Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-13 / 86. szám

Lesz-e átadás Galyatetőn ? Ötödik éve folyik a kor- «íerűsitési munka a gályá­iétól SZOT-üdülőben. Fel­fordulás. rumli, szemét, ké­nyelmetlenség jár ezzel együtt, amiből a beutaltak­nak szinte semmit sem sza­bad érzékelniük. Ezt a fé- lig-meddig fronthelyzetet az üdülő dolgozóinak kell át­vészelniük úgy, ahogy tud­ják. De a jóból is megárt a sok, hát még a rosszból? Mikor lesz ennek vége, mikor tér­het vissza a régi rend az éoületbe. a .házba”, ahogy az Itteniek emlegetik az üdü­lőt? ★ Nem valami szívderítő lát­vány most Galya. Kint is, bent is minden az építkezés kellemetlenségeit mutatja. A főí>ejárat lezárva, azon még dolgoznak, nyitottak helyet­te egy másik ajtót, de ez minden, csak nem hall, nem méltó környezel a vendég fogadására. Az épületben most már nem lehet teljesen kizárni a kőművesekkel, a festőkkel és mázolókkal, a szerelőkkel ; való találkozást, tehát a ven­dég valami hasonló érzést igyekezhet elfojtani magá­ban, mint amilyen elfogja az otthoni festés-nagytakarítás idején. Bizony, ez egyáltalán nem kellemes dolog. Óriási idegfeszültséget idéz eiő az itt dolgozókban, mert nekik úgy kell csinálniuk, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Tessék köny- nyedén mosolyogni, figyel­mesnek lenni, még akkor is, ha a felszolgálás közben malterosládában kell meg­botlania, a hulladékkupaco­kon átgázolnia és így to­vább. Bódy Lajos, az üdülő veze­tője most betegedett le. Ed­dig bírta, most már az ideg- feszültség győzött fölöt'e. Helyettese, Cseh Péter igyek­szik helytállni. Ezek között a ..frontállapotok” között ez egyáltalán nem könnyű. — Megtörtént már az új konyha átadása, a KÖJÁL az üzemeléséhez megadta az en­gedélyt — újságolta öröm­mel a vezető helyettese. — A következő turnusnak már az új konyhában főzünk. Jól halad a szállítórésznek a munkája is. Még hátra van az uszoda, de be kell feiezni a személyzeti szállószárny­nak a munkáit is. Marad aztán a mosoda felújítása és a parkosítás. — Mikorra várható, hogy a galyatetői SZOT-üdülő most már teljesen felújítva fogadja a vendégeket? — Napra pontosan nem tudom megmondani az idő­pontot, de úgy számítjuk, hogy június elején erre is sor kerül. Ehhez megvan­nak a lehetőségeink, mert a befejező munkák olyan jól haladnak. — A személyzet is teljes számban rendelkezésre áll majd erre az időpontra? — Körülbelül negyven em­bert kell felvennünk, ami elég sok gondot okoz. Bí­zunk abban, hogy jönnek majd a jelentkezők, ahogy már mostanában is egyre többen érdeklődnek állás fe­lől. ★ N Kezdte a Heves megyei Állami Építőipari Vállalat a felújítási munkákat. Aztán a SZOT-igazgatóság mask vállalkozót keresett és így jutottak el a Hevesi Épííő- ipari Szövetkezethez. — Régóta dolgozunk együtt különböző vállalatokkal — magyarázza a mátraházi SZOT-igazgatóság főkönyve­lője, Nemes Zoltán —, de mondhatom, a hevesi szövet­kezet a legjobbak közé tar­tozik. Megérdemlik a dicsé­retet és az elismerést. Nem azt mondom, hogy közben nem fordultak elő kisebb ne­hézségek, de mindig sikerült azokat rendeznünk a közös összefogás segítségével. A munkájuk ellen pedig sem­mi kifogásunk nem lehet. Jól és pontosan dolgoztak és dolgoznak, pedig eleinte ők is tartottak ettől a feladattól. — Mit jelent részleteiben az, hogy június elején ismét a régi teljességében üzemel a galyatetői üdülő? — Azt, hogy teljesen komplett lesz. Addigra el­készül az uszoda is, ha a parkosítás még Vnem is fe­jeződik be. Bár ezen is dol­goznak, dolgoztak eddig is. De hogy június elején fogad­ni tudjuk a vendégeket, ah­hoz az is kell, hogy néhány hétre teljesen leálljunk. Re­méljük, két turnus esik majd csak ki, és ezalatt a szállót teljesen rendbe tesszük. Fel­frissítjük azokat a részeket is, amelyek néhány évvel ezelőtt újultak meg, de azóta vagy a beutaltak, vagy a mi dolgozóink lakták, használ­ták, tehát ennek a nyomai már meglátszanak. ~ — Mi lesz a turistaétte­remmel, amely nagyon hi­ányzik már két éve? — Június elejére még a turistaéttermet nem tudjuk megnyitni. De valamivel ké­sőbb, várhatóan már július közepén, az átutazók is meg­pihenhetnek a turisaétte- remben és olthatják éhüket, szomjukat. ★ Nem terveznek a megnyi­tóra semmi nagyobb szabású ünnepséget. Hiszen nem a külsőség a fontos, hanem a tény. Ötödik évébe lépett a galyatetői üdülő felújítása, és ebben az évben be is fe­jeződik végre. Igaz, annak idején a megépítése, tehát a megteremtése a semmiből: ettől jóval kevesebb időbe tellett. De az is igaz, hogy akkor nem kellett az épít­kezéssel együtt vendégeket is fogadni a falak között. Nem is volt „olcsó mulat­ság” a korszerűsítés. Ha mindent egybeveszünk, nyu­godtan kiírhatjuk az ötven­millió forintot a költségek végösszegeként. 18.25; A vezeték két o da án Leninváros és Kalus, Tiszai Vegyikombinát és QJggággg; 1975. április 13., vasaruap szovjet Kohászati- és Vegyi Kombinát a színhelye ennek a riportműsomak. S az a 340 kilométeres távolság, amely a két várost elválasztja — de a közelmúltban megépült csővezeték révén össze is kö­ti. A televízió munkatársai — Vajek Jutka szerkesztő, Burza Árpád es Fodor Ba­lázs operatőr, Lődi György riporter — ott jártak mind­két helyszínen, amikor a távvezeték etilénnel való feltöltése megkezdődött. Ott voltak az olefinmű beindítá­sánál Leninvárosban, és 8 nappal később Kalusban, amikor az etilén a szovjet üzembe megérkezett. Szó esik a műsorban a fontos műanyagipari nyersanyag felhasználásának lehetőségei­ről és bemutatják azt is, mi­lyen előnyökkel jár a koope­ráció mindkét ország számá­ra. --------------- ___ A hhoz, hogy a galyatetői SZOT-üdülő a háromszáz vendégét fogadni tudja júni­us elején, a hevesi építőkön kívül még serénykedniük kell a péceli Faipari Szövet­kezet munkásainak, de a víz- és fűtésszerelésben is van mit csinálnia még a lu- dányhalászi Szerelőipari Kö­zös Vállalkozás szakgárdájá­nak. ★ Ha az ember elgondolja: öt év... Kinek jut majd ez az eszébe, amikor júniusban kedves figyelmességgel így fogadják Galyatetőn: — Érezze jól magát ná­lunk, jó pihenést kívánunk! Igaz, ez nem tartozik a beutaltakra, ök üdülni akar­nak. Reméljük,\ elképzelésük maradéktalanul teljesül is mindenben, és igazán emlé­kezetesen szép két hetet töl­tenek majd az ország egyik legszebb hegyvidéki üdülő­jében, Galyatetőn. G. Molnár Ferenc Ha a diáktanács a sarkára áll Látogatóban az egri József Attila Kollégiumban • •• Az egri József Attila Le­ánykollégium kétéves kiváló munkájával elnyerte az Ok­tatási Minisztérium és a KISZ-kb zászlóját és díszok­levelét. Az országban az idén mindössze négy intézet kap­ta meg ezt a jutalmat. A pá­lyázó diákoknak bizonyságot kellett tenniük arról, hogy élen járnak nemcsak a tanu­lásban, de a közösségi élet megszervezésében, a társadal­mi feladatok vállalásában is. Vajon hogyan valósították meg a nem kis célkitűzése­ket az egriek? Mit tettek az elmúlt esztendőkben a zász­lóért? ★ — Az az igazság, hogy nem tavalyelőtt kezdődött — mondja Somlai Györgyné igazgatónő, a lányok Erzsiké nénije. — Hiszen idestova 18 éve dolgozunk azért, hogy ne csak szállást és étkezést kí­náló diákotthon legyünk, ha­nem embert formáló, élő, ak­tív közösség. 1960-ban kap­tuk meg a kollégium címet. Azóta minden évben megün­A VIDEOTON-ban megkezdték a „Munkácsy-Color” típusú — hazai fejlesztésű — kétnor­más színes televíziók sorozatgyártását. Változatlanul tovább gyártják a szovjet alkatrészekből — a „Color-Star”-t is. Az idén a két típusból mintegy 8000 színes tv kerül üzletekbe, a székesfehérvári gyárból. • (MTI-fotó: Jászai Csaba) nepeljük ezt az évfordulót. A versenyt nyolc évvel ké­sőbb hirdették meg első íz­ben, örültünk a lehetőség­nek, hogy ismét bizonyítha­tunk. Nem volt könnyű a dolgunk, hiszen elég rosszak adottságaink: két intézmény, az Alpári Gyula szakközép- iskola és a Szilágyi Erzsébet Gimnázium 340 tanulója szo­rong a régi épület szűk, kor­szerűtlen szobáiban. Nincse­nek például megfelelő ta­nulóhelyiségeink, de még csak egy nagyobbacska ter­münk sem, ahol gyűléseket tarthatnánk... A kezdeti problémákon az segített át, hogy 1968-ra már erős, sta­bil nevelőtestület alakult ki, s a törzsgárdatagokra is szá­míthattunk. Hogy tulajdonképpen meny­nyivei tettünk többet 1973- ban és 74-ben, amikor el­nyertük a megyei első helye­zést, nem tudnám megmon­dani. Inkább úgy látjuk mi ezt, hogy beérett egy hosz- szú nevelési folyamat gyü­mölcse. ★ Az első emeleti szűk. hosz- szú folyosó végén kicsi, de nagyon hangulatos klubszo­bát rendeztek be a lányok. Gyakran tartanak itt kiscso­portos foglalkozásokat, vitá­kat, s néha szakköri foglal­kozásokat. Másodikos, har­madikos kollégistákkal arról beszélgetünk, hogyan is műkö­dik közösségük vezető szer­ve, a diáktanács. — A DT — mi így becéz­zük — csuda komoly dolog nálunk — jelenti ki roppant határozottan Fogarasi Éva, aki a Szilágyi gimnázium ta­nulója. — Eldönti — persze egy általunk elfogadott rend­szer szerint —, hogy tanul­mányi munkája és más vál­lalásai alapján ki érdemel több, ki kevesebb kimenőt. Megszervezi a ' társadalmi munkát, a kulturális progra­mokat, a sportversenyeket, hozzá lehet fordulni bármi­lyen csoportbeli, vagy egyéni problémával. De májusban, a választások idején meg i6 nézzük, hogy kik kerüljenek ilyen fontos posztra... 1 — Két példa, hogy lásd, mennyi mindent tehetnek — veszi át a szót Éva élénk te­kintetű barátnője és osztály­társa, Tóth Erika. — Régi vágyunk volt, hogy a koli- ban legyen egy büfé, ahová uzsonnázni. ezt-azt venni leszaladhatunk. Sokáig hú­zódott a dolog, mert félős volt, hogy ráfizetéses lesz a kis bolt. De az idén az ön- kormányzat a sarkára állt, vállalta a felelősséget, s mindenki örömére megszer­vezte a Filléres Büfét. Azért ez a neve, mert itt 10—20 fillérrel minden drágább. hogy legyen egy kis bevéte­lünk. Vagy itt a másik ügy. Mig a vezetőség be nem osztotta, hogy melyik háló mikor fűt a fürdőszobában, nem volt lehetőségünk min­dig meleg vízben mosakodni. Most már ez is megoldódott. — Persze a kilenctagú ta­nács nem máról holnapra vált ilyen határozottá — folytatja Bokros Mária, a je- lerílegi kollégiumi titkár, alá tagja a KISZ-kb-nak is. — Arról sem szabad megfeled­kezni, hogy hiába lenne minden erőfeszítésünk, ha nem támaszkodhatnánk a kiscsoportokra és a tanter­mi közösségekre, amelyek­ben az utóbbi két esztendő­ben rendkívüli élénk és egy­re önállóbb munka folyt. Ma már ott tartunk, hogy a lá­nyok állandóan jönnek ötle­teikkel : „Kiírom az ajtóra, hogy hétfőnként korrepetá­lok — festettem egy plakátot a víllanytakarékosságról — rendeznék egy vitát a múlt­kori filmről”. A vezetőség­nek szinte csak rá kell bic­centenie és ellenőrizni, hogy rendben van-e. ★ Beszélgetés közben a diá­kok körülvezelnek birodal­mukon. Végigsétálunk a hosz- szú folyosón, benézünk a hálókba is. Egyikben tánclé­péseket gyakorolnak, másik­ban kézimunkáznak, a har­madikban működik egy fod­rászbrigád. Néhol a kacagás majd szétrobbantja a falakat. Tóth Gizella éppen haza­utazásra csomagol, de a busz­indulásig még van idő egy­két szóra. — Mit tettünk a zászlóért? Próbáltunk jobban tanulni, szerveztünk felszabadulási ki­állítást, rendeztünk minden­féle kulturális versenyt...— szedegeti össze kissé bizony­talanul. — De nem, szóval ezt nem pont a zászló elnye­réséért vállaltuk. Inkább a magunk örömére, egymás szórakoztatására, okulására szerveztük, akár táncmulat­ságot, vagy politikai vita­kört. Azt hiszem, mindenkép­pen így dolgoztunk volna Természetesen a jutalomnak nagyon örülünk, valahogy még jobban összeforrasztott ben­nünket, hogy a munkánkat máshol is elismerik. ★ Búcsúzom a kollégistáktól, lefelé kísérnek a hűvös bolt­ívek alatt. A lépcsőforduló­ban egy vitrin, benne egy lo­bogó. A régi, a 15 évvel ezelőtt kapott. — Rövidesen ide állítjuk az újat is — mondja Bokroe Marcsi. — Reméljük, sokáig nálunk marad! Németi Zsuzsa M). A sovány, de fürge Szer- jézsa körül állandóan egész csapat gyerek, jóbarát ke­ringett. Tudnivágyó, kitartó gyerek volt, aki szomjúhozta a tudást. Tanítói meg voltak elégedve vele, példaképül ál­lították mások elé. S milyen nagy kedvvel szerepelt az öntevékeny csoportok műso­rában, amely nemzeti tánca­inkat adta elöl Már az isko­lában aktívan bekapcsolódott a társadalmi munkába. Ko­rán belépett a Komszomolba, sejt titkárnak választották, tagja volt a Komszomol járá­si bizottságának. Amikor el­végezte a tízosztályos isko­lát, Ordzsonikidzébe küld­ték tanacsi-pártiskolara. Nagyszerű szervező, szónoki tehetség volt. 1938-ban Saergej felöltötte a katonai egyenruhát. Részt vett a finn hadjáratban, azt írta, hogy kitüntették ezért, de hogy mivel, nem tudom, mert attól kezdve egyetlen­egyszer sem járt otthon. Elő­ször a Krímben teljesített szolgálatot, majd ismét har­colni indult. A frontról azt írta, hogy amint szétzúzzuk Hitler hor­dáit, visszatér a békés élet­be. Az volt a szándéka, hogy P. JN. tíarannyikov : Nevek as emlékműn a civil életet nősüléssel kez­di. De nőtlenként halt meg, amikor elérte Budapestet. Testvéri üdvözlettel: Vlagyimir Temirov.” „Szívélyes üdvözletemet küldöm Önnek a Kaukázus magas hegycsúcsairól, szalam önnek, a nagy orosz nép kép­viselőjének. Itt küldök önnek egy új- ságkívágást a Szurh-Digora című helyi járási lapból. Fe­leségem véletlenül megőrizte. Szerjózsa a fronton is élén­ken érdeklődött falubelije éle­te iránt, és ez az új ságkívá­gás is ezt tanúsítja. „Kedves falubelijeim, fo­gadjátok egy frontharcos gár­dista üdvözletét. Immár több mint 3 éve a haza dicsőséges védelmezőinek soraiban har­colok édes hazánk becsületé­ért és szabadságáért. A német banditákkal vívott harcok­ban többször megsebesültem, de orvosaink úgy ápolnak, mint édes testvérüket, új erőt öntöttek belem. Dokument-írás A kormány a Vörös Csillag érdemrenddel tüntetett ki en­gem és a Harci érdemekért éremmel. Méltó leszek népünk bizalmára. Kedves földijeim, végezzé­tek el sikeresen határidőre és minden szemveszteség nélkül a kalászosok aratását, telje­sítsétek az állami beszolgál­tatásokat. Szergej Temiriw gárdakapitány.” U. i. Milyen volt Szergej külseje? Magasabb volt az át­lagnál, vállas, vaskos. Való­saggal vasgyúró. A vele egy- korúak közül kitűnt szívóssá­gával és erős akaratával. Barna haj, fekete szemek. Kaukázusi! Kiálló pofacsontú világos arcán alig észrevehető szeplők. Ezek, az emberek szerint, megnyerő külsőt köl­csönöztek neki, nyomban megszűnt az ember félénksé­ge, amelyet Szergej fivérem zord külseje első látásra oko­zott benne. Kellemes basz. szus hangja volt, szavai ha­tározottan csengték.” ★ Temirov Szergej Georgiáé, vies gárdakapitány, a 108. gárda lövész hadosztály lö­vészzászlóaljának első segéd­tisztje a Budapest felszaba­dításáért folyó harcokban esett el és először a zugligeti Virányosban a Zalai és a Kiss Áron utca keresztező­désénél temették el. Később a Gellérthegy«* több más névvel együtt jelent a felirat: „Temirov Sz. G. g.kapi- tény.” EGY IGAZI KAUKÁZUSI FÉRFI. A Felszabadulási Em­lékművön ez áll: Prokopenko L D. főhad­nagy. A Magyarország szabadsá. gáért és függetlenségéért el­esett hősök között két olyan Prokopenko nevű tiszt is van, akik mind a ketten Ivánok és mind a ketten Danyilovicsok. (Folytatjuk^ A f í

Next

/
Thumbnails
Contents