Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
»B*wia Qyefe. Protettr »9* Grow AtmM rajw múltjából nekkd, ^'íWSE^iA'ÍK&CBu^liOIOi. ást A bécsi udvar vigyázott A ceiu Uj «Kintion ikws költemény; Toros kányafa Jevgenyij Szvetlanor Me- tterzó és karmester legújabb művét, a »Vörös kányafa” című szimfonikus költeményt a tavaly elhunyt tehetséges szovjet írónak, filmrendezőnek és színésznek, Vaszilij Suksinnak szentelte. Mint ismeretes, Suksin legutolsó filmjenek — amelyet maga irt, .rendezett, amelyben ő játszotta a férfi főszerepet -— a címe „Vörös kányafa”. A szimfonikus költeményt az Állami Szimfonikus Zenekar előadásában a szerző vezényletével már lemezre is vették. Szvetianwv az Állami Szimfonikus Zenekar történetében a legfiatalabb karmester, hiszen 34 éves korú- hsa állt a híres együttes élévé. Dimltrij Sosrtakovics, az Ismert zeneszerző úgy véH, begy az «tanúit 10 évben. flsteflMWT Irányításával aa ABaari Szimfonikus Zenekar m világ egyik legjobb zenei «szülésévé fejlődött, A BX ESZMÉK leghatásosabb «erjesztő je a könyv. ▲ diktátorok. az uralkodó osztályok ezt jdl tadják és mindig is tndtdk. A társadalmi rendet támadó Mmnket igyekeztek hazaárulónak, erioőlcsteteö- aek, felforgatónak, veszedelmesnek bélyegezni és ezzel aa űrüggyel megakadályozni a terjesztést. Az takényzzaiom már Gutenberg előtt is Így próbált védekezni a haladó eszmék *n«»u. Caligula római császár például eltiltotta Homérosz Odysseiájának, minden későbbi eposz mintaképének ax olvasását, mert a soraiból kisugárzó szabadságeszmét egyeduralmára veszélyesnek tartotta. A tilalmak tgati „vtrtWm» m* azonban a könyvnyomtatás feltalálása után kezdődött. A nagy írók, baladó eszmék hirdet«, az elismert klasszikusok kört aűg találni*; olyat — Giordans Bruno, Beaumarchais, Swift, Voltaire, Heine, Marx, Engels, Lenin —, akinek valamelyik müvét legalább egy országba» ne tiltották volna be De az már nehezen magyarázható, hogy miért nem engedte kinyomatm a spanyol inkvizíció 1.720-ban. Defoe Robinsonját, vagy a dán pro. cenzúra Goetbe művét, A* Ifjú Weather szenvedéseit ÍTWMŐI 1830-ig angol színpadon nem volt szabad előadni Shakespeare Lear királyát 1835-ben L Miklós cár Andersen meséinek olvasását tiltotta be. s ez a rendelet 1849-ig maradt érvényben. A példákat még soká folytathatnánk. AZ IDŐ múltával agyra több könyv került a cenzúra listára, s ezek jegyzékét nyomtatásban is kiadták. A legismertebb a pápai udvar által kiadott Index librorum prohlbrtorum. Ért 1559-ben állították össze és miután a tridenti zsinat felülvizsgálta, 1584-ben adták ki először. A mai napig számtalan újabb és bővített kiadását ismerjük. A benne felsorolt műveket a katolikusoknak egyházi kiközösítés terhe elatt tilos volt olvasni. A pápai indexben különösen sok a francia irodalmi alkotás. Megtaláljuk benne Montesquieu, Voltaire, Rousseau, Diderot, Stendhal, Balzac, Hugo Victor, Flau, bért, a fiatalabb Dumas, Zola, Anatoie Frapce, Maeterlinck, Sartre és mások munkáit, nem egy esetben az említett írók összes művét Arra, hogy hazánkat ne „fertőzzék meg“ káros köiryxurahivatalban eleinte kéziratos jegyzékek sorolták fel a tilalmas olvasmányokat, később nyomtatásban is kiadták, először 1754-ben Catakv- gus librorum rejectorum per conseasum censuare címmel. Ettől kezdve négy évenkint új kiadások jelenteik meg; a közbeeső esztendőkben pedig pótlások. Szerepeltek ebben a jegyzékben többek kört a francia enciklopédisták. La Fontaine, Swift, Holberg, Ovidius, Macchiavelli, Lessing könyves és meglepő módon Kempis Tamásnak keresztény életbölcsességet hirdető müve, a Pázmány Péter által magyarra fordított Krisztus követése tat A KOimMLAUKAK tarén átmeneti enyhülés követ- kézért a feudalizmus megszűnése után. A fiatal, sok tekintetben haladó kapitalizmus erőteljes fejlődését eleinte nem fenyegette veszély, s ezért nem lépett fel élesen a „felforgató” eszmék ellem.. De már 187R_ban a némst bárod almi gyűlés törvényt hozott a szociáldemokrácia ellen, s ennek alapján 1888-ig 158 folyóirat, 801 könyv és röpirat terjesztését tiltották be. Hazánkban Byeo Buta nem jelent meg, de a kormánypárt így is módot talált az eszmék elleni védekezésre. Többnyire a kiadóvállalatok vezetőire gyakoroltak nyomást Jellemző, hogy legnagyobb lírikusunknak, Petőfinek gyűjteményes kötetei egy évszázadon át csonkán jelentek meg, kihagyták belőle a királyellenes verseket A FELHABOKfPÖ él nevetséges példák közt említsük meg Spanyolországot 1939-ben Franco a közkönyvtárakból eltávolította Ibsennek, Goethének és már hozzájuk hasonlóan „elfajzott" írónak összes művét De valamennyi könyvellenes intézkedésen túltesz az a rendelet amelyet a náci Németország adott ki 1933-ban, és amely a tartalomra való tekintet néJ- kül ítélte megsemmisítésre mindazt a nyomtatványt, amely a zsidó származású, vagy a haldó szellemű, a nácizmussal szembenálló írók munkáit tartalmazza. Az utcákon vészes fényű máglyák lobogtak fel. lángjukat Heine, Freud, Brecht, a két Man«, Hemingway írásai táplálták... T. M. üncs visszaút! Tóth Benedek A Sagpyodahm Könyvkiadó kisregeny-paJyazatán el- aó díjat nyert Tóth Benedek elaő regénye: a „Nincj visz- Kcoúxr. Az íbó Heves községben született 1921-ben. Ütem indító élményei a faluhoz kötik. Jogot tanult, fiatalon tevékeny részese lett a földosztás történelmi jelentőségű nagy igazságszolgáltatásának. A meggyorsult társadalmi változások tudósítójaként a Szabad, Szó, majd a Szabad Föld, a Szabad Nép és a Népszabadság munkatársa lett Lakóhelye a főváros, de ismereti- és élménygyűjtő útjai gyakran vezetnek falura. A falun végbemenő társadalmi mozgás alapos ismerőjének bizonyult első kisregényében. A mű középpontjában egy falu fiatal tsz-elnöke, Sziki László áll. Tehetséges fiatalember, aki elődeinek áldatlan örökségéből jól szervezett szövetkezetét' hoz létre. A tsz-tagsag ráébred önerejére, igazi kollektívaként tá- - masza lesz Sziki Lászlónak, amikor ax elnök, a falu érdekét képviselve szembekerül a járási első titkárral, Váradi Gáborral és néhány megyei tisztségviselővel. Az elnök nem tűri a visszásságokat a régimódi utasítás szerinti vezetést, a járásban folyondárként elburjánzó tekintély- és érdekvédelmet Látszatra egy tsz-elnök és egy járási titkár párharcát Irta meg Tóth Benedek. Valójában érméi sokkal többet A kisregény problémafelvetése. tárgyválasztása valóban újszerű és kíméletlenül őszi n- te. A szélesedő és mélyülő demokratizmus új vezetési stílust új szemléletet hozott magával, és egyben a szocialista erkölcs fejlődésének egy újabb szintjét A tsz-elnök ellen jogtalan bűnügyi eljárás indul, vizsgálat vizsgálatot követ. Amint az elnök feje fölött nő a veszély, úgy tudatosul a tagságban, a tsz- párttitkárban is a helytállás kötelyző parancsa. A saját érdeküket a társadalmi érdekek elé helyező vezetők egy új. elveiben nem alkudó tagsággal, tsz-vezetőséggel találják magukat szemben. Izgalmas harc indul meg a két szemlélet hívei között. „Csonttörő ügyet” ábrázol változatos cselekményvezetéssel az Sró. Az elnököt és kisregény* a falp ügyét nemcsak a tagság, de az országos szarvuk is támogatják. Az ellentábor képviselői az embertelen hajszában bevetik jól bevált fegyvereiket: az adminisztratív eszközöket és szorult helyzetükben a manipulációktól sem riadnak vissza. Az elnök és a falu népe ebben a harcban igazi modern hőssé emelkedik. A tanulságkeresés a vezető elve az írónak. Kisregénye a mának szól, a jelenről és a közelmúltról a jelenkor em- ^ hereinek. A közérdekű tárgyválasztás csuhán alap, amelyből jó regény jöhet létre. Tóth Benedek helyenként valóban a széppróza eszköztárát mesterien alkalmazta a filmszerűen pergő ábrázolásban. Kisregénye a legjobb értelemben véve filmszerű, filmre kívánkozik. A cselekményt és egyben a fő konfliktust kísérő szerelmi motívumszál szaggatott, nem tud igazán a cselekmény szerves részévé válni. Az új erkölcsi tudat, a kíméletlen őszinteség és egyben tapintatosság a szerelmi viszonyban is. egy új kisregény tárgyát adhatja. A tsz-elnök válást és újabb házasságot előidéző szerelmi kapcsolata sem az értelem, sem az ösztönök szintjén nem eléggé indolkolt, így izgalmassága ellenére is elhalványul, valódi szerepet a jellemzésben kaphatna hitelesítő erőként. Az író egy remek típust teremtett a drámai küzdelem két főszereplője mellé, a helyi párttitkár ragyogó alakját. A zárórészben a főihőst autószerencsétlenség éri. Már minden rendeződött körülötte és személyes, családi ügyét is rendbe akarja szedni. Nem tudjuk meg. hogy súlyos sérüléseiből felépül-e valaha is, vagy sem. Nem is ez a fontos, hanem az ügy, amelyet egzisztenciájának veszélyeztetésével is képviselt, amely , végül is győzött, hir- “cietve, hogy,.* ban csak ideig-óráig győzhet a közösségi érdeket semmibe vevő tekintélytisztelet, de végleges, tartós sere lem nem érheti a tisztultabb viszonyok között a haladásért, az egész társadalmat mindjobban átható, korszerű elvekért küzdő .embereket. (Szépirodalmi, 1975.) Cs. Varga István r JulPj-ü-uvw-LrUTj^^j-VLiv-LriAJM***^íVWh^rw%fiifi,vvvvvvvv*|r^^ wwvw A régi, nagy-békebetl május elsejére virradt ▲ madarak: még ess* csipogtak; fés*e- lődtefc a Körút fáin. A homály éppen-éppen csak lehelte a föltartóztathatatlan diadalmaskodó fénynek reményét A pesti utcák ilyenkor szokott csöndjét azonban elég háborgatás érte. Most szállingózott legsűrűbben a Városliget fel« a mulató nép. A Szoody wtcán egy négyes csoport jöt^. Két jó cimbora két lánnyal. Az egyik Zordukán Árpád vasesztergályos-segéd. A másik Daniké Elemér festőművész-növendék. Egy kapu előtt állottak meg most véglegesen: — Nem várnátok meg a kapunyitást velünk? — javasolta a festő: — Azzal is kevesebb a kockázatotok, ha a házmester nem árul be anyátoknak, hogy most érkeztek haza. — Anyánk? Na nem mondom! — csacsogta az egyik lány: — Abból a sok becsületsértésből, amit ránk rak, megélne egy járásbíróság egy évig. De az a húsz pofon, amit apuci helyez el rajtunk, ha nem nagyon részeg és feLébred! Az a beszéd! A házmester kicsoszogott, és ti>- dósítása eloszlatta a feszültségeit és aggodalmat. A lányok édesapját még nem volt szerencséje beereszteni, mind ez ideig. Tereánwkjr Jómi Jenó; Közi hűk farfoz A két lány meökünnyetúJüTtoi» surrant be a házba. — Na! — szólt s festő, nyurga, de vállas fiatalember, a köpcös, de bikanyakú vasesztergályosnak: — Na, mégy tüntetni? — Kéne! — bólintott Zordukán: — De nem túl nagy a kedvem. A Váci út tetejéről indulok a gyártelepről a szaktársakkal. Most még nem dől össze az ég, ha elmaradok a kivonulásról. Legfeljebb azt hiszik,' benyaltam. Mit gondolsz? — Ha neked nem fontos? Nekem aztán nyolc! — vont vállat Dankó, a festőnövendék: — Gyerünk, kávézzunk meg valahol. Nekem az ivásból elegem van! — Mehet! — egyezett bele a vasesztergályos. Körúti kávéház bádogvirágos teraszán foglaltak helyet. A villanykörték még égtek. Kínos. nevetséges volt a szerepük a hajnalban. Mintha halálraítéltek hencegnének. A terasz több asztalánál flftefe. A legvégében nagy, hangos mulató társaság sörözött. Azaz locsolta ee ftart, és marhaságokat ordibalt meg művelt. Egy részeg pofa fogadásból a márványasztal közepére állt fején. A gumdrádlik, konflisok egyre- másra kattogtak végig a Körúton. A járdán elég járókelő bukkant fel egyre. ♦ A vasesztergályos három évvel volt idősebb a festőnél. Ez a kor- különbség most nem látszott már meg közöttük. Valaha annál jobban számított A két cimbora földi volt. Óriási vidéki bányatelepen születtek mindketten. A Zordukán apja bányamunkás volt. A Damkóé bányaaltiszt. A házuk tőszomszédságban állt és a két fiú a por- banjátszás tói fogva tartotta rendületlenül a puszipajtásságok Az idősebb és rettentő erős Zordukán megoltalmazta a kisebb Daruk ót minden gyermekkori koeódásban. — Hej! Emlékszel nálunk, otthon a május elsejére? — kavar- gatta haboskávéját a festő. — Kétkikwnéteres út a bányáig, a tárnáig, csupa nyírfagally! Nyírfa- szag volt ax egész város. És éjjel, amikor a bányászok elindultak a mécsessel. Be gyönyörű az! A legények szalagos nyírfát állítanak az udvarokra. Itt Pesten semmi sem volt még a május elseje, amikor nálunk már olyan ünnep volt ez! Olyan nagy nap!._ — Mit nap? Három nap! — Dörmögte közbe a vasesztergályos. — A tyúkok is bekönforoltak az udvarom a vörös május előtt és után egy nappal... De mát akar ez a sok rendőr ott? Nézd csak! A Körútnak egyik mellékutcájából nagy sor rendőr vonul elő. A parancsnokuk rém idegesen kiabálta a vezényszavakat nekik. Végül is egymástól alig néhány lépésre kordont állíttatott velük a Körút mindkét oldalán. A kávéház elé is jutott belőlük vagy három. — Én tudom, miért vezényelték ezeket ide! — mondta a festő: — Tavaly ezen az egyetlen helyen zavartátok meg a rendet. Betörtetek néhány kirakatot, és elpáholtatok néhány alakot. ★ Már fizettek i& Éppen távozni készültek. A Körűt hosszán egyre jobban gyűlt a járókelő a járdán. A rendőrök csak bizonyos helyen, egyszerre eresztettek át a Körúton. Különben azon csak jármüvek közlekedhettek szabadon. Most mozgolódás támadt. — Jönnek a vasasok! Itt vonulnak el a vasasok! — Ez a két mondat terjedt szájról szájra. — Te! Üljünk beljebb, hogy ne vegyenek észre a sorból. De nézzük végig a tüntetést! — javallottá festő cimborájának. Ezt tették. A terasz kiszögeléséhez húzódtak egy kis asztal mellé. A kocsiúton már dubörgőtt m vasasok menet«. Kifogástalan, szinte megfélemlítő rendben vonultak, hatos sorban. Nem csapták egyszerre alábukat. Nem csiunadrattázott előttük a rezes zenekar. Mégis, valami szívszorító döbbenet támadt a Körút levegőjében. A festő megigézetten meredt oda a kocsi útra. Ránézett cimborájára, a vasesztergályosra. (Majd ért makogta: — Ez a nagy dolog! Ez a valóság! Ez a jövő! Én érzem!... És egyszerre tele lett a szeme könnyel. A vasesztergályos lomha jónási vállai lassan emelkedtek: — Gyéré! Illik velük mennem nekem , is. Rosszul tettem, hogy elmaradtam. — Gyere! — De nézd! Nem eresztenek senkit át a rendőrök! — aggályoskodott a festő. — Bízd rám! — vetette oldalt fejét a vasesztergályos. — De én, hát én?... vonakodott a festő. — Gyere csak! Te is közibénk tartozol! — mordult rá cimborája. Áthatoltak a teraszon, átfurakodtak a járda járókelőin. És pont egy rendőrnek szaladtak neki. A vasesztergályos elment volna mellette, mintha ott sem állana, de a rendőr, kötelességszerű- leg elébe tartotta karját: — Tilos, kérem, az átjárás! — Jó, jó! — bólintott mosolyogva a vasesztergályos: — de én közibük tartozom és ő is! Azzal, minthogy a rendőr mell- mellnek állotta útját, a vasesztergályos szelíden megkapta a kél karját, levegőbe emelte, és félretette htjából. A rendőr még meg serrj találta elakadt szavát. Már az úttesten at a menethez csatiakoztak. ♦
