Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-06 / 55. szám

Fórum a munkásoknak Avagy: négy év közművelődésének boldogi mérlege 21.35: Teleszubjektív A havonta késő esti órák­ban jelentkező műsor ezúttal is sok érdekességet ígér. Most is megőrzik az előző adások gondolat- és vitaébresztő szellemét. Az egyik riport az Építsünk klubot, de hogyan? címet viseli. Az Óbudai Ha­jógyár és a vésztői ifjúsági klub építését, alapítását ha- sonlíja össze — bemutatva, hogy a vésztőiak lelkesedése, ötüetessége sok mindent pó­tol, olykor még az anyagia­kat is. Megismerkedhetünk egy különleges tehetségű fiatal emberrel, aki érettségi nél­kül került a műszaki egye­temre, amelynek ma egyik legjobb hallgatója. Népdal-, mesefeldolgozás a lényege Tolcsvayék műsorának. A népszerű Tolcsvay együttes Kokasdon gyűjtött népi mo­tívumokat az Egigérő fa cí­mű zenés, fotós, játékos ösz- szeállításához. Találkozunk egy' távoli földrész baloldali ifjúsági szervezetének tagjaival — a hazánkban járt ausztrál ifjú­sági delegációvá] készített interjú során. S még jó né­hány friss, aktuális, az adás napján készülő riportot is láthatunk a Teleszubjektív- ben. Ugv véljük, kevés község van Heves megyében, ahol olyan pezsgő, «leven kultu­rális élet folyik, mint Bol­dogon. Az utóbbi 3—i esz­tendőben igazán felnőtt ren­deltetéséhez a település mű­velődési otthona, klubjaiban és rendezvényein a helybeli­ek megkapják az érdeklődé­sükhöz illő ismereteket, szó­rakozási lehetőséget. E tekintetben elég talán utalnunk a kétszer kitünte­tett ifjúsági klubra, a Petro- vics Júlia által vezetett gyermekcsoportra, Czegka Miklósáé könyvbarát szakkö­rére, a természettudományos ismereteket gyarapító csilla­gász körre, vagy az igen lá­togatott cigányklubra, amely­nek vezetője, Kadét Gábor, most végzi Egerben a tan­folyamot, amely megköny- nyíti további munkáját. Megtalálják itt a maguk­nak valót a művészetek ked­velői is! Elég hivatkoznunk a rendszeressé vált író-olvasó találkozókra, az Egri Vonós­négyes néhány kamaramű­sorára, a Déryné Színház vendégszerepléseire, továbbá Jozef Trojan Marian, Erdős Péter, Fodor József, Király Róbert önálló festmény- és szoborkiállításaira, amelyek egyre több látogatót vonzot­tak. Giccs és ingázás A párt közművelődési irányelvei műit év végén to­vább szélesítették a községi művelődési ház tevékenysé­gét. Decemberben megala­kult a. munkásklub, amely első talán a megyében, s Medveczki Ferenc irányító­WtVUFTT Az ADASHIBA, Szakonyi Károly kitűnő komédiája rá­dióváltozatban sem veszített derűjéből és üdeségéből. Színszerűségének éleit a hangjáték természeténél fog­va nem érzékeltethette. A ren­dezői utasítás, mely szerint a kerámiákkal, falvédőkkel há-i ziáldásokkal ékesített családi otthon lakói a tévét, a kö­zönséget nézik, „a nézőtér felé bámulnak mereven” lé­nyegében annyit jelent, hogy a szerző tükröt tart a néző elé: „látjátok, mik vagytok?” A hangjáték mai életünk néhány fonákságára irányít­ja a hallgató figyelmét. A komédia nem antitévé- darab, inkább egy életforma mélytengeri voltát, egy tech­nikai vívmánynak kiszolgál­tatott növényszerű emberek létfeltételeit, örömeit és gondjait mutatja meg. A történet, a születésnapi ün­nep, a haivacsora, a csodála­tos borszaporítás és az álbé­na meggyógyítása sztereotip életkép, bárhol megtörténhet, a kertes házak utcájában éppúgy, mint lakótelepi bér­házakban. A derűs életkép, a kora este meghitt hangulata, a szabvány tv-műsor ma is élő valóság. De nem is ez a jelkép fontos itt, hanem az életforma, ez a szivarfüstbe, kadarkába, nylonköntösbe, trafikengedélybe merült élet ábrázolása. A „kelj föl és járj!” varázsige egy életfor­ma csődjére utal. Imrus el­utazása a mozdulatlanság, a helyhez kötöttség, a bénult­ság ellenpontja. Szakonyi a megkövesült életek, a min­dent elöntő szürkéskék fény ellen emel szót. És ebben a harcában nem marad egye­dül, pártján vannak a fiata­lok, az intrikát megvető Van­da és Emberfi tanításaiért lelkesedő egyetemista. Imrus. A boldog élet képviselője Bódog és felesége, a halva­csorával, puncstortával, lány­nyal, fiákkal megtelt ebédlő. A családfő zsörtölődő elége­QMßWäg detlenségét senki sem veszi komolyan: „Bezzeg, ha én beleártottam voLna magam a politikába úgy istenigazában. Hajhaj. Már régen rend len­ne itt. De mennyire”. De hát rend van. Rendben pereg a televízió híradója, a delfinek okosan játszadoznak a víz­ben, emberek lépdelnek a Hold porában, működnek a kohók, Dönci megkapja az újítási díjat (igaz, nem any- nyit, mint amennyit a felesé­ge vár tőle), épül a garázs és a nyaraló, Imrus áhítattal hallgatja Emberfi tanítását. A csoportkép teljes. Mégis vannak, akik elvágynak eb­ből a csodavilágból. Emberfi a tó közelébe, melynek tük­rén egyszer elindult, Vanda a hegyek közé, egy menedék­házba vagy a Bahama szige­tekre piros madarak közé. Kettős világ ez, melyből azonban nincs menekülés. Vanda vágyai csak zokogás­ba fulladnak, míg a többiek meredt szemekkel a tévét né­zik. melyben felcsendül a hí­radó indulószerű szignálja. A komédia rádióváltozata gondos munka eredménye, s megőrizte az eredeti alap­hangulatát. De amilyen sike­re volt a színpadon a remélt trafikengedély reményében a bénaságot vállaló Szűcs úr­nak. a tolókocsi körüli huza­vonának, megítélésem szerint ez a mű csorbítása nélkül el­maradhatott volna. A hang­játékok, dokumentumjátékok legnagyobb erénye épp az, hogy gondolkodásra késztetik a hallgatót, szabad asszociá­ciókat teremtenek, elevenné teszik a hallgató fantáziáját, aki így maga is részesévé vá­lik az alkotási folyamatnak. Követheti a szereplők útját, túlléphet a színpadadta ke­keteken és rendezői szándé­kokon, továbbépítheti az író művét. A szereplők, akik a Pesti Színház bemutatóján is si­kerre vitték a darabot — Páger Antal, Bulla Elma, Bé­res Ilona — ezúttal tisztán a hang segítségével is képesek voltak televíziós légkört te­remteni és kifejezni az íré, rendező szándékait. savai máris igazolta szüksé~ gét, életrevalóságát. Milyen céllal szervezte Balogh Ferenc igazgató ezt a klubot? Hogy fórum legyen a munkásokat érintő külön­böző kérdésekben. Másfelől alkalmat kívánt nyújtani szabad idejük gyümölcsöző kihasználására. Hetente, szombatonként járnak össze a munkások ebben a klub­ban, s ahogyan az eddigiek­ből kiderült, minden talál­kozójuknak volt érdekes, megvitatni való központi té­mája. Németh Imre szocio­lógus részvételével egyszer az „ingázás” következtében kialakult életmód kérdését vitatták meg. Máskor a giccs fogalmát értelmezték, tisztáz­ták. s ebben Bitskey Gábo, a Népművelési Intézet mun­katársa volt segítségükre. Természetesen a klub nem kíván megrekedni az elvi síkon mozgó , vitáknál. Az összejöveteleket színes, szó­rakoztató elemek is átszövik. Együtt nézték meg például a ..Boldogi lakodalmas” című televíziós filmet, a Bartók táncegyüttes magas színvona­lú műsorát, a közeljövőben pedig a sokszoros válogatott Tichy Lajossal találkoznak, hogy maguk közt döntsék el: beteg-e valóban a magyar futball? ság felülvizsgálatot nem sürgetett, visszatartották az igazgató tiszteletdíját, amely a 8000 kötetes községi könyv­tár munkáinak ellátásáért megillette. Balogh Ferenc te­hát három évig végzett ket­tős munkát azért a bérért, ami a kultúrháznál járt ne­ki. Mire költötték 30 ezer forintját? Biztosan hasznos célra, de nem rendeltetés szerint. Töretlen lendülettel Szövetkezeti segítség Persze, hazudnánk, ha azt állítanánk, hogy könnyű dolga volt Balogh Ferenc­nek, amíg erre a színvonalra emelte az intézményt. Igaz, négy esztendő alatt három­szorosára nőtt az állami tá­mogatás, valamint évente 30 ezer forinttal segíti munká­ját a Béke Termelőszövetke­zet is, a pénz azonban nem minden. Legalább ennyire fontos, hogy a művelődési ház célkitűzéseit magukénak tekintsék a község életének irányítói, a különböző tömeg­szervezetek. S ez az, amiben sokszor hézagos volt az egyet­értés. Mi több, az ügyviteli és szellemi, politikai tiszta­ságért síkra szálló igazgató éppen olyan oldalról, olyan személyek részéről kapott támadást, ahol a jelzett fo­galmait értelmezése eltorzult néhány esetben pedig tör­vénytelenségekhez vezetett. Egyetlen példát ennek jel­lemzésére! Míg a pártbizott­Aki igazának, tisztességé­nek tudatában van, termé­szetesen a buktatók ellenére szolgálja az ügyet, amelynek munkásául szegődött. Balogh Ferenc kedvét sem vették el a korábbi konfliktusok. El­lenkezőleg! Arra ösztönözték, hogy tovább bizonyítson. S ebben nagy segítségére van nem csupán az otthon ve­zetősége, hanem szinte az egész falu, amelynek öregje, fiatalja — leszámítva egy kis garázda klikket — „Ferike” néven tartja őt számon, s hívására eljön minden szép, tartalmas műsorra, foglalko­zásra. Most is elkészüli; már a következő hetek, hónapok sokrétű programja. Befejezé­sül „szemelgessünk” belőle! Roldop-a várják a Déryné Színházat a Koldusoperával. Újjászervezik a nyolcadiko­sok klubját, amely a K1SZ- életre készíti elő a fiatalo­kat. Könyvtár és kultúrház közösen fogadja Ladányi Mi­hály költőt. A beat-kedve- lők az Apostol-együttes ven­dégszereplésének örülhetnek. A csillagász kör a pesti Urá­niába látogat. A nők klub­jának tagjai Fehér Istvánné- val, a városi pártbizottság osztályvezetőjével, dr. Mészá­ros József orvossal, majd Gyetván Mihály ügyésszel ta­lálkoznak, hogy társadalmi és szakmai kérdésekben nyerje­nek eligazítást. A képzőmű­vészet barátai pedig Kastaly István festményeiben gyö­nyörködhetnek április végén. Sok ez a jóból? Első pil­lantásra. Ám ha úgy nézyiik, hogy különböző rétegek ér­deklődésére épült a program, azt kell mondanunk, járha­tó és célhoz vezető úton ha­lad a boldoglak művelődési háza. Moldvay Győző Hogyan mondjam meg a gyermekemnek? NSZK-tilm A film végén kezdenénk. A középiskolás korú gyer­mekek előtt levetítik a sze­xuális oktatás-tanácsadás filmjét és a tanár megkér­dezi az egyes tanulók véle­ményét. És mintha a lá­nyok válaszoltak volna fel­szabadultabban és őszintéb­ben: Ne képleteket, ne áb­rákat mutassanak nekik, et­től olyan hivatalos, és szá­raz marad az egész, hanem inkább beszéljenek az ér­zelemről a szerelemnek ar­ról a csodálatos érzelmi tar­tományáról amelybe be kell lépniük, amelybe be akar­nak lépni. A tanár helyett a film válaszol. A tengerpar­ti homokbán hat ember, há­rom pár sétál játszadozva, még az egyik meg is már­tózik a tengerben, és babrál a homokban, mintha a fel­felcsapódó hullámok elé ho­mokvárat akarna építeni. Az esti homályban az őgyelgő testekről először még nem látni, hogy nincs rajtuk ru­ha, csak a végén jön a fia­tal pár égészen a lencse elé és profilba állva fogódzik össze egy lassú, kimért, bi­zonyára az érzelmektől is fűtött csők erejéig. Ne tessék félreérteni, nem a kérődzés ingerei hajtanak, hogy egy vitatható totálkép­ben szemelgessük a szerzőt szándékot, a filmbéli vá­laszt az érzelmek iránti igényre, és így mondjunk ítéletet a jövő romantiká­járól, amelyet a film így vetít elénk. Ügy tűnik. a filmet készítő szakemberek erre a végkövetkeztetésre jutottak, ez lenne az ideá­lis jövő. ezzel a sejtelmes romantikával lehet közelíte­ni a jövő érzelmeit már itt, a jelenben. A mai élet olykor brutáli­san is nyűt felfogása és gyakorlata, szabadossága, fe­lelőtlensége, olykor érzéket­lensége az érzelmekkel szemben — ahogy a világ filmterméséből és a regé­nyekből is ezt tapasztaljuk — valóban kiált a feloldás és a megoldás után. A mai ember akarja és reméli, hogy kétségeire válasz jöjö- jön, hogy etikai élete ala- pozottabb legyen, hogy a gyermek már a megfelelő időben tudjon arról, amit .tudnia kell és helyesen tud­jon arról, amiről tudnia fl iik és kell. De ez meg min dig az érem egyik oldali Ki kell fejleszteni testünk kel kapcsolatban az intelli ganciát, az értelmességet, tudatosságot, de úgy, hog közben ne feledkezzünk rne az érzelmeknek, a tudásnál a tudatosságnak az egytx hangzásáról sem. Hármon! kell, térben és időben égj formán és egyidejűén egy behangzó harmónia kell ah hoz, hogy a személyiség, a egyéniség a szerelem önfel áldozásában, önmegadási ban, önátadásában is önrrtc. ga maradjon. Ezek a lányok és fiúk film végső kérdéseként id kérdeztek. Úgy érezzük, hog több értelmű választ kaj: tak, mint amit vártak, vág Várhattak volna. A hároi pár egymás közötti kapcsc tata — ahogyan teljes fesz telenséggel egymás közö' voltak — mintha az érzehr kollektivitást és az ebb» adódó szabadságot, vagy ne tán szabadosságot jelezt volna? A szerelmi érzés - innen nézve — kizárólag»: tulajdona, kapcsolata-e ki embernek, vagy jöhetne azok a víziók, amelyek An tomioni filmje óta izgatja az embereket? Hazai tájak ról keresve a látomásokhc támaszkodókat, Déry Tibc Képzelt riportja jut eszünk be, az apokaliptikus hangv lat, amely már nem érze lem többé. Ez a film messzibbre mer el kérdésfeltevéseiben Helg című elődjénél, de nem : olyan egyértelműek a vála szál, mint annak voltak szűkebb kutatási körbei Egy bizonyos: még mindig legvitatottabb és a legmeg oldatlanabb kérdés a csak) dé, az tudniillik, hogy a bi zalom hol keadi és hol fe jezi be a maga munkáját És kik a szereplők ebben bizalmi körben? Vagy ín kább az a kérdés, hol va az a pillanat és a lehetőséi amikor a bizalmat még nie lehet tartani, vagy mái' e lehet veszíteni? A film címében is kérdé és visszakérdezéseket szü Bennünk is. Talán ezért j< ez a film, olykor félmegoi dásai, félválaszai ellenére is (farkas) Ősz Ferenc: ív. 1975. március csütörtök Eberg&ny* Tdaot Karácsony és újév között a nappalokat még a lakásban töltötték, csak éjszakára vo­nultak le a pincébe. Eötvösék itt rendezték meg a szokásos szilveszteri estélyüket is. Köpetzy és néhány nyilas tiszt, a ház lakói közül dr. Rozgonyi, a lírai lelkű bank- igazgató és családja voltak a meghívottak. Fényes békebe­li vacsorát szolgált fel Rózsi az óvóhelyre cipelt mahagó­ni asztalra. Két láda pezsgő, francia konyak, tokaji bor feledtette, hogy a ház tete­jét már lesöpörte egy bomba szele és Botár Jenő pincér harmadik emeleti lakásának szobájában robbant fel. — Hölgyeim és uraim! — ugrott fel az első pohárnál Köpetzy. — Dicső napokat élünk! A magyar jövendő kovásza kel most e szenve­dő városban. Fajunk fáját erős viharok rázzák, de gyö­kereink mélyén, kitéphetet- lenül kapaszkodnak szent ta­lajukba. »És én is csak azt mondhatom, amit a költő: csak a gyökér kitartson... Pfőszit! Ex! — Brávó, Mihály! Brávó.. — csicseregte Eötvösné és egyből lehajtotta az erős ko­nyakot. Eötvös mindvégig Rózsit aeste, aki némán aiű a fal mellett. Rozgonyi szó nélkül ivott, bár felesége gyengéden a karjára tette a kezét: — Miklósom... ne igyál... tudod, a májad... — Szeretnék biztos lenni abban, hogy a békés májzsu­gorban halok me#: — felelte keserűen Rozgonyi. — Fel a fejjel,1 Miklós — harsogta Köpetzy. — Máj­zsugorban fogsz meghalni. Erre igyunk! Rózsi újra töltötte a poha­rakat. — Mostanában nem költött semmit, Miklóska? — kérdez­te Eötvösné. — Mindig ír a lelkem — mondta büszkén Rozgoriyiné. — Halljuk! — kiáltotta el magát Köpetzy és a nyilas tisztek kórusban visszhangoz­ták: Halljuk! Halljuk! — Gyenge kis versi kék ezek... — tiltakozott Roz­gonyi, de máris nyúlt a bel ső zsebébe. — Talán ezt, ha valóban megtisztelnek a fi gyeimükkel... Gyorsan felhajtott még' egy pohárral. Mivel nem szokta meg az italt, máris megcsuklott a hangja. — Akkor béke volt és május Friss illatokat kutdofl. a reá,, í Pacsirták, fecskék. szorgos méhecskék, Hozták felém a tavasz üzenetét,«. Köpetzy felcsattant: — Kuss! Elég ebbői a nyálas ömlengésből. Nincs tavasz, nincs május. Vér van! Harc! Most az ilyen siránkozás demoralizál! — és kikapta kezéből a papírt, majd összetépte. — De kérlek! A legszebb versem volt — tiltakozott Rozgonyi. — Fogd be a pofád! Har­cos testvéreinkről faragjál rímeket! Vagy talán erre nem fűlik a fogad? Dók tor­kúm, talán várjuk a vörö­söket? Köpetzy egyre jobban be­lelovalta magát szónoklatá­ba. Előrántotta a pisztolyát és azzal hadonászott Roz­gonyi orra előtt. A társaság megkövültén hallgatott. A következő pillanatban éles csattanástól rángtak össze a feszült idegek: A pezsgősüveg dugója pon­tosan Köpetzyt találta fej­be. — Tessék a pezsgő — ki­áltotta élesen Rózsi és első­nek Köpetzy poharába töl­tött. — Gyorsan, mert fo­lyik a világba. — Ügy van! Éljen a pezs­gő! — kiáltotta Eötvös. Ere­detileg férfiasán, amolyan duhaj magyaros kiáltást sze­retett volna megereszteni, de csak egy mutáló kamasz idétlen vinnyogása sikeredett a nagy nekibuzdulásból. Mindenki megkönnyebbült, amikor Köpetzy végre fel­emelte a poharat és Rózsi elé tartotta. Még gyors egy­másutánban két üveg dur­rant, így az összes pohár megtelt. — Jól van, doktarkám, item rttU 'JnöJíwtr. miíKlea ko; ■ tó hülye. Az is az volt, aki a múlt héten kilőttünk sorból. De jobb, ha mos vigyázol.. i — Kérlek, tisztelettel, éi ezt két évvel ezelőtt írtar — könnyezett Rozgonyi é poharából a zakójára lo osolta a pezsgőt. — Akkor is háború voll Szent háború. Ékre igyunk — mondta Köpetzy. — Na proszáti... Krisztina nem ivott. Csen desen imádkozott magában Mellette ült Tószeghy Káz mér zászlós, -Köpetzy segéd tisztje, és tekintetét le sen vette a lányról. De az nen hallotta a zászlós szózuhata gát; — Édes..'.. Lehet. hog; holnap valamennyien meg halunk... Nem érti? Sze retem... Maga szerelem,r» termett... Magácska gyö nyörű... Tószeghy egészen belevó" rösödött a nagy vallamásbí és apukor látta. hogyKrisz tina áhiíatosan lehunyja t szemét, boldogan könyvelte el: a lány már puha, csak t megfelelő alkalmat keU ki várni. — öt perc múlva éjfél' Rózsi, töltse tele a pohara kát! — kiáltott Eötvös. — A győzelem éve virrac ránk — kiáltott Köpetzy és a tisztek éljeneztek. — Még egy perc — fi gyelte az órát az ezredes.. A rádióban megszólalt c harang, mindnyájan fel emelték a poharukat. Fel­csendültek a Himnusz else akkordjai, Köpetzy ünnepé­lyesen megszólalt: — Ma­gyar testvéreim. Hamarosan elvonul a viharfelhő és ki­villan, kivilágosodik hazánk sötét egp... %

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents