Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

Az „egyszerű” kongresszus Bányaüzemet evsnsk ü’ncsesbáeyáa r 'AZ ÚJSÁGÍRÓK, külhon­ban, belföldön egyaránt, ki nemes célért, ki éppen hogy nem azért, de szívesen csip­pentenek hangzatos címeket, hatásvadász jelzőket cikkeik fölé, vagy egyébként köz­helyszerű, bár attól még igaz is lehet megállapításaik elé. Így hát megbocsátható, hogy jómagam sem hagyom ki­használatlanul a lehetőséget, amikor egy beszélgetés köz­ben feltett kérdésre, misze­rint hogyan tudnám tömören jellemezni a párt nemrégen lezajlott kongresszusát, az „egyszerű” jelzőt teszem jel­lemzéséül a kommunisták és az ország végső soron is kö­zös nagy tanácskozása elé. Mert amennyire igaz, hogy e jelző unos-untalan való oda- biggyesztése — mint azt az immáron népszerűvé vált fel­szólalás méltatlankodva is említette — a munkás, a dol­gozó szó elé sokkal inkább lehet a lebecsülés jelzője is, annyira igaz: ami egyszerű, az lehet nagyszerű is. Sőt: az igazán nagyszerű dolgok rendszerint igen egyszerűek, természetesen, ha már tudjuk és értjük nagyszerűségük lé­nyegét. A nyugati sajtó, amely, ha nem is megkülönböztetett fi­gyelemmel — a Brezsnyev- felszólalásra még ez megfo­galmazás is érvényes persze —, de nagyon is élénk odafi­gyeléssel kommentálta és kommentálja ma is még kongresszusunkat. Itt és most természetesen nem a nyugati testvérpártok lapjaira gon­dolok. Az a kínos-keserves kutatása a magyar párt bél­és külpolitikának, esetleges változásainak a lelkes re­ménykedéstől, hogy lesz ilyen változás, a keserű ráismeré- sig, hogy semmiféle változás, az élet követelte, normális, a fejlődéssel együtt járó válto­záson kívül nem várható, ez egyszerre megmosolyogtató és persze megérthető is. A ma­gyar közmondás, arról a bi­zonyos makkról való álmo- dásról itt is teljes jogú ha­sonlat és éppen olyan találó a nemzetközi politikára, mint a köznapi élet gyakorlatára. „ELSŐ PILLANTÁSRA alig történt változás a ma­gyarországi politikai irány­vonalban ... Csak huzamo­sabb idő múlva mondható meg, vajon hatnak-e és meny­nyire hatnak a pártpolitikai kiigazítások. (Nem változá­sok! A Szerk.), a gyakorlat­ban” — így a Frankfurter Allgemeine Zeitung. „Ma­gyarország kommunista mér­cével mérve nyugodt, virág­zó, emberi és jóindulatú” — így az UPI amerikai hírügy­nökség, amely a kétségtele­nül lojális hangját egy pejo­ratívnak szánt jelzővel igye­kezett diszkriminálni,, neveze­tesen, hogy „kommunista mércével”. Egyébként nem is olyan rossz mérce ez. Olyany- nyira nem, hogy kommunis­ta mércével, a mi kommunis­ta mércénkkel mérve, mi ma­gunk kissé óvatosabban is fogalmaznánk és fogalma­zunk is. „A gazdasági téren jóváha­gyott dokumentumok — jegy­zi meg a francia kispolgári közvéleménynek szánva a Reuter — az ortodoxiához va­ló visszatérést, a központi tervező és ellenőrző szervek megerősítését irányozzák elő” — majd később, néhány nap múlva: „.. .a kongresszus nem hozott alapvető radikalizáló- dást.” Nem idézek tovább. Bőven és árnyaltan lehetne idézni még a legszélsőségesebb la­pokból a mérsékelt hangú 1 avass a Mátrában is A gyors felmelegedés ha­tására rohamosan előre tört a tavasz a Mátrában. A he­gyek lábánál tavaszi díszbe öltöztek a fák, a bokrok. Négy-ötszáz méter magassá­gig már kibontották rügyei­ket a bükkfák, a nyárfák, a hársak és a füzek­Teljes díszben pompáznak az erdei gyümölcsfák is. Vi­rágba borultak a vadkörte'- fák és a vadcseresznyefák, a somvirágok sárga szirmai messzire látszanak. A hegyeik alján sokféle színben pom­páznak a vadvirágok. sajtó- és hírügynökségi orgá­numokig, amelyek véleménye végül is valahol abban a kö­zös hangban és megállapítás­ban csomósodik: a kongresz- szus után nem lesz változás a politikában Magyarorszá­gon. A magyar párt járja to­vább a maga, internaciona­lista útját. A szenzációverés hangja elült már a kongresz- szus derekán, az újságírók mind lejjebb csavarták azt a lámpát, amelynek fényében a jelzőknél is jelzőbb jelzőket próbáltak keresni, sőt né­hány nyugati sajtóorgánum valamiféle szokványos mun­kaértekezletté is megpróbál­ta szürkíteni a XI. kongresz- szust. Természetesen ezt sem le­hetett! Ez az „egyszerű” kongresz- szus, ez az egyszerűen kong­resszus, tanácskozás, számve­tés, mégis csak negyedmillió kommunista hozzászólásában is formálódott, akik volta­képpen milliók hangját fo­galmazták meg a taggyűlése­ken; ez az egyszerűen a Szervezeti Szabályzatban elő­írt, s immáron most már öt­évenként megtartandó kölcsö­nös beszámolása a párttag­ságnak, valahogyan mégis­csak jeles ünnepe a pártnak. És ünnepe, odafigyelésre késztető, érthető ünnepe az egész magyar dolgozó nép­nek. Mégiscsak évek munká­járól volt szó és mégiscsak majd az ezredfordulóig ter­jedő perspektívát rajzoltak fel a kongresszuson és ezen belül egy ötéves munkakere­tet, mint közvetlen feladatot. Ez a kongresszus mégiscsak tízmillió magyar ember nyil­vános részvételével zajlott le, úgyhogy valóságos és orszá­gos méretű pártiskola volt ez, nem éppen lebecsülendő elő­adókkal, konzultánsokkal — egy olyan szemináriuma az országnak, amelyen minden­ki szívesen vett részt és szí­vesen tanult is. NÉHÁNY héttel ezelőtt e lap hasábjain, a kongresszu­si előkészületek lázas mun­kájáról szólva egy furcsa pa­radoxont kockáztattam meg. Hol van olyan párt, osztály a kapitalista társadalomban, amely hatalmának fenntartá­sa érdekében egy soron kö­vetkező kongresszusa jelsza­vának, mottójának azt vá­lasztaná: marad a politikája, nem hoz semmi újat, semmi mást? Egy ilyen párt ott azonnal megbukna, lévén a folytonosság, a folyamatos­ság konzerválása egyben mindannak a rossznak, amit eladdigi uralma alatt meg­szabta társadalma életét. Kénytelen hát újat, mindig újat és mást ígérni elvi tala­ján, bízva, hogy mindig és ta­lán megint elhiszik: most végre hoz valami újat. A MAGYAR párt, a ma­gyar munkásosztály azt ígér­te a kongresszus előtt, kissé leegyszerűsítve a dolgot: min­den marad a régiben. A ré­givel. A régi jóval. S ezzel újból elnyerte, illetve to­vább őrizte a nép tiszteletét és szeretetét. Ebben volt nagyszerű ez az egyszerű kongresszus. Ezért nem nyúj­tott szenzációt a nyugati saj­tónak, s ezért nyújtott bőven témát a szocialista országok lapjainak, olvasóinak. Néha a legjobb szenzáció, ha nincs szenzáció. Egyszerű­en csak szabad, alkotó mun­ka van. Gyurkó Géza ’ A Fejér megyei Bauxitbá­nyák Vállalat Rákhegy—II. bányaüzemét a tervezett ha­táridő előtt fél évvel átad­ták rendeltetésének. A mély- művelésű bánya több mint 600 millió forintba került. Mér az idén 480 ezer tonna kitűnő minőségű ércet kül­denek felszínre a legna­gyobbrészt gépekkel dolgozó bányászok. Képünkön fent: korszerű biztosító tárnokát ál­lítanak fel a bányászok. Májusra felújítják az épületet Idegenforgalmi udvar nyílik Eger belvárosában Eger új színfolttal ► gazda­godik. Régi elképzelés válik valósággá. Döntés született, miszerint a történelmi bel­városban, a Széchenyi utcá­ban, az egykori érseki gaz­dasági udvart átalakítják és helyén fokozatosan repre­zentatív idegenforgalmi ud­vart alakítanak ki. A tágas udvarral ölelkező épületek felújítását az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség és Eger Város Tanácsának irányításával az Egri Ingat­lankezelő Közvetítő és La­kásberuházó Vállalat már megkezdte. Az állványerdő mögött nemcsak az épület külső homlokzatát és belső részét varázsolják újjá, ha­nem új tetőszerkezetet is húznak a műemlék falakra. Mint Bágyi Imrétől, a me­gyei tanács kereskedelmi osztályának vezetőjétől meg­tudtuk, a négy és fél millió forintos költséggel végzett rekonstrukciót május végére befejezik. A felújított épü­letekben különböző üzlethe­lyiségeket, körülötte pedig parkkal díszített sétálóudvart alakítanak ki. Ezzel párhuzamosan hozzá­látnak az épület alatt levő barokk pince felújításához is, ahol majd a nagy hírű egri szőlő és borkultúra emlékeit bemutató múzeumot rendez­nek be az Eger—Gyöngyös vidéki Pincegazdaság és az egri Dobó István Vármúze­um közreműködésével. A most kialakítandó ide­genforgalmi udvarban egye­lőre csak átmenetileg kap­nak helyet az üzletek. A távlati elképzelések szerint 1980-ig viszont úgy rendezik be a boltokat, hogy különle­ges divat-, ajándék- és ru­házati cikkek bemutatására, árusítására is nyíljon lehető­ség. Ezzel a megyeszékhely jelentős üzletnegyeddel bő­vül, amely remélhetőleg Eger „Váci utcája” lesz... (—túsz) Föld alatti csillerendező vágánysor. (MTI Fotcn Jászai.) Kiutazóink védelmében Érdekes kiállítás nyílt meg tegnap délután Egerben, a Fegyveres Erők Klubjában. A tárlat, amelyet a Heves megyei Rendőr-főkapitány­ság rendezett, a nyugati or­szágokba látogató magyar turisták . érdekeit tartva szem előtt, azokra a sajnos gyakran előforduló jelensé­gekre hívja fel a figyelmet, amelyeket jobb elkerülni. Találkozunk példákkal, hogy egy egyszerű szívességkérós miként eredményezhet kém­históriát, és általában a „vendéglátók” Nyugaton mi­lyen eszközökkel környéke­zik meg a kiutazókat. A ki­állítás április 12-ig tart nyitva­Mindaz, ami harminc év­vel ezelőtt történt, sőt az azt követő évek eseményei is — ma már történelem. Szerep­lői, hétköznapi hősei azon­ban még sokan itt élnek kö­zöttünk. Emlékeikben még ott él a múlt — minden mai eredményt, előbbre lépést ösz­tönösen azzal hasonlítanak össze —, de legnagyobb él­ményük: a felszabadulás, a földosztás és a szövetkezés buktatókon át is eredmé­nyekhez vezető első lépései... ★ — Bizony keserves, hosszú története van annak Hevesen is, amíg a föld azoké lett, akik megművelik — mondta emlékeibe mélyedve idősebb Gábor József, a Rákóczi Tsz nyugdíjasa, amikor Hevesen, a Bródy Sándor utca 31. szám alatti öreg házában a múltról és a jelenről, gyer­mekei és az egész jövő ge­neráció lehetőségeiről be­szélgettünk. Mert az már igaz: Góbor Józsi bácsit na­gyon is érdekli a jövő ala­kulása, hiszen kilenc gyer­meket nevelt fel feleségével együtt, s már unokáinak szá­ma is énpen kilenc. — Mire emlékszik legin­kább a gyermekévekből? — Mire? Mindenre. De legjobban arra, hogy már hétéves koromban el kellett szegődnöm szolgagyereknek. Az apámnak, de a nagy­apámnak sem volt földje. Cselédemberek voltak. Kom- menciós cselédek, meg nap­számosok. — Mit jelentett kommen- ciósnak lenni?. A kommenciótól a szövetkezetig (I.) Cselédekből - új gazdák... — Egész évre felfogadott cseléd, cselédlakással. De en­nek fejében a gazdánál kel­lett dolgoznia minden csa­ládtagnak, ha az igényt tar­tott rá. A kommenciós bért, a kommenciót negyedéven­ként adták ki természetben, egy kis fertálypénzzel, ami a legszükségesebb gúnyára, ruházatra s egyéb olyan do­logra, amit pénzért adtak, szinte azonnal elment. Egy kommenció —• amit csak a családos férfiak kaptak egy esztendei munkájukért — Í7 mázsa búzából, 3 mázsa ár­pából és egy hold kommen­ciós földből állott. A nők és a gyermekek, ha egész évben dolgoztak is, csak félkom- menciósak voltak, de föld nem járt hozzá. Azt csak a családfő kapta. Mindebből persze alig lehetett megélni. És örökös volt a létbizony­talanság: bármikor felmond­hatott a gazda, s a cseléd mehetett családostól másik cselédlakásba. vagy béres­házba. Mert saját lakásra a magunkféle gondolni sem mert... Góbor József még jól bír­ja magát, s a nyugdíja mel­lett minden este kijár a Szal­ma-tanyára, hogy vigyázzon a szövetkezet értékeire. Itt dolgozik a közös gaz­daság egy másik alapító tag­ja, Kolozsvári András bácsi is, aki régi hivatást űz: ló­ápoló. — Szeretem a lovakat — mondja —, mielőtt ide, erre a tanyára kerültem, azelőtt is lovakat ápoltam, a Csere­pesen. A fizetéssel is elége­dett vagyok, hiszen átlago­san megközelíti a havi há­romezret. Ezen felül jön a háztáji, meg a feleségem is dolgozik, amikor a gyerekek­től mehet. Három lányom és három fiam van, de már a legkisebb is 15 éves. Elég szépen haladunk a hat gye­rek mellett, mióta a szövet­kezetben dolgozom. Már má­sodszor vettem házat, s végre olyanban lakunk, amelyik­ben elférünk kényelmesen... — András bácsi em.lék- szik-e még a közvetlen 45 utáni időkre? — A földosztás nagy ese­mény volt 1945 tavaszán! Az apám egy holdat kapott, s én két hold kishaszonbérlet- hez jutottam. Ekkor még nőt­len voltam, csak 1946-ban nősültem. Jobbnak ugyan jobb lett a helyzetünk, rrát úgy megélhetés szempontjá­ból, de azért ebből a kis föld­ből nemigen éltünk volna meg. — Az volt a legnagyobb baj, hogy nem volt gazdasá­gi felszerelésünk, se lovunk, se ökrünk. Maruzsi Pista bá­csi jött be Császról a két ök­rével ősszel megszántani, s ő vetette be búzával az egé­szet, nyáron aztán magunk arattuk le, s Maruzsi vitte - egyenest a cséplőgéphez. Lett vagy két kocsi terményem, olyan tizennégy, tizenöt má­zsa, meg a szaimaja, ame­lyikkel a kemencét fűtöttük. — Mennyi maradt a ter­mésből a‘ családnak? — Hát nem sok Három­négy mázsa ráment a fuvar­ra, a szántásra, vetésre. Az­tán két mázsa körül kellett az adóba. Úgyhogy a mol­nárhoz alig nyolc mázsát vittem őrletni, s az meg a felét elvette őrletési díj fe­jében. Így aztán jutott is, ma­radt is. Ázért mondom, hogy ebből bizony nemigen élt volna meg a család... — Mivel pótolták ezt a csekélyke jövedelmet? I — Inkább fordítva volt: ez volt a pótlék. Pesten dolgoz­tunk mink hárman az apám­mal, a nagyobbik öcsémmel együtt építkezésen 1946-tól negyvenkilenc október 26-ig, amíg a Petőfi csoport meg nem alakult. Nagyon viszon­tagságos volt az eljárás is még akkor. Nem volt ám utazási kedvezmény, meg munkásszálló, étkezési lehe tőség. Vittünk itthonról szá­razlebbencset, krumplit, egy kis zsírozót és esténként főz­tünk magunknak, ahogy tud­tunk. Egy hónapban legfel­jebb egyszer utaztunk haza. Nekem az volt a szerencsém, hogy a feleségem is tudott munkát vállalni, mert már akkor is velünk lakott az ő egyik nőtestvére, mint azóta is, s ő vigyázott a gyerekek­re, meg ellátta a ház körüli munkát. Aztán egyik alka­lommal, ez már negyvenki­lenc nyarán volt, azt mond­ta a feleségem: „Hallod-e. apja, azt beszélik, hogy a csoport igen szép jövedelmet hozott mindenkinek. Mosl alakult egy nagyobb csoport, abba még többen beléphet­nek. Hagyd ott azt a Pestet, a koncsorgást. Próbáld meg itthon te is. Mégha egyszer eszünk is naponta, akkor is jobb lesz. Itthon leszel ve­lünk. ..” — Rágondoltam a keserves utazgatásokra, meg hát ne­kem sem volt az jó, mint fiatal házasnak, hogy egy hó­napban csak egyszer vagyok egy-két napig a családdal. Csupa ismerős, egykori nap­számos cimbora hívott: gye­re, Andris, közénk... Faludi Sándor Következik: Göröngyös úton indultak.. 1925. április a, szer4%

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents