Népújság, 1975. április (26. évfolyam, 77-100. szám)
1975-04-16 / 88. szám
Árpolitika — helyi politika L apunk első oldalán rövid kommünikét közlünk arról, hogy megtartotta legutóbbi ülését a megyei tanács végrehajtó bizottsága és a napirendi pontok között ott szerepelt, mint vitatéma az árpolitika és annak hatása az életszínvonal alakulására. Árpolitika Heves megyében. Árpolitika egy megyében? Nem fontoskodás-e, nem valamiféle ugyan jó szándékú, de mégis csak erőltetett helyi, azaz, hogy inkább valamiféle provinciális politika-e ez? Hiszen az árak mozgása, az árak és a bérek viszonya, az árak, a b rek, a termelés kapcsolata és ezek nyomán az élet- színvonal alakulása országos hatású, jelentőségű és érvényű valami, nem pedig külön Heves megyei, vagy csongrádi politika függvénye — mondhatnánk. Mondhatnánk, de nem lenne igazunk! Mert, mint ahogyan igaz, miszerint az országos politika általában a helyi politikán alapszik, s persze viszont is, ugyanúgy például a gazdaságpolitika, vagy az árpolitika, és ami ezzel ösz- szefügg, az életszínvonal-politika is „helyben”, a megyékben is befolyásolható, formálható. És még ráadásul most még csak nem is arra gondolunk, hogy például Heves megye zöldségtermesztése, a primőrök árainak itteni alakulása, hogyan és mennyiben befolyásolja, nagyon is közvetlenül, a lakosság, a bérből és fizetésből élők színvonalát. Sőt még arra sem gondolunk — pedig tehetnénk —, hogy a helyes megyei politika nyomán, hogyan lesz mind gazdaságosabb, hasznot haj- tóbb például a baromfitenyésztés és a tojástermelés, amelynek nyomán megint csak a háziasszonyok pénztárcájából kerül ki kevesebb pénz. De alapvetően — erről kívánunk most szólni — hozzátartozik az árpolitika — és ami ezzel összefügg az életszínvonal-politika helyes alakulásához, például Heves megyében is, a helyes üzlet- politika. Biztosítása annak, hogy az üzletekben megfelelő minőségben és mennyiségben álljanak árucikkek rendelkezésre, és hogy olcsó árucikkek is vásárolhatók legyenek! Hogy legyen elegendő választékú gyermekholmi, hogy a peremkerületeken is korszerű üzletek várják a vásárlókat. Hogy a vidéki üzletek ne falusiak legyenek, hanem áruházak a maguk nemében. Hogy ne kelljen mindenért a megyeszékhelyre, vagy a nagyobb községekbe utazni. Mert ezek is mind az életszínvonal alakulását meghatározó tényezők. És az is, hogy a végrehajtó bizottság igen határozottan figyelmeztette a kiskereskedelmet, hogy az iparon túl, ez az ágazat is felelős az oly sokat kifogásolt cipő, és egyéb áruk minőségi romlásáért. Hiszen egy esztendő alatt például £ reklamációk száma 12 ezerről 17 ezerre, emelkedett, s ami ezzel együtt jár természetesen, milliós nagyságrenddel többet kellett visszafizetni a megvásárolt árut jogosan kifogásolt vevőnek. Az árpolitika kihat az életszínvonal-politikára, és az életszínvonal alakulása elválaszthatatlan attól a helyesen értelmezett helyi politikától, amely a gazdaság fejlődésében, a szocialista demokrácia légkörének kialakításában. és a felelősségvállalás tudatában fejeződik ki. A tanács végrehajtó bizottságát, amikor e napirendet tárgyalta, éppen ez a felelősségtudat hatotta át. Gyurkó Géza ff Ezerig szfflsrsse’füsia a icakásekiat..." Az egri Csebokszári-lakó- telep legújabb épületéiben járunk. Néhány hét és ide is beköltözhetnek az új tulajdonosok. Utolsó simítások, átadás előtti ellenőrzés, aztán utcanév-táblát, számot kap majd a most még.E^-11 jelű ház. Egy gondosan kifejlesztett, korszerű építési mód példái ezek a lakások. Kalauzunk pedig az egyik legilletéAlkotó fiatalok a vetőmag vállalatnál A KISZ központi bizottsága a múlt évben „Alkotó Ifjúság’’ címmel pályázatot hirdetett. Ehhez csatlakoztak a vetőmag vállalat észak-magyarországi központjának fiataljai is, akik tizenegy dolgozatot készítettek. Az első díjat Zagyi József lakatos és Gyetvai József technikus nyerte, a káli magtisztító és borsóhántoló telep makettjének elkészítéséért. A második és harmadik díjat ugyancsak káli fiatalok kapták. Díjazták a KISZ-alapszervezet fotóalbumát is, melyben a vállalat életét, főbb eredményeit gyűjtötték össze képekben megörökítve. A tizenegy pályázatból az első hét részt vesz a közeljövőben, a Vetőmag Tröszt versenyén is. A díjazott munkákat a vállalat házi kiállításán mutatják be. Lapradiátor-iyártó üzem a Hajdúsági Iparművekben wii# wm 5 ?w A lakásprogramhoz kapcsolódóan újabb korszerű termék gyártása kezdődik meg a Hajdúsági Iparművekben. A házgyári lakások fűtéséhez készítenek nagy teljesítményű, kis helyet foglaló lapradiátorokat. Az új termék gyártásához szükséges gyárbővítés befejezéséhez közeledik, hiszen elkészült a radiátorgyártó-sor és hamarosan befejezik az anyag- mozgató és csomagológépek szerelését is. Képünkön: a lemezátalakító és hegesztősoron megkezdődött a próbatermelés. (MTI Fotó — Balogh P. László felv. —KS.) Nemrégiben Bóta György- gyei, az Öntödei Vállalat egri gyáregységének párttitkáró- val beszélgettünk. Elmondta hogy szinte gyermekfejjel ke rült az üzembe, szakmunkásként kezdte és a gyárban nevelődött vezetővé. De nem csupán ő, hanem a középvezetők szinte kivétel nélkül mind munkásként kezdték. Az öntödeiek példája azonban korántsem egyedülálló, a legtöbb ipari üzemben a termelés közvetlen irányítóinak zöme a munkásokból került, vagy kerül ki, de nem egy igazgató is a munkapad mellett kezdte valamikor. A munkások természetesen nem csupán a gazdasági vezetésben kapnak helyet, hanem a pártszervekben, pártszervezetekben és a társadalmi testületekben is jelentős pozíciókat töltenek be. Első pillantásra mindez nagyon is természetesnek tűnik, mégis sokszor felmerül a kérdés, miért jobb az, ha valaki munkásból lesz mérnök, vagy technikus, ahelyett, hogy a vezetői posztokra egyetemet, vagy középiskolát végzett fiatalokat állítanának be? Az ellentétpár felállítása természetesen egy kicsit mesterkélt, hiszen abból a fiatalból is válhat jó vezető, aki tapasztalatait csupán az „iskolapadból” merítette, mint Munkásból lett vezetők ahogy egyáltalán nem biztos az sem, hogy minden munkásból lett vezető kellő politikai, szakmai képzettséggel, képességgel és vezetői rátermettséggel rendelkezik. Mégis, a példák többsége azt bi- » zonyítja, hogy nagyon sok pluszt visz az magával, aki a munkapad mellett kezdte. Egyrészt azért, mert megismerte a szakma csínját-bín- ját, a gyakorlati fogásokat és ehhez már könnyebb megszerezni az elméleti tudnivalókat. A technikumokból, egyetemekről kikerült fiatal műszakiaknak bizony sokáig gondot okoz az, hogy szinte „egy csavart sem tudnak rendesen meghúzni”, s az a szakmunkás, aki ennél bizony jóval többre képes, csak elnézően mosolyog az ilyen szakmai rutintalanság láttán. A döntő tényező mégsem ez. Mint ahogy az egri városi pártértekezleten is elhangzott egy- felszólalásban, a munkások azért szeretik és tisztelik a hajdani munkatársakból lett vezetőket, mert azok „velük élnek”, ismerik mindennapos ' gondjaikat, problémáikat, szívesen segítenek az egyéni, a családi problémák megoldásában is, és ami talán a leglényegesebb: miután a „saját bőrükön tapasztalták”, hogy mit jelent a munkás és a munka — tisztelik mind a munkavégzőt, mind az elvégzendő, vagy elvégzett feladatot. Az ilyen vezető továbbra is megmarad Sanyinak, Pistának, vagy Bélának, s minden további nélkül oda lehet hozzá menni, hogy „öregem”, ezt jobb lenne így, vagy úgy csinálni. És azzal is tisztában vannak, hogy a munkásnak is lehet jó ötlete, elképzelése és nem mindent csak a „magas műszakiak” tudnak megoldani. Igen lényeges tényező az is, hogy általában mielőtt egy munkást az üzemben „kiemelnének” gazdasági vezetői posztra, azt előtte általában megbízzák valamilyen párt-, vagy társadalmi feladat ellátásával. Tehát „tanulja a vezetést” és ha beválik, akkor léphet csupán tovább. Mindez azt eredményezi, hogy a legjobban dolgozó és a közéletben is aktívan tevékenykedő munkások már „lent” kivívják a többiek tiszteletét és becsülését, és nem azután, amikor már „kiemelték” őket. Természetesen nem arról van szó, hogy nincs szükség azokra a fiatal technikusokra, mérnökökre, akik csak az iskolapadban szerezték meg tudásukat Az ő munkájukra, tudásukra is igen nagy szükség van. Ugyanakkor érvényesíteni szükséges a párt káderpolitikai határozatát, melynek szellemében biztosítani kell a lehetőséget minden arra alkalmas munkásnak, hogy képességeit, szakmai, politikai rátermettségét kibontakoztatva — és természetesen tovább tanulva — vezetővé válhassék. Különösen azért, mert kisebb, vagy nagyobb vezetői posztok betöltése kapcsán még mindig igen gyakran találkozhatunk olyan véleménnyel, hogy sajnos nincs rá alkalmas ember. Köztudott, hogy vezetőnek nem születik senki, csak azzá válhat. Éppen ezért fontos az, hogy az üzemekben mind a gazdasági vezetők, mind a pártalapszervezetek, mind pedig a társadalmi szervek azon legyenek, hogy az élenjáró, a közéletben is aktívan részt vevő munkásokból minél több vezető váljék. Kaposi Levente kesebb ebbén a technológiában: Handó István, a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat építésvezetője, a PEVA alagútzsalu első alkalmazója és továbbfejlesztője. Tíz esztendeje építésvezető a vállalatnál; április 4-e alkalmából a most alapított Eötvös-díjjal tüntették ki az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban. Az ország hat építőipari dolgozója kapta meg ezt a kitüntetést hazánk felszabadulásának jubileumán. — Ezeknél az épületeknél már más a helyzet, mint kezdetben volt Az oldalfalakat külön burkoljuk, különleges festékanyaggal óvjuk az időjárástól, a homlokzaton, az ablakok alá előre gyártott elemeket építünk be, új rendszer van a belső burkolatnál. De lehetne tovább is sorolni, mi minden változott azóta — persze leginkább az, hogy megtanultuk jól alkalmazni ezt a nagyszerű technológiát. .. Milyen volt a kezdet? Minderről, s Handó István munkában eltöltött éveiről a legjobban megfelelő környezetben beszélgetünk itt, a modern lakások között. — 1971-ben engem bíztak meg, hogy fogjunk hozzá a magyar, mégpedig Heves megyei szabadalom, a PEVA térzsalus technológia alkalmazásához. Egyikünk sem tudott sokat akkor még erről az eljárásról, elmentünk tapasztalatcserére Hévízre, Zalaegerszegre. Ott már régóta alkalmaztak alagútzsalut, de nem magyart, hanem a francia eljárást. Két tervező, a műszaki osztályvezető és én mentünk el tanulni az újat, s aztán kísérletképpen Pelle— Varga-féle technológiával felépítettük az egri Sas úti iparitanuló otthonunkat. Onnan hoztuk ki aztán ide, a Cse- ibokszári-lakótelepre az építőelemeket. Már akkor újítottunk is a látottakhoz képest: nem zsaluztuk be egyszerre az egész készletünket, hanem csak a felét, és ezzel folyamatosabbá tettük a munkát. — Vajon hány lakás építését irányította eddig? — Hát ez nehéz kérdés. Én kőműves szakmunkásként szabadultam Debrecenben, aztán elvégeztem a technikumot és tíz éve, amikor ehhez a vállalathoz kerültem, még annyi volt az összes termelési értékünk, mint tavaly az építésvezetőségemé: 53 millió forint. Egyszer elkezdtem számolni, hány lakás építésében vettem részt; ezerig számoltam, de aztán abbahagytam. Különben is ez olyan dolog, hogy nem egy ember érdeme. A mi építésvezetőségünkön van most két szocialista brigád, amelyekre tulajdonképpen alapozni lehet, mindent. A Szabó Károly féle 36 tagú Dobó-brigád, a PE- VA-szerelő gárda, őket most felterjesztették a szakma kiváló brigádja címre. Nagyon örülnék, ha elnyernék, igazan megérdemlik. A másik a Dózsa György kőművesbrigád, ők még „fiatalabbak” a versenyben. Mindegyikük Hatvanban dolgozik most, toronyházat építünk. Év végén jövünk vissza majd Egerbe. Azt hiszem, mindenképpen el kell mondanom: nélkülük, én sem kaptam volna ilyen szép kitüntetést. Ha van jó gárda, akkor sikereket ér el a vezető is; de ha elfelejti, hogy nemcsak egyedül övé az érdem, akkor már baj van. — Többször járt külföldön, s nemcsak szakmai úton. Sikerült-e megfigyelni „szakmába vágó” érdekességeket is? — A legtöbb tapasztalatot Düsseldorfban szereztem, ahol több társammal együtt meghívott munkásként dolgoztam PEVA-építkezésen, de elmentem néhány építkezésre más nyugati nagyvárosba is. Amikor a PEVA-fejleszté- sekkel kapcsolatban az építés idejéről beszélünk, elmondja, hogy a Csebokszári-lakóte- lepnek ezt a 126 lakását egyenként nem egészen három nap alatt építették fel. Európai mércével mérve is előkelő helyen állnak ezzel az idővel — megelőzve sok nyugati alagútzsalus technológiát. Itt valóban nincs szégyenkeznivaló. — Saját házat is épített már? — Még nem, de azt hiszem, nem is fogok. Elhatároztam, hogy a családom kényelmét biztosítom; kaptam egy lakást, kocsit is vettünk, sokat járunk kirándulni. Egy házat megépíteni önállóan, az az ember energiájának nagy százalékát évekre leköti. Ezt nem akartam. ★ Teljes értékű ember a munkahelyén — ez talán a legke- • vesebb, amit el lehet mondani róla. Gyűjteménye van már érmekből, oklevelekből; háromszor volt kiváló dolgozó, különböző brigádkitüntetések birtokosa. A legszebb persze ez a mostani, a legújabb, a bíborszínű tokban levő kis bronz dombormű, a minisztérium Eötvös-díja. „Kiemelkedő munkáért” — ez áll az oklevélen. Tíz kemény esztendő gondjait, kora reggeltől késő estig tartó fáradságát, kitartását jelenti ez a két szó... Hekeli Sándor Biztonságos ellátás szolid árakon Az 1974. évi áruforgalmat értékelte, és az idei felkészülésről tárgyalt kedden a Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés Igazgatótanácsa. A kertészeti egyetemen tartott tanácsülésen részt vett Molnár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes és Patai János, a SZÖVOSZ elnökhelyettese is. Az igazgatótanács megállapította, hogy az egyesülés szervezete 1974-ben végrehajtotta a Minisztertanácsnak a zöldség-gyümölcs termelés fejlesztéséről és az árak alakításáról szóló határozatát. Az elmúlt esztendőben 4,2 százalékkal több árut hozott forgalomba a lakosság részére, ugyanakkor az általa forgalomba hozott cikkek fogyasztói árai 0,5 százalékkal csökkentek az 1973. évi árakhoz képest. Megfelelően alakultak a télre tárolt készletek is, aminek eredményeképp az idei fogyasztói árak még az 1974. év megfelelő időszakában alkalmazott árak alatt vannak. Az 1975. évi felkészülésről megállapították, hogy különösen a burgonyára jól haladnak a szerződéskötések. Az egyesülés szei-veaete az idei termékekből eddig csaknem huszonötezer vagon burgonyára, megközelítőleg 70 ezer vagon gyümölcsre és kb. 42 ezer vagon zöldségfélére kötött szerződést a termelőgazdaságokkal. Ez egyébként azt jelenti, hogy zöldségből és gyümölcsből a tervezetthez képest ez idő szerint némi lemaradás tapasztalható, de ezt várhatóan a tavasz hátralevő részében még pótolni tudják. Valószínű azonban, hogy a kifejezetten munka- igényes zöldségféléknél nem lesz akkora termésfelfutás, mint amilyen kívánatos volna. Ennek ellenére a lakosság ellátását biztosítani tudják, szükség esetén akár az export rovására is. Az igazgatótanács tárgyalt a Minisztertanács határozatával biztosított kockázati alap idei felhasználásának módjáról is, ugyancsak abból kiindulva, hogy miként lehet a lakosság jó ellátását a továbbiakban is szolid árakon megoldani, (MTI) AénmmQ 1975. április 16„ iierda
