Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-06 / 55. szám
Túl a terveken Finisben az építővállalatok A kérdés: mi a kiút? Még egyszer a visontai gondokról joggal hihetjük, hogy semmilyen fejlesztést nem kisért olyan nagy figyelem ebben a tervidőszakban, mint a lakásépítkezést. Nem csoda, hiszen ezrek életében jelentették évről évre gyökeres változást a korszerű, kényelmes otthonok az új lakótelepeken, városnegyedekben. A megyeszékhely fejlődésében döntő jelentőségű a Csebokszári városrész szinte szemmel látható fokozatos terjeszkedése, s bízvást állíthatjuk, hogy legtöbbet az itt fellelheti hiányosságokról, eredményekről beszél ma is a város közvéleménye. Persze, nem kevésbé gond és őröm a lakásépítkezések szervezése a megye másik két városában, Hatvanban és Gyöngyösön sem. S ezekkel a „városi” gondokkal szintén az elmúlt években kezdtek ismerkedni gyorsan gyarapodó nagyközségünk, Heves lakói is. Mint tudjuk, az 1975-ös esztendővel egy nagyszabású, országos távlati program befejezéséhez is érkeztünk a lakásépítkezésekben. Mit hoz az utolsó nekirugaszkodás, sikerül-e teljesíteni a lakás- programot megyénkben is? Erre a kérdésre két építővál- lalatunknal kerestünk választ. A Heves megyei Állami Építőipari Vállalat tavaly igazán kirukkolt, összesen 1008 lakást adtak át a meggyorsított ütemben, míg az időarányos tervük az elmúlt esztendőre csak 815 lakás átadása volt. A kongresszus tiszteletére száz lakástöbbletet vállaltak, s 1974-ben már csaknem kétszázzal teljesítették túl a tervüket. Természetesen, ez csak akkor lesz így igaz, ha az idei programjukat is maradéktalanul teljesítik. — Ebben az évben már nem adunk át ezer lakást — tájékoztatott Boldis Pál, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese —, noha örömmel mondhatom, hogy az is rekordnak számít vállalatunknál, amit januárban teljesítettünk. 87 lakást adtunk át abban a hónapban. Összesen egyébként 738 lakás átadását tervezzük az idén: Egerben 456-ot, Gyöngyösön 128-at, Hatvanban 40-et, Bélapátfalván 114-et. Öt év alatt 4218 lakást adunk át, jóval túlteljesítve az előírtakat. — Melyik a leggyakrabban alkalmazott építési eljárás a vállalatnál? — Különböző technológiákkal dolgozunk, néha kényszerből is, holott természetes, az egységes építkezési mód a leggazdaságosabb. Hatvanban például, hogy a kapacitást lekössük, 66 lakást építettünk hagyományos eljárással. A döntő természetesen a legkorszerűbb eljárások alkalmazása: 239 házgyári lakást adtunk át Egerben, s ezzel kezdődtek az idei átadások is. 195 lakást építettünk PEVA térzsalus technológiával. ilyenek a gyöngyösi tízemeletes házak. A többi blokkos technológiával készült. — Az idén változik az építési módok aránya. Házgyári elemeket nem használunk fel, mert. Egerben a földrengés- veszély miatt olyan erősítést kellene alkalmazni, amely alaposan megdrágítaná az építkezéseket. Fölhagyunk a hagyományos építkezéssel is, marad tehát a térzsalus és a blokkos technológia. Ezen belül is a blokkos épületek száma lesz kevesebb: egységes, jól bevált technológiával akarunk dolgozni,'s ez a térzsalus építkezés. Három szalagban használjuk a zsalukészletet, amelynek összfe- lülete négyezer négyzetméter. Ahol lehet, két műszakot szervezünk a munkában. — A vállalat tevékenységében milyen szerepet kap a lakásépítkezés ? — 510 millió forint -az értéktervünk, s ennek több mint a felét az idén is a lakásépítés teszi ki. Tavaly 24 százalék volt a felújítások aránya, ez az idén kevesebb lesz; nagy az élőmunka igénye, és gondot okoz a létszám biztosítása. Emelkedik viszont az ipari beruházások százaléka. Műszaki fejlész- tési tervünkben első helyen az alagútzsalus épületek kisegítő szerkezeteinek előre- gyártása szerepel. Merevítő- falakat, fürdőszoba-térelemeket szállítunk készen az építkezésekre. Ki akarj uk terjeszteni az úgynevezett „száraz” technológiát, csökkentve az élőmunkaigényt. Megvásároltunk egy külföldi sík- zsalurendszert is, ezt majd az egri kórház építésénél alkalmazzuk. A Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat az elmúlt év végéig 1397 lakást adott át. Felkészültségi szintje lehetőséget ad, hogy könnyedén teljesítse öt évre szóló feladatát, 1531 lakás átadását. Felajánlották, hogy június 30-ra teljesítik ezt a tervet és azután is átadnak még legalább 250 lakást. — Nem a felkészültség, a szervezettség hiánya alcadá- lyoz meg abban, hogy a túlteljesítés nagyobb mértékű legyen — mondta Varga Lajos igazgató. — Az anyagellátással vannak igen nagy gondjaink, s emiatt fokozottabb erőfeszítésékre van szükség, hogy a vállalásunk teljesüljön. — Vállalatunknál a PEVA és a bufa nagytábia alkalmazása a legnagyobb arányú. Csupán az egri belvárosi rekonstrukció igényli a hagyományos építési módot. 3300 négyzetméter a térzsalukész- letünk, ezt már nem növelhetjük. Megvásároltuk az egyetlen „nehéz” típusú PE- VA-készletet, amely hat méter szélességű zsaluzat készítésére is alkalmas. Tavaly csaknem kétmillió forintot fordítottunk műszaki fejlesztésre, résalapozáshoz szükséges berendezéseket, anyag- mozgató gépeket vásároltunk. Kísérletezni kezdtünk a műanyagok építőipari alkalmazásának különböző lehetőségeivel, s ez a kísérlet az idén is folytatódik: megjelennek például a műanyag ablakok, függönytartók. Az anyagmozgatás gépesítésével jól állunk, s egyre sikeresebben alkalmazzuk a rakodólapokat: ma már az anyagok 30 százalékát így szállítjuk. A visontai külfejtés másfél millió tonnával kevesebb szenet ad az idén, mint amennyit az eredeti tervek előírnak, de további egymil-. lióval kevesebbet attól, mint amennyit a Gagarin erőmű kér ahhoz, hogy más energia- hordozót ne kelljen felhasználnia. A kérdés csak az: mi a kiút ebből? Q A Nehézipari Minisztérium vezetői 1975. január 24-én a következő megállapítást tették, idézzük: „A mai helyzet röviden azzal jellemezhető, hogy a lefedési frontok egymást utolérték, a szénfrontok eltűntek, és csak kétségbeesett erőfeszítéssel próbálnak szén- pacnikat fefczabadítani és kitermelni. Az is nehezíti a széntermelés helyzetét, hogy a felszabadított területeken több helyütt nincs meg a dokumentált szénmennyiség. Ilyen körülmények között a januárra tervezett 416 000 tonna kitermelése nem várható, de még februárban sem reális annak a betervezése.” Az idei tervezett termelés negyedévi bontásban: 1—1,5 —1,6—1,9 millió tonna, ez mind összesen 6 millió tonna. A lefedés ütemét viszont úgy állapították meg, hogy 50Q 000 tonna tartalék maradjon. A külfejtésből tehát 6 millió tonnát kap az erőmű. A korábbi 7,5 millió tonna helyett. De honnan pótolják a hiányzó másfél milliót? Zömmel nógrádi és kisebb mennyiségben várpalotai lignit beszállításával. Hozzátéve, hogy az erőmű eddig is a felhasznált szén súlyának tíz százalékában nógrádi szenet kevert. Az erőmű-tröszt és a Mát- raalji Szénbányák — újból idézzük a miniszteri dokumentumot — „az ez évre kötött szerződés szerint 7,4 millió tonna lignittel számolt a külfejtésből, 570 000 tonna szénnel pedig beszállításból”, S Hogyan került ebbe a helyzetbe a visontai külfejtés? Az ok is érdekel mindenkit. A probléma sem mai keletű. Már 1970-ben látszott, hogy az eredeti terveket veszély fenyegeti. Ezért intézkedtek a Mátraalji Szénbányák vezetői. Megrendelték azokat a gépeket. amiket nemrég szereltek össze és állítottak munkába a külfejtésnél. Előbbre hozták a nyugati lefedés időpontját. Többek között. Ha nincs az októberi árvíz, ha utána legalább jön egy kiadós fagy és nem süly- lyednek el a gépek, nem szakadnak el sorra a szállító szalagok a leterhelés miatt, akkor ez a mostani mélypont nem következett volna be. Egyszerűen a külfejtés nem tudott termelni. Még a szén elvékonyodá- sát, eltűnését, a meddő megnövekedését és a keményebb homokkő-megjelenést is ki tudták volna védeni. Igaz, a gépek, a berendezések a túlfeszített üzemelés miatt gyorsabban koptak, többször kellett javítani azokat, mint normál körülmények között, de találtak volna lélegzetvételnyi szünetet a dolgok „egyenesbe tételére”. Es most senki sem beszélne így Vi- sontáról, nem találgatnának sehol az emberek. 0 — Nem. kellemetlen dr. Halász Tibornak, a miniszter helyettesének arról a témáról beszélnie, amelyben dr. Halász Tibor, a Mátraalji Szénbányák volt igazgatója van érintve? — Nem — válaszolja a miniszterhelyettes. — Ugyanis semmiféle mulasztás nem terheli a régi vezetőket, mint ahogy a mostaniak sem fedeztek fel valami újdonságot. Már évekkel ezelőtt megkezdtük az intézkedéseket, ha nem is beszéltünk róla. — Hadd fogalmazzunk élesen: van megoldás? — Van. Kezdjük azzal, hogy a visontai bánya annak idején egy hatszáz megawattos erőmű kiszolgálására készült. Ezt most is képes teljesíteni. Eredetileg is úgy tervezték a Gagarin erőművet, hogy tíz súlyszázalékban nógrádi szenet kever a visontai lignithez. Nem kell tehát meglepődni azon, hogy máshonnan is szállítanak szenet az erőműhöz. Néhány évig ezt a külső helyről történő beszállítást kell növelni. — Mennyire oldható ez meg a kazánok műszaki teljesítőképessége alapján? — Meg kellene vizsgálni, nem lehetne-e az egyik kétszázas blokkot teljesen a nógrádi szénre átállítani. — Mennyire jöhet számításba a visontai lignit pótlására a nagyrédei szénva- gyon feltárása? — Ezt a kérdést meg kell vizsgálni. A kutatásokat be kell fejezni ezen a területen. Dönteni csak alapos mérlegelés után lehet. De ahhoz, hogy a nagyrédei külszíni bánya működjék, idő kell. A szükséges géppark biztosítása is újabb kérdés. — Az említett miniszteri vizsgálat milyen programot jelölt meg Visonta újra való fejlesztésére? — A számítások szerint 1980-ban ismét hétmillió tonna lignitet ad Visonta, évenkénti növekvő mértékben, a 6,1 millió tonnáról Indulva. Ez a legóvatosabb számítás, a már szerzett tapasztalatok alapján. Ettől már csak kedvezőbb lehet a termelés, ami egy-két százalékos plusz esetén is jelentős tételt eredményez. — Mi várható 1980 után? — Az külön vizsgálatot igényel, erre most nyilatkozni nem lehet. 0 Ismét abból a miniszteri dokumentumból idézünk: ..A visontai termelést 700 000 tonna nógrádi szén és 300 000 tonna várpalotai lignit beszállításával lehetne ki-1 egészíteni, így a Gagarin erőmű 800 megawattos kapacitása tartható. Az idő rövidsége miatt az 1981-től várható helyzetet nem elemeztük, azonban az már most megállapítható, hogy a rendkívül rossz takárási arány miatt az éves széntermelés erősen vissza fog esni.” Ide kapcsolható dr. Halász Tibornak a megállapítása, amely szerint a Visontán dokumentált szénvagyon hiányzik. Ha nem is sokkal kevesebb, mint amennyit a beruházási terv megjelölt, de kevesebb. Az sem érv, hogy a község alatti szénmennyiség megoldana mindent. Ha pontos számításokat végeznénk, mennyibe kerülne ez a szén a község kitelepítésének és máshol történő újraépítésének árán, akkor derülne ki, hogy nagyon drága lenne ez a lignit. Ahhoz, hogy a visontai bánya most a tervét teljesíteni tudja, tehát a szállítandó hatmillió tonnát és a tartalék 500 ezret, nagyon sürgősen szüksége lenne 150 millió forintra. Ha összevetjük a korábbi miiliárdokkal, akkor ez a szám kicsinek tűnik. Most mégis aránytalanul nagy a gond. s A nehézipari miniszter 1967. május 31-én 470/1967. sz. alatt jóváhagyta a visontai részletes beruházási programot. Ebből való adatok: az erőmű kapacitása 600 megawatt, a bánya maximális termelése 7,4 millió tonna évente. A szén fűtőértéke 1490 kalória. A Gazdasági Bizottság 1969-ben elrendelte a beruházási program felülvizsgálatát. A módosítást 1971. január 23-án a nehézipari miniszter 103/B—1971. sz, alatt jóváhagyta. Ebből való adatok: az erőmű kapacitása 800 megawatt, a bánya maximális termelése 7,5 millió tonna évente, beszállítás 10—15 százalék barnaszén és olaj, a szén fűtőértéke 1450 kalória. Míg a visontai külfejtés termelése eszerint csupán egy tizedmillió tonnával nő, az erőmű kapacitása 200. megawattal. Ugyanakkor ki- sabb kalóriaértékű szenet irányoztak elő utólag. Igaz, itt már a beszállítás is szerepel. Magyarán: a visontai külszíni fejtés 600 megawattos erőmű kiszolgálására alkalmas. A számok ezt bizonyítják, 0 A visontai külfejtés — pillanatnyilag — „leült”. Ennek okait felsoroltuk. De egyszer sem említettük sehol, hogy az okok kötött ott található a bányász is, ott volna köztük a külfejtés minden dolgozója, vezetőstől, mindenestől. Ök mindent megtettek, ami erejükből tellett, olykor még ezen felül is. A külső körülmények alakították így a dolgokat. Visontából két dolognak nem szabad bekövetkeznie a jövőre vonatkoztatva: sem pesszimista kalkulációra nem adhat okot a bükkábrányi tervezésnél, tehát nem szabad néhány milliót vagy mil- liárdot „rátenni” a szükséges összegekhez, de nem adhat okot a túl optimista számításokhoz sem, mert éppen a visontai gyakorlat bizonyította, hogy a műszaki berendezések teljesítménye, üzem- biztonsága nem egyezik hosz- szú távon a gyártó cégek bizonylataival. Két lábbal kell a talajon állni. Erősen, biztonságosan. A szubjektivitásnak még a csírája is óriási veszélyeket rejt magában. A tények, az itt felsoro'4 tények is ezt bizonyítják. G. Molnár Ferent Mmisis O 1975. maíviufi 6., CMtUülök alapvető érdekek azonossága mellett léteznek az egyes osztályok és rétegek eltérő érdekei is. A POZITÍV PÉLDÁK azonban azt mutatják, hogy népünk politikai és cselekvési egységének további erősítéséhez a feltételek adottak. A megvalósulás egyrészt azon múlik, hogy pártunk milyen következetességgel váltja valóra a dolgozók reális igényeit, másrészt azon, hogy mindez mennyire párosul a rendszeres és folyamatos eszmeipolitikai nevelőmunkával. A Központi Bizottság az eszmei-politikai nevelés következményeinek meghatározásakor abból indul ki, hogy^ a szocializmus teljes felépítését szolgáló politikánkat még következetesebben kívánjuk folytatni. Célkitűzéseinket a párt eszmei- politikai egységének további megszilárdításával érjük el. Ilyen körülmények között törvényszerű igény, hogy hatékonyabban érvényesüljön pártunk vezető szerepe, növekedjék a párttagság eszmei, politikai félkészültsége. Minden kommunista alapvető kötelessége, hogy dolgozzék pártunk politikájának elfogadtatásáért, védelméért és példát mutasson a határozatok végrehajtásában. A párt politikájáról a dolgozók annak alapján mondanak véleményt, ahogyan annak megvalósítását látják. Az MC7MP számára elengedhetetlen követelmény, hogy a oárttagság ismertesse politikánkat, eszméinket; ha kell. védje meg azokat, leleplezve a polgári, kispolgári, jobboldali és ultrára- <ükáli6 nézeteket. Esetenként védjük meg azoktól a káros nézetektől, hangulatoktól, magatartásbeli fogyatékosságoktól, amelyekkel szemben harcolnunk kell. A pártonkívüliekkel úgy folytassuk az eszmecserüt, hogy megfelelő képet alkossanak szocialista távlatainkról, a politikai összefüggésekről. Sokoldalúan győződjenek meg a szocialista életmód fölényéről, s kapjanak meggyőző választ társadalmi fejlődésünk időszerű kérdéseire. Pártunk soron következő XI. kongresszusa elfogadja az új programnyilatkozatot. A nagy jelentőségű dokumentum hosszú időre megszabja jövőnket, ezzel kapcsolatos tennivalóinkat. Világos programot ad, jó feltételt biztosít a cselekvéshez, az erők egyesítéséhez. A programnyilatkozat hamarosan nyilvánosságra kerül. Az abban foglaltak megmagyarázása, a pártonkívüliekkel való elfogadtatása a kommunistákra vár. Nekik kell meggyőzni a pártonkí- vülieket az abban foglallak helyességéről, szükségességéről. Amikor ezt végezzük, 'ezen az úton tovább erősíthetjük munkásosztályunk példája nyomán egész népünk gondolkodásában és magatartásában a szocialista vonásokat. A TUDATOSSÁG. az eszmei tevékenység fejlesztése nagyobb követelményeket állít a párttagok elé. Nagyobb az elvárás a marxizmus—le- ninizmus tanításainak, a politikának az ismeretében, a mindennapi munkában és a közéleti tevékenységben, a magatartásban, az internacionalista gondolkodásban. A párt «órait elsősorban a Hckeli Sándor munkában élenjáró, szocialista módon élő, gondolkodó nagyüzemi munkásokkal növeljük. A párttagsággal szemben támasztott nagyobb követelmény biztos alap ahhoz, hogy eszmei tevékenységünk, pártunk szervező, nevelő munkája tovább fejlődik. A párttagsággal, a pártba jelentkezőkkel szemben megnövelt követelmény népünk általános és politikai műveltségén alapszik. Ugyanakkor azt is feltételezi, hogy a jövőben a pár- tonkívüliek tudatosság: szintje is tovább emelkedik. A szocializmus teljes felépítéséért folyó harc eredményessége nagymértékben függ a vezetőktől is. Éppen ezért velük szemben szintén fokozódik a követelmény. Közfunkciókba, vezető helyekre csak olyan párttagok és pártonkívüliek kerülhetnek, akik .meggyőződéssel vállalják a munkát, a harcot és következetesen képviselik a munkásosztály eszméit. A vezetők többsége ilyen. Három évtizedes fejlődésünk sikerei közé tartozik, hogy .nálunk a párttagok mellett százezrével vannak ma már olyan párton kívüli munkások, szövetkezeti parasztok, értelmiségek és alkalmazottak, akik megfelelnek a növekvő követelményeknek és nem „csak” lojálisak, hanem politikailag, szakmailag felkészültek. vezetésre alkalmasak, akik a munkásosztálynak. a nép ügyének harcos képviselői, megvalósítói. Hazánkban a helyzet történelmileg úgy alakult, hogy csak egy pvárt — a munkás- osztály forradalmi pártja — működik. Pártunk így egyidejűleg vezeti, szervez» a társadalom előrehaladását és ellenőrzi saját tevékenységét, mindenekelőtt a pvárt- szervezeteken, a párttagokon keresztül. A helyzet ilyen alakulása miatt fontos — mondhatnánk nélkülözhetetlen — szerepük van a pártonkívüliek nagy többségét is magukban foglaló tömegszervezeteknek és mozgalmaknak. A tömegszervezetek, -mozgalmak társadalmi, politikai feladatai sokrétűek. Egyrészt közvetítik a pártonkí- vüliekhez a párt politikáját és mindennapos meggyőző tevékenységükkel kiváltják a dolgozók aktív tetteit, másrészt jelzik a tömegek véleményét társadalmi, politikai, gazdasági, kulturális életünkről. Ezért népünk azt is igényli, hogy az országos és helyi problémákról alkotott véleményével, részt vehessen a pártpolitika alakításában, a szocialista demokrácia fejlesztésében. A társadalmi és tömegszervezeteknek fontos kötelességük, hogy fórumokat biztosítsanak a közös eszmecserékhez, közüggyé avassák céljainkat, cselekvési lehetőségeket teremtsenek a közért tenni akarók számára. A SZOCIALIZMUS teljes felépítésének mielőbbi megvalósulása döntően pvártunk marxista—leninista politikájától. a párttagok eszmeipolitikai nevelőmunkájától, példamutatásától és a pár- tonkívüliek cselekvőkészségétől függ. Közös ügyünket és művünket tehát csak az egész munkásosztály, egész népünk, a párttagok és a pártonkívüliek szoros összefogásával, erőfeszítésével valósíthatjuk meg.
