Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

A gammasugarak hatása a százszorszépekre Amerikai film Meghirdették *z idei pedagógusállásokat 5 600 katedra varia a nevelőket tást adnak elhelyezésük le­Ha valaki egy nagyobb tö­megben nem áll egészen a helyén és est így is érzi, ak­kor baj van. Baj van akkor is, ha valaki azt érzi, hogy nem a megfelelő időben ér­kezett valahová. De mindket­tőnél nagyobb baj, a végze­tes üresség érzésének a tra­gédiáját jelentheti tulajdo­nosa számára, ha valaki azt érzi. hogy benne, bent, belül, az idegekben nincs térbeli és időbeli egyensúly, nem érzi a kinti és a benti világ szük­ségszerű harmóniáját, mert nincs akarata a rendhez és a harmóniához Mindez így fontoskodónak tűnik, de ha valaki ezt a filmet megnézi, megismeri ezt a kegyetlen érzést. És azt a tapintatlan­ságot is kézen foghatja, amellyel. Paul Zinder, a drá­maíró kinyitja előttünk ezt a jellemet, ezt az asszonyt egyéniséget, ezt a magányt, ezt a kísérletet, ezt a nem is értéktelen töprengést, a szeretetnek ezt a roncsolt fellegvárát, az önismeretnek és az ön utálatnak ezt a kese­rű szerepét. Mert egy pillanatra sem lehet szem elől téveszteni, hogy Paul Newman híres amerikai színész, az A bol­dogság édes madarának fér­fisztárja, a .film rendezője, az írott szót, az írói vallo­mást teszi át filmre, hozzá­adva a látvány poézisét és még annyi költészetet, amennyit a képek közvetíte­ni tudnak. Talán azzal, hogy a színpadot kitágítják a fel­vételek és a kis piszkos la­kásból néha ki-ki veszi ezt a negyvenéves asszonyt, hogy annál viszolyogtatóbb legyen a sors és annak roggyant belső szerkezete. Az író semmi egyebet nem csinál, mint apró jeleneteket éoit fel Beatrice apró sza­márságaiból, amelyek végül is kiadják egész jellemét, egész sorsát. Él a maga há­zában. nyakában a két ser­dülő lánnyal és szeretne va­lamit csinálni, amiről maga is azt hinné, hogy érdemes a földi jelenlétet komolyan venni. A szomszéd házban is lakik egy mackókülsejű fér­fi, de az úgy néz Beatricére, mint valami lakásból kike­rült ócska bútordarabra, ő senkinek sem hiányzik, talán a lányainak sem hiánvzana, ha nem kellene mindig ret­tegniük egymásért. konok egymásra utaltságukban A nagyobbik lány. Ruth eoilen- sz'ás és a k'sebbik. Matilda az okos kislány, aki komo­20.05. Kezed me egével Szoviet tilm Egy asszonyról, életének ötven küzdelmes esztendejéről szól ez a balladai hangvételű szovjet- grúz film. Kis grúz falu lakója Szidónia, aki soha nem hagyta el szülőfaluját, mégis sokat élt át; tanúja, alkotó részese volt a Szovjetunió történelmének. Mi történt Szidóniával? Az ami sok szovjet asszonnyal megtörtént. Férjhez ment, gyerekeket hozott a világra. Férjét, Jaszont. a mensevlkek elvitték katonának, s amikor megszökött tőlük, Szi­dónia ezer veszély között rejte­gette. óvts búj káló férjét. Az Idősebb fia a Komszomol-szer- vezet egyik vezetője lett. A kol­hozszervezés idején orvtámadó golyójn ölte meg. Másik fia a fas^sztik ellen harcolva esett el. S meghalt Jászon is. Szidónia, a hétköznapi t*5s, de igazi hős, noha csak a io- zan ész és az anyai szív paran­csait követi. S ezek mindig a jó iigy mellé állítják. <KS) 1913. március X» vasárnap lyan veszi a dolgát a gam­masugarakkal, az atomokkal. Azt mondja ez a félszeg kis teremtés, hogy ennek a szó­nak, atom. zenéje van. Ak­kor is, amikor kimondja, ak­kor is, amikor a tanár fel­írja a táblára. És azért van zenéje, mert neki, Maliidé­nak, hite van, altar valamit és tud is valamit: az ember, ennek a világmindenségnek a legkisebb és legmagányo­sabb része, atomja ugyanúgy fontos a létben, ahogy a csil­lagok, vagy a múlt és jöven­dő együttvéve. És ez már szárnyalás é6 ez már költé­szet, Beatrice közvetlen kö­zelében. De mennyire más költészet és álmodozás ez, mint a kótyagc« lelkű anyáé. Ez a költészet ezért tud ilyen magaslatokat érinteni, mert a rendező belülről ala­kítja ki, építi fel azt az asz­Pojtogató ünnepélyesség, kenetesség, választékos, majdnem szent szöveg, ájta- tos pofák mozognak itt, mintha a szereplők a jóaka­rattól és az örökkévalóságba meredő aszkétizmustól lenné­nek már nem is elégiák, te­hát olaszok. Olasz itt minden, ama a történetet il­leti, a szereplők nagy része IS. az amerikai alvilág is. a felhőkarcolókban és azok kö­zött, mert ez a tehetséges fajta nemcsak nagyon szép lírai dalokat tud szerezni és énekelni, hanem a bűnözési statisztikában is bizonyára az olaszok tartják a világre­kordot. Valakit megölni, tisz­tességesen, kellően megbe­szélve és megtervezve, ke­gyelettel és folytait vihogás­sal, bizonyára csak ők tud­nak hitelesen, az életben, a filmen is. Némi előtapasztalatok és értesülések birtokában beül­tünk hát a nézőtérre és mondtuk magunkban halkan, hogy mások illetlenséget ne sejtsenek: No, lássuk ezt a filmet! És megláttuk. És nem vetett szét az elragadta­tás bennünket, hogy ezt mi kemény valutáért megvásá­roltuk. 'Mert minek, kérem szépen? Ez a Don Vito már a második pofon lekenése után senkit nem érdekel, mert pontosan ki lehet szá­mítani, hogy mikor üt és azt is tudni lehet a mese pár perces csörgedezése után, hogy kit és nagyjából ho­gyan akarnak megölni. Nos, ettől a filmtől éppen VII. — Mindenki megy és most — mondta Rózsi olyan ha­tározottan és keményen, hogy maga is elcsodálkozott raj­ta. Ha a hó holnapra elol­vad, akkor szomjan hidunk. Minden edényt meg kell tölteni és takarékoskodni kell a vízzel. — Talán ne is mosakod­jak? — sipított Csokonai Melanie... — Még az az idő is eljö­het — mondta csendesen Rózsi. — Ide menjenek a térre — szólt a vödrökkel csörtető férfiak után Rózsi. — Ott tiszta a hó... — Hogy parancsolgat' És ezek tűrik! — kárált Mela­nie. de senki nem válaszolt neki. A vizet a tűzoltóhordókba töltötték. Amikor mind meg­telt, Rózsi hangosan mond­ta: — Ebből a vízből csak fő­zésre és ivásra lehet venni. Mosdásra hozzon mindenki magának az udvari hóból. Eötvös gyakran megállt a közős pince ajtajában ésü­szonyi jellemet, amelyet Joanne Woodward nagysze­rűen játszik el. Minden moz­dulat és arckifejezés „aláze­nél” a mondatoknak, a nyers és őszinte szavaknak, aho­gyan ez a szép asszony el­játssza a környezete szeny- nyében botorkáló, veszekedő „öreg lányt”. A magányt, az egyedül maradásnak ezeket a pokolbeli kínlódásait keve­sen ábrázolták eddig filmen ilyen meggyőzően. És ahhoz drámaírói merészség és szí­nészvezetési készség kell, hogy Matilda — Nell Potts alakítja kitűnően — teljes sikere és megindító gyerme­ki szövege után betántorog- jon a színre, és ez az ittas asszony tudatának végső erő­feszítésével még kinyögje a betanult szöveget, majd, kéz- legjúntéssel vonuljon el bot­rányával a fiatalok elől. ez az egysíkúság és az ebben rejlő szellemtelenség vette el a kedvünket. Hogy ugyanis itt nincs ellenérv, még egy apró kis kibúvó lehetőség nincs, itt ölni kell, itt az a megoldás, hogy a másik vég­legesen ne tudjon visszaszól­ni. Mi bíztunk egy ideig, hogy ezt az alaphangot felváltja majd a végső futamban egy színére és emberi formájára váltott szólam, vagy alapál­lás. Vártuk, hogy ez a két- ballábas Nicola, aki apró énekes egy apró bárban és kívülről tudja az egész bün­tetőjogot, majd ez megmu­tatja. hogyan lehet felvilági öltözetet szabni ennek az alvilági szent testvériségnek, ahol a vérszerződés sem biz­tosíték senkinek és semmi ellen. De nem ez történt. Sőt ráfejeltek, mintha az egész filmet egy nagy-nagy beug­ratásnak szánták volna. Kettős szerepben láttuk Alighiero Noschesét, aki nem olyan jó színész és nem olyan jó komikus, hogy egy egész filmet elclpelgelhetne, főként ilyen forgatókönyvvel a hátán. Az operatőr Pogá- nyi Gábor — talán miatta vettük meg ezt a filmet? — nem hibás, ő mindent meg­tett képben, hogy azt adja, amit neki előírtak. De ez így kevés. Igen. még meg kell említeni, hogy Franco Prosperi rendezte ezt a mű­vet és zenét írt hozzá Bruno Canfora. És aztán? Hogy ez paródia? Kit érdekel? Mi szórakozni szerettünk volna! Farkas András gyelte Rózsit. A lány min­den percre talált magának valami tennivalót. Eleinte mindent egyedül csinált, de aztán egyre gyakrabban for­dult elő. hogy válogatás nél­kül odaszólt annak, aki a legközelebb volt hozzá: — Nagyságos úr, kérem, tessék már vágni egy kis fát... A nagyságos urak pedig ellenkezés nélkül tették, amit Rózsi kért. — Csodálatos lány vagy te. Rózsi... — sóhajtozott Eötvös, ha közelébe került. — Engedd meg. hogy éjjel leülhessek az ágyad szélére. Tényleg semmi rosszat nem akarok, csak beszélgetni. — Nekem éjjel a'udnom kell .. . Mit gondol, mi lesz a házzal? — mondta öntu­datosan. — Hanem tudja mit. egv kis füstölt hús na­gyon elkelne. — Már megetted azt a nagy sonkát? — álmélko- dott Eötvös. — Nagy a.család... — nevetett Rózsi. — Éjjel majd hozok .... — ígért* a férfi. Mintegy Az Oktatási Minisztérium — az illetékes tanácsok ösz- szegezése alapján — meg­hirdette az idén betölthető pedagógusállásokat. A pályá­zati lelhivás — amely meg­jelent a Művelődési Köz­löny legutóbbi számában — a hazai oktatási intézmé­nyekben együttvéve mintegy 5(i00 álláslehetőséget sorol fel. Ezeket most azok szá­mára hirdették meg, akik már jelenleg is pedagógus munkakörben, vagy másutt állnak munkaviszonyban és pedagógusképesítésűek. Az érvényben levő rendel­kezés értelmében pályázat csupán egy állásra nyújtha­tó be. Meg kell jelölni i pá­lyázó munkahelyét, munka­körét, munkabérét, vala­mint esetleges bér-, vagy egyéb igényeit. Az utasítás hatálya alá tartozó intézményeknél mun­kaviszonyban álló pályázók­nak a munkáltátónál (szol­gálati úton), más pályázók­nak közvetlenül a pályázati felhívást kibocsátó intéz­ménynél (szervnél), a pályá­zati felhívás megjelenésétől számított tíz napon belül — ebben az esztendőben legké­sőbb március 12-ig — kell kérelmüket benyújtaniuk. A közelmúltban alakult meg Kecskemét székhellyel, hazánk második nemzeti parkja, amely a Duna—Tisza- közében néhány, csaknem ter­mészetes állapotban levő táj­részletet helyez fokozott álla­mi, társadalmi védelem alá. A Kiskunsági Nemzeti Park­ban védelmet élveznek az ős­gyepes puszták, a homokbuc­ka-vonulatok, a homoki er­dőtípusok, a Tisza menti ga­lériaerdő, valamint a kihaló­ban levő kisparaszti életforma jellegzetes színhelye a tanya. A Kiskunsági Nemzeti Park 6 nagyobb tömböt és 6 kisebb védett területet foglal magába. Területe 30 ezer hek­tár, ebből Pest megyére 5 ezer, Bács-Kiskun megyére 25 ezer hektár jut. A 11 ezer hektárnyi, Bugac melletti pusztán mutatják be a Duna—Tisza-közén kiala­kult sajátos állattartási mó­dot és pásztoréletet. A tavaly felépült pásztormúzeumban a szilaj állattartás és a rideg- pásztorkodás 150 tárgyi em­lékével ismerkedhetnek meg a látogatók. A 11 ezer hektá­ros kiskunsági puszta Kun- szentmiklós határában levő része sok eredeti pásztorléte­— Nagy huncut maga — nevetett, Rózsi és mintha egy falubéli legény lett vol­na, oldalba taszította amél- tóságos urat, aki úgy dőlt el, mint egy zsák... — Te angyal! — mondta a földön és boldogan elro­hant ... Rózsi úgy érezte: megvál­tozott. Valami történt vele. De mi? ö változott meg, vagy a körülötte levő világ? Sorra vette a ház lakóit, mindegyiket megpróbálta körülírni, megérteni, jelle­mezni. Aztán azt is megfo­galmazta magának, hogy éle­tében először: boldog. De mitől boldog? Attól, hogy ennyi emberről gondoskod­hat. Nem félt többé az em­berektől. Még Melaniera sem tudott haragudni, inkább sajnálta. Egyszer például elhatározta, hogy Kocsis Erzsit, aki napszámra csak feküdt a vackán, bevonja a munkába. — örülök, hogy nyugod­tan dögölhetek, amíg meg nem döglök — utasította el a lány eleinte. Naphosszat imádkozott és magában megfogadta, ha élve meg­ússza, többé nem enged férfit magához ... Rózsi egyik reggel fel­ment az udvarra, hogy a mosakodáshoz egy kis ha­vat kotorjon magának. Jól­esett szívni a friss levegőt. Megállt a fal mellett, meg­tervezte a napját. F.kkor már minden gond rásza­kadt. Senki nem tett nél­küle semmit. A férfiak is csak akkor jaozri.nl tak **­A pályázatot a munkálta­tó március 18-ig köteles a felhívást kibocsátó intéz­ményhez (szervhez) a pályá­zó személyi irataival és mi­nősítésével együtt továbbíta­ni. A pályázati felhívást köz­zétevő intézmények (szervek) az elbírálásról a pályázót, annak munkáltatóját és a művelődésügyi osztályt hat napon belül köteles értesí­teni. A pályázó az állás elfog­lalásáról március 30-ig kö­teles a pályázati felhívást közzétevő intézményt (szer­vet) és munkáltatóját érte­síteni. A pályázati felhívást kibocsátó intézmény a már praktizáló pedagógusok nyi­latkozata után azok mun­káltatóit — az áthelyezés miatt — úgynevezett átirat­ban keresi meg. A más pá­lyán dolgozók esetében az áthelyezést a munkáltatóktól írásban kell kérni. Július 10-től a tanácsi ok­tatási-nevelési intézmények még betöltetlenül maradt és a későbbiekben megüresedő állásait a megyei művelődés- ügyi osztályok (a fővárosi művelődésügyi főosztály) fo­lyamatosan nyilvántartják, 6 a másutt munkaviszonyban álló pedagógusképesítósű érdeklődőknek felvilágo6Í­sítményt őriz. Legnagyobb ér­dekessége a közeli állami gazdaság nonius-ménese és racka juhnyája. Szabadszállás határában 4 ezer hektár terü­leten szikes tavak rendszerét találjuk meg, amely a ritka vízi- és gázlómadarak rezer­vátuma. Az Orgovány környé­ki nádasok és zsombékos ré­tek ma is őrzik a honfoglalás­kori természeti környezet ké­zért, fáért, ha Rózsi utasí­totta őket. Egyszerre felfi­gyelt. Simóék, akik föld­szinti lakásukban vészelték át az ostromot, veszekedtek. — Valamit tenni kell. Egy falat ennivalónk sincs. Nem pusztulhatunk éhen. — Csak nem gondolod, hogy lemegyek koldulni. Be­jártam az egész környéket Sehol nem találtam egy dög­lött lovat az csak mese, hogy tele a város lódögök­kel ... Rózsi kopogás nélkül nyi­tott be az ajtón. Simóék a konyhában beszélgettek. A szoba ajtaja nyitva volt, így Rózsi látta, amint egy férfi gyors mozdulattal beugrik a rekamié ágyneműtartójába. — Mit akar itt? — ordí­tott rá Simó. — Segítem ... — Ki kérte rá? — Ezzel semmire sem megyünk, nagyságos úr — mondta Rózsi. — Mit nagyságos urazen­geni. Nagyon jól tudjál, hogy a bányászok nem nagyságos urak. Egy nyomorék pedig különben sem az. — Tudom én, csak hát így szoktam ... — Majd erről is le kell szoknia — mondta megeny- hülten Simó. — Ne kezd már megint — intette le a felesége és Simó el is hallgatott. — Mindenesetre köszö­nöm — mondta a férfi és gyengéden kituszkolta az aj­tón. Rózsi még hallotta az asszony ijedt hangját: — Mit gondolsz, megLát­hetoségeiről. A most közzétett állások között változatlanul igen sok az óvónői és a tanítói mun­kahely. Ugyancsak kereset­tek továbbra is az általános Iskolai reálszakos tanárak, és országszerte megnövekedett az igény a kollégiumi ne­velők iránt, ezért a pályá­zatok számos ilyen állást is tartalmaznak. Együttvéve is jellemző, hogy a vidéki ok­tatási intézmények jóval több állást hirdettek meg, mint a nagyobb települések — bár ebben az esztendőben csupán a fővárosban 1300 új pedagógusállás várja az érdeklődőket. Az idén végző pedagógus- jelöltek számára április 25- én teszik közzé a betölthető állásokat. Az előrejelzések szerint várható, hogy most is több munkahely várja a friss diplomásokat, mint amennyien végeznek: mint­egy hatezer állás közül vá­laszthatnak. Számukra még egyszer — június 10-én is — hirdetnek majd állásokat, s mindkét alkalommal abban a felsőoktatási intézményben ismerhetik meg az állások közelebbi részleteit, amely­nek hallgatói. (MTI) pét. Fülöpháza közelében 1509 hektárnyi területen a futóho­mok formagazdagságában gyönyörködhetnek a látoga­tók. A Laki-telepek melletti Tőserdő a Tisza ártéri galéria­erdejének ősi maradványa, amely eredeti állapotában őr­zi az erdei növénytársuláso­kat. —TERRA— Délben Rózsi egy lábas lencsefőzeléket vitt fel Sá- móéknak. A főzelék tetejére három szelet füstölt húst ra­kott. Csak hosszas kopogtatás után engedték be. — Nem kell semmi — mondta Simó, de hangja már nem volt olyan határozott. — Ha maga igazi szegény ember és nem nagyságos úr, akkor tudnia kell a mon­dást: ha adnak fogadd eL, ha ütnek szaladj el... — Csakhogy én akarok ütni már egyszer — mond­ta Simó. — Béla! — intette az asz- szony. — Tőlem ne tessék félni nagys ... Simoné asszony — mosolygott Rózsi. — Apám, meg a bátyáim is mindig így beszéltek. Simoné éhesen nézett a lábosra. Amikor meglátta a három szelet húst, elvörösö­dött. Rózsi persze, észrevet­te. —Ne tessék félni ... En- tőlem nem tudnak meg sem­mit ... Mától kezdve a ven­dégük kosziolását is válla­lom ... — Nincs nekünk vendé­günk — morogta Simó — Hagyd, Béla, meglát­ta ... Kinyílt a szoba ajtaja. — Nézd csak, a Köves úr ... Pedig már elsirat­tuk — örült Rózsi. — Nem bírom tovább — mondta Köves. — Én kime­gyek. Nektek is jobb lesz. .. (Folytatjuk-) A keresztapa másik arca Olasz—francia film A Kiskunsági Nemzeti Park

Next

/
Thumbnails
Contents