Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-14 / 62. szám
Az én véleményem szerint Uborka kombájn és paprikapótló Már az új idénvre készül a Hatvani Konzervgyár Nyomda a gyárban: Készül az „Arany fácán” embléma a doboz üzem részére. Sokan irigylik, mások sajnálják: az igazgató ilyen ember. De hogy valójában milyen arról igyekszünk átfogó, de nagyon személyes töltetű képet összeállítani Katona Bélával, a Heves megyei Ruházati Ipari Vállalat igazgatójával. Már több mint tíz éve dolgozik ebben a beosztásban Összesen 430 ember végzi a munkáját az ő irányításával. Tavaly 90 milliós értéket gyártottak, az Idén a 112 millió elérése a terv. Küszöbön áll egy 16 milliós fejlesztés is, aminek előkészítése már majdnem befejeződött. Még néhány millió sorsát kell eldönteni. A vállalat központja Gyöngyös, két telephely tartozik még hozzá. ★ — Véleménye szerint a hármas követelmény közül: politikai biztonság, szakmai ismeret és vezetői képesség, melyik a fontosabb? — Ezt így nem lehet megmondani. Alapvetően mind a háromnak egyenlő súlya van, de esetenként hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Egyébként is, hiába mérjük fel előre, hogy a kiválasztott személynek milyen tulajdonságai vannak, azt senki nem jelentheti ki felelősséggel, hogy ő tudja, mi van az illető fejében, szívében. Olyan ez, mint a házasság. Amíg ismerkedünk egymással, addig mind a ketten a legkedvezőbb képet igyekszünk mutatni. Lehet, hogy ez megmarad majd, de az is lehet, hogy nem. Majdnem biztos viszont, hogy módosulni fog. — Ha tehát meg akarok valakit ismerni, adjak hatalmat a kezébe? — Hatalom? Így is lehet nevezni. De ez felelősség is. Szerencsére meg is oszlik a különböző szinteken, az üzemen belül. Aztán a hatások sem kapcsolhatók ki. A párt- szervezet, a szakszervezet, a KISZ, a nőtanács, a felettes ellenőrző szerv és még mások is, különböző módon igyekeznek befolyásolni. Azt sem mondhatnám, hogy mindig azonos hullámhosz- szon. — A hatalommal visszaélni is lehet. — Persze, de ehhez is két oldal szükséges Az egyik oldal, amelyik vissza akar élni, a másik oldal, amelyik hagyja, hogy visszaélhessen. Nagyon szomorú az, amikor valamelyik vezető megfeledkezik arról, hogy „honnan jött”, hogy egykor ő is munkás volt. Hiszen a legtöbbje csakugyan az volt. Az ilyen vezető teljesen kihúzta a lába alól a talajt. — Képes-e egy vezető felmérni, meddig tud lépést tartani a követelményekkel? — Azt hiszem, ezt nyilvánosan elismerni nem képes. Ha magában meg is állapítja, nem hiszem, hogy ezt ki is mondaná. Például: elmúlt ötvenéves. Még néhány éve van a nyugdíjig. Mi legyen vele, ha ott hagyja az igazgatói beosztást? A közvélemény szerint még bukott embernek számít, ha arrébb megy. Nálunk inkább az a szokás, hogy hagyjuk „kihúzni” a nyugdíjig. Pedig így talán sokkal többet árt a népgazdaságnak, mintha lenne egy alacsonyabb korhatár a számukra, amikor inár „letehetik” a kalapácsot. — Hallottam már olyan megjegyzést munkástól, hogy jöjjön ide az igazgató, mutassa meg nekem, hogyan kell csinálni, de addig ne járjon a szája. — Ma már nem valószínű hogy így gondolkozzanak e munkások. Az igazgató szakmai hozzáértését nem ígj mérik le. Hanem az üzen teljesítményében. A fejlődésében. A biztonságában Hiszen a szalag mellett nen is kell valakinek szakem bemek lennie. Nálunk i: kevés szabó dolgozik. Éi nem is tudnám megmutatni hogyan kell a nadrágra i koptatót felvarrni. De azért a munkások körülményeit ismernem kell. Bent az üzemben is, kint a kerítésen túl is. Bevallom, ez nem könnyű. De egészen másként dolgoznak az üzemben az emberek, ha érzik, hogy számon tartják őket. Hogy a kinti gondjaikon is igyekszünk segíteni Ez termelési erővé válik náluk. Másként alakul ez egy akkora üzemben, mint az Izzó vagy a Csepel, de alapjában ott is tudnia keli a dolgozóiról az igazgatónak, ha azt akarja, hogy a munkások jól végezzék a feladataikat. — A politikát biztonság követelményét természetesnek vette, ahogy erről már szóltunk. Az következik ebből, hogy a vezetőnek párttagnak kell lennie? — Nem árt, ha párttag. Sőt. Politikai képzettségének mindenképpen lennie kell. Az is előfordulhat, hogy valaki nagyon jól tud mindent, nagyon odafigyel a pártra, de mégsem lép be a szervezetbe. Esetleg különböző, nem is alapvető dolgok miatt. Hogy ez lenne a pártonkívüli kommunista? Lehet. Nem tudom eldönteni. De hadd kérdezzem meg: aki belépett a pártba, aki már évek óta ott hordja a piros tagsági könyvet a zsebében, az mind feddhetetlen jellem? Most a feddhetetlenséget nem a hétköznapi értelemben használom, hanem attól fokozottabb hangsúllyal. Ha csak jelszavakat mondunk, akkor nagyon könnyű eldönteni a kérdéseket, de a jelszavak nem oldanak meg semmit. A tények a fontosak. — A követelmények sorából még a vezetői képességet vegyük elő. Lehet-e ezt tanítani, tanulni? — Tanítják valahol nálunk? Sehol nem képeznek vezetőket. Tehát pedagógiáról!, pszichikáról sem esik szó. Az emberekkel való bá- ,nás pedig elengedhetetlen követelmény. Ez most vagy megvan ösztönösen a vezetőben, vagy a saját kárán és keservesen megtanulja. Ellenkező esetben soha nem lesz jó vezető. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy az igazgató legyen valamiféle atyai jó barát. Nem feltétlenül kell népszerűnek sem lennie, a szigorúság is tartozzon hozzá, még ha a munkások nem is értik meg azonnal, hogy a szigorúság az ő érdeküket szolgálja, az ő javukat célozza. Ha a vezetőnek minden tevé- kenységéből az emberek iránti gondoskodás érződik, akkor mindent megtesznek neki a beosztottjai. A demokrácia nálunk slágertéma. Erre azonban meg kell tanítani az embereket. Nem az a fontos, hogy részt vegyenek csupán bizonyos fórumokon, hanem az, hogy felelősséggel alkossanak véleményt, javaslatot, jó ötletet. Ne hallgassanak, ha szólniuk kellene.' Nálam nincs csukott ajtó. Akkor jön ide be bárki, amikor akar. Már nem üzemi belső dolgokkal keresnek többségükben, hanem kinti bajaikkal. Az üzemieket megoldják a különböző közép- és más vezetők. Vagyis: demokratizmus nélkül egy perc nem múlhat el. Ez a vezetőnek jól felfogott önérdeke is. Ha a felelősségét nem is csökkenti. — Milyen dolog ma vezetőnek lenni? — Hiúság mindenkiben van. Anyagilag? Hát nem tudom ... Nem panaszkodhatnak, de azért nincsenek a leterhelésük arányában dotálva. Erkölcsileg? Igen, azt mindenki elismeri, nem is rejti véka alá, hogy a vezetők felelős tevékenységet folytatnak. De nem feltétlenül jó, hogy a vicclapok, a kabarétréfák az igazgatókon csattannak. A jellemző nem ez az igazgatókra. Társadalmilag ? Se így, se úgy. Vannak és kész. Hogy ebben a beosztásban nem lehet egy percet sem lazítani, hogy itt nincs nyolcórás munkaidő, hogy nekem előre kell gondolnom már évekkel, állandóan képeznem kell magam, hogy a családi életem sem a szokványos, mert kevesebb időm jut a gyerekemre is és egy sor más, hevítettebb körülmény, tehát állandó infarktusveszély, aknazóna, gyorsabb kopás: ezt senki sem veszi észre. Ki sem tudom védeni, mert ha másként csinálom, akkor már nem felelek meg a követelményeknek. Ez az én véleményem, de abban egyeztünk meg a kezdet kezdetén, hogy a személyes véleményemre kíváncsi. — Igen. A tévedés jogát is fenntartottuk. Végezetül: a hármas követelmény közül melyiket tartja fontosabbnak? — Nincs rangsor. A kiválasztásnál egviR sem élvezhet előnyt. Ebből az is következik, hogy nehéz a választás. De az is, hogy ezeknek a követelményeknek megfelelni, nagy megterhelést is jelent Ezt pedig nem mindenki ismeri el. De hát nem a panaszkodás a dolgunk, hanem annak a feladatnak a minél jobb ellátása, amire odaállítottak bennünket. Ezzel a gondolatsort nem zártuk le, azt mindenki tovább folytathatja, vitázhat vele, vagy kiegészítheti, ahogy jobbnak látja. G. Molnár Ferenc Két hónap sincs hátra, s indul az újabb idény a Hatvani Konzervgyárban. Május utolsó napjaira várják az első borsószállítmányokat, ennek végeztével pedig sorra belép a többi zöldség. A paprika, paradicsom, uborka. A hátralevő idő nem telik azonban tétlenül. Bent. a gyártelepen folyik a karbantartás, az új szezon előkészülete. S nem tétlen a termeltetési osztály sem, amelynek legfőbb feladata, hogy évről évre biztosítsa a gyár nyersanyagát, a különféle zöldséget. Mint tudomásunkra jutott, az idei esztendő sokféle tekintetben hoz „forradalmi” változást a konzervgyár életében. Jelentősen korszerűsödik a termékek előállításának folyamata, a zöldségtermesztő bázisgazdaságok rendszerének kialakításával biztonságossá vált a szükséges nyensanyagmennyiség előteremtése, öt új BMG lényerő vonal kihelyezésével pedig elérik Hatvanban, hogy a 6200 vagon leszerződött paradicsomból szemes állapotban egy darab sem kerül a gyártelepre. A konzervgyár elérje azt, hogy a partnerek szamának növelése nélkül tudja megemelt tervét teljesíteni. Ilyen szempontból különösen nagy nyereség a termelőszövetkezetek egyesülése. Az alacsonyabb szinten termelő kisebb gazdaságokból nagyok lettek, ahol a megfelelő területi adottságok mellett biztosított a szakembergárda, valamint a fejlett technilca. Az egyesült boconádi termelőszövetkezet ilyen alapon kötött például szerződést 700 vagon paradicsom leszállítására, 1000 vagonnal sorolt be a hevesi Rákóczi Termelő- szövetkezet és az állami gazdaság, 800 vagont vállalt Jászszenlandrás, vagy ott van Hort, amelynek közös gazdasága a gyár évi paradicsomszükségletének majdnem egyhatodát, termeszti az idén. Négy megye 73 termelő egységbe biztosítja egyébként az év nyersanyagszükségletét. S ami feldolgozásuk korszerűsítését illeti, az elkövetkező esztendőkben e célra 263 millió forintot költenek. Legdrágább egy import gépsor lesz, amely porítani fogja már a paradicsomot, s 1977-ben helyezik üzembe. De itt említhetjük a most nyáron Csányba, Hevesre, Jászszentandrásra, Túrára, Lőrinckátára települő lényerőket, amelyekre 18 millió forintot áldoz a gyárüzem. 700 vagon borsó! Méghozzá szem formájában, tehát kicsépelve! Ennyit vesz át ez évben szerződéses feleitől a Hatvani Konzervgyár. Hatalmas mennyiségről van szó, biztosítása azonban nem ütközött komolyabb akadályba. Az utóbbi egy-két évben ugyanis nagyon megnőtt a gazdaságvezetők körében e zöldség becsülete. Ebben természetesen szerepet játszik az is, hogy a zöldborsó termesztése és betakarítása teljesen gépesített, tehát kevés kézi erőt igényel. De hatalmasan megugrott a termésátlag is! Mert amíg tíz esztendővel korábban egy holdról 30 mázsa hüvelyes zöldborsót takarítottak be, ma 30—35 mázsa szemet ad ugyanekkora földterület. Legtöbb zöldborsót a val- kói egyesült Zöld Mező Termelőszövetkezetből várnak az idén. Ez a gazdaság 220 vagon borsószemre szerződött. Nem sokkal marad mögötte a Nagygombosi Állami Gazdaság sem. vagy ott a szomszédos Túra, amely 80 vagonnyit szállít ebből a zöldségből. A Hatvani Konzervgyár partnereinek komoly segítséget nyújt továbbra is a nemrég vásárolt helikopter. . Hétmillió forintjába került ez az üzemnek, de idővel bőségesen megtérül a befektetési A vegyszerezésben, (Foto: Szabó S.) gyomirtásban igen alkalmas masina bérléséért szinte sort állnak a zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdaságok. Ebből a zöldségből 440 vagonra lesz szüksége ez idén a gyárnak. A szerződés megvan rá, noha az uborka erősen munkaigényes, s gépesítése, a termesztés korszerűsítése eléggé elmaradott. Igaz, Rákóczi Lajos osztály- vezető, egyik informátorunk, látott már uborkabetakaritó kombájnt. Vagyis az országos kísérlet e gép tekintetében eredményre vezetett. A gondot az okozza, hogy az uborkafajtát nem alakították még ki. amelynél ez a kombájn általánosan alkalmazható. Folyik természetesen a kutatás. Különböző növénykísérleti telepeken olyan uborka kitenyésztésére törekszenek, amelyik nem folyik szét a földön, s ugyanakkor egyszerre hoz sok termést. Ha valahol zökkenőtől lehet tartani, akkor ez a paprika. Fáznak tőle a gazdaságok, mert a környékünkön honos cecei fajta leromlott, vírussal fertőzött, így termesztése nem kifizető. Amennyiben a termelés elmarad az igénytől, a hiányt zöld pritárni n paprikával pótolják. ami különösen a zakuszka esetében kitűnő alapanyag. Moldvay Győző Érdekes munkás: annak idején a kőműves szakmát választotta s jó darabig a magasépítőknél dolgozott — aztán pedig az aknamélyítőkhöz pártolt, s lenn a mélyben, szén- és érchegyek alatt folytatta munkáját. Mert a tradícióktól — bárhogyan is csábította a könnyebb, veszélytelenebb pálya — mégsem tudott elszakadni. Vagy — a szíve mélyén — talán soha nem is akart, hiszen az ellenkezője: hitszegés, hűtlenség lett volna bányász apjával, három bányász testvérével szemben ... Agy járta aztan meg a tiribesi, ká- nyási, katalini, szorospataki, kisteleki, mátraszentimrei aknákat, közben pedig még Indiát is — ahol másfél esztendeig dolgozott egy üzem nyitásánál, s tanította mestersége fortélyaira az érdeklődő kinti fiatalokat. Az izgalmas, érdekes feladatokból persze bőven kijutott Nagy Károlynak mostani „állomáshelyén”, Recs- ken is. Sőt — mint vallja — egyenesen a legnagyobb élményét szerezte itt: olyan vállalkozás (részese lehetett, amilyennel a szakmában ' másutt aligha dicsekedhetnek. Komisz, kémény harc A kongresszusi küldött Nagy Károly árán az ország legmélyebb aknáját mélyítették a község határában. Amikor a feladatukkal végeztek; s koccintottak egyet a jól végzett munka örömére, elmondhatták: no, ilyen, helyen sem csendültek még össze poharak ebben a hazában! Többszörösen kitüntetett munkásember: vállalati, háromszoros kiváló dolgozó, a „Bányászat kiváló dolgozója”. a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdonosa, s mellettük őrzi a közrendért, közbiztonságért kifejtett igyekezetéért kapott aranyérmet is. Mert a falujában — Mátraverebélyben — önkéntes rendőr is. Az idén éppen 15. éve... S kitüntetésnek érezheti — érzi is —, hogy már régóta a Nógrádi Sándor nevét viselő nagy szocialista brigád vezetője, egy akkora csapaté. amelyből éppen nemrégiben két újabb együttesre is telt. Emellett pedig — két évre rá, .hogy belepett a partba —, meg 1960-ban csúcsvezetöségi tagnak választották, s jelenlegi alapszervezetében is hasonló tisztséget visel. Szb- elnöksége mellett, amire egyébként szintén kapott már korábban is bizalmat. Jól érzi magát Recsken, Heves megyében. Olyan, mintha a munkahelye valahol a szülőföldön, a nógrádi Mátrában lenne, hiszen még nemrég is két testvérével dolgozott együtt. Most már csak az egyikük, Imre, a főfúrómester van vele, — aki, érdekesség ez is: a bátyja örökébe lépett —, de a hangulata változatlanul családias. Mert sok a barátja is, akikhez a közös sors, a közős feladat láncolta hosszú évek során. S elégedett egész életével: szép — és elég új — háza van Mátraverebélyben, sikerült már kényelmesen berendeznie. Két gyermeke lassan-lassan felnő: az idősebb maholnap akár már önállóan is beülhet a Wartburg kormányához. Roppant nagy öröm a számára, hogy ekkora bizalmat kapott, ő is ott lehet majd a XI. pártkongresszuson. S osztozik örömében a család, a brigád, a recski üzem, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat sok dolgozója. Milyen gondolatok foglalkoztatják. a kongresszus előtt? Például az, hogy jó lenne valamiképpen erősíteni a bányászgárdát, sok-sok fiatal kellene ebbe az ősi szakmába is. S ehhez valahogyan vonzóbbá tehetnék a pályát. Amire feltétienül- szükség van, hiszen a szén, az érc igenis kell! Ha szót kapna? — Nos, bevallja: vnem szívesen emelkedne szólásra, hiszen még ekkora nyilvánosság előtt, főleg pedig ilyen magas szintű tanácskozáson sohasem beszélt. Eléggé bátor embernek érzi magát, de lehet, hogy most zavarba jönne. Sőt: biztos. Ám, ha érdekel valakit a véleménye, javaslata: szívesen elmondja bárkinek, mint eddig is. őszintén, nyíltan. Ahogyan megszokta a bányászok között. Gyónj Gyula Pártház épül Verpeléten Jelentős társadalmi munkát vállaltak pártunk XI. kongresszusa, valamint felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére a verpeléti kommunisták. A pártalap- szervezetek tagjai elhatározták, hogy a szabad idejüket feláldozva új pártházat építenek a községben. A különböző építőipari szakmákban, munkaterületeken dolgozó párttagok brigádokat szerveztek, s elkészítették az építkezés „menetrendjét”: melyik brigád mikor kezd munkához. Az új párthaz alapozási munkálataival egyébként már végeztek a társadalmi munkások. A következő napokban a falak felhúzására, s egyéb munkálatokra kerül sor. 197a. március 14* véslek ) A vezetői követelményekről
