Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-22 / 118. szám

A Gárdonyi Géza Színház közönsége nem sokkal a mis­kolci bemutató után láthatta a jó nevű szlovák szerző, Ivan Bukovcán kétrészes drá­máját, a Mielőtt a kakas megszólaltat. Már a dráma címében is utal a mű szerzője arra a bibliai helyre, ahol az a bi­zonyos mondás áll, Jézus szájába adva a Péter Eeletti jóslatot: „Mielőtt a kakas megszólal, háromszor tagadsz meg engem!” A darabban is érvényesül, csaknem megha­tározó érvénnyel a bib­liai, a vallásos hatás, az a szemlélet, ahogyan akkor, a fasiszta hódítás utolsó évei­ben a népek Közép-Európá- ban 6zemlélgették, rettegve figyelgették, mit is tesznek velük ezek a hataloméhes és megrészegült németek. Az első rész, vagy inkább az el­ső felvonás végén a tehetet­len rémület szinte görög mintára megedzett kórusa zeng fel, amikor a Miatyán- kot mormolja térdre rogyva és bízva abban, aminek a bekövetkezését mégsem re­mélte senki. Vagy csak la­pítva. Bukovcán a bibliai hangot és vonatkozást Terezcakra, a ■volt erdészre és a Csavargó­ra bízza. A nyugdíjas erdész mániákusan megmaradva a gondolatmenetben, hogy itt valakinek általa is meg kell halnia, kötözi-ácsolja a fej­fát, mert ezt a halott iránti tisztesség így kívánja. A Csa­vargó már jóval fátyolosab­ban teszi ugyanezt, mert benne a sorsszerű bizonyos­ság előérzete munkál. Ebben a darabban az író tíz szeren­csétlen kisvárosi embert hoz olyan helyzetbe, mint annak idején Péter lehetett Jézus­sal, akit megtagadott. Lega­lábbis az író azt hiszi, azt bizonyítja nekünk, nézőknek is, hogy ezek az emberek a tegnapi Péterek, a gyávák, a meghunyászkodók, a megta­gadók, akik az adott kény­szer, a hatalom hatására nem tudnak, és nem akarnak azok lenni, akik addig voltak, vagy azok, akik egyébként lehetnének, ha komolyan és tisztességgel vennék önmagu­kat, azokat az erkölcsi téte­leket, amiket eddig tisztel­tek. Es itt kezdődnek a tisz­tázatlan, vagy nem egészen biztosan fogalmazott kérdé­sek. A bibliai tagadás Péternél és az árulás Júdásnál azo­nos-e azzál, amit mi itt, eb­ben a drámában vagy in­kább drámai oratóriumban kapunk a szerzőtől? Nézzük szöveg szerint, cselekvés sze­rint, mi az, amit Bukovcan elénk tár! A németek — meg sem jelennek — egy pincébe hajtanak tíz embert, mert az­nap a közelben, a sváb Fischl háza előtt az őrnagy — a hatalom — legényét megölték egy vadásztőrrel. Tíz ember — tíz túsz, akik a megtorlás esetleges áldozatai lesznek, ha nem sikerül a gyilkost kézre keríteni. Ezt Fischl mondja, a görög drámák is­mert hírnökének a szerepét játszva, aki ígér és fenyeget, mert az ő szerepe a hata­lommal szembeni lojalitás és a kivégzendök irányában az erkölcsi lökhárítás. A kezdeti bizonytalanság, hetvenkedés, önlevetkőztetés után kialakul az a sokk, amelyben a tíz, egybezárt ember között meg­indul a harc, tenni valamit, amivel a végzetet fel lehet tartóztatni. A tíz ember nem tud mit kezdeni egymással, körüljárják egymást, emle­getve Jézust, Pétert és Jú- dást, az árulást és a taga­dást, a kakasra s a hangjára utalva többször is, mert ez a bibliai mondat tartja a lel­ki kínok irányát- Mindenki igazolni igyekszik önmagát, hogy mennyire nem érett még a halálra, de a telelem, a remény teljes hiánya min­denkit térdre rogyaszt. Itt, ebben a szituációban a tíz ember tíz mozaik és nem is tud összeállni egy izgal­mas belső, vagy külső csatá­vá, egymás mellé, egymás eíMimsm ItTj mí jir -ra | ^-sutörfab szavába vágva szavalnak ma­gukról, magukért, önkéntele­nül is maguk ellen. Ezt a fe­szültséget, ezt a negatív drá­mát, a megbénult szellem és lélek körbejárását oldja fel a Miatyánk klasszikusra han­golt kórusa. Ekkor jön a hírnök, hogy a „tízet — egyért” a hata­lomnak mégis sok, mert a német katona, a halott, ré­szeg volt, csak egy áldozat kell érte, ellenében. Itt in­dul el a szabálytalan dráma valahol. Itt eszmélnek a hő­sök arra, a lehetőségre, hogy itt lehet valamit tenni, mert kilenc életben maradhat, ha egyet kiadnak, vagy ha egy vállalja az áldozatot. A Ta­nító azt mondta, ha egyet kisorsolnak, akkor mindnyá­jan gyilkosok lesznek a kol­lektív döntés miatt; ha egy vállalja az áldozatot, akkor helyettük hal meg az az egy, ezt senki így nem érdemli meg. Az erkölcsi buktató, hogy ugyanis ilyenkor mit kell tenni és miért, megol­dásra vár és megoldatlan marad, csak azt lehet ismé­telni, hogy a hatalom kö­nyörtelen, és ez a hatalom kiszabta a határidőt, csele­kedni loeD, vagy megőrülni. Igen, a választás ebben a szituációban nem sorol fel sok lehetőséget! Az idegi nyomást különféleképpen bírják vagy nem bírják az emberek! A körbenjárás, amely még nem párbeszédek és monológok sora, csak vag- dalkózások halmaza ebben a szakaszban, azzal oldódik meg, hogy a borbély, ez a félművelt, szolgai lélek, az ismeretlen Csavargóra fogja a gyilkosságot. Hamar lelep­leződik. Innen már rohan a megoldás a végkifejlet felé: a a megutált borbély, aki áru­lóvá akart lenni, de sorsa ezt nem hagyta, rémületében ideák, ötletek után kapdos, míg a belső rettegés meghoz­za az ő alattomos megoldá­sát. Azt hiszi, tettével min­dent és mindenkit megmen­tett, s akkor kell rádöbben­nie, hogy önmagát vesztette el, nem önmaga, de a többi­ek előtt. Ekkor, a kegyetlen számjáték ostoba megoldása után érzi a borbély, hogy a többiek kitaszították, hogy ő valami jóvátehetetlent köve­tett el, olyant, ami miatt ezután már neki nem lehet élnie, akár lesz béke, és tisz­ta élet, akár a barbár ellen­ség marad uralmon a kisvá­rosban. A borbély tragédiáját meg­kapjuk, de azt nem tudjuk meg, az író nem írja meg nekünk, nem mondatja el, sem hőseivel, gem a cselek­ménnyel, vajon ezek az em­berek, kilencen és Fischl ho­gyan gondolkozott és mit ér­zett az egyetlen cselekvés pillanatában, amelyért az egész dráma megíródott Mert 8. Aznap, amikor megszö­kött, s igyekezett minél messzebbre kerülni a rend­őrségtől — még aztán az apácáknál imádkozni keik és ha rájönnnek az imád­végul is a borbély abban az eszelosségében következetes volt, hogy élni akart és ab­ban az erkölcsi megsemmisü­lésben is, ahogyan önmagát megbüntette. Tagadás volt-e «, árulás volt-e ez, kellett-e itt a kakasnak még megszó- lalnia, hogy a többiek is kí­vánják önmagukat, vala­mennyien büntetést kapva és adva egymásnak és önma­guknak ? Amit egyértelműen, kerdesek és újrakérdezések nélkül elismerünk Bukovcán- nak és tisztelünk Bukovcán- ban, az az, hogy a könyör­telen es jogtalan hatalom le- aljasitó hatását érzékeltette tls?rtan: hittel és hitelesen. Mmdezt azért írjuk le mert az árulás és tagadás,’ mmt magatartás, valami más mint amit; ezek az emberek Jtt, ebben a drámában tanú- sitottak. Jtirfca László valamenmri szereplőt igyekezett sajátos jellemmé formálni, úgy ala­kítani, hogy a játék kerek egesze kiadódjék. Fankával nem sokat tudott kezdeni nemcsak tizenöt éve miatt-’ Ondrej, az egyetemista is sablon, képiét Terezcákot n«n önmaga értéke emeli magasra, csak Fischl hir- noksege, amitől a nagyszájú 6Si._V?z!ato6an fanmáit Bab­jaimé megrendül. Az állator­vos figurája ismételten meg­húzott vonalakból tevődik °<*ze; a Csavargó is mintha sztereotípiákat ismételne; Marika a prostituált, fontos pillanatokban frappáns föl- mondatokat ejt és tiszta ma­rad a szennyben; a gyógysze- reszne epizód, csak arra jó hogy a kisvárosiasságot hang­súlyozza. Akik igazán élnek FWhitai?ItÓ’ 8 és tischl. Lenne is ebből há­romszög, amolyan többször megismétlődő drámai csomó- P°n*> , ha Bukovcán többet gondolna arra, hogy a szín­pad szószék, de ahol csele­kedni is kell. Lehetőleg min­den pillanatban! ■farka László Jászai-díjas rendezőnk az adott szerep­osztásban mindent kihozott a darabból. Ahol volt párbeszéd es párharc, végigcsináltatta ahol monológ feszült, ott azt a végletekig feszítette (Uhrik a borbély és Babjákné), ahol Pedig a sima nyelvű hírnök jött, ott igyekezett minden­kivel rajatszatni a hírre. Mind a tíz arccal! A kórus az első felvonás végén nagy- -T P^anat, igazi drámai helyzet! Nem volt könnyű dolga a bibliai párhuzam ha­msat es a politikai töltést egyenesben tartani. Egy kol­lektívát játszatott a rendező. em az ő hibája, hogy még­sem vált a játék forróvá és egységessé. Jancsó Sarolta Fankája így nem beszélhetett szerelemről abban a korban. Ondrejt Jancsik Ferenc formálta ki tudja, milyen bosszút áll­nak rajta —, az utcán érte a légiriadó. Nemigen törő­dött vele, csak amikor le­tisztult az utca. akkor hú­zódott be egy kapu alá. — Te gyerek, mit anda- logsz itt te Ilyáikor az ut­meg: a félszeg férfit felmu­tatva hitelesebb volt, mint az idegösszeomlás megteremté­sében. Simon György nyug­díjas erdésze többször ke­reste a játék lehetőségét, így is erőssége volt az együttes­nek. Demeter Hedvig tud és mer drámát játszani, mert hisz az általa életre keltett Babjákné elevenségében. Da- riday Róbert állatorvosa él­veteg és korlátolt, de néha árnyaltabban is belemehetett volna a szavakkal végigküz- dött belharcokba. Kulcsár Imre érlelődő jel­lemszínész. Itt-ott mintha megijedt volna a borbély fele­lősségétől, olyannyira felgyor­sult a végső felzaklatottság ábrázolásában, hogy az az érthetőség és a követhetőség rovására ment. így is jelen­tős alakítás, ő játssza, jáísz- hatja el az igazi drámát és az író talán általa ad egye­dül igaz választ a jellemek nagy vizsgájában. Várday Zoltán nem tudott felolvadni a közös játékban A Csavargót alakítva monda­tai erdesek, testének mozgá­sa nem követi azt a lelki, gondolati hullámzást, amit szavakkal közvetít. A tanító szerepében a pe­dagógus gondolatvilágával Csiszár András birkózott. Nagy tisztességgel igyekezett megmagyarázni az embersé­get és azt a veszélyt, amely gyilkossá teheti a köznapian becsületes embert is. Zoltán Sára kis pátoszt is kevert mondataiba és ez nem ártott alakításának. Csiszár Nándor jól oldotta meg a nem alkatára szabott jellemet. Nem tudni, mit nőtt volna a drámai játék, ha ezt a figurát más művész formálja meg. Lenkey Edit beilleszkedett a játékba és stílusával tömörítetté a mo­zaikrészeket. Ismerve a színház jellem- színészeit, más Összeállítást is elképzeltünk ehhez a be­mutatóhoz. Székely László Jászai-dí- jas díszlete kitűnő elképzelés eredménye. Greguss Ildikó jelmezei idézik a felvidéki kisvárost. Pándy Lajos fordítása jó színpadi szöveg. Ivan Bukovcán drámája nagy elkészület utáni félórás nagy akció és vallomás az er­kölcstelen és jogtalan hata­lom történelmi kártevéséről. Es ezt így idézni még ma sem idejét múlt vállalkozás, mert erkölcsiekben mindig gazdag­szunk, ha a rettentő pillana­tokat idézzük. Bukovcán drámája nem hibátlan színpadi mű, de ma­gas hőfokú írói vallomás. Ezért valóban el kellett ját­szani. Es ez nemcsak udvari­as gesztus az északi szörn­yed nép irányába! szóit rá szigorúan egy légó- karszalagos férfi. — Na. mozgás befelé. Ott van az óvóhely, hátul. Sokan ácsorogtak a pince előterében, beszélgettek, ci­garettáztak. ö sem igye­kezett beljebb. Korán volt még ahhoz, hogy éjszakára letanyázzon. Jó félóra eltelt a sziré­názás óta, s a türelmet­lenebbek kiszivárogtak a feljárón az udvarra, nézték az eget? Szeretett volna felmenni ő is. de tartott a légó-kar- szalagostól. Ha netán átad­ja a rendőrségnek, már biz­tos nem kerülheti el az apácazárdát. Váratlanul durrogni kezd­tek az ágyúk, majd néhány pillanat múlva iszonyú dör­renések a közelben. Meg­ijedt, s a pince felé indult — de mintha hátulról le­ütötték volna. Arra eszmélt, hogy hason fekszik a fal tövén, a be­tonpadlón. Felpattant, szinte feldob­ta a rémület. Körülnézeget- te-tapogatta magát. Csak azután fogta fel a közeli jajgatásokat. Egy nő jó lépésnyire tőle a betonon feküdt, és fejét mindkét kezével átfogva si­koltozott Kékcsíkos leber­A NÉZŐPONT — ahogy kultúránkat látjuk — májusi műsorában., Mészáros Tamas a Magyar Tudományos Aka­démia jubileumi közgyűlésé­hez kapcsolódva a tudomány­szervezés egyik eléggé elha­nyagolt területére, a Tudomá­nyos Diákkörök munkájára irányította a figyelmet. Ezek­ben a szellemi műhelyekben évente több száz tudományos dolgozat születik. A jó tanul­mányok közös kötetben je­lennek meg, amelyek azon­ban csak egy-egy tanszéken, intézeten belül terjednek. Legtöbbjük sorsa, hogy egy ideig porosodnak valamelyik könyvtárban, aztán helyszűke miatt, elégetik. A folyóiratok általában nem közölnek diák­köri dolgozatokat, pedig ezek a friss fiatal elmék sok olyan kérdést látnak meg, melyek fölött a tapasztalt kutató rész­ben előítéletek miatt elsiklik. A dolgozatokat a friss vita­szellem jellemzi és az is, hogy a fiatalok nem tisztelik a tekintélyeket A szervezők remélik, hogy az áprilisban megalakult Országos Tudo­mányos Diákköri Tanács a közeljövőben megoldja ezt a kérdést is. A munkások olvasóvá ne­veléséről, a visszahívó leve­lek hasznáról, a szűkös könyvbeszerzési hitelkeretek­ről, az ÁKV könyvtárellátó osztályának gyors és gondos munkájáról mondta el véle­ményét a Szabó Ervin Könyv­tár 6. sz. kerületi könyvtárá­nak vezetője. A műsor harmadik résre egy beszélgetéssorazat volt a szerkesztő és Gyurkó László . valamint „A befalazott asz- szony” szerzője, Katona Imre között. Az utóbbi három év­ben Szegeden, az Egyetemi Színpadon, a pesti Universi­tas színpadán és a 25. Szín­házban mutatták be a Kőmű­ves Kelemen drámaváltaza- táto. Miért? Mi az, ami a 70-es évek elején ennyire időszerű­vé tette ezt a középkori bal­ladát? Szinte mindhárom változatban az áldozat, az építés és alkotás összefüggé­sei érdekelték a szerzőket. Gyurkó szerint az alkotáshoz nem elegendő a munka, a te­hetség, a becsület, hanem a napi munkán kívül szükség van áldozatra is. Az Univer­sitas „A befalazott asszony” címen mutatta be a tragédiát, amelynek eszmei mondaniva­lója szintén az, hogy minden emberi alkotás áldozatot is követel, de nem emberáldoza­tot. Ha Déva várának falai nem épülhettek fel asszonyál­dozat nélkül, akkor ott valami más baj volt. Nem volt jó az építőanyag, a mester, a mész, a malter. A Katona Injire-át­dolgozás köeéppntjában az asszony és a születendő gyer­ceőn Sít az előbb e* a nő, onnan esett idáig. Jajgatás, nyöszörgés, re­kedt kiáltozás hallatszott az udvar felől is. A pincéből egy fiatalasz- szony rohant ki, keresztül az előtéren, föl a lépcsőn, és eszelősen kiáltozott: — Józsi!... Megmondtam! Megmondtam!!... Józsi­kám! Ez volt az első találkozá­sa gzem tő] szembe a hábo­rúval ; tisztán emlékezik minden részletére. Ahogy az előtérben a fáj­dalomtól eltorzult arcú, jaj­gató, sziszegő sebesülteket kötözték. Egy termetes asszony pa­rancsnokolt az elsősegély­nél; pelyhedző fekete baju­sza volt az asszonynak, s azt sutyorogták róla hátul: mi­lyen szerencse, hogy éppen bába, és éppen a házban lakik. Mert a közelben csak egy állatorvos lakott, de hiába szalajtottak érte, nem találták otthon. A belső pince ajtajára torlódva csukladoztak az asszonyok a visszafojtott sí­rástól Egy aranyfogú nő, aki bejött sajnálkozni az előtérbe, mert valami hoz­zátartozója volt az egyik, sebesült, a vér láttán ájult. mek áll. Kelemenné nem ön­ként vállalja az áldozatot, de a helyzet kérlelhetetlen. A ballada csikszéki változata azonban megcsillant valami reményt is. Kelemennét ter­hes asszonyként építik a fal­ba, gyermeke megszületik, szétfeszíti a falakat és foly­tatja azt a munkát, amit a 12 kőműves nem fejezhetett be. Így a ballada nem az áldozat apoteozisa, hanem a születő újé. De valamit a műfajról. A ballada lényegében tragédia, s szinte kínálja magát a színpadra. A nép boldogsá­gát, derűjét, tavaszait, szerel­meit dalban mondta el, tra­gédiáit, melyeket osztályel- lentéteket teremtettek, balla­dában. A mi költészetünk es azt hiszem, minden népkölté­szet az életnek, a boldogság­nak, a kínkeservnek annyi változatát és árnyalatát rejti magában, hogy a műköltészet örök forrása marad. A nép­hez fordulni mindig érték és mindig kincskeresés. Ez törr ténhetett most is. Változatosak, sdkszínűek m Nézőpont riportjai, de távol tartják a hallgatót az eszme­cserétől. Pedig hallva Gyurkó László egy-két megjegyzését a darab körüli hallgatásról, a 25. Színház proletkultos ten­denciáiról, íelindultságát, épp itt lett volna lehetőség annak igazolására, hogy a művészet, a színház, a kultúra csak kö­zösségben képzelhető el. A színpadi változatok ellenér­zést kiváltó nézeteinek közlé­sével lett volna elevenebb a májusi szám. A SZIVÁRVÁNY vasárnap délelőtt műsorában Boros Já- nos> és szerkesztőtársai a jó ember után nyomoztak. A nyugdíjas tsz-elnökasszony, az egyetemi tanár, az öntödei munkás, a labdarúgó-edző, a szakács, a főpincér mondta el véleményét erről az embertí­pusról. De végül ki a jó ember? Van-e hiteles mérté­ke a jóságnak? Miért jó K. vagy I;? A Szivárvány tanul­ságait Mátrai-Betegh Béla összegezi tapintattal és de­rűvel. Mi lenne — kérdezte ezúttal ő is —, ha volna egy olyan hatóság, amely nem ‘a bűn, a tettes, hanem a jó után nyomozna. Kiderítené, hogyan szokta a jó jótetteit kitervelni, végrehajtani. Fe­leletéhez Martialist és Leo- pardit hívta segítségül: „Hiá­ba fáradozik valaki egy egész életen át azon, hogy inkább ember legyen, mint annak látsszék, amikor a világ foly. ton azt követeli tőle és min­denkitől, hogy inkább csak látsszék jó embernek, de nem kell csakugyan annak len­nie”. A jó embernek kevés is- mertetőjele van, ezért is ne­héz kiválasztani a látszatok sűrűjéből. A szilárdság, a te­vékeny, a makacs, a követke­zetes, érdes jóság inkább is­mertetőjele, mint a nyakra- főre megbocsátó engedékeny­ség, az elnézés. Ez-derült ki a csepeli munkás és a vizsgák lélektanáról beszélő egyetemi tanár szavaiból. Ebergényi Tibor 20.45; Hajnali sztyeppén Magyarul beszélő szovjet film. Solohov 70 éves születés­napjára emlékezik a televí­zió e film vetítésével. A Hajnali sztyeppén című film három So1 ohov-novellá- ból készük Valerij Lonszkoj és Vlagyimir Samsurin ren­dezésében. Farkas András el-. A filmhez Elbert János Bemutató a Gárdonyi Géza Színházban Ivan Bukovcán: Mielőtt a kakas measzólal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents