Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-26 / 97. szám
Pro vincializmu 3 és közéletiség A provincializmus szó elsődleges jelentése szerint olyan törekvést jelöl, amely az egész ország, az egész nemzet érdekeivel szemben- valamely kisebb területegység, országrész, illetve az ott lakó népesség sajátos érdekeit érvényesíti, részesíti előnyben. Egy általánosabb értelmezés szerint viszont a szemlélet, a gondolkodásmód és a szellemi látókör korlátolt, szűk voltát értjük alatta. Ez utóbbi esetben már nem egyszerűen a nemzeti, az országos érdek áll szemben a helyi, a területi érdekkel, hanem magának a nemzeti érdeknek a korlátolt, a haladás és a társadalmi fejlődés érdekeivel össze nem egyeztethető felfogásáról van szó. Ha történelmileg tekintjük a dolgot, a két jelentésszféra többé-kevésbé összefügg. A történelmi-társadalmi folyamatok alakultak úgy, hogy az újkori (ipari) fejlődés centrumává a város nőtte ki magát, amely azután felforgató módon hatott a falu életének hagyományos formáira is. Ennek a helyhez kötött és elszigetelt falusi életmódnak a „mozdulatlansága”, majd tiltakozása, „városellenes” lázadása jelenítette meg először a dinamikus és az egyetemességre törő, a helyi elzárkózottságot megszüntető ipari fejlődéssel szemben a provincializmus konzervatív, korszerűtlen, be- zárkozottságra hajlamos természetét. Ebben a megvilágításban, kontrasztban a város képviseli a feltörő kapitalizmust, a falu pedig a feudális maradványokat. Az iparoso- dási folyamat, az új viszonyok kialakulása a városban kezdődik, és innen hatol be a nehezebben mozduló falusi, vidéki területekre. Ezek kettős értelemben is ellenállást tanúsítanak a létüket bomlasztó folyamattal szemben: részben kultúrájuknak hagyományokra épülő, tradicionális jellege folytán, részben pedig azáltal, hogy a feltörő új erőkkel szemben a feudális múlt reakciós erői ahol tehetik, megkísérlik kihasználni a helyi kultúra konzervativizmusát, helyhez kötött nehézkességét a „bűnös” város ellen. A szocializmus győzelmével az egész problémakör új, az ellentmondások radikális megoldását segítő összefüggéseket kapott. A mezőgazdaság tulajdonviszonyainak radikális átalakítása, a gépesítés, az ipari jellegű tevékenység terjedése egyre viszonylagosab- bá teszi a város és a falu, a központ és a vidék korábbi társadalmi, politikai és kulturális ellentéteit. Ez a folyamat egyre inkább háttérbe szorítja, számos területen már ma is értelmetlenné teszi a provincializmusnak ezzel ösz- szefüggő tartalmát. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a csökkenő ellentmondásnak a valóságos alakulásában, mozgásában ne kellene itt is, ott is újra meg újra számot vetnie a társadalmi és kulturális-tudati elmaradottság és egyenlőtlen fejlődés továbbélő negatívumaival, a társadalom egészében is esetenként, érezhető formáival. De van más veszély is: a provincializmus a saját talaján fogadhat be és értelmezhet át minden, mégoly radikálisan hangzó jelszót, köztük a szocializmusét is! Mi több, a szocializmus jelszavaival az a veszély állhat elő, hogy a bennük lévő általános szocialista tartalom és eszmeiség észrevétlenül összekapcsolódik egy adott történelmi állapot és helyzet közvetlen, ám a szocialista forradalom továbbvitele szempontjából negatív tartalmával. Ennek az összekapcsolásnak dogmatikus és antidemokratikus jellege teljesen nyilvánvaló. Mégpedig kettős értelemben is. A provincializmus, amely napjainkban éppen a közéleti demokratizmus kibontakozásával szemben mutatja meg igazi arculatát, gátló tényező abban az értelemben, hogy a történelmi fejlődés követelményeire védeke- zőleg reagál: ellenáll a felvilágosító és öntudatra ébresztő, a társadalmi folyamatok racionális átvilágítására törekvő, változást akaró ösztönzéseknek és erőknek. De a közéleti demokratizmus szempontjából talán ennél is nagyobb veszély, hogy a provincializmusban, a benne rejlő ösztönösségben jó támaszt találhat magának a társadalmi életben tudatosan fellépő és önös érdeket képviselő karrierisa és nyerészkedő magatartás is. A provincializmus „népi” naivitása ugródeszkául szolgál a helyzetet tudatosan kihasználó törtetés számára. És hivatkozási alapul is. Mert a karrierizmus és a privilégiumokra, előnyökre törő könyöklés nemcsak abban az új mezében lép fel, de abban is, hogy szívesen épít a divatos előítéletekre. Ez a magatartás így jelenik meg és így érhet el sikereket egyelőre még a szocializmusban is. Megszüntetésének egyik fontos feltétele a provincializmus elsődleges, „népi” vagy kulturális jelentkezésének felismerésében és terápiájában keresendő. A hol állunk? és a hová kívánunk tartani? kérdések következetes végiggondolása révén az eddigieknél határozottabban kell elhatárolnunk magunkat a múlt negatív maradványától. Mint egyéb társadalmi problémáink esetében, itt is csak a következetes és kíméletlen végiggondolás, s az ebből merítő társadalmi cselekvés segít. Hülvely István A NEB-ölésérol jelentjük Mennyi a hiánycikk a gyöngyösi boltokban ? A Minisztertanács ■ legutóbbi ülése megtárgyalta az öntözéses gazdálkodás helyzetét, gondjait és fejlesztésének főbb kérdéseit. A tárgyalás alapja a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság vizsgálata volt, amely hét megyére, ezen belül 121 mezőgazdasági üzemre terjed ki. Magyarországon az ■ öntözhető terület 1973-ban 482 ezer hektár volt. A negyedik ötéves terv időszakára előirányzott fejlesztés, különböző okok miatt, előreláthatóan teljes egészében nem valósul meg, de az öntözhető terület ebben az évben eléri a félmillió hektárt. Az öntözési lehetőségek fejlesztése óriási összegeket felemésztő állami és üzemi befektetésekkel történik. 1973 végén a mezőgazdasági üzemekben mintegy 10 és fél milliárd értékű berendezés szolgálta az öntözéses gazdálkodást, r— Az elvégzett számítások szerint 1971- ben az öntözéssel elért többlethozam gabonaegységben kifejezve, hektáronként átlagosan 11,2 mázsa volt. Meglehetősen magasak azon- - ban az öntözés üzemi költségei is. A vizsgálat egyértelműen megállapította, hogy a rendelkezésre álló öntözőművek kihasználása nem megfelelő. Az 1972-ben hozott kormányintézkedés jelentős javulást eredményezett ugyan, de még 1973—74-ben is az öntözésre berendezett területnek csupán a 64 százalékát öntözték. Akkor sem kedvező a kép, ha a rendelkezésre álló vízmennyiség felhasználását vizsgáljuk. 1973-ban az öntözési csúcs- időszakban 's csak 78 százalékát használták fel az üzemek a rendelkezésre álló vízmennyiségnek. A lehetőségek nem megfelelő kihasználása miatt igazságtalan lenne egyoldalúan a mezőgazdasági üzemeket hibáztatni. Hiszen például a jelentős mennyiségű vizet felhasználó rizstelepek öntözése soha nem lehet százszázalékos, mert a terület egy részét mindig szárazon kell tartani. Komoly gon<iot okoz, hogy a berendezéseket — szivattyúkat, csöveket, szórófejeket stb. — a gazdaságok általában az 1960-as évek elején szerezték be. Ezek a berendezések azóta mind korszerűségükben, mind fizikai állapotukban erősen elavultak, elhasználódtak. A jelenleg forgalomban levő berendezések pedig nem elégítik ki minden tekintetben az üzemi igényeket. További probléma, hogy az öntözés jól fizetett munka ugyan, de megerőltető és csupán 3—4 hónapra korlátozódik. Tehát, aki szerényebben díjazott de egész éves elfoglaltságot adó munkát. vállal, az jobban jár. Főleg emiatt nem lehet teljesen kielégíteni az elavult öntözőberendezések magas kézimunkaerő-igényét. További problémákat jelent, hogy bizonyos öntözési módok (például a szennyvízzel történő öntözés) elmélete és technikája még nincs megfelelőképpen kidolgozva. Zavaró, hogy a vízszolgáltató vállalatok és társulások nem érdekeltek az öntözés költségeinek ' csökkentésében, sőt az a kedvező számukra, ha magasabb költségek után tudják a hasznot felszámítani. Helyenként feszültséget okoz, hogy az öntözővíz biztosítása és az üzemek öntözési szándéka nincs mindig összhangban egymással. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke felkérte az érdekelt minisztériumokat és főhatóságokat a vízszolgáltatás és a vízhasznosítás összhangjának megteremtésére ; a mezőgazda- sági üzemek érdekeltségének növelésére, annak biztosítására, hogy a vízgazdálkodási vállalatok és társulások az üzemelési költségek csökkentésében legyenek érdekeltek; továbbá arra, hogy dolgozzák ki az öntözéses gazdálkodás ellenőrzésének módszerét, és gondoskodjanak a hatékony ellenőrzésről. Földeáki Béla A vezetés elemévé válik Gépi számvitel — pontosabb információk... Az áruellátás helyzetét vizsgálta meg a Gyöngyösi Járási Városi Népi Ellenőrzési Bizottság, és az erről szóló jelentést tegnap T. Ádám Győző terjesztette elő a NEB ülésén. A vizsgálat ruházati és élelmiszerüzletekre terjedt ki, főként arra összpontosítva, hogy az alapvető közszükségleti cikkekből milyen a kínálat és a választék. Megállapították, hogy a vásárlók a keresett cikkek többségét mindig megtalálhatják a polcokon, ennek ellenére is több olyan áru hiányzik, amelyek elég régóta hiába keresnek. A NEB az illetékes kereskedelmi vállalatokhoz eljuttatta észrevételeit és ajánlásait a hiányzó cikkekről. Tulajdonképpen arról van szó, hogy az új közgazdasági környezet megnövekedett igényeket támaszt a mező- gazdasági üzemekben dolgozóktól is. Az eredményes munkához naprakész információkra van. szükség. Ami-a kor azt mondjuk, hogy javult a vezetés színvonala, vajon gondolunk-e arra, hogy ezzel párhuzamosan javult a számvitel színvonala is? Azé a számvitelé, amely nélkül egyetlen üzemben sem lehet megalapozott döntéseket hozni. A döntések megalapozásában nélkülözhetetlen a gépi adatfeldolgozás, a pontos számvitel, amely fokozatosan a vezetés elemévé válik. Mert csak akkor várhatunk nagyobb termelékenységet, megalapozott döntéseket, ha reális információk állnak rendelkezésre. Megyénkben jelenleg a verpeléti, a pétervá- sári, az andornaktályai, a nagyrédei, a markazi, a gyöngyöspatai és a szajlai termelőszövetkezetben vezették be a gépi könyvelést. Különösen Nagyrédén és Pétervásárán értek el jelentős eredményeket. Sikerült naprakészen vezetni a közös gazdaság vagyoni helyzetének alakulását, a pontos leltárt és a pontos bérszámfejtést is. Ezeket korábban fáradságos munkával végezték. A könyvelőgép alkalmazásával időben is csőkként egy-egy kimutatás elkészítése. „Lesz már nyugdíj...' Viszneki visszhang — Nem kellett azt külön ■ lmondani senkinek. Másnap már mindenki tudta a termelőszövetkezetben. Amikor reggel mentem be dolgozni, az asszonyok már így fogadta :: Csombokám, lesz már ny gdíj. Krrváth József né, akit az áss; myok egymás között még mindig csak a lánynevén szólítanak, július 3-án lesz 58 éves. Az új törvény szerint — a: íely tovább egységesítette a nyugi I íj rendszert — 1976. január elsejével a termelőt íövetkezeti tagoknál egy-e y esztendővel csökken a kőrhatár, Horváth József- né jövőre elbúcsúzik munkatársaitól. s megkezdi megérdemelt pihenőjét. — Nem lesz az pihenés akkor se — mondja —. otthon van két unoka, egy 9 éves meg egy egyéves. Lesz velük mit foglalkozni. Az a jó, hogy a menyemnek epoen akkor telik 'e az anyasági segélye,, amikor én nyugdíjba megyek, így aztán váltjuk egymást otthon. ban mehettem volna nyugdíjba, így egy évvel korábban. 1977-ben érem el a korhatárt. Horváth Árpád termelőszövetkezeti tag a könyvelésben dolgozik, az SZTK-ügyeket intézi, a kartonokat nézegetve kiderül, hogy 19#0-ig a viszonylag kis létszámú termelőszövetkezetből I 124 tag megy nyugdíjba. Ekkorra már kiegyenlítődik a különbség az iparban és a termelő- szövetkezetben dolgozók nyugdíjkorhatára között, — Nagyon várták ezt az emberek, nagyon. Jól emlékszem, hogy lrét-három évvel ezelőtt itt. nálunk, a helyi gyűléseken, is mindig felvetődött ez a téma, és az emberek újra mag újra megkérdezték, hogy mi lesz már. Horváth Józsefné, Horváth Árpád, Szabó Istvánná, Tóth Lajos. — Nagyon -ókor jött ez a rendelet. Ebben az esztendőben például nyolc tagunk nem tudta kivárni a 65 évet, betegség miatt kérték a rok- Koawsasi nyugdijat. Én 1978— Honnan tetszett megtudni, hogy fokozatosan csökkentik a mezőgazdaságban dolgozók nyugdíjkorhatárát? Szabó Istvánná kapásból válaszol: . — Hát a kongresszustól. Mindenki onnan tudta meg, nem? — Arra is tetszik emlékezni. hogy ki jelentette be? — Persze, hogy emlékszem, néztem a televíziót végig. Kádár János jelentette be. Volt is nagy öröm másnap, amikor munkába mentünk. Mindenki erről beszélt. — Szabó néni, mikor megy nyugdíjba? ' • — Egy évvel korábban, jövőre. Akkor leszek 59 esztendős. Én mar nagyon vártam ezt. Hazamegyek és végre nem kell mindennap korán kelni,’ és olyan sokat járni. Nehéz nekem most már a munka nagyon. Ha közel kell valamit dolgozni, oda még elmegyek, de sokfit járkálni már n»m nagyon tudok. A lábaim nagyon el vannak gyötrődve. Valamit azért csak szeretnék csinálni. Négy-öt órás munkát szeretnék vállalni a zöldségesboltban. Biztosan hozzájárul a tsz vezetősége, hogy eny- nyit azért dolgozhatok még. Tóth Lajos párttilkár: — Az utolsó öt évben mar észrevehetően gyengébben megy a munka mindenkinek, s így természetesen csökken a kereset is. Mi az utolsó két esztendőben plusz tíz százalékot hozzászámoltunk az átlagkeresethez, hogy valamit segítsünk a helyzeten, éppen a nyugdíj előtt, hogy több legyen a nvugdíjalao. De hát ez a tíz százalék' csak arra volt jó, hogy a csökkenést pótolja. — Innen konkrétan jutott-e fölfelé olyan információ, amely jelezte ezt a problémát? — Igen. Az utóbbi időben már elég nagy volt a nyomás, hadd tegyem hozzá gyorsan,. szerintem emberileg teljesen indokolt a termelőszövetkezeti tagok részéről, hogy foglalkozzanak ezzel az üggyel érdemben. Itt nálunk is konkrétan elhangzott ez a párttaggyűlésen. mi továbbítottuk ezt a jelzést felfelé. A megoldás mindenképpen időszerű volt. Az emberek nagyon nagy örömmel fogadták. ‘ és amit jó dolognak tartok, az az, hogy a közvélemény egyszerűen ■ megértette azt az indokolást, amit Kádár elvtárs elmondott a kongresszuson a nyugdíjkorhatár fokozat leszállításáról. Sas, A. fokozatos Az említett szövetkezetek tehát nemcsak a termelésben, hanem a számvitelben is bátran kezdeményezték az újat. A Mezőgazdasági Ügyvitelszervezési Irodától vásárolták a gépeket. Az iroda munkatársai viszont megtanították a közös gazdaságok könyvelőit a gépek kezelésére. Ezenkívül programokat is adtak, amelyek mintául szolgáltak. Egy program ára azonban nem olcsó, negyvenezer forintba kerül. Ezt szeretné csökkenteni és a gépi könyvelést vonzóbbá tenni az Eger—Gyöngyös vidéki Termelőszövetkezetek Területi Szövetsége. Miután minden gazdaságban megteremtették a feltételeket a gépi könyvelés bevezetésére, így a következő három évben megyénk valamennyi szövetkezetében megvalósítják ezt. A szövetség segít majd a gépek beszerzésében és a számviteli programok kidolgozásában is. Ezenkívül Budapest után elsőként a vidéki városok közül Egerben szerveztek tanfolyamot azoknak a szövetkezeti könyvelőknek, akik a jövőben a gépeket kezelik majd. Tervek szerint egy év alatt hatvankét termelőszövetkezet könyvelőit készítik fel a gépek dolgoztatására. Ugyanakkor kidolgoznak egy típusprogramot, amelyet a közös gazdaságok bevezetnek. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy három év múlva egy megyei adatfeldolgozó központot is létrehozzanak, amely állandó és pontos információkat nyújt arról, hogyan áll például a vetés, az aratás vagy a szántás Hevesben? Ehhez azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy a közös gazdaságok egyforma könyvelőgépeket vásároljanak és elegendő adatokat szolgáltassanak a központnak. Erre máris megvan- a törekvés, hiszen a felsorolt hét szövetkezetben egységesen NDK-gyártmánvú, AS- COTA-típusú gépeket vásároltak és működtetnek. Várhatóan megyénk többi gazdaságaiban is hasonlókat szerelnek fel. Mentus7 Károly (MMmMQ 1375. április 36,, szombat i A ftisitsitete lírgyalü Az öntözéses gazdálkodás goniiai
