Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
fii else milliók Népművelők, pártmunkások, a közművelődést irányító, szervező pedagógusok körében igen kedvező visszhangra talált 1974-ben a Minisztertanács határozata a közművelődési alap létesítéséről. A határozat meghozatalakor a kormányt az a szándék vezérelte, hogy segítségükre siessen azoknak az intézményeknek, közösségeknek, amelyek sikert ígérő kezdeményezéssel előrelendítik a művelődési munkát. A végrehajtási utasítás nem jelöli ki „tételesen”, hogy milyen típusú közművelődési vállalkozások részesülhetnek az alapból. Hiszen a dolog lényege éppen ez: támogatni az értékes és megvalósítható elgondolásokat, s azokat a többletköltséget igénylő kezdeményezéseket, amelyeknek erkölcsi fedezetük van. Az alap létrehozása a közművelődési párthatározat szelleméből következett, annak végrehajtását segíti. A párthatározat fogalmazta meg a követelményt, hogy minden eszközzel támogatni kell az olyan tevékenységet, amely a közösség művelődését segíti, s azt a célt szolgálja, hogy minél szélesebb tömegek ismerkedhessenek meg mélyebben az egyetemes emberi kultúra értékeivel. A támogatás — ebből következően — elsősorban a munkásság és az ifjúság kulturális életét segítő tevékenységi formák, új módszerek kialakítását, illetve a hagyományos, bevált módszerek fejlesztését, korszerűsítését szolgálja. Szemléltetésképp szóljunk röviden arról, hogy első alkalommal milyen jellegű művelődési formák számára juttatott az összegből mintegy négymillió forintot a Közművelődési Tanács. Elsők között kapott az alapból a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeum. Érdemes erről egy kissé részletesebben is szólni. A múzeum csaknem két évtizeddel ezelőtt kezdte meg a magyar muűkásmozgalom történeti emlékeinek gyűjtését. A felszabadulás évfordulója alkalmából a budavári palota épületében anyagának igen nagy részét bemutatja a látogatóknak. Nyilvánvaló, hogy a kiállítás látogatói — iskolák, közösségek. magánszemélyek, — első látásra nem tekinthetik át az óriási anyagot. Kinek-kinek más és más korszak, vagy részlet kelti fel az érdeklődését. A közművelődési alapból kapott összeg révén' lehetővé válik, hogy a múzeum munkatársai új kiadványokat készítsenek, kísérőfilmet rendeljenek, stb. így jobban megközelíthetővé lesz az anyag, s kielégíthetővé az érdeklődés. Kapott az összegből a Szombathelyi Tanárképző Faiskola, — abból a célból, hogy jól működő ifjúsági klubját új felszereléssel, berendezési tárgyakkal lássa el. Jelentékeny összeggel támogatta a Közművelődési Tanács a SZOT munkásszállásain lakó dolgozók művelődését. Az összegből felfrissíthető jó néhány munkásszállás könyvtára: új műsorokat szervezhetnek, átalakíthatnak néhány filmvetítő helyiséget, stb. A szocialista brigádok művelődési formáinak fejlesztési kísérleteit segíti a Népművelési Intézetnek juttatott támogatás. A Könyvtártudományi és Módszertani Központ azért kapta meg a támogatást, hogy mielőbb felszerelje néhány nagyobb könyvtár zenei részlegét. Termelőszövetkezeti klubok jobb működési feltételeinek megteremtésére kapott anyagi segítséget a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa. Az az összeg pedig, amit a pécsi Bóbita táncegyüttes kapott — bizonyos eszközök beszerzésére — a jobb tájelőd ásókat szolgálja. Valahány példa: ösztönzés mások számára is. A Közművelődési Tanács alapos előtanulmányok felülbírálása után döntött az első milliók felosztásáról. Persze korántsem arról van szó, hogy a fentieken kívül másféle, itt nem is említett művelődési vállalkozás nem részesíthető az alapból. Mégis, a támogatások sorrendjénél: van bizonyos tájékoztató jellege. Arról, hogy milyen irányú művelődési tevékenységnek siet segítségére a társadalom a közművelődési alap révén mozgósítható anyagi eszközökkel. Láthatjuk a példákból, hogy az elosztás a legnagyobb figyelmet a párthatározatban is említett köz- művelődési formákra fordította. Azok kaptak támogatást, amelyek elsősorban a munkástömegek és az ifjúság kulturális nevelését segítik. Beláthatatlan jelentősége van — mint ösztönző példának is — egy-egy jól működő főiskolai ifjúsági klubnak. Hatalmas kulturális mozgósító ereje lehet valamely munkásszállási művelődési formának — kiváltképpen akkor, amikor a munkásszállásokon folyó művelődési tevékenységnek ma még oly sok fogyatékossága van. Tudjuk, hogy mit jelent egy művelődő szocialista brigád példája valamely iparvállalatnál, nagyüzemi közösségben. S folytathatnánk a példák további elemzését, összegezésképpen megállapíthatjuk, hogy az első elosztás valódi művelődési szükségletek kielégítését segíti. Kezdetben — többen úgy gondolták, hogy a közművelődési alapból szervezési hibák folytán kátyúba jutott vállalkozásokat lehet majd „szanálni”. Mások azt remélték, hogy bizonytalan eredménnyel kecsegtető kísérletezésekbe lehet kezdeni, sőt, „ötletekre” is jut ebből a pénzből. Csillagászati összegre volna szükség alihoz, hogy minden jogos igényt ki lehessen elégíteni, — hát még ahhoz, hogy szire-szóra kisebb nagyobb összegeket osszanak ki. A közművelődési alap csak átgondolt, értelmes, a széles tömegek számára hasznos kezdeményezések felkarolására való. Hogy olyan kulturális vállalkozásokat segítsen, amelyek e támogatás nélkül nem fejlődhetnének tovább, így azonban a közösség hasznára válnak. j Kockázat természetesen mindig van: ez minden űj formának a velejárója. De a közművelődési alap elosztásakor, a példákból láthatóan, sikerült a kockázatot a minimálisra csökkenteni, — a pénz azoknak jutott, akik már eddig is szellemi értéket hoztak létre, s a most kapott segítséggel még szélesebb tömegek között terjesztik eredményesen a szocialista kultúrát. S. L Hintók múzeumban •- .. , . • •. S3 ES •£. *5 D VSször vofísak a töveit A telivérek, az igavonók, a tüzes harci mének, az arabs paripák, a munkabíróik, a távolsággal versenyre kelők. Hozták a híreket, repítették a hírnököt, hadak élén száguldva osztották a könyörtelen halált. S szolgálták a teremtő embert, a magvetőt az életteremtő földeken. A kocsi, a hintó, a „gyékényes, abroncsos alföldi szekér” utánuk gördült be a világtörténelembe. Kezdődött az asszíraknál, folytatták a görögök, a rómaiak s a vallás révületébe dermedt középkor urai. Rajtuk futottak a támadó elől, velük robogtak a győzelmes hadvezérek az ünneplő tömeg sorfala között. Múlhattak századok, évezredek, eltűnhettek az egymást váltó nemzedékek, ám lovak, s az általuk repített, vontatott luxuskocsik és tár- szekerek maradtak. Egészen addig, amíg kőébe nem szólt a mindentudó technika, amíg Stevenson vasmasinája be nem száguldottá síneken a világot, s Futon gőzhajója át nem szelte a végtelennek tűnő óceánokat. Ezután leszorultak az autó- sztrádákról, a mellékútvona- lákról, a földekről. Lassan — majdhogy észrevétlenül, előbb a sportpályákra, a versenyporondra, majd a múzeumokba, a műemlék rangjára emelt istállókba A parádi 1880-ban épült, annak a gróf Károlyi Györgynek parancsára, akinek deb- rőparádi uradalma huszonhét községre terjedt ki. A nagy hatalmú, a dúsgazdag mágnás párját ritkító, szinte hivalkodóan fényűző istállót akart, olyat, amelyik méltó az Ybl Miklós tervei alapján készült fürdőtelepi kastélyhoz. Az eklektikus stílusjegyek között a felnélnet vonások dominálnak. Gondot fordítottak nemcsak a külső, hanem a belső kiképzésre is, hiszen a boltíves termeket vörösmárványt utánzó burkolat díszíti. Itt kapott, helyet először az Országos Lótenyésztési Felügyelőség reprezentatív ménösszpontosító állomása, majd — egy kitűnő ötlet eredményeként — 1971. augusztus 25-től a Közlekedési Múzeum Kocsimúzeuma, 'JBb&ek Endre márciusától vezeti ezt az egyre több hazai és külföldi érdeklődőt vonzó intézményt Valaha agtonómusként tevékenykedett a bodonyi termelőszövetkezetben. Hivatásának mégis búcsút mondott, elsősorban azért, mert már a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen is a lótenyésztés érdekelte. — Itt állt a ritka szép épület jórészben kihasználatlanul, s ugyanakkor a budapesti raktárban zsúfoltan koptak, pusztulták ezek a muzeális értékek. Kár lett volna ezekről megfeledkezni, hiszen a ma ifjúsága majdhogy semmit sem tud a magyar kocsikészítés emlékeiről, a kerékgyártó, a bognár-, a lakatos- és a szatlermeste- rek munkájáról, s szerszámaik regimentjéről, a csapvágó gépről, a faragószékrői, a fújtatós tűzhelyről, az abroncshúzóikról, a festék-, a kittörlőről. S az is igaz, hogy hajtókocsikat, utazó- és stájer hintókat csak történelmi filmekben látott Megérte hát a gyűjtéssel, a restaurálással, az anyag rendezésével foglalkozni, hiszen itt szinte életre kel a múlt, & az egykori évszázadokról tudósítanak a tablók, a kiállítási tárgyak. A múzeumnak hamar híre futott, s jöttek is a turisták. 1972-ben közel ötvenhat-, 1973-ban hatvanhatezren érkeztek. A következő évben — átalakítás, központifűtés-szerelés miatt — két hónapig zárva tartottunk, mégis alig csökkent a látogatók száma. Nyitás óta majd kétszázezren tekintették meg a Cifra-istálló nevezetességeit. S az is tény, hogy az érdeklődőknek kilencvenöt százaléka hazai. Látnivalóban valóban nincs hiány. Mindjárt visszapereg az idő, egészen a század elejéig. Előttünk egy hajtószán. Kényelmes, díszes, elegáns. Elől a tulajdonos helye, aki addig hódolt úri passziójának, ameddig éppen kedve tartottéi. Ha megunta, akkor átadta á gyeplőt kocsisának, aki mögötte szorongott egy, szinte tenyérnyi ülésen. Székesfehérvárról került ide a másik, a városi szán, amelynek hóvédője mögött vígan róhattak a hajdani koronázó város útjait egykori utasai. Emitt a csekleszi típusú félfedeles, „Eszterházy”-kocsi, Valaha főleg az ország nyu__** —*__*. ____mutíL—,' g öU reSTOn uasZualuaK. TaSV sát, a fóti jellegűt, a „Károlyi” nevet viselőt az idősebbek közű még ma is sokan ismerik. Mindkettő magas építésű és súlypontú, épp ezért könnyen borai, s nem akármelyik hajtó boldogul el ve. Gróf Károlyi József nem elégedett meg a jó nevű mesterek kínálatával, hanem saját elgondolásai alapján, készíttetett egy különleges alvá- zú és gerehdázatú járművet. Horváth György váci műhelyéből futott ki először az az utazóhintó, amelyet két le- és felhajtó, bőr féltetővel láttak el, hogy télen-nyáron egyaránt használhassák. Egymás mellett sorakoznak a vadászkocsik. Az egyik azt a fajtát idézi, amelyik Wesselényi Miklós és Széchenyi István angliai útjai után terjedt el hazánkban. Krúdy Gyula kedvelte a konflist, amely elé egy lovat fogtak, s a robotra szoktatott állat egykedvűen baktatott az álmos óbudai, s a hangosabb pesti éjszakákban. A gyorsabb fiákerek ma máraz operettek világát idézik, noha a századforduló városké. pe elképzelhetetlen lett volna nélkülük. S itt van az az intim négykerekű, amelyen hajdan ifjú, szerelmes nagyapáink kocsi- kazlak. Hol vannak már ők s ki emlékszik a meghitt pillanatokra. A hintó mégis itt pompázik, felújítva, fényesen újabb utasokra várva.— Az esztergomi díszhint» a XVIII—XIX. század fordulóján készült. A megrendelő az országokat birtokló, elnyomó Habsburg család volt Napóleon, a zseniális korzikai, őket is megismertette a hatalom múlandóságának ízeivel. Győztes hada elől ezen a dús aranyozással ékesített, teljes kényelmet biztosító kocsin menekültek a fényes Burgból Magyarországra. Később a hercegprímást ajándékozták meg vele, s az egymást követő főpapok használták is egészen a múlt század végéig. A Kölber testvérek műve — ők voltak a leghíresebb magyar kocsigyártók, — az a hintó, amelyen Szilágyi Dezső, a képviselőház akkori elnöke díszelgett az 1896-oa milleniumi felvonuláson. Külön vitrinben látható a pará-' dés kocsis és az iteesSBé — aki a sarogfyán vigyázta m utasok épségét! — kosztümé. Az oldalfalak mentén, kaptak helyet a mezőgazdaságban polgárjogot nyert járművek kicsinyített másai. A szabolcsi homokon közlekedett valaha a kétkerekű lő- csös talyiga. Külön modell mutatja be az Arany János által megénekelt gyékényes, abroncsos alföldi szekeret, a Győr környéki nehéz igásko- csit, s a földért sóvárgó őseink megannyi szállítóeszközét Ügy szerénykednék ott a díszes, aranyozott alkotmányok mellett, mint valaha az életben. Legalább egy teljes nagyságban kívánkoznék közéjük... A változatos gonddal, hoz-' záértéssel összeállított, igényesen rendezett anyaggal csalogató kocsimúzeum közel öt hónapig zárva volt, s csak május elsején fogadta első vendégeit Nemcsak rangos gyűjteményével — s ezzel se büszkélkedhet bármelyik in. tézmény vidéken — hanem precíz figyelemfelhívó prospektusaival is. Nemrégiben a televízió munkatársai is jártak a Cifra-istállóban, s hamarosan a tévénézők milliói is megismerkedhetnek nevezetességeivel. A látogatók elégedettek az élménnyel. Még akkor is, ha tolmácsolták sajátos igényeiket — Itt vannak a lovak, általában ezeket is megtekinthetik. Többen javasolták, hogy éljünk ezzel a nagyszerű lehetőséggel, s legyen egy speciális szolgáltatásunk: a sétakocsücáztatás. Annál is inkább, mert a község festői fekvésű. Ezzel én is egyetértek, csak hát közbeszól a pénzhiány. Azért persze nem mondunk le erről a jó ötletről — mondja a vezető. Kár is lenne, mert bár igaz, hogy a távolsággal versenyre kelő paripákat felváltották a Diesel-motorok, s az andalító konflisok helyett villamosok, trolibuszok dübörögnek a főváros útjain, a ma embere mégis szeret találkozni a múlttal. Megzabcúázm a felgyorsult Időt, az atomkori tempót. Mondjuk egy konflison, vagy jiákeren... tccsj lanroS
