Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-28 / 74. szám
Nagyüzem — kis szív. í Mős néni ül a széken. Zavartan gyűrögeti kendője csücskét, egész lénye mintha bocsánatot kéme, hogy még van. így, öregen és egyedül. — Világért sem akarok én panaszkodni a vezetőkre, csak érdeklődnék, mert az idén még nem kaptunk földjáradékot. Tetszik tudni, tavaly ilyenkor már régen kifizették azt a kis pénzt. Nem sok, de nagyon számítottam rá. Hivatalos pecséttel ellátott, szabályosan aláirt levelet tesznek elém: „Felkérjük, hogy a mellékeit csekklapon, a megjelölt összeget nyolc napion belül kifizetni szíveskedjék. Ellenkező esetben bírói úton érvényesítjük követelésünket.” A levél írója egy több ezer hektáros szövetkezet. A címzett egy nyugdíjas — járadéka^ házaspár, a szövetkezet alapító tagjai. Az összeg kétezer-egynéhány forint, a háztáji föld műveléséért kérik. Az idős ember kora, felesége rokkantság miatt alig tud már mozogni, nehezükre esik az a néhány lépés is, amit a szekrényig megtesznek, ahol ezt a papírt őrzik. — Tessék mondani — válik sírásra az öreg ' néni hangja —, ilyet kell nekünk írni? A férjem az elsőik között irta ala a belepest, ami- • kor a szövetkezetei szervezték. Tíz évig brigádvezető volt. én munkacsapat-vezető. De sokat hallgattunk a többiektől, amikor dolgozni hívtuk a népiét. Hogy voltunk-e a tsz-irodán ? Nem voltunk, kérem, nehezünkre esik nekünk már a járás. A múltkor a ház előtt találkoztam az elnökkel. Szóltam neki, azt mondta, majd elintézi. Ennek két hónapja. A széles utcán. virágoskert készük öreg néni matat geréblyévél a kezében. — Igen, én is kaptam olyan levelet, kapxitt itt majdnem az egész utca. Kifizettem, ahogyan mondták, de nagyon rosszul jött ez nekem. Hétszáz forint nyugdíjból egyszerre kifizetni ezemégyszáz forintot! De mit tehettem volna, nem álltam én még bíróság előtt... ★ Valami nagy tévedésről lehet szó — ezzel a gondolattal kerestem meg mind a két szövetkezetét, Egerben az Egri Csillagokat,!; Zagyvaszántón a frissen egyesült szövetkezetét. A válasz, amit/ legelőször kaptam, meglehetősen meghökkentő volt. — Majd megkapják a múltban termelésbe lépteti az évenként 250 ezer tonna etilént és 125 ezer tonna propilént előállító olefinüzem sokrétű együttműködést biztosít a szocialista országokkal. Azzal, hogy Magyarországon épül az alapianyagokat szolgáltató üzem — a Szovjetunióban p>edig a feldolgozó üzemek, és a gyártott termékeket egymás között értékarányosan cseréljük, mindkét oldalon igen jelentős (kb. 3—5 milliárd Ft) beruházási eszközmegtakarítás mutatkozik és a termelés gazdaságossága is egyértelmű. Hasonló előnyöket biztosít a magyar—lengyel műanyag- és szintetikusszálgvártási együttműködési megállapiodás. Magyarország 1979-től 50 ezer tonna PVC-t száj lit a Lengyel Népköztársaságnak, évi 8 ezer tonna pxiliészterselyem ellenében. Az elvégzett összehasonlító adatok szerint 3,5—4 milliárd Ft megtakarítás jelentkezik abból, hogy korszerű, nagy kapacitású PVC- gyárat építhetünk és a termékfeleslegeket a lengyel fél átveszi. Ugyanakkor a textiliparunk számára - történő lengyel szállítások következtében mellőzhető egy pol i észter-selyemgy ár épí tése. — Lehet-e tartani, illett* tokozni a. veyimxui. pénzt — mondták Egerben. — Ki van már számolva, de nem értünk rá elpostázni. Nem tudom, miért oiyan türelmetlenek. Volt nekünk a télen éppen elég gondunk az egyesüléssel. Terveket készítettünk, hogy jövőre is legyen miből fizetni. Egyeztettünk — nem szakadhat a vezetőség százfelé. Majd most, a tavaszi munka után sorra kerülnek az öregek is... Nagyjából hasonló volt a válasz Zagyvaszántón is. „Terveztünk. Készültünk. Nem értünk rá. A felszólító levelek? Hát ez valóban durva egy kicsit — ismeri él az egyik elnökhelyettes —. de mi nem is láttuk azt a levelet. Az elnök sem. A könyvelésen írták alá. Megírhatták volna másképp is. És hogy ilyen drága? Sokba került a szántás, a műtrágya. Különben, az egyesült tsz három szövetkezetében háromféle módon adták az öregeknek a különböző juttatásokat. Még nem volt idő egyeztetni, hogy egyforma legyen.” — Tavaly körülbelül egynegyedét fizették az öregek a háztáji műveléséért —> kockáztatom meg a közbevetést. — Igen, de most már nem szűkített önköltségi áron számoltuk el a munkát. Minek vitték el a termést? — Mert senki sem mondta meg nekik előre, hogy ilyen drága lesz! — Most már sorra kerülnek az örégek is — adják a megnyugtató választ. — A legközelebbi vezetőségi ülésen egyeztetjük a dolgokat. A három tsz gyakorlatából kiválasztjuk azt, ami a legjobb és az idén már eszerint gondoskodunk az öregekről. Persze — teszik hozzá —, eddig nem volt okuk a panaszra. Korábban már mind a három tsz-ben sok ezer forintot kaptak támogatásként, szűkített önköltségi áron számoltuk fel a munkát, meg kirándulni is vittük őket a Mátrába ... ★ Kétségtelen, hogy a tsz- ek egyesülése után ezernyi gond szakadt az új vezetőség vállára. Nem kis feladat, a korábban ugyan már egybefüggő területeken, de nem nagyüzemi technológiával dolgozó szövetkezetekben, áttérni az ezer hektárok adta lehetőség szerint az iparszerű termelésre. A tervek készítése, a korábbi módszerek összehangolása, egyáltalán annak a közös hangnak a megteremtése, amely alapja egy fejlesztés ütemét az ötödik ötéves terv időszakúban? — Népgazdaságunk/vegyi- anyagigénye az eddigiekben is gyorsabban nőtt, mint a vegyipar termelése. Ezért szükséges, hogy minél nagyobb mértékben hazai alapanyagbázison továbbfejlesszük vegyiparunkat az ötödik ötéves tervben. A fejlesztés alapkoncepiciója változatlanul az, hogy a vegyipart az ipar átlagos fejlődését jelentősen meghaladó mértékben kell fejleszteni. Ezt a szocialista nemzetközi koopieráció keretei között kívánjuk megvalósítani. A fejlesztés gerince a petrolkémiai központi fejlesztési program. Bővítjük mind a feldolgozó jellegű és finomkémiai (könnyűvegyipari), mind a nagyobb mértékben beruházásigényes alapanyaggyártásokat (nehézvegyipari), legnagyobb mértékben pedig a műanyag-alapanyaggyártást • és a szintetikusszál-gyár- tást, valamint az ehhez szükséges petrolkémiai szer- vesalapanyag-gyártást. — További célkitűzésünk a mezőgazdaság vegyianyagigényének (műtrágya, növényvédő szer, állatgyógyászati és ta karmányki egészítő szer) fokozottabb kielégítése. valamint a gyógyszeripar további, dinamikus fcjieaateae az. cipóit lökőaáilyen összevont gazdaságban a munkának, egész embereket kíván. S az is igaz, hogy a több ezer hektáros gazdaságokban az elnök és néhány más vezető már nem tud annyit törődni az emberekkel, mindennapi problémáikkal, mint amikor még kerékpáron, napion- ta bejárhatták a terüle- letet. Mint amikor még naponta találkoztak egymással a munkaelosztásnál. De a megnövekvő követelmények, az igazi nagy- üzemi gazdálkodás sem in- * dokolhatja, hogy a vezetők látóköréből kikerüljön az ember. Ezt a tanulságot az idézett példákból is le lehet és le is kell vonni. Nem szabad megfeledkezni arról a sok száz, sót a megyében sok ezer főt kitevő csoportéról, amely megalapította a szövetkezeteket, úttörője volt a parasztság új életének, ök voltak azok, akik először vállalták a sokszor nem népszerű újat, akik a szó legszorosabb értelmében a két kezük munkájával teremtették meg a mai modem nagygazdaságok alapjait. Róluk megfeledkezni annyi, mint elfelejteni a kezdetet a múltat, s ez nem jó dolog. S ha igaz — minthogy valóban igazi is —, hogy a vezetők nem tudnak személy szerint törődni ezekkel a problémáikkal, akkor meg kell keresni és találni a módját, hogy valakinek a tsz-irodán — nem mellékesen — legyen feladata meghallgatni az öregeket, megbeszélni. velük, amit kell. Ezt nem lehet „letudni” az évenként egyszeri, fehér asztal melletti találkozókkal. A szövetkezeti parasztság életszínvonala növekedett, milliós nagyságrendű bevételekkel tervező szövetkezeti gazdaságokról beszélünk. A megnövekedett jóból piediig nem maradhatnak ki az öregek. Még időlegesen sem! Azokat a nagyon szép és emberi hagyományokat, hogy igyekeztek nem magukra hagyni az öregeket, a nagy gazdaságokban tovább kell őrizni, fejleszteni. S ne vegyék vissza sehol sem az egyik kézzel azt, amit már a másikkal adtak. A falu öregjeiről van szó. akik nélkül ma nem tarthatnánk ott, ahol tartunk. A kis szövetkezetekben kevés piénzből is, családias melegséggel törődtek az öregekkel. Legyen az p>él- da a nagyüzemek előtt, hogy egy pillanatra se érezhessék, addig volt becsületük, amíg dolgoztak. Deák Rózsi | sa céljából. A gumiiparban a nehéz műszaki gumiáru termelésre, ezen belül elsősorban a tehergépkocsi-gumiabroncs gyártásának fejlesztésére törekszünk. Hasonló nagyságrendben irányozzuk elő a könnyű műszaki gumiáruk termelésének növelését is. Célunk a vegyipari termelés gazdaságosságának fokozása, a lekötött eszközök hatékony felhasználásának növelése és az ország devizamérlegének javítása. — E koncepció megvalósítása esetén a népgazdaság vegyi termék-szükségletét jelentős mértékben hazai forrásból elégítjük ki. Az egy hektár mezőgazdaságilag megművelt területre jutó műtrágyatermelés hatóanyagban számítva az 1975. évi 137,4 kg-ról 1980- ra 205 kg-ra nő. (Ennek ellenére jelentős importra szorulunk — a káliműtrágya teljes egészében, a foszforműtrágya 45 százaléka importból származik.) Az egy főre jutó műanyagtermelés az 1975. évi 13,3 kilogrammról 36,6 kilogrammra növekszik. Az egy főre jutó vegyiszáltermelés több mint kétszeresére, 1,7 kg-ról 3,9 kg-ra nő, ezen belül elsősorban a szintetikus szálak termelése noveKsziK ( ? taharmányélesztö-üzem Az Országos Szeszipari Vállalni győri szeszgyárában befejeződött a nyolcvanmillió forintos rekonstrukció. Ennek eredményeképpen harminc százalékkal növelik a finomszesz gyártását. A szeszgyártás melléktermékéből — a most munkába állt üzem segítségével — takarmány élesztőt gyártanak. A svéd berendezést fél év alatt építették fel. (MTI-foto: Hadas János) Orvosok a gyárban ERDŐS VÖLGYTOROKBAN sorakoznak a Mátravi- déki Fémművek üzemcsarnok kai. Az üzemek sorát megnyitó központi irodaépület földszinti folyosóján öles betűk felirata fogadja a belépőit: üzemegészségügyi szolgálat. Jobbra-balra szakorvosi rendelők szobái. Ezek az orvosi szobák beleépültek a gyári világba. Megszokott, mindennapi jelenséggé váltak az évek során. Mostanában újra és újra visszatérő téma az üzemegészségügy, s különösen azóta, hogy rendelet írja elő ennek megreformálását. A rendelet lényege: bővíteni kell az üzemegészségügyi hálózatot, fejleszteni az ellátást, korszerűsíteni a felszerelést, s növelni az üzemorvosok munkájának anyagi elismerését. A siroki gyárban nem vártak semmilyen rendeletre, hanem cselekedtek. Már hosszú évekkel ezelőtt hozzákezdtek az üzemi egészség- védelem kiépítéséhez, s ma már túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a szakorvosi ellátás po- liklinikai rangon áll. Kezdődött azzal, hogy orvosi főállást létesítettek. Nem kellett sokat keresgélniük, dr. Szi- gethy Béla személyében a — Hogyan értékeli államtitkár elvtárs a távlati fejlesztés lehetőségeit? — A távlati terveink készítésénél abból a kedvező körülményből indulhattunk ki, hogy a szocialista országokkal eddig megkötött kölcsönös előnyökön alapuló hosszú távú termékszakosítási és kooperációs egyezményeink a nyers- és alapanyag-termelésben ugyanolyan kedvező fejlesztési lehetőséget biztosítanak a hazai vegyipar számára, mint bármely nyers- és alapanyaggal rendelkező ország számára. Azt hiszem, ennek jelentőségét nem kell különösebben magyarázni. Az energiaválság következtében a vegyi termékek, illetve nyersanyagok piacán kialakult nagymértékű árnövekedések és spekulációs tevékenységek mindenütt igen nehéz helyzet elé állítják ma a tervezőket. — Elmondhatjuk, hogy nem vagyunk hátrányos helyzetben. A KGST Komplex Programjának integrációs tervei alapján fejlődő nemzetközi munkamegosztás olyan előnyöket biztosít hazánknak, amelyre nyugodtan építhetjük vegyiparunk távlati fejlesztési célkitűzéseit. legmegfelelőbb szakember került erre a posztra. Szi- gethy doktor szülész és nőgyógyász szakképiesítésű, 27 esztendeje él Sírokban, s korábban, körzeti orvosi munkája mellett, az üzemi orvosi teendőket is ellátta. A második lépiés egy „vérszerződés” megkötése volt. Vállalták, hogy évente két alkalommal a gyár dolgozói ingyen adnak vért az egri megyei kórháznak, s ennek fejében a kórház szakorvosi rendelést biztosít. Hadd szúrjam itt mindjárt közbe, hogy nem kisebb, mint évi 250—260 liter mennyiségű vérről van szó. De ne is soroljuk tovább a fejlődés állomásait, lássuk, mi a helyzet most az üzemegészségügy területén a siroki gyárban. — Szakrendeléseink száma hét — tájékoztat Szigethy doktor, az üzemegészségügyi szolgálat főorvosa. — Helyben van a belgyógyászat, a fogászat, a fül-, orr-, gége- és szemészet, a bőrgyógyászat, a fizikoterápia és a laboratórium. A szakorvosok az egri kórházakból és a párád - fürdői szanatóriumból járnak hozzánk rendszeresen. A GYÁR DOLGOZÓINAK 50 százaléka nő, így nem véletlen, hogy a főorvos mindjárt a nőgyógyászat témájához kanyarodik. A nővédelem piéldásan megszervezett, a dolgozó nők az üzemegészségügyi szolgálatban megkülönböztetett ellátást, megértést és támogatást kapnak. — Az üzemegészségügy! szolgálaton belül a nőgyógyászat preventív és gyógyító tevékenységét úgy szerveztük meg a nappali műszakváltás idejére, hogy azt mindenki igénybe vehesse, hogy az se munkakiesést, se pedig későbbi hazamenetelt ne okozzon. Különösen nagy fontosságúnak tartom a gyáron belüli komplex terhesgondozás működését. Negyvennégy községből járnak hozzánk dolgozni, így könnyen elképzelhető, hogy korábban a területi terhesgondozás mennyi körülményességet, mennyi felesleges fáradságot és mennyi kiesett munkanapot jelentett nődolgozóinknak. A változó műszakbeosztás miatt nem volt mindig megfelelő részükre a területi tanácsadás időpontja, így csak nagyon ritkán, sok hiába elpazarolt időveszteséggel tudtak ezeken részt venni. Az előirt vagy szükséges laboratóriumi és egyéb szakvizsgálat leleteit sok esetben késve kapták meg a túlzsúfolt rendelőintézetekben, gyakran körülményes utazgatások után. Munkahelyeiken terhességüket nem jelentették be idejében és így sok esetben állapotuknak nem meghívni a gyárba a meginduló szülés miatt, mert lakóhelyükön nem írták ki őket szülési szabadságra a szülés várható ideje előtt 28 nappal. Mindezek szükségszerűsége indított bennünket arra, hogy a gyáron belül kialakítsuk az együttes terhesgondozás formáját, a megfelelő szakrendelések, laboratóriumi vizsgálatok biztosításával. A GYÁRBAN RENDSZERESEN — hetenként — tartanak nővédelmi és terhestanácsadásokat. A szaktanács- adást, gondozást végző orvosok és asszisztensek a gyáí összes munkahelyeit ismerik, így a kismamákat csak állapotuknak megfelelő munkahelyeken engedik dolgozni. A terhesgondozási nyilvántartásokból minden kismamáról tudják, hogy hol és mit dolgozik. A munkahelyek látogatása, ellenőrzése rendszeres. — A szakszervezeti bizottság támogatásával a tubusgyáregységnél kismamaüzemet létesítettünk — sorolja tovább az eredményeket Szigethy Béla főorvos. — A kismamaüzemre azért van itt szükség, mert a levegő szeny- nyezettsége igen nagyfokú, ami a terhesekre károsan hat. A kismamaüzem dolgozóinak munkahelye csendes, nyugodt. Terhességük harmadik hónapjában kerülnek ide az asszonyok, s itt dolgoznak egészen a szülési szabadság kivételéig. Hasonló kismamaüzemet létesítettünk a füzesabonyi gyárunkban is. íme, a népesedéspolitikai határozat megvalósítása — a gyakorlatban! Hadd illusztráljuk ezt a gyakorlati megvalósulást egy meggyőző adattal is, amely a gondozási munka minőségének kifejezője: 800 szülésből mindössze 5,7 százalékot tesz ki a koraszülések száma. Az országos átlag 11 százalék körül van. A GYÁR GAZDASÁGI és politikai vezetése, s még inkább a szakszervezeti bizottság sokat tesz az üzemegészségügyi szolgálat fejlesztéséért. Szívesen adnak pénzt drága műszerek, korszerű felszerelések vásárlására. Ez nemcsak humánus, hanem gazdaságilag is előnyösebb, jobb. Hiszen a dolgozók hirtelen támadt panaszukkal nem a körzeti rendelőt keresik fel munkaidőben, hanem néhány percre átszaladnak az üzemi rendelőbe. Ehhez piedig semmi kommentár nem szükséges. Pataky Dezső felelő munkát végeztek Nem |i^t?Áii méfiÚW
