Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

A múljet nem lehet meg­kerülni. Poroszlón különö­sen nem Őskori leletekre búkká m ait a Réboly nevű pusztarészen: borostyán fül­bevalók, éki (kanos ábrázolá­si ag.vagedények, edénycse- repek kerültek elő, s ugyan­itt egy római bronz írásvé­sőt is találtak. Nemrég pe­dig a Magyarad nevű határ- részben — a leendő kiskörei víztározó gátjának építése közben — szkíta, szarmata leleteket, Árpád-kori éksze­reket dobtak felszínre a földmarkolók. Napfényre Jött itt még egy népes Ár­pád-kori település sok ma­radványa, gödörházak szép együttese és több temető. A leletmentő régészek olyan .»írókat is felástak, amelyek­ben embercsontok helyett csak apró halak maradvá­nyait, horgokat é^ halász eszközöket találtak. E sírok' ,.gazdáit”, kiknek temetői a hidegen gyűrűző víz volt, jelképesen temette el a csa­lád. Ki tudja, hány éjjelein keresték a vízbefúltakat, kenyér hátán úsztatott gyer­tyák fénye mellett. Anonymus gestájában ol­vashatni arról, hogy Árpád vezér hadai szihalmi tábor­helyük! öl kezdve egész a poroszlói várig táboroztak. Tudunk Benedek-rendi mo­nostoráról az 1200-as évek­ből. Már ez időben híres só­lerakó- és váinszedőhely, s e tisztét még 1828-ban is őr­zi — mezővárosi rangban. Sok vihar dúlta, rombolta a tájat évszázadok során, a sok közül egy maradott ál­landó ellenségül — a szün­telen vésszel fenyegető víz hömpölygös áradata. A víz hoz bennünket a múltból a jelen gondjaihoz, erről beszélgetünk kettesben a tanácsháza irodájában, Bocsi Antal vb-titkárral. — Az ár- és belvizekben sohasem szűkölködött a falu — mondja — egészséges, jó ivóvízre azonban hosszú idők óta szomjazott. Ez a gond napjainkban megszű­nik. Még 1970-ben, tízéves törlesztésre, kölcsönt vett fgj,,a tanács. A pénzből hid- roglóbusz és vízvezeték épült és épül Ha Üjlőrinc- falvát is ide számítom, úgy 6800 méterre tehető a föld­be fektetett vízvezeték hosz- sza. Az utóbbi időben ka­pott vezetékes vizet a Pető­fi utca, a Vásár út és a Zsámba köz. Ez évben to­vább épül a vezeték az Ady Endre, a Sírkert és a Föld­vár utcákban. Belelapoz az előtte tor­nyosodó irathalmazba, az­tán így folytatja: — Ha már itt tartunk, hadd soroljam fel mindazt, amivel még ebben az esz­tendőben gyarapodik, fejlő­dik Poroszló. Legelőször is építünk egy 50 férőhelyes új óvodát, erre több mint kétmillió forintot áldozunk. A régebbi óvoda annak ide­jén két csoporttal indult, ezt saját erőből három csopor­tosra fejlesztettük, de már azt is kinőttük. Kevés a hely, kilencven apróság zsú­folódik a termekben, s az igény ennél jóval magasabb. A József Attila utcában je­löltük ki az új óvoda he­lyét. olyan telken, ahol le­hetőség lesz majd -r az igé­nyek növekedésével — a to­vábbi bővítésre is. Korszerűsödik a község kereskedelmi hálózata. Sok az olyan bolt, ahol szűkös helyiségekben egy eladó szolgálja ki a vevőket, de nincs egyetlen komolyabb, valamire való üzlet sem. Ezen segit most majd az ÁFÉSZ egy korszerű, önki- szolgáló ABC-áruház meg­építésével. Már idén hozzá­kezdenek a munkálatokhoz és jövő tavasszal az avatást is megtarthatjuk. — Mi a legnagyobb gond, mi az, ami a poroszlói em­bereket mostanában legin­kább foglalkoztatja? — Régi-régi gondja a fa­lunak az utak állapota. Harmincegy kilométernyi utónkból mindössze 4.2 km az, ami korszerűen kiépí­tett. A többi földút. A sár Egészségügyi kospont Győrött Benépesülnek a vízpartok, kiszélesednek az ősi település határai, amelyek már száza­dokkal előbb két megyére is kinyúltak. Az idegenforga­lom csatornáin frissülés árad Megújul a falu, mint üdítő zápor után a föld megéled. — Már most készen állunk a vendégfogadásra — állítja lelkesen Tóth Gyula, a ter­Győr legújabb lakótelepén, a 25 ezer lakosú Ady Endre városrészben átadták a 10 millió forint költséggel épült egészségügyi központot. A rendelőintézet a körze­ti rendelés feladatait látja él, itt működik a gyermekrendelés, valamint a jól felszerelt fogászat is. Az intézményben kapott helyet a Dunántúl legnagyobb gyógyszertára is, ahol Utboratóeiitmak biztosítják a jó kiszolgálást. (Ml’l goto — Hadat Janasá A kiskörei vízlépcső és öntözőrendszer nagy művé­nek első része készén áll. Hamarosan elkövetkezik az az idő is, amikor a gátrend­szerekkel körülvett tároló­ban megkezdik a Tisza vi­zének felgyűjtését. Az Al­föld „tengere” a Balaton egyötödét teszi ki, s négy­szerié lesz nagyobb a Ve- iencei-tónál. A nagyméretű tájformálás Poroszlót is érinti — közelében gyűrűzik majd a tó vize. — Poroszló üdülőkörzetté lép elő. Az eddigi program szerint 4000 üdülőtelek ki­alakítására kerül sor ebben a térségben. Háromezer te­lek lesz Poroszlón, a falu délnyugati részénél, ami egy 50 m szélességű véderdővel csatlakozik a településhez. Ezer telek Újlőrincfalva köz­vetlen szomszédságában lesz majd kiparcellázva. A mai napig 2508 az igénylők szá­ma. (Fotó: Szabó S.) gabonától sem sajnáltam a műtrágyát, így aztán- a búza holdja meghozta a 80 mázsa termést. Szóval, elmondha­tom, munkám után tisztesség­gel megéltünk a juttatott föl­dön! Az elmondottak után óha­tatlanul kikívánkozik az em­berből a kérdés: az egyéni boldogulás ilyen csúcsáról mi vezette Kolár Ferencet a termelőszövetkezetbe? Ho­gyan lett 1951-ben az 1-es tí­pusú „Petőfi” elnöke? — Többféle dolog beleját­szott! Ott kezdem, hogy lát­tam jó néhány társam kínló­dását, meg a parlagon ha­gyott jó földeket. Az igazi paraszt szíve ilyenkor össze- facsarodik. Én is gondolkod­ni kezdtem. Mégiscsak bűn a földben hagyni, amiből ez­reknek jutna kenyér, zöld­ség. Változtatni kéne. De ho­gyan. .. ? Eszembe jutott a szövetkezés, amit pengettek már az 1950-es évek legelején. Csak éppen nem láttam benne tisztán, meg bizony ragasz­kodtam ahhoz, amit pár év alatt a tíz körmömmel össze­kapartam. .. Hanem megje­lent egyszer Csányi János jegyző, itt, a Hegyalja úti házamban, s nekem szegezte: A Görbe-érben kísérleteztünk már egy közössel, de- nincs igazi vezetője, Ferenc, ne­ked elnöknek kell lenned! Persze, meghűlt a vér ben­nem, pláne, amikor megtud­tam, hogy jobbára olyanok vannak ott, akik szöknének a munkától. Csak nem hagy­tak ám lévegőzni. Addig gyúr­tak, míg beadtam a dereka­mat. .. Hej de küzdelmes volt az újabb út is! Különö­sen a beszolgáltatás keserí­tette meg az életünket. Voclt úgy, hogy Mezőkövesden vet­tünk sertést, Jászberényben marhát, Horton tojást, mert különben adósak maradtunk volna a kvótával... Később, amikor 3-as típusú szövetke­zetté vedlettünk, már javult a helyzet. Basa Pista, Maga­bíró Mihály, Koczka Feri sze­mélyében kitűnő segítőim lettek. Akkor már működött javában a gépállomás, ami a földmunka nehezét elvégez­te. S kemény, következetes számonkéréssel megszilárdí­tottam a munkafegyelmet is. A koronát azonban termelési sikereink tették fel küzdel­münkre. Az alakuló hatvani közös gazdaságok sorában el­ső helyre birkóztuk fel ma­gunkat, s ezt a pozíciót meg­őriztük a szövetkezetek ké­sőbbi egyesüléséig. De addig még az 1956-os viharral is meg kellett küz­denie a Kolár Ferenc vezet­te gazdaságnak. S hogy igen­csak jó kézben volt az irá­nyítás, a tagok pedig megta­nulták az összefogás becsüle­tét, leginkább bizonyítja: a „Petőfi” volt az egyetlen Hat­vanban, amelyik szövetkeze­tei nem tudta szétzilálni az el­lenforradalom. — Nem mondom, soraink­ban is akadt egy-két hangos­kodó, kétkedő. Meg aki félt, hogy visszajönnek az elker­getett nagygazdák, s Lenyúz­zák a bőrét. A nagy többség azonban megakadályozott minden rendbontást. Emlék­szem, valamelyik tagtársunk éjszaka hazacsempészte a lo­vait, szekerét. Másnap? Tízen mentek hozzá, s visszatransz­ferálták mindenestül... A kuIákok ugyancsak emelget­ték a fejüket. Ebben volt né­mi igazságuk azoknak, akik visszavágástól tartottak! Meg­történt 1956 után, hogy búj- togatásukra egyetlen éjszaka porrá égett 18 vagon takar­mányunk, alomszalmánk. Persze nem maradtunk adó-, sak sem a tetteseknek, sem a gyújtogatás értelmi szerzői­nek. Ez aztán visszaszorított minden későbbi manipulációt. Talán csak az öreg Szabó András bácsin verték még el a port. S ezt szó szerint ért­se, mert a lóistálló védelmé­ben néhány gazember alapo­san helybenhagyta. De tudja, mi volt az első mondat, amit kinyögött, amikor fellocsol­tuk? Most is a fülemben van: Ferenc, ugye egyet se vittek el... ? Hát ilyenek voltak a „petőfisták” s most is büszke vagyok rá, hogy egy ember­ként kitartottak mellettem, amikor 1962-ben egyesültünk, majd létrejött a Lenin Ter­melőszövetkezet, ahonnan három évvel ezelőtt elnökhe­lyettesként jöttem haza nyugdíjba. Kolár Ferencet 22 eszten­dős szövetkezeti munkája so­rán mindig úgyismerték, min­denütt úgy tartották számon, mint aki sohasem nyugszik. Közös ügyekben, egyéni pana­szok nyomán talpal, s legfőbb öröme a tagok részéről meg­nyilvánuló szeretet, amivel emberi közvetlenségét viszo­nozzák dolgai közepette. Nos, a tiszalúci summás, a hétholdas föddhözjuttatott, az első igazán sarkára állt hat­vani termelőszövetkezeti el­nök, s a későbbi egység fő kovásza, mindmáig őrzi moz­gékonyságát. Igaz, eleinte nehezen teltek a nyugdíjas hónapok. Le-föl szaladgált a lakásban, nem találta a he­lyét. Végül portája gazdasági épületei körül, a dombnak futó kis szőlőben, gyümöl­csösben lelt gyógyulásra Ko­lár Ferenc. Disznót, csirkét nevel, fákat metsz, szeleli a duggatni való vereshagymát. Szóval, tovább alkot, csak éppen szűkösebb keretek kö­zött, szorosan vett családjá­nak. S nem veszett ám el a hajdanvolt közösség sem! Régi tagok, eligazítást váró fiatalok gyakran nyitják rá a kaput, hogy rövid idő alatt termékeny eszmecsere, törté­nelmet idéző beszélgetés ala­kuljon ki az utcai szoba ab* lakai mögött ^ Moldvay GyŐaS Az iroda falán hatalmas méretű, különféle ábrákkal tűzdelt mérnöki rajz. Po­roszló rendezési terve. Bo­csi Antal erről magyarázza most — a jövőt — Itt épülnek majd az új házak. Húsz telket parcel­lázunk házhelynek a teme­tő közelében, a Tanács és a Malom utcánál öt telket. Még hosszú évekig lesz mi­ből kielégíteni a jelentkező igényeket. Ide pedig —mu­tatja a településrajzon — KISZ-lakótelepet tervezünk, kertes családi házakkal. Száz lakóháznak készítünk helyet. Bizonyára rövid idő alatt be­építik ezt a területet, hiszen a termelőszövetkezet a 30 éven aluli tagoknak igen nagy segítséget kínál. Az otthont teremtő fiataloknak 10 ezer forint kölcsönt ad­nak, amit nem kell vissza­fizetniük. Ugyanakkor a szállítás sem kerül költség­be, mert a gazdaság erről is gondoskodik. Poroszlóin járni s a Tiszát nem látni, nem lehet. Autó­val csak egy iramodásnyi az út a füredi hídig. Állunk a parton, kopasz topolyafák alatt. Odább egy idősebb férfi szöszmötől, a ladikot igazítja. Tavaszi éb­redésben csodáljuk az öreg folyót. Forgolódik, dobálja magát az agyaggal bélelt ágyában. Beletép a parti fü­zesbe, ágakat sodor alá a mélybe, ahol titkait őrzi. A műié idő emlékét... Meg­élénkül hamarost ez a csen­des vízi országút. Hírlik, új világ köszönt a vén folyam­ra. A Kisköre és Tiszalök közötti 120 kilométeres fo­lyószakaszon 1350 tonnás ha­jók is járhatnak már. Sok arca van az ősi falu­nak, Poroszlónak. Van, ame­lyik az elszállt idő, a múlt emlékeit őrzi. Egy másikat — a jelen szép vonásai for­málódnak rajta — gondok is felhőzik. De felragyog már egyre biztatóbban a városia­sodásnak induló, a leendő üdülőfalu, a jövő arca is. Pataky Dezs6 Egerlövőn született, innen Tiszalúcra járt summáskod- ni, végül feleségével, három apró gyerekével a hatvani Palkó József bérelt földjén jutott fedélhez. Ekkor 1939-et írtak, s Kolár Ferencnek minden erejét össze kellett szednie, hogy családját tisz­tességgel tartsa, fölnevelje. Ötven tehén, száz sertés volt gondjaira bízva, ami látástól vakulásig szóló munkát je­lentett. Aztán 1945 tavaszán, ép­pen harminc esztendővel ez­előtt, eldőlt a nagy per. A föld országszerte visszaszállt azokra, akik annyi ideig ve­rejtékükkel öntözték, hogy busásan teremjen az urasá- goknak, nagybérlőknek, s kuláns tiszttartóiknak. Hat­van határában Baji-pusztán, meg a papok földjén kezdő­dött meg a parcellázás, Me­zei András, Ander Lajos és Kozsa József verték le az el­ső mezsgyekarókat, s legha­marabb a nagygombosi cse­lédek kaptak földet. — Jó kétezer hold került akkor kiosztásra, a többi ál­lami tulajdonban maradt — emlékezik a három évtized­del ezelőtti eseményre az egykori summás. — Persze, minden az országos elképze­lés szerint ment. A sokgyer­mekesek 10—12 holdat kap­tak, aki másod magával je­lentkezett, be kellett érnie 3 —4 holddal. így volt ez igaz­ságos. .. A 67 esztendős, pirospozs­gás férfi arca csak akkor ko- morodik el kissé, amikor az indulást kezdi ecsetelni. — Annyi idő után minden megszépül. Az új honfogla­lók élete azonban küzdelem­mel volt teli. A visszavonuló németek rengeteg aknát te­lepítettek a határba. Pol­gár Józsit egy ilyen röpítet­te a levegőbe, mikor összefo­gott két gebénkkel először indult szántani. Aztán kevés volt az iga! Gyakorta lát­tam, hogy egy-egy földhöz- juttatott a magára akasztott nyaklóval húzta a boronát. Mások kapával estek 6—8 hold földnek. Persze, ez a művelés nem sok jót ered­ményezett. Keveset adott a föld, igen soknak elment a kedve a gazdálkodástól, nor- ha eleinte nagy volt a lelkese­dés. .. Megvallom őszintén, az én indulásom jobban sike­rült! S ebben azé az egerlö- vői bolgár családé az érdem, ahol süvölvényként rengete­get ellestem a kertészkedés tudományából. A kapott hét hold földből hármat erre állí­tottam be. Vízzel bőven szpl- gált a Nógrád patak, s követ­kező esztendőben paprikám­mal már díjat nyertem a gyöngyösi kiállításon. De a Hogy mi lehet a megol­dás? Pénz kellene, nagyon sok pénz. Hiszen csak egy kilométernyi, 6 méter szé­les, vizes makadámúi meg­építése is egymillión felül van. S ebből is 27 km kel­lene nekünk. Évi fejlesztési alapunk 700—750 ezer fo­rint, ennek jelentős része törlesztésre megy, aztán víz­vezetékre. Az utakra így nem marad semmi. melószövetkeze t 1 íalásacsór- dájának fiatal, sokmozgású vezetője. S amit mond, ab­ban hinni kell. A csárdát az utóbbi időben igencsak meg­csinosították. Előtte autópar- kirozó, bent új bútorok, meg­lepően elegáns berendezés. Mikor utoljára egy jóízű ha­lászlére ide betértem, alig különbözött egy osztályozha- tatlan falusi kocsmától. És amint hallom, a csinosodás tovább tart: kerthelyiséget alakítanak ki az udvaron, amelyet élősövény díszít majd. A halételek választéka is bővülni fog az ínyencek­(Foto: Puskás Anikó) nek a halászlé, a sült- vagy rántott hal mellett filézett, marinírozott halat és halko­csonyát is kínálnak majd. és a por okozza itt a leg­több keserűséget, hiszen az utcával mindennapos az em­berek kapcsolata. Igaz, ha csak egyik oldalon is, min­denütt' van járda, ez azon­ban még nem elég. Esős idő beálltával még a tüzelőt se lehet bevinni a házakhoz. S az állapot egyre rosszabbo­dik. mert minél inkább gé- pesedik a tsz, minél na­gyobbak, súlyosabbak lesz­nek a gépeli, annál jobban feltörik, felvágják a föld- utakat. Egyik-másik utca olyan képet mutat, mint a felszámolt tengerfenék 1913. március 9., vasárnap Harminc év emlékezet© Aki Hatvanban paraszttörténelmet csinált Poroszló, hétköznap

Next

/
Thumbnails
Contents