Népújság, 1975. május (26. évfolyam, 101-126. szám)
1975-05-18 / 115. szám
Ái H-Disaiaira (Algéria) ■—• Foglalkozása? — Az egyenruhás hivatalnok együttesünk minden tagjánál szótlanul végezte az útlevélkezelést, csak engem tüntetett ki az érdeklődésével. Mutatom, az adatlapon « megfelelő rubrikát: — Üjságíró. — Kérem a beutazási en- gedélyt! — Ez az útlevelem, ott van az algériai vízum. — Az kevés. Kérem a beutazási engedélyt. Értetlenül fordulok a ben-' nünket üdvözlő Petrina Györgyhöz, hazánk algíri követségének kulturális attaséjához. — Üjságíró vagy? Hát ez nagy baj... — Miéri? Otthon ez a foglalkozásom, de itt bábozni fogok. göndör hajú férfi nyújtja a kezét. — Ben Miloud, az algériai kulturális minisztériumtól. Rám bízták az együttest, én gondoskodom magukról. Türelmünket és csomagjaink fuvarlevelét kéri és máris intézkedik. Egy óra múlva kocsikba ültet és szállásunkra küld bennünket. Ö maga a három nagy, kék színű láda adminisztrációját intézi. Másnap tudtuk meg, hogy csak személyes ismeretsége révén sikerült fellépésünk színhelyére szőllítat- nia azokat és az ügyintézés még a másnapját is igénybe vette. Mosolyogva magyarázta később: — Nem lehetünk mérgesek, a bürokráciát mi magunk hoztuk létre. — A hóna alatt félkilónyi iratot szorongatott: — Egy Prágába induló gép fedélzetéről hozattam vissza a ládáikat. Lám, még a szerencse is velem volt, hogy hollétüket időben kiderítettem. Hotel Geneve. Ez a szállodánk neve. Egy héten keresztül francia tulajdonosnője és barátságos személyzete jelentette számunkra az otthon melegét, védelmét ebben a különös városban, amelyről már az első benyomásaink lenyűgözően szépek voltak. A majd egyórás taxizás során némi fogalmat alkothattunk a város méreteiről és különösen a tengerpart szépségéről, hiszen a repülőtértől a szállodánkig vezető út nagyobb része ott húzódott. És amit a mi idegrendszerünket alaposan próbára tevő autózás alkalmával láttunk, percek múlva szobáink 5—6. emeleti ablakaiból csodálhattuk igazán. Alattunk az úttesten autók'és gyalogosok valami különös ritmus alapján ropják táncukat és velünk egy Szállónk éttermét leginkább a tardosi fogadóhoz tudom hasonlítani. Külön asztalunkat két kabil származású pincér terítette meg ízlésesen és máris rakták elénk a szemnek tetszetős előételt. A tányéron olajbogyó, paradicsom, saláta, szardínia, különféle káposzta és más ismeretlen zöldségféle kínálta magát. Amikor belekóstoltam, éreztem annak az olajnak az ízét,, amit tálaláskor locsoltak rá bőséggel és ami miatt az a finom paradicsom is szinte ehetetlenné vált. Az asztalon sorakozó finom algériai vörös borok tudták csak feledtetni az idegen ízt. A második fogás sült hal. Harmadikként megismerkedtünk a birkahússal, ami turnénkon végigkísért. Ezt akár bifsztekként, akár pörköltként tették elénk, nyers volt. Az ebéd befejezése a gyümölcs: narancs, mandarin és datolya. Hiányoltuk a levest, amihez hasonlóval a vacsorán találkoztunk. És már i akkor hallottunk a nemzeti eledelükről, a kusz-kuszról. A kusz-kusz alapja a birkahús és a kemény búzadara. Mindkettőt főzik és vele együtt mogyorót, sütőtököt. Ajánlatos hozzá a méregerős ízesítő, amit a paprika mellett lefordíthatalan fűszerekből állítanak össze. Különösen jó hozzá a mindig friss hosszúkás kenyér, a bagett A kusz-kuszt háznál egy hatalmas tálba teszik a család és a vendégek elé és úgy fogyasztják kézzeL Vendéglőben természetesen eltekintenek ettőL A kusz-kusz előtt rendszerint főtt articsókát tálalnak. Ez olyan, mint egy ananász. Leveleit le kell hámozni és tövükben található fehér húsa fogyasztható. Ez a különleges csemege a máj működését segíti, ezért tartják különösen egészségesnek. (Fotytatjakj Pffisy Elemér i ja* A szűk macskaköves utca fölé hajló ódon házak között, az óváros sikátoraiban, a sötét, hűvöset lehelő torony- kapu alatt, amely a szentek hídján, a Károly-hídon keresztül a Mala Prahába vezet, még ott settenkedik a várost, Prágát alapító IV. Károly szelleme. Négyszer jártam a csehszlovák fővárosban. Háromszor elmentünk egymásmellet! és negyedszerre megtörtént a találkozás. Jártam az óváros girbegurba közeit, figyeltem az emberek udvarias, de kimért viselkedését, a prágaiak a szláv érzelem és a kimért nyugat-európai tartózkodás csodálatos harmóniáját magatartási esszenciává sűrítették magukban. S mindehhez az ősi város rejtelmes tornyai, árnyékos kapualjai, gótikus és barokk templomai, a karnyújtás szélességű utcák — a szupermodern viadukt, amely több kilométer hosszan ível át a nuslei völgy fölött, a hídon a leendő Budapest—Prága—Berlin autósztráda négy sávja húzódik, a híd gyomrában pedig dübörögve száguld az új metró —, egyszóval ez szolgáltat keretet a prágaiak bölcs magatartásához. Prága ünnepelt, amikor ott jártunk- Szabadságának harmincadik születésnapját ünnepelte. Ünnepelt és emlékezett. A várost járva mindenhol megakad a szem a házak falán némán meghúzódó márvány- és bronzítáblákan, amelyek a második világháború alatt kivégzett cseh hazafiak névsorát tartalmazzák. A város minden pontján megtalálhatók ezek a táblák. Van, amelyiken hosszú lajstrom olvasható, van, amelyiken egyetlen név áll, de mindegyik tábla tájába bevésték a prágaiak: Hűek maradunk. Es Prága hű maradt, ösz- szeszorított foggal hű maradt magához, amikor a protektorátus gyűlölt helytartóját, Heydrichet megbosszulta a partizáncsoport, s utána az SS találomra szedte össze az utcáról az embereket, hogy esténként a rádióban beolvasva az aznap kivégzettek névsorát, tovább növeljék a rémületet a lakosságban. D.e Prága hű maradt. Hű maradt az 1348-ban várost alapító és egyetemet létrehozó IV. Károlyhoz, hű maradt az európai kultúrához, hű maradt az igazságba vetett hithez és hű maradt május 9-éhez, amely számukra nemcsak a győzelem napját, hanem a felszabadulást is jelentette. Prága ünnepelt. Az emberek a Vencel-téren sétáltak, kiültek a eszpresszók teraszára, kimérten kortyolgatták a mindig egyforma hőmérsékletű, kellemesen hideg kiváló sört, vagy a Károly- híd történelembe vezető kapuján át a gondozott, tiszta parkokban keresnek romantikát, pihenést, vagy csak egészséges csatangolást. Hét végére egyébként Prága forgalma megcsappan. A csehek közül minden nyolcadik család rendelkezik autóval, és hét végén mindenki kirándul. A fővárosban remek ütemben folyik egyébként az építkezés, nem, csupán a metróé, hanem a lakónegyedeké is. Prágában ismeretlen fogalom például az ágyra járó albérlet. A főváros 1980- ra is csak 1 millió 330 ezer emberre számít, s erre úgy készülnek fel, hogy naponta 3,6 millió koronát költenek építkezésre ebben az esztendőbenMájus 9-ére borúit virágba Prága. Az orgona ott később nyűik mint nálunk, s a tavaszi napsütés a felszabadulás napjára pattanhatta ki a rügyeket. Igazi ünnep volt. A Nuselská fölötti dombon — ahol a Pankrác-börtönben még ma is áll mementóként a németek építette guillotine — ma ezerlombú, százíajta virágú parkot képeztek ki a gyerekeknek, a kismamáknak és az időseknek. A dombon sétáltam fönt a prágai alkonyatban. A nap még kellemesen átmelegítette a hátamon a pulóvert, a völgyben a villanyok füzérei már kezdtek felpislákolni. A lombok alól térzene hallatszott. Fiatal párok jöttek, megálltak egy-egy táncra, nevetésük felhallatszott a fák közül. Hallgattam a zenét. A cseh fúvószene egész más mint a német. Lágy, hajló, ringató, emlékeket, érzelmeket idéző. Hallgattam a zenét, miközben egy fejkendős nagymama már jó negyedórája beszélt hozzám a pádon üldögélve és egyáltalán nem zavarta, hogy csak igennel és nemmel felelek. Miről beszélhetett? Unokáról, az öregségről, az elmúlásról és az unoka jövőjéről biztosan. A zene szállt. Felemelkedett a tornyok fölé, átsiklott a Moldva barokk hidjain, bebújt az Öváros rejtelmes sikátoraiba, ölelt és ringatott. Néztem az éledő lámpáit*» Béreket és rájöttem, hogy szerelmes vagyok. Beleszerettem a szabad Prágába- Háromszor találkoztunk. Háromszor elmentünk egymás mellett, és negyedszer mindketten kinyitottuk egymás titkos zárjait Igen, mind a ketten pontosan harmincévesek vagyunk. Szigethy András Utcakép modern vonalú keresztény templommal. — Segítek, várj egy kicsit. — Ezután hosszas magyarázkodás következik, amiből csak annyit értek, hogy újságíró vagyok ugyan, de mégsem vagyok az, merthogy az amatőr együtteseknél nem a;z a lényeg, kinek mi a foglalkozása. .. — Ezt megúsztak — mondja diplomáciai képviseletünk jókor közbelépő tagja. — Tudod, az újságírók nem utazhatnak csak úgy össze-vissza a világban. Node, jól vagytok? — Köszönjük, minden rendben. Csak ezt a hideget nem értjük. — Egy kicsit elhúzódott a tél Most pedig rendkívüli időjárás uralkodik itt. Alig vonult el a sirokkó. Ez persze nem mérvadó, itt órák alatt változik az időjárás. Alacsony termetű, fekete OSMiSät Í3i5. május IS,, vasárnap magasságban olyan épületso- rok, terek, a tengeröböl képe rajzolódik ki, ami igazolja több útleírás szerzőjét: Algír a világ egyik legszebb városa. Szépségét elsősorban fekvésének köszönheti. Domboldalra épült és házai vakítóan fehérek. Stílusuk ugyan elüt a földközi-tengeri francia városokétól, de egységesebb is azoknál, mert később és nagyjából egyszerre építették őket. A volt európaiak lakta városrész útjai szélesek, többségükben fásítottak. Keskeny város, ikervárosait is beleszámítva, körülbelül 15 kilométer hosszúságban terül el a Földközi-tenger partján, mélysége sehol sem haladja meg a hét kilométert. A napfényben vakító épületei mint egy amfiteátrum, úgy ölelik át a városközpontot, ahol új otthonunk, a Geneve szálló is van. Álmélkodásunkat az ebéd szakította félbe, s ha erről külön írok, annak az az oka, hogy ez volt az első találkozásunk a francia, illetve arab konyhával, ________, ___ A szatócsbolttól az áruházig ünnepi, jubileumi évforduló: 25 óv. Ennyi ideje annak, hogy a Heves megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi' Vállalat megalakult. Arra a kérdésre: hogyan működött az eltelt negyed század alatt, mindenki maga tud feleletet adni. Szinte naponta mérhette le a vállalat dolgozóinak tevékenységét a vásárlásai alkalmával. Ha udvarias kiszolgálással mindent meg tudott venni, amit akart, egészen másként vélekedett, mintha a keresett árut sehol sem találta. A vállal.at legjobb „ellenőrei”, munkájának legpontosabb értékelői maguk a vevők. De azért nem árt rövid vázlatot adni arról, honnan indultak, hová érkeztek 25 év alatt az élelmiszer kiskeresek. KEZDETBEN KÉT ÜZLET A hivatalos adatok szerint a vállalat megalapításának az időpontja 1950. május 5. De a még régebbi feljegyzések már tudatják, hogy egy évvel korábban is éledezett a szocialista kereskedelem megyénkben. A magva az a két bolt volt, ami akkor még a Nógrád megyei Népbolt Nemzeti Vállalathoz tartozott. Aztán következett az államosítás, létrejött a Gyöngyös és Környéké Kiskereskedelmi Vállalat. Éppen 37 üzletet foglalt magába, és az első évben 38 millió forintot könyvelhetett el bevételként. • Ettől kezdve tíz évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a vegyes kiskereskedelem sza- kosodjék. Az egriek az iparcikkekért lettek felelősek, a gyöngyösiek pedig az élelmiszerért, de most már az egész megyét átfogóan. Az már egy egészen különös körülmény, Imgv 1030-tól a múlt év végéig én 25 üzlettel van több a megyében. mint a szn’-' s dóskor. £s A szám azért jelentős tény,' mivel a forgalom ugyanakkor közel háromszorosára ugrott feL Mi következik ebből a két adatból? Hogy a vállalat dolgozóinak ugyancsak igyekezniük kellett a megsokszorozódott igényeket kielégíteniük a régi, szűkös kereteken belüL Nem valami könnyű ezt a rengeteg árut a közel kétszáz egy- és kétszemélyes boltocskákban eladni úgy, hogy a vevők se zsúfoltságra, se tumultusra, se türelmetlenségre ne panaszkodjanak. Egyszóval: nem rózsás helyzetben dolgoznak azok, akik a pult túlsó oldalán állna k. FOKOZOTT FIGYELEMMEL Ahhoz, hogy a 650 milliós évi forgalmat zökkenők nélkül tudják lebonyolítani, nem elég a ma már létező 11 korszerű ABC-áruház. Ezek az üzletek ugyan sokat segítettek, de szinte egyikről 6em lehet elmondani, hogy hiánytalanul megfelelnek a velük szemben támasztott elvárásoknak. Gondoljuk el, a lakótelepi új áruházak a nap egyes időszakában mennyire zsúfoltak. Jóval több pénztárt állítottak be ezekbe, mint amennyit a terv megjelölt eredetileg, de még így sem tudják elkerülni a sorbaállást. Hiába dolgoznak olykor boszorkányos gyorsasággal a pénztárosok. Akartak ezen már úgy is segíteni, hogy ismételten kínálták a házhoz szállítást. Jó lenne ez a megoldás a vevőnek is, de az üzlet dolgozóinak is, hiszen a csendesebb negyedórákban elkészíthetik a szállítandó csomagokat. Nem megy. Ügy, olyan mértékben sehogy sem, ahogy kívánatos lenne. Idegenkednek a vevők ettől a megoldástól? Pedig a régi világban eléggé elterjedt módja volt ez a bevásárlásnak. Még úgy is. hogy kis füzetecskébe jegyezték be a szállítandó árut a háziasszonyok és annak az alapján vitték ki azokat a tanulók. Bizalmi kérdés ez a módszer, hiszen a „látatlanban” megvett árunak kifogástalannak kell lennie ahhoz, hogy a megrendelő máskor is rászánja magát az ilyen vásárlásra. De a terjedését az is befolyásolja, hogy nem minden háztartásban kell egyszerre több száz forintos értéket megvenni. változtak az IGÉNYEK IS A múló idővel változtak a vásárlók is. Pontosan úgy, ahogy az életkörülményeik módosultak. Ma már az üzemi koszt mellett egészen más fajta árut visznek haza az élelmiszerboltokból, mint akár tizenöt évvel korábban. Ezért van jelentősége annak, hogy a boltokban elég félkész és mélyhűtött áru legyen. Ennek viszont előfeltétele az, hogy a hűtőkészülékek a rendelkezésre álljanak. Húsz évvel ezelőtt a vállalat egész területén egyetlen hűtőszekrényt lehetett találni. Ma már 400-ra nőtt a számuk és több mint fél millió liter a befogadóképességük. A különbség óriási. Egyben kifejezi a fejlődés irányát is. Amikor a háziasszonyok második műszakjának a megkönnyítéséről szólunk, akkor ezek a dolgok is idetartoznak. Az élelmiszer kiskereskedeU mi vállalat, de minden kereskedelmi cég munkája nem szűkíthető le csupán gazdasági tevékenységre. Nagyon sok múlik rajtuk, jó részben tőlük függ, milyen az emberek hangulata. Ha a bevásárláskor gyorsan és kényelmes körülmények között megvehettek mindent, egészen más a közérzetük, mint ellenkező esetben. Ért legjobban az eladóknak kellene tudniuk, hiszen döntő részük maga is nő. de ráadásul # .fiatalabb Jcoapeztályhoz tartozó is. Az, hogy nőpolitika és »Ifjúsági tör» vény, nekik kétszeresen érzékeny területük. AZ ELISMERÉS SEM HIÁNYZIK Mindig csak a bírálat, az akadékoskodó megjegyzés? Kérdezhetik a kiskereskedők. Látszólag nekik van igazuk. Talán azért, mert a kifogást mutató szavakat jobban megjegyzik az emberek. Pedig az elismeréssel sem fukarkodtak az illetékesek, ahogy a tények ezt bizonyítják. Magasabb kitüntetést közel hatyanan kaptak a vállalat dolgozói közül, ami nagyon szép szám. A kiváló dolgozó kitüntetések mennyisége pedig meghaladja a négyszázat. A jubileumi ünnepségen is megfelelő módon értékelték a legjobbak teljesítményét. A hatvani 3101. sz. ÁBC- áruház Kossuth brigádja a megyei pártbizottság kongresszusi oklevele mellett megkapta az Ágazat kiváló brigádja kitüntetést. A vállalat kiváló brigádja lett az egri, Lenin úti 1131. sz. ÁBC-áruház és a gyöngyösi, Fő téri édességbolt kollektívája. Tíz alapítótag kapott karórát, a húszéves munkaidő után 13-an aranygyűrűt: Maga a vállalat is gondoskodik a sokgyermekes anyák életkörülményeinek javításáról. Közvetve úgy is, hogy az óvodák és bölcsődék megépítéséhez odaadta a maga 270 ezer ; forintját. A szociális- és a munkakörülmények javítására tavaly már közel egymilliót fordítottak. Változtak tehát az idők, de változtak a kereskedelmi módszerek is. Ma már egyre inkább a vevő áll a kiskereskedelem középpontjában, nem pedig az elosztás. A kedves vevő, akik nélkül nincs kereskedelem, akinek a megelégedettségéért történik minden és történt minden az eltelt huszonöt év alatt is. Molnár Teseae Práyal tavasz
