Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-20 / 116. szám
Megújuló forrás: a szocialista tulajdon Yáifozan-e a ő-?!gszí a3H heSv^^Se termelőszövetkezeteinkben ? Beszélgetés Bessenyei Jánosnéval, a megyei pártbizottság nóreferensével f öt -hat esztendeje még esak a szakemberek szűk körében beszéltek arról, hogy a mezőgazdaság fejlődésében lényeges szerepet kapnak az iparszerű termelési rendszerek. Idén 900 ezer hektáron — elsősorban a kukoricatermesztésben — alkalmazzák a korszerű, ún. zárt technológiájú eljárásokat Ehhez éppúgy szükséges volt az átlagos üzemnagyság növekedésére —ami ma a termelőszövetkezetekben 3500 hektár —, mint közös vállalkozások és társulások létrehozására, állami cégek és szövetkezetek fokozódó együttműködésére, azaz a szocialista tulajdonban rejlő lehetőségek kiaknázására. Döntő arány Alapigazság, hogy a tulajdonviszonyok a társadalom lényegének kifejezői. A termelőerők gyors növelését, társadalmunk fejlődését a szocialista tulajdonviszonyok kialakítása, uralkodóvá tétele alapozta meg, s kézenfekvő, hogy további haladásunk is szorosan összefügg mind az állami, mind a szövetkezeti, azaz a szocialista tulajdon erősítésével, a benne rejlő, s eddig kihasználatlan lehetőségek gyakorlati kamatoztatásával. Fényt vet e tulajdon súlyára, arányára két adat: itt termelik meg a nemzeti jövedelem 98 százalékát, s itt dolgozik a foglalkoztatottak 95 százaléka Meggyőzően bizonyítja a szocialista tulajdon erőforrásainak nagyságát, hogy a nemzeti jövedelem a háború előttinek ötszörösére, az ipari termelés a tízszeresére növekedett, a nagyüzemi mezőgazdaság pedig feleannyi munkaerővel 60 százalékkal több árut állít elő, mint az 1938-as esztendő magyar mezőgazdasága. Új utak Nem általános «et, de már nem is feltűnést keltő ritkaság, hogy két vagy több állami vállalat — kellő jogi körülmények között — együttesen fedezi a kutatási, fejlesztési kiadásokat meghatározott területeken, s az új termék, gyártási eljárás értékesítésére szintén közösen vállalkoznak. Az új utak lehetőségét jelzi az is, hogy a mezőgazdaságban s az élelmiszer-termelésben, -feldolgozásban ma már 500 gazdasági társulás található. Ezek éppúgy összekötnek szövetkezeteket szövetkezetekkel, mint szövetkezeteket és állami vállalatokat, Vásár Hétfőn, a Gellért Szálló t kaszaionjában átadták az e : évi tavaszi Budapesti K-'mzetközi Vásár díjait. Az ünnepségen megjelent dr. E. 6 József külkereskedelmi miniszter. Kelemen Lajos, a fővárosi tanács elnökhelyettese beszédében hangsúlyozta: az idei BNV különösen jelentős, hiszen lehetőséget nyújt a 30 éve felszabadult Magyarország ipari fejlődésének bemutatására. A vásári díjakat a zsűri elsősorban azokért a termékekért ítélte oda, amelyek várhatóan az export- képesség fokozását és importmegtakarítást eredményezhetnek és emellett a nemzetközi színvonalat is elérik. Ezután Földes László, a HUNGEXPO vezérigazgatóifi átadta a dijakat. ipari és mezőgazdasági állami üzemeket, tudományos intézeteket. A tartósító ipar például a szövetkezetekkel közösen tart fenn agrokémiai központokat, folytat gépkísérleteket, fajtakísérleteket, biztató, a szocialista tulajdon lehetőségeit jól hasznosító törekvéseket tapasztalhatunk a gyógyszer-, a híradástechnikai iparban, a tüzeléstechnika korszerűsítésében. Példáink természetesen esetlegesek, de remélhetően érzékeltetik, hogy hazánkban a tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása befejeződött, s egyre inkább az általuk kínált új utak, módszerek, formák gyakorlatban! alkalmazása a teendő. Egyrészt a szocialista tulajdon két formájának, az államinak és a szövetkezetinek a közelítésével — mert ma még tetemesek a különbségek közöttük a munka társadalmasításának fokában, az irányítás és a vezetés formájában, a jövedelemelosztás módjában —, másrészt a tartalékok kiaknázásában, a hatékonyságot növelő lehetőségek megragadásában. Közös érdek A mondat befejező része egyben válasz arra, miért lényeges a szocialista tulajdon továbbfejlesztése. Társadalmi, gazdasági haladásunk ' olyan fokára jutottunk el, ahol reális célként fogalmazhattuk meg a fejlett szocialista társadalom felépítését. Ennek gazdasági, tudati feltételeit a tulajdonviszonyokban meglevő lehetőségek hasznosítása teremti meg. A termelőeszközök többségének állami tulajdona a tervgazdálkodás legfőbb biztosítéka, ami lehetőséget teremt egyebek között arra is, hogy amikor e termelőeszközök hatékonyabb működtetése új módszereket kíván — akár az alapanyagok kitermelésében, akár a feldolgozóiparban — akkor ezeket késlekedés nélkül alkalmazhassuk. S ha a szövetkezeti tulajdon esetében az ígéri a többet, a jobbat — mint az iparszerű termelési rendszereknél, a szakosításnál, a kooperációnál —, hogy az együttműködés magasabb foka alakuljon ki a szövetkezetek, a szövetkezetek és az állami vállalatok, az állami gazdaságok és a szövetkezetek között, akkor ott is szabad utat keli nyitni az újnak, jó érzékkel, ösztönzéssel, világos, társadalmi érdekeket is kifejező jogi szabályozással. díjait (Hét termék kapta a Budapesti Nemzetközi Vásár nagydíját.) A BNV nagydíját érdemelték ki a Magyar Hajó- és Darugyár tengeri önjáró úszódaruja, a Ganz Villamossági Művek 5000 lóerős, tirisztoros villanymozdonya, az Elektroakusztikai Gyár Bioba 51 típusú csoportos oktatóberendezése, a Kon- takta Alkatrészgyár Rontásét építőszekrény-rendszere, a Pestvidéki Gépgyár PGZ 2/5 típusú huzalzománcozó berendezése, a Borsodi Vegyi Kombinátban kidolgozott dinitrogénoxid-gyártás — közismerten altatógázgyártás — technológiai módszere és a Tiszai Vegyi Kombinát Titeron impree- nálólakk termékcsaládja. Ezenkívül 49 korszerű termék alkotói kapták meg a BNV díját. Nagy horderejű és kisebb jelentőségű elhatározások, cselekedetek sora szolgálhatja, s fővállalkozói rendszer. S szolgálja is a szocialista tulajdon továbbfejlesztését, eddig feltáratlan forrásainak kiaknázását, s ezzel növekedési lehetőségeink megújulását. Kívánatos összhang Erősíti ezt a folyamatot az állami tulajdonban levő földek eladásának fokozatos csökkentése majd megszüntetése éppúgy, mint a termelőszövetkezetek használta földek — ugyancsak fokozatos — oszthatatlan szövetkezeti tulajdonná válása. A szocialista tulajdon- viszonyok adta lehetőségek célszerű kiaknázása az, ha a szükséges feltételek létrejöttével folytatódik a gazdasági társulások megalakulása, s ap is, ha hosszú évek vitája után a beruházásoknál megteremtődik a fővállalkozói rendszer. S természetesen az ugyancsak, ha sokféle módon —. például az üzemi, a munkahelyi demokrácia fejlesztésével — erősítjük a tulajdonosi tudatot. a szocialista tulajdon- viszonyokban rejlő helyi lehetőségek minél szélesebb körű felismerését. A termeléstől a tudományos kutatáson át a környezetvédelemig, korántsem merültek ki a tulajdonviszonyok teremtette források. Sőt! Éppen arról van szó, hogy ilyen értelemben eredményeink elmaradnak lehetőségeinktől, nem mindenkor és mindenben éltünk jól azzal, amit társadalmunk lényegének kifejezői, a tulajdonviszonyok felkínáltak. Az összhang növelése az adottságok és a teljesítmények között távlatokban nem kevesebbet ígér, mint a termelési eszközök és egyéb közjavak össznépi, kommunista tulajdonát, a társadalmi egyenlőtlenségek mérséklődését, a lehetőségek egyenlőségének fokozatos megteremtését. M. O. A XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának tiszteletére indított munkaversenyben elért kiemelkedő sikereik elismeréseképpen 15 szocialista brigád nyerte el a megyei pártbizottság kongresszusi oklevelét és vele együtt a vállalat kiváló brigádja címet. — Szerencsésen sikerült ez a találkozás — fogad Penczu István brigádvezető —, mert minket aztán kora reggeltől késő estig nehéz megtalálni. 'Folytan úton vagyunk. Ma véletlenül itt a központban volt dolgunk a szakszervezeti választások előkészületeinél; ezért maradtunk bent. A VOLÁN 4. számú Vállalat Kinizsi Pál szocialista brigádja is egyike a tizenötnek, amelyek a munka ünnepe alkalmából elnyerték a kitüntető kongresszusi oklevelet. A teherforgalmi és darabárufuvarozási üzem gépkocsivezetőiből áll ez a hattagú kis kollektíva, amely a sikert elérte. Az egyik. állandóan szemmel tartott munkaterület az övék: négy gépkocsival a SZÖVTERMÉK áruit fuvarozzák piacra, elárusítóhelyekre, két gépkocsijuk pedig a sörpalackozó üzem és az üzletek között ingázik. Reszortjuk: az enni- és innivaló pontos szállítása. — A brigádunk már 1964- ben megalakult — mondja a brigádvezető —, de az áthelyezések, munkahelyváltozások következtében csak ketten vagyunk az alapítók közül. Persze a későbbi újjászerveződések révén mindig erősödött is ez a gárda, s 1969-től már ugyanazok az emberek dolgoznak együtt. Egy patronálónk van, Öblítsek János diszpécser, és két A párt és kormány nőpolitikái határozata — amely 1970-ben megszabta azokat a legfontosabb feladatokat, amelyek megvalósításával a nők egyenjogúsága az eddigieknél még teljesebbé válik — szinte megjelenése óta állandóan napirenden van. A termelőszövetkezetekre is érvényes az a felismerés, hogy a gazdasági és társadalmi fejlettség jelenlegi színvonalán a nők munkája a társadalom számára nélkülözhetetlen, s a nők számára pedig szükségszerű, mert teljes egyenjogúságuk megteremtéséhez így szerzik meg egyrészt a gazdasági alapot, másrészt munkájukkal a fejlődésük gyarapodását segítik. Ezekről a tapasztalatokról beszélgettünk Bessenyei Jánosnéval, a megyei pártbizottság nőreferensével, aki két év óta ebben a fontos funkcióban rendszeresen figyelemmel kíséri az egész megyében a nőpolitikái határozat megvalósulását segítő és gátló tényezőket. — Őszintén mondhatom — kezdte beszélgetésünket —, hogy megyei pártbizottságunk és annak végrehajtó bizottsága igen fontos témaként kezeli ezt a határozatot. Ezt bizonyítja, hogy 1970 óta két alkalommal is szerepeltek a végrehajtó bizottság napirendjén a nőpolitikái határozatok megvalósításának tapasztalatai. Legutóbb 1974. május 7-én született határozat a dolgozó nők képzéséről, továbbképzéséről, kiemelve a termelő- szövetkezetekben dolgozó nők helyzetét. Néhány hónappal később a megye két termelőszövetkezeti területi szövetsége elnökségének együttes előterjesztése alapján pedig a gazdaságpolitikai osztály mellett működő gazdasági és szövetkezetpolitikai bizottság külön is megtárgyalta a határozat végrehajtásának megyei tapasztalatait a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben. — A falun, a termelőszövetkezetekben dolgozó nők helyzete bizonyára fiatal tartozik még hozzánk, akiket viszont mi patronálunk : gépkocsivezetők, őket szeretnénk kinevelni a brigád utánpótlásának. A brigád vezetőjén kívül sikerült találkozni még Ka- ranyicz Lászlóval, a kollektíva másik tagjával. V^lük beszélgetünk együtt a közvetlen irányítókkal, Sárvári József üzemvezetővel és Fugle- vich Rezső főosztályvezetővel. — Most az egyik vállalásunk, — mondja Karanyicz László — az üzemanyag-takarékosság. Eddig még nem sok tapasztalatunk van, de azt hiszem, nagyobb odafigyeléssel, okosabban gazdálkodva érhetünk el eredményeket. Például: nem járkálunk fölöslegesen, jobban megszervezzük a göngyölegszállítást. Aztán meg a kocsi karbantartása. Minden szombat délután itt vagyunk a telepen és rendbe hozzuk, letisztítjuk a, kocsikat, fölkészítjük a hétfői váltásra. Vállaltuk, hogy két szemle között nem fognak itt állni egy órát sem a műhelyben a kocsijaink, nem esnek ki a munkából. Ezt csak jó karbantartással lehet elérni. — Mit kell tudni egy jó gépkocsivezetőnek? Mi most elhatároztuk, hogy az új KRESZ-ből, amit már alkalmazni lehet, az idén alkalmazzuk. A szabályokat be kell tartani, s mellette vannak még más kötelezettségek, amelyek nincsenek papíron: udvariasság, türelem. Némelyik messziről jövő teherautó vezetője nem találja itt Egerben a kirendeltséget, ahová küldték: elkísérjük, útbaigazítjuk. Ne járkáljon körbe az ismeretlen városban. A múltkor egy7 járókelőtől kaptam sajátosan eltér a városokban, az ipari üzemekben dolgozó nők helyzetétől. Miben látja ezt a különbséget? — Ez valóban így van, s a különbség röviden úgy fogalmazható meg, hogy mind a szemléletben meglévő visz- szahúzó erők, mind a nagyobb, sokirányú elfoglaltság miatt, nehezebb a falun élő dolgozó nők helyzete. Elegendő itt arra utalni, hogy a munkahelyen is lényegesen elmaradottabb szociális körülmények között dolgoznak, s otthon is — a háztáji gazdaság terhei miatt— sokkal több munka vár rájuk, mint egy városban élő dolgozó nőre. Ugyanakkor még igen sok kis községben gondot jelent a kisgyermekek bölcsődeióvodai elhelyezése, sőt az iskolás korúak étkeztetésének megszervezése is. — Vannak-e már ebben a vonatkozásban követendő, jó példák? — Örömmel mondhatom, hogy — éppen az említett megyei pártbizottsági határozatok hatására is — megindult egy kedvező folyamat: a gyermekintézmények hálózata az utóbbi években bővült és fejlődött. A tanácsi szervek is nagyobb gondot fordítanak arra, hogy ezeknek az intézményeknek a létesítéséhez, bővítéséhez a különböző helyi vállalatok és szövetkezetek együttes támogatását megnyerjék. A termelőszövetkezetek jelentős része is támogatja e fejlesztéseket: szállítóeszközöket, építőanyagot, társadalmi munkát és pénzt is biztosítanak erre a célra. A Tarnamenti Egyesült Mezőgazdasági Termelőszövetkezet például saját maga üzemelteti a napközit, s az erdőtelki—tenki közös gazdaság is jelentős segítséget nyújtott a hozzá tartozó két község gyermeintézmé- nyeinek bővítéséhez, létrehozásához. Vagy például az egyik megyeszéli kis községünkben, az Istenmezejéhez tartozó Szederkénypusztán is ezekben a napokban kezdett hozzá a helyi termelőszövetkezet egy óvoda és játszótér építéséhez. Ezek mellett arról is szólhatok, hogy termelőszövetkezeteink anyagi erejükhöz képest — legalább a csúcsmunkák idején — igyekszenek a meleg étkeztetést biztosítani dolgozóiknak. Ezt saját konyha létesítésével, üzemeltetésével (Nagyréde, Gyöngyös, Erdőtelek, Hatvan) és az ÁFÉSZ-ekkel történő kooperációban (Márkáz, Verpelet, Szajla, Mezőszemere) oldják meg. — Hogyan képviselik a szövetkezeti önkormányzati testületekben a nőket? — Ez az egyik legvitatottabb kérdés ma is. Engem legalábbis erről győztek meg a nemrég lezajlott területi szövetségi küldöttgyűlések tapasztalatai. Az igazság az, hogy sok termelőszövetkezetben még mindig nem azok az arányok uralkodnak a különböző testületekben, mint a szövetkezet egészében. Ez még nem is a legnagyobb hiba, ha legalább azok a nők, akik részt vesznek az irányító testületek munkájában, érdemben és helyesen tudják társaik érdekeit képviselni. Arról van ugyanis szó, hogy nem elég — a statisztikai szempontnak megfelelően — ott lenni, benne lenni a testületben, hanem ott bátran, értően vitatkozni is kell. Ahol ez nem így van, erről a legtöbb helyen nem a nők tehetnek. Ehhez a munkához ugyanis a függetlenített vezetőknek, a szakembereknek állandóan segítséget kell nyújtaniuk. Egyszerűen: érthető, világos információkkal tájékoztatni kell ezeket a nő- dolgozókat a döntésre váró kérdésekről s ha esetleg tévesen látnak is valamit, türelmesen kell meggyőzni őket a helyes álláspontról. így nem riadnak vissza a hozzászólásoktól, s kialakul a jó munkahelyi légkör, hiszen ebben az asszonyok a munkahelyen is sokat tudnak tenni... Falud) Sándor Kinizsiék a volánnál dicsérőlapot: udvariasságért az átkelőhely előtt. Én szeretem a munkámat. Ha valamilyen sikerről kell szólni, dicsérni egymást, el- szótlanodnak. Minek dicsekedni ? Szerencsére elmondja helyettük az üzemvezető: — Ez a magasabb szintű karbantartó munka 1973-ban még a külön brigádvállalások közé tartozott, ma nekik már természetes igény. A legjobb brigádja az üzemnek, s ez nagy szó, mert tavaly 24 brigádunk közül 19 szocialista címet nyert. Az ő jó munkájuk volt a feltétele, hogy bevezethettük az önvezénylés rendszerét. Mindegyik brigád úgy osztja be egymás között a szabadnapot, ahogy éppen szükséges nekik, a lényeg, hogy a munkát elvégezzék. 210 óra a havi munkaideje egy gépkocsivezetőnek, s a „hosszú napok” révén öthat szabadnapjuk is adódik havonta. — Otthon a szabad időnkben — folytatja Karanyicz László — nekem van mit csinálni, ott a kert, a szőlő. An- domaktályán lakom, ott nagyobb a lehetőség ilyesmire. Meg aztán elég sokat együtt is vagyunk. Társadalmi munkával patronáljuk a feldeb- rői általános iskolát. — Nekem van egy régi Moszkvicsom, összeszedem őket és megyünk, sokszor meglepetésszerűen is — erősíti meg a brigád vezető. — Jönnek mindannyian. A múltkoriban egyik kollégának házépítésénél segítettünk: megjelentünk vasárnap délelőtt, nem is számított rá. Mi tudtuk mit csinál, < mert még szabadságot is vett ki az épít-1 kezéshez. Persze, adódik olyan alkalom ts, amikor nem a munka az első. A bort, meg a sört ml is szeretjük, még ha nem is ihatunk napközben. Egyik munkatársunknak pincéje van, néha ott, néha másutt összejövünk, s ilyenkor a családtagok is megismerkedhetnek egymással. Jó kis közösség lett ez, s én azt hiszem, nem szívesen hagyná itt egyikünk sem. Kik is ennek a jó kis közösségnek a tagjai? Egy kivételével mindegyiküknek megvan már a 15 éves szolgálatért járó törzsgárda-jelvénye. Az az egy „csak” 6 éve dolgozik itt. A legidősebb, Fodor József, több mint 20 esztendeje ül a volán mellett, ötszörös kiváló dolgozó, hétszázezer kilométert vezetett baleset nélkül. Karanyicz László, Szeredi Miklós és Penczu István brigádvezető négyszer, Tóth Miklós háromszor, Zvara László kétszer kapott Kiváló dolgozó- kitüntetést. ök is közel vannak a félmillió kilométerhez — baleset nélkül. Egy kosárra való érem, kitüntetés, ha mindet összerakjuk. Fuglevich Rezső főosztály - vezető elmondta, hogy a csúcsidőszak forgalmának enyhítésére május 24- és 25- én hét végi kampányt tartanak, ahol igény szerint lakossági szolgáltatásokat végeznek. Ilyenkor ezekre a kollektívákra számítanak. S ók ott lesznek, mint ahogy o'1 voltak az őszi betakarításnr vagy a várost szépítő társ' dalmi munkákban. S közbe talán észre sem vették: kiváló brigád tagjai lettek. De megérdemlik, hogy má sok észrevegyék. .. Hekeli Sándor MpnrűfEfí&\ JdSSL május 20« Jgsáá Átadták a Budapesti Nemzetközi
