Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-05 / 54. szám
A brit tagság A MENETREND AGASBOGAS és a döntés a homályba vész — körülbelül ez a benyomása a megfigyelőknek a Nyugat-európai Közös Piac most záruló külügyminiszteri konferenciájáról. Igaz, ezúttal a napirend talán az egész szervezet legbonyolultabb problémája volt: a brit tagság felülvizsgálása. Az ügy története közismert. A konzervatív kormány országlása utolsó időszakában minden viharos tiltakozás ellenére kimondta Brüsszelnek, a közös piaci főhadiszállásának a boldogító igent és a frigy megszületett. Csakhogy — és' erre most nagyon is időszerű emlékeztetnünk — Harold Wilson munkáspártja nem utolsósorban azzal a jelszóval nyerte meg a legutóbbi választásokat, hogy ezt a tagságot legalábbis alaposan felül kell vizsgálni. MINDEN EGYES közvélemény-kutatás azt tanúsítja, hogy az angolok óriási tömegei úgy látják: a tagság jelenlegi formájában, nagyobb veszélyeket jelent számukra, mint lehetőségeket. Ez abból fakad, hogy a legutóbbi időkig az angol gazdaságra rányomták bélyegüket a birodalmi struktúra maradványai, az úgynevezett nemzetfcözösség keretek. Edward Heath Tory-kabinetje voltaképpen a Párizs által diktált feltételeket fogadta el. Ezek lényege a brit gazdasági kapcsolatok „európaizálása”, méghozzá szinte átmenet nélkül, minden logikusan várható megrázkódtatás ellenére. Az akkori döntés sokkal inkább politikai, mint gazdasági természetű volt. A konzervátív vezetés külpolitikai elszigeteltségbe manőverezte Angliát, ilyen értelemben szüksége lehetett a látványos csatlakozásra. 1 Wilson viszont — bár belpolitikailag és gazdaságilag súlyos örökséget vett át a toryktól — sokkal jobb pozíciókból tárgyalhat a Közös Piac néhány nap múlva Dublinban sóira kerülő kormányfői konferenciáján, mint Heath tehette volna. Égnek elsősorban az az oka, hogy a jelenlegi vezetés helyreállította a Szovjetunióval a szívélyes kapcsolatokat. Ez pedig nemcsak politikailag, de még gazdaságilag is nagyobb mozgásszabadságot jelent a Downing street 10 számára, mint a múltban. A PROGNÓZIS TEHÁT: Wilson úgy igyekszik majd előkészíteni a tavaszi népszavazást, hogy Anglia a Közös Piac tagja maradjon, de — új helyzetének megfelelően — az eddiginél kevésbé megalázó feltételekkel. Kedd esti külpolitikai kommentárunk: közlemény Megnyílt Algírban az OPEC-csúcsI Az olajexportőr országok szervezetének, az OPEC csúcsértekezlete Algírban. Képünk a konferencia színhelyén, a Nemzetek Palotájában készült. (Népújság telefoto — AF—MTI—KS.) Kedden, a kora délutáni órákban megnyílt Algírban a kőolajexportáló országok szervezetének (OPEC) csúcstalálkozója. A találkozón nyolc államfő vesz részt. Líbia, Szaúd-Arábda, Indonézia, Irak és Nigéria alacsonyabb szinten képviselteti magát. Jelen vannak 13 tagállam külügy-, pénzügy- és olajipari miniszterei, valamint számos szakértő Is. A találkozón, amely az OPEC megalakítása, i960 óta az első csúcsértekezlet, ünnepélyes nyilatkozatot fogadnak el és közös akció- programot dolgoznak ki. Mindkét dokumentum elsősorban az OPEC-országok- nak a kapitalista világhoz való viszonyával foglalkozik majd. A dokumentumokban másrészt lefektetik a szervezeten belüli együttműködés elveit és intézkedéseket hoznak az olajjal A csúcsértekezletet a vennem rendelkező fejlődő or- ’ déglátó ország elnöke, Hua- szágcxk megsegítésére. :ri Bumedien nyitotta meg. Moszkvában kedden közleményt adtak ki a francia nemzetgyűlés külügyi bizottsága küldöttségének szovjet- unióbeli látogatásáról. A tárgyalásokon a két parlamenti küldöttség örömmel állapította meg, hogy a. Ramboullet-i találkozó újabb ösztönzést adott a szovjet— francia* együttműködésnek- Kijelentették, igyekeznek előmozdítani annak a megállapodásnak u megvalósítását. hogy a két ország kapcsolatai szilárd alapon fejlődjenek tovább, és ez a fejlődés a lehető leghatékonyabb legyen. A genfi értekezlettel kapcsolatban leszögezték, hogy a második szakaszban lényeges haladást értek el, s ez lehetővé teszi az európai biztonsági értekezlet mielőbbi befejezését, a harmadik szakasz megtartását és a záróokmányok magassziwtű aláírását. A kétoldalú együttműködés további szilárdításával kapcsolatban leszögezték, hogy a minden téreti kedvezően és eredményesen fejlődő együttműködés megtétel a két nép alapvető érdekeinek, az európai és a nemzetközi enyhülést szolgáljaHelmut Schmidt a nyugatnémet-szovjet kapcsolatokról Helmut Schmidt szövetségi kancellár a nyugatnémet —szovjet kapcsolatokról es az általános európai helyzetről adott nyilatkozatot a Lityeratumaja Gazeta című moszkvai hetilapnak. Mindenekelőtt megelégedését fejezte ki a kétoldalú kapcsolatok alakulása felett, s külön kiemelte az 1970. augusztus 12-én Moszkvában aláírt szerződés jelentőségét. Mint mondotta, ez a szerződés, akárcsak a Nyugat- Berlinnel kapcsolatos négyoldalú megállapodás, olyan lépés, amely nélkül a Moszkvából, Washingtonból és más fővárosokból kiinduló enyhülési polittka korlátokba. ütköznék és bizonyos kockázatnak volna kitéve. Schmidt kancellár a nyugatnémet—szovjet gazdasági kapcsolatokról is elégedetten szólt nyilatkozatában. Elmondotta, hogy 1971-ben a két ország közötti árucsere volumene három év alatt majdnem háromszorosára növekedett. Ez az NSZK szempontjából rendkívül nagy növekedés. A kancellár ezzel kapcsolatban megjegyezte : nem bizonyos, hogy az elkövetkező tíz esztendőben sikerül elérni a tízszeres növekedést, de csaknem bizonyos, hogy a legközelebbi tíz évben joggal számíthatunk további növekedésre, amj’ jelenfősen emeli majd külkereskedelmünk fejlődésének átlag- szintjét. Helmut Schmidt kijelentette: szeretnénk a Szovjetuniótól 'mind több energia- hordozót. kőolajat, földgázt, esetleg villanyáramot is kapni. A két fél nagy bej-uhá- í MWS. március 5. szerű» zásra készül — erőmű építését tervezzük a Szovjetunióban, amely nekünk szállítana áramot. Szeretnénk ezenkívül olyan nyersanyagot is kapni a Szovjetuniótól, amelynek elsődleges feldolgozása energiaigényes. Érdekeltek vagyunk továbbá abban, hogy a Szovjetunió gépeket és berenó -zéseket vásároljon tőlünk, sót esetleg egész gyárakat, egész erőműveket, hogy fedezni tudjuk nyersanyagimportün- kat. Az NSZK szövetségi kancellárja végezetül az európai gazdasági közösség és a KGST közötti szorosabb együttműködést sürgette. Felújította munkáját a genfi leszerelési bizottság érintő egyes kérdésekben, például több fontos kétoldalú megállapodás jött létre a Szovjetunió és az Egyesült Államok között. A leszerelési bizottság most megnyílt ülésszaka előtt álló fontos kérdések közül Roscsin kiemelte a természeti környezet és az éghajlat katonái vagy más jellegű — a nemzetközi biztonság, az emberek jóléte és egészsége biztosításával ösz- sze nem egyeztethető — befolyásolásának megtiltását, továbbá valamennyi atomfegyverkísérlet betiltásának és a vegyi fegyverek betiltásának kérdését. Felszólalt az első ülésen még az Egyesült Államok, az NDK, az NSZK és Mexikó képviselője. Kedden Genfben felújította munkáját a leszerelési bizottság. öt új tag — az NDK az NSZK, Irán, Peru és Zaire — felvételével a bizottság munkájában részt vevő tagállamok száma 30-ra emelkedett. , Alekszej Roscsin, a bizottság társelnöke, a Szovjetunió képviselője a megnyitó ülésen felszólalva megjegyezte, hogy a bizottság létszámának kibővítése nagy politikai jelentőségű esemény:'’ a világ sok államának rendületlen érdeklődését tanúsítja a leszerelés problémái iránt; azt a törekvésüket jelzi, hogy aktívan hozzá akarnak járulni e problémák kedvező megoldásához, A bizottság új ülésszaka olyan körülmények között nyílik meg, amikor az eltérő politikai és társadalmi rendszerű államok békés együttműködésében és az enyhülés folyamatában már mutatkoznak az első eredmények. Ismeretes, hogy sikerült haladást elérni a fegyverkezési korlátozást és a leszerelést Kurt Waldheim, az BNS?5 főtitkára üzenetet intézett a leszerelési • konferenciához. Hangsúlyozta a résztvevőknek a nemzetközi béke fenntartásában játszott különleges -felelősségét. Az eddig elért eredményeket méltatva a főtitkár kifejezte reményét, hogy a leszerelési értekezlet a lehető leghamarabb egyetértésre jut a természeti környezet és az éghajlat károsításának tilalmát előíró konvenció-tervezet szövegéről. Ugyancsak üzenetben üdvözölte a konferenciát Gerald Ford amerikai elnök, hangsúlyozva, hogy „Az Egyesült Államok mindén tőle telhetőt megtesz megállapodások előmozdítására, ahol és amikor az lehetséges”. Sorompó a halálnak AZ 1970-BEN érvénybelépett; megállapodások értelmében a közeli jövőben ismét összeülnek az érdekelt hatalmak, hogy áttekintsék az atomsorompó-szerződés hatályba lépése óta eltelt fél évtizedet és megvizsgál-' jak a továbblépés lehetőségeit. Hét évvel ezelőtt, 1968 tavaszán a genfi leszerelési értekezlet 378. plenáris ülésén befejezték az atomsorompó- javaslatok megtárgyalását és a vitaanyagot az ÉNSZ-köz- gyülése elé terjesztették. Ez az aktus akkoriban kiemelkedő eseménye volt annak a folyamatnak, amely a második világháborút követően az atomfegyver elterjedését és ezen keresztül a nukleáris háború veszélyének csökkentését írta elő. Egyúttal az atomleszerelés problémájának új oldaláról való megközelítését te jelentette. Korábban az a tom leszerelési tárgyalások arra irányultak, hogy a nukleáris fegyverekkel rendelkező hatalmak megsemmisítsék készleteiket, vagy legalábbis hozzákezdjenek a csökkentésükhöz. Most az érintettek az elért állapot fenntartása mellett arra vállaltak kötelezettséget, hogy nem adják tovább atomeszközeiket és atomtitkaikat, az atomfegyverrel nem rendelkező államok 'pedig lemondanak arról, hogy va lamikor te szerkezetek birtokába jussanak. Így korlátozódnék -a nukleáris fegyverekkel rendelkező országok köre; márpedig minél kevesebben vannak, annál könnyebb a leszerelési tárgyalások folytatása. A SZERZŐDÉS megvalósítása azonban egy sör akadály elhárítása után vált csak lehetővé. Mindenekelőtt az ellenőrzés problémája miatt — számottevő nehézséget okoztak azok a nézetek, amelyek az atomsorompó- szerződéstől a nukleáris energia békés célú felhasználásának elterjedését féltették. Végül te mindkettőre sikerült megnyugtató 'megoldást találni: szovjet javaslatra az ellenőrzéssel az ENSZ bécsi Atomenergia-ügynökségét bízták meg, ugyanakkor az illetékesek megnyugtatóan szavatolták, hogy minden országnak lehetősége lesz a békés célokat szolgáló atom- tudoanány művelésére. Mindezeken túlmenően azonban még egy kérdés vetődött fel: milyen védelemben részesülne bármelyik nem nukleáris hatalom, ha atomfegyverekkel rendelkező ország fenyegetné. Ennek nyomán született meg az a szovjet—amerikai—angol garanciatervezet, amely a Biztonsági Tanács útján biztosítékot ígért minden nem nukleáris országnak az atom- v-esséüyel «embwn. Ilyen előzmények után az ENSZ-közgyülés XXII. ülésszaka 1968. június I2-én jóváhagyta az atamsorompó- szerződést, majd néhány héttel később a három vezető nukleáris hatalom — a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia — aláírta. Végül a ratifikációkat követően 1970. március 5-én életbe lépett a szerződés. Az okmányokat napjainkig' 101 állaim írta alá. 80 ratifikálta, vagy csatlakozott hozzá, viszont olyan jelentős hatalmak, mint a Kínai Nép- köztársaság, Franciaország, Japán, India, Pakisztán, Izrael, Egyiptom és Algéria stb. még nem szerepelnek az aláírók, között. Mindez nyilvánvalóan hatással lehet a jövőbeni kilátásokra. A MEGÁLLAPODÁSOK alapján-: a közeli jövőben ismét összeül majd az érdekelt államok konferenciája, hogy megvizsgálja a szerződés megvalósulásának körülményeit. illetve keresse a továbbjutás lehetőségeit. Mindenesetre egy probléma már ma is körvonalazható: a tárgyalásokon nyilvánvalóan felvetődik majd a szerződést már ratifikált, vagy csak aláírt államok közötti megkülönböztetés szükségessége. Az utóbbiak ugyanis nem tekinthetők teljes jogi tárgyalófeleknek, de ez nem kisebbíti felelősségüket az egész emberiség iránt. 1‘oínay László Üzenet a televízióban Végső stádiumban a Lorenz-ügy Több mint 30 órás repülőút után kedden délután visz- szaérkezett a majna-frank- furti repülőtérre a Lufthansa Boeing—707-es gépe, amely Peter Lorenz, a nyugat-berlini CDU elnöke elrablóinak követelésére hétfőn a dél-jemeni Adenbe szállított öt anarchistát, majd1 onnan kedden Addisz Abeba érintésével indult vissza az NSZK-ba. fedélzetén az anarchisták „kísérőjével”, Heinrich Albertz volt nyugat-berlini polgármesterrel. Albertz Majna-Frakfurtba érkezve közölte: az öt szaba- donbocsátott anarchistától, akik az NSZK kormányának kérésére kaptak tartózkodási engedélyt Dél-Jemenben, üzenetet hozott Lorenz elrablói számára. Az üzenetet a nyugat-berlini rádióban fogják beolvasni. E célból IVtajna-Frankfurtból egy amerikai katonai repülőgépen nyomban továbbutazott Nyu- gat-Berlinbe. NYUGAT-BERUN: Heinrich Albertz, volt nyugat-berlini polgármester, hat óra után felolvasta a nyugat- berlini televízióban azt a levelet, amelyet / az öt terrorista kedden Adenben átadott neki. Magát a levelet 1« teljes egészében bemutatta a televízió. A levélben az öt terrorista aláírásával megerősítette, hogy elhagyta a Lufthansa- gép fedélzetét, s a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszter-helyettese biztosította őket, hogy menedékjogot biztosítanak az országban számukra, ott korlátlanul, szabadon mozog-, hatnak. Mindez eleget tesz az emberrablók feltételének, s, lehetővé teszi, hogy Peter Lorenzet Nyugat-Berlinben szabadon bocsássák. A nyugat-berlini rendőrség egyidejűleg az emberrablókhoz fordult, s kérte Peter Lorenz azonnali szabadon- bocsátását. Illetve a szaba- donbocsátás -körülményeinek jelzését. További bizonyságul azt kérte. írják, vagy üzenjék meg, hol vásárolták a Peter Lorenz házának előszobájában függő tametsze-. tét. Bonnban vihar előtti csend-' röl beszélnek és úgy vélik, hogy a Lorenz-ügy végleges lezárása után elkeseredett erővel robbannak ki az ellentétek a CDU—CSU, illetve a SPD—FDP között. Kormányátalakítás Etiópiáim Az etióp fővárosban kedden bejelentették, hogy átalakították a kormányt és hét minisztérium élére új minisztert neveztek ki. Michael Imru, az eddigi tájékoztatásügyi miniszter ezentúl az ideiglenes katonai kormánysötanács hak politikai tanácsadója. A tájékozta tásügyi minisztérium élére még nem neveztek ki új vezetőt. Imru ebben az évben több arab ' országot látogatott meg, hó*-.“ rr»omagyar.áz3a a katonai »»jaetek gakté&syatt. /