Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-28 / 74. szám
\ Iskola, ötven év után. •I 1' IL lieves! *zeneS liefet A Bárdos-hangversenyről Fél évszázad hosszú idő, esaknem egy emberöltő. Évforduló életben, munkában és természetesen egy iskola történetében is. •Jubileumra készül a gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközépiskola: fennállásának 50. évfordulóját köszönti hamamÉnt ■ ■ ■ 1924-ben született meg a gondolat, hogy a nagy múltú mátrai szőlőtermő táj. központjában. Gyöngyösön létrehozzák a Felsőfokú Mezőgazdasági' Iskolát, amely a mai szakközépisköla elődje volt. A valamikori polgárival közösen működött kezdetben, a mai Április 4. téri általános iskola épületében, s ott volt egészen a felszabadulásig. Ozvald Géza igazgató vezetésével egy maroknyi, alig tíz fős testület és viszonylag nem nagy számú diákság kezdte meg a munkát. Főleg Gyöngyösről és környékéra, de a távolabbi településekről is jártak ebbe az iskolába tanulni, fiém kis áldozatot, vállaltak ezzel a diákok, mert nem volt kollégium és menza sem, amely ellátásukról gondoskodott volna, így sokan magánhá- zakmál laktak, nem kis ősz- szegért A lelkesedés azonban sok nehézségen átsegített. Az iskolában már akkor olyan jó hírű tanárok tanítottak, mint Balázs-Pvri Lajos, a későbbi igazgató, Huszár Elemér, az üzemtan, Szirrnák Jenő, a magyac nyelv és irodalom, Keiler Jenő. az áUattenyésztéstan tanúra. ■ ■ ■ ■ Az iskola egykor* növendéke volt Egyed Antal, aki 21. 40 Családi kör A Szülök, nevelők magazinjának e száma a gyermekkori alkoholfogyasztás hatásairól szól. Dr. Ling 1 ,a jós orvos különös tekintette? a közelgő húsvéti ünnepekre mondja el igen szemléletes előadásában, hogy milyen egészségromtó hatású a gyermekkorban elfogyasztott szeszes ital. A Kovács család pszichológushoz fordul, mert serdülő korú lányuk titkolózik, bizalmatlan szüleivel. S ráadásul még levelet is kap, amelyet egy fiú irt neki. Az apuka és anyuka oktalan féltéssel, gyanakvással .fogadja Panni lányuk minden ónálló lépését. Kikutatják a szekrényét, elolvassák naplóját, a köpenye zsebében talált verssorokat. —A pszichológus a szülő és gyerek részéről is nagyobb bizalmat, őszinteséget tanácsol. — S most már a jó példává alakult család bemutat néhány megnyugtatónak tartott megoldást is. A Ki világosítsa fel? cí mű műsor keretében a mezőkövesdi Petőfi Sándor iskola szülői munkaközösségével folytatott beszélgetés kerül képernyőre. Érdekesnek ígérkezik az az új rovat is. amelynek címe: A gyerekek látnak bennünket — s ez alkalommal a közvagyont, az utcai telefonfülkéket rongáló felnőtteket, mutatja be — gyerekszemmel. OiÜEtó március 2-S. péntek. néhány éwei később tanár tért vissza: — 1932-ben érettségiztem a mezőgazdasági iskolában. Négyéves volt a képzés, öt- venen kezdtük, aztán csak fele érettségizett, mert közben nagy volt a lemorzsolódás. Már akkoriban működött hasonló iskola Csurgón, Bácsalmáson, Békéscsabán, Orosházán és Budapesten is. A gyöngyösi iránt azonban mégis sokan érdeklődtek. — Milyen volt az első tanterv? — Többnyire polgári iskolai képzésnek felelt meg, főleg ami az alapozó tárgyakat, a magyart, a történelmet, a. matematikát, a fizikát és a kémiát illeti. A szakképzéshez kezdetben nem voltak tankönyvek, ezért főleg a Debreceni Mezőgazda- sági Akadémia könyveit használtuk. A gyakorlati oktatással viszont a sokoldalúságra neveltek bennünket, kétségtelen, az akkori üzemi viszonyoknak megfelelően, de nem eredménytelenül. — Hol volt az intézet gyakorlóterülete? — A Szurdok-part közelében. ahol ma a Mátrakincse Termelőszövetkezet, illetve a MEZŐGÉP központja van. Ott volt kicsiben faiskola, szőlő és gyümölcsös, szántó - földi parcella és sertéshizlalda is. Emellett a tanárok lelkesedését dHJBéri. hogy elég sok szemléltetőeszközt készítettek. Különösen Balázs-Pi-* ri Lajos járt ebben az éten, aki önálló ásványtani és biológiai szertárat rendezett, be. Ezenkívül számtalan kézi eszköz, szerszám is segítette az oktatást. — Amikor már mint tanár tért vissza az intézetbe, volt-e változás? — 1939-tői tanítottam az iskolában, s akkor már voltak rendszeresített tankönyvek, amelyek egy részét az itteni, tanárok, írták. Gábris Lajost a rét- és legelőgazdálkodást, Balázs-Piri Lajos a biológiát, Huszár Elemér az üzemtant, s ezzel országos hírnevet vívtak ki maguknak. tét, s legújabb bpci, történetéről így beszél: — Az ötvenes évek elején a mezőgazdaság kollektivizálásával a figyelem a nagyüzemi termelés felé irányult, a régi iskola tehát a technikusképzés egyik országos központja lett. Abban az időben több ezer középvezetőt adott az első hazai nagyüzemnek. Védett itt tsz- elnök, agranómus, ÁFÉSZ- elnök. Természetesen a gyakorlati képzés is gyökeresen megváltozott. Nagy eredmény volt, hogy az iskolának Atkái- határában, Tas-pusztán 1100 holdas tangazdasága lett, ahol a nagyüzemi mezőgazdálkodást élőben tanul mányozhatták tanulóink. A tangazdaságot 1961-től a Gyöngyös-domcszlói Állami Gazdaság vette át, amely ma is gyakorlógazdasága az iskolának. Az intézet 1961-től. az iskolareform életbe lépésétől valósággal megújhódott. Még korszerűbb alapokra helyezték az oktatást a létrehozott szakközépiskolában, amelyet ma az agráregyetemek: ét főiskolák előképzőjekáot tartanak számon. Akik viszont nem tanulnák tovább, kellő szakismeretekkel rendelkező magfúrásként, munkacsapat- vezetőként, vagy általánosa adminisztrátorként helyezkedhetnek el. ■ ■ ■ ■ ■ ■ Az iskola fejlődésében az igazi fordulatot az államosítás jelentette, majd az ötvenes évek elején pedig az új tanterv megjelenése, amiken mezőgazdasági gimnáziummá szervezték át. Hodászy Miklós tizenhét esztendőn keresztül igazgatóként irányította az intése Régi tablók. megsérgult képek őrzik az iskola volt tanárait és tanulóit. Fél évszázad alatt természetesen, szál ívta lan országos és megyei hírű ember is kikerült falai közül. Például ár. Kádár Gyula, a Kertészeti Egyetem tanszékvezető tanára, ár. Eperlyesi Imre egyetemi docens, Misi Sándor, a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium osztályvezetője, dr. Enese László, a keszthelyi Agrártudományi Egyetem üzemtani professzora, vagy Sramkó László, a hevesi járási pártbizottság első titkára, hogy csak néhányat említsünk. Jubileumra készül a gyöngyösi Mezőgazdasági Szakközépiskola, amely ötven év alatt elismerést és megbecsülést szerzett a mátraalji városnak és egyben a magyar agrárképzésnek is. Az alma mater a hagyományokat folytatva a következő években is méltán öregbíti majd az elődök hírnevét. Mentusz Károly fee. elműt esztendőben megyesaerte nagy érdeklődést és elismerést váltott ki a hevesi zenei hetek rendezvény- sorozata. Szakemberek és a közönség egyaránt felfigyeltek arra a lelkes — mondhatni — úttörőmunkára, hogy egy járási székhelyen, Hevesen több mint két hónapon át izzásban tartották az érdeklődést a zene iránt azzal a szorgalommal és tehetséggel, amely hét hangverseny megrendezéséhez szükséges. Nem lehet ezt a tényt minden elfogódottság és elfogultság nélkül említeni. Mi sem természetesebb, hogy ennek a kezdeti lendületnek az idén beérett a folytatása. A felszabadulás 30. évfordulója szinte magától értetődővé tette, hogy „az éneklő járás” lelkes zenetanárai és kórusvezetői, akik egyébként kó- rustagok is, lehetőségeik és adottságaik között megint valami példaszerűi mutassanak feL A zenei hetek első hangversenyét, kedden este a hetvenöt éves Bárdos Lajos megünneplésének, művei megszólaltatásának szenteltek. Bárdos Bajost nem kell különösebben méltatnunk e lap hasábjain, hiszen általánosan tudott róla, hogy a Kodály utáni zenésznemzedéfc kiemelkedő tagja, a magyar népdalkincsre támaszkodó, abból merítő zeneszerző, aki nagy hatású kórusműveivel, vonzó karmesteri egyéniségével jelentősen hozzájárult hogy a közös éneklés, a kórusmozgalom a két világháború között és az azutáni években egészen napjain, kig eleven maradt. Ez az este, a gondosan kiosztott és összeállított program szerint változatos ízelítőt adott a jubiláló Mester műveiből. A játékos dallamok, az egymással íeleselge- tő szólamok egy » kedélyes férfilélek mélyéről fakadnak, a lírai alaphang a táncrahaj- lás, az évődés, a férfias virtus, a jókedv Bárdos sok-sok ritmusában nyomon követhető. A kánonok, a gyermeki játékok, a népi lélekből kinövő dallamok egy zárt világot tárnak fel, amely egészséges forrásokból táplálkozik. Gondoljunk csak az átá- nyi iskolások által előadott Az árgyélus kismadár-ra, vagy az erki iskola gyermekei által énekelt Kis kacsa fürdik című szerzeményekre. Mennyire a századok mélyére búvik le a dallam és az élmény. Mennyi játékosság és tűz rejlik a kiskörei iskola kórusa által előadott darabokban, akár a Haj, ide Bella, s az Ugyan édes komám- asszony, vagy akár az Elsza. a — Usenet XIV. színházi világnapra Evrffl évre visszatérő hagyomány, hogy március 27- én a színházi világnapot ünnepelve, neves alkotók, színházművészek üzenetet intéznek a színészekhez, rendezőkhöz, s rajtuk keresztül a közönséghez is. A XI V. színházi világnap üzenetet csütörtökön este a Képzelt riport egy amerikai pop fesztiválról című musikel bemutatója előtt Kovács Mária Jászai- díjas művész alvási» fék Boldog vagyok, hogy a nők nemzetközi éve alkalmával én, Ellen Stewart, a New York-i La Mama Színház igazgatója szólhatok önökhöz ezen a színházi világnapon. Szívem legmélyéből hiszem és vallom, hogy ha fenn akarunk maradni, továbbra is szólnunk ken egymáshoz, türelemmel és megértéssel, Mi, színházat alkotó nők és férfiak, számtalan helyen és a legkülönbözőbb nyelveken dolgoztunk már együtt. Fogadtuk egymást színházainkban, és ezek a találkozások szívet-lelket gazdagították, A színház szeretetet szülhet, a szeretet pedig erőt ad o további élethez. Még féltem az életünkét és jövőnket, de örömmel tolt el az a tudat, hogy a'színház alkotói már egymás felé nyújtott kézzel állnak a világ körül. Es remélem, hogy egy napon ez a kör szoros ölelésben fonódik össze. ladt a kemenoe című ka» pozíció báját es hangulati idézzük fel. A tájírás szépse gét és elevenségét érezzüí amikor a Tisza vizéről, Tisza rőt vall a zeneszerző. (Heve si V. sz. általános iskoláké rusa énekelte többek között A tarnazsadányi iskola és hevesi I. számú iskola korú sai szinte a felnőtt kóruso érettségével és komolysága val készültek fel erre a hang versenyre: a Ringató, a Be kák, a Pénteki Péter, a Nyál tábor, a Fújd a sípot és Hej, igazítsad! című kórus művek méltán arattak siker Azt már megszoktuk, hág a Hevesi Járási Pedagógu Kórus kitűnő hangulatot te remt fellépésével. Ennek ok talán az, hagy ez az együtte évtizedek óta együtt tart, ha olykor változik is a lét szám, a törzs, a kitűnő hang anyag és a lelkesedés együ marad. Náluk a Tiszai dalia mok című mű volt a legjobb a leghatásosabb produkció. A karmesterek munkájáro szólván, elsősorban Szabó Ti radart kell említenünk. Az i egyénisége és szervezőkészsé ge meghatározó jellegű. Nem csak a zenei hetek létrehozó sában, hanem abban a mun kában is, amely a hangver senysorozat mögött meghu zódik. Ennek a határozok profilú karnagynak lehetnel kiesés« — tavaly a kórház ágyról irányította az I. heve si zenei heteket —, lehetnel apróbb fiaskói, de zenei, kar nagyi munkája tiszteletet ér demlően komoly, szenvedő lyes és célratörő. S nyomba* hozzá kell tennünk, hogy ; vele együtt dolgozó zenepe dagógusok értő társai Szabi Tivadarnak és ebben az ősz szefogásban gyökeredzik ; siker. Nem keH azt hinnünk hogy az iskolák kórusvezető ebben a kórusmunkában nerr jelentenek külön színt él egyéniséget. Czakó Lászlóm már az egyes számokat i: úgy vállalja fel, hogy ázol egybeessenek az ő lírai egyéniségével. Öcsai Katalin í finom kidolgozásokra törekszik, Lányi Elemér elegén.' mozdulatsorral segíti át a gyerekeket a játékos buktatókon. Barcsik Jánosné a ká nőnek kidolgozásában jeles kedik, Nagy Zoltán kis létszámú kórusával igyekszik élményt adni, míg Nagy Kálmán, az átányi iskolások kórusvezetője változatos programjával fogja meg közönségét. Az összkart Bárdos Lajos vezényelte. A telt ház hosszasan ünnepelte az ünnepi hangverse nyen fellépőket (farkast ARVO VÁLTON*» A nyulak meg részeg ülnek a réti here illatától TI. rész — De hiszen nincs abban semmi rossz. Nekünk... mi megegyeztünk! A napbamitotta lábú lány a gondolataiba mélyedt, s azt mindenki tudja, hogy semmi jó nem sül ki belőle, ha egy lány gondolkozni kezd. — Tetszem neked? — Tudod jól! — Jobban, mint mások? — Igen. — Az égvilágon mindenki másnál? — Igen.. A fiú hangja bánatosan csengett, mert komoly emberke volt, s az ilyenfajta kérdésekre felelni ugyanannyit jelentett, mint hazudni: ezekre senki sem válaszolhat pontosan, hiszen senki nem ismer min#en embert a világon. Tudja, hogy a lányokkal örökösen ugyanaz a baj: azt akarják, hogy hazudjanak nekik.. Szánt- szándékkal azt akarják, hogy hazudjanak nekik valamit, de közben ők maguk sem hiszik el, sőt még haragszanak is. Ha meg nem hazudnak nekik, akkor is haragszanak, és azt mondják, hogy akkor meg mit futsz utánam. —Mindent megtennél, amit kérek tőled? ha — Gondolom, igen,..,; bírnám. — Ha bírnád, megtenned? —• Biztosan meg. —• Akkor... ne menjünk ma... napozni. — De hiszen megegyeztünk. .. És valamikor majd úgyis kell. — Minél később, annál jobb. Nem igaz? — Az élet nem olyan hosz- szú. hogy mindent későbbre lehessen halasztani. — Hát nem. De tudod, min gondolkozom? — Nem, Min gondolkozol ? — kérdezte a komoly fiú enyhe szkepticizmussal. — Hogy lesz majd olyan idő is. amikor bánni fogunk sok mindent, amit most csinálunk. — Sikerült belemásznod a lehető legvénasszOnyosabb filozófiába. Ugyan mi van ezen bánni való? — > Szerintem. ■ ha valaki ezt megteszi, utána már nem szabad ember... És beszeny- nyeződik a lelke. A fiú elszomorodott: ha egyszer a lányok filozofálni kezdenek, senki nem tud másként reagálni. — Lélek és szabadság — jegyezte meg. — Tiszta kispolgári agyrém. — Te magad vagy kispolgár — sértődött meg a- lány. — Éppenséggel te. Lnkább azt mondd meg, hányadik vagyok a listádon. — Épp ez az, hogy egyelőre sehányadik. — No és eddig hányán voltak? — követelőzött harciasán a lány. — Voltaic, ha épp tudni akarod. És egy se volt olyan nebáncsvirág, mint te. Mind tudta, hogy az élet arra való, hogy éljünk. — No látod, hogy te magad vagy a kispolgár, te magad ! — csapott le a szóra kárörvendően a kislány. — Egyszerűen csak azt akarod, hogy eggyel gyarapítsam a gyűjteményedet. Így van, mi? — Te is tudod, hogy nem ezt akarom. Te egészen más vagy. — Bizonyára ezt mondtad mindegyiknek. — Nem mondtam. Becsü- ' letszavamra, nem mondtam. A fiú megfogta a lány kezét. — Magad is tudod, hogy te egészen más vagy. Valami egészen más. — Soha többé nem mondod nekem, hoey kispolgár vagyok? — követelőzött a lány. — Nem is mondtam. Azt mondtam, hogy kispolgári agyrém. — Hát akkor azt ne mondd többet. — Mit? — Azt, hogy armt mondok, az kispolgári agyrém. —< Nem mondom. — És mindig tisztelni fogsz? — Igen. — & soha nem fogod rámerőszakolni az akaratodat? — De ha nekem van igazam. .. — Fogod, vagy nem fogod? A lány olyan mozdulatot tett, mint aki mindjárt sarkon fordul és elmegy, s csak a válaszon múlik, megteszi-e vagy sem. — Nem fogom — mondta a fiú komoran; így még maradt némi reménye. — Akkor viszont most gyerünk haza. Mit tehetett, ha egyszer a lányok a fiúk megzabolázá- 6ára nem a legtisztességesebb eszközökhöz folyamodnak. — De hiszen megegyeztünk! — Ne erőszakold rám az akaratodat, kérlek. — Hát te miért kényszented rám a tiédet? — Nem kényszerítem rád. egyszerűen csak azt akarom, hogy menjünk haza, és kész. Mikor aztán visszafelé jöttek a heretáblán keresztül, s már átmásztak a drótkerítésen is, ki a legelőre, a fiú szemrehányóan dörmögni kezdett: — És még te mondtad. hogy a nyulak megrészegül- nek a herediáitól: Én mindezt a pelyhes felhőn keresztül hallottam, s most megkönnyebbülten sóhajtottam föl, hogy ez alkalommal- minden jól végződött De valamit mégis sajnáltam. Talán azt, hogy a kislány nem volt a régi napocska, lesült lábakkal s hatalmas tiszta szemekkel; nem volt már kislány. A kislányok elkerülhetetlenül nagylányok lesznek, ez valahogy kár. Furcsa, megmagyarázhatatlan féltékenység kezdett gyötörni: ezt az ugrifülest előbb vagy utóbb, de elveszik tőlem. Fiatal voltam és féltékeny, szinte minden lányra. Bizonyára telve voltam az ifjúkorra jellemző egoizmussal, nem akartam, hogy a szökdécselő napocska asszony legyen, hogy napozni akarjon valami ifjonccal. Csak jóval később szokja meg az ember, hogy ne önmagát és a saját érzelmeit tekintse abszolút mércének, hogy nyugodtan. kívülállóként szemlélje a világot. Akkoriban még nem tanultam meg ezt, s elégedett voltam: a legelőn tett séta ily módon ért véget. Minél tovább marad egy kislány kislány, gondoltam, annál jobb. És annál jobb. minél tovább maradok meg a felhőmön, minél később szállók le róla és ismerem meg a valóságnak azt az oldalát, amit ez a komoly ifjonc életnek nevezett. Fordította' Záhemszkyve Vándor
