Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-14 / 62. szám

Az én véleményem szerint Uborka kombájn és paprikapótló Már az új idénvre készül a Hatvani Konzervgyár Nyomda a gyárban: Készül az „Arany fácán” embléma a doboz üzem részére. Sokan irigylik, mások saj­nálják: az igazgató ilyen ember. De hogy valójában milyen arról igyekszünk át­fogó, de nagyon személyes töltetű képet összeállítani Katona Bélával, a Heves megyei Ruházati Ipari Vál­lalat igazgatójával. Már több mint tíz éve dolgozik ebben a beosztás­ban Összesen 430 ember végzi a munkáját az ő irá­nyításával. Tavaly 90 milli­ós értéket gyártottak, az Idén a 112 millió elérése a terv. Küszöbön áll egy 16 milliós fejlesztés is, aminek előkészítése már majdnem befejeződött. Még néhány millió sorsát kell eldönteni. A vállalat központja Gyön­gyös, két telephely tartozik még hozzá. ★ — Véleménye szerint a hármas követelmény közül: politikai biztonság, szakmai ismeret és vezetői képesség, melyik a fontosabb? — Ezt így nem lehet meg­mondani. Alapvetően mind a háromnak egyenlő súlya van, de esetenként hol az egyik, hol a másik kerül előtérbe. Egyébként is, hiá­ba mérjük fel előre, hogy a kiválasztott személynek mi­lyen tulajdonságai vannak, azt senki nem jelentheti ki felelősséggel, hogy ő tudja, mi van az illető fejében, szívében. Olyan ez, mint a házasság. Amíg ismerkedünk egymással, addig mind a ketten a legkedvezőbb képet igyekszünk mutatni. Lehet, hogy ez megmarad majd, de az is lehet, hogy nem. Majdnem biztos viszont, hogy módosulni fog. — Ha tehát meg akarok valakit ismerni, adjak ha­talmat a kezébe? — Hatalom? Így is lehet nevezni. De ez felelősség is. Szerencsére meg is oszlik a különböző szinteken, az üze­men belül. Aztán a hatások sem kapcsolhatók ki. A párt- szervezet, a szakszervezet, a KISZ, a nőtanács, a felet­tes ellenőrző szerv és még mások is, különböző módon igyekeznek befolyásolni. Azt sem mondhatnám, hogy mindig azonos hullámhosz- szon. — A hatalommal vissza­élni is lehet. — Persze, de ehhez is két oldal szükséges Az egyik oldal, amelyik vissza akar élni, a másik oldal, amelyik hagyja, hogy visszaélhessen. Nagyon szomorú az, amikor valamelyik vezető megfe­ledkezik arról, hogy „hon­nan jött”, hogy egykor ő is munkás volt. Hiszen a leg­többje csakugyan az volt. Az ilyen vezető teljesen ki­húzta a lába alól a talajt. — Képes-e egy vezető fel­mérni, meddig tud lépést tartani a követelményekkel? — Azt hiszem, ezt nyil­vánosan elismerni nem ké­pes. Ha magában meg is ál­lapítja, nem hiszem, hogy ezt ki is mondaná. Például: elmúlt ötvenéves. Még né­hány éve van a nyugdíjig. Mi legyen vele, ha ott hagy­ja az igazgatói beosztást? A közvélemény szerint még bukott embernek számít, ha arrébb megy. Nálunk inkább az a szokás, hogy hagyjuk „kihúzni” a nyugdíjig. Pe­dig így talán sokkal többet árt a népgazdaságnak, mint­ha lenne egy alacsonyabb korhatár a számukra, ami­kor inár „letehetik” a kala­pácsot. — Hallottam már olyan megjegyzést munkástól, hogy jöjjön ide az igazgató, mu­tassa meg nekem, hogyan kell csinálni, de addig ne járjon a szája. — Ma már nem valószínű hogy így gondolkozzanak e munkások. Az igazgató szak­mai hozzáértését nem ígj mérik le. Hanem az üzen teljesítményében. A fejlő­désében. A biztonságában Hiszen a szalag mellett nen is kell valakinek szakem bemek lennie. Nálunk i: kevés szabó dolgozik. Éi nem is tudnám megmutatni hogyan kell a nadrágra i koptatót felvarrni. De azért a munkások körülményeit ismernem kell. Bent az üzemben is, kint a kerítésen túl is. Bevallom, ez nem könnyű. De egészen más­ként dolgoznak az üzemben az emberek, ha érzik, hogy számon tartják őket. Hogy a kinti gondjaikon is igyek­szünk segíteni Ez termelési erővé válik náluk. Másként alakul ez egy akkora üzem­ben, mint az Izzó vagy a Csepel, de alapjában ott is tudnia keli a dolgozóiról az igazgatónak, ha azt akarja, hogy a munkások jól vé­gezzék a feladataikat. — A politikát biztonság követelményét természetes­nek vette, ahogy erről már szóltunk. Az következik eb­ből, hogy a vezetőnek párt­tagnak kell lennie? — Nem árt, ha párttag. Sőt. Politikai képzettségének mindenképpen lennie kell. Az is előfordulhat, hogy va­laki nagyon jól tud min­dent, nagyon odafigyel a pártra, de mégsem lép be a szervezetbe. Esetleg külön­böző, nem is alapvető dol­gok miatt. Hogy ez lenne a pártonkívüli kommunista? Lehet. Nem tudom eldönte­ni. De hadd kérdezzem meg: aki belépett a pártba, aki már évek óta ott hordja a piros tagsági könyvet a zse­bében, az mind feddhetet­len jellem? Most a feddhe­tetlenséget nem a hétköz­napi értelemben használom, hanem attól fokozottabb hangsúllyal. Ha csak jelsza­vakat mondunk, akkor na­gyon könnyű eldönteni a kérdéseket, de a jelszavak nem oldanak meg semmit. A tények a fontosak. — A követelmények sorá­ból még a vezetői képessé­get vegyük elő. Lehet-e ezt tanítani, tanulni? — Tanítják valahol ná­lunk? Sehol nem képeznek vezetőket. Tehát pedagógiá­ról!, pszichikáról sem esik szó. Az emberekkel való bá- ,nás pedig elengedhetetlen követelmény. Ez most vagy megvan ösztönösen a veze­tőben, vagy a saját kárán és keservesen megtanulja. Ellenkező esetben soha nem lesz jó vezető. Nem azt aka­rom ezzel mondani, hogy az igazgató legyen valamiféle atyai jó barát. Nem feltét­lenül kell népszerűnek sem lennie, a szigorúság is tar­tozzon hozzá, még ha a munkások nem is értik meg azonnal, hogy a szigorúság az ő érdeküket szolgálja, az ő javukat célozza. Ha a vezetőnek minden tevé- kenységéből az emberek iránti gondoskodás érződik, akkor mindent megtesznek neki a beosztottjai. A de­mokrácia nálunk slágerté­ma. Erre azonban meg kell tanítani az embereket. Nem az a fontos, hogy részt ve­gyenek csupán bizonyos fó­rumokon, hanem az, hogy felelősséggel alkossanak vé­leményt, javaslatot, jó ötle­tet. Ne hallgassanak, ha szólniuk kellene.' Nálam nincs csukott ajtó. Akkor jön ide be bárki, amikor akar. Már nem üzemi belső dolgokkal keresnek többsé­gükben, hanem kinti bajaik­kal. Az üzemieket megold­ják a különböző közép- és más vezetők. Vagyis: de­mokratizmus nélkül egy perc nem múlhat el. Ez a vezető­nek jól felfogott önérdeke is. Ha a felelősségét nem is csökkenti. — Milyen dolog ma veze­tőnek lenni? — Hiúság mindenkiben van. Anyagilag? Hát nem tudom ... Nem panaszkod­hatnak, de azért nincsenek a leterhelésük arányában dotálva. Erkölcsileg? Igen, azt mindenki elismeri, nem is rejti véka alá, hogy a vezetők felelős tevékenysé­get folytatnak. De nem fel­tétlenül jó, hogy a viccla­pok, a kabarétréfák az igaz­gatókon csattannak. A jel­lemző nem ez az igazga­tókra. Társadalmilag ? Se így, se úgy. Vannak és kész. Hogy ebben a beosztásban nem lehet egy percet sem lazítani, hogy itt nincs nyolcórás munkaidő, hogy nekem előre kell gondolnom már évekkel, állandóan ké­peznem kell magam, hogy a családi életem sem a szok­ványos, mert kevesebb időm jut a gyerekemre is és egy sor más, hevítettebb körül­mény, tehát állandó infark­tusveszély, aknazóna, gyor­sabb kopás: ezt senki sem veszi észre. Ki sem tudom védeni, mert ha másként csinálom, akkor már nem felelek meg a követelmé­nyeknek. Ez az én vélemé­nyem, de abban egyeztünk meg a kezdet kezdetén, hogy a személyes véleményemre kíváncsi. — Igen. A tévedés jogát is fenntartottuk. Végezetül: a hármas követelmény közül melyiket tartja fontosabb­nak? — Nincs rangsor. A kivá­lasztásnál egviR sem élvez­het előnyt. Ebből az is kö­vetkezik, hogy nehéz a vá­lasztás. De az is, hogy ezeknek a követelmények­nek megfelelni, nagy meg­terhelést is jelent Ezt pedig nem mindenki ismeri el. De hát nem a panaszkodás a dolgunk, hanem annak a feladatnak a minél jobb el­látása, amire odaállítottak bennünket. Ezzel a gondolatsort nem zártuk le, azt mindenki to­vább folytathatja, vitázhat vele, vagy kiegészítheti, ahogy jobbnak látja. G. Molnár Ferenc Két hónap sincs hátra, s indul az újabb idény a Hatvani Konzervgyárban. Május utolsó napjaira vár­ják az első borsószállítmá­nyokat, ennek végeztével pe­dig sorra belép a többi zöld­ség. A paprika, paradicsom, uborka. A hátralevő idő nem telik azonban tétlenül. Bent. a gyártelepen folyik a karbantartás, az új szezon előkészülete. S nem tétlen a termeltetési osztály sem, amelynek legfőbb feladata, hogy évről évre biztosítsa a gyár nyersanyagát, a külön­féle zöldséget. Mint tudomásunkra ju­tott, az idei esztendő sokfé­le tekintetben hoz „forradal­mi” változást a konzervgyár életében. Jelentősen korsze­rűsödik a termékek előállí­tásának folyamata, a zöld­ségtermesztő bázisgazdaságok rendszerének kialakításával biztonságossá vált a szüksé­ges nyensanyagmennyiség előteremtése, öt új BMG lé­nyerő vonal kihelyezésével pedig elérik Hatvanban, hogy a 6200 vagon leszerző­dött paradicsomból szemes állapotban egy darab sem kerül a gyártelepre. A konzervgyár elérje azt, hogy a partnerek szamának növelése nélkül tudja meg­emelt tervét teljesíteni. Ilyen szempontból különösen nagy nyereség a termelőszö­vetkezetek egyesülése. Az alacsonyabb szinten termelő kisebb gazdaságokból nagyok lettek, ahol a megfelelő terü­leti adottságok mellett biz­tosított a szakembergárda, valamint a fejlett technilca. Az egyesült boconádi ter­melőszövetkezet ilyen alapon kötött például szerződést 700 vagon paradicsom leszállítá­sára, 1000 vagonnal sorolt be a hevesi Rákóczi Termelő- szövetkezet és az állami gazdaság, 800 vagont vállalt Jászszenlandrás, vagy ott van Hort, amelynek közös gaz­dasága a gyár évi paradi­csomszükségletének majd­nem egyhatodát, termeszti az idén. Négy megye 73 termelő egységbe biztosítja egyébként az év nyersanyagszükségle­tét. S ami feldolgozásuk kor­szerűsítését illeti, az elkö­vetkező esztendőkben e cél­ra 263 millió forintot költe­nek. Legdrágább egy import gépsor lesz, amely porítani fogja már a paradicsomot, s 1977-ben helyezik üzembe. De itt említhetjük a most nyáron Csányba, Hevesre, Jászszentandrásra, Túrára, Lőrinckátára települő lénye­rőket, amelyekre 18 millió forintot áldoz a gyárüzem. 700 vagon borsó! Méghozzá szem formájá­ban, tehát kicsépelve! Ennyit vesz át ez évben szerződéses feleitől a Hat­vani Konzervgyár. Hatalmas mennyiségről van szó, bizto­sítása azonban nem ütközött komolyabb akadályba. Az utóbbi egy-két évben ugyanis nagyon megnőtt a gazdaságvezetők körében e zöldség becsülete. Ebben természetesen szerepet ját­szik az is, hogy a zöldbor­só termesztése és betakarítá­sa teljesen gépesített, tehát kevés kézi erőt igényel. De hatalmasan megugrott a ter­mésátlag is! Mert amíg tíz esztendővel korábban egy holdról 30 mázsa hüvelyes zöldborsót takarítottak be, ma 30—35 mázsa szemet ad ugyanekkora földterület. Legtöbb zöldborsót a val- kói egyesült Zöld Mező Ter­melőszövetkezetből várnak az idén. Ez a gazdaság 220 vagon borsószemre szerző­dött. Nem sokkal marad mö­götte a Nagygombosi Állami Gazdaság sem. vagy ott a szomszédos Túra, amely 80 vagonnyit szállít ebből a zöldségből. A Hatvani Konzervgyár partnereinek komoly segítsé­get nyújt továbbra is a nemrég vásárolt helikopter. . Hétmillió forintjába került ez az üzemnek, de idővel bőségesen megtérül a befek­tetési A vegyszerezésben, (Foto: Szabó S.) gyomirtásban igen alkalmas masina bérléséért szinte sort állnak a zöldségtermesztéssel foglalkozó gazdaságok. Ebből a zöldségből 440 vagonra lesz szüksége ez idén a gyárnak. A szerződés megvan rá, noha az uborka erősen munkaigényes, s gé­pesítése, a termesztés korsze­rűsítése eléggé elmaradott. Igaz, Rákóczi Lajos osztály- vezető, egyik informátorunk, látott már uborkabetakaritó kombájnt. Vagyis az orszá­gos kísérlet e gép tekinte­tében eredményre vezetett. A gondot az okozza, hogy az uborkafajtát nem alakítot­ták még ki. amelynél ez a kombájn általánosan alkal­mazható. Folyik természete­sen a kutatás. Különböző nö­vénykísérleti telepeken olyan uborka kitenyésztésére tö­rekszenek, amelyik nem fo­lyik szét a földön, s ugyan­akkor egyszerre hoz sok ter­mést. Ha valahol zökkenőtől le­het tartani, akkor ez a pap­rika. Fáznak tőle a gazdaságok, mert a környékünkön honos cecei fajta leromlott, vírus­sal fertőzött, így termesztése nem kifizető. Amennyiben a termelés elmarad az igény­től, a hiányt zöld pritárni n paprikával pótolják. ami különösen a zakuszka eseté­ben kitűnő alapanyag. Moldvay Győző Érdekes munkás: annak ide­jén a kőműves szakmát vá­lasztotta s jó darabig a ma­gasépítőknél dolgozott — az­tán pedig az aknamélyítők­höz pártolt, s lenn a mély­ben, szén- és érchegyek alatt folytatta munkáját. Mert a tradícióktól — bárhogyan is csábította a könnyebb, ve­szélytelenebb pálya — még­sem tudott elszakadni. Vagy — a szíve mélyén — talán soha nem is akart, hiszen az ellenkezője: hitszegés, hűt­lenség lett volna bányász apjával, három bányász test­vérével szemben ... Agy jár­ta aztan meg a tiribesi, ká- nyási, katalini, szorospataki, kisteleki, mátraszentimrei aknákat, közben pedig még Indiát is — ahol másfél esz­tendeig dolgozott egy üzem nyitásánál, s tanította mes­tersége fortélyaira az érdek­lődő kinti fiatalokat. Az izgalmas, érdekes fel­adatokból persze bőven ki­jutott Nagy Károlynak mos­tani „állomáshelyén”, Recs- ken is. Sőt — mint vallja — egyenesen a legnagyobb él­ményét szerezte itt: olyan vállalkozás (részese lehetett, amilyennel a szakmában ' másutt aligha dicsekedhet­nek. Komisz, kémény harc A kongresszusi küldött Nagy Károly árán az ország legmélyebb aknáját mélyítették a község határában. Amikor a felada­tukkal végeztek; s koccin­tottak egyet a jól végzett munka örömére, elmondhat­ták: no, ilyen, helyen sem csendültek még össze poha­rak ebben a hazában! Többszörösen kitüntetett munkásember: vállalati, há­romszoros kiváló dolgozó, a „Bányászat kiváló dolgozó­ja”. a Munka Érdemrend ezüst fokozatának tulajdo­nosa, s mellettük őrzi a köz­rendért, közbiztonságért ki­fejtett igyekezetéért kapott aranyérmet is. Mert a falu­jában — Mátraverebélyben — önkéntes rendőr is. Az idén éppen 15. éve... S kitüntetésnek érezheti — érzi is —, hogy már rég­óta a Nógrádi Sándor nevét viselő nagy szocialista bri­gád vezetője, egy akkora csapaté. amelyből éppen nemrégiben két újabb együttesre is telt. Emellett pedig — két évre rá, .hogy belepett a partba —, meg 1960-ban csúcsvezetöségi tagnak választották, s jelen­legi alapszervezetében is hasonló tisztséget visel. Szb- elnöksége mellett, amire egyébként szintén kapott már korábban is bizalmat. Jól érzi magát Recsken, Heves megyében. Olyan, mintha a munkahelye vala­hol a szülőföldön, a nógrádi Mátrában lenne, hiszen még nemrég is két testvérével dolgozott együtt. Most már csak az egyikük, Imre, a fő­fúrómester van vele, — aki, érdekesség ez is: a bátyja örökébe lépett —, de a han­gulata változatlanul csalá­dias. Mert sok a barátja is, akikhez a közös sors, a kö­zős feladat láncolta hosszú évek során. S elégedett egész életével: szép — és elég új — háza van Mátraverebélyben, sike­rült már kényelmesen be­rendeznie. Két gyermeke lassan-lassan felnő: az idő­sebb maholnap akár már önállóan is beülhet a Wart­burg kormányához. Roppant nagy öröm a szá­mára, hogy ekkora bizalmat kapott, ő is ott lehet majd a XI. pártkongresszuson. S osztozik örömében a család, a brigád, a recski üzem, a Bányászati Aknamélyítő Vállalat sok dolgozója. Milyen gondolatok foglal­koztatják. a kongresszus előtt? Például az, hogy jó lenne valamiképpen erősíte­ni a bányászgárdát, sok-sok fiatal kellene ebbe az ősi szakmába is. S ehhez vala­hogyan vonzóbbá tehetnék a pályát. Amire feltétienül- szükség van, hiszen a szén, az érc igenis kell! Ha szót kapna? — Nos, bevallja: vnem szívesen emelkedne szólásra, hiszen még ekkora nyilvánosság előtt, főleg pedig ilyen ma­gas szintű tanácskozáson sohasem beszélt. Eléggé bá­tor embernek érzi magát, de lehet, hogy most zavarba jönne. Sőt: biztos. Ám, ha érdekel valakit a véleménye, javaslata: szívesen elmond­ja bárkinek, mint eddig is. őszintén, nyíltan. Ahogyan megszokta a bányászok kö­zött. Gyónj Gyula Pártház épül Verpeléten Jelentős társadalmi mun­kát vállaltak pártunk XI. kongresszusa, valamint fel­szabadulásunk 30. évfordu­lója tiszteletére a verpeléti kommunisták. A pártalap- szervezetek tagjai elhatároz­ták, hogy a szabad idejüket feláldozva új pártházat épí­tenek a községben. A kü­lönböző építőipari szak­mákban, munkaterületeken dolgozó párttagok brigádo­kat szerveztek, s elkészítet­ték az építkezés „menet­rendjét”: melyik brigád mi­kor kezd munkához. Az új párthaz alapozási munkála­taival egyébként már végez­tek a társadalmi munkások. A következő napokban a falak felhúzására, s egyéb munkálatokra kerül sor. 197a. március 14* véslek ) A vezetői követelményekről

Next

/
Thumbnails
Contents