Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-17 / 89. szám
Erdőtelken, Teriken Ugrás, 400 tonnával — Lehetne 400 tonnával KJbb.. . ? A kérdést talán nem így, lem ennyire konkrétan fogalmazták az öntödei Vállu- at Egri Gyáregységében, amitor a tavalyi feladatokra ké- ízülödtek, de mindenesetre átszőtt a tanakodáson, töp- ■engésen, hogy a tihamériak smet valami nagyobb vállaltozásba szeretnének fogni. S írződött a dolgozók, a szocia- ista brigádok megnyilatkozásaiból, hogy a szándékuk tomoly, amit elhatároztak, ibból nem engednek. Négyszáz tonnát annál in- tább sem emlegettek, mivel léhányan esetleg kétkedtek zolna ekkora „ugrás” sikerében. Egyik évről a másikra igyanis ennyivel nagyobb nennyiségű öntvényt előálltam egy egrihez hasonló kis izemben — úgyszólván lehe- etlen valamiféle jelentősebb ejlesztés, beruházás nélkül. \z egriek pedig természetesen így gondolták az egészet. S dicséretükre legyen nondva: ez alkalommal sem »koztak csalódást az országos vállalatnak. 4 többlet mögött... Sós István igazgatóval be- .zélgettünk a napokban az intődéi munkáról. Mint — ígyebek mellett — megtudok: 1973. szeptemberétől parkodtak felkészülni a tavalyi esztendő feladataira, ^elmérték adottságaikat, zámba vették a lehetőségeidet, majd ezeknek megfele- ően intézkedtek. Berendezési k jobb kihasználására negnyújtották a termelést — izóta a vidékről bejáró dol- jozók szállításában a gyáregység személygépkocsija is •endsaeresen segít —, mind- iddig csak részben „leterhelt” 'ormázógépüket például át- iélvezték egy olyan területre i bekapcsolták egy olyan rendszerbe, ahol sokkal eredményesebben dolgozhat. A mk-üzem második műszakidba is termelést „iktattak”, így már annak sincs akadálya, hogy a megrendelőnek vészre munkált öntvényt szállítsanak. A különféle szervezéssel — lem utolsósorban a prémiumrendszer tökéletesítésével, ösztönzőbbé való tételével —javult a munka termelékenysége, lényegesen nőtt az önt- vénykihozatal, közel felére csökkent a selejt. A tervezett háromezer helyett — a kongresszusi, felszabadulási verseny igyekezetével — 3180 tonnára nőtt a termelés, amelynek értéke meghaladta már a 40 millió forintot — s közel harmadrésznyi nyereséget jelentett a gyáregységnek. Mindezekkel pedig az egriek várományosai most ismét az „Élüzená’-kitünte- tésnek. — A pénzből természetesen számottevő bérfejlesztésre, különféle jutalmazásokra, juttatásokra is futotta — mondta az igazgató —, amelyekkel még inkább gyáregységünkhöz erősíthettük dolgozóinkat. Minden bizonnyal része van ennek abban is, hogy tovább szilárdult a fegyelem, kevesebb volt az igazolatlan hiányzás, késés, kisebb a „lógás”, ismét mérséklődött a létszámmozgás. Munkánk mozgatója azonban nyilvánvalóan nemcsak a pénz. A gárda fele szocialista brigádokban dolgozik, olyan csapatokban, mint például a „Gárdonyi” vagy a „Dobó” szocialista brigád — az előb bi éppen a tavalyi munkájával szolgált rá már az ezüstkoszorúra —, ahol egyszerűen nem lehet hányavetien teljesíteni a feladatokat. S mert a jó példa ragadós: mások is megpróbálják őket követni. Így a brigádokon kívül sem ritkaság a kiemelkedő teljesítmény. Biztató a folytatás — S vajon milyen a folytatás? — Sokat még nem mondtatunk, de úgy érezzük, hogy eddig nincs különösebb baj, hiszen az első három hónapban 80 tonnás a többletünk. .. Ami, reméljük, csak növekszik az év végéig. Az idén jelentősebb termelésnövekedés várható a műanyag vízvezetékcsövekhez készített öntöttvas kapcsolóidomokból, amelyeket tavaly még csak kísérleti jelleggel gyártottunk. Egyben pedig szeretnénk ezekből a választékot is növelni, mivel jelenleg még csak kilencfélét készítünk, de az idomcsalád — amely iránt fokozódik a kereslet — 25 tagú. S további elképzelésünk, hogy szelepházakkal is foglalkozunk. Megújult a gyáregység A jelent, a jövőt illetően azt is megtudtuk még az egri gyáregységben, hogy az üzem növekvő feladataihoz már elkerülhetetlen a fejlesztés, s így — egy évtized után — újabb nagy beruházások vannak kilátásban. — Kétlépcsős programról van szó — hallottuk az igazgatótól. — Az első ütem 30 millió forintos költségű s még az V. ötéves terv időszakában megvalósul. Ennek során lebontjuk az életveszélyessé vált tmk-üzem és a mintakészítő részleg épületeit, s az utcafronton újakat létesítünk helyettük. Ugyanitt új megmunkáló üzemrész is lesz már. Részben a bontás helyén. másrészt pedig további területek kisajátításával megoldjuk a korszerű anyagtárolást, modern olvasztómű épül két kúpolókemencével. Nagy teljesítményű rázó-formázó gépeket helyezünk üzembe, automatizált magkészítóvel gyarapodunk, teljesen gépesítjük az anyagmozgatást. .. Már készülnek a kiviteli tervek. Ügy képzeljük, hogy 1977-ben használhatjuk is az új létesítményeket, amelyek segítségével, két műszakban , már 65 millió forintos termelésre vállalkozhatunk... A második ütemben 60 milliós beruházást tervezünk, amelynek megvalósulásával évi nyolcezer tonnás termelésre számítunk. Ez a jelenlegihez képest már igen komoly teljesítmény. Ha elérjük, a nagyvállalat 12 gyáregysége között, a mostani legkisebből előlépünk közepes üzemBiztató tervek na»v feladatok me... Gyóni Gyula Információ a másodpc re egymilliomod része alatt A KGM Ipargazdasági és Szervezési és Számítástechnikai Intézetében hét szovjet szakember segítségével elkezdték hazánk első szovjet gyártmányú R—30-as típusú számítógépének beépítését. Az új berendezés munkában. Műszerekkel végzik a számítógép beállítását. (MTI Foto — Danis Barna felvétele*) Alighogy befejeződtek termelőszövetkezeteinkben a múlt ével értékelő zárszámadási közgyűlések, máris megii-ezu ütitek az idei gazdasági terveket, feladatokat meghatározó tervtárgyaló szövetkezeti „parlamentek”. Ezekben a napokban és hetekben megyénkben már valamennyi közös gazdaságban be is fejeződte^ ezek a fontos közgyűlések, s javában folynak a tavaszi munkák. Legyűrni a tavalyi „örökséeet”... — Nagy feladatok előtt állunk ebben az évben — kezdte beszélgetésünket Lőcsei Ferenc, az erdőtelki— tenki termelőszövetkezet elnöke. — Meg kell küzde- nünk az 1974-es év „örökségével” is... — Mit jelent ez az erdőtelki—tenki földeken? — Sajnos, oszibúza-terü- leteink felén igen későn, rossz körülmények között s a föld tetejére került a mag. A „minőség” most már jól látható: több táblánál részben, de van olyan határrész is — mint például a Csipogó —, ahol teljesen meg kell semmisíteni a vetést, s helyette más tavaszi növényeket juttatni a földbe. Ez bizony plusz költség, s eleve biztos, hogy kiesést okoz, amint az is gondot jelent számunkra, hogy a kukoricának kijelölt 600 hektárnyi terület még szárítatlan. És ez mind a tavalyi, Ő6zi rendkívüli időjárás következménye. Bővülő kertészet és takarékosság — Hogyan próbálják ellensúlyozni ezeket a kieséseket? — Nemrégen lezajlott tervtárgyaló közgyűlésünkön úgy határoztunk, hogy a kertészeti és az állattenyésztési ágazatainknál lehet és kell bátrabban terveznünk. Így mintegy 50 hektárral növeljük az idén a kertészeti kultúrák területét, s a tavalyi 13 millió forintos árbevételt 18 millió forintban határoztuk meg. Ugyanakkor az állat- tenyésztési ágazatunk is 2 millió forintos többletárbevételt tervezett a tavalyihoz képest. Ezen túlmenően — a felszabadulási munkaverseny keretében, s pártunk XI. kongresszusának útmutatásai ' szellemében — minden vonalon igyekszünk az ésszerű takarékosságot bevezetni. Ettől is százezreket remélünk, s mindez együttesen pótolni fogja azt a kiesést, amelyre eleve számítunk a szántóföldi növénytermesztésben ... Az időjárás most sem kedvez... 1975. tavaszának időjárása is meglehetősen szeszélyesnek nevezhető napjainkig. Ez a körülmény nemcsak az erdőtelki—tenki határban, de megye-, sőt országszerte újabb gondokat hozott mezőgazdasági nagyüzemeink számára. A csapadékos, esős ősz után száraz tél jött, s már-már kétségesnek tűnt a tavaszi vetések helyzete. Március elején aztán megjött az eső, a szokatlan, szinte nyári meleg, amely a gyümölcsösökben alaposan megmozgatta a rügyeket. Napjainkban viszont újra hűvös, éjszaka pedig már-már fagyos is az időjárás. Ez részint gyümölcsöseinkben a fagykár veszélyével jár, s a most már túlzottnak mondható tavaszi csapadék pedig hátráltatja a soron következő munkákat. — Szövetkezetünkben is hasonló gondokkal küzdünk — mondja Lőcsei Ferenc. — Igaz, hogy a kora tavaszi vetéseinket már elvégeztük, csupán az említett 600 hektárnyi szántással, illetve ezen a területen a kukorica elvetésével kell végeznünk, lehetőleg még áprilisban. A kertészetben jelenleg az üvegházakban, a fóliasátrakban a palánták nevelése folyik, s ha az időjárás engedi, rövidesen megkezdjük egy palántázógép segítségével a kiültetést a mintegy 300 hektárnyi kertészeti területen. Nag\szabá-ú tej letztes Mezőgazdasági nagyüzemeinkben a szeszélyes, nehéz időjárási viszonyok ellenére sincs megtorpanás. Ezt bizonyítja az idei tervekben jóváhagyott fejlesztés, beruházás is. — Milyen fejlesztést, beruházást határoztak el Erdőtelken? — Első helyen említhetem — mondja a szövetkezet elnöke —, a kertészeti ágazat közel tízmilliós fejlesztését, amelynek során egy fóliatelepet hozunk létre. Vásárolunk több gépel is, közöttük az említett pa~ lántázógépet. Ez egyébként egy mindent tudó „masina”, főként a dohánytermesztésben használjuk majd, de alkalmas palántázásra, növényvédelmi munkák végzésére is. — Egészében véve igen jelentős — közel 30 millió forintot kitevő — az ez évi beruházásunk, fejlesztésünk terve. Vásárolunk egy John Deere traktort vetőgéppel, tárcsával, kultivátorral, ekével, öt MTZ-traktort, hat darab egytengelyes pótkocsit, két IFÁ-ra szerelhető műtrágyaszórót, autóbuszt, tíz Skoda teherautót, hogy csak a jelentősebbeket említsem. Ezek mellett elkészül a nagy teljesítményű szárító szomszédságában a 300 vagonos terménytároló, a segédüzem térburkolata, a szerelőcsarnokkal, üzem- anyagkút, valamint szakembereink számára négy szolgálati lakás .. Az erdőtelki tervek — amint a leírt, felsorolt tények ezt egyértelműen bizonyítják — valóban nagyszabásúak, s szinte „meg sem látszik rajtuk” a tavalyi majdnem katasztrofális időjárás okozta kiesés. Előbbre lépnek — ha mérsékeltebben is az előző évek üteménél — a jövedelmek vonalán is. Mindez megyénk legtöbb szövetkezeti nagyüzemére is általában jellemző: a lezajlott tervtárgyaló közgyűléseken biztató, szép terveket, nagy feladatokat határoztak el... Faludi Sándor Hálátlan munka az övék. Ha piszkos a járda, hervadt a park, porzik az úttest, gödrök csúfítják az utat, ráhaj- lik a fa lombja a gyalogjáróra, azonnal kész az elmarasztaló vélemény a Városgondozási Üzem minden rendű és rangú dolgozójáról. Fehér hollónak számit az olyan megjegyzés, mint ami elhangzott Gyöngyösön a fel- szabadulás évfordulóján: „Igazán szépen kivirágozták a Fő teret és az emlékmű környékét”. Így szokott ez lenni minden olyan munkával, ami a közösség szeme előtt zajlik. Hát még egy olyan üzemnél, amelyik szinte mindent maga csinál meg a városban. Kérdés: milyen hatékonyan, milyen sikerrel, menynyire a köz megelégedésére? Van néhány „örök téma” a város külső rendjével kapcsolatban. Ilyen a tisztaság. Mindenki érzékenyen reagál rá, ha hulladék, szemét, sár csúfítja az utakat. Ez rendjén is van. De kevés embernek jut eszébe, hogy a sze- meteíőket figyelmeztesse. Tessék jó időben végigsétálni a Fő tér virágágyai, műkő virágtartói között. Annyi a napraforgómag héja mindenütt, mintha a fenyőerdő tű- levélszőnyegén süppedne a láb minden lépésnél. Ki gondol arra, hogy ez a kép nemcsak esztétikailag visszatetA város mindenesei szó, hanem a szemetelők szabálysértést is elkövetnek ? Rendőr indított már azért eljárást a köztisztaság megszegői ellen? Fölösleges kérdés, mert az emberek tudatában meg sem fordul ez a dolog. Furcsa az is, hogy télen rengeteg sós homokot kell kiszórni az úttestre, a járdára, de ennek az eltakarítása már nem olyan könnyen megy. Sőt: az első tavaszi záporig szinte nem is megy. Semmivel sem különb a helyzet a házak előtti járdák tisztán tartásánál, nem beszélve az átkelő szakaszokról, amelyeket aztán senki le nem takarítana soha. Tavaly „kiváló vállalat" címet érdemelte ki a Városgondozási Üzem. Rászolgáltak erre a kitüntető címre. Mert arról ők tehetnek a legkevésbé. hogy senki sem készül a fiatalok közül az általános iskola utolsó osztályában utcaseprőnek sem, szemeteskocsisnak sem, de temetőőrnek sem. Gépek kellenének az emberek pótlására, ezekből sem áll valami jól az üzem. Még lovas kocsikkal is hordatja a szemetet, de a legmodernebb szemétszállító járműve is sok-sok éves. Ennek egyik következménye az is, hogy nem győzik javítani ezeket a kiöregedett masinákat. Nem csoda, ha senki fiatalembernek nem dobogtatja meg a szívét, amikor meglátja ezeket a zörgő-köhögő-prüszkö- lő gépmatuzsálemeket. Egyik sem kap kedvet a kormányához ülni, vagy felhágni a tartályok előtt húzódó fapallóra, hogy lapáttal túrja be a hulladékot. Ha jól megfizetnék... t Nem kell sokáig várni arra, hogy könnyebb legyen kapni valahová egy igazgatót, mint egy köztisztasági segédmunkást. Elnézést a profán összehasonlításért, de senkit nem akarunk bántani. Az igazság azonban nemsze- mérmeskedik. Parkok, virágágyak, díszcserjék. Csak a már meglévők rendben tartására, gondozására az idén közel hárommilliót fordítanak. Jóval szerényebb összeg jut a játszóterek eszközeinek javítgatására: összesen negyvenezer forint. Azt pedig egyáltalán nem lehet megérteni, hogy a lurkók miért azzal akarják kielégíteni a mozgásigényüket ezekben a parkokban, hogy leszaggatják a drótkerítést, kiszórják a homokot, letépik a hintát és így tovább. Ami a legfurabb. hogy teszik mindezt a felnőttek szeme láttára. Nincs aki rájuk szóljon. A szülő szinte megbűvölten nézi, mennyire életre való az ő csemetéje, a szomszéd vagy az arra járó meg egyáltalán nem tesz megjegyzést, nehogy magára zúdítsa az „istenek haragját”. Az egyik kezünkkel építünk. a másikkal pedig rom- bolgatunk. Aztán felajánljuk, hogy társadalmi munkában helyrehozzuk a parkot, mad két hét múlva tönkretesszük az egészet Fura egy körforgás ez. A legkönnyebb pedig szidni a Városgondozási Üzem dolgozóit Üt és járda. Biawiy, akad még jócskán poros utca, rossz járda, sőt: úttalan út is a városban. A javítgatásuk „nem gazdaságos”. Mármint az üzemnek. Hogy emiatt egykét év alatt teljesen tönkremegy az út, úgy kell neki. Akad még köves út is, teljesen új, most építendő, éppen elég. De azért már a többségét aszfaltozzák. A legnagyobb munka az idén a Kálvária-domb út- és járda- hálózatának a kiépítése lesz. majd. Pontosan ötmillióba kerül Hogy milyen mennyiségű munkákat kell ellátnia a városban az üzem dolgozóinak, annak érzékeltetésére elég felemlítenünk, hogy éves tervük a húszmillió körül mozog, meg is tetézi azt. Ahogy eddig is megszoktuk már tőlük, az idén is kitesznek majd magukért, bizonyára. Jönnek majd a szüreti napok, arra is külön kell készülniük. Mert olyankor a fél ország szeme Gyöngyösre irányul. Sokat számít, milyen élményekkel mennek el innen a vendégek. ■ ■ ■ ■ A végére csak egyetlen megjegyzést hadd tegyünk. Rendben van, az üzem dolga a város gondozása. Ez a nevükből is kitűnik. Ami rajtuk múlik, meg is csinálják, ha imitt-amott nekik is lehet valamit a szemükre vetni. De ha már megcsinálnak valamit, ha megszépítenek és kiépítenek valamit, akkor legalább mi, akikért történik az egész — óvjuk, vigyázzuk, ne rontsuk szét néhány nap alatt. A közterület a köz területe. nem egyeseké csupán, te- • hát nincs is joguk feldúlni A köz érdeke a döntő — mosi is. (G. Molnár F ) íNwwsmcy 197-5. április IX, esütör&gk
