Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-09 / 107. szám
Miért mostoha az egri Harlekin? Mostoha!? kaphatja fel a fejét fenti címre az olvasó. Hiszen éppen ezeken a hasábokon adtuk hírül lelkendezve, hogy afrikai turnéra utazott a népszerű egri bábcsoport, hogy közel egyhónapos vendégszereples után szerencsésen hazaértek, hogy forró sikert aratva, nagyszerűen képviselték a hazai színeket, amatőr oá bmozgalmunkat. Nem is az országos rangú elismerés hiányzik, hiszen az egri Harlekin művészete, színvonala mindig újat kereső. kísérletező kedve rég túlnőtte már a megye határát. A szakemberek számon tartják a csoportot, nemzetköri kongresszusra küldik, legutóbb pedig éppen az afrikai vendégjáték igazolta, hogy felnőttek a bizalomra, még az ilyen állami kiküldetésre is. Idehaza, a megyében azonban nagyon nehéz prófétának lenniük...! Nem először fogalmazunk panaszos sorokat az egri Harlekinnel kapcsolatban, l^egutóbb akkor kongattunk vészharangot, amikor a csoport létéről volt szó, amikor a KISZÖV szinte egyik napi ól a másikra „felmondott” az együttesnek, megszüntetve ezzel i az anyagi támogatást is. Egy ideig akkor gazda nélkül maradtak az egri bábosok, mígnem egy tanácskozás és az óttörőház segítő jóindulata látszólag megnyugtató megoldást hozott. Az új gazda — vagy ahogyan hivatalosan mondják: a fenntartó szerv — megértő és mindenkor segítő mecénásnak bizonyul ugyan, de anyagi lehetőségei szerények, nem beszélve arról, hogy a költségvetés tervezésekor még nem számítottak arra, hogy magukénak mondhatnak egy országos hírű együttest. Így bizony a Harlekinre költött forintokat a szakköröktől és más úttörőmunkától kell elvonniuk. Harlekinék a sikerek ellenére mostohának érzik magukat. Mostohának, mert a közművelődés vezetőitől nem kapják meg azt a lelkesítő törődést, erkölcsi és anyagi támogatást, amelyet munkájukkal, elért eredményeikkel, rangjukkal megérdemelnének. És ami további fejlődésükhöz nélkülözhetetlen! Mintha a megyeszékhelyen még mindig nem vennék észre, hogy Egerben van az ország egyik legjobb bábcsoportja, hogy a színvonalas Egri Szimfonikus Zenekar és a népszerű gyöngyösi Vidróczki együttes mellett büszkélkedhetünk egy harmadik műkedvelő csoporttal, a Harlekinnel is. Ígéretekben persze nincs hiány. A már említett tanácskozáson anyagi támogatást ígért a KISZÖV, míg a közművelődés pontosan évi 80 ezer forintos költségvetést ajánlott meg Harlekinék munkájához. A KISZÖV kért egy munkatervet, de támogatást nem adott, a közművelődés semSegítség a nők szakmai képzéséhez Támogatják a nagy családosokat A nőbizottságok munkája a MEDOSZ-nál (Váradi Anna tudósítónktól): A MEDOSZ Heves megyei Bizottsága mellett működő .nőbizottság értékelte az elmúlt évi munkát Megállapították, hogy « MEDOSZ megyebizottsághoz tartozó üzemek közül 14 helyen készítettek nőkre vonatkozó intézkedési tervet A megyei nőbizottság tagjai az intézkedési terveket felülvizsgálták, segítséget nyújtottak azok végrehajtásához. Minden MEDOSZ-haz tartozó vállalat sokat tett azért hogy a női dolgozók elvégezzék az általános iskola nyolc osztályát, ennek érdekében az anyagi és tárgyi feltételek biztosítását vállalták, örvendetes, hogy a 8 osztály megszerzése után egyre több nő vesz részt szakmai képzésben és továbbképzésben — például-a Csányi Állami Gazdaságnál, a Hevesi ÁG-nál, a MEZŐGÉP Vállalatnál, valamint az erdőgazdaságnál. A vállalatok gazdasági vezetői, a szakszervezeti bizottságok titkárai kiemelt feladatként kezelik a napközi, óvodai férőhelyek braosítá- sát Anyagilag és társadalmi munkával egyaránt hozzájárulnak a gyermekintézmények fenntartásához. — A nagy családosok támogatása, segélyezése a ME- DOSZ-vállalatoknál már gyakorlattá vált. A kompolti Növénytermesztési és Talaj- védelmi Kutatóintézetben például külön szobát biztosítanak a nagy családos és egyedülálló szülők gyermekeinek, hogy nyugodt körülmények között tanulhassanak. Az eddig végzett mented jónak értékelték, noha még vannak olyan üzemek, ahol a nődolgozók a helyzetük javítására készített intézkedési tervet csak felületesen ismerik, tájékoztatásuk nem rendszeres illeve hiányos. Előfordul, hogy nem kiérik ki a nőfelelős véleményét a gazdasági vezetők. A MEDOSZ Heves megyei Bizottsága mellett működő nőbizottság a jövőben fokozottabban ellenőrzi és segíti a nőpolitikái határozatokban és rendeletekben foglaltak végrehajtását. 21.40: A győzelem napja Biportműsor. Egyórás emlékműsort készített a Magyar Televízió a OlMMMí győzelem napjának évfordulójára. Filmet, amelyben megelevenednek a Szovjetunió területén lezajlott emlékezetes csaták, átkelések, harci események. E csaták színhelyén ma virágzó városok, gazdag települések, gyárak állnak. De sokan emlékeznek a harminc év előtt történtekre, a háború napjaira. A kamerák ma is élő szemtanúkat kerestek fel, akik elmondják emlékeiket. Katonák, háziasszonyok, munkások, művészek szólalnak meg a filmben. Olyanok, akik már felnőttként élték át a háború borzalmait és olyanok is, akik gyerekek voltak akkor. A győzelem napján a háborúra emlékezik a műsor, S a Szovjetunió diadalmas fegyvertényeire, a fasizmus felett aratott győzelemre — szubjektívan, érzékletesen, elgondolkoztatna». mrt nem kért és nem is adott. Az afrikai turné hírére ugyan kifejezték örömüket, érdeklődtek, mire van szüksége a csoportnak és segítséget ígérvén kértek költségvetést A csoport igazán mértéktartást tanúsított, mindössze negyvenezer forintot kért, pontosan megjelölve, mire kell a pénz. Elképzelhető, milyen lehangoló volt a rövid levél hatása, amelyben közölték, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztálya nem ad anyagi támogatást. Harlekinék így indultak el a mesz- szi Afrikába, ahol rég megkopott öltözékben játszottak, bizonytalan erősítővel és hiányos felszereléssel dolgoztak. És személyvonattal utazta^! Budapestig persze, hiszen onnan repülőgép vitte a csoportot, amelyet az állam küldött Algé~ riába és Tunéziába ... Nem a pénzről, pontosabban nemcsak a pénzről és a kényelmetlen személyvonatról van szó. Végeredményben kibírták a vonatot, s a megígért anyagi segítség nélkül is sikert arattak Afrikában, ahol azóta két ország 12 városában sok ezren tudják, hogy van Magyarországon egy Egernek nevezett város, amely sok mindenről hires ugyan, de büszke lehet műkedvelő báb- együttesére is. A lelkesítő és gyümölcsöző törődés hiányáról van szó, amely meghúzódik az elutasító döntések mögött. Arról a szemléletről, amely még a közművelődésről szóló párthatározat után sem értékeli kellőképpen az öez- szelógás jelentőségét, egy önmagát és másokat is művelő közösség, egy műkedvelő csoport áldozatos munkáját, évenként megtartott félszáz előadását gyermek- és felnőtt közönségének hálás érdeklődését Nem különleges bánásmódot, nem túlméretezett, s így felesleges anyagi segítséget kér az egri Harlekin. Művészetük rangos színvonalat mutat, nevüket jegyzik a nemzetközi listán, s most szeretnének tovább haladni a fejlődés útján. Ehhez kell a segítség! Az anyagi, de a semmivel sem pótolható erkölcsi is! „» Márkon Láss tó Pályaválasztás - vargabetűk"’ nélkül Sfcy névnapi! köszön tón kérdezték meg tőié először: No, kislány, mi leszel, ha nagy leszel? — ö határozottan rávágta: gyógytornász. Azóta két év telt el. Andrea most hetedikes, jövőre pályát kell választania. Egerben, a megyei tanács pályaválasztási tanácsadó intézetében találkoztam vele. Eljött, hogy bebizonyítsa, jól választott. A képességek és adottságok felmérése csoportos vizsgálattal kezdődik, amelyet a gyerekek az iskolában végeznek el. A 'pálya- választási intézet által ösz- szeállított tesztek tömkelegét oldják meg, majd ezután itt, az intézetben az egyéni vizsgálatok döntik el, hogy az általános iskola befejezése után ki milyen pályára alkalmas. A csoportos munka során kiderült, hogy Andrea humán beállítottságú, közösségszerető ember. Az egyéni felmérés feladatkörét is ezek figyelembevételével válogatta össze a pszichológus. Vegyük csak sorra őket! A Wartegg-Biedna személyiségfeltáró rajztesztet készítette el legelőször Andrea. A feladat egyszerű, megfejtéséhez pár perc szükséges csupán. Kis négyzetekben, különböző helyzetekben rajzrooüvumok, félbehagyott ábrák láthatók, melyeket ki kell egészíteni. A teszt megoldása után a pszichológus azonnal le tudta olvasni a „diagnózist". A kislány az egészségügyi pálya iránt vonzódik, végtelenül ember- szerető típus. Mi igazolta ezt? A papírlapon a dús fantáziára utaló képek mellett orvosi műszereket, beteget ápoló személyt is rajzolt Andrea. A Révész—Nagy-féle figyelemkoncentrációs vizsgálat azt bizonyította, hogy még zavaró körülmények között is lendületesen, szinte hibátlanul dolgozik. Figyelme nem szétszórt, jól rendszerez, összpontosít egy adott feladaton belül. A családhoz, különösen az édesanyjához való ragaszkodásáról, anyai eszményképéről a családrajz- teszt árulkodott. A feladatok pergőtüze és sokszínűsége után. a pszichológus magához hívatta Andreát. A személyiség feltárásának, a rejtett emberi vonások kibogozásának egyik igen hatásos módszere a négyszemközti beszélgetés. A több mint félórás társalgást így jellemezhetnénk : nyitottság, őszinteség. Andrea ragyogó kontaktus^ teremi», oldott. Olyan gyerek aki derűsen, optimize museal tekint a választót® pályája felé. Elhatározását a sikertelenségek sem törik meg. Az ötórás laboratóriumi munka eredménye pozitív.; Az egészségügyi pályára való alkalmasságot az orvosi vizsga is megerősítette. Ezzel az akarással, a szakma iránti vonzódással, bizonyára megállja majd a helyét az életben. Ezen a délelőttön Andreán kívül még jó néhány tanácstalan hetedikes várakozott pszichológiai vizsgálatra. — Évente ötszáznál is több általános és középiskolás látogat él hozzánk — mondja Jenei Arturné. az intézet igazgatója. — Többségüket az iskola küldi, de sokan bejönnek az utcáról is, segítségre várva. Boldogan mondhatom, hogy a szülök és a gyerekek mindenkor megfogadják taná- csinkat, hallgatnak ránk. Nagy dolog ez, hiszen a mi munkánk célja az, hogy ideális pályairányítással, a képességek feltárásával soksok kudarcot, „vargabetűt” előzzünk meg. Szüle Rita A győzelem harmincadik évfordulójára rendezett szovjet filmhét alkalmából szovjet művészdelegáció tartózkodik Budapesten. A küldöttség tagja Vjacseszlav Tyihonov is, aki Stirlitz szerepében a budapesti közönség kedvence. A képen: sajtóbeszélgetésen a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában. (Népújság telefotó—MTI—KS) Finn festőművész kiállítása Egerben Ma délelőtt 11 órakor nyitják meg — a Vármúzeum kamaratermében Vladimir Kopte// finn festőművész kiállítását. Az alkotó tanulmányait 1939 és 1962 között folytatta a finn Képzőművészeti Akadémián, majd 1966 és 1967- ben a New York-i Pels Művészeti iskolában, önálló kiállításokkal jelentkezett Helsinkiben, a firenzei Palazzo Strozziban. Megnyitó beszédet dr. Solymár István, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese mond. A tárlat május 31-ig tekinthető meg, hétfő kivételével naponta 9—17 óráig. be. Szándékosan mondogatja, hogy nem lesz semmi, lelke mélyén azonban abban reménykedik, hogy lesz valami. Meg kell hagyni, hogy az egész Kirejev családból Jur- ka a legőszintébb, noha már ő se olyan fiatal — már tizenegy éves. ö egy csöppet se rejti véka alá édes izgalmát. A rá jellemző nyíltsággal és egyenességgel nézi az órát. — Tizenegy perc múlva minden kiderül — jelenti ki ellentmondást nem tűrő hangon. — Mi? Micsoda? — szól apa. — Jurka, ne zavarj. — Mi van? — visszhangozza anyu. — Jurka, hagyj olvasni. Lehet, hogy ma nem is nyolckor lesz, hanem kilenckor. — Ma nem lesz semmi, nem lesz semmi — motyogja a nagymama a cukrosdobozban kotorászva. — Okvetlenül lesz! — hajtogatja magabiztosan Jurka. — Szemjon Szemjonorncs látta, hogy a Gorkij utcán ágyúk vonultak. — Milyen információi vannak ma Kudrjavcevnek? — kérdi Vera Ignatyevna. A diák azonban nincs idehaza. A lányismerőse légvédelmi tüzér. A taktikus fiú sohasem bombázza ilyen irányú kérdésekkel Varját, ám tehetséges fiatalember lévén megtanult olvasni a lány kék szemeiben. S«ea szórakoztató olvasás gyakran a közeli díszsortűz előérzetével gazdagítja. Hét óra harmincöt. Mindannyian az órára és a hangszóróra függesztik a tekintetüket — Hangversenyt közvetítettünk — mondja a bemondó. És a hangszóró — hála neki! — elnémul. Már egy teljes perce hallgat. — Hurrá! — kiáltja Jurka. — Szünet! És gondolkodás nélkül táncra perdül. A bemondó lantos hír kozlését jelenti be. Felcsendül a szignál. Mindnyájan a hangszóróra tapadnak. Megszólal Levitán ünnepélyes hangja: „A Legfelsőbb Főparancsnok napiparancsa...” — Tizenkettő, húsz, esetleg huszonnégy? — izgul Jurka egy piros ceruzával hadonászva. Egy perc múlva már körrel jelöli meg a térképen a legújabb felszabadított várost. Később pedig, mikor Jurka már alszik és az időjárásjelentést olvassák, a papa berajzolja a térképre az új frontvonalat. Hanem mostanában nagy baj van Kirejevéknél. Nincs térképük se Romániáról, 6e Magyarországról, se Csehszlovákiáról. Pedig mennyire kellenének ezek a térképek! Oroszból fordította: * Zahemszky László A háború antifasiszta szatírájából G. RIKLim \ Esték a hangszóró mellett KirejevekmÄ raoauansíban nyugtalanul telnek az esték. Esténként az egész Kirejev család minduntalan a faliórát lesi. Luka Fonnia* tulajdonképpen úgy tesz, mintha nem is venne részt ebben a foglalatosságban. Némán a papírjaiba temetkezik, • az egész külseje azt sugallja, hogy az adott időszakban csak a papírjai érdeklik. Ám az igazság kedvéért meg kell jegyeznünk, hogy minduntalan — persze mintegy véletlenül, futólag, és ha éppen tudni akarják, hanyagul — rásandít az ólára. Vera Ignatyevna egy szerfölött érdekfeszítő könyvbe mélyedt. De csodálatosképpen már úgy húsz perce ugyanazt az oldalt olvassa. Átfut öt-hat sort, aztán egykedvűen, szinte oda se figyelve az órára pillant, melynek számlapján iszonyú lassan mozognak a mutatók. Nagyanyó a konyhán sürgölődik. Ám egyre gyakrabban be-befut a szobába. Nem, egyáltalán nem azért, hogy az órát lesse. Sóért jön. De valahogy túl sok só kell neki ma este. Beszalad, a tekintete persze végigfut a számlapon, és senkihez sem fordulva így szól: — Ma nem lesz semmi... Jurka tudja, hogy nagyanyó ravaszkodik, mivel be- lemgödt a. babona mocsara-
