Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-30 / 76. szám
Könyvek és emberek „A íelszabadító Szovjetunió" totókiállítás A magyarországi felszabadító harcok története, a mai Szovjetunió és Magyarország élete elevenedik meg azon a 140 nagyméretű színes és fekete-fehér fotón, amelyet a felszabadulásunk 30. évfordulója tiszteletére rendezett fotókiállításon az APN szovjet hírügynökség fotóművészei bemutattak. A Szovjet Kultúra és Tudomány Házában megnyílt kiállításon több, eddig nálunk, a nagy nyilvánosság előtt még nem szerepelt dokumentum-felvétel is helyet kapott. Képünkön: Látogatók a kiállításon. (MTl-fotó — KS) Lányok az aknamezőn A háború nemcsak a béke végét jelenti, hanem annak a viszonylag nyugodt egyensúlyi állapotnak a felbomlását is, amely az emberek közölt az élet ritmusát, a békében fenntartja. A kiqsiny és nagy közösségek átrendeződnek, a szükség parancsokat osztogat. Ezek a parancsok nem mindig találkoznak az egyéni szenvedéllyel, akarattal, elképzeléssel. Minden bizonnyal az egyes emberek alaptermészete, jel- lemi adottságai is rugdalóz- nak olykor a parancsok ellen, mert hiszen a mindennapi életben, ebben a folytonos csatározásban is sokszor felmerül, „a mikor, hol és hogyan kérdése” és mindenekelőtt az a kérdőjel: „...és akkor miért én?” Szamojlov Női osztag című írása és Zavodcsikov dokumentum-elbeszélése adja az anyagot ehhez az új szovjet filmhez, amely a háború apróbb, emberibb részleteit teszi vizsgálódás tárgyává. Nem vonultat fel patétikus mozzanatokat, meg sem közelíti azt a bizonyos „első vonalat”, ahol két marokkal szórják a halált, ahol a férfiak, a fegyverek, az eszme és az anyag igyekszik diadalmaskodni a rontás erői felett. A lányok a front mögött, az aknásított földeken végzik szolgálatukat. Nem egy közülük felismeri és megéri az utolsó pillanatot, szolgálat közben a halált, de ahogyan betölti szerepét és sorsát ebben a megsűrített, felfokozottan izgalmas és izgatott világban, az már arról bizonyít, hogy a teljes emberré érés itt is, így is bekövetkezhetik. Sőt! • Maga a film története olyan, mint egy egyperces novella. Vasziljev altiszt nem a frontra megy felgyógyulása után, hanem az aknászokSzovjet film hoz, ott is egy lányszakaszt kap, éppen fiatal leningrádi lányokat.Először meg kell tanítani őket a rendre és a fegyelemre, a veszélyes ak- naszedési-leszerelési munkára. Egyik sem könnyű feladat. A lányok fiatalok, szertelenek, élni vágyók, szeretnek érezni és beszélni, csak egyben nem ismernek tréfát: harcolni akarnak az ellenséggel szemben. Ebben a tudatban élnek és dolgoznak. A parancsok adta sablonok és kényszerek között, a fegyelem szükséges vasfogása ellenére is egyéni életeket visznek ezek a lányok a holnap felé, hisznek a győzelemben, érzik létük és munkájúk fontosságát. S Vasziljev, ez az érdekesen megrajzolt, lelkiismeretes katona a férfilíra szemérmességével színezi-gazdagítja ezt az. elgondolkodtató történetet, amelyben a külső cselekmények és események előtt és néha azok fölött járnak az írói és filmrendezői gondolatok. , A két rendező, Anatolij Vehotko és Natalija Tros- csenko jól egybehangolt női gárdával lépnek a közönség elé. A mozaikrendszert, a lányok jellemzését érdekesen fűzik össze egy színes egységgé. Amikor az arcok premier planba kerülnek, már ismerjük gondolataikat és érzéseiket: a láttatásnak, a közelítésnek sok színes képsorát kapjuk s ezeket valóban jó jellemzésnek kell tartanunk. Az őszinteségtől lesz ez a film hangulatos pasztellképpé, mert ahol a lányok komolyan veszik magukat és az életüket, ott ki kell virulnia a mosolynak is, a győzelemnek is. Alekszandr Csecsulin képei a soktajtékú tengert és a parti homokdűnéket árnyaltan hozzák a lírai történet hátteréül. Szergej Szlonimsz- kij zenéje erősíti-fokozza a képek lírai-érzelmi hatását. Valerij Zolotuhin alakítása szelíd parancsnokoskodás, atyáskodó emberség és jól összefér Jekatyerina Vaszil- jeva, Viktorija Fjodorova, Jevgenyija Szabelnyikova, Violetta Zsuhimovics, Ludmilla Sztaricina és Nagyezs- da Karpusina alakításával. Ezek a színésznők testközelbe hoznak egy kisebb háborús közösséget, amelyben a sorsok és jellemek összetalálkoznak és szétválnak. Mint mindig az életben, csak valahogy gyorsabban és villa- nóbban, mint mikor a vihar nagyobb sodrást ad a mozgásnak. ,farkas) P. N. Baraunyikov: Nevek as emlékműn 0 ZAMERCEV. Pável Nyiki- forovics Barannyikowal, a „Kik ők”? című könyv szerzőjével még 1945-ben ismerkedtem meg, amikor Budapest szovjet városparancsnoka voltam. Barany- nyikov a harcoló csapatokhoz beosztott TASZSZ-ha- ditudósí tóként érkezett ebbe a városba, de már mint Magyarország Ideiglenes Nemzeti Kormánya mellé akkreditált-, külföldi tudósító. Hamarosan leszerelt, s én már el is felejtettem, hogyan áll ezen a tősgyökeres civilen a katonai egyenruha. Amikor néhány évvel ezelőtt Barannyikov arról a szándékáról beszélt nekem, hogy könyvet ír azokról, akiknek nevét rávésték a Felszabadulási Emlékműre — ünnepélyes leleplezésén 1974-ben egymás mellett álltunk -f-. kétkedve fogadtam szavait. Először is. mert csak rangjukat, családi nevükért, utó- és apai nevük kezdőbetűit ismerjük. Ez nagyon kevés adat. Továbbá az újságokban és a könyvekben csak azokról írnak, akik valamilyen rendkívüli hőstettet hajtottak végre. Ez a 390 katona pedig egyszerű harcos, csupán töredék része azoknak, akik hősi halált haltak a magyar dolgozó nép felszabadulásáért. Én meg is mondtam neki, hogy írhat közülük két- három hősről, de ha valamennyiről írni akar, mind a aSO-ro! szóló levéltári Jelentős véleménykülönbség található a gyöngyösi könyvtár munkájának megítélésében, ha- a szakemberek és a felügyeleti szerv, illetve az olvasók álláspontját vet-. jük össze. Rosszak a működési feltételek? Kevés a könyv? Csökkent az olvasók száma? Maximalisták az igények? Ilyen és hasonló kérdések körül folyik a vita. Néhány észrevételt hadd fűzzünk magunk is ezekhez a témákhoz. 4 A statisztikával vissza is lehet élni. Elég csak annyit tenni, hogy összehasonlítjuk az ország azonos lélekszámú településeit Gyöngyössel és akkor mindjárt kiderül, ez a mátraalji város egy sor mutatónál pironkodni kényszerül. Nem tud lépést tartani a hozzá hasonló helységekkel. Csakhogy a statisztikai adatok arról már nem szólnak, hogy a gyöngyösi könyvtárnak két gazdája is volt: a város és a járás, és annak a közös lónak a háta most sem tartozott a legvonzóbb esztétikai látványok közé. De azt sem tudja a statisztika kimutatni, hogy közel húszezer könyvet kellett néhány évvel ezelőtt kiselejtezni Gyöngyösön, és azóta majdnem tízezer kötettel nőtt az állomány, méghozzá csupán négy év alatt. Ez pedig nem kevés. Ennek ellenére is igaz a tény, hogy a kézi könyvtár állománya, sajnos szűk, kevés, messze elmarad a szükséges mögött. És ezzel együtt igaz az is, hogy a lexikonoknak, szótáraknak, más hasonló műveltnek a beszerzése olykor már nem is a pénzen múlik. Nem lehet megkapni azokat már a kiadásuk után egy-két évvel. De igaz az is, amit szintén nem tud a statisztika kimutatni, hogy a könyvtár alapterülete néhány év alatt szinte megkétszereződött, és egymás után nyíltak meg a fi ókés a kihelyezett könyvtárak is. Nem beszélve arról, hogy a közeli múltban még alig két-három személlyel dolgozó könyvtárban ma már tíz főhivatású könyvtáros szorgoskodik az olvasók és a könyvek körül. O Az érvényes normatí- vák szerint Gyöngyösnek egy B-típusú központi Dokument-írás anyagot át kell böngésznie, s megkezdeni a levelezést rokonaikkal és barátaikkal, akik több ezren lehetnek! Tudtam, hogy Barannyikov súlyos beteg és még egy egyszerű levél megírása is megterhelő a számára. Csupán annyit válaszolt, hogy az anyaggyűjtést elkezdte, azok majd megmutatják, mit lehet velük kezdeni. Amikor pedig megmutatta nekem a nagy rakás levelet, és megismertetett az első három év munkájának eredményeivel, a hős harcosok portréival, amelyeket rokonaik és barátaik rajzoltak róluk, vagy a hősi halált halt harcosok gondosan kiválogatott leveleiből álltak össze, csodálkoztam és örültem egyszerre. Nagyon jónak tartom, hogy számos anyagból teljesen, vagy csaknem teljesen hiányzik a kommentár. Csupa dokumentum: száraz, hivatalos levéltári kiírások és levélidézetek. De milyen sok mindent elárulnak! A levelek nem olyan formában születtek meg, ahogy áz olvasó élé kerülnek. Hosszú levelezés előzte meg azokat, a jfönyv szerzője rengeteg kérdést tett fel az elesett hősök hozzátartozóinak és barátainak, levéltárakban kutatott, ellenőrzött, egészen addig, amíg nem kapott részletes válaszokat, olyan leveleket, amelyeknek tömegéből kirajzolódott a hős portréja. A magyar nép az idén ünnepli hazája felszabadulásának 30, évfordulóját könyvtárra lenne szüksége. Hogy ez a B-típus mit jelent, azt csak a szakemberek tudják. Lényegében: egy erre a célra kialakított. nagyobb alapterületű épületet, amelynek mértékét a minimális 1200 négyzetméter határozza meg. Senki sem vitatja ennek a reális igénynek a jogosultságát. De kissé furcsa, hogy éppen a megyei szakigazgatási dolgozók hangsúlyozzák a B-típusú könyvtár megépítésének a szükségességét, amikor nekik kellene a legjobban tudniuk. hogy a városnak a pénzügyi lehetőségeit nem itt, lent körvonalazták. Magyarul: Gyöngyösnek nincs pénze új könyvtárra. Ha a megye ezt a beruházást elodáz- hatatlannak tartja, akkor a pénzügyi részét is elő kell teremtenie. Tehát a megyei szakemberek ne Gyöngyösnek címezzék ezt a megállapításukat. A város tett már egyet és mást a könyvtárért. Hányán emlékeznek még arra, hogy alig tíz évvel ezelőtt milyen szűk helyen zsúfolódott össze ez a fontos intézmény? És mégis tudott pezsgő életet biztosítani, olykor tucatnyi kitűnő írót, költőt ültetett le a nagy létszámú érdeklődőkkel és vitapartnerekkel szemben. Maga köré gyűjtött egy egész sor olyan helybeli irodalmárt is, akik nemcsak érdeklődtek az írott szó iránt, hanem maguk is publikáltak a megyei és az országos kiadványokban is. • A könyvtár területe azóta jelentősen bővült, a feltételek jelentős mértékben változtak, tehát a városi tanács nem bánt szűkmarkúan eddig sem a közművelődésnek ezzel a fontos eszközével. O Térjünk vissza még a statisztikához. Ebből kiderül, hogy tíz évvel ezelőtt több olvasója volt a könyvtárnak, mint manapság. De csökkent a látogatottság mértéke is az elmúlt négy év során, méghozzá közel ötezer személlyel, ami a tavalyi teljes számnak a hatoda. Az arány tehát jelentős! De tartozik ide még egy adatpár. Ez pedig nyilvánvalóvá teszi, hogy nem is az olvasói létszám és a látogatók száma a .legfontosabb. Hiszen a kölcsönbe kivitt könyHarmimc évvel ezelőtt a a magyar föld szabad lett. Ebben nagy érdemeket szereztek azok a szovjet harcosok Is, akiknek neve ott áll a Felszabadulási Emlékművön. Pável Barannyikov nem érhette meg ezt a nagyszerű napot. Kiváló ember, jó elvtárs. a magyar nép nagy barátja volt. Az előttünk fekvő könyv — hatalmas munkájának eredménye. I. T. Zamercev, nyugállományú vezérőrnagy, a Szovjet—Magyar Baráti Társaság Központi Vezetőségének tagja 3 AZ EMLÉKMŰ ALATT NINCSENEK SÍROK. Nincs olyan. budapesti ember, vagy a fővárosba látogató magyar, nincs olyan turista, vagy külföldi vendég, aki Magyarországra látogatott és járt a Gellért-hegyen, a felszabadító harcosok tiszteletére emelt hatalmas emlékműnél, aki nem olvasta el vagy nem próbálta elolvasni ezt a háromszázkl- lencven nevet. Ügy adódott, hogy .csak az utóbbi években akadt lehetőségem és szabad időm az elesett hősökről szóló anyagoknak szívós, vesződséges felkutatásához. A nehézségekkel már kezdetben tisztában voltam. Csupán a családi nevüket, utó- és apai nevük kezdőbetűit és a rangjukat ismerjük. A ml sokmilliós hadser egünkben nagyon sok egynevü, egyvek mennyisége éppen a háromszorosára nőtt tíz év alatt. Ha most még azt is kihámozzuk a nyilvántartásból, hogy a leggyakrabban a tizenévesek lépik át a könyvtár küszöbét, akkor kétfajta következtetéshez tudunk eljutni, Az egyik: lám, hiányzanak a felnőttek. A idősebbek már nem olvasnak. Győr. san kongassuk meg a vészharangot. A másik: a praktikusság a könyvek kölcsönzésében is új formát teremtett. A gyerekek hozzák1 és viszik a szellemi táplálékot, mintegy közveti tők a család idősebb tagjai és e között a köz- művelődési intézmény között. Mert — ez is tény — a könyvtár „nagyon rossz” helyen van. A régi kastély ugyan méltó környezetet nyújt, de ez a barokk épület a városnak egy eléggé kieső részén található. Mégha földrajzilag középpontnak is tekinthetjük egy kis jóakarattal, mégsem vonzza sem a déli városrész; sem a Kálvária- domb lakóit. Kilométereket kell kutyagolniuk, hogy elérjék. A kihelyezett fiók- könyvtáraknak éppen ez a távolságkurtítás is a feladatuk. Akárhogy járjuk in * körbe a témát, a realitás iránti tisztelet és érzék azt mondatja ki velünk, hogy a gyöngyösi könyvtár nem áll rossz helyen, ha mindent ösz- szevetünk. Sok erőfeszítés, a jobbításra való törekvés, a köz művelésének a szándéka újította és bővítette körülményeit az elmúlt évek során, még akkor is, ha ez nem hozott hiánytalan eredményt, és a normatívák szerint még bizonyos négyzetméterek hiányoznak is. . De az élet általában úgy alakul, hogy magunk elé tűzünk valamilyen célt, aztán az eléréséhez később megteremtjük a feltételeket i$ mindig az anyagi lehetősé« geink szerint lépve előre. A tárgyi feltételek előkerí- tésénék az igényét nein intézzük el soha egy kézlegyintéssel, de a szűkösebb keretek között is lehet tartalmas és progresszív munkát végezni, ahogy ezt a gyöngyösi könyvtár ténykedése is bizonyítja. G. Molnár Ferenc forma kezdőbetűs és rangú katona akadt, még a ritka családi nevűek között is. 1966-ban kezdtem meg a kutatást, a pontosításokat a Nagy Honvédő Háború veszteségeit nyilvántartó osztályok kartotékain, a kitüntetések osztályán és a szovjet honvédelmi minisztérium központi levéltárában. A Szovjetunió minden zugába — a Távol-Keletre, Mur- manszkba, a Kaukázusba és Közép-Ázsiába sok száz kérdést tartalmazó leveleket küldtem negyedszázados messzeségbe vesző címekre, amelyeket a személyes holmik között, a kitüntetési okleveleken, nyilvántartó kartonokon sikerült felfedeznem. Huszonöt esztendő alatt sok minden megváltozott, sok cím olyannyira elavulttá, vagy pontatlanná vált, hogy a posta minden igyekezete ellenére sem tudott senkit az elesettek hozzátartozói közül megtalálni. Sok év telt el. Az ódon faházikók helyén új lakónegyedek nőttek ki, a régi utcák eltűntek, helyükön új utcák születtek. Egyes helyeken, ahol valamikor tanya árválkodott, ma gyár áll, körülötte pedig egy egész város terül eL De csodák is történtek. Olykor eljutottak a levelek a címzettekhez, akik időközben nemcsak lakóhelyüket változtatták meg, hanem a nevüket is. Az ilyen kutatómunka eredményeképpen a levelezés hatalmas. valósággal végtelen áradattá terebélyesedik. Néha a válaszok, a már ismert emberektől, csak néhány hónap múlva érkeznek meg: szabadság, betegség, rokonlátogatás miatt. tPaiytntjmk.) 20.10 Hazai esték Döntőjéhez érkezett — tizedik adás után — a Hazai 1915. március 30« vasárnap esték vetélkedő sorozat. A színhely — ezúttal a négy főiskolai város — Eger, Nyíregyháza, Pécs és Szeged. A csapatok kibővítve állnak rajthoz. A kérdésekre bárki válaszolhat, a négy főiskolai város nézőközönsége is segíthet a versenyzőknek. A hagyományos formában lebonyolított vetélkedő zsűrije a stúdióban hallgatja, s pontozza a válaszokat. A kérdéseket az előző tíz adás anyagára építve állították össze. Szerepelnek azok a tájak, városok, jellegzetességek. amelyek az előző adásokban már feltűntek. S tulajdonképpen az derül majd ki, melyik főiskola csapata dolgozta fel legjobban az előző adások anyagát. És a március 30-i vetél- edő dönti el a végső helyezést. jelöli ki a nyertes főiskolai csapatot, amelyre szép jutalom vár. IKSí
