Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
9 takarékosság tudománya N [ em nagyon szeretünk a számokkal foglalkozni, pedig igazán ideje lenne, hogy komolyan vegyük a tényeket. Például ha az idei költségvetés néhány tételét összevetjük egy-két statisztikai adattal, szánté kész programot kapunk az ésszerű és helyénvaló takarékossági intézkedések megtervezéséhez. Az idei állami költségvetés hiánya, pl. csaknem 5 milliárd forint, a kiadások ennyivel haladják meg a bevételeket. Ezzel szemben a statisztikusok kiszámították, hogy ha az iparban jelenleg létező állóeszközöket csupán 1 Százalékkal jobban kihasználnák, megközelítően 15 milliárd forinttal csökken thetnénk a beruházásokra fordított kiadásokat. A költségvetés az idén 10 százalékkal többet költ a külföldről beszerzett nyersanyagok ártámogatására. Ezt a tételt az ipar csupán 1—2 százalékos anyagmegtakarításával már bőven ellensúlyozhatnánk. Az államháztartás mintegy 40 milliárd forintot juttat vissza a vállalatoknak, mezőgazdasági szövetkezeteknek . a gazdálkodás támogatására, az eredményhiány pótlására. Viszont: évente 2,5 milliárd munkaóra esik ki — különféle okokból — a munkaidő alapból. Számolhatunk úgy, hogy egy dolgozó óránként átlagosan 100 forint értékű terméket állít elő, s akkor rögtön felbecsülhetjük, mit jelentene az, ha csak 5—10 százalékkal is többet hasznosíthatnánk a rendelkezésre álló munkaidőből. Szerényen számítva ezen is 15—25 milliárdot „kereshetnénk”. j Ez a rövid példasor is illusztrálja, hogy milyen sokat jelentene már az is, ha mindenütt csak néhány százalékkal javulna a gazdálkodás, a munka hatásfoka, az ésszerű takarékosság, szem előtt tartva, hogy nem rögtönzött, látszateredményekre törekvő spórolásról, hanem tervezett, szakszerű gazdálkodásról van szó. Például, ha valamely termékből kispórolják az anyagot, ezzel egy-egy vállalat — rövid idő alatt — valószínű mutatós anyagtakarékosságot érhet el. Valójában ezzel a módszerrel nagyfokú pazarlást művel, hiszen a szükségesnél kevesebb anyag Színvonalasabb előadások — több érdeklődő Számvetés a TIT-ről A TTT HEVES MEGYEI Szervezete elnökségének legutóbbi ülésén értékelték az elmúlt évben végzett munkát, számba vették az eredményeket és gondokat egyaránt. Növekedett az ismeretterjesztő előadások száma — 1974-ben 3668-at tartottak a megye városaiban és községeiben — s nem volt hiány érdeklődőben sem. Ennek elsősorban az az oka, hogy beváltak az újszerű próbálkozások. A tematikus sorozatokat mindenütt szívesen fogadták. Érthető is: ízelítőt adtak az elmúlt harminc év gazdasági sikereiből, felvillantották három évtized társadalmi fejlődését, népszerűsítették a közoktatás- és közművelődés-politikai határozatokat. A hallgatóság sarában ott voltak az Ipari munkások, s a mezőgazdasági dolgozók is. Rájuk gondolva szerveztek üzemlátogatásokat, segítették a szocialista brigádok közművelődési vetélkedőjét. Gyarapodott a taglétszám, s megerősödött az apparátus is. TIT-csoport jött létre Me- zótárkányban, Kaiban, Besenyőtelken, Szihalcumban, Boldogon, Nagytályán, Sírokban, Pélyen és Komlón. Ebben az évben alakul az egri KÖJÁL-rtál, Poroszlón, Sarudon, Aldebrőm, Zagyvaszán- tón, a Gagarin Hőerőműben, az apa. Qualitálban, Kara- «wndoo,, Gyöngyöspatán és Ecséden, Az egri Ho SS Minh Tanárképző Főiskolán alapszervezet működik. Hasonló születik majd Lőrinciben is. Mindez jelzi a szervezet te- rebélyesedését, s kétségkívül hozzájárul ahhoz, hogy az elkövetkező időszak munkája az eddiginél is hatékonyabbá formálódjék. AZ ELŐADÁSOKAT TAVALY 19 302-vel többen hallgatták meg, mint 1973- ban. Az is örvendetes, hogy emelkedett a filozófiai, a hadtudományi, a jogi, a köz- gazdasági, a nemzetközi, a pedagógiai-pszichológiai, a biológiai, a kémiai, a földrajzi tematikájú rendezvények száma. Sajnos, egyes tudományterületeket a járási és városi szervezetek mostohagyermekként kezelnek. Igen kevés közgazdasági előadás hangzik el Gyöngyösön. Hatvanban a filozófia, a hadtudomány, a biológia és a csillagászat propagálásáról feledkeztek meg. Az egri járásban a közgazdasági és a művészeti érdeklődés felkeltésére nem gondoltak, a hevesiben » Äozöfiai, a badtudonianj«. a biológiai, a földrajzi, a mezőgazdasági, a műszaki kérdéseket mellőzik. Közkedveltek a komplex sorozatok, százalékos arányszámuk mégis, alacsony. Ezért arra kell törekedni, hogy ezek számát növeljék, hiszen az újszerűség, a sokoldalú megközelítés mindig vonzó. Ismét sikerrel vizsgáztak a már korábban is bevált rendezvények: az Egri Nyári Egyetem, az idegenforgalmi akadémia, a földrajzi, a nemzetközi ifjúsági szabadegyetem, a természettudományos, a pedagógiai tudományos napok, a csillagászati hét és a magyar nyelv hete. Tavaly huszonkét előadói konferenciát és tizenhét klubrendezvényt tartottak, s a képzés, a tájékoztatás színvonalának emelése érdekében a felkészülést segítő kiadványokat is megjelentették. AZ ELNÖKSÉGI ÜLÉSEN szó esett a legfontosabb tennivalókról is. Nő, s előreláthatólag eléri az ötven-ötven- öt százalékot a fizikai dolgozók részére ajánlott előadások aránya. Szorosabbra szeretnék fűzni az üzemekkel és a termelőszövetkezetekkel kialakított kapcsolatokat. Számszerű eredményekben eddig sem volt hiány, most azonban a mennyiség helyett a minőség kerül előtérbe: gyarapítják a kínálatot, s a szerződéskötések során nemcsak a KRESZ-oktatás megszervezésére koncentrálnak, hanem népszerűsítik, meg- kedveltetik az egyéb ismeretterjesztési formákat is. Köztudomású, hogy elsősorban a kétől dalúan szemléltetett előadások keltik fel a figyelmet. A lehetőséget biztosította a TIT Heves megyei Szervezete, az előadók egy része mégsem élt vele, s igen kevesen igényelték a legmodernebb szemléltető eszközöket, s anyagot sem kértek a több mint nyolcvanezer forint értékű diatárból. Ezt a helytelen gyakorlatot felszámolják, mert tudják, hogy csak a színvonal fokozásával lehet előbbre lépni. A megyék versengésében Heves megye nem maradt le. Az ezer lakosra jutó rendezvények számában a tizennegyedik helyet szereztük meg, megelőzve — többek között — az igen nagy területű és sűrűn lakott Pest megyét. ENNÉL PERSZE MÉG tovább lehet jutni. Megfontolt, jól szervezett munkával, s azoknak a terveknek megvalósításával amelyek épp ezt a célt szolgálják. (gécsg miatt, rossz, a lehetségesnél rövidebb élettartamú gyártmányt készített s ezzel tetemesen rontotta a felhasznált nyersanyag, energia és munkaidő hatásfokát. Talán nem eretnekség kimondani azt, hogy inkább kicsivel több anyagot dolgozzunk be oda, ahova az valóban kell — azért,' hogy tar- tósabb, jobb minőségű legyen a termék, hogy holnap ne kelljen újra gyártani —, mert az növeli igazán és tetemesen a termelés anyag- szükségletét. Az ésszerű takarékosság jegyében vigyázni kell arra is, hogy a jó, megfelelő anyag helyére ne kerüljön silány pótlás. Van, ahol az anyaggal lehet takarékoskodni, mert már az új technikához, technológiához, vagy a dolgozók begyakorlottságához képest valóban fellazultak az anyagnormák. Van, ahol anyagot lehet változtatni. Az is sok helyen megeshet, hogy a termék megváltoztatásában rejlik a legnagyobb megtakarítás lehetősége. Pl.: ha ugyanannyi, vagy valamivel nagyobb ráfordítással — korszerűbb, értékesebb gyártmányt készítenek: az az egyik legjobb módja a hatékonyság fokozásának. . — Másutt a géppark kiegészítése, felújítása indokolt vagy a kapun belüli munkanélküliség megszüntetése sürgető. B izonyos ugyanakkor, hogy az effajta — valódi — takarékossághoz a legjobb terveket, elgondolásokat a legjobb munkásoktól, a szocialista brigádoktól, érdemes várni, s tőlük érdemes kérni a tanácsot. A jó szakmunkás sosem volt képes arra, hogy olyan újítást konstruáljon, vagy fogadjon el, amely nem emeli, hanem rontja a termék értékét, valamilyen tulajdonságát Az ésszerű takarékosság konkrét üzemi teendőinek kidolgozásához tehát a törasgárdata- gokat, a szocialista brigádokat — társnak, és szakmai zsűrinek — érdemes meghívni annál is inkább, mert a végrehajtásnak ők a főszereplői. Gerencsér Ferenc Kongresszusi versenyben Munkasikerek, űj vállalások a Mátraalji Szénbányáknál A Mátraalji Szénbányák Szerelő és Gépjavító Üzemének, Thorez Külfejtéses Bányaüzemének szocialista brigádjai tettek elsőként pótfelajánlásokat a XI. pártkongresszus és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. Hozzájuk csatlakozott a vállalat valameny- nyi üzeme munkavállalásaival. Az így kialakult munkaverseny tömegessége, gazdasági eredményei túlszárnyalják a korábbi esztendők hasonló munkaakcióinak sikerét: összesen 288 brigád, több mint 4400 dolgozó csatlakozott az akcióhoz. A vállalat brigádjai maradéktalanul teljesítették felajánlásaikat. Közülük is kiemelkedő munkát végzett a Munkában a Thorez Külfejtéses Bányaüzem új óriási kotróm gépe. 3400 köbméter földet mozgat meg óránként — üzembe állítása szintén határidő előtt történt. Vegyesüzemben Papp István és Sándor István brigádja, a Thorez külfejtésen Vona János brigádja, a Szerelő és Gépjavító Üzemben Maros Lajos brigádja. Mint arról Adorján László munkaver- seny-felelős tájékoztatott, a Dohány Albert kotrómester az óriásgép egyik irányítója (Foto: Szántó Sándor) brigádok 84 ezer társadalmi munkaórát teljesítettek a vállalt 60 ezer helyett, s e munka értéke meghaladta a 14 millió forintot. A társadalmi munkában, kiemelkedtek a gáz- és olajvezeték építő szocialista brigádok, amelyek megkétszerezték vállalásaikat. Ebben az évben kezdődött a kongresszusi és felszabadulási munkaverseny második szakasza. Már most látható, hogy a brigádok nagy lendülettel kezdtek a munkához, s alakítják ki verseny- vállalásaikat. A vállalat idei fő célkitűzései közé tartozik: 33 millió köbméter meddő le- takarítása, 6 millió tonna szén kitermelése és az 1450 kcal/kg szénminőség-terv teljesítése. A szocialista brigádok ehhez kapcsolódó vállalásai közt kiemelkedik a Thorez Bányaüzem szocialista brigád- jdinak felajánlása: a iminőség javítását és az energiafelhasználás csökkentését vállalták. A petőfibányai gép- üaem dolgozói szintén nagy összegű vállalásokat tettek, hulladékanyag és energia megtakarításban, Bányászok- a magasban A bánya a magasban van, a hegyen. Napfényes üzem, falu fölött, erdők köizött. Sziklafalán sugárkévék szikráznak, az udvarát friss tavaszi szelek sepregetik. Ilyentájt be-behallik már a madárdalból is valami, s kellemesebbé oldja a gépek zúgását, zaját. Körülöttünk kisimult, derűs arcok. A fúróberendezés előtt, a robbantóláda mellett, a hatalmas bagger és a dömpermonstrum fülkeablaka mögött. Nyoma sincs a régi, nehéz munkának. Mindössze az a kevés emlékeztet rá, amit az omladékban egy-egy nagyobb kődarab ad. S ez is olyan, hogy hamar elfelejtik, hiszen az egyezség szerint az emberek naponta váltják egymást a komiszabb helyen. Akinek ma a fárasztóbb feladat jutott, holnap a köny- nyebbjét kapja. Megfordult a világ Holló Imre főművezetővel járjuk a recski csákányköi bányát. Boldogan mutogatja, beszéli a változásokat: — Láthatja, megfordult a világ idefenn is. A gépek- dolgoznak helyettünk, senki sem hagyja az erejét a műszakban. Nem úgy, mint azelőtt! Még eszemben van, mert csak néhány esztendő választ el tőle, hogy itt kis sínpárok erezték be a szintet, s a rajtuk tologatott csilléket a maguk bunkózta, feszegette kődarabokkal rakták a munkások verejtékezve. Nyáridföen. az izzadtságtól vastagok mtt. ingükre a sa, télen pedig, mert kesztyűben nem tudtak dolgozni, a tenyerük' fagyott kékre, zöldre, s repedezett fájdalmasra. S bárhogyan is iparkodtak, mire jutottak? Nagy szó volt, ha harmincötén 250 csillét megbuktathattak! Most meg? Mindössze nyolcán vannak idefenn és a kő dupláját is leküldik műszakról műszakra. No, persze: ha az idő is segít. Legalább úgy, mint például februárban..., „Nemzetközi mun kam egosztás” A főművezető — aki egyébként ehhez a mostani bányá- - hoz illően gépészember, eredetileg lakatos volt az üzemben, s aztán, hogy technikumot végzett, kellő gyakorlatot szerzett, úgy emelkedett mostani beosztásába — nem kevés büszkeséggel mondja: Csákánykő ma már bizonyos fokig a „nemzetközi munka- megosztást” is példázza. Osztrák az új fúróberendezés, csehszlovák a kotró, szovjet a dömper, hogy csak néhányat említsen, s innen, a hármas szintről. S legalább ilyen örömmel újságolta azt is, hogy ezeket a remek szerszámokat, igazán korszerű berendezéseket szinte kivétel nélkül az egykori kőbányászok kezelik, kellő ügyességgel. — Bunkózó-pakoló voltam magam is — bizonygatja az egyik megszólított, a feldeb- t rői Fazekas Ernő —, s éppen nemrégiben vizsgáztam a fúróra, amivel most éppen 30 méternél is mélyebb lyukakat. készítek a legközelebb» robbantáshoz. A feladat nem nehéz, de roppant komoly. Amit talán eléggé érzékeltet az, hogy egymillió forint körüli a berendezés értéke, s a csupán kisebb vállalkozásnak számító sorozathoz szükséges 28—30 fúrás két-három hétig is eltart a csapatnak... Miközben beszél, a hatalmas dömperek dübörögnek szaporán forognak körülöttünk pedig igazán nem rövid az út, amit súlyos rakományaikkal megtesznek A közelünkben álló Pálvölgyi László elismerően int a távoli kotrógép felé: — Milyen egy-kettőre megszórja a „srácokat” — szól a társához, Fodor Jánoshoz. — No, de ha majd elvégzem a tanfolyamot, bizony meg lehet nézni: én sem adom alább! A főművezető mosolyog. S tetszik a fiatal munkatárs hetykesége Török József lő- mestemek is, a'ki közbeveti: — Nem árt ám az igyekezet most sem, hiszen mire innen elfuvarozzák a követ, végeznünk , kell nekünk is, hogy a kettes szintnek robbanthassunk ! Az utolsó kővágó A 400—450 méteres magasságból leereszkedve — a modem üzemben is — kicsit megint visszazökkenünk a múltba. Elkerülhetetlen a találkozásunk az utolsó, igazi mátrai „ritzer”-rel, kővágóval. Jókora tömb előtt, egylábú székén ülve végzi munkáját a nyugdíjasként is be-bejáró üessö J-ams,, eüi BadatJteifc Sümeg, Gulács, szlovákiai, tokaji s ki tudja még milyen bányák után került a Mátrába, Győngyössolymosra, majd ide Recskre. Éppen félszáz esztendeje hasogatja a sziklákat, s most is ugyanúgy, mint ötven éve. Legfeljebb: valamivel csendesebben. A nehéz bunkók, kalapácsok ugyanis egy kicsit megszív ták az erejét... , A bunkóhoz, kalapácshoz, a vésőhöz, „durmoncs”-hoz, „maszli”-hoz mégis, ma is ragaszkodik, s fütyül a fenti szerszámokra, gépekre. Mert: — Az én munkámat sohasem lehet megunni, ez mindig érdekes marad. Most is éppen díszkövet vágok a svájciaknak, s „macskakövet” a Budavári Palotához ... Egyetlen társam kényszerűségből, a megrendelések miatt hagyta ott a gépet, de engem a szívem hoz most is nap nap után vissza. Hiába, no, így szoktam meg, ezt szeretem ... — A feladat, ha elenyésző is a másfél száz embert foglalkoztató üzem, bánya, törőmű és osztályozó évi 450 ezer tonnás termelésében. meglehetősen fontos — magyarázza Holló Imre főművezető. — A sajátos munka korántsem mutatóba maradt itt. Ugyanúgy Recskhez tartozik, mint a korszerű kőtermelő berendezés. A bánya a magasban van —, de talán valahol itt gyökerezik ... Gyóni Gyula UFO, ouuxíu* SAüarnai)
