Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-13 / 86. szám
1! 5 ezer szervezett dolgozó számvetése Fejlődött a demokratizmus« erősödött a szakszervezetek szocialista Jellege Heves megyében is Interjú Dorkó Józseffel, az SZMT titkárával — Heves megye szervezett dolgozol is számvetést készítenek ezekben a napokban, hetekben a magyar szakszervezetek XXII. kongresszusa óta végzett munkáról, az eredményekről, és természetesen a fogyatékosságokról, valamint a tennivalókról is. Mindezek ismeretében mire lehetnek joggal büszkék megyénk munkásai, a bérből és a fizetésből élő dolgozók, a szakszervezetek tisztségviselői? — Mindenekelőtt arra, hogy Heves megye gazdasága az országos célkitűzésekkel összhangban, s a terveknek megfelelően fejlődött. A jó munka eredményeként Igen számottevően nőtt lakosságunk életszínvonala, javultak a munkakörülmények, a munkafeltételek is a megyében. Ugyancsak a hatékonyabban, szervezettebben végzett munka tette lehetővé a munkaidő további csökkenését is. Jelenleg a foglalkoztatottak 70, az ipari dolgozók 95 százaléka dolgozik már csökkentett munkaidőben. A központi bérintézkedések megyénkben 45 ezer dolgozót érintett igen kedvezően. Az átlagosnál is nagyobb mértékben növekedett a nehéz fizikai munkát végzők, a több műszakban dolgozó munkások bére. Azt hiszem okkal, és joggal mondhatom: szervezett dolgozóink fő részesei az említett sikereknek, eredményeknek. — Ezek a számok, tények egyben azt is bizonyítják, hogy megyénk szakszervezeti szervei is jól dolgoztak gazdasági, politikai célkitűzéseink megvalósításán. « — A szervezeti, a politikai munkában mérhetően javult szakszervezeteink érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenysége, a szocialista munkaverseny és brigádmozgalom szervezését, irányítását, segítését is — legutóbb a kongresszusi és a felszabadulási munkaversenyben születtek kimagasló eredmények — évről évre eredményesen végzik. Minden tekintetben nőtt a rangja, tekintélye a szak- szervezeti munkának. Az üzemi, a vállalati kollektívák jelenet és jövőjét érintő tervek, döntések kidolgozói és törvényre emelői között minden esetben ott voltak és vannak szakszervezeteink tisztségviselői, akik a dolgozók nevében mondanak véleményt, élnek jogaikkal. E harcosabb kiállásnak, érdek- képviseletnek is köszönhető, hogy üzemeink, vállalataink, intézményeink vezetői ma már minden szempontból partnernek tekintik a mozgalom tisztségviselőit, s egyre nagyobb gondot fordítanak a dolgozók szakmai, politikai képzésére, az élenjárók megkülönböztetett anyagi, erkölcsi megbecsülésére, a szociális, egészségügyi létesítmények fejlesztésére, a munkahelyi rend és fegyelem erősítésére, a dolgozók életkörülményeinek javítására. Egy konkrét példa a szemléletbeli változásra: pár évvel ezelőtt a gazdasági ve- vezetők egy része presztízs veszteségnek vette, amikor a szakszervezetek véleményezési jogukkal éltek. Ma viszont már természetes dolog, hogy a dolgozók képviselői elmondják véleményüket a vezetők munkájáról. Eredményeink közé tartozik, hogy erősödött szakszervezeteink pártirányítása, felbecsülhetetlen értékű segítséget kaptunk munkánkhoz a párt országos és megyei szerveitől is. Mindezek alapján úgy érezzük, hogy túlzás és szerénytelenség nélkül mondhatjuk: megyénk szakszervezeti szervei összességében eredményesen tettek eleget sokirányú, felelősségteljes feladataiknak. Tovább erősítették a munkáshatalmat, s megfelelően védték, képviselték a dolgozók érdekeit. A kollektív munka eredményeként fejlődött a demokratizmus, erősödött a szakszervezetek szocialista jellege Heves megyében is. — A taggyűléseken biztosan szóbakerülnek majd a gondok, a hiányosságok és a tennivalók is. — Minden jó ötletet, javaslatot, jóindulatú és igaz kritikát örömmel veszünk. Annál is inkább, mert valóban vannak fogyatékosságai is a szakszervezetek munkájának. Ahogyan a megyei pártértekezlet is megerősítette, és feladatként szabta meg: mindenekelőtt javítani kell a káder és a személyzeti munkát, még pedig úgy, hogy minden esetben maradéktalanul érvényre juttassuk a káderpolitikai elveket. Szorosabb kapcsolatra van szükség az Irányító és a munkahelyi szervezetek között, nagyobb figyelmet kell fordítanunk az eszmei, a politikai munka fokozására, többet kell tenni szervezettség, a fegyelem erősítéséért, az üzemi, a szocialista demokrácia szélesítéséért. Rendkívül fontos politikai feladat továbbá: növelni kell az alapszervezeti munka, a csoportértekezletek hatékonyságát, mert a dolgozók ezeken a fórumokon tudják elsősorban jogaikat közvetlenül érvényesíteni, ötleteiket, javaslataikat, kritikájukat elmondani. Igen fontos továbbá, hogy már a most sorra kerülő taggyűléseken megismertessük a szakszervezeti tagsággal pártunk XI. kongresz.- szusának határozatait, értő, lelkesítő szavakkal mozgósítsuk dolgozóinkat a párt politikájának végrehajtására, az országos, a megyei célkitűzések megvalósítására. — Hogyan alakul a választások menetrendje? — A SZOT határozatának értelmében áprilisban kezdődtek meg a bizalmiak és az alapszervek újraválasztása. Szeptember 15 és október 15-e között tartják a szakszervezetek megyei tanácsainak választásait, majd november 15-ig terjedő időszakban kerül sor a szakmai kongresszusra. A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa decemberben ül össze. Terveink szerint a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának újraválasztására szeptember második felében kerül sor. — Mint a SZOT vezetőinek közelmúltban tartott sajtótájékoztatójukon megtudtuk: több új vonása is lesz az idei választásoknak. — Igen. Mindenekelőtt arra törekszünk, hogy a vezető testületeket a legközvetlenebb módon, vagyis a taggyűléseken választják újjá. Olyan munkahelyeken, ahol a több műszak, a nagy létszám nrüatt nincs lehetőség a taggyűlés összehívására, ott két szakaszos választás lesz. Az első szakaszban bizalmi küldött- értekezleten történik a beszámolás és a jelölés, a második szakaszban pedig — a beszámoló értekezlet után egy napon belül — közvetlenül a munkahelyen szavaznak a dolgozók. Ahol a választás közvetlen módon nem megoldható, ott bizalmi küldött értekezleteken képviselik a munkásokat és az alkalmazottakat. A demokratizmus fejlődését bizonyítja továbbá, hogy a korábbi két harmados többséggel ellentétben a mostani választásokon a leadott szavazatok ötven százaléka plusz egy szavazat elég ahhoz, hogy megválasszanak valakit. A jelölő bizottságok a választás előtt egy nappal kezdik meg munkájukat és a szavazás előtt tíz nappal kötelesek nyilvánosan közzétenni javaslataikat. — Üzemeink, vállalataink, intézményeink többségében már munkához láttak a korábban megválasztott jelölő bizottságok. Munkájukkal kapcsolatosan miben látja a legfontosabb feladatúkat, követelményeket? — Rendkívül fontos, hogy ■valamennyi jelölt élvezze a nép, a dolgozók bizalmát. Olyanokat javasoljanak tisztségviselőknek, akik értik és érvényre is tudják juttatni a párt politikáját, a munkában, a magatartásban is példát mutatnak, meggyőződésből és bátor politikai kiállással képviselik majd a dolgozók érdekeit. Növelni kell a munkások, a nők, a fiatalok arányát a vezető testületekben. A szakszervezeti mozgalomban természetesen változatlanul szükség van a magasan képzett szakemberekre, a tisztségviselők többsége mégis a munkások közül kerüljenek ki. ök ismerik legjobban a dolgozók gondjait, problémáit, ők tudják leghatékonyabban érvényre juttatni jogaikat, s egyben mozgósítani is a tömegeket a gazdasági, a politikai feladatokra. Szerencsénkre Heves megyében is nagyon sok olyan szakmailag és politikailag is jól képzett munkás — közöttük nő és fiatal — dolgozik, aki élvezi társai bizalmát, érti a pártpolitikáját, studása, tehetsége alapján is méltó arra, hogy tisztséget vise1 jen a szakszervezeti vezetőségekben. — Köszönjük az interjút. Koós József A IV. ötéves terv I. Jó úton, jó irányban Kilenc hónap sincs már a hatvanból s befejeződik a negyedik ötéves terv végrehajtása. Átfogó mérlegelésre ugyan majd csak jövőre lehet vállalkozni, a reflektor- fény azonban már most megvilágíthat néhány jellemző tényezőt. Elsősorban azt, hogy a népgazdaság egésze és fő arányai tervszerűen fejlődtek, s a tervben meghatározott célok, valamint a tényleges gazdasági folyamatok között jobb az összhang, mint bármelyik korábbi tervidőszakban. Joggal állapította meg a párt Központi Bizottságának beszámolója a XI. kongresszuson: „... minden feltétele megvan annak, hogy a X. kongresszus által jóváhagyott gazdaságpolitikai célokat, a IV. ötéves terv előirányzatait elérjük. A IV. .ötéves tervünk négy évének eredményei kielégítőek.” Megváltozott teltételek 1970. október 3-án logadta el az országgyűlés a népgazdaság negyedik ötéves tervéről szóló törvényt. A reális célokat felsorakoztató program kemény munkát feltételezett, de azt nem vehette számításba, hogy váratlan világgazdasági folyamatok megváltoztatják a végrehajtás körülményeit. Ennek ellenére — s szocialista gazdaságunk erejének bizonyságaként — a nemzeti jövedelem ezekben az esztendőkben a hatvanas évek végénél gyorsabban, átlagosan 6,5 százalékkal nőtt, s várhatóan 3—■ 5 százalékkal több lesz, mint a tervezett Ugyancsak lényeges mozzanat, hogy az ipar termelése szintén meghaladja — várhatóan öt százalékkal — a számított növekedést. Míg a negyedik ötéves terv azt tűzte ki célul, hogy a termelés bővülésének 75—80 százalékát a termelékenység fedezze, 1970 és 1974 között a tényleges eredmény 96 százalékra emelkedett, azaz itt is tetemes a többlet. Szükséges szembenézés Terjedelmes lista tükrözné csak hűen, mi mindenben sikerült, sikerül elérni a negyedik ötéves tervben meghatározott célokat. így például: ahogy a terv előírta, az átlagot jóval meghaladó mértékben bővítette termelését, s új áruk sorát állítja elő a vegyipar, a számítottnál többet ad az élelmiszeripar, a mezőgazdaság. Hasonlóan a gépipar legtöbb területe és, a könnyűipar, a kiterjedt rekonstrukcióknak köszönhetően. E tagadhatatlan sikerek sem fedik el a gondokat, sőt, megkövetelik az azokkal való szembenézést. Annak ellenére ugyanis, hogy a népgazdaság egésze és fő arányai a tervezettnek megfelelően fejlődtek, voltak és vannak gondok a külkereskedelmi mérlegben, a beruházási tevékenységben éppúgy, mint a gépipar termékszerkezetének korszerűsítésében, az állóeszközök kihasználásában, a zöldség-, a cukorrépa-termelésben. Egykét, szabályt erősítő kivételtől eltekintve nem a célok bizonyultak hibásnak, hanem időnként és helyenként a végrehajtás lassúnak, következetlennek, a népgazdasági érdekekkel nem mindig egyezőnek. Ha egy tégla hiányzik Ha mindezek hatása megmaradna egy-egy vállalat, iparág keretein belül, akkor sem lehetne könnyen belenyugodni, hiszen a társadalmi erőforrások kamatoztatásáról van szó. Mivel azonban egy-egy terület elmaradása kisugárzik a többi munkájára is, nagy hibának bizonyulna a beletörődés. Főként azok részéről, akik tehetnek a változás, a több, a jobb érdekében. Egy-egy tégla hiánya veszélyeztetheti az egész építmény stabilitását. Téglából ugyan sok van — fölhalmozódtak a készletek, csökkent a kereslet —, de az építőanyag-ipar várhatóan nem teljesíti az ötévés tervét. Emiatt viszont importra kényszerülünk — idén a négymillió tonnás hazai termelés mellett Is 800 ezer tonna cement behozatala szükséges—, s ennek fedezetét valahonnét el kell venni! Hasonló a helyzet a cukorrépánál és a zöldségféléknél. A mezőgazdaság egésze a tervben szereplőnél gyorsabban fejlődött, de némely területe a számítottnál kisebb haladást mutathat fel. Utalásszerű példáink azt húzzák, alá, hogy a népgazdasági terv teljesítéséért a maga ferületén mindenki felelősséget visel. A jelenlegi középtávú népgazdasági programnak — a korábbiaknál még inkább ez volt a helyzet — gyenge pontja, hogy nem érvényesült szigorú következetességgel mindig és mindenben a társadalmi érdek. Indokoltan emelte ezt ki. s állította a teendők élére a párt XI. kongresszusa, mint fontos tapasztalatot a negyedik ötéves terv végrehajtásának eddigi szakaszából. Mészáros Ottó (FolytatjtuLJ Startra készen Még ebben a hónapban megkezdődnek az üzemi próbák a péti nagy kapacitású műtrágyagyár ammóniaüzemében. A fontos műtrágya-alapanyagból naponta ezer tonnát fog gyártani az új üzem. Képünkön: az utolsó ellenőrzéseket végzik az ammóniaüzem abszorberein. Az épülő gyáróriás távlati képe. (MTI-fotó: Jászai Csaba ielvetele — KS) Nyolcvaukelteu kezdték Véradónapok az Eqri Finomszerelvénygyárban Tizenegy évvel ezelőtt, 1964-ben mindössze nyoic- vank'tten iratkoztak fel a Berva dolgozói közül az önkéntes véradók listájára. Az elmúlt hét végén, az azóta tizenkettedik alkalommal megszervezett gyári véradónapokon 592-en vállalkoztak ellenszolgáltatás nélkül a gyógyító vér adására. A tüzetes orvosi vizsgálat után 574 önkéntes donortól vettek vért, összesen 186 litert. A mostani első véradók között olyanok voltak, akik — hatan — a tizenegy évvel ezelőtti listán is az élen szerepeltek. Mint mondták, annak idején a Berva önkéntes véradói mindössze harminc liter vért küldtek Eger és a megye kórházaiba. A tizenkettedik véradónapok résztvevői. a gyár szocialista brigádjai 156 literrel több „piros kincset” továbbítottak a beteg embertársaik gyógyítására. Különösen kiemelkedő mennyiségű vért adtak a Dobó Katica, a Táncsics, a Lenin, a Forgácsoló, a József Attila, a Kun Béla, a Pattantyús szocialista brigád, valamint a 15-ös üzem és a gyártmány fejlesztési főosztály kollektívájának tagjai. Az Egri Finomszerelvény- gyár dolgozói — köztük a gyári vöröskeresztes aktívák — ezzel az eredményükkel továbbra is a megye élenjáró véradói közé tartoznak. MÉgMiÉiL® 1975. április 13., vasárnap 4 i i
