Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-13 / 61. szám
A kongresszusi irányelvek tükrében: Helyünk a dobogón A technika korszerűsítéséért folyó világméretű versenyben lehetőségeink meghatározottak, be kell érnünk a hosszú emelvény egyik — szerény — helyével, ami a műszaki-tudományos fejlődés rekordnak számító eredményeit, gyakorlati alkalmazásukat illeti. Amiből persze nem az következik, hogy kezünket ölbe téve sóhajtozzunk: bezzeg ott és amott... Növekvő arány Hazánk nemzeti jövedelmének több, mint három százalékát fordítja tudományos kutatásokra, ami nemzetközi összehasonlításban is megfelelő arány. (1960-ban a nemzeti jövedelem 1,54 százalékát, 2,3 milliárd forintot költöttek ilyen célokra, 1973- ban 3,04 százalékát, 10,9 milliárdot.) Más kérdés — s elöntő elem gazdasági fejlődésünkben —, miként kamatozik ez a pénz a gyakorlatiján, például elég gyors-e a nűszaki-tudományos eredmények termelésbeni hasznosítása? Teendőink és lehetősége- nk summázata így olvasható a párt Központi Bizottsága kongresszusi irányelvei- >en: „Társadalmunkban növelni kell a tudomány szelepét és gyorsítani termelő- irővé válását, hatékonyabbá cell tenni a kutatási ered- nények felhasználását.” Tekintélyes alapokra támaszthatunk: 1450 kutatóhelyen H ezer ember tevékenységére. Kézzelfogható kamatok Bábolnán egy mázsa szenes kukorica előállításához tizedannyi munkaórát vesznek igénybe, mint az állami Gazdaságokban átlagosan. Tanúságtétel arról, miként >lthet testet a műszaki-tudo- nányos eredmények gyakor- atbani alkalmazása. A de- emberben rendezett orszá- los erőművi konferencián ártól hallottunk, hogy az 1980 —1990 között létrehozandó srőművi kapacitások 40—60 ízázaléka már az atomener- (iára alapozódik. Paks — ihol az 1980—1984-es idő- zakban négy, egyenként 440 negawattos, atomenergia áplálta áramtermelő blokkot helyeznek üzembe —jelképe a műszaki-tudományos haladásnak. Ám annak szintén, hogy egymagánkban képtelenek lennénk a számunkra szükséges módszereket, eszközöket előteremteni — megalkotni, megtermelni —, azaz itt is növekszik a szerepe a nemzetközi munkamegosztásnak. Bevezetőben említettük: lehetőségeink meghatározottak. Fogalmazhatunk nyersebben: a műszaki-tudományos haladásban nincs erőnk műiden területen lépést tartani. Ezért építenünk kell arra is, amit mások elértek, úgy, hogy ezeket a módszereket, eszközöket megvásároljuk. A kohó- és gépipar például 1950—1954 között mindössze egyetlen licencet vett meg. 1968—69-ben, tehát fele annyi idő alatt harminckettőt Licenc alapján készülnek egyebek mellett a Rába- Man motorok, a Crossbar rendszerű telefonközpontok, a 2000 lóerős vasúti Diesel- mo-orcsalád tagjai, a színes televíziók ... Vajon nélkülözhetnénk ezeket? A haladas pénzbe kerül Minél bonyolultabb egy termék, annál költségesebb a megalkotásáig vezető kísérletek, kutatások tömege. A gyógyszeriparban egy új készítmény mögött átlagosan hatezer vegyület vizsgálata áll, időben pedig esztendők. A realitásokat tévesztik szem elől azok, akik úgy hiszik, minden műszaki-tudományos területen módunk van újat alkotni, adni: Sem anyagi, sem szellemi erőink nincsenek ehhez, s ez megszabja helyünket a dobogón. A társadalmi termelés hatékonyságának eddiginél erőteljesebb növelése megköveteli — amint a kongresszusi irányelvek kimondják — „...a műszaki-tudományos haladás gyorsítását, új technológiák bevezetését...”, de minden esetben szigorúan ragaszkodva az ésszerűséghez. Egy- egy maradandó eredmény elérése sokba kerül. Az, hogy a szénbányászatban ma a szállítás 93 százalékban gépesített, milliárdokat követelt. Nem csekély összeget emészt fel a mezőgazdasági április 7—27: Magyar jubileumi kiállítás Moszkvában Történelmünk három évti- :edes új korszakáról, népünk- íek az ország felszabadulásáéi pártunk XI. kongresszusig megtett útjáról, eredmé- lyeiről és boldogulásáról ad zámot Moszkvában a ma- ;yar jubileumi kiállítás, tmely alig egy hónap múlva, iprilis 7-én nyitja kapuit a nöszkvai Népgazdasági Ki- illítás hatalmas vegyipari )avilonjában és 21 napon át ogadja látogatóit. Magyaror- izóg ezúttal rendezi harma- lik jubileumi bemutatóját Moszkvában; az elsőt hazánk elszabadulásának 15. évfor- lulóján, a másodikat pedig 970-ben, a 25. évforduló álcáiméból tartották. A minisztériumok, a társa- Jalmi szervezetek, a külkereskedelmi és ipari vállala- ;ok több ezer szakértője, dolgozója vett részt a jubileumi elállítás előkészítésében, s a ebonyolításra ezúttal is a rlUNGEXPO kapott megbízást. Gazdag anyagot állítotok össze, ami dokumentálja a közművelődés, az iskolai iktatás, a tudományos élet, az egészségügyi ellátás gyors Eejlődését, az ipari és a me- üőgazdasági ágazatok dinamika» fejlesztésének eredmetermelési rendszerek meghonosítása sem — a tervek szerint 1980-ban már 800 ezer hektárt fognak át —, de szükségszerű út, mivel így elégíthetők ki biztonságosan, gazdaságosan a népgazdasági igények. Ám éppen a nagy költségek miatt az irányok, módszerek, eszközök kiválasztásának felelőssége sem mellékes; a haladást nem foghatjuk fel „kerül, amibe kerül” feladatként. A hagyományok köteleznek Lenin a szocializmus építésének elengedhetetlen alapelvei közé sorolta „az alkotómunka feltételeinek következetes kiterjesztését”. Ez azonban nem válhat el a társadalom szükségleteitől, még kevésbé kerülhet szembe a társadalom céljaival. A műszaki-tudományos haladás céljai azonosak a szocialista társadaloméval: az emberi élet erkölcsi, anyagi gazdagításával. Ehhez hozzájárulni éppúgy lehet az oktatásban az audiovizuális módszerek elterjesztésével, mint az iparban az évente kutatásra költött ötmilliárd forint egy-egy területre koncentrálódó fel- használásával. A tömegek szemében évszázadokon át misztikum övezte az életüktől, munkájuktól távol eső tudományt. A ma emberének közvetlen ismerősévé válik, s holnapra még inkább így lesz. Terveink a már elért, s a várható műszaki-tudományos eredményekre alapozódnak, akár a termelékenység növelésében, akár új növényfajták kitenyésztésében, meghonosításában, a szállítás korszerűsítésében, a hírközlés fejlesztésében. A hagyományok gazdagok, s ezért köteleznek. Arra, hogy a műszaki-tudományos haladás még célszerűbben szolgálja a szocialista társadalomban élő embert, általános és egyéni értelemben egyaránt. Mészáros Ottó nyeit, amelyeknek valameny- nyi fontos elemét a szocialista országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő baráti, sokoldalú politikai és gazdasági kapcsolatokat alapoztak meg. A szoros kereskedelmi és termelési kapcsolatok eredményeit testesíti meg a kiállításon 30 magyar külkereskedelmi vállalatnak mintegy ezer köbméternyi helyet kitöltő áruja, főként azok a korszerű termékek, amelyeket már ismernek és kedvelnek a szovjet vásárlók, továbbá azok az áruk, amelyek már újabb alkalmat kínálnak a kapcsolatok fejlesztésére. A jubileumi bemutató színhelye ad otthont számos baráti találkozónak is, a kiállításon klubot rendeznek be. ahol rendszeresen találkoznak a magyar antifasiszták és volt partizánok a hazánk fel szabadításában részt vett szovjet frontharcosokkal, veteránokkal. Felszabadulásunk jubileumának alkalmá ból sor kerül más fontos eseményekre, találkozókra, többek között ebben az időszakban rendezik meg a magyar kulturális napok gazdag i programját is. (MTX) I A b m rr JOVO autóbusza A Villamosipari Kutató Intézetben elkészült az első villany-, illetve Diesel-meghajtású „hibrid” autóbr Az IKARUS IK 260 tip városi autóbuszba beép villamos meghajtás nagym tékben enyhíti a íeveg szennyezettségét és zaj szintjét. Ha a kísérletek és üzemi próbák sikerrel zárulnak, akkor a jármű a BKV-náí megkezdheti a menetrend- szerű üzemelést. (MTI Foto — Danis Barna felvétele.) Diplomások válaszoltak Egy felmérés tanulságai KÉPZETTSÉGÉNEK MEGFELELŐ MUNKÁT VÉGEZ-E? Elégedett-e erkölcsi, anyagi megbecsülésével? Mi a véleménye a vezetésről, az irányításról? Könnyű, vagy nehéz a pályakezdés, a beilleszkedés? Folytat-e tudományos tevékenységet? A kérdésekre egy reprezentatív felmérés során, a közelmúltban kért választ megyénk műszaki, agrár- és köz- gadász-értelmiségétől a MTESZ Heves megyei Szervezete. A több száz őszinte válaszból — a megkérdezettek 90 százaléka válaszolt a kérdésekre — egyebek között kiderült: a megyénkben élő s dolgozó mérnökök, agrárszakemberek, közgazdászok döntő többsége iskolai végzettségének megfelelő munkakörben dolgozik. E természetesnek tűnő megállapítást igen értékes változásnak tekinthetjük, mivel öt-tíz évvel ezelőtt Heves megyében is sok diplomás végzett olyan feladatot, amelynek ellátásához nemhogy egyetemi, főiskolai végzettségre, de valójában még érettségi bizonyítványra sem volt szükség. A változás okait nem nehéz kitalálni: a korszerű termelés, a magas színvonalú gazdálkodás ma már elképzelhetetlen- jól képzett mérnökök, közgazdászok nélkül. Mert hiába a számítógép, ha nincs aki okosan kérdezzen a technikától. A megkérdezettek túlnyomó többsége nemcsak munkakörével, hanem erkölcsi megbecsülésével is elégedett. Kifogásolják ugyanakkor a „pénzbe nem kerülő” sablonos dicséreteket, nehezményezik, hogy egy-egy kollektív jnunkával kiérdemelt sikerért igen gyakran egy személy, legtöbbször a vállalat, az üzem első számú vezetője „aratja le” a babérokat.. ELÉGEDETTEK-E ANYAGI MEGBECSÜLÉSÜKKEL a termelésben közvetlenül részt vevő műszakiak? A kérdésre legtöbben nemmel válaszoltak. A nem vezető beosztású műszakiak bére — olvasható a válaszokból — lényegesen kisebb ütemben emelkedik a többiekénél, rájuk nem vonatkoztak a központi bérrendezések, s nem élvezhetik a lakásépítő akció ismert előnyeit sem. Többek között ez az oka, hogy a közép- és felsőfokú végzettséggel rendelkező szakmunkások egyre nagyobb számban idegenkednek a „kiemeléstől”, vagyis hogy műszaki állományba kerüljenek. Ez pedig semmiképpen sem a szakmai ismeretek bővítését, egyre magasabb színvonalon történő hasznosítását szolgálja. Több kérdőívre felkerült az a megjegyzés is, hogy a „szamárlétrán” való haladás sem mindig a szakmai tudástól, a végzett munkától függ, hanem az ismeretségtől, a személyi kapcsolatoktól. Sok jogos kifogás érte a tröszti irányítás módszereit is. A megkérdezettek egybeA kongresszusi küldött: Tóth Mihály Summás volt, kétkezi munkás. Tanyán nőtt fel, a két- útközi földöm, a valamikori Graefl Andor birtokán. Nagy volt a család, öt testvér, es édesapja sem volt egészséges. így mint apró gyermek már a nyári szünetekben hol libát, hol sertést, hol juhot őrzött, hogy ezzel is pótoljon néhány pengőt a háztartáshoz. 1943-ban a család a szomszédos Poroszlóra költözött, s Tóth Mihály már ott fejezte be az iskolát. De továbbtanulásról szó sem lehetett, mert minden pénzre szükség volt. A föld iránti szeretet« és ragaszkodása azonban már ekkor megmutatkozott. A Besenyőtelekhez közeli Tepély-pusztára ment summásnak egy középparaszthoz. A felszabadulást követően elvesztette édesapját, s ekkor a nagyobb terhet ő vállalta, neki jutott a család eltartása. Télen, nyáron, hóban és a tűző napon a határban járt rendszeresen. — A földosztáskor nekünk is jutott 12 hold — mondja emlékezve. — A terület nagy része a Tisza menti ártérben volt. Így amikor idő jutott, a családdal összefogtunk és ezt is műveltük. 1949-ben alakult meg itt Poroszlón az első szövetkezet, a Béke, és néhány hónappal később, 50 tavaszán én is beléptem a közösbe, mert ott jobbat, többet ígértek. Vittem a család 12 hold földjét is. Gyalogmurikásként kezdtem. Nem sokan voltunk, alig 15- en, de bíztunk a iövöbem, Tóth Mihályt azonban két esztendőre a honvédségi szolgálat szólította el. Leszerelés után — visszamentem a szövetkezetbe, de semmilyen biztatást nem láttam — folytatja. — Kedvezőtlen volt a helyzet, nagyon rosszul ment a gazdálkodás. A családomról azonban továbbra is nekem kellett gondoskodnom, így alkalmi munkát vállaltam. Voltam rakodómunkás a cukorgyárban, szénagyűjtő és szállító. Aztán jött 1959, a mezőgazdaság szocialista átszervezése. Egyik nap felkerestek és arra kértek, lépjek be az Aranykalász Termelőszövetkezetbe. Mivel én mindig ragaszkodtam a földhöz, így ötévi alkalmi munka után ismét szövetkezeti tag lettem. Szorgalmát, helytállását már akkor ismerték, így hamarosan brigádvezetőnek és alapszervi párttitkámak választották. — Nagyon jólesett a bizalom. Mindig kikérték a véleményemet, mielőtt valamilyen. döntés született. Persze nem volt könnyű a gazdálkodás. Ezen a vidéken mindig meg kellett küzdeni a vízzel, a Tisza árhullámaival. 1963-ban, amikor megalakult a Vörös Csillag Termelőszövetkezet, a tagság engem választott elnöknek. Nem kis feladatta vállalkoztunk, hiszen jól képzet szakember itt alig akadt. Az akkori főkönyvelővel, a főagronómussal és a tagság szorgalmas munkájával kezdtük, melyhez jelentős állami támogatást is Kaptunk. A nagy fordulat mégis 1970. január 1-én következett, amikor hatezer holdon létrehozták a jelenlegi November 7. Termelőszövetkezetet, s ennek elnökévé Tóth Mihályt választották. Az idén január l-ével pedig az újlőrincfalviakkal egyesültek és ezzel a több mint tízezer hektáros gazdaság vezetője lett. Emellett 1967 óta elnöke a Dél-Heves megyei Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének, és most legutóbb a megyei párt- értekezleten a megyei párt- végrehajtóbizottság tagjának, illetve kongresszusi küldöttnek választották. — Nagy megtiszteltetés ért ezzel, őszintén szólva, nem számítottam rá. Ügy érzem, a bizalom nemcsak az én egyéni érdemem, hanem a közös munka eredménye, melyet szövetkezetünk tagságának szorgalma, mindenkori jó hozzáállása nélkül nem érhettünk volna el. A megyei pártértekezleten hozzászólásomban a szövetkezetben dolgozó nők helyzetéről beszéltem. Falun sok még az előítélet. Egyesek azt a helytelen nézetet vallják, hogy a nő maradjon a fakanál mellett ... Ezen a szemléleten kell mielőbb gyökeresen változtatni. Ehhez segíthetnek a szövetkezetek abban, hogy hozzájárulnak a községi óvodák, bölcsődék, napközi otthonok építéséhez és javítják a szolgáltatások színvonalát Mentasz Károly hangzó véleménye szerint független gazdasági irányítás — önálló üzemek, vállalatok, szövetkezetek — lényegesen nagyobb lehetőséget biztosít az egyéni és a kollektív kutatásokhoz, kísérletezésekhez, a javaslatok megvalósításához, mint a tröszti vezetés. Az „alul” született ötletek, javaslatok többsége mire feljut a csúcsig, elveszti jelentőségét, aktualitását is. De az is előfordul, hogy menet közben a javaslatok gazdát is cserélnek. Sérelmesnek tartják továbbá azt is, hogy ugyanazzal a képzettséggel a központokban lényegesen többet keresnek a kollégák, mint a termelőegységekben. HOGYAN FOGADJÁK AZ ÜZEMEK, a vállalatok, a szövetkezetek a pályakezdő fiatalokat? A felmérés bizonyítja: ahol a vezetők szakmailag és politikailag is magasan képzettek, ott hamar megtalálják a helyüket a fiatalok. A csak gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező vezetők azonban egyrészt idegenkednek a tőlük magasabb végzettségű fiataloktól, másrészt rtem is tudják megfelelően hasznosítani a diplomások szakmai ismereteit. Mindezeket felismerve a pályakezdők egy része gyorsan odébbáll az ilyen üzemekből, vagy — és ez a rosszabb eset — hozzászürkül a többiekhez. A KISZ érdekvédelmi szerepéről összességében pozitívan nyilatkoztak az érintettek, örülnek annak is, — szintén a jól szervezett, jól vezetett üzemekre, vállalatokra jellemző —, hogy egyre gyakrabban mehetnek hazai és külföldi tanulmányútokra, idegen nyelvet tanulhatnak, s a gazdag választékú műszaki könyvtárakban is gyorsan hozzájuthanak a szakma legújabb ismereteihez. ELSŐSORBAN A MTESZ MEGYEI SZERVEZETÉNEK ERDEME, — a megkérdezettek véleményei szerint is —, hogy az egyetemet végzett szakemberek 35 százaléka, a főiskolát végzettek 60 százaléka vesz részt a szakegyesü- I letek különböző tudományos munkájában, amely igen szorosan kapcsolódik megyénk ipari üzemeinek, vállalatainak, szövetkezeteinek gazdasági, politikai feladataihoz. A gazdasági munka mellett a műszaki képzettségű dolgozók igen nagy számban vesznek részt a politikai, a kulturális életben is. Sokan tanítanak, szakmai, politikai tanfolyamokat vezetnek, aktivisták, propagandistákként dolgoznak a párt, a KISZ-, a szakszervezet szerveiben. HEVES MEGYE GAZDASAGÁNAK különböző posztjain ma már több mint 16 ezer műszaki szakember dolgozik. Aligha szükséges bizonyítani, hogy munkájuk mennyire fontos, nélkülözhetetlen. Szellemi kincsük kamatoztatása közben figyeljünk ezért jobban oda gondjaikra, problémáikra is. Hogy tudásuk legjavát adva alkothassanak valamennyien, valamennyiünk javára. Ahogyan többségük eddig is tette, s tehette is. Koós József MpníiLtüíi A 1975. március 13, csütörtök
