Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)

1975-04-26 / 97. szám

A négyszögletű kerek erdő lakói Az Anonym Színpad bemutatója Gyöngyösön Egy jelenet a pódiumjátékból, a képen (balról jobbra): Botár Gyöngyvér, Szabó Ti­vadar, Szálkái Péter és Tóth István látható. (Foto: Szabó Sándor) öt évvel ezelőtt valóban névtelenként kezdték, vál­lalva a minden kezdéssel járó nehézségeket, s a ver­senytárs együttesek kritiká­ját. Az ambiciózus gárda erdeme, hogy a siker nem. soká késett: az amatőr szán­játszás kedvelői felfigyeltek egyéni ízű próbálkozásaikra, produkcióik színvonalára. E kettősség egészséges ötvöze­te magyarázza az elismerést, s azt a rangot is, amit mél­tán szereztek maguknak. Legutóbbi bemutatójuk is­mét sok érdeklődőt vonzott. Eljöttek fiatalok, s ott vol­tak szűkgbb pátriáink szín­játszó mozgalmának képvi­selői is. Ez a jórészt kö­zépiskolásokból toborzódott együttes igényelte a kriti­kát, hiszen az előadásra meghívták Lázár Ervin írót is, akinek három, lényegé­ben azonos hangvételű me­séjét — mindegyikük aeso- pusi ihletésű — dramatizál­ta, ötvözte egységes egésszé Jónás Zoltán rendező, a színpad vezetője A négy­szögletű kerek erdő lakói címmel. » , A csak a fantázia világá­ban létező rezervátum ál­latfigurái jellegzetes emberi karaktereket szimbolizálnak. Ebben a környezetben is divatos az önzés, a hiúság, a kétes siker utáni hajsza. Bruckner Szigfrid, a kiöre­gedett, podvas fogú, gyáva oroszlán minden ízében resz­ketve megy él dr. Zirzurr- hoz a fogorvoshoz. A fáj­dalommentes kezelés után már nagyhangúan dicsek­szik egyedülálló fogtömésé­vel. S irigylői is akadnak, akik mindannyian utánoz­nák, s hasonló „érdemek­kel” szeretnének büszkél­kedni. Ilyen, nagyon is jel­lemző utalások teszik ér­dekessé, a mának szólóvá ezt a szellemes pódiumjáté­kot, amely kétségkívül ki­emelkedik az átlagszintű al­kotások sorából. Annál is inkább, mert nagyszerű le­hetőséget biztosít a szerep­lők számára, hogy bizonyít­hassák kamédiázó kedvüket, rátermettségüket. S a gyöngyösi színjátszók remekül vizsgáztak, egya­ránt szolgálva az írói gon­dolatvilágot, s az azt tol­mácsoló, annak úgyszólván minden árnyalatát érzékel­tető rendezői elképzeléseket. Színpadi mozgásuk majd- hogy tökéletes. Érzik, élik, szellemesen, ötletesen jelení­tik meg a figurákat. Még­hozzá. kerülve az üres lát­ványosságot, a látszaitsiker­re törekvő hatásvadászó mozzanatokat Ennek kö­szönhető, hogy a játék — eltekintve a kissé hosszúra formált bevezető, a kerek erdő lakóit bemutató dialó­gustól — szinte egyenes vo- nalúan ível. Szabó Tivadar Bruckner Szigfriedje a fiatalember hangulatteremtő, jellemfor- , máié készségét jelzi. Botár Gyöngyvér Szörnyeteg La­jost jelentítette meg bővérű humorral. A többi szereplő: Acs Ani­kó (Mikkamakka). Gulyás Katalin (Vecskamati); Tóth István (Aramó); Lakatos Bea ('Main in ti): Szálkái Pé tér (Ló Szerafin); Szabó Péter (Nagy Zoárd); Tóth László (Dömdödöm) és Da- nyi Gyula (dr. Zirzurr) is helytállt, szervesen beillesz­kedett az előadás Jónás Zoltán által diktált egész­séges ritmusába. S ne feledkezzünk meg a bemutató még egy erényé ről: az azonos színvonalú alakításokról, a harmonikus összjátékról. Olyan érdem ez, amellyel kevés amatőr együttes dicsekedhet. Erre a ritka adottságra minden űiabb vállalkozásnál lehet és kell is alnvozni... Pécsi István 21.25: Vendégek Vígopera Sarkadi Imre no­vellájából. A Vendégek című Sarkadi- novella ncm került, nem is kerülhetett eredeti formájá­ban feldolgozásra. Az adap­táció — Springer Márta mun­kája —, enyhített az elbeszé­lés fájdalmas-keserű hangú latán, groteszk, komikus íze­ket kevert belé. Baranyi Fe­renc operalibrettót írt a tör­ténetből, Tamássy Zdenkó pedig olyan zenét, amellyel az előadásban a kispolgári banalitást komoly operai hangvétel teszi zeneileg is groteszkké. A kezdő képsor szerint öt név díszeleg a lakásajtón: Kovács Istvánná 1 csengetés, Kovács Irén 2 csengetés, Steiner Benedek 3 csengetés, Balog Endre 4 csengetés, Sá­toros József 5 csengetés. A vendégek (Radnay György, Barlay Zsuzsa) vidékről jöt­tek Sátoros Józsihoz, hogy magas pártfogását kérjék ügyükben. Hónap végén, 30- án, amikor az aznapi ebéd­hez Jóasiék háromtagú csa Iád ja számára is alig elegen­dő negyed kiló hús van a társbérleti konyhában.., (KS> Nincs mese! Nem mese, hogy nincsenek jó mesék. Ezért már csü törté- , kön azon tűnődöm, hogy ha az óvodából szabad szombatos kis unokám hét végére eljön hozzánk, mit meséljek neki? Az ugyebár természetes, hogy a gyermekek szeretik a mesét, me­sélni kell nekik elalvás előtt délben és lefekvés előtt esten­ként. — Kérlek, mesélj valamit! — Majd a maci a tv-ben drágám! Hallgasd csak szépén. Hallgasd csak, hogyan járt pórul a kis kökörcsin? _ Nem! Nekem te mesélj! Ez a kökörcsinmese olyan hü­lyeség. önkéntelenül kapom a szám ele a kezem. — Miket beszélsz? A tv-ben jó mesék vannak . . — De azokon nem tudok elaludni ... Szóval, szó ami szó, készülnöm kell a hétvégekre, ha azt akarom, hogy a gyerek jóízűen elaludjon a meséimen. Tűnőd­nöm, gondolkodnom kell, éppen úgy, mint egy előadás, vagy egy komoly hivatalos beszélgetés előtt. Felidéztem tehát azo­kat a hajdani meséket, amelyeket negyvenöt évvel ezelőtt hallottam, és amelyekre még ma is olyan jól visszaemlék- szem. összeszedtem belőlük egy csokorra valót. — Tetszett? — Igen! Ezek olyan szép „igazi” mesék. Ám mivel minden hosszúnak van egy vége, az emlékezet kincsestárából bizony egy-kettőre elfogytok ezek az igazi me­sék, és most újra itt állok mese nélkül. * — Veszünk mesekönyveket! — jutott eszembe az egysze­rű megoldás és a család a két gyerek életkori sajátosságainak megfelelően beszerezte a nagyobb mennyisegű mesekönyv- szükségletet. — Este majd az új mesekönyvből mesélek, — újságoltam már délután. A gyerek nem szólt, csak bizalmatlanul nézett rám és fejjel lefelé forgatta a mesekönyv lapjait. — Ki találta ki ezeket a meséket? Meghökkentett a kérdés, majd rövid keresgélés után meg­adtam a szükséges felvilágosítást. — Ezt egy német bácsi mondta el, amit azután leírtak, majd magyarra fordítottak. — Miért kellett fordítani? És miért egy német bácsi? Mi nem vagyunk németek? — Persze, persze! Tudod, édes, az úgy volt, hogy ... Szóval, kérem - szépen! Az öt éven aluliak mesekönyvei többnyire, hogy is mondjam... „Kímrímek” és lehetetlenül valószínűtlen történetek gyűjteménye. Hogy mit lehetne ten­ni? Imi, íratni kellene szebb meséket! Mélyebbre lehetne nyúlni a magyar mesevilág gazdag kincsestárába is, mert a gyerek nagyon jó kritikus. A rossz mese nem kell neki, a jó meséket szereti, azokra visszaemlékezik, ha száz évig él is. Mert mesebeszéd, hogy a mese csak altotószer! A gyermek a mesék szárnyán jut el a valóság világába ... , Szalay István Indul a Magyar história — Tíztucatnyi új könyv, ünnepi külsőségek — Május 31-én kezdődik a könyvhét Budapest egyik legna­gyobb munkáskerülete, a XI. kerület lesz az idei — május 31-től június 7-ig WWRva 5. Az utat borító mély sárból, melyből már ugyancsak ele­günk volt, csak a két kerék­nyomban maradt valami, onnan fröcskölt ki cuppog­va, amikor szorgos automo­bilunk kerekei belehajtot­tak. Nagyon vágytam már egy kis fagy, egy igazi oroszországi fagy után, amely jéggédeimeszti a sa­rat és a víztől felpuffadt. áthatolhatatlan mezők la­tyakját A mezőkön karók — a tavasz beköszöntőig té­li álomba merült szőlősker­tek karói — meredeznek végtelen sorokban az ég fe­lé; másutt hosszú, a végü­kön kampóba görbült tök­szárak láthatók, a síkságon szerteszéjjei szórt prizma... Arra gondoltam, hogy a tő­lünk néhány kilométerre harcoló katonáink és tiszt­jeink számára ez az idő bi­zonyára nagyon nehezein el­viselhető, a hó azonban minden bizonnyal ugyanúgy megörvendezteti az ő szí­vüket is, mint tegnap az enyémet... Sofőrömnek, # Kuznyecov- nak, a Buick vezetőjének, váratlanul eszébe jutott Jsztra és beszélgetni kez­dett — arról tudniillik, hogy Q.Mww irts. anrilte 2d» H«nb*t nem tudnék-e segíteni neki felesége és a kisgyereke felkutatásában: mindketten a Moszkva környéki Isztrá- ban éltek és ott érte őket a németek 1941-es inváziója — azóta semmit sem tud róluk, sem a feleségéről, sem a gyerekéről, s leg­alább azt szeretné tudni: él­nek-e vagy meghaltak? Isztra és Magyarország! Moszkva és Budapest amely előtt most éppen harco­lunk! Hogyan helyezzük el mindezeket a területeket, él­ményeket és gondolatokat mindazon események vilá­gos, átgondolt megértésében, ami e három és fél év alatt valamennyiünkkel, szeret­teinkkel, a hazánkkal és az egész világgal történt?! A jég borította lövészárkok­ból, a nyirkos, komor fede­zékekből a mocsarakból ki­emelkedve felálltunk és el­indultunk előre, » büszke, lendületes léptekkel meg­érkeztünk ide. S Itt mind­nyájan, bár megbántottak bennünket, könyörületessé- get tanúsítunk: bárhol is le­gyünk, akármelyik városban vagy faluban, bárhol a vég­telen, teherautóinkkal tele­zsúfolt úton, egyikünk sem érzi magát úrnak, hanem felszabadítónak, akinek az a küldetése, hogy békét és nyugalmat hozzon az em­bereknek. Megőriztük gon­dolataink és érzelmeink tisztségét, megmaradtunk embernek mindennek elle- bár wiiamenn yum k ben ott ég azoknak a ke­gyetlenségeknek az emléke, amit a megszállók szeretett szülőföldünkön véghezvittek. Az északnyugati irányban mindinkább előrenyomuló 53. hadsereg haditanácsa ma Kápolnáról új helyre tette át székhelyét. Amikor a tábornok elment abból a házból, ahol né­hány napig a szálása volt, az idős magyar néni sírt és hevesen átölelte a kékesszí­nű köpenyt viselő tábornok vállát. Sírt, és hosszan, fel­dúltam kapkodva mondott valamit: bizonyára a háláját szerette volna kifejezni azért, hogy az orosz tábor­nok úgy bánt vele, mint a rokonával, segítségére volt — egy jó szobát adott ne­ki aki gyerekeivel együtt az urasági ház pajtájában élt, szalmán, egy szobát adott neki ahol most meleg van és kényelmesen érezhetik magukat. Aztán hirtelen a tábornok mellől az őrnagy mellett termett aki szemé­lyesen választotta ki száma- • ra a szobát s váratlanul ar­con csókolta amitől az őr­nagy zavarában nem tud­ta, hogy miként is visel­kedjék a lehető legudvaria­sabban ezzel az öregasz- szonmyai, aki ilyen áradó módon juttatja kifejezésre iránta érzett háláját. Aztán újra a tábornokhoz szaladt és megint mondott valamit, majd a tábornok felesége mellett termett, aki a hadseregben tényleges szolgálatot teljesítve járta < meg a háború útját, a kö-" rülzárt Lemingrádtól egé­szen idáig... Mellette ter­mett és megpróbálta meg­csókolni a kezét. Az, mi­után nagy nehezen elhárí­totta magától a kézcsókot, kedvesen magyarázni kezd­te az öregasszonynak —per­sze inkább kézmozdulatok­kal, minise*® szavakkal —h hogy nálunk, oroszoknál senkinek sem szabad meg­aláznia magát, az ilyesmi méltatlan az emberhez! Ak­kor az öregasszony ujjai­val belekapaszkodott a má­sik asszony mindkét vállá­ba, s az izgalomtól remegő hangon, sírva egyre csak beszélt, beszélt. Lám, gondoltam közben magamban, mennyire meg­sanyargatták, megfélemlítet­ték, és milyen megaláztatá­soknak tették ki az • ilyen öregasszonyokat a hitleris­ták. Az autó, amelybe a tá­bornok és felesége készült beülni — egy nagyszerű Buick — halkan zúgó mo­torral állt a. ház előtt, az adjutáns, a jelenet végére várva, az autó nyitott ajta­ja előtt állt, a géppiszto­lyé« katonák, a kapunál ál­ló őrök pedig az öregasz- szonyra nézve, együttérzően mosolyogtak... Beültünk az autóba, s meg­indultunk az országúton. Jobbfelől hegyek tűntek fel és húzódtak hosszú sorban: körvonalaik jól kivehetően kirajzolódtak a tiszta, hal­ványkék égen. Vonulatuk nem. volt magas, de az el­múlt hetek során végleg megunt síkság után egye­nesen vonzotta a tekintet (rám mindig vonzó hatással vannak a hegyek), hol emelkedett, hol süllyedt. Fe­lette, mindinkább távolod va, szovjet repülőgépek és rajok repültek — némelyi­kük abban az irányban, a hegyék felé szállt tovább, hogy ott lője és rohamozza az ellenséget, mások viszont kört írtak le, és futóművei- ket kiengedve lefelé vették az irányt. Leszállni készül­tek egy repülőtérre, nem messze attól a helytől, ahol éppen elhaladtunk. „ (Foiutatjuk.) tartó — ünnepi könyvhét országos megnyitójánaik szín­helye. A könyv ünnepe al­kalmából — amelyet hazánk felszabadulásának 30. év­fordulója jegyében rendez­nek meg, 127 mű lát nap­világot. Ezúttal is féláron árusítják majd a Szép ver­sek 1974, a Körkép 1975, a Rivalda 1973/74 című köte­teket, az Égszínű fátyol cí­mű szovjet, valamint az Irószemmel 1974 című anto­lógiát. Ha csupán a soroza­tokat nézzük, akkor is na­gyon szép termésről lehet számot adni. Például a Szépirodalmi Kiadó folytat­ja Déry Tibor életműsoroza­tát, ezúttal a Theokritosz Üjpesten két kötete jelenik meg. Iránytű című írásának két újabb kötetével gazda­godik az Illyés Gyula élet­műsorozat is. A Magyar re­mekírók sorozata Kosztolá­nyi Dezső regényeivel, Köl­csey Ferenc válogatott mű­veivel bővül. A könyvhéten Péter Kata­lin A magyar romlásnak századában, és Tóth István A rómaiak Magyarországon című könyvével indul a Gondolat Kiadó érdekesnek ígérkező Magyar história­sorozata. A szép könyveiről ismert Európa—Helikon egyebek között Preseren Versek című könyvecskéjé­vel gazdagítja a Lyra mun- disorozatát, n valószínűleg nagy örömet fog okozni a könyvbarátoknak Ovidius Átváltozások című művé­nek és Seneca Erkölcsi le­veleinek közreadása. A 'Magvető Kiadó most indult 30 év sorozata mai szerzők műveit kínálja: Il­lés Endre örvények között, Lengyel József Elejétől vé­gig, Sánta Ferenc Húsz óra — Az áruló, Benjámin László Sziklarajzok és Csa- nády Imre Összegyűjtött versek című kötete találha­tó az ünnepi könyvek kö­zött. Minden bizonnyal ke­resettek lesznek a Nagy László verseit és versfordí­tásait tartalmas» kötetek, hasonlóképpen Weöres Sán­dor egybegyüjtött irasai. A Móra-kiadványokat is sorozatnak tekintve. Lengyel Dénes „Így élt Jókai” című kötetét említhetjük. A Mara gyermekverskötetei nemcsak tartalmukról, hanem illuszt­rációikról is híresek, Ne­mes-Nagy Ágnes Mennyi mindent és ZeLk Zoltán Száll az erdő című kötete is pél­da erre. Hasonlóan gazdag lesz a Corvina Kiadó, s a Kossuth Kiadó választéka is, és valószínűleg sokan fog­ják keresni a Zeneműkiadó­nál napvilágot látó Péntek esti levelek című Ady-mű- vet, vagy a Zrínyi Kiadó gondozta „125 levél” című antológiát, amely európai el­lenállók búcsúleveleit tartal­mazza. Az idei ünnepi könyvhét eseménysorozata a vidéki városokban az eddigieknél is gazdagabbnak ígérkezik. Az országos vidéki megnyi­tó a 900 éves Szolnokon lesz. Ezenkívül könyvutcát vagy könyvteret rendeznek be Egerben, Győrött, Ka­posvárott, Miskolcon, Nyír­egyházán, Pécsett, Salgótar­jánban, Szegeden, Székes- fehérváron, Szekszárdon, Szombathelyen, Tatabányán, Veszprémben és Zalaeger-" szegen is. Bár a könyvheti programok előkészítése még zajlik, máris sok érdekes tervről lehet számot adni. A szolnoki könyvudvarban a Budapesti Irodalmi Színpad közreműködésével irodalmi est lesz, a későbbiekben megrendezik az ifjúság, a népek barátsága, a művésze­tek, a szocialista brigádok, a tudomány és technika, a magyar irodalmi folyóiratok és a nők napját Baján. a város úttörői „házról házra” árusítást szerveznek. Dorogon a Kert­városban új könyvesbolttal ünnepük a könyvhetet. Győr sétautcájában nyolc árusí­tóhely várja a látogatókat, Gyulán a Kner Nyomda, a városi könyvtár és az Ady Endre Könyvesbolt közös ex libris-kiállítást rendes.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents