Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-27 / 122. szám

y ... mey kakas sem voll Nem, semmiképpen sem az elmúlt hét jelesebb produk­ciói közé tartozik az Utazás a Holdba, e Verne-regény magyar televíziós adaptáció­ja Minden ellentmondásos­ságával, társadalomból való ki- és elszakítottságában is hitelesebb és művészibb figu­ra H. Barta Lajos televíziós játékának Csernyik Andrása, mint Barbican mérnök alak­ja, akár még az eredeti Ver­ne-regényben is. Solohov emlékműsora, a Hajnali sztyeppén megrázó erejű „do­kumentuma” nemcsak egy nagyszerű, ám véres kor­szaknak, de dokumentuma egyben e korszak emberi bel­96 lélekrajzánalk is. Az Aida, ▼agy a Jogi esetek, a vasár­nap esti amerikai film, a,Car­ter kapitány csapata, sőt még a színházi közvetítés, a Jó­zsef Attila Színházból, a Makrancos hölgy is, talán in­kább szót érdemelne e hasá­bokon, mint a magyar Ver­ne-film. Nem azért, mintha Verne nem érdemelne külön is és mindig is méltató szót. Verne, aki évszázaddal ezelőtt, ha a Holdról kevesebbet is tudott, mint egy mai érdeklődő álta­lános iskolás, de azt már tud­ta és talán csak ő tudta iga­zán, hogy ' az emberiség kilé­pése a „bölcsőből”, csakis a magas fokú társadalmi össze­fogás eredménye lehet. E zse­niális megérző és mélysége­sen humánus tudós is egyben, fordulatos meséi során min­dig az alkotó, a nemes esz­mékért, az emberiség techni­kai, tudományos előrehaladá­sáért, sőt a szabadságért mindenre kész embert állítot­ta regényei középpontjába. 17.10—21.10 A csehszlovák tv estje Csehszlovákia felszabadu­lásának 30. évfordulója je­gyében rendezik meg a kedd esti műsort. Amelyben egyrészt magyar vonatkozá­sú, vagy Magyarországon kü­lönös érdeklődésre számot tartó műsorokat gyűjtöttek egybe. Másrészt megismer­kedhetünk a Csehszlovák Te-' levízió különböző produkciói­val. Láthatunk rajzfilmet és dokumentumfilmet, hallha­tunk zenét és sportműsort, játékfilmet. Sajátosan romantikus hősei kemény és következetes rea­lizmust testesítettek meg és fordítva: a realizmusukban ott izzó romantikus lelkese­désük volt és maradt is az, amiért minden korok ifjúsá­gának ajánlott olvasmánya marad Verne Gyula. Ellent­mondásaival is, ma már bi­zony helyenkint naivnak tű­nő társadalom-szemléletével is, sőt tudományos megállapí­tásaival együtt is. Gyermekkorom kedvenc ol­vasmánya volt és be kell val­lanom, hogy pihenésre szánt óráimnak ma sem eldobott percei azok, amikor felnőtt fejjel veszem kézbe egy-egy regényét, akár a most televí­zióra került Utazás a Hóidba (... és a Hold körül) című művét. Érthető lelkesedéssel lapozgattam hát a televízió­újságban, amikor ott láttam egyik kedvenc legényem cí­mét, s még nagyobb izgalom­mal ültem le, hogy képer­nyőn is szembe kerüljek, az­az, hogy szembekerüljek Bar- bicane-val, Nitcholl kapi­tánnyal, Ardannal, a furfan­gos franciával és társaikkal... ... és még kakas sem volt Magam előtt látom a raj­zot, amint a súlytalanság álla­potában ott lebeg az űr­ágyúgolyóban a kakas, amelynek fontos szerepe lett volna a Hold rántani való faunájának benépesítésében. Az ágyúklub tagjai a fil­men nem vittek csirkét, s így kakast sem a csodás útra ma­gukkal. De végtére is nem a kakas a hibás ebben és nem a meghatározó, csak jellemző. Csányi Miklós, aki televízió­id A távolban a domb mö­gül kibújt egy teherautó. Azok ott kiáltozva, integet­ve megállították, s fölkapasz­kodtak rá. De egyikük ott maradt a felfordult valami­vel; innen már az is lát­szott, hogy géppisztolya m pecb« atal -ntog. L ; ra írta és rendezte is ezt a filmet, amelynek műfaját a képernyőről olyannyira hiá­nyolhatja felnőtt, mint szülő, de mint néző is, és különösen hiányolhatják a serdülőkor­beliek, nos, az író és rendező rendkívül szerény eszközöket alkalmazott a vernei világ megvalósítására. Némi túl­zással: kakasra sem tellett. Az a két-három cowboykala- pos gyalogos és lovas, aki szinte hallhatóan a segédren­dező parancsszavára sétált el a kamera előtt, aligha teremt­hette meg azt á vernei való­ságot, amelyet az 1860-as évekről sugároz ez a könyv, s s amely nélkül az egész: fan­tasztikus — ma is az! — vál­lalkozást még a mesemondás szintjén sem lehet megérte­ni. És ugyanez a szegényesség és kicsinyesség mindvégig. Az ágyúöntés gigászi munkájá­ról csak hallunk inkább és két kopott csillét látunk mindösszesen, mintsem hogy bepillantást nyerjünk — a mese is lehet valóság, de legalábbis a valóság jó szol­gája — a múlt század dere­kán formálódó egyesült álla­mokbeli technika világában, vernei módon legalább. Barbi- cane-ék korában formálódott a mai USA rendkívül maga­san szervezett ipara, nem vé­letlen, hogy Verne is ott képzelte el megtörténhetőnek hősei kalandját. A messziről is díszletnek ható valós kör­nyezet díszletté teszik „hő­seim” játékát is. Nevetségesek ők inkább ezen a filmen, mint hősiesek, oktondiak in­kább, mint okosak és maka­csok, konökak inkább, mint­sem kemények és elszántak. És mit kezdjek én, a szülő, olyan hősökkel, akikben a merészség helyett a konok- ság, a hősiesség helyett pedig az oktondiság a fő jellem­vonás? Keserű kiábrándultsággal néztem végig a három részt, s úgy éreztem — vélem joggal —, ismét elsiettünk, vagy inkább elpuskáztunk egy le­hetőséget. Még egy kis időt, még egy kis pénzt kellett volna rászánni, talán a kop­rodukció lehetőségeiről sem megfeledkezve, és olyan fil­met tudott volna a Magyar Televízió a mai magyar — és nemcsak magyar! — ifjú­ságnak adni, mint amelyek­ből világszerte is meglehető­sen szűkében vagyunk. Fogadjunk egy centben száz ellen: képes is lett volna erre televíziónk. Karszalagot nem látni rajta. Nemigen nyilas. Egy perc múlva feltűnt szemben az úton az a te­herautó, amelyre a többiek felkapaszkodtak. Lekapta a sapkáját, a ke­belébe dugta. <j Zsákokkal volt megrakva ez a teherautó. Négyen ül­zsákofeap. kei­Gyurkó Géza Űttörőyárost avattak Zánkán Ünnepségek, kitüntetések, jutalmak a legjobb szakköröknek, rajoknak és úttörőcsapatoknak a nemzetközi «vermeknapon A nemzetközi gyermeknap egyik kiemelkedő hazai ese­ménye volt a Balaton-parti zánkai úttörőváros átadása. Az ünnepségen jelen volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Az MSZMP és a Minisztertanács nevében dr. Polinszky Károly oktatási miniszter mondott avatóbe­szédet. A tábort-— egymillió kisdobos és úttörő nevében — Szűcs Istvánná, az Üttö- rőszövetség titkára vette át. Az ország minden részé­ben megünnepelték a gyer­meknapot, így Egerben is. Az egri Hámán Kató Megyei Üttörőházban szombaton dél­előtt csaknem háromszáz kis­dobos vett részt az ügyességi versenyeken, a vetélkedőkön, s a filmvetítésen, amelynek során a Veronika visszatér című filmet tekintették meg. Délután a piros nyak- kendősök birodalma lett az úttörőház. A háromszáz paj­tás vetélkedőkön, ügyességi versenyeken mutatta be tu­dását, erejét, majd megnéz­ték a Csínom Palkó című filmet Már hagyomány, A gyermeknapon avatták fel a kisdobosokat és úttörő­ket Hatvanban is. Felvételünkön a boldog Esztergomi Széni, első osztályos kisdiák, az avatómamávaL (Fotó; Szántó György és takbó Sándor) hogy az úttörőházban gyer­meknapkor adják át a szak­körök vetélkedőjében leg­jobbnak bizonyult csoportok­nak a díjakat. Ebben az év­ben a kiváló szakkör címet a Ha ezt is beledobom, két zsetont nyerek. — Kerék­páros ügyességi verseny az egri Hámán Kató Megyei Üttörőházban. néptárWwsok és a színjátszók nyerték el, valamint a ter­mészetbarátkor és a könyv- barátklub. A megyei szakkö­rök közül Az év legjobb szakköre címet a textilfestők kapták. Az Egri Gyermekvárosban 190 pajtás vett részt 25-én, vasárnap a gyermeknapi ünnepségen, valamint a kis­dobos- és úttörőavatáson, hu­szonheten pedig ezen a na­pon kapták meg a személyi igazolványt. A szocialista brigádok, patronálok most is felkeresték a gyermekváros lakóit, s ajándékokkal, édes­séggel lepték meg a pajtá­sokat. Délután került sor a játékokra, vetélkedőkre, amelyet csoportonként ren­deztek meg. A gyermeknapon adták át a kitüntetéseket, okleveleket is az úttörőcsapatoknak. A KISZ KB vörös selyemzász­laját másodszor nyerte el a gyöngyösi II. számú Általá­nos Iskola úttörőcsapata. Ugyancsak ezt a zászlót ér­demelte ki jó munkája alap­ján az abasári úttörőcsapat A Kiváló úttörőmunkáért ki­tüntetést a tamaszentmiklósi úttörőcsapat kapta meg. A Heves megyei úttörőelnökség dicsérő oklevelét a Hámán Kató Megyei Üttörőház, va­lamint a besenyőtelki, a gyöngyösi V-ös és VI-os szá­mú Általános Iskola csapata és az Egri Gyermekváros kapta meg. tő közülük német egyenru­hás. A másik kettő civil. Sima civilek, karszalag nél­kül. Akkor meg az is német, aki ott maradt. Kár azért, ilyenkor látni, milyen kár, hogy nem tud többet néme­tül ... Végiggondolta miket tud: ájn cváj, dráj, kaput (ez ugyan oroszul van, de a németek is értik), loszlosz,, já hájhitler — egyéb nem jutott az eszébe. Úgy van, még az autó meg a rökk, mint a magyarban. !Meg strumf meg kitől, de azt nem tudni, micsoda. Nem látta már a sötétben, mire mondja Henrik, amikor ta­nította a nénjét németül. Kevés ez beszélgetni. Rög­tön látná a német, hogy ő idegen. Az autót őrző géppiszto­iyos is észrevette őt, de szemlátomást nem törődött vele. Háttal fordult, rá­gyújtott. Azután körbejárta a felhemperedett autót, és lekuporodott valahol a túl­oldalán. Kellemetlenül fújt most a szél. Mégis igaza lett a vörös naplementének. Vagy már csakugyan itt van Magyar- ország. egészen közel, on­nan fúj át. a szél. Mert az biztos, hogy Magyarországon szelet hoz, ha napnyugtakor vörös az ég alja- .Nagy jsapfedoboKi® zeító? feltomyozva az autó végé­nél; nyilván a szétszóródott rakomány. Lehet azokban valami, nem üresen mene­kítik a papírdobozt. Alkonyodott lassan. De máskülönben sem látszott mo6t már a dombtól a falu. Ki tudja, mennyire van még. Ha biztos volna, de egészen biztos, hogy az már Magyarország. Egyáltalán nem biztos. Jó volna valahol a közel­ben letanyázni éjszakára. Ahonnan a felfordult te­herkocsit is szemmel tart­hatná. Bajosan vontatják azt el reggelig onnan. Vagy ki tudja — még az lenne a legjobb, ha elvontatnák. Mert az a civil képes ott ülni reggelig; oka lehet, hogy ennyire őrzik a rako­mányt. Ha viszont elvontat­nák — kivált, ha sötétedés után jönne érte valami trak­tor —, hogy tudnák már azt összeszedni, ami a földön erre-arra szétszóródott. Mert iparkodna az a traktor is, mindenki siet, lohol; megle­het, reggelre idáig ér a front. Hidat nem látott a közel­ben. Bár a híd amúgy sem jó éjjeli szállásnak, őrzi a katonaság. A töltés túloldalán, a domboldalon, a felfordult autóval átellenben, néhány rudas tavalyi széna. Hált ő már famakazaibajv téleate, " Ha jól befúrja magát az ember, ki lehet bírni Halkan füttyentett a ku­tyának, és oldalt, kerülővel közelítette meg a szénacso­mókat. Jobb, ha nem veszi észre a géppisztolyos. In­nen már azt is látta, hogy ott ücsörög a felfordult autó mellett, s konzervdo­bozban vájkálva eszeget. Jót bukfencezhetett az autó, míg odaért, nem is csak egyet-kettőt. Az a csu­dálatos, hogy mind épség­ben maradtak — vagy nem az ő autójuk volt? De mi lehet vajon a pa­pírdobozokban? — Nem üresen menekítik, ez az egy biztos. Kolbász — az volna jó. Nemigen kolbász, nem szokták azt ilyen papírdo­bozokba rakni. Meg a sza­lonnát sem. Bár ki tudja, ezek németek. 'Marmalád ? Az a kemény lekvár. Olyan kemény, hogy bicskával kell vágni. Az se volna rossz. Aprócska petrencék vol­tak. Ebben nem fúrhatja mélyre magát, mert a má­sik oldalán kilyukad. Kiválasztotta a legna­gyobbat, és hozzálátott az éjjeli szállás elkészítéséhez. Míg turkált a szénában, a kutya izgatottan szaglá­szott. Lehe 1 ezekben egér is. Tágas helyet fúrt. hogy mind a ketten beleférjenek. ... .1 IFolyta&ikA IB&i. május kedd- '

Next

/
Thumbnails
Contents