Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

»S3 EILE7T J­\ Hadüzenet a krétapedagógiának Beszélgetés az egri ipari szakközépiskola jövőjéről A KÖZOKTATÁS FÓRU­MA közkedvelt és nagy fi­gyelemmel kíséri műsorrá válhat a rádió disputái kö­zött. Nemcsak azért, mert a gyors ütemű fejlődés új és új ismeretek befogadására kényszeríti a felnőtteket, de azért is, mert nem mindegy hogyan készíthető fel — túl­terhelések nélkül — a fia­tul nemzedék az ezredfor­dulóra. Ezúttal a kérdés: Milyen ’egyen a jó irodalomkötnyv ? Miiyen tankönyvet szeretne a tanár, diák és az író? Az álmodozás nem munka, de hogy 199(1 oktatási program­ját megválói«tihassuk, ahhoz már ma hozzá keil látni. Meg kellene kezdeni a ter­vezés munkáját. kísérleti tankönyvek előkészítését. A tanár. Jobbágy Károly- né mondta, hogy ő bizony eltér az oktatás minden­napjaiban a tankönyvtől, mert túlságosan száraznak, ötlettelennek tartja. Enged - lessék meg a tanárnak, di­áknak egyaránt, hogy elka­landozhasson más tudomá­nyok területére. A tan­könyvtől ír «portrékat, lexi­konszerű táblázatokat, okos művelődéstörténeti beveze­tőket világirodalmi össze­függésekre történő utaláso­kat vár, amikből a diák megtudná — ha nézegeti a i ankönyvet —. hogy Balas­si kortársa volt Michelan­gelo, Shakespeare, Vasari, Marlow. Tasso, vagy amikor Arany János a Toldikat ir­ta, már élt Zola, Verlaine és Anatole France. Legna­gyobb hiánynak azt tartja, iiogy az irodalomkönyvek nem teremtenek kapcsola­tot más művészetekkel. a t adományok fejlődésevei, felfedezésekkel, a technikai fejlődés meglepő eredmé­nyeivel. Az a jó tankönyv, mely sugallatokban gazdag s gondolkodásra készteti a -tanulót. A kihűlt, elemzések inkább akadályozzák a taní­tást mintsem segítik. Ne végezzen, el mindent a tan­könyviró a tanár és tanuló helyett. A diáklány — Török Ag­nes — azt mondja, akkor ió egy tankönyv, ha a ta­nuló nem érzi annak. Mu­tassa meg egy-egy író mű­vészt fejlődését milyen ha­lasok érik, milyen retrog­rad korszakai vannak, ho­gyan lesz úrrá bénító hatá­sokon. Mutassa meg a tan­könyv egy-egv író fejlődé­sének erővonalait, utaljon flőzményekre, tanítómeste­rekre. Örkény István szerint a negyedikes könyv nem csi­nál kedvet az irodalomtanu­láshoz. Egyoldalú irodalmat mutatunk meg a gyerekek­nek. Déry Tibor csak tíz sort kapott ebben a könyv­ben, kimaradt a Befejezet­len mondat, de Füst Milán és Weöres Sándor is. Nem kellene szégyenkeznünk Rej­tő miatt sem. Az író érzése az, hogy a tankönyveket nem gyerekeknek. hanem felettes hatóságoknak írják. A versek nem arravalók, hogy vizsgázzanak belőlük, * hanem arra. hogy széppé te­gyék az életet, A tmnyv mindenhatóságára. kellene rányitni a tanulók szemét, és arra. hogy ezt a jó ba­rátot. útitársat soha ne ve­szítsék el. □ □ □ □ HIÁNYT PÖTOL Cseré« Miklós - Rádióesztétika című műve, az Esztétikai Kis­könyvtár egyik legutóbbi kö­tete. Tanulságai némileg az előbbi kérdéshez kapcsolód­nak. A világ és az élet annyi­ra sokrétű és annyi szenzá­ciót. szépséget hordoz ma­gában. hogy ezek ábrázolá­sa nemcsak tollal, vésővel, ecsettel képzelhető el. ha­nem a legősibb kifejezési lehetőséggel, a hanggal is. Nem hiszem, hogy valaki is kétségbe vonná, hogy a ródiódráma, a hangjáték nem irodalom, de azt sem, O MbmM 4. Mm. «»rúw HU |té»tefc _ hogy megértéséhez az ókor­ba vagy a primitív népek kultikus játékaihoz kellene visszafordulnunk. A hangjá­ték a modern kor egyik ki­fejezési lehetősége, sajáto­san új műfaj, melyet a tech­nika teremtett meg. Témá­ját, szerkezetét nem a drá­ma belső törvényei, hanem a láthatatlanság és a kép­zelet határozza meg. ..A művészi készség, az esztéti­kai magatartás az embernek veleszületett tulajdonsága, természeti adottsága és ez az emberi minőség terem­tette meg a rádiójátékot" — írja a szerző. A rádiójáté­kok őse Richard Huges 1924- ben bemutatott hangjátéka, ..Játék a veszéllyel". A tör­ténet 300 méterrel a föld alatt játszódik le, ahol egy kirándulóesoport vaksötét­ben. a vízzel elöntött bá­nyában élethalálharcát táv­ja. Hasonló környezetben játszódik le — Róma alatti katakombákban — „A viter- bói lányok” története (Gün­ther Eich). Vészi Endre a ..Félhomályos zónában" a pesti külváros egy elhagyott zugába viszi a hallgatót. Mindez alkalmas szép és ta­szító emberi tulajdonságok, az önzetlenség és kapzsiság, bátorság és félelem bemu­tatására. A rádiójátékok (örténetében külön helyet foglalnak el a műfaj klasz- szikusai: Brecht, Dürren­matt és Becket. Magyaror­szágon Sőtér István (Buda­pesti látomás)). Vészi End­re (Félhomályos zóna) és Gyárfás Miklós (Kastély csillagfényben). A műfaj megismerése és •z esztétikai nevelés szem­pontjából is szép ajándéka lenne a rádiónak, ha időn­ként felújítaná ezeket a ma már klasszikussá vált mű­veket, amelyek a műfaj ere­detiségére. összetettségére, de fejlődésére is ráirányíta­ná a hallgatók figyelmét. Ebergényi Tibor Épül a győri színház, az ország egyik legkorszerűbb színháza. Az új épület ava­tása a ma élő drámaírók ünnepe is lesz. Addigra el­készül , a színházavató mű: Cserhalmi Imre, Galgóczi Erzsébet, Gerencsér 'Miklós, Maróti Lajos, Vészi Endre, vagy Páskándi Géza írja. Velük kötött ugyanis szerző­dést a győri Kisfaludy Szín­ház. A szerződés értelmében — Nem viccelünk. Én va­gyok a parancsnok! A sváb leengedte a gép­pisztolyát. — Nekem mindegy. Te vagy a felelős, hogy betart­sa mindenki a parancs. A házat megszálljuk. A kato­nák lesznek laktatva a föld­szinti lakások. Onnét min­denki takarodik ki. A há­zat nem elhagyja senki. Aki kimegy, le lesz lőve. Mint egy hund, egy kutya! Most pedig, ami megvan nektek dunna, paplan, pokróc, mind idehozni... Ha valakinek találok nála, azt' is lelövöm. Futás! Van nektek egy perc rája! Nem telt bele a perc és a megrettent emberek újra olt álltak. Kezükben fehér dun­nák, paplanok. — Ide teszitek le nekem... — mutatott a sáros kőre a német. — Mi lesz? — ordí­tott a sváb és újra kattant a géppisztoly zárja. Erre az­tán szinte egyszerre dobták le a fehér ágyneműt. — Most mehettek le. Ha pa­rancsot- meigsaegtek, eteonek 21.20 A kolóniáktól a lakó­negyedekig Dökumentumfilm, amely a kommunisták helytállásá­ról, mindennapi munkájuk­ról szól — ezúttál Borsod megyéből villant fel képe­ket. Ez az a megye, ahová szinte az ország legnagyobb beruházásai koncentrálód­nak. Ez az a megye, amely kohászatával. vegyiparával, bányászatával Budapest után az ország legfontosabb gaz­dasági körzete. Ez az a me­gye, amely szinte az ország fejlődésének is szimbóluma. Foglalkozik a film Bor­sod mai helyzetével, sajátos gondjaival. Azzal, hogy mi­lyen. itt az élet — a lakás­helyzettől a zöldségellátásig. Látunk képsorokat a hajda­ni nyomortelepekről, * az új munkásl akásokról, lakó­telepekről. S bemutatja, hogy mire képesek a szocia­lista brigádok, mit tesznek, hogyan kapcsolódnak az or­szágos mozgalmakhoz. Helyet kap a filmben Ka­zincbarcika és Leninváros jövőjének, s az egész me­gye távlati terveinek bemu­tatása. Riport számol be a bányászatról, Borsod sokszí­nű kulturális életéről. a drámák közül a legsike­rültebbet mutatják be a színházavató ünnepségen. Az írók drámatervei elké­szültek. Megszülettek a váz­latok. a szinopszisok. A fel­kérésnek örömmel tettek eleget mind a hatan, hiszen ^kötődnek a szűkebb hazá­hoz, Győrhöz, vagy a me­gyéhez, ahol írói pályájukat kezdték. a frau parancsnok lövöm le, mint egy kutya ... Rózsi a pincelejáratböt nézte, hogy a németek a dunnákat és a paplanokat magukkal viszik az árokba és mielőtt belelépnek, az árok alját és oldalait kibé­lelik. Akik nem mentek ki az árokba, betódulták a ki­nyitott földszinti lakásokba és ruhástól, csizmástól dől­tek le az ágyakra. Előzőleg azonban összetört székekkel, asztalokkal, könyvekkel töm­ték meg a kályhákat. Rózsiban forrt a düh. El­határozta, hogy beszél Si- móval. Valamit tenni kelle­ne. Amikor elhaladtak Eöt­vösök pincéje mellett, Krisz­tina lépett elé. — Mondja, Rózsi, miért kerül maga engem? — kér­dezte szomorúan. — Nézd már! Hát most egyszerre miért magáz a kisasszony? Tegezzen csak nyugodtan mint eddig — mondta, de nem haragosan. Krisztina is megérezte ezt. — Ahogy akarja a kisasz- sacmy... — mondta Rózsi. — Akkor szervusz!... Na, mondd, bog}’ szervtusaí Az utóbbi időben nem­csak jót hallottunk az egri Gép- és Műszeripari Szak­középiskoláról, s a kétségte­len eredmények mellett szó esett — erről beszéltek szü­lők és diákok egyaránt — a gondokról is, amelyeket nemegyszer eltúloztak, aka­ratiamul is bizalmatlanságot keltve egy rangos, jövőre jo­gosult intézmény iránt, amely azért létesült, hogy a megye ipari középfokú ok­tatásának egyik bázisává nőjön. Basa Károly személyében új igazgatót kapott a fiatal iskola. Az új direktor éppen negyedszázada foglalkozik a szakmánk;is-, illetve a szak­középiskolai képzéssel, s hu­szonöt évvel ezelőtt a mun­kapadtól indult választott hivatása felé. Legutóbb az Oktatásügyi Minisztérium főmérnökeként tevékenyke­dett, s egri megbízatását a letelepedés szándékával vál­lalta. Vele beszélgettünk az el­múlt időszak nehézségeiről, s közel- és a távolabbi jö­vő terveiről, jobbító elkép- zeléseirőL — Miként összegezné az alapvető problémákat? — Semmi esetre sem kon- dítottam volna meg a vész­harangot, hiszen a nevelő- testület — szakmailag jól képzett tanárok és oktatók tevékenykednek, s dolgoznak nálunk — mindig is helyt­állt, s a lehetőségekhez mér­ten teljesítette feladatát. Az is igaz, hogy a stabil veze­tés hiánya visszahúzó erőt jelentett, s hozzájárult a fegyelem kismérvű lazulásá­hoz. A pedagógusok is íge- nyelték a határozott irányí­tást. Ezt bizonyítja az is, hogy megértéssel fogadlak — korábban is ismertem a gárda jó részét —, s mind­járt készséggel segítették, így aztán azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy közösen, egymással együtt­működve hamarosan úrrá leszünk a még meglevő, de korántsem aggasztó gondo­kon. — Űj főnök, új elképze­lések, ízelítőül hallhat­nánk ezekből? — Mindenképpen javítani kell a tárgyi és személyi ■— Szervusz! — Behívnálak, de négy­szemközt szeretnék veled beszélni. — Hát akikor csak itt le­het a folyosón .., — Te most biztosan azt hiszed, hogy a megváltozott körülmények miatt beszélek veled így.,. Tulajdonkép­pen ennek sincs jelentősé­ge ... Nekem már minden mindegy. Én tudom, hogy meghalok és nem is akarok élni... — Butaság. Égy tizenhét éves lány, nem beszélhet így • — Már elmúltam tizen­nyolc ... És hidd el, hogy többet éltem át, mint má­sok száz év alatt. Először a szüléimben hittem, aztán is­tenben, most már semmi­ben ... Mielőtt meghalok, csak egyet szeretnék... De olyan nehéz ezt elmonda­ni... Itt van ez a levél, el­olvashatod. Sőt. kérlek, hogy olvasd el, és ha nagyon nagy hülyeség, akkor tépd el. Ha pedig nem. akkor nagyon gyorsan juttasd el Tószeghy ■zászlósnak... — Tudtam én — mosoly­gott Rózsi. — Láttam, hogy szereted ... — Talán nem is szeretem, csak nagyon egymáshoz va­lók vagyunk — mondta Krisztina és elindult a pin­céjük felé. Az ajtóból visz- szafordult: — És köszö­nöm ... Mire Rózsi a pincébe ért, mindenki aludt. Télikabá­tokkal, szőnyegekkel taka­rózta« és a kikészített mos­fel tételeket. Nem sokat töp­rengtünk, hiszen az idő sür­getett, épp ezért már hozzá ts kezdtünk ehhez a figyel­met. és türelmet követelő munkához. Hadat üzentünk a krétapedagógiának, s az eddiginél sokkal nagyobb mértékben alapozunk a szem­léltetésben rejlő lehetősé­gekre. Az iskola jelenlegi állapotában erre bizony alig­ha alkalmas, Megvalósít j üli a szaktantermi oktatást. Ehhez belső átalakításra, ki­sebb építkezésre van szük­ség. Szerencsére nem kerül sokba, mert segítenek a társdntézjpények is. A 212. számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet vállalta, hogy társadalmi munkában oldja meg ezt a feladatot. Jó me­cénás lesz a Honvédelmi és a Kohó- és Gépipari Minisz­térium. Ügy érzem: joggal számítunk a megyei tanács művelődésügyi osztályának támogatására. Célúink az, hogy egyetlen osztályból se hiányozzék a magnó, legyen írás- és filmvetítő. Mi taga­dás: műhelyeink se a leg- ideálisabbak. Néhány gé­pünkről nem véletlenül mondják az oktatók, hogy csak a festék tartja össze őket. A közeljövőben sze­rencsére újakat kapunk, mintegy egymillió forint ér­tékben. Szükségünk van mű­szaki szakemberekre: okle­veles, egyetemet végzett mű­szer-. gépész- és villamos- mérnökökre is. mert csak így valósíthatjuk meg a sza­kosítást. Jelenleg ugyanis akad olyan tanárunk, aki négy-öt tárgyat tanít, négy­öt különböző osztályban. Ez nemcsak a felkészülést nehe­zíti meg, hanem a minőségi munka rovására is megy . Felvettük a kapcsolatokat a megyeszékhely nagyobb üze­meivel: szeretnénk mind több óraadót szerezni tőlük, egyelőre csak a íelnőttokta-, iásba, de később a nappali tagozatra is, hiszen így az iskola közelebb kerül az élethez, s közel hatszázötven tanulónk nívósabb szakmai képzésben részesülhet Nem járnak rosszul a vállalatok sem, mert enyhíthetjük a szakember-utánpótlás gond­jait. — Az ötleteket végső so­ron a nevelők valósít­ják meg, persze csak ak­dóviz tisztán csillogott a la­vórban. Rózsi a petróleumlámpát a vacka mellé vitte, a lera- gasztatlan borítékból kitet­te a levelet és minden lel- kiismeretfurdalás nélkül, mint egy anya, olvasni kezd­te: „Kázmér kedvest Azt mondom: igen. Azt nem mondom, hogy szere­tem. Kedvelem magát, mert gyengéd és udvarias. És fő­ként igazat adok magának. Ebben a világban már egyetlen szabály vagy tör­vény sem érvényes. Megér­tem én, hogy milyen rette­netes érzés lehet magának úgy élni, hogy azt teszi, amit gyűlöl, és mégsem mer és nem tud ellene fellázadni. Az ember nyomában ott set­tenkedik a halál és ha netán kikerüli, majdan azért kell bűnhődnie, amit maga is elítélt. Azt mondja, hogy az öngyilkossághoz sincsen bá­torsága. kedves Kázmér ehhez, nem bátorság, éppen ellenkezőleg: gyávaság kell. Ezt nekem elhiheti. Én gyá­va vagyok úgy élni tovább, hogy körülöttem mindenki látja a ráfröccsent szeny- nyet. Anyám egy gyilkos szeretője: önző, lelketlen nőstény. Maga megérti, hogy min mentem keresztül, amíg odáig eljutottam, hogy mind­ezt le merem írni az anyámról. És azt is le me­rem írni, hogy irigylem ezt a nyomorult, gyáva, jellem- telem apámat, aki legalább lopott magának egy kis tisz­taságot, ak: ha későn A de kor. ha számítanak kéz deményezőkészsegükre. igénylik javaslataikat véleményüket, s javíta nak élet- és munltakö rülményeiken. Ön meny nyíre alapoz ezekre i jogos kívánságokra? — Megértés és segítsél nélkül lehetetlen vezetni Elvem az. hogy a miodeana pi, az alkotó, a mindkét fe gyarapodását egyaránt szol gáló megbeszélések, vita során léphetünk csak előrí vagyis a gyakorlatban meg nyilvánuló, a folyvást széle sedő demokratizmus nélkí nem mehetünk semmire. A jó közérzet a siker nél külözhetetlen feltétele. A', szeretnénk elérni, hogy min denki azzal foglalkozzék, azt tanítsa, amihez legjob ban ért, amit leginkáb kedvel, s ott, abban az ősz tályban, ahol otthonosan mc zog. Ezért kérdőívet kapta pedagógusaink, s meg isfc galmazták igényeiket. Arr is válaszoltak, milyen iske lai társadalmi miunkát vá' latnának a jövő tanévtől, hogyan rendeznék be szak termüket. Minden javaslati figyelembe veszünk, haszne sítumk. A kezdeményezést tanárok egyértelmű helye* léssel fogadták. Javítunk munkakörülményeken is. heti egy szabadnapot nem csak a ^családos kolléganő kapják meg, hanem mindé nevelő számára biztosítju A törődés, a sokoldalú segi ség kedvet ad a munkaho s mind többre sarkall. Éc dig mindenki azonos ossz gű osztályfőnöki pótdíjat ks pott. függetlenül attól, hős mennyire kísérte figyelen mel diákjai sorsát. Beveze jük a differenciálást. Er lehetőség adódik, s élni kell vele. Az kapjon többi aki rátermettebb, lelkiism retesebb pedagógus. S ne feledkezhetünk meg a fiat lókról sem, akiket a tanít! a tanulás folyamatában fe tétlenül partnernek kell t kiinteni, kialakítva a tűr lem, a megértés légkörét e érve azt hogy a sikere meny mindannyiunk asztál része legyen ... legalább megtanult szereti És erre egy cselédlány tar tóttá meg, ahogyan i mondjuk: egy műveleti; paraszt. És ez a paraszt ál­én tanítottam meg huszo öt éves korában olvas; mindannyiunk fölé emelk dett. De térjünk vissza a i dolgunkra, kedves Kázrrv Hetek óta ostromol. Eli szem. hogy szeret, talán . is esik. De elhatározásoi hoz mégsem ez vezetett, h nem egy racionális ok: 1 hét, hogy maga, lehet, ho én. vagy talán mind a k« ten hamarosan meghalur Nincs jogom magától me tagadni azt. amiről ma úgy érzi, hogy ebben a : várságban is boldoggá tu ná tenni. íme. az ajánlató: jöjjön és amikor akarja, magáé leszek. Sírnom keli ne, de nevetek. Hányféléké pen megálmodtam én ezt eseményt és most talán e •pincerekeszben... Ugyent kell folytatnom? Lehet, ho csodálkozik, de bízom be ne. hogy megért. Megé mert szeret és mert egy sorsunk. A viszontlátásig, maga Krisztinája, Utóirat: Drágám, bev lom, hogy én még csak n< Is csókolóztam soha Kriszti.’’ Rózsi hangosan sírt. ;folyt atyvky r Épül a győri színház Pécsi István XI. \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents