Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-30 / 100. szám
Számvetés a magyar-szovjet irodalmi kapcsolatokról Oobozy |mre nyilatkozata Üjabb, jelentős állomáshoz érkezett közös munkájában, a magyar és a szovjet író- szövetség: a napokban Budapesten együttes ülésen tanácskozott a két intézmény titkársága. A közös munka új formájáról, s a magyar— szovjet irodalmi és szövetségi kapcsolatok általános kérdéseiről Dobozy Imre Kossuth-díjas író, a Magyar Írók Szövetségének főtitkára tájékoztatta az MTI munkatársát. — A magyar és a szovjet írószövetség közti kapcsolat lassan három évtizedes lesz. A sokoldalú együttműködés-------------------------------\------t alán legfontosabb alkotó eleme a két irodalom klasz- szikus és élő műveinek kölcsönös átültetése és kiadása, az irodalmak fokozatos, mélyebb megismerése. Ez rendkívül fontos, mert egyik vagy másik irodalomról, népről legtöbbet a művek mondanak, a társadalom belső életét belőlük ismerhetik, meg igazán. Ebből következik, hogy a szovjet irodalom magyarországi kiadását folytatni kívánjuk a jövőben is, de a mennyiségi munka most már — úgy látszik — nem elég: a művek átültetésével, s a fordító-utánpótlással kapMosogatni csak Nyngaton lehet? Meditáció egy kiállítás ürügyén .A terveket megszerezték, s az összekötő annak rendje és módja' szerint, a megbeszélt helyen, a megbeszélt jelszó alkalmazásával, esetleg lövöldözve átvette az ügynöktől. ..” Hálásabb, olvasmányosabb lett volna talán ilyen bekezdéssel indítani a cikket, azonban a körülmények másként alakultak. A kémhistóriák zömmel beköltöztek a tv-mű- sorba, különösen azok, amelyek nem az élet, hanem a szerzők produkáltak. Állam- biztonsági szerveink igen hatásos munkájának köszönhető, hogy ma már egyre kevesebb szenzációval szolgálhat a sajtó. .És nemcsak a „hivatásosok” érdeme ez, hanem az egyszerű állampolgároké is, akik nem hajlandók megszédülni, lépre menni, akik Nyugatra utazván, mindössze világot akarnak látni, megismerni más népek életét, kultúráját. « ■ ■ ■ Zömmé) ez a jellemző a kiutazó túristákra, s ha most rrtfegis téma kerekedett, az az elenyésző számban, de nem jelentéktelen minőségben tapasztalható jelenségek miatt történt. Kárt okozni népünknek, szocialista társadalmunknak nemcsak „fényképezéssel és tervek megszerzésével” lehet, s ezt odakint egyesek nagyon jól tudják! Erről szólt az a kiállítás, amely a Belügyminisztérium rendezésében a megyénkben vándorolt ezzel a címmel: „A kiutazóink védelmében” Kezdjük az úgynevezett hátsó gondolattal... Akadnak, akik az útlevelet kiváltva a hazautazás gondolatával egyáltalán nem foglalkoznak, vagy akik távolról sem kíváncsiak a nagyvilágra, hanem engedve a kapzsiság ördögének, sok mindent elkövetnek, hogy alaposan bevásárolhassanak. Ez utóbbival kapcsolatban kissé elgondolkodtató tapasztalatok születtek. Ahhoz, hogy például öt kombinéval többet hozhassanak haza, jól szituált feleségek a kinn tartózkodásra szánt idő nagy részét mint konyhalányok, vagy mosónők töltik el, tehát olyan munkát vállalnak, amilyet itthon mereven, mélységesen felháborodva utasítanának vissza. Vagy mások, férfiak, vállalnak utcaseprést is —, akik itthon visszavonhatatlanul lenézik e tevékenységet. .. A szépséghiba már ott kezdődik, amikor áthidalnak egy fontos rendelkezést: külföldön munkát csak engedéllyel lehet vállalni. Ha ők „nem tudják”, tudják ezt jól a kintiek, akik sajátos módszereikkel ügyesen meg is zsarolják őket. E zsarolásból ártatlannak tűnő szívességkérés születik, például el kell hozni egy levelet valakinek. .. ■ ■ ■ ■ Ügyesen környékezik meg a szolgálati úton lévőket is. A partner hangsúlyozza a békés egymás mellett élés 1975, április 30, szerda gondolatát, politikai témák nem érdeklik — csupán gazdaságiak! A lerészegítés eszköz a rózsaszín hangulat megteremtésével ahhoz, hogy bizalmába férkőzzenek valakinek. Esetenként még ajándékkal is tovább melegítik a „jó kapcsolatot”, s akkor nem könnyű megállni a fecsegést, Ezek a barátok nem estek a fejükre, kis dolgokból is tudnak következtetni a maguk számára. Van, aki tulajdonképpen nem is gondolt arra, hogy kint maradjon, de nem is sejti, milyen energiát fektetnek Nyugatön az „agy-rablásra”. Ez elsősorban a diplomásokra vonatkozik. A megkörnyékezés számtalan módját használják fel „érdekükben”, s van, aki meginog. Különösen azok, akik már itthon is nagyszerűen kerestek, de hát esetleg éppen jachtjuk nincs... A valóság elferdítése lenne, ha azt mondanánk, hogy némelyek nem találják meg a számításukat. Jól élnek. S mégis, amikor összeakadnak valamelyik kiutazónkkal, ömlik belőlük a panasz. Nem az anyagiak miatt, hanem amit elveszítettek: az emberi légkört, amit csak a szülőföldön érezhetnek. Három pohár bor után már elsírják magukat: csak főttmentnek tekintik őket, hiába a pozíció. De ezek közül kerülnek ki a csábítók is, a jó szándékú nagybácsik—nagynénik szerepében. S aki a kintmara- dottak közül később mégis hazatér, még egyszer nem kívánkozik már vissza. Az igazsághoz azonban hozzátartozik, hogy a legtöbb kintma radó olyan fiatal, aki idehaza nem szeretett dolgozni, diplomás például az elmúlt esztendőben — legalábbis Heves megyéből — nem maradt kint. Ausztria és Olaszország még befogadja a disszidense- ket, a többi ország azonban már fázik tőlük... ■ ■ ■ ■ A fenti szituációk főszereplői szem előtt vannak. A kinti sajtó ismeri őket, dolgaikat szellőzteti, és következtetéseket igyekszik levonni hazánkról, társadalmunkról, általá- nősítő ruhába öltöztetve dolgozóinkat. Nem veszélytelen ez, még akkor sem, ha — ismételjük — csak egy elenyésző rétegről van szó. A nyuga ti kormányok mossák kezei, két, hiszen nem ők szervezik a provokációkat, de — elnézik, nem akadályozzák meg ezeket. Így hát védekezni kell, határozottan, a várható körülmények ismeretében. Az útlevélben a számos tudnivaló között az is szerepel, hogy az állampolgárok az őket ért sérelmek miatt hova fordulj a- nak, milyen védelem illeti meg őket, csak — el kell olvasni. .. ■ ■ ■ ■ A kiállítás mindezekről szépen beszélt, s reméljük, hogy hatásosan is. Önmagunkról van szó, arról a nem véletlen tekintélyről, amelyet társadalmunk az eltelt harminc esztendő alatt kivívott magának a világon, s ame lyet ellenségeink nem szívesen vesznek tudomásul. italai Gábor eeolatban is, valamint a két szövetség egymás közti tevékenységében olyan új igények merülnek fgl, amelyekkel korábban még nem kellett számolnunk. Például — ami az irodalmakat, illetve átültetésüket illeti — egyre világosabban látszik, hogy apadóban van a fordítói gárda, amely színvonalas tolmácsolásban tárta a magyar olvasók elé az orosz, majd a szovjet irodalom értékeit. ' Az író6zövetségi kapcsolatok említett új formájáról szólva az írószövetség főtitkára többek között a következőket mondotta: — A közös titkársági ülés létrejötte vitathatatlanul nagy jelentőségű, mert már az irodalmat érintő alapproblémáknál, a fordításoknál is kitűnik, hogy . együtt is kell gondolkodnunk; egy csaknem 30 esztendős, mindinkább munkaformákat öltő együttműködés után, ideje bizonyos történeti-irodalmi áttekintést elvégeznünk. Afféle számvetésről van szó, hogy mi az, amit klasszikusainkból, élő íróinkból „teljesítettünk”, s mi az, amivel még bővítenünk kellene a kiadásokat (MTI) A Miskolci Szimfonikusok Egerben Vaszy Viktor vezényli a zenekart. Az Országos Filharmónia idei hangversenysorozatában hétfőn este a Gárdonyi Gézé Színházban a magyar, estre került sor: Liszt, Bartók és Kodály művei hangzottak el. Liszt karának irodalmi életét is figyelemmel kísérve jutott el a Tasso-témáig, a Goethe-dráma kapcsán. Ahogy a Les praeludes a La- martine-költeményhez szolgált nyitányként úgy a Tasso is a tragikus sorsú, óriási hatású reneszánsz-költő egyéniségét szemlélteti. Liszt annak a Tassának állít benne 20.00: Rozov: Négy csepp Tévéjáték. Viktor Rozov a Magyar Televízió felkérésére írta ezt a művét. A cím négy jelenet összefoglaló címe, négy „élet- csepp” a mai szovjet valóságból. A műben Rozov drámaírói színskálájának valamennyi árnyalatával él, a lírai életképtől a szatíráig. Mindezt az író narrátorszövege köti össze és kalauzol el bennünket egy igazgatói irodába, egy üzem műhelyfőnökének szobájába, egy házi ünnepségre és egy HÉV- szerelvény utasfülkéjébe. Mind a négy történet aszociális magatartást példáz: a „felfelé” hajlongó és a „lefelé” goromba igazgatót, a munkással lélektelenül, bürokratikusán bánó hivatalnokot. a mások megérdemelt tudományos és társadalmi sikerére irigy akamokot, és a befutott, gőgössé vált tudóst, aki — szegyei li „egyszerű” szüleit emléket, akit Ferrarában és életében a d’ Este-k „megtaposnak”, de akit halálában Rómában Bibbiena biborc» tógába öltöztet és felkoszo- rúztat, hogy legalább holtában kapja meg a valódi jussát A Lamento és a Trionfe ezt a szándékot valósítja meg azzal a pátosszal, amelyet Liszt szimfonikus költeményeiből oly jól ismerünk. És Liszt a velencei gondolások dallamaiból építkezik ebben a nagy hatású műben. Ugyanilyen irodalmi ihletése van Kodály Páva-variációinak is. Elgondolkoztató, mekkora kincs rejlik a népdalban és mekkora sugárzás árad ezekből a kincses dallamokból, ha Ady után Kodály is feldolgozza a nemes anyagot. Ha meggondoljuk, hogy ez a mű 1939-ben hangzott el, a mindent megrázkódtató viharok előestéjén, a mindent elnyelni készülő német elgondolás évében, akkor értjük meg igazán a mű hangulatát és nagyságát. S mintha a fináléban a bizakodás Liszt Tassojának befejezésére rímelne, tele energiával és optimizmussal hirdeti a dallam lobogása Ady reménykedését. A Miskölci Szimfonikus Zenekart Vaszy Viktor vezényelte. A pályája csúcsán álló karmestert az egri közönség szeretettel és megbecsüléssel ünnepelte. A taps szólt ebben az esetben nem(Fotó: Szántó Györgyi csak mostani vezénylésének hanem annak a nagy sikernek is. amellyel Szegeden nemrégiben mutatták be aa ő közreműködésével a sodik Vántus-operát. Va Viktor élete és /műn példateremtő abban is, gyan lehet vidéken maga« 6zintű zenekultúrát teremteni és fenntartani. A Miskolci Szír nem először járnak Nem túlzás megismételni az elhangzott véleményt, 1 az idei évadban nemigen járt jobb együttes Egerben. Bartók: Hegedűversenyét Bálint Mária adta elő. A fiatal, bájos és törékeny mű vésznő külsejében is illett ehhez a műhöz, amely hozzá hasonlóan kecses finoman épített dalia variációk hangzanak fel. középső tétel „csendességé* valóban azt a magányt, Bartóknak azt a senki másnál nem tapasztalható elmélkedését. elgondolkozását eleveníti meg, amely szikárságá- val és összpontosításával nagy szenvedélyekre, \ elfojtott izgalmakra és hemes gondolatokra utal. Bálint Mária teljes koncentráltsággal a mü alázatos megmunkálásán serénykedett. És remek sikerrel. A zenetörténeti bevezetőt Pándi Mariann mondotta el. Farkas András A háború végnapjai Részletek és dokumentumok RALPH 1NGBRSOLL: Szigorúan titkos (Részlet) A landsbergi táborban semmit sem titkoltak vagy lepleztek; mindenki, aki Lands- bergben lakott, természetesen nemcsak, hogy tudott a létezéséről, hanem naponta elment mellette, és ha érdekelte, megállt és megnézte, mint dolgoznak a tábor lakói kint a városban. A koncentrációs tábor lakói fakó, kékeslila, hosszanti csíkozású, durva pamut pizsamát hordtak. Ez volt az egyetlen ruházatuk, és még énnek is szűkében voltak, mert a ruhák nagy része szakadt volt'és szinte cafatokban lógott, úgyhogy aki viselte, inkább -meztelen volt, mint felöltözött Azon a májusi reggelen, amikor odaérkeztünk, havazott. Abban a táborban, amelyet először meglátogattunk, sok hulla hevert szanaszét — volt, amelyiknek be volt verve a feje, voltak, akiknek a torkuk késsel volt elvágva és olyan is volt, aki szabályos, golyó által okozott sebtől halt meg. De a hullák legnagyobb részén nem látszottak fizikai erőszak nyomai. Összesen két- vagy háromszáz hulla feküdt a táborban. A halottak legnagyobb részét aznap reggel összeszedték a helybeli német lakosok, akiket a katonák tereltek össze és a holttesteket sorba rakták a dróton belül, a drót mögött a németek tömegsíri kezdtek ásni. Bár a levegő felfrissült a reggeli hóeséstől e* a «.özeiben fenyőfák álltak, a tábor felett a lakóhelyek nehéz bűze terjengétt. A holttesteknek nem volt szaguk. Ezek a holttestek nem hasonlítottak az elesett katonákhoz, a csatatéren. Nem volt rajtuk semmi, ami oszlásnak indulhatott volna. A koncentrációs táborokból a legmaradandóbb emlékem nem az, hogy milyen szörnyű életkörülmények között éítek ott az emberek, sem a krematóriumok — Landsberg- nek is megvoltak a maga égetőkemencéi —, sem az olyan hátborzongató dolgok, mint például az a helyiség, ahol a halottaknak szétfeszítették" az állkapcsát és kitörték a fogait, hogy kivegyék 'az arany töméseket. Ezek a dolgok olyan szörnyűségesek, hogy már szinte bizarrnak hatnak. Az emlék, ami megmaradt bennem, a meztelen hullák emléke — azoknak a hulláknak az emléke, amelyek már csak csontok, amin egy kis, vékony bőr feszül és a férfiak és a nők legintimebb testrészei szabadon vannak. Ezek a holttestek olyan szörnyű karikatúrái voltak az emberi testnek, hogy aki látta őket, visszaborzad a saját lábától, mert formájában emlékezteti őt azokra a lábakra, amelyeket ott látott. Iszonyú élmény. Aki ilyen emberi testeket látott, meggyűlöli a húsból és vérből való embereket. Megundorodik önmagától és szégyelli a saját testét Amint ott álltunk és néztük a meztelen hullákat, katonák jöttek arrafelé és benéztek a drótke rí äsen. A jól táplált, kerek arcú németek, akik Landsbergben laktak, nem álltak meg, ha elmentyk az úton a tábor mellett. Számukra nem volt újság az ilyen hulla. Ezek a szerencsétlenek hozzátartoztak az életükhöz. Az első táborból, ahol mindenki halott volt,1 elmentünk egy másikba, ahol a lakosok legnagyobb része még élt. Az élők még ezerszer borzalmasabbak voltak, amint csepegő kelevényekkel a testükön kö- hécseltek és nagy, csontos fejük imbolygott a vézna nyakukon. Egy fiú felénk szaladt és a karjával a feje felett integetett örömében, örömében táncolt és egyre integetett. Az arcán egyetlen izom semrán- dult és kék szeme olyan' volt, mint az üveg. Találkoztunk egy szakácscsal, akin még volt annyi hús, hogy emberi külseje legyen. Jól beszélt angolul, amit — mint mondta — Prágában tanult meg a háború előtt; Amerikába akart kimenni. Elmondta nekünk, hogyan zajlottak le az utolsó napok Landsbergben. Elmondta, hogy a koncentrációs táborban mindenki tudta körülbelül, hogy mi történik — nemcsak a saját táborukban, hanem egész Németországban. Amint az embereket egyik táborból a másikba hurcolták, úgy keringtek a hírek. Amikor elterjedt a híre, hogy az amerikaiak már közel vannak, az egész tábort befogták a halottak eltüntetésére. Naponta rengeteg ember hullott el. A halottakat először egy vasúti mellékvágányhoz vitték, hogy elszállítsák őket egy másik táborba, ahol valószínűleg jobb lehetőségek voltak a. hullák elhamvasztására. Aztán megtudták, hogy az amerikaiak még közelebb vannak. Akkor a taborj»»v rancsnoksag elrendelte, hogy a tálborokat fel kell gyújtani. A munkaidő kellős közepén visszahozták azokat, akik kint voltak munkán és megparancsolták, hogy menjenek be az odúikba. Ezután az őrök megpróbálták felgyújtani a szalmát úgy, hogy a bennlakók benne égjenek, fvi odúkból nem lehetett rtiáshol kijönni, mint azon az egy alacsony ajtón. A hullák, amelyek agyon voltak verve vagy a nyakuk el volt metszve vagy agyon voltak love, azok az emberek voltak, akikben elég életösztön volt ahhoz, hogy megpróbáljanak kijönni a lángok közül és elmenekülni. Az odúk felégetése csak részben sikerült. A mocskos szalma olyan nedves volt a rajta fekvő testektől, hogy nemigen akart égni. De az ajtók közelében, ahol a szalma kicsit szárazabb volt, eléggé- izzott ahhoz, hogy a legtöbb bentlevő embert megfojtsa -a füst. A tábor felgyújtását wen* tudták befejezni, mert közben az amerikaiak elérték a város külvárosát Már hallani lehetett a tankok ágyúinak lövését. A táborparancsnok- sug és — néhány kivételtől eltekintve — valamennyi őr gyorsan lelépett Azok az őrök, akiket a tábor lakói agyonvertek, egy kicsit soká időztek és közben az amerikai katonák odaértek a tábor kapujához és nem engedték őket kijönni. A csontvázak felkeltek és nekik mentek. Még maradt valami kis düh és harag ezekben a csontvázakban, bár csaknem minden emberi indulat elsorvadt már bennük.. . (Folytatjuk)
