Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

I^elkésrfilnt az őf feladatokra

Tanulnak a téglagyáriak Derecskén

Ritkán mondhatjuk el beruházásainkról, ezért annál nagyobb örömmel szólunk róla: az Eszak-magyarorszögi Tégla- és Cserépipari Vállalat mátraderecskei téglagyárának 160 milliós rekonstrukciója jó ütemben halad a megvalósulás útján. A néhány hónapja kezdett beruházáson már elkészült az agyagtároló csarnok — határidő előtt. Kész a gyártócsarnok alapozása, már megérkeztek a könnyűszerkezetes építéshez szükséges acélelemek is. Biztosítottak a feltételek, hogy december végére ez a csarnok is elkészüljön, Ugyancsak jó hír: egyelőre a költségek a tervezettnél kisebbek.

A hagyományos módon való gyártás, a „téglások” nehéz munkája hamarosan eltűnik Derecskén is. Olaj- tüzelésű alagútkemence, automatizált gépsorok, korszerű szállítás lesz majd a jellemző, eltűnnek a nehéz fizikai erőpróbát jelentő muri - kafölyamatok. Az új gyár viszont másban követel majd többet az itt dolgozóktól: tudásban, felkészültségben, szakmai ismeretekben. Hogy hogyan készülnek fel erre a vezetőik és beosztottak? Pa- nyik Sándor gyárvezető elmondta, hogy előre elkészített oktatási terv szerint folyamatosan szervezik a szakmunkásképzést, mindenkit teljés erővel segítenek a továbbtanulásban. Hiszen csak szakmunkásból a mostani létszámnak legalább a kétszeresét igényli az új gyár. A régiek átképzése lassabban megy, fiatalokra van szükség, új szakemberekre. Ezt a törekvést személyesíti meg a gyár fiatal műszaki vezetője, Keller József, aki tavaly végezte el az egyetemet: nemrég még tanuló volt, most ő az egyik felelőse az új gyár zavartalan munkája érdekében szerveződő oktatásnak.

— Nagyszerű\ dolog ilyen feladattal kezdeni a pályát — mondta —, de azt hiszem, nem is tudom még felfogni, milyen sok nehézséggel is jár. Műszaki irányítónak lenni egy nagyberuházásnál, új gépek, berendezések egész sorával most ismerkedünk csak, s majd azokon kell dolgozni, mégpedig ja, hatékonyan. Automatikus rendszereket szerelnek itt be, ehhez értő szakemberek kellenek.

— A fiatalok vonzódnák az újhoz...

— Remélem, • nem lesz

létszámgondunk, mindent meg is teszünk, hogy jöjjenek, s hogy sikerüljön szerződést kötnünk a még iskolába járó tanulókkal. Sportlétesítményeinket gyarapítjuk, igyekszünk vonzó programokat teremteni itt a faA két kongresszus között

Kiadvány a megyék és a főváros fejlőd éséről

A Statisztikai Kiadó Vállalat gondozásában megjelent „A két kongresszus között — a megyék és a főváros fejlődése” című kiadvány, amely átfogó képet, ad a X. és a XI. pártkongresz- szus között eltelt időszak területi fejlődésének főbb tendenciáiról és jellemzőiről, az eredményekről és a további fejlesztés feladatairól. '

A főváros és a tizenkilenc megye két kongresszus közötti fejlődését bemutató tanulmányok a X. kongresszus határozatainak és a megyei pártértekezletek irányelveinek tükrében áttekintik a IV. ótéves tervben foglalt területi célkitűzések időarányos megvalósítását. Értékelik a

»p

Összefogás a községért

| (Tudósítónktól}

» Több mint 900 ezer forint társadalmi munka — a tervezett többszöröse —■, s számos új létesítmény jelzi a község lakóinak összefogását ». fejlesztés érdekében Mát- mderecskén. Mint a napokban tartott falugyűlésen

1 Forgó Miklós tanácselnök beszámolójában elhangzott: * falu 1974-ben orvosi rendelővel, váró- és tanácsadó helyiséggel, 80 férőhelyes iskolanapközivel, autóbuszvárókkal gazdagodott. Felújították az általános iskolát, javult a vízellátás, s a népszerű strandfürdő fejlesztésére is egyre többet költenek. Tavaly például újrabetonozták a nagymedencét, az idei tervekben pedig korszerű világítás felszerelése szerepel mintegy 700 ezer forintos költséggel. A tanács saját erejéből az idén is számos nagy feladatot akar megoldani, s ehhez ezúttal is szükséges az összefogás. Például egymással versengve az utcák közösen szépítik majd a községet;, virágokat, fákat ültetnek társadalmi munkában.

Szűcs, teremt.

két kongresszus közötti időszakban végbement társadalmi-gazdasági fejlődést, részletesen bemutatják a lakosság életkörülményeinek alakulását, a szocialista építőmunka megyénként elért eredményeit.

lüban a szabad idő kihasználására. Én egyébként sportköri elnöki tisztséget is kaptam, egyéb tennivalóim mellett.

— Szerződést kötöttünk nemrég négy olyan ipari tanulóval, akiket továbbtanulásra is biztatunk majd. Szeretnénk, ha technikusi képesítést szereznének, a képességük, érdeklődésük alkalmassá teszi őket erre. Két fiatal munkás jár a gyárból egyetemi előkészítőre, a munkahelyen ón foglalkozom velük. Miskolcon, az egyetem vegyigépész szakán tanulnak majd tovább; most a gyár hetenként három napot adott nekik a tanulásra. Szükség lesz rájuk, ha végeznek, kell a mérnök az üzembe.

— Van-e már az országban hasonló felszereltségű gyár, ahol ismerkedhetnek jövő munkájukkal?

— Bátaszéken hasonlóan berendezett új gyár dolgozik már. A gépek kezelésében nincs nagy különbség,

legfeljebb az alapanyag minősége más. Itt az anyag igen jó minőségű, lehetőség van nagy üregtérfogatú vázkerámia gyártására, s a termékek körét leszűkítve, a kísérletek után nagyobb mennyiségben gyártunk majd egy-egy típust. Szalagszerű tömegtermelés lesz, pontosan kiszámított gépi munkafolyamatokkal. Növeljük a műszakok számát: a cserépgyártást három műszakban, a téglagyártást két műszakban tervezzük. Nagyon sok múlik majd a jól képzett középvezetőkön, s biztató, hogy mostani művezetőink jó szakemberek, gyorsan át tudnak állni az új követelményekre, feladatokra. Persze, egyelőre minden dolgozó várakozik: látni, tudni akarja, milyen lesz a munka, hogyan is néz ki az új gyár, mit kell megtanulnia. A változást, ha nehéz is lesz megszokni, úgy érzem, mindenki nagyon várja...

(hekéBj

Nfjpiggg

' :

iplp*

>

iiflipií;

^ *

f!

Uj

harisnya- gyár Nagy- bátonyban

A Budapesti Hansnyagyar Nagybátonyban 53 milliós költséggel új harisnyagyárat épített, amelynek üzemi próbái megkezdődtek. Az új gyárban évente: 22 millió 400 ezer férfizokni, durva harisnya és 10 millió harisnya- nadrág készül. Képünkön egyszerre ötven olasz gép készíti a harisnyákat.

(MTI foto: Koppány

György)

Egy elmaradt KISZ-taggyűlés ürügyén

Lesz-e kiút a zsákutcából...?

•Káén ülték körül az asztalt, s várták a többieket. Ők azonban még egy jó óra múlva sem toppantak be az erre az alkalomra kicsinosított ifjúsági klubba. Tizenöten hiányoztak; a 25 fős tagság több mint felét nem érdekelte a „téma”. A Duna Cipőgyár kerekharaszti gyáregységében működő íves számú KlSZ-alapszerve- zet vezetőségválasztő taggyűlését íj*y nem tudták megtartaná.

— Két hét múlva mindenképpen össze kell jönnünk, addig mindenkivei újra elbeszélgetünk — mondták, de mint később kiderült, maguk sem bíznak már eléggé az erejükben. A sikertelenség szálai körülfonták a leglelkesebbeket is.,.

Háttal az alapszervezetnek

A taggyűlés elnapolása után senki sem állt fel a helyéről, tízük közül egy reagáltak a fiatalok. A IV- es adapszervezet tagjai érthetetlennek tartották például a KlSZ-titkár, Tusor Julianna elhatározását: a lesem indult el haza. A mostani helyzet „miértjére” volA kongresszusi küldött:

Fejes István

Az Egri MEZŐGÉP Vállalat, Központi gyáregységének villamossági műszerésze alighanem az egyik legfiatalabb részvevője lesz pártunk XI. kongresszusának. Mindössze huszonöt éves, de akik ismerik, egyetértenek abban, hogy joggal esett rá a választás és megfelelően tudja majd képviselni a megye kommunistáit — többi küldött társával együtt — a legmagasabb pártfórumon.

Ha életrajzot kellene készítenie — akárcsak a legtöbb hozzá hasonló korú fiatal — bizonyára megoldaná néhány tömör mondatban. Hiszen eddigi életútja nem bővelkedik változatos fordulatokban, ahogy mondani szokták, minden „simán” ment neki. 1949-ben született Tiszaná- nán, édesapja'kovács a helyi termelőszövetkezetben, anyja otthon dolgozik. A szerszámok, a fém, a munka szeretőiét bizonyára apjától örökölte. Az általános iskola elvégzése után Egerbe került a Dobó István Gimnáziumba. Leérettségizett, majd gépjármű-villamossági műszerészta- nuló lett. Ahogy letette a szakmunkás-vizsgát, rögtön a MEZŐGÉP Vállalathoz került, a villamosüzembe. Azóta is ott dolgozik, 1970 óta, mint csoportvezető.

A mozgalmi munkába is hamar beleilleszkedett. 1971- ben felvették a pártba, 1972- ben KISZ-csúcsvezetöségi tag lett, 1973-ban gyáregységi KISZ-titkár, majd az elmúlt évben az ifjúsági szervezet vállalati csúcr.titkára.

A vékony, mosolygós fiatalember egy kicsit még mindig hitetlenkedve mondja:

— Tudja, már annak is örültem, hogy a Il-es alap-;

szervezet — és természetesen a villamosüzem — kommunistái az egri városi pártértekezlet küldöttének javasoltak. Az aztán már igazi meglepetés volt, hogy az értekezleten megválasztottak a városi pártbizottság tagjának és megyei küldöttnek. S azt már szinte el sem tudom mondani, hogy mit éreztem, amikor kongresszusi küldött lettem.

— Az üzemben mit szóltak a munkatársai?

— Egyszerűen nem akarták elhinni. Mikor mondtam, hogy milyen megtiszteltetés ért, általában mindenki úgy reagált rá, hogy ne viccelj, Fejes, ezt nem mondod komolyan. S mikor továbbra is bizonygattam, hogy így van, akkor azt mondták, hogy mutasd a papírt, majd akkor elhisszük. Aztán megjelent az üzemi újságunk és ez végérvényesen „tisztázta” a helyzetemet.

— Hogyan készül a kongresszusra?

— Ennél nehezebbet aligha kérdezhetett volna. Nagyon örülök, hogy részt vehetek egy ilyen országos jelentőségű tanácskozáson, s természetesen annak is, hogy a párt, az állam vezetőit majd közelről is láthatom. S tudja, ha esetleg szót kaphatnék, akkor két dolgot mondanék el feltétlenül. Az egyik az, hogy igen sok üzemben sokszor objektív okokra hivatkoznak, amikor anyaghiány, vagy egyéb más miatt áll a munka. Természetesen igen sok külső körülmény is nehezíti a dolgokat, de jobb „hozzáállással” azért másként is lehetne csinálni. Mert az „objektív” ökok mögött sokszor *subje#y teoyézőfc

húzódnak meg. Mi munkások úgy vagyunk vele, hogy ma már nem kérjük, hogy biztosítsanak nekünk folyamatos munkát, hanem elvárjuk. A másik dolog, amit elmondanék, az az, hogy jobban kellene segíteni a fiatal szakmunkások beilleszkedését az üzemi környezetbe. Higgye el, hogy igen sok fiatalt még be sem mutatják a kollégáiknak, nem mondják meg, hogy hol van az öltöző, a mosdó és más vonalon sem igen törődnek vele. Maga a befogadó brigád is idegenként nézi a fiatalt sok esetben. Mindez azt eredményezi, hogy az új szakmunkás kedvét veszti, el- bátortalanodik és a képességének, tudásának jó ideig csak a töredékét „hozza”.

— Szabad időben?

— Szenvedélyem a labdarúgás. Kispályás focicsapatunk egyre jobb eredményeket ér el, s én el sem bírom magam képzelni a csapat nélkül.

Elmosolyodik.

— A másik hobbym a focitól eléggé eltérő, díszhalakat gyűjtök.

A KISZ-klubba, ahol beszélgetünk, ötpercenként nyitnak be. Nemsokára gyűlés lesz, várják a csúcstitkárt.

— Még egy valamit feltétlenül el szeretnék mondani. Azt, hogy csak ott lehet igazán jó a mozgalmi munka, ahol a gazdasági vezetők is segítenek. És én Kiss László üzemvezetőnek, meg Brassó Zsigmond gyáregységvezetőnek igen sokat köszönhetek.

Búcsúzunk. A fiatal küldöttnek sikeres munkát kívánunk a kongresszuson.-i. Kapo» («veilte

tak kíváncsiak. Az összetevőkre, az okokra, amelyek miatt a 115 üzemi KISZ-tag közül mindössze 78-an vállalták tovább a közösségi munkát.

A kialakult vitában ezekre a kérdésekre ugyan nem derült fény, néhány jellemző dologra azonban élesen mondást, amelyről néhány nappal a taggyűlés előtt írásban értesítette az üzemi csúcstitkárt. Az elvtelenül leköszönő titkár a vezetőség beszámolóját sem készítette már el, sőt tüntetőén távol maradt a taggyűlésről

is...

Csalódtak a KISZ-tagok a H-es alapszervezet vezetőjében, Kovács Katalinban is. A titkár hanyagsága miatta közösség tagjai az utolsó helyre estek vissza az alapszervezetek közötti versenyben: nem tudták dokumentálni az elvégzett munkájukat mert a vezetőjük „elvesztette” a tagságra vonatkozó' valamennyi iratot, nyilvántartást. Ráadásul nem tudott elszámolni a rábízott sportfelszerelések egy részével sem. Több mint fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy mindez napvilágra kerüljön — és az alapszervezet tagjai végleg megvonják a bizalmat a vezetőjüktől. Attól az ifjúsági vezetőtől, akit a helyi párt- szervezet „csak” azért tartott érdemesnek a párttagságra, mert KISZ-titkár lett...! „

Folytathatjuk a sort: az

üzem I-es KlSZ-alapszerve- zetében a hét ifjúsági brigád egyikének a vezetőjétől vonták meg a bizalmat, s ezzel együtt a tagságot igazoló piros könyvecskét Rajta kívül még jó néhány fiatal vált meg a tagkönyvétől ki erre, ki arra hivatkozva. Többen nyíltan megmondták. nem vonzza őket az üzemi KlSZ-élef.

„Nem ió az agitációjuk..."

Voltak-e, s egyáltalán vannak-e támogatói az üzemben a fiatalok ügyének? Hivatalosan igen, hiszen a pártszervezetben bármim is — Gonda Ferenc, Gábor András és Kovács Katalin — felelősek az itt munkát vállalt és a KISZ-ben tevékenykedő ifjúmunkásokért. Hivatalosan törődnek velük, hiszen mindig megkapták az üzem anyagi támogatását. Csak éppen a tevékenységüké akadályozó tényezőkre. a politikai képzésükre és továbbképzésükre felejtettek el odafigyelni. Az alapszervezetek titkárai közül egytől sem kérdezték meg, hogy akar-e vezető lenni, vállal- ja-e az ifjú munkatársaival való törődést — egyszerűen „kinevezték” őket titkárokká, aztán irány a mély víz... Vezetőképző táborba is csupán Cserkuti Attilát, a csúcstitkárt küldték el egyetlen hétre!

Tévesen értelmezték a káderutánpótlást szorgalmazó javaslatokat is. Az élet cáfolt rá: aki KISZ-titkámak megfelel, nem biztos, hogy a pártban is megállja a helyét Mint ahogy nem tett «togs* jpei-tfeJfiúatánat»%o»'

ni KlSZ-vallaiásainak Kovács Katalin, aki éllen m. városi pártbizottság fegyelmi eljárást kezdeményezett..

— Az volt itt a problem*,

s ezt el is mondtam a fiataloknak az egyik taggyűlésen — summázta véleményét az alapszervezetekben kialakult helyzetről Kozák Géza üzemvezető —, hogy

nem jó az agitációjuk. Kevés az, hogy odamegyünk valakihez és megkérdezzük: akarsz-e KISZ-tag lenni? Ha erre azt válaszolta az illető, hogy nem, akkor ebbe a KISZ-esek belenyugodtak, mint akik jól végezték a dolgukat.

Az való igaz, hogy a KISZ-vezetők nem megfelelően agitáltak az ifjúsági mozgalom ügye mellett. De miért nem segítettek nekik az idősebbek, a párttagok? Mert hogy nem figyeltek oda kellően a vezetőségválasztások előkészítésére, azt maguk is beismerik.

Nemcsak a KloZ-ben...

A káderhelyzettel, a vezetőutánpótlással nemcsak a KISZ-ben, az üzemi párt- szervezetben is baj volt. A párt vezetőség-választás előkészítésekor ugyanis hetekig kerestek — többszöri jelöléssel — alkalmas embert a titkári posztra. Az üzemi szakszervezeti bizottság létrehozását is csupán az akadályozza, hogy a több mint 500 nődolgozó közül még nem sikerült vezetőt találni.

Ezekkel a gondokkal egyedül maradtak a kerekharaszti üzem vezetői, mert csupán gazdasági szempontból tartoznak az anyagyárhoz — mozgalmi ügyekben önállóságra kényszerültek. Bizonyítja ezt az. hogy a Hatvan melletti gyáregység hároméves fennállása óta Budapestről még nem jöttek le a mozgalmi vezetők ilyen és ehhez hasonló fontos kérdéseket tisztázni sem a városi pártbizottsághoz, sem pedig a KISZ illetékes vezetőihez. Az első megbeszélésekre csupán ezekben a napokban került sor..,

Lesz-e kiút?

— A hatszáz embert foglalkoztató, s mindössze ötvenfős törzsgárdával rendelkező gyáregységben most van csak kialakulóban az úgynevezett „normális üzemi élet”. Ahhoz, hogy egy ilyen fiatal gyárban, ahol eddig csak a termelés feltételeinek a megteremtésére, a heterogén összetételű dolgozótábor betanítására jutott idő, kialakulhasson egy jó kollektíva, minimum 4—5, sok esetben 10 év is kell. Mi még csak az út kezdetén vagyunk, tele zsákutcákkal — mondta Gábor András műszaki vezető.

— Lesz-e kiút a zsákutcákból, megtalálják-e a járható ösvényt?

— Megtaláljuk a kiutat. :.!

Szilvás István

lül

1935, márciusi vasárnap