Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-13 / 61. szám

A Gagarin kívülről (2.) Az erőmű és környéke A munkánok művelődését elsősorban az tizemben kell megszervezni — ez a követ­keztetés csendült ki a cikk első részéből. A közművelő­dés szerteágazó munkájából azonban részt kell vállalnia a lakóhelynek is ... 0 0 0 3 Gyöngyösről és a környék 17 községéből járnak be az erőmű dolgozói, akik napon­ta 8—9 órát töltenek az üzemben. Idejük többi részét nyilvánvaló, hogy odahaza töltik az emberek. Nem min­degy, hogyan és mivel telik el a szabad idő. Az. egyre növekvő szabad idő! Az igényt a Gagarin dol­gozói is megfogalmazták. Ha nem is pontosan, de azért jól érzékeltették, hogy mi­lyen hasznos lenne olykor a munkán túl is találkozni, be­szélgetni, művelődni, szóra­kozni. Hogy ne csak a gépek mellett ismerjék egymást az emberek. A lakóhelyi közművelődés­nek már vannak hagyomá­nyai, sőt egyre jobban kiala­kulnak jól bevált formái is. Csak éppen az igények dif­ferenciált kielégítése ókoz problémát. A köaségi népmű­velők ugyanis hajlamosak arra, hogy egy kalap alá vé­ve az embereket, megfeled­kezzenek a bejáró dolgoesók igényeiről, nem igazodnak azok életritmusához, s nem kínálnak számukra érdekes, vonzó programokat Es nem igazodnak az üzem, a mun­kahely sajátos igényeihez, követelményeihez sem. E giondok ellenére vannak pozitív tapasztalatok is, ame­lyek önmagukban jelzik, hogy milyen irányban kell, vagy lehet kimozdítani a la­kóhelyi közművelődést. Itt van például az oktatás, amelynek becsülete van ugyan a Gagarirmál, mégis gondot okoz a felnőttek is­kolája. Jelenleg mintegy 70 dolgozó tanul az üzemben az általános iskola kihelyezett tagozatán, de jelentős a • le­morzsolódás, mert megoldat­lan a műszákcsere és nehéz­kes a közlekedés is. Mind­ezek általánosságban is hoz­zájárulnak ahhoz, hogy ezer fizikai dolgozó közül 400-an még nem végezték el az ál­talános iskola nyolc osztá­lyát. Ebből a szükségből oontakozwtt ki a kezdemé­nyezés: az abasári iskolával szocialista szerződést kötött a vállalat, s a községben megszervezik a felnőttokta­tást a Gagarin dolgozói szá­mára. Tehát amit nem lehe­tett megszervezni az üzem­ben, mindarra lehetőség kí­nálkozik a községben. És Abasár csak egyetlen példa, hiszen több mint százan jár­nák az erőműbe Domoszló- ról, Markazról és máshon­nan is, s mindez indokolttá teszi az iskolákkal való kap­csolat kibővítését. A felnőttoktatás a közmű­velődésnek csupán egyetlen területe, de vitathatatlanul ■jó kiindulópont a további munkához és az együttműkö­désihez is. Mert itt már együttműködésről van szó, a munkahelyi és a lakóhelyi közművelődés egységéről, sa­játos összhangjáról, és nem kevésbé azokról a módsze­rekről, amelyek kialakítását nem nélkülözheti tovább a közművelődés. Mindez már túlnő az üzem és a környék keretein. Az az igazság, hogy a bejáró dolgozók kulturális ellátása viár régóta gyenge pontja a közművelődésnek. Igaz, csep­pet sem könnyű ez a terep, hiszen a bejáró munkások jelentős részének még nem. vált életformájává az ipari munka, tulajdonképpen a munkássá válás időszakát élik. Így ezek a dolgozók még nem tudnak megfelelő­en gazdálkodni a szabad idő­vel, a közművelődés külön­böző lehetőségeivel. Ezek a körülmények szánté követelik az üzem és a kör­nyező községek összefogását. S az együttműködés keretei között nyilvánvalóan av üzemre hárul a feladat, hogy anyagi és szellemi erőkkel segítse a községeket és be­folyásolja a lakóhelyek kul­turális programját. Végső fokon ugyanis saját dolgozói­ról van sző, azokról az em­berekről, akik részt vesznek a termelésben, az értékek előállításában. S akik meg­felelő műveltséggel és maga­tartással bizonyára jobban, és eredményesebben is dol­gozhatnak. © © © © Az üzemen és a ferfcöheiyet» túl van egy harmadik terü­let is, amely hasznos lehető­séget kínál a művelődés és a szórakozás számára: az egész ország. A Gagarin dol­gozói egyre jobban megisme­rik az országjárás örömeit, felfedezik a színházi előadá­sok, a hangversenyek élmé­nyét, a kirándulások hangu­latát, a tapasztalatcserék je­lentőségét Ezek az utazások a kollektív együttlét és a szórakozás mellett egyformán szolgálják a szakmai ismere­tek bővítését és a művelő­dést is. Ismerik ezt a lehe­tőséget a Gagarin vezetői is, hiszen éppen a közelmúltban vásároltak másfél millió fo­rintért egy autóbuszt, amely- lyel megfelelő program kere­tében elsősorban a szocialis­ta brigádok utaznak majd. o o o © Az új közművelődéi szem­lélet megvalósítása a külön­böző területek egymást kie­gészítő együttműködése tu­lajdonképpen azt jelenti, hogy az üzemnek miyt kul­turális bázisnak, kapcsolatot kell teremtenie Gyöngyös, valamint a 17 község köz­művelődési intézményeivel. És egy kicsit az egész or­szággal is. Ez a munka és főleg a várható eredmény ■már függetlenített népműve­lőt követel. Dicsérendő kezdeménye­zés ugyan, hogy az erőmű­21.30 Pillantás a karcsai dombról lázár István és Rácz Gá­bor dokumentumfilm-soroza- tot készített a bodrogközi Karcsa községről. Az ötrészes filmsorozat a régmúlt világá­tól napjainkig követi, magya­rázza a település sorsát, tör­ténelmét. Szó esik a filmek­ben a település évezredekkel ezelőtti kialakulásáról, bené- pesedéséről. Majd megeleve­nedik Karcsa közelebbi múlt­ja is: az agrárszocialista moz­galmak, a sztrájkok, a szer­vezkedések, S a ma arculata bontakozik ki a termelőszö­vetkezeti mozgalom, az iparo­sodás, a szociális változások, a kulturális gazdagodás tük­rében. A filmsorozat készítői az elmúlt esztendő minden évszakában megfordultak Karcsán, s hosszú heteket, hónapokat töltöttek ott. In­terjúk készültek, filmre vet­ték a falu néprajzi kincseit. Dokumentumok és tudomá­nyos kutatások eredményei­nek felhasználásával teszik teljessé az alkotók e filmre vett falumonográfia anyagát ben létrehoztak; egy közmű­velődési bizottságot, amely az űzetni pártbizott­ság irányításával, a szakszer­vezet és a KISZ segítségé­vel koordinálja a feladato­kat, de a képzett szakember még hiányzik. Az együttműködés ugyanis nem korlátozódhat csupán az anyagi segítségre, arra, hogy az üzem bizonyos összeget átutaljon a községeknek. Olykor anyagi támogatásra is szükség van, hiszen alkalma­sint otthonosabbá kell ten­ni a művelődési házakat, be kell rendezni a klubokat, de ennél mégis fontosabb az ak­tív kulturális élet, a tartal­mas egyűttlét megszervezése, kialakítása. Olyan tevékeny­ségre van szükség, amely klubélet, szakköri munka, valamint különböző művé­szeti csoportok, vitáik és be­szélgetések formájában tölti ki az emberek otthoni sza­bad idejét. o o o © A Gagarin vénétől Mis- mérték a közművelőd«? ero­bert ormalo jelentőségét, * nagy vonásokban tudják azt is, hogy mi a teendő. A ho­gyannal azonban már akadnak problémák. A man kamódszerek kialakítása még hátra van. S itt kell megjegyezni azt is, hogy a bizottság vizsgá­lata előtt a közművelődés szakemberei nem adtak meg­felelő segítséget a Gagarin- nak ahhoz, hogy kialakítsák saját munkamódszereiket. A TIT-nek például semmi kap­csolata nincs a vállalat­tal, ahol pedig elég sok ér­telmiségi dolgozik ahhoz, hogy kiteljék belőlük. egy életképes üzemi csoport. Egy olyan TIT-osopart, amelynek tevékenysége kihat a környe­ző községekre is. — Pontosan úgy, ahogyan a fiatalok megfogalmazták: egy ilyen jelentős üzemnek olyan sokszínű közművelődé­si tevékenységet kell végez­nie, amelynek hatása kisu­gárzik a környező községek­re is. Ehhez a munkához most jó légkört teremt a pártha­tározat, s megfelelő ki­indulópontot nyújt a megyei közművelődési bizottság se­gítő vizsgálata. Parasztház a századfordulóból 1967-tői látogathatják az í deklődők a Népi Iparműt szett Tanács áltál, Recsk berendezett tajszobát A századfordulón épült, faragott tomácos paraszthoz, úgynevez tiszta szobájában és a pitvaros konyhában bemutatásra kerülnek a környék: Matrac recske, Bodony és Párád jellegzetes népi ihletésű lakásberendezési tárgyat (Foto: Puskás Anikó A Haramiák beatzenével — Egerben Márkusz László Csütörtökön kert« Egerben Schiller Haramiák című drámája. A nagy né­met klasszikus fiatalkori művéhez a népszerű Bódy Magdi komponált zenét Nagy András László ren­dezővel való találkozásunkra számos kérdést készítettünk elő. Az első természetesen csák az lehet hogy mi in­dokolja most 1975-ben egy csaknem kétszáz esztendő­vel ezelőtt született roman­tikus mű felújítását A válasz: — Nem hiszek abban, hogy egy olyan színház tel­jesítheti művészi hivatását, amely csak azért mutat be színdarabot mert az jó i.rab, jól kiosztható szere­pek vannak benne... Ne­künk Schiller Haramiákjá- val dolgunk van, mégpedig most, 1975-ben és itt, Ma­gyarországon. — Az emberiség története tele van generációs konf­liktusokkal, melyek — az én véleményem szerint — két történelmi időpontban túlléptek a családi kerete­ken és már-már történelmi hatótényezővé váltak. Az egyik Schiller kora, a másik a miénk. Ezért Schiller mű­ve nem végcél „csak” kiin­dulási pont számunkra. — Mi az aktualitás ma Schiller művében? — A Haramiák fiatal ch- áfchősei — vagyis a darab összes fiatal szereplője — nem hajlandó belépni a fel­nőttek társadalmába. Nem képesek az őket megérteni nem hajlandó felnőtt világ — előre kiszabott életpályát kínáló — számukra szűkös­vényeire lépni. Megtartva fiatal közösségüket, kivo­nulnak a társadalomiból, sa­ját erkölcsöket, törvénye­ket, szokásokat kialakítva. Elfoglalják maguknak az er­dőt és haramiák lesznek. Cseréljük ki az erdő szót országúim, a haramiák szót hobóra hippyre és máris az 1960-as évék nyugat-európai, amerikai eseményei jutnak az eszünkbe... Az általuk felvetett kérdésekre — mi­után a nyugati diákmozgal­mak szellemi kisugárzása alól a mi fiatalságunk sem vonhatta ki magát — úgy érezzük, nekünk is válaszol­ni kelL Főleg a téves néze­teket, félreértéseket kell tisztázni. — Hogyan felel tehát előadás a schillert, illetve legújabb kori kérdésé kt — Schiller kérdései és mi kérdéseink azonosak: het-e a társadalomért tu colni a társadalmon kim A törvényekért a törvén; ken kívül? A válaszunk t< mészetesen: Nem. Az e$ re jobb és egyre egészséi sebb társadalomért a tár. dalmon belül — önmagur kai is harcolva — kell v műnk. — Ez a korszerű mow. niváló meg a zenével „c sitott” schilleri szöveg al ha bírja él a konvencióvá formákat — Reméljük, senki a tartja szentségtörésnek, he aktuális formát kérést üj A forma egyébként s< szent és sérthetetlen. Tál még annyit hogy szülés: ink — Várday Zoltán, BU kó Péter, Jancsó Sarolta a többiek — jól érzik nr gukat ezen a színpadon, n lyen a beatzene nem nyomja, hanem erősíti schilleri gondolatokat (gyarmati m&r Hüusuas. li^-siuttor.tök Ezúttal a sorozat első ré­szét láthatjuk: Mélységes mély s/a múltnak kútja cím­mel. A további részek vetíté­sére hetenként egyszer kerüí Ősz Fereoc; Ezt pedig úgysem úsz- szák meg élve. A nagy hadifi azt hiszi, hogy az oroszok non számolnak: azzal, hogy ki szeretnék menteni az irhájukat a gyű­rűből. Tudod, milyen, lesz az urak nagy kitörése? Mintáz a hajtóvadászat amit Kö- petzy úr annyira szeretett Csakhogy most ő nyúl... És őrnagyié a nyúlné.. . — Azért így nem beszél­het a feleségéről... — Nem? Hát tudod miért könyörögtem neked, hogy éjszakánként kijöhessek hoz­zád beszélgetni? Már nem bírtam elviselni, hogy a bárónő őnagysága a szom­széd ágyban hempereg a sze­retőjével és tudja, hogy a férje és a lánya mindent hall. Napok óta altatót ke­verek Kriszti teájába, hogy legalább ő ne haliján, tud­jon semmiről... Rózsi észrevette, hogy Eöt­vös sír... — Jól van no — mondta és önkéntelenül megsimogat­ta a férfi fejét — Nem köll azért bőgni. Maga mégis­csak férfi... — Csak te voltál jó hoz­zám, egész életemben... —­_ íVűszorguü és csákóim-kezd­te a kezét , — Mert azért fizettek. Nem ingyért voltam én jó, halija-e ?! Maguk egymás között gonoszak, de tartanak ilyen magamfajta állatokat is, hogy azok jók legyenek magukkal... — Minden másképp lesz ezután. Gazdaggá teszlek... — És ha mindenét elve­szik? A házát, a földjét? Akkor mi lesz? Tud maga pénz nélkül is jó lenni? — Majd meglátod.., — Na, akkor már most kezdje a bizonyítást. Lopjon el két üveg rumot a saját­jából. Jó lenne a teába. Eötvös egy perc alatt megjött a rummal. Három üveggel hozott — Ez sok lesz — mondta Rózsika és egy üveget a párnája alá rejtett. — Még danolni kezdenek és hátha olyan dalra zendítenek. amit a tovarisok nem szeretnek. Na, fogja meg az egyik fü­lét... — szólt a némán bá­muló férfira. — Én? Ja... persze..; Tudod, szokatlan még... — mondta és megfogta a fazék fülét Nagyot sziss' t. A forró vas égette a Kezét. A ház lakói elhűltek a csodálkozástól. A háziúr és a cselédlánya kettesben ci­pelitek. ki nekik a teát. .Úgy látszik, felborult itt min­den. — Csák egy bögrét hoz­tak? — csipogta Melanie. —* Remélem, nem képzeli, hogy úgy vedelünk, mint maguk­nál otthon. — Nem köffl inni — rán­totta meg a vállát a lány. — Rumszagot érzek — kapta fél a fejét Kocsis az árokban. — Jól is érzi, mert az is van benne — mondta Rózsi. — Maradjanak a helyü­kön — parancsolta a nyi­las. — Maguk meg vigyék oda mindenkinek! Eötvös engedelmesen fog­ta a fazék fülét Rózsi meg osztotta a forró italt Ami­kor Méláméhoz értek, Rózsi tovább akart menni. — Hát én? — sipította dühösen a nő. Rózsi megbuktatta a bög­rét — Skandalum. Állattá vá­lik az ember — morogta Me­lanie és sáros kezével töröl- getni kezdte a csésze szélét. Rózsi nemcsak a ház la­kóinak, a szomszéd házbeli­eknek is osztott teát — Ezek már nem a mie­ink! — figyelmeztet te Eöt­vös. — Hanem? Ezek már oro­szok? Vagy japánok? Eötvös elhallgatott. — Jöjjön csak, vitéz úr — kiáltotta Rózsi egy távol ál­ló őrnek. — Nehogy kima­radjon. A nyilas odabaktatott. Kissé csodálkozott, hiszen már régen érezte, hogy a ci­vilek megvetik, sőt gyűlö­lik. Talán ez is tette annyi­ra vaddá és dühössé. — Köszönöm — mondta a pártszolgálatos és leszólt az! árokba: . — Az * két öreg aem hagyja abba a hajlongó úgyis készen leszünk... — Olyan ez a nő, mi egy ángyát Megmelegss körülötte a levegő — man ta Rozgonvi és hosszan 1 múlt Rózsi után. — Ver fogok írni róla — határ« el. Hajnalra készen lett árok és a németek is m< érkeztek. A lakók éppen akartak feküdni — Ró meleg kézmosó vízzel vá őket —, amikor a nemei parancsnoka lekiabáit ap cébe: •— Mindenki jössz f Schnell, schnell!... Gy< san! Az éhezéstől elgyengi törő4ött emberek, fásult mint az összeterelt juhny egymáshoz bújva álltak fagyos téM hajnalban. — Ki megvan nektek j rancsnok? — kérdezte svábok jellegzetes énei hangján. — Itt nincs olyan, mi vilek vagyunk — moru Stmó. — Háborúban nem v ember parancsnok nélkül. — Rózsi a parancsnok! kiabált Weivoda. — Rózsi, lépsz elő! Rózsi nem mozdult. sváb a hátáról a hasára rá tóttá a géppisztolyt: — Rózsi, lépsz elő! Va lövök belé tek ... — Könyörgök, menjen S zsdka! — könyörögtek pince lakói. Rózsi előrelépett: — Te vagy paranecsno Ti vicceltek nekem? — < dította és felhúzta a gé pisztoly súlyzárát Rózsi, mintha már a lö\ seket kellene túlktabáln azt ordította: . if oly tat jak./

Next

/
Thumbnails
Contents