Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-09 / 82. szám

Heves ^negyei kezdeményezés Nevelési központ — közelről Ä magyar nyelv hete Egerben A z elmúlt években szá­mos új iskola és kul­túrotthon épült megyénkben. Az elképzeléseket elsősorban a mennyiségi követelmények szabták meg, s így nem adó­dott lehetőség a jövővel is számoló minőségi fejlesztés­re. Ma már ez alapvető kö­vetelmény, mert a napjaink­ban épülő oktatási, közmű­velődési és sportlétesítménye­ket unokáink is használják majd. Az elmúlt évek során — erre a jogos igényre alapoz­va — többen keresték a ki­utat, próbáltak perspektivi­kus terveket készíteni. ötletekkel jelentkeztek me­gyénk pedagógusai és építé­szei is, felhasználva helyi is­mereteiket Bógyi Kálmán, a megyei tanács művelődésügyi osztályának terv- és beruhá­zási főelőadója — együttmű­ködve Veress Zoltánnal, a megyei tanácsi tervező vál­lalat főmérnökével — alko- tóan tovább fejlesztette, sző­kébb pátriánk sajátos viszo­nyaira is alkalmazta az épí­tészek tapasztalatait. Kidol­gozták annak a nevelési köz­pontnak a részletes tanulmá­nyát amelyet elsősorban a 2—2500 lakosú községekben építhetnek fel, hasznosíthat­nak eredményesein. Valójában egy olyan intén- ményoaopart ez, amely egy­aránt segíti az oktatást a közművelődést és a sportot vasad* mindhárom feladat­kört saolgálja, egyesítve az iskola, a művelődési otthon és a sporttelep előnyeit Hi­vatása az, hogy a település kulturális centrum legyen, éppen ezért célszerű a köz­pontban elhelyezni. Az épü­letegyüttes ismeretterjesztő es szabad idős övezetekre oszlik. Az előbbiben sorakoz­nak az osztály-, a szaktanter­mek, itt van a könyvtár is, Az alsó tagozatosok megha­tározott helyen tanulnak, az ötödiktől nyolcadik osztályos diákok, valamint a lakosság a szaktantermeket használja. Ezekből négyet terveztek: a nyelvit; a magyar nyelv és irodalom, valamint az orosz nyelv, a természettudomá­nyit; a fizika, a kémia, a bio­lógia és a matematika, a mű­vészetit, a rajz, az ének-zene, es as általánost. a történelem 20.00 Párizs augusztusban Magyarul beszélő francia filmvígjáték, 16 éven felüli­eknek. Az 1965-ben készült film egy párizsi fiatalember nyárt kalandjait meséli el. Csakhogy ez a fiatalember nős, családapa. S a kaland sem éppen legális. Henry Plantin nyaralni küldi bájos feleségét és gyermekeit, mi­közben maga áldozatot vál­lalva Párizsban marad. A családjától megvált Henry- nek ugyan eleinte sok gondot okoz a mosogatás, a tiszta ru­ha, de mindjárt könnyebben vészeli át a kánikulai napo­kat az aszfaltrengetegben, mi­helyt megismerkedik Part­tal, a felettébb csinos, szőke manekennel. Akivel nem is olyan elviselhetetlen Párizs, augusztusban... A film főszerepeit Chou,- reau Etchika és Charles Az- navour játssza. QMßMiM *•«*. aprít I* t, és a földrajz oktatására. Mindegyikhez Jól felszerelt szertárak csatlakoznak. A népművelők délutánon- ^ ként nagyszerűen hasz­nosíthatják ezeket a helyisé­geket, segítve ezzel a felnőt­tek szakmai továbbképzését, otthont adva a tanfolyamok­nak, ismeretterjesztő előadá­soknak, az egyes szakkörök­nek. A tanulók közelebb ke­rülnek a könyvtárhoz, hiszen itt is tarthatnak számukra órákat, megtanulhatják a ké­zi könyvek szakszerű forga­tását, eligazodhatnak a lexi­konok útvesztőiben, A sza­bad idős övezetben találhatók a klubok, a műhelyek, itt kap helyet a napközi otthon és a nagyterem is, A létesít­mény központi, közösségi te­re az előcsarnok, amelyet aulának, iskolai tévé-terem­nek, mozlhelyiségnek hasz­nálhatnak, rendezhetnek ki­állításokat, táncos programo­kat is. Itt tarthatják a tor­naórákat, hiszen a színpad­dal egybeépített, a zuhanyo­zóval, öltözőkkel kiegészí­tett nagyterem sportcélokra is alkalmas, s így egyaránt segíti a testedzési és a köz­művelődési eélokat, S még egy lényeges dolog: ez az. épületegyüttes lehetővé teszi az egységes vezetést, az ösz- saeh angolt tevékenységet, amely végső sarun a közös érdeket szolgálja. 1/ öztudomású, hogy kőz- . ségeink nemigen bő­velkednek forintban, s a fan­táziának legtöbbször határt szab a pénztárca. Ebben a Heves megyei kezdeménye­zésben az is vonzó, hogy az intézménytípus megvalósít­ható több lépcsős menetben is. Kevesebb pénzt kell adni, ha már kész az alsó tagoza­tosok viszonylag korszerű, négytantermes iskolája. Ha egy faluban egymástól távol eső helyeken, külön-külön építenének iskolát, művelő­dési házat és sporttelepet, akkor sokkalta többet fizet­nének, mintha összesítenék az erőket. Kedvező hír az is, hogy a szakemberek kidolgozzák a nagyobb községekben is hasz­nosítható terveket. Eddig sok helyről kaptak kedvező véleményt, s az is tény, hogy már érdeklődők is jelentkeztek. Remélhetően nevelési központ épül majd Besenyőtelken, s ezt szeret­né’'- kialakítani Szí halmon is. |k] &xn állítjuk, hogy ez a kezdeményezés az egyedül üdvözítő, az egyet­len járható út, mégis érde­mes felfigyelni rá, mert szá­mol a jövővel, az elkövetke­ző évtizedek fejlődésével. (pécsi) Művelődéspolitikai bizottság alakult a Hazafias Népfront elnöksége mellett A „braziT — tulajdonkép­pen abasári illetőségű gyön­gyösi munkás: Misi Béla, az Egyesült Izzó szerszámüze­mének csoportvezetője. A pipishegyi gyár és a Mátra alji község mostanában leg- irigyeltebb embereinek egyi­ke. Az, aki nemrégiben át­repülte úgyszólván a fél vi­lágot, akkora utat tett meg, hogy másnak bizonyára egy életre elegendő lenne. Mint a tréfásan ráragasz­tott jelzőből is következtet­ni tehet: Misi Béla néhány hete Braziliában járt, ahol csaknem teljes hónapot töl­tött. No, persze, nem vala­miféle őserdei vadászként — hanem „csak” a Sao Pau- ló-t magyar kiállítás szerény szereplőjeként, a „Tungs- ram-kiilönítményben”- A be­mutatón való részvételét azonban legalább olyan ér­dekesnek, feledhetetlennek tartja, mintha valahol az Amazonas mentén cserké­szett volnaí S már, hogyisne! Hiszen a magyar ipar bemutatkozását élénk érdeklődés, szép siker kísérte. Megtekintette maga A „brazil” az államelnök is, s a nagy ország legtávolabbi részeiből ugyanúgy érkeztek látoga­tók, mint a kiállítás metro­polisából. — Az Izzó részben hagyo­mányos termékeit, másrészt pedig újabb gyártmányait, közöttük a Gyöngyösön ké­szített ampullagyártó gépet, ampulla-elöcsomagoló és -szignáló berendezést, illetve vákuumszivattyúkat vitte a közönség, a szakemberek elé —. mesélte a napokban ugyanabban az üzemirodá- ban, ahol a főmérnöke an­nak idején felcsillantotta előtte a ritka lehetőség re­ményét. — Egyiket-másikat, például amelyiknek még az „őse” születésénél jómagam is bábáskodtam, működés közben is bemutattuk, ami csak fokozta az idegenek kí­váncsiságát. Üzletkötésről ugyan nem tudok, de ahogy a tekintetekből kiolvastam: minden bizonnyal sor kerül rá... A TIT Heves megyei Szer­vezetének magyar nyelvi szakosztálya a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola nyelvé­szeti tanszéke, a Népújság Szerkesztősége és a Hámán Kató Megyei Űttörőház ren­dezésében kerül sor a magyar nyelv hetének egri program­jára. Kedden délelőtt megala­kult Egerben' a Hazafias Népfront megyei elnöksége mellett működő művelődés- politikai bizottság, amelynek elnöke dr. Nagy Andor főis­kolai docens, titkára pedig Huppán Béla lett. A bizott­ság előtt álló feladatokat Póli Jenő megyei titkár kör­vonalazta, míg a három fő munkaterület kérdéseivel, részletes gondjaival dr. Nagy Andor ismertette meg a me­gye különböző városaiból, községeiből meghívott társa­dalmi aktívákat Igazi, nagy élménynek tartja a kiállítást — s ter­mészetesen minden mást, ami hozzá kapcsolódott. Az elővárosaival együtt már hatmilliósnak mondott Sao Pauló modern építészetét, szédítő felhőkarcolóit, a vá­ros színpompás forgatagát. Páratlan emlék számára Santos, a világon legna­gyobbnak tartott kávékikötö, aztán a brazil tengerpart, meg az egykori főváros, Rio de Janeiro. A híres karne­vál, amely egyébként —• a nyárral együtt ■ — éppen ak­koriban búcsúzott, de a han­gulatából még az ország más részein is érződött. — Bekukkantottunk egy picit Madridba is, még az út elején — mesélte —, így egy rövid városnézésre itt is volt alkalmunk. Azonban az egészben az volt a legjobb, amikor újból a Ferihegyen voltunk, s a repülőtéren is­mét megláttam a családomat. Ekkora távolság, ilyen szé­dítő utazás után ennél na­gyobb szerencse, öröm ugyanis aligha várhatott volna rám... (—ni) Április 15-én délután négy órakor — az egri TIT-klub- ban — dr. Bakos József, a nyelvtudományok kandidátu­sa, a főiskola tanszékvezető tanára tárt előadást a felsza­badulás utáni nyelvhasznála­tunk alakulásáról, fejlődésé­ről. Április 16-án délután négy órakor — a Népújság klub­Érdemes szót ejtenünk az új szakbizottság néhány idei programpontjáról. Oktatás területén az úgynevezett „nyitott” iskolák eddigi mű­ködésének tapasztalatait gyűjtik össze a Hazafias Népfront munkatársai, tekin­tettel arra, hogy .megyénk­ben már több ilyen intéz­mény létesült. Mások az egy esztendeje hozott közműve­lődési határozat érvényesü­lésének Heves megyei hely­zetét vizsgálják meg. S lesz­nek a bizottságnak olyan tag­jai, akik a honismereti, hely- történeti gyűjtőmunka kérdé­seivel foglalkozóknak nyúj­tanak szakmai, módszertani segítséget, valamint arra tö­rekszenek, hogy a krónika­írás valóban mozgalommá szélesedjék megyénkben. Nem új keletű dolog az Iz­zó gyöngyösi gyárában, hogy az üzemrészek dolgozói szer­vezett színházlátogatásokon vesznek részt Budapesten. A színházi járattal —- a vállalat által bérelt autóbusszal —- ed­dig azonban többnyire a gyöngyösi, vagy a Gyöngyös közelében lakó dolgozók utaz­hattak a fővárosba egy-egy érdekesebb darab megtekin­tésére. A távolabbról bejáró dolgozók az éjszakai közle­kedési nehézségek miatt nem élhettek a vállalat adta ked­vezménnyel. A helyzet az el­múlt hónapokban megválto­zott: az Izzó gyöngyösi gyára saját autóbuszt vásárolt. Ez­termében — vitát rendeznek a sajtó nyelvhasználatáról A sajtó nyelvhasználata az in­formációelmélet és a kom­munikációvizsgálat tanulsá­gainak tükrében címmel dr. Bakos József mond vitaindí­tót. Ezután hozzászólások kö­vetkeznek. Gyurkó Géza kor- referátumának címe: Nyelvi kérdések a szerkesztőség munkájában, Dr. Raisz Rózsa arról beszél, hogy miként hat a sajtó a nyelvhasználat­ra. A falusi olvasók és a saj­tó nyelvének összefüggéseit Fekete Péter elemzi. A hír­anyag nyelvi formájáról ad tájékoztatót dr. Chikán Zol­tánná. A hirdetések megfo­galmazását vizsgálja Dobóné dr. Berencsi Margit. A sajtó és a helyesírás kapcsolatara utal dr. Pásztor Emil. Április 21-én —a Hámán Kató Megyei Űttörőhásban dr. Grétsy László, a nyelvtu­dományok kandidátusa vil­lantja fel anyanyelvűnk játé­kos lehetőségeit. Dr. Chikán Zoltánná főiskolai docens nyelvrokonainkat, a finneket mutatja be az érdeklődők­nek. Előadása után a Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Irodalmi színpada és énekka­ra ad műsort Április 15-től május 5-ig tart nyitva az egri főiskolán — az a kiállítás, amelynek anyagát a nyelvrokonaink életével, művészetével, irodal­mával kapcsolatos alkotások­ból állították össze. zel lehetővé vált, hogy a gyár­tól messzebbre lakó munká­sokat a színház irtán haza­szállítsák a községekbe, míg a bérelt autóbusszal a gyön­gyösieket vigyék havonta egy alkalommal színházba. A gyár dolgozói, a mun­kásbérletek tulajdonosai így eddig a Részeg éjszaka, va­lamint a Nyaralók című da­rabot tekintették meg, A kedvezményes vállalati szín­házlátogatási akció iránt máris többen érdeklődtek, mint az előző években össze­sen. Az üzemi közönségszer­vezők ezért a jövőben több színházzal is felveszik a kap­csolatot. átkeléskor a vállán. Aztán súlyosan megsebesült, soká­ig volt süket, és néma. Ké­sőbb a lábén sebesült meg, majd számtalan repeszszi- lámk érte testét. Az ötödik sebesülése a mellén, halá­los volt. Tatjána Ivanova Taranyec”. A két szibériai: Grigorij Ivanovics Bagno és Vasai- lij Jakovi évi os’ Korjakin a 316-os lövész hadosztály­ban szolgált, amely részt vett Budapest felszabadítá­sában. Bagno, az 1073-as ezred századparancsnoka volt. Mind a ketten Buda­pesten estek el és itt te­mették el őket. Bagno 1945. január 6-án, Korjakin ja­nuár 15-én. Nem tudom, hogy mint földiek ismer­ték-e egymást. A Gellérthegyi Felszaba­dulási Emlékművön a nevük nincs messze egymástól: Bagno G. I. f. hadnagy Karjakin V. J. f. hadnagy Valamennyi dokumentum szerint a második név máso­dik betűje nem „a”, hanem ,.o . 7. A PARANCSROK 19 ÉVES VOLT. Az, aki a háborúban, ahogy mondani szokták, az események sűrűjében volt, átélte a visszavonulás min­den keservét, harc árán tört ki a bekerítés gyűrűjéből, vagy olyan nagy iramban üldözte a visszavonuló ellen­séget, hogy közben ideje sem volt aludni ( Folytatjuk^ P. N. Barannyikov: Nevek as emlékműn Dokument-írás „Diktáfásra írom ezt a S. Apa nem volt magas növé­sű, de széles váillú ember volt. Haja sötétszőke, szeme sötétbarna. Tekintete egye­nes, nyílt, fürkésző. Ha me­rőn nézett az emberre, az il­lető rendszerint zavarba jött, lesütötte szemét Nem egy­szer láttáim, hogy amikor apa berendelte magához va­lamelyik vétkes beosztottját, először nyugodtan kikérdez­te a történtekről, de az ille­tő máris lesütötte szemét, és őszintén bevallotta tettét. Ugyanígy bánt a- gyermekei­vel is. Egy ujjal sem nyúlt soha senkihez, de hazudni so­ha sem tudtunk volna neki. Akkurátus, mindennel törő­dő ember volt, »ilyennekne­velt bennünket is. Sokszor elámultunk, amikor az őszi latyakban hazajött és a csiz­máján egy szem sár sem volt. Egyenes ember volt, de nem valami gyengéd. Gyak­ran mondogatta, hogy nem szeret senkinek sem hízeleg­ni. Apa szörnyen utálta a taipnyalókat. S ez nem nagy- zolás, hanem a színtiszta igazság. Sem táncolni, sem énekel­ni nem tudott, de nagysze­rű humora volt. Legfonto­sabb vonása mégis a figyel­messég, az emberség. Parf- jonovo faluban egyszer a bíróság igazságtalanul elko­bozta az egyik egyéni pa­raszt lovát, tehenét, mala­cát. egyszóval egész kis va- Smal. Apa már régebbről ismerte a szegény paraszt szüleit, meg őt magát is. Le­li tazott Pasrfjanovóha, kivett egy hét fizetetten szabadsá­got és helyrehozta az igaz­ságtalanságot Apánkat bátor, sőt vak­merő embernek ismertük. Amikor a hitelszövetkezetet vezette, gyakran kellett nagy summa pénzt kihoznia & vá­rosból a faluba. Volt egy pisztolya, de a kocsis is fel volt fegyverkezve, A polgár- háború után a banditák még sokáig garázdálkodtak Szibé­riában. Egyszer három lovas bandita rontott ki az erdő­ből. Az összetűzést természe­tesen el lehetett volna ke­rülni. De apám rá- akart ijeszteni a rablókra. Elővette a csomagból a városban vá­sárolt hosszú szalámirudat, annak a kasnak a tetejére helyezte, amelyben ültek, s rákiabált a banditákra: „Ha közelebb mertek, jönni gaz­emberek, mindnyájatokat le­kaszállak a géppuskával!” A banditák az alkonyt szür­kületben nem tudták kiven­ni, mi az, ami a szánból rá­juk mered, s eltűntek, Kobaikovóban egyszer apa bevetette magát az örvény­lő vízbe, hogy megmentsen egy gyereket, holott, mi­előtt odahívták volna, egy tucat férfi nem mert be­ugrani az örvénylő folyó­ba...” MINTHA NAP SÜTNE. „Ó. milyen nehéz, milyen keserű emlék egy ilyen vesz­teség. Előttem eleven ké­pekként peregnek a Grisa Bagnóval való első talál­kozásaim napjai. Búcsúz ko­dás a frontba indulás előtt, búcsúzom tőle, a 'világ leg­jobb emberétől, aki szá­momra a legdrágább 1 volt. Milyen kedves emlékek, s milyen fájó még mindig a seb... 1941. július 23-án közkatonaként indult a frontra. Harminchétben ismerked­tem meg Grisával. őszintén szerettük, becsültük egy­mást. összeházasodtunk. Ab­ban az időben a Kraszno- jarszk-vidéki bolohesinói érebánya-telepen laktunk. Lelkiismeretes dolgozó volt, mind a ketten a bányában dolgoztunk, nagyon nehéz munka volt. A férjem olyan volt számomra, hogy bár alig öt évet éltünk együtt, mégsem tudom őt soha el­felejteni, ma is hiányzik nekem. Szófukar ember volt, de szeretni nagyon tudort, írjon Alejszkba, most ott lakom. Atekszandra Szergejevna Bagno”, tevelet. Csatolom Grigorij Ivanovics Bagno édestest­vérének címét.' Alekszand- ra Szergejevna sajnos nem tud írni, de ha érdekli, ké­rem, vegye figyelembe, hogy ő azok közé tartozik, aküc- re Nyekraszov szavai ille­nek: „Ha megy, mintha nap sütne, ha néz. rubelt aján­dékoz!” Tisztelettel- Glafira Izmujova . „Bátyámról csak azt ír­hatom, amiről tudomásom van. Szegényparaszti csa­ládban született. A család nagy; tizenkét tagú. Ö a nyolcadik gyerek. Grisa már fiatal korában munkaszere­tő, tudnivágyó fiú volt A szovjethatalom évei alatt közösen segítettünk neki, hogy megszerezze a közép­iskolai végzettséget. A kol­lektivizáláskor belépett a kolhozba, de harmincötben üzemanyag-kezelő lett a szovhozban. Két év múlva Száraiéba utazott az ércbá­nyába. Ott nősült meg. Gye­rekük nem volt Munkahe­lyén szerették, tisztelték. Ért jól tudom. A háborúban többször megsebesült.- A Dunán való Otthonról — autóbusszal Színházi járat az Izzó dolgozóiunk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents