Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-09 / 58. szám
... hogy találjuk ki: a világon most melyik a legismertebb, a legnépszerűbb és egyben a legüldözöttebb szó? Szó, amelyet üldöznek. Hát van ilyen? Van. Ilyen is, kettő is: a kommunizmus, a kommunista és a szocializmus. Amely ugyan három, de mi, akik sokat jártunk hol jószándékunkból, hol morgolódva, kedvünk ellenére is alap- meg középfokú szemináriumba, nos, szóval mi azonban tudjuk, hogy ez a három egy szó tulajdonképpen. A szocializmuson keresztül visz az út a kommunizmusba, s ennek az útnak fáklya- és zászlóvivőd a kommunisták. Ezzel a szóval, hogy szocializmus, sok mindent tehet csinálni, csináltak is és csinálni is fognak még, de ezzel a fogalommal egyet nem lehet csinálni: hallgatni róla. És ielhallgattatni miatta. Bárhol a világon, lett légyen az a pontja a világnak Ázsia, vagy Latin-Amerika, Afrika, v^gy Európa, ha felülkerekednek a haladó erők, legyen azok felülkerekedésük pillanatától láthatóan inkább csak lépegető, mintsem valóban haladó erők, a szocializmus bekerül a politikai szótárukba. A célok közé is. Néha homályos és nyakatokért megfogalmazásban, hol világosan és egyértelműen, hol világosan és egyértelműen tagadva azt, de vitathatatlan: a XX. század a szocializmus évszázada volt és marad, míg a népeik történelmét és történetét feljegyzik az annalesek. Még akkor is így van, s annál inkább úgy, ha tudjuk, hogy ebben az évszázadban e fogalom társításával a nacionalizmus fogalmához, a nemzetihez, vezettek félre gyanútlan, gyanakvó, avagy e félrevezetésre egyenesen áhítozó milliókat. A nemzeti szocializmus is csalárd módon megpróbálta felhasználni céljai eléréséhez az emberiség eddigi legkorszerűbb fogalmát. A fogalom, az eszme kiállta a próbát, a nacionalizmus, a nácizmus egyszer s mindenkorra bemocskolódott, mert szennyben is fogantatott, és mindenütt megbélyegződött az elvakult álnemzetieskedés is, amely éppen a nemzetnek teszi a legrosszabb szolgálatot. A szocializmus eszméje tiszta maradit. Mert az eszme tisztaságát Moszkva alatt és Sztálingrádnál, Budapestnél és Berlinben milliók vére őrizte meg és a hősök adtak érthető és világos magyarázatot: a szocializmus feleslegessé tesz mindem jelzőt A jelző csak magyarázás, s az esetek döntő többségiében tudatos félremagyarázás I Azt jelenti ez, hogy egy kaptafára, azonos sémára készül minden ország jelene és jövője? Pontosabban; hogy a kommunizmus felé vezető út nem más, mint örökös egymás sarkára lépés, aihol az utánuk menőknek nincs más dolguk, mint bámészkodni csak és arra figyelni, hogy jól lépjenek a kitaposott nyomokba? Azt jelentené ez, hogy Távol-Keleten és Közép-Európában, az Andokon túl, vagy 'h Fokföldön egyazon eszközök, ugyanazon holnapi célok szabnak meg a népek tennivalóit? Sokféleség az azonosságban! A szocializmus építésének mezején száznyi színű virág pompázik és a színek sokasága teszi oly emberivé, olyannyira minden népnek érthető és érezhető és elérhető céljává e gondolatot. De a száznyi színű virág egyazon talajba gyökeredzik: az egész nép boldogságának akarásában, minden dolgozó ember nyugodt életének megteremteni tudó képességében, a kizsákmányolás elleni küzdelemben, a termelőeszközök magántulajdonának felszámolásában. Többek között. De hát végtére is: eltelt harminc esztendő, szocializmus van-e végre már nálunk? Megvan minden dolgozó ember nyugodt élete, az egész nép boldogsága? Azon a bizonyos mezőn, hogyan színesedik a mi virágunk, és pompázik-e egyáltalán? Nos, ha valaki úgy képzeld el, hogy a szocializmus, vagy akár kommunizmus teljes felépítésével belépünk egy ajtón, amely felett ez a tábla áll: „Tessék belépni, itt a tej jel-mézzel folyó Kánaán'’ — akkor felnőtt emberek helyett felnőtt gyermekek, sőt gyermekdedek vagyunk. Vagy lennénk! Ha árra gondolnánk, hogy kivétel nélkül minden ember maradéktalanul boldog lesz és minden ember kivétel nélkül milliomos — akkor szót sem érdemel tovább e téma, illetőleg szót sem érdemelne, mert a szocializmus tudomány és nem csacska mese. De ha arra gondolunk, hogy milyen volt e nép élete ötven, vagy harminc, de akár csak húsz esztendővel ezelőtt is: ha arra, hogy a gazdag Nyugat- E.urópa mindennapos és mindennap használt szava lett a munkanélküliség, amelynek nálunk így nincs is értelme, legfeljebb csak így: munka nélküli, tehát lógós — nos, akkor már legalábbis megelégedetten nézhetünk vissza a megtett útra és magabiztosan a még megteendőre. Ha arra gondolunk, hogy a csupán létező lényből az emberré válás folyamata itt és néhány évtized .alatt zajlott le, ha arra, hogy a magyar nép megtalálta helyét és szerepét barátai között és a világban, és ha arra, hogy a bokré- tás istenkalapja helyett a föld haladó népei kohászaink és bányászaink lámpás sisakjait tisztelik inkább —, joggal mondhatjuk: építjük a szocializmust. És nem sikertelenül. A tegnaphoz képest ma már szocializmus van Magyarországon — a holnaphoz képest talán mégis várjunk a befejezettség kijelentésével. Am legyünk büszkék arra, hogy egy olyan eszme megvalósításán, kiteljesedésén dolgozunk, amely nélkül elképzelhetetlen lenne a huszadik század. Ez a történelme során oly gyakran maradi ország, ezekben az évtizedekben a legkorszerűbb országokkal halad együtt. A legnépszerűbb szó életünk mindennapja lett. Még virítanak az égőpiros téglafalak, de a több szintes lakóház nemsokára boldog családokat fogad magába. Micsoda modern forma. Minden lakásban az alsó helyiségekre ráépültek az emeleti szobák Tágas erkély nyújt majd jó kilátást a környező dombhajlatokra Aztán garázs is tartozik az otthonokhoz, és udvar is, hogy legyen hód han- curózniuk a gyerekeknek, nekihasalni az izzó napfénynek a felnőtteknek. Ezzel köszönti Gyöngyös- tarján az ide látogatót Ugyan mikor gondolta volna a falusi ember, hogy egyszer majd ilyen lakást mondhat a magáénak? H — Műsor értek a szovjet csapatok a községbe? — Várjon csak, mikor is. 1944. november 22-én. Akikor. Mi ott bújtunk meg abban a nagy pincében. Ide látszik a fehér fala. Nem csak mi voltunk ott hanem sokan mások is. — Hogyan fogadták az effiső szovjet katonákat? — Hát... féltünk tőlük. Annyi mindent beszéltek az emberek. A faluban minden házban volt bor is, a németek pedig még hetekig lőtték a község házait. Nagyon sok lakás elpusztult. •k — Mit jelent magának ez a szó: felszabadulás? — Én nem tudom mihez hasonlítani. Szabadság, feíszabadulás. Ebbe születtem bele. Azelőtt hogyan volt arról csak a szüleim és a nagyanyám szokott mesélni. Olyan érdekes és hihetetlen az, amit mondanak. — Magát hogy hívják, hol dolgozik? — ötvös Márta vágyók, Gyöngyösön a Fő téri gyermekcipőboltban dolgozom, most vagyok harmadéves tanuló. Március 20-án leszek tizenhét éves. — Lakásuk? — A régit lebontottuk. Az olyan volt, mint amilyen a régi falusi ház. Középen konyha, ebből nyílt az utca felé egy szoba, az udvar felé egy másik. A mostaniban három szoba van, konyha és fürdőszoba Aztán háztartási gépek, ami csak kell és tv. — Legutóbb mit kapott ajándékba? — Egy Tesla-magnót, 3700 forintba került. Ötvös Márta édesanyja tsz-tag, az édesapja a tanácsi építőipari vállalatnál segédmunkás. A Széchenyi u. 4. sz. alatt laknak. 2. Most egyesült Tarján, Pata és Szűcsi szövetkezeti gazdasága január 1-vel. Földterületük mintegy nyolcezer hektár. Az új gazdaság központja Patán van, a másik két községben is maradt annyi ad- minisztárciós részleg, arpi el tudja intézni a helybeliek ügyeit. — A községben tizenöt évvel ezelőtt kezdődött meg a tulajdonképpeni szövetkezés — mondja dr. Szabó Mihály, a tanács elnöke. — Az volt a nagy korszakváltás. Megrázta az egész falut. Akik megriadtak tőle, elmentek az iparba, a többiek odakötődtek a közöshöz. ★ — Nekünk valamikor tizenkét hold szántónk és négy hold szőlőnk volt. A nevem Mészáros Antalné. Most tsz- nyugdíjas vagyok. Ebben a házban lakom a vejemmel, aki a gyöngyösi sertéskombinátban dolgozik és a lányommal, aki az iskolában takarít, aztán itt vannak még az unokák is. , — Ezt a házat mikor építették? — Nemrégen. Valamikor nem ilyenben lakiunk. Szembesítés Gyöngyöstar- jánban Az épület nagyon szemre- való. Méretei önmagukért beszélnek. A kerítése is arról vall, hogy akik építették, adtak az emberek véleményére is. GO Az iskolát az egyház tartotta fenn. Négy tanteremben több mint négyszáz gyermeknek kellett tanulnia, négy tanító irányításával. Akkor még a lányok is bőszoknyában jártak. Cipőt, csizmát csak télen húztak a lábukra. 1953-ban bővítették az iskolát négy újabb tanteremmel, a mestergerendát és a tenyérnyi ablakokat kiszedték. Most már egy műhelyterme is van az iskolának. ★ — Még 1940-ben kezdtem el tanítani — emlékszik visz- sza Tart Antal, az iskola igazgatóhelyettese. — Akkor még az egyházközségi tagokat sorba kellett járni, mindegyiknek a jóindulatát meg kellett szerezni. A plébános úr és a jegyző úr, egy pillanatig sem hagyott kétséget afelől, hogy a tanítót ők nem tartják magukkal egyenrangúnak. A legfőbbfő a plébános úr volt az iskolában, ő nem kérdezett, csak utasított. — Miért ment tanítónak annak idején? — Szüleim falusi emberek voltak. A hivatásérzet mellett az is vezetett, hogy legyek valaki. Nadrágos ember, ahogy akkor mondták: úri ember. De ez csak illúzió volt A szegény falusi napszámosnak csakugyan úr voltam, de a pap és a jegyző vagy a nagybirtokos szinte észre sem vett. Anyagilag nem volt rossz a javadalmazásunk, de amióta 1970-ben rendezték a fizetésünket, azóta egy szavam sem lehet. Iletve: ha rám hallgatnának, a kezdő pedagógusoknak adnék több pénzt, hogy vonzóvá tegyem a számukra is ezt a pályát. — Milyenek voltak régen a tanítási feltételek? — Nevetségesen primitívek. Volt egy tábla, egy szekrény a tanteremben, aztán néhány szemléltető kép. Ha mostanában valamelyik fiatal kolléga elkezd méltatlankodni, elő sem merek hozakodni azokkal a hajdani áil la pofokkal mert csak kinevetne. Most tizenöt nevelő: tanár és tanító formálja a 225 kisdiákot a faluban. A pedagógusokat az egész község megbecsüli. 4 A felszabadulás időpontjában összesen 2900 ember élt a községben. Valamivel több mint tíz olyan család volt köztük, akiknek a birtoka 120 140 hold között mozgott. Nagyon kevés számban éltek középparasztok, de a lakosság zöme nincstelen, kapás, suro- más ember volt. Nyaranta szazával mentek aratói, népeim az alföldi részekre. Még summásoknaik is elszegődtek a mindennapi kenyérért. A nova elborította az egész községet. Ma már szégyellik ezt az idősebbek. Borhy Miklós birtoka sem volt óriási, mindössze 900 hold. Horthy Miklósnak volt a pereputtya, Horthyné révén. ★ — Nagyon meglepődtem, amikor a nyáron kint, Kanadában megtudtam, hogy abban a városban lakik Borhy Miklós, ahol én is tartózkodtam — eleveníti fel az emlékeit Zemniczky Irén, tanárnő. — Mindenképpen szerettem volna vele személyesen találkozni. Én itt születtem, az apám itt volt kovács, nagyon sokat hallottam emlegetni Borhyt A régi arisztokratákról csak a magyar filmek által kialakított képek éltek bennem. A Jókai-hősök, Mikszáth figurái. — Milyen volt a szembesítés? — Kiábrándító. Azt előzőleg is mondták a kanadai ismerőseim, hogy Borhy már szenilis. De hogy ennyire jelentéktelen legyen, nem hittem volna. Es akkor ilyen emberek tartották a kezűikben milliók sorsának alakulását, csak azért, mert a gazdasági erők az ő kezükben futottak ősszel? / — Rokonlátogatásra messt Kanadába? — Nem, én mint néptáncos kerültem ki. Meg kell magyaráznom? Kezdem azzal, hogy apám korán megbetegedett, rossz körülmények között éltünk, tehát nekem az érettségi után dolgoznom kellett. Csak levelező úton végeztem el a főiskolát, aztán kedvet kaptam a néptánchoz is, és ebből később szereztem diplomát. Amikor 1950-ben ebben az iskolában tanultam, amelyikben most tanítok, nem hittem volna, hogy ide hoz majd vissza az utam. 5. Minden út Gyöngyösre vezet. Az Izzóban 60 asszony dolgozik innen. A Gagarin és a Thorez elviszi a munkaképes lakosságnak körülbelül a felét. Legalább ötszázan dolgoznak ipari üzemeikben. Általános jelenség, hogy a férfiak az iparban, a nők a tsz-ben foglalatoskodnak. így aztán egy-egy családnak a havi jövedelme általában 1— 8000 forint és a háztáji. A községben 140 autó van, a tsz-ben nyolc lófogat található, de két maszek fuvaros is megél a helybeli megrendelésekből. Kecske? Valamikor nagyon sok volt. Most már csak elvétve lehet látni, főként a járadékos, idős embereknél. ★ — Nálunk a legnagyobb ünnep a zárszámadás és a búcsú. Ha a kápolna védőszentjének a napja közeledik, akkor megélénkül a vendégjárás a faluban. Messzi vidékekről is megérkeznek a rokonok. Valóságos kis lagzit tartanak. — És mi van a lagzikban ? — Száz-százhúsz család vesz részt egy valamire való lagziban. Ilyenkor a keresztanyának és a nagymamának kell kirukkolnia. Tíz-húszezer forint a nagymama ajándéka, a keresztmama pedig legalább egy konyhabútort vesz. A vendégek mosógépet, tv-t, centrifugát, ilyeneket visznek ajándékba. — Mennyit kell adni a menyasszonytáncban? — Nálunk ez nem divat. Nálunk a hérészkor van az ajándék, vagyis éjfél után, amikor a fiatalasszony már átöltözött. Tihanyi Miklósnétól megkérdeztük, amikor ő ment férjhez, már az ötvenes években, milyen volt az ő hérésze? — A* még más vök, akkor még nem éltek ilyen jól a tar- jániak. össze sem lehet hasonlítani a mostanival. E A község házainak legalább a fele az utóbbi tizenöt évben varázsolódott újjá. Ez pedig a szövetkezeti átalakulás időtartama is egyben. Az üzlethálózat teljesen újjáépült az ötvenes években. Ami akkor még nagyon modern és szép volt, mutogatni való, az mára már egy kicsit megkopott. A legnagyobb beruházásuk a községi vízmű volt, 14 millióért. Két éve fejezték be. Az óvoda sem régi, annyira tágas, hogy minden jelentkezőnek tudnak helyet adni benne. A művelődési házra két és fél milliót költöttek. ★ — Ma már a kisdobos- és az úttörőavatásra ajándékot vesznek az avatószüilők. Ez óriási dolog. Néhány évvel ezelőtt még nem is nagyon jöttek el erre az ünnepségünkre a felnőttek. Ma a gyerekek nagyon jól öltözöttek, tízóraira kákót, kiflit vásárolnák vagy vajas-szalámis zsemlét hoznak magukkal. — Amikor én kezdtem m tanítást a negyvenes években, akkor még a tarisznyában legfeljebb egy krumplis pogácsa vagy görhe lapult, legfeljebb szilvalekváros kenyér. Ki tudja már a mai gyerekek közül, mi az a görhe? — Mit mondanak a gyerekek, ha ezekről az egykori dolgokról kezd el beszélni w. órán? — Mintha mesét hallgatnának. Egyik-másik részét talán el sem hiszik igazán. Mosolyognak rajta. Olyan távol áll tőlük az a világ, hogy fogalmuk sincs róla. Ma mér csak az öregek kezdik úgy a szót, hogy: amikor én még fiatal voltam, olyan idős, mint te most, kisunokám, akkor még... Ilyenkor a tizenévesek elnézően bólogatnak. m A község felszabadulása után még egy darabig Izrael János volt a főjegyző. Amikor a tanács megalakult, az első elnökévé egy helybeli parasztembert választottak, Kovács Kálmánt. Aztán gyorsan váltogatták egymást a tanácselnökök. Tíz év alatt tizenegy személy került ebbe a beosztásba, és hagyta el valamilyen ok miatt 1960-tól egyhuzamban dr. Szabó Mihály elnököl a tanács ülésein. Tizenöt év egy- végben, nem csekélység. Valamikor a Kisgazdapárt volt a legerősebb politikai szervezet a községben. Erősen baloldali beállítású tevékenységet folytatott. Még országgyűlési képviselőt is adott abban az ántivilágban: Adorján Józsefet, aki helybeli parasztemberként élte egyébként a napjait Messzire került a politikai viharok sodrában, egészen az óceánon túlra. De évekkel ezelőtt levelet írt „haza”, tudni akarta, hogyan fordult a tar- jániak életének sora. Néhány hónappal ezelőtt végleg hazajött, de most Budapesten, a Rókus kórházban gyógykezelik. A tarjániak szíve nemcsak baloldalt dobogott azelőtt is, de oda is húzott mindig. A kapások, a kétkezi munkások társadalmához. ★ Harminc éve fordult meg a világ itt is, egy új nemzedék cseperedett fel azóta. Az ő számukra már csak történelmi tananyag sok olyan, ami az idősebbeknek még személyes élményt adott Az élet mesebeli öles léptekkel ment előre Gyöngyös- tarjánban is. Az emberi munka, a szorgalom hajtotta. Hajtja ma is, mert érdemes hajtania. Gu Molnár Ferenc 1 ♦ r
