Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-04 / 103. szám

■W^WW»WMW^WWWI^M#AM#<M SOKAI MIHÁLY; IS smem rank: Szovono ^túlimon zeig ólat f A szófogadó beteg: — Megmondtam, hogy nap­közben csak félliter bort ihat, maga mégis két litert iszik r~ szidja az orvos betegét. «— Doktor úr. én ezt be te bsrtom A másfél litert éjsza­ka szoktam meginni. A kisfiú ötöst hoz as is­kolából. A papa boldog, s imigyen szól feleségéhez: — Ez a gyerek az én in­telligenciámat örökölte. — Ebben nem is kételke­dem, mert én a magamét megőriztem — így rég visz­— Csele egy dolog tart visz- sza, hogy levegyem a kabá­tom, feltűrjem az ingem uj­ját és jól megcsépeljelek. — Ugyan micsoda?! — Rövid újjá mjet hordok. Te is tudattál vaiahanrta* kalászokkal a homlokodba« ujjaidbea veres sarlókkal szavadban szótlan aratókkaf piros tetőkkel cserepes, «aide« kémény füst tel cigarettádon mindenki mákját Iteztért-besva morajló messzeség-malombe lisztje kört lisztté fehéredtől sok őrlődén közt megértettél Magad kenyérré gyúrtad végül erősségünk eledeléül Fáradt kezéből kifutott a szál. Színe# vonal lett, trkasor a megvilágított teremben. Futott, mint vízbe a zsinór, menekülve az orsó rabságából, vagy mint mesék gombolyag-fonala csalogatta magával, s vezette5 „Ugorj föl a zörgő szerkezetre, egyszer úgy magadból is kiválva, tedd párnára géprész-kezedet," Aztán csomózott. Két pere telhetett. A stradivári titka Stradivari, a XVII század híres cremonai hangszerkészí­tője magával vitte a sírba a hagedűkeswtéa titkát Frederik Juenemann német vegyész hosszú, türelmes munkával ku­tatta Stradivári módszerét Rájött, hogy a cremonai hegedű- készítő megmunkálás előtt kioldotta a fából a gyantát Ugyanis a tökéletes hangzás első számú akadálya éppen a fá­ban lévő gyanta. E felfedezés után Juenemann több hegedűt is készített, amelyek — muzsikusok vélemény» szerint — hangzásban felülmúlják Stradivári remekeit Testnevelési órán] — Képzeljétek el, gyere­kek, hogy csónakban ültök és eveztek. Gyerünk: egy- kettő, egy-kettő, egy-kettő! Ivánka, te miért nem evezel? — Én vagyok a kormányos, tanító bécsi! — JOt jár az órád. amit születésnapodra kaptál tő­lem? — Kiválóan. Olyan gyors, hogy agy óra alatt SS percet tea megt w “'*■* ó, urnám, bhsbsass tu­dom. hogy Ivén szeret en­gem. Mikor átölel, hallom, hogyan ver a szíve. — Igen, kislányom, apád­nak is esősen vert a szíve, «mikor fiatal volt Később megtudtam, hogy a bal oldali belső zsebében hordta az óráját — Ahogy közeledem a gép­trónSk szobája felé, úgy ér­zem magam, mint az urán, amelyik a Geiger-számláló- hoz közeledik — meséli egy igazgató, í — ?! — Minél jobban közeleden hozzájuk, annál gyorsabban kopognak! * — ifiért azoktad mondám, hogy hálával tartozom Ró­zsának? — Mert kSkosarazott, ami­kor megkérted a kezét — A vőlegényem ki nem állhatja a tanult és intelli­gens nőket. — Én is így gondoltam, amikor hallottam, hogy el­jegyeztétek egymást — Tanulja meg, fiatal ba­rátom, hogy a színész hang­jával fejezi ki érzelmeit. Is­mertem egy kollégát, aki egyszer felolvasta az étlapot az étteremben, és a hallga­tóság sírva fakadt — ta­nítja a rendező a fiatal szí­nészt — Biztosan felolvasta az árakat isi — válaszolja az ifjú. * — Megfogadtam a tanácsát, doktor úr, és nyitóit ablak­nál aludtam. — Ugye, eltűnt a fejfájása? — Az nem, viszont a pénz­tárcámnak nyoma veszett. Festőművészek egymás kö­zött: — Hogyan tudta eladni, kolléga űr, azt a festményét, amit még be sem fejezett? — Éppen azért vették meg! Megdöbbentő hír Szólam Kadhrzadm Újítási mód­szerek A n ér vés flmmr Ha#«# t Massachusetts Institute ot Tech­nology hallgatója, nem égésién öt év alatt elkészítette egy atom­bomba tervét, amellyel a szakée- tőket is meglepte. Ezzel kapcso­latban a kővetkezőket mondot­ta: „Gyerekjáték volt. Csupán a könyvtárban rendelkezésre ál­ló szakkönyveket és kiadványo­kat, valamint néhány szakfolyó­iratot kellett áttanulmányoznom”. 0i mutatója mere­deken esett Végül is Atakisijev kénytelen volt átadni főtech­nológusé székét más­UűJCs ...Az ÚJ főtech­nológus módfelett törte .a fejét: ho­gyan másszon ki eb­ből a slamasztika- bol? Egy reggelen beál­lított hozzá Musza. Kezében megszám­lálhatatlan limlom. Vörös bajsza alatt mosolygott, megtö­rölte izzadt homlo­kát, majd tgy szólt: — Főtechnológus elvtán, lenne egy sernek javaslatom... — Hallgatom... — A főtechnológus elvtárs is tudja: az utóbbi időben gyá­runk olyan játékter­mékeket gyárt, ami­től elijednek a gye­rekek. De hát ez természetes is. Azok a hibridfigurák, amit elődje engedélyezte­tett — bagót sem érnek. Szerintem ami oroszlán, az le­gyen oroszlán. Ha róka, akkor: róka. A gyermeknek csak az igazi utánzat, a ter- métszetes tetszhet. Az állat legyen olyan, mint az állatkertben. Ha a divat után me­gyünk, a második negyedévben sem ka­punk prémiumot.., — Igaza van •— szólt az új főtech­nológus. Vegye úgy, hogy a javaslatát el­fogadom. Apropó! Mennyit kér érte? — Én már előre kiszámítottam — mondta Musza. — Pontosan négyszáz­hatvannyolc rubel hetvenkilenc kopej­kát. Egy fillérrel sem többet! „.. (Baraté Rozália fordítása) Musza, a »Gyer­mekek öröme” nevű gyár játék-üzemrész- legének dolgozója, kezében egy csomó limlommal benyitott a főtechnológus iro­dájába. — Mi újság? — kérdezte Atakisijev, a főtechnológus. r- Semmi különös, csupán lenne egy újítási javaslatom. — Éspedig? — Egyszerű. Lá­tott már a főtechno­lógus elvtárs vízhat­lan kabátot? Olyat, ami egyszerre kabát is, esőköpeny is. Ré­gebben nem gyár­tottak ilyet. — Igen — szólt Atakisijev. — Ré­gen a kabát csak ka­bát volt, az esőkö­peny csak esőköpeny. Ma viszont kétfunk- ciójú: kabát is, kö­peny is egy füst alatt. — Remek! Közele­dünk a témához. Nos, ugyanez vo­natkozik a bútorok­ra is. Mert manap­ság a bárszekrény ugye szekrényke és italtároló is egyszer­re. No aztán a re- komié! Aggyá ala­kítható kerevet... —r Igazad van — bólintott Atakisijev. — De mit akarsz tu­lajdonképpen? — Csak annyit: meddig porosodnak még gyermekjátéka­ink a pultokon? Mi­kor fogunk már vég­re valami újat, diva­tosat gyártani? — Mondasz vala­mit ... De mi az el­képzelésed? — | Oltási javasla­tom mindössze any­nyi: kambinattv módszerek alapján gyártsunk modern játékokat. — Ide nézzen — mutatott Musza a kezében le­vő limlomokra: ez itt egy elefánt tör­zse, a fej viszont ku­tyáé. A játékot ne­vezhetjük „Kutyaele- fánt"-nak. Ez vi­szont az oroszlán és ló kombinációja alapján jött létre: „Leócsida”. És Musza elkezdte kirakosgatni a fele­más játékokat. So­rolta elnevezésüket: ,,Szarvasiá” — szar­vas és szamár keve­réke .,. „Cocasiec” — macska és ma­lac. .. ^Gyíkmókus”, „Mókusgyík” — mó­kus, gyikfarkincá- val..; — Nem te rossz — szólt lelkesen a főtechnológus. — És mit gondolsz, meg­veszik ezeket a torz­szülötteket? A gye­rekek nem viszo- lyognak ezektől a felemás figuráktól? — Meglehet, hogy először nem lesz Si­kere. Az ember min­den eshetőségre szá­mítson. Csakhogy! Ezeket a játékokat éit a selejtböl állí­tottam össze. Kát rosszból kijön egy jó, és ezzel már csi­náltunk valamit. ♦. valami újat, ugye... — Vedd úgy, hogy a javaslatodat elfo­gadtam. Egy pilla­nat! Mennyit kérsz az újításodért? — Már kiszámítot­tam: összesen négy­százhatvannyolc ru­belt és hetvenkilenc kopejkát. Egy fillér­rel se többet!... Musza zsebre vág­ta az előleget és munkához látott. Macskák, medvék, elefántok, nyulak, lo­vak, kutyák, tigri­sek törzsére más ál­latok feje került — és fordítva» Felis- merhetetlen hibrid- állat-figurák „szület­tek”. A kreációt pi­acra dobták, de sen­ki sem vásárolta. A gyerekek amint meg­látták, ordítva me­nekültek. A kutya­fejű elefántok, az elefántfejű kutyák — a kutyának se kel­lettek. A gyár mi­nőségi és mennyisé­Maszek Caprihan„aranyáron árusítják az ivóvizet Cfcprtb* mugtifcwWfc «a eJsű tárlat» é» emel egyidejö- teg napirendi« kertit a sziget ivóvízellátásának súlyos prob­lémája ia A tervek szerint júniusra állami támogatással eUoésEiM ax a 12 kilométer bosszú tenger alatti vízvezeték, amely egy­szer s mindenkorra megoldja a sziget problémáját. Addig azonban a tartályhajók szakadatlanul szállítják Capriba az ivóvizet. A lakosság kétszázötven lírát fizet köbméterenként. Az a magánkézben tevő hajózási társaság, amely vállalko­zott az ivó-vízellátásra, az elmúlt évben kétmilliárd lírás ha­szonra tett szert Capriban jelentűs szubvenciók igénybevételével 6 milEL árt lírás költséggel tengervíz-aótalanító berendezést állítot­tak özembe. Tekintettel arra, hogy a tervbe vett tenger alat­ti vízvezeték szolgáltatta ivóvíz köbméterenként mindössze SÍ lírába kéről majd, érthető, hogy mindazok, akik a jelenle­gi helyzet folytén busás jövedelemre tesznek szert, minden eszközzel késleltetni kívánják a vízvezetékihálózat üzembe helyezését. Felszabadulás utáni nyeiv- h aaznalatunkban az lÜöQ-es évek második fel eben tűnt fel a címbeli szó. Mester­séges fejlemény: a magán- sz.ek.urr összetételből ezoösz- szevomással, tehát a ma- és a -szele ezótagok egybeol­vasztásával alakult megne­vezéssé. Jdentéstarteiraávai és használati értékével az alábbi összetételek sorába illeszkedik bele szervesen: magánvállalat, magánvállal­kozó, magántulajdon, ma­gánipar, magániparas, M» gánkisiparos, magánköre»­kedelem, magánszektor, ma­szek. Főnévi és melléknévi ér­tékben egyaránt nyelvi szer repet vállal. Egyrészt meg­nevezi a magánszektorba, a magánvállalkozásba tartozó kisiparost, kiskereskedőt, üz­lettulajdonost sitb., másrészt melléknévként illetőleg jel­zőként minősíti mindazt, ami magántulajdonben van: maszek kereskedő, maszek üzlet, maszek vállalkozás, maszek szerszám efcb. Üjob­bam szócsalád is alakult kö­rülötte, s ebben már ige- alak is jelentkezik. Szóban és írásban ezek a változa­tok a leggyakoribbak: utá­szé le, maszekot, tnaszekoláz Stb. Eleinte csak bizalma« bsb szed helyzetekben, humoros, tréfás színezettéi jutott nyelvi szerephez. Amolyan „vicces szóként” a megje­lölt jelentéstartalom kiseb­bítésére is szolgált Később a sajtó nyelvében, a hivata­los jelentésekben is polgár­jogot szerzett. Lehámlofct róla a humoros színezet és a csak elítélő minősítő szán­dék. Az is jellemző a lövidfté» fejlődésére, hogy versbeii szóvá is vált. Éppen a köl­teményekben való nyelvi szerepe bizonyítja, milyen sok jelentéstartalmi árnya­lat és használati érték vál­lalására képes, önálló fő­névként, megnevezésként s humoros hangulati értékkel vállal nyelvi szerepet Szi­lágyi Domokos Maszek bal­lada című versében: „Va­gyok az utolsó maszek. Én­nálam csillog a faszeg. Az ég alatt a föld felett hűtok nyarat, fűtök telet.” Az el­végzett munka minőségére is utal Rába György költe­ményének e részlete: „Van egy maszek cukrászda Óbu­dán. Ott vajjal sütik a ka­lácsot” (Rába: jelenlét). Ratkó József maszek ács jelzős szerkezete a nyelven túli összefüggésekről is árulkodik: „Lehetsz laka­tos, maszek ács, úgysem kapsz városi lakást.” A maszekot igealak versbeli szerepéről árulkodnak az alábbi mondatok: „Egy sze­relő. ki lakásában titkon maszekot, döngeti a meny- n vezetet lakásom *felőtt” (Jankovich Ferenc: Panasz- jegyzet.) — „... ha már nem tudott különbet maszekol- m.,” (Pákolitz István« Ilyen jó.) Dr. Bakos József

Next

/
Thumbnails
Contents