Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

A rilágrangHstn, negyedik helyén Üj fejezet a kukorica- termelésben Magyarorszag az elmúlt évi termésátlag alapján a világ nagy kukoricatermelő orszá­gainak élvonalába zárkózott lel, és az idén az átlagokat tekintve a negyedik helyet foglalja el a kukoricaterme­lők világranglistáján. Ha­zánkban 1,9 millió hektáron termelnek kukoricát. A ter­melés mennyisége az 1973-as 5,9 millió tonnáról tavaly 6,2 millió tonnára emelkedett, a hektáronkénti átlagtermés 40,5 mázsáról 42,5 mázsára növekedett. Magyarország előretörése a kukon caterme- iéaben nagy meglepetést kel­tett az úgynevezett „kelet­európai gazdaság” szakértők körében. Pedig a kérdésre —, hogy miért következett be a hirtelen fejlődés — rendkívül kézenfekvő magyarázat szol­gál. Amiben megelőztük az USA-t Hazánkban a döntő válto­zást az iparszerű rendszer bevezetése jelentette a kuko­ricát* rmeiésben. Ma három nagy rendszertípus — a bá­bolnai CPS, egyébként most változtatták meg a nevét ma­gyarra: IKR-re (a Com Pro­duction System helyett ipar­szerű kukoricatermelési rend­szer) a nádudvari KITE, és a bajai kukoricatermelési rendszer — lelhető fel, ame­lyek gépekben és apróbb technikai-technológiai válto­zatban térnek el egymástól, a lényegük azonban közös. A hagyományos művelésű ku­koricatermelést felváltotta egy oljjan módszer, amely a világon fellelhető legkorsze­rűbb termelési eszközökkel, a legmodernebb agrotechnikai módszerekkel szinte forgató­könyvszerű pontossággal ter­meli nagy területen a kuko­ricát És itt rögtön el kell osz­latni egy félreértést. Törté­netesen azt hogy az iparsze­rű technológiát importálták Magyarországra. Az iparsze­re kukoricatermelési mód­szert nem importálták, mivel ilyen nem is létezett, ezt ná­lunk teremtették meg. Az el­ső iparszerű rendszert Bábol­nán kísérletezték ki 1970-ben. A rendszerhez szükséges gé­peket szerezték be az Egye­sült Államokból — egyéb­ként az USA adja a világ ku­koricatermelésének 40 száza­lékát így érthető, hogy ott születtek a legjobb konstruk­ciók — s nálunk ezek a gé­pek jobban hasznosultak a termelésben, mint otthonuk­ban. Ennek az volt az oka, hogy az amerikai gazdasá­gok, a kukoricaövezetben 100—500 hektár nagyságren­dűek. A 145 LE IHC trakto­rokat a családi farmokon te­hát egyszerűen- nem lehetett kihasználni. Bábolnán a szocialista szektorban 790 hektár kukoricát műveltek ugyanakkora géprendszerrel, s a kukoricához még megfe­lelő növénytársításokat al­kalmaztak, így a gépek és géprendszerek kihasználtsá­ga sokszorosára emelkedett, mint eredeti környezetében. — Még egy — szinte fel­mérhetetlenül fontos dolgot kell agrárközgazdász szak­embereink számlájára írni. Amikor meggyőződtek az iparszerű rendszer előnyei­ről, Európában elsőként al­kalmazták azokat a munka­gépeket, amelyek nélkülözhe­tetlenek voltak a termelés to­vábbi fejlődéséhez. Ezeket a gépeket, például a Cyclo— 400-as fotocellás monitorral felszereit vetőgépet, már akkor alkalmazták, amikor az USA-ban éppen megkezdték elterjesztésüket. Hol a határ? Egy nap eltéréssel tartotta közgyűlését a két nagy rend­szer, a nádudvari KITE és a bábolnai CPS, illetve most már IKR. A nádudvariak 1974-ben 110 ezer hektáron termeltek kukoricát és az elő­ző esztendőhöz képest ugyan­akkora területről 15 600 va­gonnal több kukoricát adtak a népgazdaságnak. Hektáran- kénti átlagtermésük megha­ladta a 82 mázsát. Ez egy év alatt húszmázsás termésát­lag-növekedést jelent. A CPS 1974-ben 226 ezer hektáron termelt kukoricát, ez az ország kukoricaterüle­tének 30 százaléka, a rend­szerek területének pedig mintegy fele. A hektárankén- ti termésátlag 54 mázsa, de amint Baksai Antal, a közös vállalat igazgató tanácsának ügyvezető elnöke elmondot­ta, már van olyan gazdaság, ahol 100 mázsánál többet is elértek. A CPS-nél 1973 vcfiit a nagy ugrás éve, amikor 1,3 millió mázsa többlettermést produkáltak a rendszerbe be­lépett taggazdaságok, s ez lehetővé tette, hogy az ex­portot csaknem kétszeresére emeljék. így 1974-ben a kö­zös vállalkozás már vala­mennyi devizahitel tartozá­sát kifizette. Érdekességként azt is meg­említhetjük, hogy a Bábol­nai Állami Gazdaság, amely elsőként alkalmazta az ipar­szerű termelési módszert, 1971-ben 4,5 mázsát vert rá a legnagyobb kukoricaterme­lő, az USA termésátlagára, 1973-ban pedig 7,7 mázsával volt jobb az amerikai átlag­nál. Az IKR programjában vál­tozatlanul szerepel az a cél­kitűzés, hogy tíz esztendő alatt — tehát 1980-ra — megduplázzák a terméshoza­mot. Ezért elsősorban nem a nagy területfejlesztési prog­ramok, újabb és újabb tag­gazdaságoknak az IKR-hez való csatlakozása a további cél, hanem a termesztési rendszer belső lehetőségei­nek még fokozottabb kihasz­nálása. Itt kell megemlíteni pél­dául, hogy 1975 döntő fordu­lat az IKR életében. Ettől az esztendőtől kezdve ugyanis az IHC amerikai traktor he­lyett a magyar Rába-Steiger 245 LE-s erőgépek kerülnek túlsúlyba, s ehhez az alap­géphez alakítják ki licenc­vásárlással a hazai munka­gépcsoportokat, valamint eh­hez a nagyobb teljesítményű alapgéphez szervezik az opti­mális rendszereket. Az ipar­szerű kukoricatermesztés te­hát ebben a vonatkozásban is magyar lesz. Ugyancsak Győrből vásárolt Rába-Man motor kerül az NSZK gyárt­Eilég volt egyezer hallani arról, hogy Heves község, majd nagyközség határozot­tan várossá szándékozik fej­lődni, már valahogy .inas­képp” néz körül az ember ezen a barátságos, szimpati­kus településen. Azért, mert a megye névadója? Vagy hogy az egyszer hallott igény szöget üt az emberfe­jébe: valóban aránylag ke­vés a városunk? Rossz meg­közelítési mód lenne, még akkor is, ha „van benne va­lami”. A lényeg az, hogy ez a többféle szempontból is figyelemre méltó» korábban talán méltatlanul elhanya­golt település olyan dinami­kus, következetes fejlődés­ről tett tanúbizonvságot. amely egyenes utat jelenthet a várossá fejlődéshez. A szándék nem a nagyközség vezetőiben fogalmazódott meg — közö6 akaratról van itt szó! ★ A nagyközségi pártbizott­ság február 1-én tartott ülé­sén alakult meg a testület mellett az a bizottság, amely a községfejlesztési feladatok politikai segítését tűzte ki célul. Tula.idomképpen ez egy újabb lépést jelent a óv nr. i a gyengcuo ne­mé volt? A nőké, sőt: a Nőké, mint ahogyan most „hivatalo­san” is övéké az egész eszten­dő az egész világon, s aho­gyan — tulajdonképpen vala­hogy az övéké minden nem „kinevezett” nap, nem kine­vezett esztendő is. A nőnapi rendezvények ta­núsága szerint ismételten és jól megtaláltuk a gyengébb nem szerepét, helyét társadal­munkban, de ami ennél sok­kal fontosabb: ezt a helyet és szerepet egyre inkább megta­lálják az érintettek, a nők isi . A meghitt, kedves rendez- vények, a virágcsokros meg­emlékezések mellett volt . olyan esemény is a megyében, . amely túlnőve szűkebb ha- , zánk határain, országos je-.., lentőségű kérdéseket boncolt egy sajátos „női” pálya kép- , viselőinek fórumán, a peda- . gógusnők Egerben megrende- . zett országos tanácskozásán. A HÉTKÖZNAPOK sorá­ban kiemelten említésre mél­tó a kongresszus és a felsza­badulási évforduló jegyében , zajló versenymozgalom újabb munkasiker-sorozata, mely­ről ezúttal Hatvanból adtunk hírt: a VOLÁN 4. éz. Válla­latának hatvani üzemegységé­ből, a helyi ÁFÉSZ-ből és az élelmiszer kiskereskedelmi vállalat egyik boltjából. A si­kerekhez csak gratulálhatunk Ide kívánkozik még a szó- cialista brigádok vetélkedő­sorozatának újabb állomása, a héten lezajlott elődöntők fi­gyelemre méltó ténye. Figye­lemre méltó, mert a munkás­művelődés programjában a program csak keret és lehető­ség, amelyet a részt vevő bri- - gádok tagjainak igényessége, szimpatikus érdeklődése és ... felkészültsége töltött meg tar­talommal. Ékesszóló bizonyí- - ték ez arra, hogy nem elég határozatot hozni, programot szervezni, ha az érintetitek , nem érzik magukénak a célt, ha nincs bennük az önma­gukért és a kollektíváért ér- zett felelősség. A Heves megyei Tanács Végrehajtó Bizottsága. fontos dokumentum előkészítéséről tárgyalt: a tanácsülés elé ke­rülő anyag körül folyt a vi­ta, melyben a tanács és az if­júsági mozgalom együttműkö­déséről foglalnak állást. Ezen az ülésen volt szó megyénk közművelődésének helyzeté­ről és az 1990-ig szóló, táv­lati fejlesztési tervről is. TOVÁBB FOLYTATÓD­TAK a megyében ezen a he­ten a felszabadulási évforduló méltó megünneplését célzó előkészületek, melyekben kü­lönösen jelentős a forradalmi ifjúsági napok elkészült me­gyei programja — színes, ér­dekes, tartalmas rendezvénye­ket ígérve. S ha már a fiata­loknál vagyunk, következze­nek a legfiatalabbak itt: ezen a héten megkezdődött a le­endő első osztályosok beha­tása az iskolába. Hogy ez mi- | lyen jelentős esemény, azt i magunkról is tudjuk, de lát- Ú juk az apróságok arcán is: a f kíváncsiságot, a várakozást " a komollyá pirult arcokon. Kátai Gábor Rába—MAN motorokat építenek be abba a 80 új NSZK-gyartmanyu, Claas-kom bájnba, amelyet ebben az évben állítanak üzembe a bábol nai Kukoricatermelő CPS Közös Vállalat gazdaságaiban. (MTI Foto — Matusz Károly.) mányú Claas-kombájnokba. A biológia-kémiai és köz- gazdasági részletek mind jobb kimunkálásával és al­kalmazásával még mindig óriási lehetőségek rejlenek a termelési rendszerben. Ha ezeket a lehetőségeket csak az eddig tapasztalt tempó­ban használjuk ki, már ak­kor sokkal nagyobb ütemben haladunk előre, mint azok, akiktől megvásároltuk a gé­peket. A tíz év alatt megduplázó­dó termésátlag egyáltalán nem tartozik az irreális el­képzelések közé. Távlatilag nézve pedig ez az eredmény még nagyon messze jár a rendszer lehetőségeinek felső határától. Ha ugyanis min­den belső lehetőség kimerül a további fejlődést illetően, akkor még mindig ott van a „nagy ágyú”, a száraz kultú­ráról az öntözésre való át­térés lehetősége. Partnerek és ellenségek Az iparszerű termelési rendszerek kérdését vizsgál­va nem mehetünk el szó nélkül egy igen sarkallatos gazdaságpolitikai és egyben politikai-ideológiai probléma mellett. Az adott esetben ugyanis konkrét megjelenési formában nyilvánul meg a két különböző berendezkedé­sű társadalmi világrendszer egymás mellett élésének és egymás közötti kapcsolatának kérdése. Miről van szó tulajdonkép­pen? Arról, hogy a kapitalis­ta társadalom erősen fejlett, úgynevezett „postindustria- lis” szakaszában olyan magas fokú termelési eszközöket ál­lítanak elő, amely egyik nél­külözhetetlen alapfeltétele a korszerű termelésnek. Mi ezekkel a termelési eszkö­zökkel nem rendelkeztünk. Alapvetően helyes politi­kai lépés volt olyan légkör megteremtése, amelyben le­hetővé vált ezeknek a terme­lési eszközöknek a megvá­sárlása. És itt jön a követke­ző, 1 nem kevésbé fontos je­lenség. Ezek a korszerű gé­pek jobban, hatékonyabban tudnak termelni a mi szo­cialista viszonyaink között, mint eredeti szülő-, illetve gyártó hazájukban. A szocia­lista gazdaság nagyobb terü­leti s egyben tudományos közgazdasági, oktatási, képzé­si egységet tudott már most teremteni, mint a kapitalista, a magántulajdonra berendez­kedett környezet. Ha valaki eddig soha nem tudta volna magának kézzel­foghatóan megmagyárázni, hogy miért nincs ikiút a ma­gántulajdonra berendezke­dett társadalmi rendszerek előtt, akkor ezen a konkrét példán egy sor politikai, gaz- daságtani, társadalomelméle­ti kérdést vizsgálhat. Az IHC-traktorok és John D eere- traktorok, a fotocellás vetögépek egyértelműen job­ban illeszkednek bele a szo­cialista társadalmi termelési' módba, nagyobb eredményt képesek produkálni nálunk, mint például az USÁ-ban. Ezt ma már tények, megdönthetetlen számadatok, közgazdasági elemzések mu­tatják ki. A százhektáros családi farm nem csu­pán mennyiségileg volt ke­vés ezeknek a termelési eszközöknek, de nem tud­ták megvalósítani a tudo­mányos alapokon való nö­vénytársítás problémáját sem, amelyet nálunk már csinálnak. Nálunk 1975. őszé­re kialakítják azt a komplex gépsort, amely 800 hektár kukorica és ezer hektár búza művelését tudja ellátni. A CPS-vállalat például 12 ku­tatóintézetet foglalkoztat, a bajai tíz hazait és két ju- goszláyot, a nádudvari KITE pedig kilenc kutatóintézettel tartja a kapcsolatot. Ezeket a lehetőségeket — persze még sok egyéb mást is — nem tudják megvalósítani a 100—500 hektáros családi farmok. Az említett gondolatok nyomatékosan rámutatnak arra a szerencsére idejét múlt elmélet helytelenségére is, amely valami aszkétikus ér­zelmektől táplálva minden Nyugatról származó cikkre a „nem kell, mert kapitalista” elutasítást kívánta ráütni. Ahhoz, hogy a társadalmi berendezkedések közötti ver­seny a mi javunkra dőljön el, feltétlenül szükséges, hogy realistán értékeljük a hely­zetünket. Ez sikerült a kuko­ricatermesztés — amely ugyan jelentéktelen részlet- kérdésnek tűnik, de koránt­sem az — megítélésének kér­désében. Beláttuk, hogy az évszázados termelésszerkezeti elmaradottság és egyéb hát­rányok miatt folyamodnunk kell a fellelhető legmoder­nebb technikához, mivel jól tudtuk, hogy a legmodernebb technika csak szocialista ter­melési viszonyok között ér­vényesítheti maradéktalanul szerepét, ..............• , É s , ez még mindig, nem minden. Ma, 1975-ben a ku­koricatermelésben eljutot­tunk odáig — alig fél évtized alatt —, hogy a legmoder­nebb kapitalista termelési eszközök szűknek bizonyul­tak. Az IHC 145 LE traktor helyett meg kellett csinálni a 245 LE Rába-Steiger traktort. A szocialista termelési mód tehát először kibontotta a modern kapitalista techniká­ban rejlő maximális lehető­ségeket, majd meghaladva azt, létrehozta a maga ter­melési eszközét. A Bábolnai Állami Gazda­ság 1970-ben 6000 hektáron termelt kukoricát az iparsze­rű rendszer reményében. A hatására megindult példátlan mérvű fejlődés nyomán öt év alatt átalakítottuk a ku­koricatermelés eddig elkép­zelt termelési módját. Ne szerénykedjünk, ami­kor nem kell, és most nem kell. Jól csináltuk. Jelenleg a világranglista negyedik he­lyén vagyunk. Szigethy András EVESBEN Utón a város várossá fejlődés útján; egye­lőre azzal, hogy a község­fejlesztési kérdéseket ren­dezze, értékeljen, összefog­laljon, tanácsokat adjon és mozgósítson is tagjain ke­resztül, akik a’ település tár­sadalmának valamennyi ré­tegét képviselik. Felmerül a kérdés, hogy van-e mindehhez valamilyen konkrét alap? Igen. van. Mór József vb-titkár, úgyis mint az új bizottság tagja, bőven sorolja fel a ténye­ket. A legfontosabbak között azt, hogy míg például 1974- ben az állami költségvetés 14 millió 796 ezer forint volt Hevesen, addig az erre az esztendőre tervezett összeg meghaladja már a 20 millió forintot. A legfontosabb ága­zatok: a művelődésügy és az egészségügy. Április 4-ig átadják a je­lenlegi tervidőszakra elő­irányzott utolsó lakásokat, felújítják, korszerűsítik az úthálózatot, elkészülnek a járulékos beruházások is. A Nyitrai-tó vízelvezetése után itt egy szép park épül, to­vább bővítik az ívóvíz-há­lózatot, hamarosan megkez­dődik az új mentőállomás építése, felépítik az új kör­zeti általános iskola torna­termét (úgy, hogy a későb­biekben tovább lehessen bő­víteni), lesz új, korszerű sporttelep, és még sorolhat­nánk. A végösszeg ebben az évben: 23 millió 786 forint, amelyhez 1 millió forint ér­tékű társadalmi munkára is számítanak. Ügy gondoljuk, hogy ez utóbbival sem lesz gond, mert a hevesiek már Számtalanszor bebizonyítot­ták: ha társadalmi munkáról van szó a nagyközség érde­kében, nem sajnáljak az erejüket. ★ Ahhoz, hogy egy település városi rangra emelkedjék, több fontos feltételnek kell eleget tennie Nemrégiben készült itt egy felmérés, hogy ezek közül a feltéte­lek közül melyeket köny­velheti már el magának He­ves? A lakosság létszáma felé jelenleg 11 ezer 360 fő — ez már biztató szempont. (Az utóbbi esztendők alatt 350—400 fővel gyarapodott a nagyközség.) Az orvosi ren­delés korszerű körülmények között folyik, de a mennyi­ségi igényeknek már nem felel meg: még több orvos­ra van szükség, s bővítéssel a zsúfoltság megszüntetésé­re is. A kereskedelmi forga­lom egy lakosra jutó évi ér­téke (22 600 forint) megkö­zelíti a városi kiskerforga- lom átlagértékét, A könyv­tár ugyancsak megfelel az. előírt szintnek. Az iparoso­dás üteme biztató, s például az egri Finomszerelvénygyár itteni gyáregységének to­vábbi fejlesztése a foglal­koztatottak számát duplájá­ra emeli. A középiskola már nevet vívott ki magának a megyében — most a cél, hogy mihamarabb diákott­hon is épüljön hozzá. Az üzemek, gazdaságok segítségére mindig lehet szá­mítani : amikor eredmé­nyekről esik szó, akkor áz ó nevük sem maradhat ki, mánt például a Hevesi Álla­mi Gazdaság, a tanácsi költségvetési üzem, avagy a MEZŐGÉP hevesi gyára. Valóban, csak a közös ösz- szefogás, a közös cselekvés lehet megvalósítója az ugyancsak közösen megiö- g aim azott célnak. Ez pedig így hangzik: Hevesnek 1980- ig rendelkeznie kell a vá­rossá fejlődés feltételeivel. A készülő ötödik ötéves terv és a távlati, 15 éves fejlesz­tési terv a realitásokat fi­gyelembe véve határozza meg a feladatok legjobb sorrendjét. Mindezekben az újonnan alakult bizottságnak igen nagy szerepe van. Úgy is fogalmazhatnánk: a község- . politikai kérdéseken dolgoz­nak — várospolitikai igjény- nyel. K. G. JiMmMQ 1975. március 9., vasárnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents