradástechnikai iparban há­rommilliót költöttek — li­cencvásárlással együtt — az addig importált vasoxid ha­zai előállítására, s nyertek ezen a módon évente húsz­millió forintot! Alkotóeleme ennek a termékszerkezetvál­tozása, mert a gazdaságtalan áru előállításának megszün­tetése egyszerre anyag-, energia- és élőmunka-takaré­kosság! Érdemes mindezekért fára­dozni, hiszen társadalmunk takarékossági törekvései nem pusztán eszmei indíttatásúak, sürgetik azokat anyagi érde­kek is. 1974-ben az állam 10 milliárd forintot költött az egészségügyi ellátásra, s 5,2 milliárdot fizettek ki családi pótlékként. Ez utóbbi összeg éppen annyi, amennyit a népgazdaságban megtakarít­hatnánk tizenkét hónap alatt, ha sikerülne egy százalékkal mérsékelni az anyagköltsé­geket! Tegyük fel: a megta­karítást teljes egészében a családi pótlékok emelésére fordítanánk. Egy csapásra megkétszereződnék a havi já* randóság! Vagy: ekkora ösz- szegből 25 százalékkal lehet­ne emelni a nyugdíjakat! Tu­lajdonosi becsületünk s anya­gi érdekünk egybevág, a nél­külözhetetlen eszköz, a taka­rékosság alkalmazására sar­kall. Ám úgy, hogy mindenki a maga területén. a maga eszközével szorgoskodjék, s ne azt lesse tétlenül, vagy immel-ámmal piszmogva, mit csinál a szomszéd! Csakis így, nem reszort-, hanem társadalmi feladat­ként, nem kampány célja ként, hanem gazdálkodásunk állandó elemeként szabad felfogni, értelmezni a takaré­kosságot. Ezt hangsúlyozta Németh Károly, a párt Poli­tikai Bizottságának tagja, t Központi Bizottság titkára, amikor a XI. kongresszuson megállapította: „Igazi és tartós eredményt csak az hozhat, ha a tudó mányos kutatás és a műszaki fejlesztés műhelyeiben, a tervezőintézetekben, valamint a közvetlen termelésben dol­gozók tevékenységében egy aránt vezérlő elvvé válik hogy a lehető legkisebb rá­fordítással érjük el a legked­vezőbb gazdasági eredményt. M. O. júniusban „bújik ki” a földből Eger új lakberendezési áruháza Hatvani szembesítés A tervek alapján nézve minden bizonnyal Eger egyik új látványossága lesz majd a Beloiannisz utcában épülő új lakberendezési áru­ház és önkiszolgáló étterem. Már most, az építés kezdeti szakaszán sokan figyelik ér­deklődéssel az új létesít­mény kivitelezési munkáit, amelyek nem egy különleges feladatot is jelentenek a be­ruházáson dolgozóknak. A legalsó szinten, ahol most még csak nagy gödör tátong, ott lesz majd a 700 négyzet- méter alapterületű étterem, egy részében söntéssel. Efö­lött — a Beloiannisz utca magasságában — lesz a lak- berendezési áruház, mintegy 2800 négyzetméteren. Az el­adótér három osztálya kínál­ja majd az árut: 35—40 bú­torgarnitúrát mutathatnak be egyszerre, emellett lakástex­til, lakberendezési tárgyak és úgynevezett tartós fogyasz­tási cikkek szerepelnek a kí­nálat listáján. Az áruházban különböző szolgáltatásokat is tervez a Heves megyei Iparcikk Kis­kereskedelmi Vállalat. A vá­sárlók igénybe vehetnek lak- berendező szaktanácsadást, boyszolgálatot is. Építészetileg is különleges megoldás: körös-körül üveg­fal határolja majd az áruhá­zát, körben sétálófolyosóval. A tartóoszlopokat, amelyek a most készülő gerendarácso- zaton nyugszanak majd, a üvltpiezö tanácsi építők a PEVA alagútzsalus technoló­gia egy továbbfejlesztett vál­tozatával öntött betonból építik meg. A 107 cölöpalap­ra összesen 66 tartópillért húznak. Az áruház fölött az úgy­nevezett szerelőszint megna- gyobbításával raktárát alakí­tanak ki. E fölé kerül majd , aztán újabb három szinten 42 lakás. A megyeszékhely új lak- berendezési áruházának és önkiszolgáló éttermének épí­tése kezdetén a kivitelezés fő résztvevői, az Üt- és Híd­építő Vállalat, valamint a Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat elhatározták, hogy a megadott határidőt meggyorsítva, az év végére befejezik a beruházást. A cö­löpalapozást végző hídépítők azonban a sok föld alatti üreg, pince miatt csak január 25-én tudták átengedni a te­repet a gerendarácsot betono­zó tanácsi építőknek. Ebben az évben több mint ötezer köbméter beton beépítését tervezik; a gerendarács elké­szülte után körülbelül június közepén „bújik” majd ki a földből a régen várt új léte­sítmény; az építésnek ebben az ütemében gondot okoz, hogy igen nehéz a nagyobb átmérőjű betonacél beszerzé­se. Mindezek mellett — tájé­koztatott Varga Lajos, a ta­nácsi építőipari vállalat igaz­gatója — az eredeti program­ban vállaltakat, mintegy 25 millió formt érték- beépítését» teljesítik ebben az évben. Eszerint az idén elkészül az épület teljes szerkezete, be­leértve a lakberendezési áru­ház fölött épülő 42 lakást is. A berendezés felszerelését követően a jövő év első felé­ben megnyílhat az új lakbe­rendezési áruház. Eredetileg 1976. április 4-re tervezték az új áruház megnyitását, ezt azonban előreláthatóan kés­leltetik a már említett ne­hézségek. (hekeli) A kerek asztalból szög letes lett, mivel csak ilyei. van a Duna Cipőgyár hat­vani üzemmérnökének irodá­jában. De azért emellett is eredménnyel sikerült szem­besítenünk Kozák Géza te­lepvezetővel Klimó Sándor szakszervezeti bizottsági el­nököt, Nagy Mária tűzőnőt valamint Bognár Jánosné I minőségi ellenőrt, aki szin­tén sokat foglalkozik az itt dolgozók ügyes-bajos gond­jaival. Persze nem véletlenül vá­lasztottuk Hatvanban ezt a dinamikusan fejlődő üze­met vizsgálódásunk célpont­jául. Közel 600 munkása, alkalmazottja közül 480 tartozik a gyengébb nem­hez, tehát szembetűnőbbek lehetnek a nőpolitikái irány­elvek érvényesülésének vo­násai. Hogy milyen tapasz­talatokkal járt őszinte han­gú, nyílt eszmecserénk? Íme az összegezés. HÉT IRÁNYÍTÓ A nőpolitika irányelvei között nagy fontossága van az irányításnak és a bére­zésnek. Vagyis hogy a nők arányszámuknak megfelelő­en jutnak-e egy-egy mun­kahelyen vezetői tisztséghez, s a bérezésnél egyenlő jogo­kat élveznek-e a férfiakkal? Nos, a jelenlevők szavából egyértelműen kitűnik, hogy a legfelső vezetés maximáli­san igyekszik eleget tenni a követelményeknek? Tíz termelésirányítói munka­körből hetet nők töltenek be, s akár Bán Mihálynét, Gonda Ferencnét, akár töb­bi társnőjüket tekintjük, mindmáig becsülettel állják a sarat. Klimó Sándor je­gyezte meg, hogy szalag- munkásként szívesen dol­gozna bármelyik oldalán, annyit tudnak ezek az asz- szonyok, s viselkedésük, be­szédük is csiszoltabb, mint a férfi művezetőké. Ez év tavasza óta önálló szakszervezeti bizottsága van a cipőgyárnak. Kilenc tag közül itt is hat nő. Csupán a pártalapszervezet vezető­ségében fordított az arány, ennek oka azonban a párt­tag nők alacsonyabb szá­mával magyarázható. Aho­gyan Kozák Gézától meg­tudtuk, az elkövetkező idő­szakban több figyelmet szentelnek a nőknek, a fi­zikai dolgozóknak, a párt­építés egyik fontos felada­tának az ilyesféle arány­szám javítását tekintik. EGYENLŐ BÉR Nagy Mária kezdettől, 1972-től a hatvani gyárte­lepen dolgozik, s az egyik legjobb tűzőnőként tartják számon. Ez év márciusában volt bérfejlesztés, de ő már annak előtte 3000 forint fö­lött keresett minden hó­napban. Soha nem tapasztalt megkülönböztetést munka­bér dolgában, s ugyanezt mondja bárki, ha megkeres­sük az üzemben. Vagyis ér­vényesül Hatvanban az „egyenlő munkáért egyenlő bért” alapelv, amely egyes helyeken még gyakran csor­bát szenved. Egyébként 8 forint a leg­alacsonyabb órabér a cipő­gyárban, S emelhet 11 fo­rint 25 fillérig annál, aki igényesen, gyorsan dolgozik. A telepvezető véleménye szerint tanulékonyabbak, jobb kezűek a nők ebben az iparágban. Hamarabb is sajátítják el a szükséges gyakorlatot, ami munkájuk­hoz kell, s a szakmunkás- bizonyítvány megszerzéséhez vezet. Ilyen helyzetben ho­gyan is lehetne őket hát­térbe szorítani a férfiakkal szemben?! BRONZKOSZORÚ A szocialista brigádmoz­galom egyidős magával az üzemmel, s Bartók Gyuláne csapata ez év április 4-én megkapta a bronzkoszorút teljesítménye, munkája alap­ján. Kívülük három brigád érte el a zöldkoszorús szin­tet, tizenegy pedig most sze­retné megszerezni. Az arány­szám egyébként ezen a fron­ton is igen kedvező. Csak négy brigád élén találunk férfit, a többinek az életét nők irányítják. Miféle eredménnyel? Most csupán termelési adatokra és kereseti viszonyokra apellá­lunk. Tavaly 150 millió fo­rint értékű árucikket állított elő az üzem. A nők egyre fejlődő szakmai tudása, to­vábbá a jövedelmező ter­mékek „beugrása” azonban lehetőséget nyújt arra, hogy 1975-öt megközelítően 220 millió forint termelési ér­tékkel zárják. Ugyanez a fejlődés tükröződik az át­lagkeresetekben. Amíg 1972- ben 1470 forint, 1973-ban 1570 forint jutott havonta egy-egy munkás zsebébe, az idei esztendő első negyedé­ben ez az összeg megközelí­ti a 2000 forintot. GYÁRI FRIGY A nőpolitika érvényesítése szempontjából sokat jelent az üzem életében, hogy eb­ben az esztendőben a Duna Cipőgyár fővárosi központ­ja a vállalati nyereségből képezett szociális és kultu­rális alap rendelkezési jo­gát leadta Hatvannak, te­hát mintegy 120 ezer forint felhasználásáról most már a helyi szakszervezeti bi­zottság dönt, egyetértésben a telepvezetéssel. Bognár Já­nosné szerint okos beosztás­sal jól hasznosítható ez az összeg! jelire fordítják? Bizonyos összeget különleges családi események alkalmával juta­(Fotó: Szabó Sándor) lomként osztanak szét az arra érdemeseknek. Lesz ló­rin tkeret kamatmentes köl­csönre, aminek ott örülnek majd, ahol hirtelen kell bú­tort, jégszekrényt, televíziót venni. S gondolnak az ifjú házasokra, akiknek szintén jól jön két-háromezer forint a kezdő lépéseknél. Ilye­nekben nincs hiány a tele­pen. Nemrégen keltek össze Molnárék, Lőcseiék, Korcsi- kék, Bognár László pedig a közeljövőben akarja beköt­ni Németh Júlia fejét. Az­tán ott vannak a többgyer­mekesek. ahol mindig gond az őszi iskolakezdés. Ez év­től, akinek kettőnél több fia, leánya van, az üzemi bizottság helyszíni szemléje nyomán minden szeptember­ben ezer forint körüli. tá­mogatást kap * szociális alapból. IZGALMAS TÉMÁK Végére hagytuk a rázó­sabb dolgokat, mert ennyi szép és jó mellett az ilyen is megterem a Duna Cipő gyár hatvani üzemében. Ko­zák Géza, Klimó Sándor ős Nagy Mária egyöntetűen ál­lítja, hogy legizgalmasabb téma e pillanatban a kis­gyermekes anyák óvoda­gondjának megoldása. Ere­deti elképzelésük nem vá­gott be! A vállalat képtelen fedezni egy 50 férőhelyes intézmény építési, üzemel­tetési költségét, e célra Ke- rekharaszton a hatvani ta­nács sem tud elegendő ösz- szeget áldozni, ilyenformán felemás lehetőség kínálko­zik. A cipőgyáriak átutaltak a városi tanácsnak 500 ezer forintot óvodafejlesztésre, s ennek ellenértékéként a gyá­ri munkások gyermekei kö­zül 15—20 jut. férőhelyhez ez év őszén a Jókai utcai intézményben, amelyet ak­korára kibővítenék. Megoldatlan mindmáig az üzemi konyha kérdése is, pedig ez rengeteg gondot venne le a cipőgyári asszo­nyok válláról. E tekintet­ben azonban kedvezőbbek a kilátások. A vállalat 3 mil­lió forintot irányzott éli építkezésre, az üzemi étte­rem első épületelemei már a helyszínen vannak, a Ko­zák Géza szerint november elején már adagolni lehet falai között az üzemi ebé­det. Moldvay Győző A megyeszékhely új látványossága — egyelőre rajzon {Ra jzolta: Greskomts László.JH Hlnnfii fffff űsSHSÍS?/

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents