Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-04 / 103. szám
A fekete egyenruhától a feleltetőgépig Hogyan is volt csak? 1949- ben én maszeknál kezdtem tanulni a műszerész szakmát, aztán amikor az MTH-iskola megalakult, altkor jöttem ide ipari tanulónak. Az első időkben mindennap kellett dolgozni, még a heti három napos tanulás mellett is. Ott töltöttük az életünket az intézetben; munka után gyorsan mosakodás a karbidosvö- őijrben, aztán mentünk iskolába. Szepessy Lajos, a régi MTH-s ipari tanuló, ma a SÍ 2. számú Egri Ipari Szakmunkásképző Intézet igazgatóhelyettese, régi emlékeket idéz tel, amikor a 25 éves szakmunkásképzés kezdeteiről beszélgetünk. Negyedszázad alatt ezek az iskolák bocsátották ki falaik közül a munkások utánpótlását, az egymást követő, s a kezdeti nehéz időket mindinkább csak a történelemből ismerő generációkat. Ä szakmunkás^ képző sok olyan fiatalt bocsátott ki az életbe, akik azóta már tovább léptek erről az alapról; tanultak, az évek múltán tanítókká lettek, s kezük alatt formálódnak az új nemzedékek. Ha akkoriban sokat küszködtek is, a kezdetre szívesen gondolnak. , Munkaerőtartalékok Hivatala" Az MTH rövidítése ms már csak szimbólum. Alig- alig erh! ékszik rá valaki, mit is jelent. Kacifántos elnevezés rejtőzik mögötte: „Munkaerő-tartalékok Hivatala”. — Ez akkor annyit jelentett, — mondja Szepessy Lajos —, hogy létrehoztak egy tárcaközi hivatalt, amely a szakmunkásképzést biztosította, ellenőrizte, előteremtette az iskolák költségeit. A fiatíalok voltak a munkaerőtartalékok. 1957*0611 szűnt meg ez a rendszer, s került a szakmunkásképzés a Munkaügyi Minisztériumhoz. De az MTH, mint fogalom, az megmaradt. — Sokáig azt tartották,., hogy a szakmunkásképző iskola az egy zsákutca. Abból nem lehet kijutni, hiszen ha följebb akar kerülni az ember, újra kell kezdeni a gimnáziumot. Erre hadd mondjam el, hogyan tanultunk mi akkor az iparitanuló-évek alatt — egyúttal másik iskolában is. 1951-ben már bevezették, hogy három nap gyakorlat, három nap elmélet volt egy héten. Több szabad időnk lett. nem kellett mindennap dolgozni. Mi néhá- nyan beiratkoztunk a dolgozók iskolájába. Ez se adott túl nagy végzettséget, de tanultunk és főleg a humán tárgyakkal többet foglalkozhattunk. Reggeltől estig munka, tanulás. Talán hihetetlennek tűnik, de emellett jártam még futballozni, egyesületben röplabdáztam, asztali teniszeztem. Rosszabb feltételek között tanultunk, de a lelkesedés sokat pótolt. Nem ismertünk fáradtságot. Kaland a Mészhegyen Popovics Ferenc, a HAFE egri gyárának párttitkára 1956-ban az egri szakmunkásképzőben kezdte tanulni a vasesztergályos szakmát. — Én tanulóotthonban laktam, szinte az egész életünket az intézetben éltük. A tanműhely is ott volt az iskolában, a piac mellett, így aztán gyárban kevesebb időt töltöttünk, nagyon jó baráti kör alakult ki az otthonban, s nem dicsekvésképpen mondom. de a képességekkel sem volt baj, sokan jelentkeztek még akkoriban jeles vagy jó bizonyítvánnyal a szakmunkásképzőbe. A kis család aztán még hétvégeken is. nyáron is együtt maradt, kirándulni jártunk a környékre. Akkoriban már Nyíri József volt a vezetőnk, ő most az új kollégium vezetője. Egy alkalommal jó kis kalandunk adódott itt, az Eged melletti Mészhegyen, ahová a legtöbbet kijártunk, őrséget álltunk este és izgalmunkban, félelmünkben egy jókora botot szorongatva ücsörögtünk. Nyíri tanár elvtárs meg próbára akart tenni bennünket, s mögénk lopakodott egy másik nevelővel. No, aztán, amikor a ré- - mületből felocsúdtunk, végighúztunk rajta egy jót, alig fogtuk fel, hogy ő az, pedig akkor már fölugrott és kiabált, hogy ne bántsuk. — Másodéves koromban jutalmul a jó tanulásért én is tagja lettem egy csoportnak, amely az NDK-ba utazott. Előtte azonban egy hétig Budapesten készültünk az útra, ismerkedtünk egymással. A hét végén közölték aztán velem a szomorú hírt, hogy nem jól tervezték meg a létszámot, én már nem férek a keretbe, nem utazhatom. Ez az egyetlen keserve* emlékem abból az időből. — A gépek? A tanműhelyben azok a kis szerszámpadok, gyalupadok elavultak, ócskák voltak, de nagyon szerettük mindegyiket, és állíthatom, hogy jobban megbecsültük, mint a mostani tanulók a magukét. Takarítottuk, tisztogattuk őket. Különben mi takarítottunk az otthonban is, nyáron meg, amikor bentmaradtunk, társadalmi immkábam kifestettük, kimeszeltük a falakat. Én nem azt akarom mondani, hogy minket mindig a legkorszerűbb elképzelések alapján tanítottak, de nagyoa sok szép, lelkesítő élményünk volt, érzfcük, hogy összetartozunk és bármit megtettünk volna egymásért. És meg is lehet nézni, megállja a helyét az életben mindegyik. Parancsnokság és önkormányzat Kun József tanári <fiptomát szerzett a szakmunkás- bizonyítvány mellé. Előbb technikumba járt. majd a főiskolán elvégezte a műszaki ismeretek szakot. Tanmű- helyvezető lett a HAFE egri gyárában. — Azt sem tudtuk először, hogyan is néz ki az esztergapad. Álltunk a műhelyudvaron és csak bámultunk körbe, míg bevezettek bennünket. Régi gépek voltak, még az esztergakést is magunk kovácsoltuk, s azt hiszem. az oktatók érdeme, hogy olyan körülmények között tanultunk is valamit. A Popovics Ferivel együtt laktam albérletben, akkor is, amikor már felszabadultunk, s három műszák mellett kezdtük el a technikumot. Öttől kilencig volt az iskola. Előfordult, hogy onnan hazaérve táskát cseréltünk, aztán nyomás, tíz» wm éfenakai műszakba. Nem volt könnyű. Hogy mi segített? Az, bogy akartuk; az segített. — Akik hozzánk kerültek, többségében másodiknak jelölték jelentkezési lapjukon ezt a foglalkozást. A mi feladatunk. hogy megszerettessük velük a szakmát, s ez, úgy érzem, többségüknél sikerül is. A mostani, emelt szintű oktatásban rejlő továbbtanulási lehetőségeket sokan kihasználják, jelentkeznek újabb iskolába. Persze, kitartás, akaraterő ehhez is kell. Nyíri Józsefet többször emlegették a hajdani tanulók; mint az otthon, nevelőjének. sokat köszönhettek neki. A régi, szűkös szobákból nemrég költöztek impozáns. új kollégiumba. Az ő álma is valóra vált. — 1952-ben kerültem ide. Szakmunkás voltam én is, 56-ban végeztem el a tanárképző főiskola ének-zene szakát. Három nevelőre százhúsz gyerek jutott akkor, s bizony sok volt köztük a „nehéz eset”. Emlékszem, 53-ban Aszódról, az intézetből hoztak hozzánk néhány fiút, akik az első nap azzal kezdték, hogy „szétnéztek” és mindjárt meg is állapították, hogy a pincébe egy ablakon be lehet mászni, s a pince egyik vékony falán túl meg a raktár van. Persze, mi ezt csak akkor tudtuk meg, amikor már kibontották a falakat. s rajtacsíptem őket, hogy benn lakmároznak. Meg kellett szelídíteni ókét — és sikerült is. — Mindenkihez más-más út vezet, s az a nagyszerű, amikor sikerül a nevelőnek megtalálnia az utat a tanítványához. Ez csak úgy lehet, ha a gyerek érzi, szeretik, becsülik a benne rejlő érté^ keket. Parancsrendszerrel kezdtük, reggel-este parancs- kihirdetét volt. Ma már tulajdonképpen diákönkormányzat irányít, maguk írják elő például, hogy a bukott tanulónak mikor kell pótló foglalkozásokon részt vennie. ♦ Az elektrotechnikai oktatóteremben ülünk, s hallgatjuk a szaktanár magyarázatát. Az új berendezést mutatja be, egy elmés feleltetőgépet. Kivetítik a kérdést, s a helyes válasz jelét egy kapcsoló elforgatásával adhatja meg a tanuló. A gép rögzít mindent, értékel, átlagot számít. Csak az anyaga 80 ezer forintba került. Az előadás szünetébe#’, mellettem két régi tanuló arról beszélget, milyen is volt 25 éve az MTH-sok egyenruhája. — A téli. az fekete volt, tányérsapkával — mondja az egyik —, de a nyárira már nem emléltszem. Pedig de sokat masíroztunk benne valamikori Hekeli Sándor ÜÜ ,9 ' Debrecenben átadták « Számítástechnikai és Ügyvitelszervező Vállalat debreceni számítóközpontját, ahol egy BUL—GE 115-os és egy R 20-as nagy teljesítményű számítógép kapott helyet. (MTI Foto: — Balogh P. László) Honnan származik a „sapka”? Egy esztendeje, 1974 tavaszán a budai Várban, a palotaudvarban történt ásatások során az Anjou uralkodóház korában keletkezett gótikus szobrokat találtak. Megállapították, hogy valamennyit a középkori budafoki kőbányák mészkővéből faragták. A leletnek azért van nemzetközi jelentősége, mert ebből az időből Magyarországon, sőt Európában is, alig maradt világi emlék. A megkezdett munka során a környéket átkutatták, nehogy egyetlen is a föld alatt maradjon. A budavári palota északi szárnyát tűvé tették és a vizsgálódás során több mint húsz kőszobor került elő a XIII. sz.-ból. Ma már tudjuk, hogy Zsigmond (1368 —1437) építtette az ún. „friss palotá”-t, amelynek udvarán 6zámos öreg lakóház akadályozta a forgalmat. Valamennyit lebontatta és heKözépkori gótikus, sapkás férfifej. lyükön pompás udvart létesített, középkori pompával. Falai között később lovagi tornákat, ünnepségeket, sőt később kivégzéseket is tartottak (mint például Hunyadi Lászlóét). Zsigmond király építkezéseinek méretei»75. május 4,. vasárnap Cserebogár Mintha locsolóból öntenék, olyan az eső. És olyan a föld is, mint nagy virágágyás, örül az esőnek. Örülök én is. Kellemes eső, tavaszi- as, illik az évszakhoz. El is határozom, ahogy nézem szobám ablakából, hogy majd az utcán odatartom az arcom az esőnek, hogy hűsítse, permetezze. Csak később veszem észre, van egy kis gondom is ezzel az égi locsolkodással: nem mehetek a kedvenc cipőmben, mert lyukas a talpa. Sebaj, ott a másik, a téli, a „terepjáró”, annak csak a sarka kopott egy kicsit, de egy- egy napra még felvehető. Probléma egy szál se tehát. Odakint változatlanul esik, idebenn meg már én zuhanyozom. A víz verése ezernyi öröm a bőrömön és a szappan habja rajtam. Kellemes, könnyű illa t kering körülöttem. Esik. Másra nem is gondolok, esak az esőre, hogy nem is eső ez, inkább csak esőcske. És megörülök a szónak is, hogy így a zuhany alatt éppen én találtam ki ezt a kis ostobaságot, és hogy mennyire jó most énnekem, mert tavasz van és reggel van és esik az eső és erről én kitaláltam ezt a kis buta szót Esőcske. És már nincs életkorom, soha nem történt velem semmi rossz. Szeret az, akit szeretek, elköltőm a pénzem, amikor van és jól kinevetem magam, ha észreveszem, hogy filléreim szertegurulták. Esőként dobol vállamon, mellemen, hátamon a zuhany, ahogyan hajladozom alatta, és a lábamhoz mossa a viz a habot. Aztán viszi tovább, a lefolyóhoz. Ott felgyűlik, nem tud gyorsan leszaladja azon a kis résen, és mindez most annyira jó, meg odakint az eső, ami olyan, akárha lelocsolnának az égből, hogy már szinte énekelnek a dolgok. És találok a szekrényben tiszta zoknit, trikót, inget magamnak, és ahogy az ablaknál elhtároztam, odatartom arcom az esőnek. Puhán, egyenletesen permetez rám ez a reggeli áldás. Azt hiszem, boldog vagyok. Az esőmosta járdán megyek a munkahelyemre, a barátaimra gondolok, és mindenkire, akit szeretek. Magamban végiggondolom, hogy majd elmesélem nekik, mi történt velem azóta, hogy elváltunk tegnap délután. Nekik majd tetszeni fog a mesém és nevetnek azon, amit mesélek és azután ők mondanak egyet és én nevetek. Igyekezzünk, minél hamarabb látni akarom őket. Esik az eső, permetez. Mindenkivel szeretném megosztani örömömet. Utcakereszteződéshez érek, lelépek a járdáról. Könnyen, súlytalanul megyek át az úton. Keskeny az út, mindjárt elérem a járdát a túlsó oldalon. Tetszik a járda is, a tövében vékony erecske csordogál, és az ér mellett kis folt, olyan mint a nudli, barna prézliben. De nem az, hanem cserebogár. Tavasz van, reggel van, esik az eső. A járda mellett lassú sétára indul egy cserebogár. tofckg) ről fogalmat alkothatunk magunknak, ha felsoroljuk azokat, akiket a lengyel— velencei viszályban békítőként vendégül látott. Budavár falai között ekkor három király, három főminiszter, ezerötszáz lovag, egy kardinális, egy pápai követ, három hercegérsek és tizenegy püspök tartózkodott. Zsi gmond szolgáinak számát háromezerre becsülték. Zsigmond király és német —római császár valószínűleg nem tarthatta méltónak az Anjou-királyok — Róbert Károly és Nagy Lajos — díszeit, az útban lévő házakat lebontatta, az épületek szobrait pedig elásatta. A törökök bevonulása után Budavár egyházi emlékeit megsemmisítették, de az Anjou- királyok szobrai elekor már a föld alatt pihentek biztonságban. A szobrok a helyreállítás •első szakaszában, -a tisztítás után is csodálatos alkotásoknak látszanak, alkotóik páratlan tehetségű alkotóművészek. Szamos püspök, apostol, lovag, herold; udvari ember, udvarhölgy, madonna kőalakját ébresztették most fel. Számos olyan tárgy is akad, amelyeket nem tudtak még meghatározni. Nemrég Zolnay László tanulmányban tette közzé az első vizsgálódás eredményét. Mindeddig a kor megítélésében kis mennyiségű szobrunkra, vagy táblaképünkre voltunk utalva, s a kor tanulmányozója inkább a XIV. sz.-i kódexek kézzel rótt festményeire, vagy gyér freskóira támaszkodhatott. Mindezek segítenek is valamicskét szobraink korának meghatározásában. Még a restaurálás nincs befejezve, de máris meg lehet határozni az Anjou-királyok udvarának viseletét. A legtöbb középkori férfiszobor nyakszirtig növesztett hosszú hajat, orra alatt pedig lefelé kunkorodó harcsabajuszt visel. A szigorú tekintetű lovagoknak turbánszerű kalapot vésett a szobrász. Ezt a fejfedőt olaszul capuccionak, franciául chaperonnak hívják — így keletkezett a mi sapka szavunk. A nagy termetű lovagok egyikének-másikának törzsét és lábát is összeállította Szakáll Ernő, a kitűnő restaurátor. Valamennyi ruházatát ideírhatnánk. A lovagok pör- ge kalapot viseltek, amelyek ellenállhatatlanul emlékeztetnek csikósaink és pásztoraink XVl. század óta viselt fejfedődre. A püspököknek rövid hajuk volt, bajusz és szakáll nélkül. A hölgyek főkötőt, vagy féketőt hordtak. A kőszobrok restaurálása még koránt sincs befejezve, de már bizonyítani lehet, hogy a XIV. századi magyar kőszobrászat Európában a legjelentősebbek közé tartozott. Az újjáalakítás után a régészek, művészettörténészek, historikusok és más tudósok vizsgálják a maradványokat. aztán a páratlan értékű, leletet egykori, teljes díszébe öltöztetve kiállítják. [ — miit* — i 4 kirakat titka A kirakatnak valójában nincs is titka. Feladata van, hogy esztétikusán, ízlésnevelő formában mulassa be a kirakat mögött lévő üzlet árukínálatát. Azt, amit az üzlet eladni, bemutatni akar. Kirakat: kirakni az árut a vevő elé és vele együtt természetesen „kirakni” a kirakatrendező ízlését is. Hozzáértését. A kirakat nemcsak az árubőségről, vagy az áruhiányról tanúskodik, de « kirakatrendező leleményéről, szakmai tudásáról, hogy ne mondjam — művészi érzékéről is. Az egri Napsugár Aruház kiralcata ebből a szempontból kimagaslóan jónak tűnik. A negyedszázados fennállását ünneplő vállalat jubileumát mértéktartó ízléssel ötvözte az árubőség hatásával és a bőséget elegánsan elegyítette a kiralcatren- dezés mértéktartó, szemnek is gyönyörkÖdieiő megoldásaival. Igaz, az áruház portája nagy, mód nyílik hát arra, hogy mélységben és szélességben is kiélje magát a kirakatrendező, de . .. Erre a „de”-re riasztó példa az egri KERAVILL kirakata. A jubileumot inkább csak sejtető, színben is riasztó és az egész kirakatot teljesen beárnyékoló huszonötöa szám, érthetetlen módon kizárja a nézőt a kirakatból. Kukucskálni lehet csak, a szám vonalainak labirintusaiban, s akkor veszi csak észre az ember, hogy a kirakat mélye okos és szellemes jubileumi ötletet hordoz: a rádiózás, illetőleg az elektronika negyedszázada szerepel a nagy portál mélyén. Ám bármilyen modern, magas és széles a kirakat, a kirakat- rendező nem tárta mégsem a vásárló, a járókelő elé az árut és a kereskedelem fejlődésének negyedszázadát, hanem egy harsogóan tolakodó demokráciának is rossz ötlettel éppenséggel elzárta a vevőt az árutól, a jubilánst a jubilálótói. _ Nem ez az első eset, hogy Egerben, ahol különösen a belvárosban — a „történelmileg” kialakult helyzet miatt — amúgy is kicsik a kirakatok, a kirakatüvegeket kicirkalmazzák, figurákkal és szövegekkel teleaggatják, kiélve egyes kirakatrendezők forma- és színjátékosságát, csak éppen azzál nem tőrödnek, ami a kirakat és a kirakatrendező legfontosabb funkciója: ízlésesen a vásárló elé tárni az árut. Mert van mit! És nemcsak azért, mert jubilál a megyei kiskereskedelem. Ha rajtam állna, a Napsugár kirakatrendezőjét megjutalmaznám, s ha rajtam állna, előírnám ugyanakkor, hogy a kirakatrendező kis táblácskával tüntesse fel nevét az általa rendezett kirakatban. Hadd tudjuk, hogy kinek mit köszünhetünk mi — vásárlók. De hát ez nem rajtam Sül ói számMizpont DdmSei
