Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-31 / 126. szám
Finnországba utazik az Építők Heves megyei Kórusa Az Építők Heves megyei Kórusa Eger finn testvérvárosától, Poritól meghívást kapott vendégszereplésre. Június 4-én indulnak az egri énekesek és hat napon át lesznek vendégei a finn városnak, ahoi többször is fellepnek. A meghívást megelőzte két finn kórus baráti látogatása. Tavaly egy női és egy férfi kar külön-külön hangversenyezett Egerben és a kiala-> kult kapcsolat most tovább erősödik. Az Építők Heves megyei Kórusa kétórás, gazdag műsorral utazik. A preklasszi- kusoktól kezdve, Mozart-, Kodály- és Bartók-művek mellett egészen modern hangvételű kórusművek is szerepelnek, mint Davies Hajnal jő című műve. De nem hiányzik a műsorból Karai Építők-je, vagy Behár Vörös Csepel feldolgozása sem. Kakuk Jenöné és Szó Istvánné duettje is színesíteni fogja a programot. A zon- gorakíséretet Vincze Teréz látja majd el. A két karnagy, dr. Valentin Kálmán és Ocskay György finn kórusműveket tanított be finnül és magyarul, és ezek előadását meglepetésnek szán ják az testvérváros közönségének és dalosainak. AUTÓ Színes magyar film A kitűnő alapötlet, a jő, a fordulatos forgatókönyv több mint fél siker. Feledteti az átlagos szintű rendezői munkát, s az egyéni ízeket nélkülöző színészi teljesítményeket is. Elég a mesterségbeli tudás, a rutin magabiztossága. S ha még a rátermettség, a jó szem, a szatirikus véna sem hiányzik, akkor valóban épkézláb, valódi humortól sugárzó alkotás születik. Nem ez történt az Autó esetében, amely minden jószándék ellenére vérszegény, többnyire unalmas, mozaikokra hulló filmmé formálódott. Aligha élvezhető, vegyes izeket keltő koktéllá! A ludas természetesen az ötlettelen sztori, s az ezzel szinte kétségbeesetten birkózó majdhogy szellemtelen fogatókönyv. Fazekas Lili az esetlenségében is bűbájos fiatal lány, Franciaországban élő bátyjától ajándékba kap egy Re- nault-Gordoni márkájú versenykocsit, amely meg is érkezik, méghozzá ütött-kopot- tan, törött lámpákkal, agyonnyüstölt gumikkal. Ezzel az indítással lehetett volna valamit kezdeni, ha hősnőnk és családja a státusszimbólumokért rajongó kispolgárok világát jelenítené meg, azt a réteget, amelyik Nyugatra szakadt hazánkfiától az ajnáro- zott, a hajdan disszidált gazNépesedéspolitikai gondok, feladatok a hatvani NEB előtt Ülést tartott Hatvan város népi ellenőrzési bizottsága, s annak az átfogó vizsgálatnak a jelentésével foglalkozott, amely a népesedéspolitikai feladatok végrehajtását figyelte, követte nyomon. Az ellenőrök felmérték, hogy az idevágó minisztertanácsi határozatot miként hajtják végre a tanácsnál, a gyermekellátási cikkeket gyártó iparban, a kereskedelemben, továbbá milyen segítséget nyújtanak a munkáltató szervek a gyermek nevelését vállaló családok terheinek könnyítéséhez, körülményeinek javításához. A népi ellenőrzési bizottság megelégedéssel nyugtázta többi között, hogy a hatvani tanács szakigazgatási szervei alá tartozó intézményeknél megfelelő súllyal szerepel a népesedéspolitikai feladatok kollektív szerződésbe történő felvétele, az államvasutak főnöksége intézkedési tervet készített a terhesanyák, több- gyermekes családok segítésére, a cukorgyárnál kedvező mederben halad a megindított lakásépítési akció, a nőbizottság tájékoztatása szerint pedig általános a vélemény, hogy különösen egészségügyi vonatkozásban változott,meg kedvező módon Hatvan népesedéspolitikája. El kell mondanunk ugyanekkor, hogy a vizsgálat alacsonynak találta a segélyezés szintjét a Háziipari Szövetkezetnél, e tekintetben nem tapasztalt rendszerességet a vasútnál, komoly gondot jelent továbbra is az óvodai, bölcsődei, napközi otthonos férőhelyhiány, igencsak hiánycikk az üzletekben a guminadrág, járóka, gyermekágy, fürdőlepedő, s általában nem megfelelő a gyermek eltartási segélyen levő kismamák kapcsolata a munkahelyekkel. A népi ellenőrzési bizottság a felmerült problémákkal kapcsolatban természetesen segítő szándékú javaslatokat fogalmazott meg, s ezeket rövidesen megküldik az illetékes felügyeleti szerveknek. Elődeink hűtorai . . . ».’Hr * egyik peremkerH- 'agytéténynek dísze május 31« szombat a régi kastélyban berendezett bútormúzeum. A késői reneszánsztól a XIX. század végéig, az egyházi és világi bútorok széles skáláját láthatja a múzeumot felkereső közönség. (MTI fotó: Fényes Tamás felvételei dag rokontól várja a kocsicsodát, álmai járművét, hogy végigroboghassan országútjainkon vagy éppen a Nagykörúton. Ebből a szituációból, vígjátéki, sőt szatirikus ízű helyzetek sorát lehetne kibontani. Különösképp, ha az oktató is hasonló beállítottságú, s életképes gégék röpítik a versenyautó felé. Ehhez az együtteshez nagyszerűen illő figura lenne Forgó papa a pácienseit gátlástalanul vámoló maszek gépkocsijavító. A szerzőpár — Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza — azonban nem élt a kínálkozó lehetőséggel. Lili becsületesen dolgozik, s a bűbájos butuska a szerelem örvényein csetlik-botlik. Franciaországban született, onnan is csak azért költözött haza anyjával, mert meghalt a családfenntartó apa. Egy dolgot nem tud csak: kocsit vezetni, s tanulás közben hajmeresztő vétségek sorát követi el. Oktatója a Mester, szakmájának korrekt megszállottja, s a kocsikölteményért is csak azért rajong, mert valaha Forgó papa, az egykor sztár autóversenyző mellett tevékenykedett szerelőként. Természetesen a maszek gépkocsijavító is sikerekben gazdag múltját idézi — hosszú képsor adózik ennek — s jelenlegi foglalkozásának árnyoldalait csak sejtjük. Ráadásul a történet bonyolítása is vontatott, lapos. A forgatókönyvírók nem tudják mit kezdjenek az anyaggal, s egyik műfaj stílusjegyeitől bukdácsolnak a másikéig. Kapkodva, s az aránykeverésről is megfeledkezve. Holott enélkül nincs jó koktél! Kaptunk viszont — s ez bármennyire furcsa, mégsem túlzás — egy csipetnyi KRESZ oktatást, bőséges és unalmas lélektani motívumokkal körítve. Láttunk — sajnos csak egy-két — épkézláb gégét. Nem hiányzott a striptease, ezúttal férfi változatban, az oktató ugyanis hol alsónadrágban jelent meg, hol meg anélkül sziesztázott. Peregtek a jellegtelen képsorok, felvonultak rosszul mintázott papírosizű figurák. S szerencsére nem maradt el néhány hajmeresztő trükk a boszorkányosán ügyes francia kaszkadőr Gil Legris érdemeként Böszörményi Géza rendezői munkája csak felnagyította forgatókönyvírói tévedéseit. Elidőzött a keveset mondó részleteknél, a mozaikokat formálta nagy gonddal, s közben majdhogy tökéletesen megfeledkezett az egész alkotás ritmusáról, tempójáról, a néző figyelmének állandó ébrentartásáról. Dicsérni csak a főszereplőket lehet, mert ők aztán mentették a menthetőt. Éva Ras sokkalta többet adott a neki szánt penzumnál, s az írói szándék ellenére is tovább gyúrta Lili figuráját, ráérezve a humoros karakterformálás lehetőségeire. Juhász Jácint ismét bizonyította, hogy egyike legtehetségesebb fiatal színészeinknek, s egyénisége varázsával életet lehel a legvérszegényebb szerepekbe is. Gil Legris Forgó papája kifogástalan produkció, élmény és látvány egyszerre. Pásztor Erzsi (Forgó' né), Temessy Hédi (Lili anyja), és Kovács Károly (Karcsi bácsi) sehogy sem boldogultak feladatukkal, egyszerűen azért, mert hiányzott az az atmoszféra, amelyben kibon. takozhatnak adottságaik. Tamássy Zdenkó érdeme a hangulatos zene, az operatőr Koltai Lajos ajándéka néhány kifejező képsor, amellyel legalább kárpótolták az egyébként csalódott nézőt. PécSi István 16. Ha riadó van, gondolkozni sem ér rá a katona — még a parancsnok sem, mert neki is parancsol a főparancsnok —, csak azt kapja össze nagy hirtelen, ami az övé. Az már biztos, hogy riadó volt, azért tűntek el olyan egy-kettőre Grisáék. A kéménylyukban rejtette el a ládát. Széles, nagy ajtaja volt, akár ö is bemászhatott volna. Irdatlan nehéz láda volt, megvolt az egy mázsa is, alig bírt vele egyedül. Hosz- szú kartondobozok benne, mind telis-tele érmekkel. Tiszta új, csillag alakú meg kereszt alakú érmek, amilyeneket .a tábornokok viselnek meg a hadirokkantak. Ha annak csak a fele arany, akkor is sok. Tett a láda mellé két tár golyót, német géppisztolyba valót; ezt már napok óta rejtegette, még Grisa eiött Eg» éppen alkalmas mélyedés volt a kéményajtó mögött, csak a törmeléket kellett belőle kikáparni. Tágított rajta annyit, hogy a láda bőven belefért, s mögé egy kis erőszakkal a golyók. Leterítette az egészet kormos törmelékkel. Ha valaki benézne, semmiből sem gondolhatja, milyen kincsek vannak ott. Lett azután még egy rejtekhely, most legutóbb, vagy két héttel ezelőtt. De azt nehéz lesz megtalálnia. Valahol a hegyek közt van, két-három faluval errébb — esetleg néggyel, semmiképp se többel —, mint ahogy Grisáékat utolérte. Ott szerezte a kötelet is. Azt persze nem dugta el, rögtön a derekára csavarta, a nadrág alá. fgy akár fényes nappal átmehet a fronton, nem érheti szerencsétlenség, nem foghatja golyó, sem semmiféle rontás.- Parázsó nagymama minden ilyen babonasághoz ért t- a flottak is jártak már Fülemülék Akik hivatásszerűen foglalkoznak az emberek ügyesbajos dolgaikkal jól tudják, hogy bőségesen vannak meg ma is fülemüleperek- Sőt! Szaporodóban vannak a semmiségek miatti haragok, torzsalkodások, gyakran sírig tartó gyűlölködések. — Kerem! Elveszi tőlem a napfényt. Meg akar olm: Papírt, ceruzát vesz elő és sebtében felvázolja a helyzetet i — Ez itt az én házam, itt van az ő kert jé. Nomármost! Itt kérem, itt vannak a fák. Négy, pontosan négy darab Ea, és ezek a fák kérem lombosak. Tetszik érteni? Árnyékolnak. Nekem árnyékolnak, aki a napfényt imádom, és ha hűvöset akarok, akkor bemegyek a szobába... — Hol dolgozik? — Műszaki ellenőr vagyok. — Mióta szomszédok? — Harminchét éve. Nem is volt eddig semmi, most bolondultak meg, most akarják öregségemre elvenni tőlem a napot. — A fákat csak megfelelő távolságra lehet ültetni a szomszéd telkétől. Felcsattan és ingerülten mondja: — Távolság, távolság! De az a hatalmas lombozat. Miért nem ültet törpefákat? — Azt tőle tessék megkérdezni. Mérgesen vágja zsebre a noteszt, meg a ceruzát — Micsodát? Méghogy megkérdezni! Én kérem ezzel a gazemberrel, ezzel a gyilkossal szóba sem állok. Ezt csakis hivatalos helyen lehet elintézni. Kinyitja az aktatáskát és félkilónyi papírt rak elém. Először csak a válaszlevelek fejléceit olvasom: tv, Nők lapja, tanács, országgyűlési képviselő. \ — Ez, kérem, jogi eset! Ezzel már a bíróság is foglalkozott. .. — Mit gondol? Mi az oka, hogy a panaszát mégis minden fórumon elutasították? — Pontosan azért jöttem most ide, mert eddig mindenütt elutasítottak! És addig megyek, amíg... Ez csak egyetlen eset a sajnos szaporodó ügyek közül. Ez a két szomszéd harminchat esztendeig békében, megértésben élt. Egy éve valami miatt — apróságon — összekaptak. És azóta; mindenből bajt csinálnak. A panaszos nem is tudja, hogy már a szomszéd panasza is itt van, mivel szerinte azért vizes az ő pincéje, mert amonnan átszivárog a viz. — Kicsiségek! Igen, de ezekbe a kicsiségekbe lassan belezavarodnak az emberek. Meggyűlölik egymást, elrontják az életüket. Pedig, gyakran csak egy megértő szó kellene, egy apró cselekedet. Talán csak egy átnajló ágacskát kellene lefűrészelni és... Szaporodnak a „fülemülék” és a fülemüleperek. És soha ennyi altatót, nyugtatót nem szedtek be az emberek, mint napjainkban. Soha ennyi beteg nem fordult meg az orvosoknál, mint most. Pedig gyakran, mi magunk is tudnánk a bajunkon segíteni... Szalay István nála. a lelkek, és ő esküszik rá, hogy ez mindenre jó. Betegség ellen, rontások ellen, de még szerencsét is hoz. Elég egy nyúlfarknyi darab belőle -r- akkor ez hogyne volna elég, hatszor éri körül a derekát. A faluban nem volt senkinek, egy darab sem. De a szomszéd faluban ismert valakit nagymama, akinek volt. Legalábbis azt mondta rá, hogy annak csakis akasztott ember kötele lehet a birtokában, mert annak minden sikerül. És az a jó benne, hogy akármeddig megtartja a varázserejét. Tudott egy emberről nagymama, aki egy előhasú üszőt adott eg» nyúlfarknyi darabért, amelyet valamikor Rózsa Sándor köteléből vágtak. És még mindig szeiencsét hozott. Pedig mikor volt az, amikor Rózsa Sándort akasztották. Még nagymama se igen élt akkor. Grisát a főparancsnok neve után találta meg. Pal- kóvnyik Szinyicin — így hivták a főparancsnokot. Abba az épületbe, ahol az aranyérmeket eldugta, még aznap idegen orosz katonák szállásoltak be. Nem valami barátságos társaság. Rögtön azzal kezdte az egyik, hogy elvette tőle a prémsapkái, amelyet Grisá- tól kapott. Bőgött, persze, a sapka után, és kiabált mindent, magyarul, oroszul, ami a szájára jött. Mire a parancsnok — nem főparancsnok, még nem is májor, csak valami lejtynant — tolmácsot hívott, és kivallatta, hogyan került hozzá a sapka. És miféle Grisát emleget folyton ? __Nem az. hogy Grisa, de P alkóvnyik Szinyicin is tudta, hogy ez a sapka az enyém! — sírta a tolmácsnak. — Akárhányszor találkoztam vele. és tisztelegtem is neki, — Palkóvnyik Szinyicin? — Igen Palkóvnyik! Vagyis főparancsnok! Nevettek és visszaadták neki a sapkát. Pedig ha nem emlegeti Palkóvnyik Szinyicint, biztosan nem adják vissza. Persze hogy tartottak a fő- parancsnoktól. Palkóvnyik Szinyicin a tankoknak is parancsolt, a tüzéreknek is, fölötte már csak a tábornok lehet. Vagy Sztálin. Maradhatott volna velük, és enni is kapott. De ezekkel nem barátkozott úgy össze. A nőkhöz sem vitte el őket, pedig egyre biztatták, hogy hívjon fel hozzájuk magyar harisnyát. Később, amikor pufajkát ígértek neki, elvitte volna őket a nőkhöz, de már nem volt rá at kálóm. Egy májor, aki a parancsnokuk volt, hívatta í tolmáccsal: szedje össz< azonnal a holmiját, s indulhat Grisához. Három leponyvázott teherautó állt a téren, fellódították az egyikre, a lösze rés ládák közé. Mentek, mentek, ki a városból, s ki tudja, hány falun, városon keresztül. Majd elfagyott már keze-lába. Végre egy faluban leállt a sofőr átadta őt két vörös karszalagos patrujnak, s azonnal indult tovább. Vagy Grisát ismerhette a májor, vagy Palkóvnyik Szinyicint, mert csakugyan ebben a faluban állomásozott a szakasz. Még az ismerős katonalányok is. Grisáék egy iskolaépületben voltak elszállásolva. Velük is maradt, és velük ment ezután a hegyekbe, ahol egy váratlan német támadás megint elszakította őket egymástól. Közel volt a front a hegyekben. a tüzérek odáig lőttek. Ha rákezdték a Sztá- lin-orgonával, hányták a keresztet, és hangosan imádkoznak az asszonyok. W olytatjuk)