Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

Ln kács György kilencven éve

A kilencven éve született Lukács György élete es műve a történelem tükreként vált izgalmassá és maradandó értékűvé. Ezért lehet és kell ezen az évfordulón is történelmi összefüggésekben szemügyre venni életművét. Amikor született, a legtöbben mozdítha- tatlanul szilárdnak vélhették a tőke világhatalmát és európai birodalmait, köztük az Osztrák—Magyar Monarchiát is. Ám mire a pesti bankár fia az új század első éveiben megkezdte filozófiai tanulmányait, szerte Európában válságjelek, mutatkoztak. Nőtt a társadalmi és nemzeti-nemzetiségi ellentétek feszültsége, százezrek, majd millióik szervezkedtek, változásért kiáltva.

Ez a helyzet, ez az igény határozta meg Lukács György pályakezdését öt is az a sokszínű, sokágú hazai mozgalom emelte, amely — Ady szavával: — „valószínű elő- futárja Magyarország megkésett, de most már nemsokáig halasztható, szociális átalakulásának”. Már a korai, az első világháború előtt kiadott munkáiban (A modern dráma fejlődésének története, A lélek és a formák, Esztétikai kultúra) is meghatározó tájékozódásának európai horizontja, a filozófia legújabb irányzataival kapcsolatot kereső és találó fogékonysága, _________

A polgári fikxsófiatörtené- szek mindenkor az örök általános emberi célok, elvont értékek idealista kategóriáiba gyömöszölik a nagy gondolkodókat A marxizmus— leninizmus ezzel szemben soha item veszti szem elől a filozófiai alkotás társadalmitörténelmi hátterét: azt a közeget, amelyben az osztályok és rétegek küzdelme a maga konkrétságában kibontakozik. Lukácsot csak erre ügyelve érthetjük és követhetjük.

így jutott es 1918—19-hez, gyakorlati forradalmárrá válásához. Egy volt azok közül, akiket a Magyar Tanácsköztársaság emelt a történelem színpadára, s akik az ellen- forradalom hazai győzelme után az osztályharc középeurópai frontjain, majd a

Szovjetunióban vállalták a

küzdelem folytatását. Elméleti kérdésekben tévedhetett a következő években-évtize- dekben. A legfontosabbra tekintve azonban útja egyenes, hűsége töretlen maradt: a magyar Kommün közoktatásügyi népbiztosa, a ^felvidéki hadjárat V. hadosztályának politikai biztosa — a neves filozófus — a húszas években a Kommunisták Magyarországi Pártjának fegyelmezett és önfeláldozó harcosa.

Az elméleti munka új korszaka 1933-tól számítható. Hitler pártjának hatalomra jutása után Lukács Berlinből a Szovjetunióba utazik. Itt dolgozza ki a dialektikus és történelmi materializmus ismeretelméletére épülő esztétikai kategóriarendszerét, a művészi visszatükrözés, a realizmus marxista elméletét. Ez teszi lehetővé Lukács György számára a német, az orosz és a magyar irodalom múltjának és kor- társ-jelenségeinek újszerű megvilágítását. Annak a Goethe-, Hölderlin-, Tolsztoj- és Thomas Mann-kép- nek a kialakítását, amely egyszerre volt tudományos teljesítmény és politikai- ideológiai tett: az antifasiszta erők egysegét erősítő hozzájárulás a szabadságukért

küzdő népek győzelméhez. Lukács könyvei — Az ifjú Hegel, A történelmi regény,

a Nietsche-tanulmányok és a realizmus problémáival foglalkozó írások — kivétel nélkül ezt a célt szolgálták.

Ugyanez a szándék vezette vissza Lukácsot a harmincas évek végén a magyar irodalom és történelem kérdéseihez. A Moszkvában megjelenő Üj Hang című folyóirat szerkesztő bizottságának tagjaként, majd a Kos- suth-rádió munkatársaként rendszeresen kapcsolódik a hazai szellemi élet jelenségeihez. (1945-ben kiadott kötete, az írástudók felelőssége ezeket a tanulmányokat tette hozzáférhetővé.) Elemezte Babits liberalizmusát, a Szép Szó folyóirat körének értékeit és gyengeségeit. Fő törekvése: az irodalmi-szellemi hagyomány, és a népi írói mozgalom demokratikus-plebejus vonulatának különválasztása egyes helytelen gondolati tendenciáktól.

A negyvenes évek tanulmánykötetei — az Irodalom és demokrácia, s az Űj magyar kultúráért — a népi demokrácia szellemi stratégiáját körvonalazták, nem tévedések nélkül, de mindig termékenyítő gazdasággal. Az ötvenes évek közepétől haláláig két úton közelített Marxnak: klasszikus életművéhez és módszeréhez, a marxizmus reneszánszát biztosító eredmények megalapozásához. Egyik útja az esztétika, a másik a valóság általános törvényszerűségei felé vezette. (Az előbbieket Az. esztétikum sajátossága című nagy mű fejezeteiben találjuk.)

Lukács György ezekben esztétikai gondolkodásának szintézisét adja: összefoglal- va, és az új jelenségek-össze- függések hatására meg is újítva, rugalmasabban fogalmazva realizmus-elméletét. Könyve középpontjába a legkülönbözőbb művészeti ágazatok valósághoz való viszonyát állítja. Ebből vezeti le, ehhez kapcsolja a mű veszi ábrázolás sajátosságát, műfaji és stiluskérdéaeit, tartalom és forma kölcsönhatásának dialektikáját. Az esztétikum sajátossága ezért —a korszerű marxista esztétika folytatásra ösztönző alapműve.

Az idős Lukács György az emberiség alapvető értékeit a múlt folytathatóságának és gyökeres megújíthatóságának hitét őrzi; az ember el- idegenedettségének történelmi feloldását, a szabadság birodalmába jutás lehetőségét Ígéri. Nem azonosítja ezt a lehetőséget a valósággal, de nem is vitatja, hogy ez a lehetőség a szocializmus mai valóságában, a Szovjetunió és a szocialista országok gyakorlatában teljesedik ki.

Lukács a hatvanas évek második felében visszatért ifjúságának kérdésfeltevéseihez. Etikát készült írni, de később módosította ezt a tervét. Felismerte, hogy az etika problémái marxista számára megoldhatatlanok a társadalmi lét objektív alapjainak feltárása nélkül. Ebből a vállalkozásból nőtt ki az Ontológia, amely a valóságot teremtő erőként vizsgálja a munkát, az embert pedig úgy fogja fel, mint a világ kérdéseire, a történelem kihívásaira választ adó lényt Lukács e művében olyan elméleti alapot teremtett amely befejezetlenül is jó lehetőségeket biztosít a korunk alapvető kérdéseivel szembesítő marxista—leninista filozófia továbbépítésére.

Gondolatait már nem foglalhatta össze, jelenre és jövőbe utaló megjegyzései, nyilatkozatai inkább az ember és a tudós példáját megújuló képességét, igazságszerető- és kimondó szenvedélyét mutatják. Lukács György hagyatékának legértékesebb része: a kritikai magatartás, s annak a lenini gondolatnak az alkalmazása, amely a teljes valóság, a bonyolultan összetett világ, a megállíthatatlan történelmi folyamat elemzéséből teremt a munkásmozgalom, a békevágyó és haladni akaró emberiség számára győzelmes stratégiát.

OEKST TAMÁS

Váci Mihály:

Gyalog szerettem volna jönni

Gyalog szerettem volna jönni a porral lépett füveken, mezítláb, hogy frissen erezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem.

Gyalog szerettem volna jönni, hogy éreztem: — a telt kalasz, elém borul, el nem eresztve, s lábam kérve kulcsolja át.

Gyalog szerettem volna jönni át a szorgalmas földeken, mindenkinek által kiáltni, mezsgyén átlépni, kezetrázni:

„Na- és a munka, hogy megyen'! ’ Gyalog menni az utcán végig, előre köszöngetni ottx Tornácokon üldögélni, mint régen, hogy mindenki arcomba nezzen, s mondják: — ^Semmit se változott!”

Én gyalog fogok hazamenni a porral lepett füveken, mezítláb, hogy sírva erezzem, ha felmelegszik a szülőföld pora, mikor megérkezem

öt esztendővel ezelőtt, tő éves korában halt meg tragikus hirtelenséggel Váci Mihály, Kossuth-díjas, kétszeres József Attila- díjas költőnk.

A a évek során többször is a kő- aelebe kerültem, talán, hogy erőt merítsek ezekből az alig-taláL kozásokból. Ö csak a nevemet, egyszeri hangomat ismeri és egy vásárlót ismer a temérdek közül. Anélkül, hogy a nevet-hangot-elsuhanó látványt egymáshoz társítaná.

Két évtizede annak, első regényemet akartam kézírásból lediktálni, s egy idősebb írót kérdeztem meg: nem ajánlhatna-e gépírónöt. Felcsillanva említette Molnár Mártát: sok író jár hozzá és kitűnően dolgozik. Hanem tudnom kell valamit. .. fel kell készülnöm... ha váratlanul éri az embert, megdermed, elnémul, vagy más módon, de mindenképpen rosszul viselkedik...

Molnár Márta igen szép fiatal lány volt, életszerető, életvágyó. Állásában kezdő, ezért kevés szabadság járt neki. Nyári szabadsága első napjában hajnalban Indult a Balatonhoz. Késve ért a pályaudvarra, a vonat már mozgott. Nem akart elmulasztani egyetlen órát sem, felugrott a lépcsőre. Visszaesett, a kerekek alá került. Mindkét lábát amputálni kellett. Tőből.

Amikor a történet izgalma elcsitult bennem, telefonáltam Molnár Mártának. Már harmadik éve gépelt a lakásán. Vállalná-e az én regényemet is? Derűs, energikus hang felelt: máskor örömmel, most azonban képtelen időt szakítani rá, egy hét múlva lesz az esküvője, tudom bizonyára, mennyi ilyenkor a tennivaló, a jövés-menés... Így mondta: a jövés-menés...

Miután, férje hozzá költözött, az aprócska garzonlakás alkalmatlannak bizonyult a diktálok fogadásara. Marta felhagyott a gépírással.

László Anna:

Lépések

De a munka az ő számára még fontosabb ... nélkülözhetetlen volt Társult valakivel, trafikot vezettek, felváltva. Kollégámtól hallattam ezt, a trafik címével együtt.

D

olgom akadt area egyezer, gondoltam, mengézem: hogyan boldogul Márta. A nap legforgalmasabb szakasza volt, a keskeny helyiségben sorba kellett állnom. Közben megfigyelhettem a részleteket. Pult faltól falig. A pult mögött jólöitözöfct, finoman kifestett fiatalasszony, magasított, friss frizurával. Alakja csak derékig látszik. Jobbra-balra, hátra fordul,- minden árut könnyedén elér. Hosszú ujjal feltűnően ügyesek, sebes mozgásúalt. Oly hibátlan, hogy mégsem lehet Molnár Márta Talán a váltótársa. Egyik vevő keresztnevén szólítja. Ö az, Márta.

A sorban állók között egy nagy darab, sportoló külsejű férfi türelmetlenkedik, megpróbál jogtalanul előzni. A trafikosnő szigorúan rászól. Egyik törzsvendég különleges szivart kér és rögtön hozzáteszi: — Elvehetem? Ugyanis az elrendezés a polcokon a legtisztábban ésszerű, 'Márta közvetlen közelében vannak a gyakran keresett áruk, s mariéi ritkább holmi, annál távolabb tőle, Eb

i

öngyújtót vásárolnék, oldalt hajol érte, halkan, de szisszen: belenyilallt a derekába. Mosolyog:

— Csak a fáradtságtól... Három gyerekem van, főznöm kell rájuk...

Összeszedem mftndan önfegyelmemet, hogy leplezzem a csodálkozást... 0 folytatja, egy lélegzetre:

— Hajnalban megfőztem, azóta

itt vagyok. És nekem mindkét lábam hiányaik.

Felkiáltok:

— Bámulata*

Különös pillánál Egyfelől « tragédia, a nj/omoréklét bevallása.

És válaszul rá a magasra csapó lelkesedés. Márta nem is sejti, hogy nekem nem most kellett tudomásul vennem... De talán, nem is baj, hogy így reagáltam... Gyerekeiről érdeklődöm. Két fiú, egy lány. Épek, szépek, egésaseadom! — felel éj oldalt kinyúl a különleges szivarért. Hangja barátságos, de igen. határozott, némi rendreutasítás is bujkál benne. Szó szerint és átvitt értelemben: kézben tartja a trafikját.

Én következem. Nem tudok parancsolni a szememnek: tekintetem kissé áthajlik a pulton...

Semmi sem látható. Csak egy gyűrhetetlen anyagú, vidám-mintás szoknya bő redói. Ügy < érzem: Márta minden lehetséges eszközzel titkolja fogyatékosságát.

Bevásárolok egy hónapra való cigarettát, a jó ízlésű kis dísztárgyak közül is válogatok magamnak, csakhogy húzzam az időt.

Szeretnék kapcsolódni Mártához.

A helyzet is alkalmatlan erre, váltig sűrű a forgalom, és ő sem kívánna megnyílni. Valószínűleg éppoly kevéssé foglalkozik most saját magával, mint az őrt álló katona a posztján, bűvész a közönsége előtt, vagy egy vezető egyéniség jelentékeny munkája közben.

M íg töprengve távolodom a

“ ■ trafiktól, egy összefoglaló mondat motoszkál a fejemben: tópése nincs, de fellépése van!

Majdnem tíz év telt el, mire megint arra jártam. Estefelé, egy .nemzetközi futballmeccs közvetítésének órájában. Az utca kihalt, a trafik üres. Márta elszámolásokkal dolgozik, w. adminisztrációt végzi. Éppoly ápolt, divatosan öltözött mint azelőtt. De arca a kor-oldotta vonásokkal: érettebb, Egész lénye lágyabb.

»'*'*■*»»«»ÄAAA*»*AAA»Ä».A*A».«»»*^*^^YVAWl¥»¥)VliVWriiVVVVVLn ,VVL'VV^".^~.rbVyyTf

U

j vevő jön, búcsúznom kell.

Hazamenet ismét Összegezni próbálok. Mártának helye van a világban. Számos egészségesnél biztosabb helye. És szívósabb gyökerei. Vajon ekkora erő honnan származhat? A növekvő ereje! Hiszen már nem is akarja eltitkolni ...

A napokban újra ő, ha nem is személyesen.;. Madarászék népes társaságot hívtak meg. Együtt voltunk már. csak egy Stefan Gusztáv nevű ismeretlen férfi hiányzott A háziasszony mentegette: segít a feleségének, mielőtt eljön, befejezik az esti tennivalókat. — A féleségét nem

hívtad? Madarászná elmondja, hogy Molnár Márta szabadsága első délelőttjén okvetlenül úszni akart a Balatonban..,

Fél tíz tájban érkezik Stefán Gusztáv. Jó arcú, derék termetű, negyvenes férfi. Mérnök, a realitások embere. A háziasszonynak ajándékcsomagot ad át: Márta küldi. Majd a társaság felé fordulva megjegyzi: felesége a három kisgyerektől képtelen elszabadulni.

Később, amikor már bemelegedett a beszélgetés és ittunk is egy keveset, a társaság egyik lázas szemű nőtagja nem állja tovább, megkérdezi a könnyű spiccben;

— Bocsásson meg, ugye még az előtt vette el?

Stefán Gusztáv rögtön felfogja a kérdést, higgadtan, válaszol:

— Nem, már az után —- majd

a sűrű hallgatást ő töri meg, ő folytatja. Valódi emberi nagysággal inkább csak az olvasmányaimban találkoztam addig... Míg meg nem ismertem Mártát... Tudom, most az jár a fejükben: a férfiak nem az emberi nagyságot szokták feleségül venni,.. (Márta szép is, vonzó... mondjuk így: szekszepiles... Megpróbáltuk, hogy ne vegyünk tudomást az.. . az árnyékokról. •.

Még vastagabb a csend, mint az imént Azt gondolom: lépése

nincs, de túllépett a sorsán ... Ez a férfi segítette...

Egyikünk sem képes íeran- ■** hangon kifejezni az érzéseit. A mogilletődött csend ellenszeréül bekapcsolja a magnót valaki. Két fiatal pár is van a társaságban — táncolni kezdenek. Stefán Gusztáv felkéri a háziasszonyt. Szemlátomást örül a banális tánclépéseknek. N m szereti sokáig viselni a különleges ember maszkját. Maszk — hogyne. Hiszen ők egyszerűen élnek, köznapiam

i