Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

I A közművelődési vetélkedő elődöntőiről jelentjük: Győzött az érdeklődés Egerben. Gyöngyösön, Hat­vanban, Récékén, Sírokban és Füzesabonyban 11 hely­színen rendezték meg az el­múlt napokban a szocia­lista brigádok közművelődé­si vetélkedőjének elődöntő­jét. A 11 elődöntőn 96 szo­cialista brigád vett részt, így adva számot zs. érdek­lődésről. a felkészülésről. A SIROKI művelődési házba fáradtan érkeztek a versenyzők, hiszen többsé­gük egyenesen a munkapad­tól jött. Itt voltak a Mátra- vidéki Fémművek Guten­berg, József Attila, Kandó Kálmán, Bornemissza Ger­gely, Ságvári Endre brigád­jai, az egercsehi bányaüzem és a bélapátfalvi cement­gyár képviseletében megje- ! entek a műszaki-közgazdász, a Kandó Kálmán, az Aurora és a Gagarin brigádok tag­jai. Felnőttek, akik vállal­koztak arra, hogy egy éven at együtt művelődnek. el­járnak színházba, moziba, múzeumokba, forgatják a klasszikusok alkotásait. El­jöttek és rajthoz álltak, fia­talos kedvvel, nemcsak a si­kert, hanem — és ez a lé­nyeg — az önfeledt kikap­csolódást, a játék felszaba­dító ötömét remélve. S nem is csalódtak sem ók, sem a szurkoló közön- bég. Kemence Jenőmé játékve­zető gondoskodott a szóra­koztatásról, a versengő mun­kások viszont azt bizonyí­tották, hogy ötletesen rögtö­nöznek rigmusokat, ismerik Németh László, Déry Tibor, •Somogyi Tóth Sándor egy- rgy neves alkotását. Akad­tak olyanok is, akik férfi létükre ügyesen hímeztek. A csapatok meglepő ötletes- séggel fogalmazták meg filmélményeiket, s ezek a beszámolók azt is jelezték, hogy gyakorlottan forgatják a tollat. Volt. aki a panto- immban jeleskedett, néma­játékkal mutatta be kedvelt regényének főszereplőjét. öröm volt hallgatni a talpraesett válaszokat, érzé­kelni a sokoldalú tájéko­zottságot. Vetélkedő volt ez a javából, s mégis minden­ki az önfeledt játékot élvez­te, hiszen az is győzött, aki nem került az első helyre: szórakozott, ismereteit bő­vítette. A területi elődöntőre — ezt március 18-án rendezik — a Mátravidéki Fémmű­vek két csapata, a Bor­nemissza Gergely és a Ság­vári Endre szocialista bri­gád jutott tovább. Bomemisszáéknak: Angyal Józsefnének, Huszár Rozá­liának és Kocsa Józsefnek egymás után gratuláltak a kollégáit, a barátok, a ver­senytársak. Ők viszont a felkészülés epizódjait eleve­nítették fel: Tátrai Imréné, Nagy Bél egri Dohánygyár győztes bri — Sok időt töltöttünk együtt, megosztottuk a fel­adatokat. mindenki azt vál­lalta, amihez a legjobban értett. Reméltük, hogy jól szerepűin k, azt azonban nem gondoltuk, hogy 216 ponttal elsők leszünk. GYÖNGYÖSÖN, a Fegy­veres Erők Klubjában hét brigád képviselői mérték össze képességeiket ismere­teiket Baranyi Imréné já­tékvezető irányításával. Sok­oldalú és jelentős tudásról kellett számot adniuk az in­dulóknak. A verseny alig adott lélegzetvétel nyi szü­netet a háromórás időtar­tam alatt kivéve azokat a perceket, amiket a forgató- könyv szerint is a felfrissü­lésre szántak. A pontokat gyorsan gyűjtötték a csapa­tok. és a többségük fej-fej mellett haladt. Csak a végső összegzésnél húzódott szét a mezőny. ' Ennek a vetélkedőnek a jelentőségét az adta, hogy a benevezéstől eltelt időszak­ban a brigádoknak alaposan fel kellett készülniük. Meg­határozott ismereteket kel­lett elsajátítaniuk, de szük­ségük volt arra is, hogy a művészet különböző terüle­teit is felmérjék. Nem csoda tehát, ha a végeredményt úgy lehet megfogalmazni, hogy ennek a versenynek tulajdonképpen minden be­nevezett brigád egyben a győztese is. A végső pont­számok alapján már csak egy hivatalos sorrend ala­kult ki. Érdemes még azt is meg­jegyezni, hogy a megyében összesen mintegy száz bri­gád jelentkezett a közműve­lődési vetélkedőre, a fele Gyöngyösről. Erre az arány­ra méltán büszkék a gyön­gyösiek. A mostani fordulóból két brigád jutott tovább. A leg­21.55 Latin­Amerika V. Az olasz dokumentumíilm- sorozat ötödik részének cí­me: A szegények keresztje. S az egész rész a vallás és Npnnirnn HriSt március i. kedsi az egyház e kontinensen be­töltött szerepével, jelentősé­gével foglalkozik. Különös tekintettel az úgynevezett harmadik világ papjai moz­galmára, amelynek törekvé­se az, hogy a vallás, az egy­ház nyújtson segítséget ’ a szegénység felszámolásához. Az olasz televíziósok szí­vesen nyúltak ehhez a témá­hoz, hiszen hazájukban ugyanúgy probléma a vallás helye, szerepe a társadalmi kérdések megoldásában, mint Dél-Amerikában. A haladást támogató egyházi mozgalma­kat példaként állítják orszá­guk reakciós egyházi vezetői elé. A film bemutatja a reci- fei püspököt, aki Amerika- ellenes nyilatkozataival, s a haladó gondolatok hirdeté­sével vált híressé. S aki ka­tolikus egyházfő létére nem ítéli el azokat, akik elvisel­hetetlen sorsuk megváltoz­tatásáért akár fegyverrel js áné és Török Lajosné — az gádja. (Foto: Puskás Anikó.) ’ több pontszámot a Mátra Kindse Tsz Dobó Katica bri­gádja érte el, második lett a kitérőgyár Március 8. bri­gádja. A brigádok vetélkedőjét többen nézték végig olya­nok, akik kíváncsiak voltak arra, hogy munkatársaik hogyan szerepeinek. A kö­zönség is sok érdekes isme­retet gyűjthetett így. Az elődöntőkről a következő ■ brigádok jutották tovább: A gyöngyösi Máirakincse Tsz Do­bó Katica brigádja, a MÁV Kitórögyár Március 8. brigádja, a Thorez Külfejtéses Bánya­üzem Mátra brigádja, a viszne- ki tsz Lenin brigádja, a Rézérc­művek (Recsk) Geológus és esztergályos brigádja, a Mátra- vidéki Fémművek Ságvári Endre és Bornemissza Gergely brigád­ja, a Vető mag termeltető és Ér­tékesítő Vállalat (Kál) Augusz­tus 20. brigádja, a Mátraalji Szénbányák vegyesüzemének (Petöfibánya) Hámán Kató bri­gádja. az EIVRT (Gyöngyös) Pattantyús. Puskás Tivadar, Áp­rilis 4. és a Beckmann brigádja, a Heves megyei Vas- és Fém­ipari Vállalat (Gyöngyös) Rózsa Luxemburg brigádja, az Ipar­cikk Kisker. Vállalat (Gyön­gyös) József Attila brigádja, az egri Finomszerelvény gyár Pan­nónia, Bánki Danát brigádja, a Heves megyei Moziüzemi Válla­lat Béke brigádja, az F,ari Do­hánygyár Madame Curie bri­gádja. a Hatvani Konzervgyár Braun Éva brigádja és a Mát­raalji Szénbányák (Petöfibánya) József Attila brigádja. Az elődöntő győztes brigádjai március 18-án Egerben, és Gyön­gyösön találkoznak, hogy ősz- szemérjék tudásukat, felkészült­ségüket, ii. Rózsi tíz évvel azelőtt, 1934 őszén került Pestre. Eötvö­sök egyik vidéki birtokán élt özvegy apjával. Húsz éves volt, amikor Eötvös Zsolt felhozta pesti háztartá­sába. Apja nemsokára meg­halt. Rózsi egyedül maradta világban. — Én már csak a méltósá- gos úrnál maradók, amíg el nem tetszik zavarni, de ak­kor meg a Dunának megyek — mondta, amikor a temetés után visszajött Eötvösék pes­ti lakásába. — Ne félj. ha megbecsülöd magad, nálunk öregedsz meg — mondta a méltóságos úr. Rózsi sírva csókolta meg a kezét A méltóságos úr még aznap éjjel viszonyt kezdett vele. Rózsi ezt is teljesen rendjén valónak találta. Ha­marosan a méltóságos asz- szony is tudomást szerzett a dologról. Egy éjjel benyitott a cselédszobába, amikor a méltóságos úr éppen odabent volt. Másnap reggel Rózsi nem mert kimozdulni az odújából. Reszketve vacogott az ágyában. — Mi van a reggelivel? — nyitott be a méltóságos asz- szony felháborodva. — Méltóságos asszony.. én... — Nem tűröm, hogy he­nyéljen! — pattogott az asz- szony, majd letett egy kis sztaniolba göngyölt csomagot az asztalra. — Mától ezt a szappant használja! A méltóságos úr ../aoEüaiöiasao Németh László Hosszan tartó, súlyos be­tegség után március 3-án, életének 74. esztendejében elhunyt Németh László Kos- suth-díjas író. a XX. századi magyar irodalom kiemelkedő alkotója, a Magyar Írók Szö­vetsége választmányának tagja. Temetéséről később in­tézkednek. Kulturális Minisztérium Magyar Írók Szövetsége 'k Németh László 1901-ben született Nagybányán, orvos­egyetemi tanulmányait Bu­dapesten végezte. Írói tehet­sége korán kibontakozott Első irodalmi sikerét 1925- ben Horváthné meghal cí­mű elbeszélésével aratta, amellyel megnyerte a Nyu­gat pályázatát. Ettől kezdve munkásságát szinte kizáró­lag az irodalomnak szentelte. 1932-ben Tanú címmel sa­ját lapot indított, amelyet egymaga írt. Az 1932—43. kö­zötti időszakra esik regénye­ket és drámákat teremtő el­ső nagy írói korszaka (Embe­ri színjáték, Kocsik szeptem­berben, Bűn, Alsóvárosi bú­csú, Széchenyi-dráma, A mi­nőség forradalma, Esszék). A felszabadulás utáni évek­ben főleg műfordítói tevé­kenységet folytatott. Ennek során a világirodalom szá­mos nagy regényét tolmá­csolta magyar nyelven. 1954- től ismét megjelentek mű­vei, s fokozatosan újra el­foglalta helyét az irodalmi életben. 1956 őszén az ellen- forradalmi erőkkel szemben kiállt a szocialista vívmá­nyok védelmében, s különö­sen 1959-i szovjetunióbeli utazása óta mind határozot­tabban foglalt állást a szo­cialista társadalom építésé­nek ügye mellett. Nagy terjedelmű nemze­dékregényében, az Égető Esz­terben (1956) egy vidéki ér­telmiségi család három ge­nerációjának történetével a népies mozgalom, s ezen be­lül saját törekvéseinek ön­kritikusan megrajzolt képét is nyújtja. Nagylélegzetű regényei­nek, társadalmi drámáinak hősei sokszor az író eszmei- nejt hordozói, vívódó, küszkö­dő emberek, a tisztább, jobb, emelkedettebb világ és szel­lemiség hívei. Tanulmányai, esszéi egyaránt tükrözik, lel­kesíti, hogy a szocializmus megbecsüli a szellemi érté­keket, s maga is vallotta, hogy a nagy emberi értéke­ket a szocialista eszmevilág képviseli, Európai hírű munkásságát kitüntetésekkel is elismerték. Halála a magyar kulturális élet nagy vesztesége. Ősz Ferenc: A kormányzó rekviemje Ezt a revizort még nem láttam. Gogol írta, hogy jó század múltán egy leningrádi művész Budapesten megren­dezze, akit Tovsztogonovnalv hívnak, s akitől jószerint az érdeklődő sokat hallhatott, ám művészetének teljes fegyverzetében voltaképpen csak most láthatott először. Ha a közelképeket nem ve­szem figyelembe, Gogol Re­vizorát a Nemzeti Színház színpadán akár tévére is rendezhette volna Tovszto- gonov, s ennek egyik azon­nal megfigyelhető nyitja a színpadi mozgás rendkívül fegyelmezett, koreografált volta. Nem volt nehéz dol­ga a kamerának nyomon kö­vetnie mindazt, ami a szín­padon történt. Minden lépés­nek előre megtervezett funk­ciója volt, minden gesztus okszerűen következett a megelőzőből. És ez a szín­padi szervezettség mégsem volt páncél, gúzs a színész számára: Szacsvay László kitűnő Hlesztakovja akroba­tákat szégyenítő mozdulatok­kal szárnyalt, röpködött a színpad terében. Kállai Fe­renc sajátos ízű, emlékeze­tes polgármesterének ziháló loholása, vagy Anna — Vá­rad! Hédi — és Marja —- Moór Marian — pipiskédé, vihogó önmaga kelletése re­mekül megfért a játék fe­szes keretei között. Ezt a revizort még nem láttam. Ennek a revizornak és az egykori nyomorult já­rási székhely együgyűen ra­vasz és mélységesen korrupt, de kisszerűségében és éppen korruptságában nagyon is veszélyes vezető „galeri"- nak a története Tovsz- togonov rendezésében, eb­ben az újszerű szín­padi megvalósításban már messze nem vígjáték. A víg­játék elemeire épülő, ponto­sabban a vígjáték elemeivel építkező színpadi drámája egy kornak, törvényszerű és igazságosztogatóan tragikus bukása a Ljapkin-Tyapkinok- nak és társaiknak. Voltakép­pen nem is a színpadon buknak el: bennünk, ítélke­zésünkben, kialakult társa­dalmi undorunkban válnak olyan nevetségessé, hogy már nevetni sem. csak utálkozni tudunk sorsuk dolgán. A televízió kettős szolgá­latot is tett e bemutató ké­pernyőre vitelével: millic kai ismertette meg az úgy eddig is ismert, de mégs< ilyen milliós tábor el megismert Gogolt: és e nagy rendezői egyéniség i szerű és korszerű értelme, se nyitott ajtót egy sajái és drámai gogoli világra. A korrupció rekvierr emlékezetes élménye mar a magyar televíziónézőnél Egy groteszk önvizsgálat Egon Müller nekrológ olyan különös volt, he csak a filmen mondták < Müller úr ugyanis végté nem halt meg, s így nekr lógra sem volt szüksége, ha nem halt meg, és 1 nekrológra sem volt szü sége, akkor ez az NSZ1 tévéfilm kétszeresen is gr teszk- önvizsgálat: grotes az ötlet és groteszk arm; megvalósítása is. Ez az é tizedes televíziós játék rrv annak a sorozatnak a hatty dala, amely szellemileg előkészítette az elmúlt é tized második felében a j zan politikai „kapunyitás Keletre, s amely utóbbi t képzelhetetlen volt anélki hogy a nyugatnémet revan izmusnak legalábbis a le nyíltabb hajtásait le ] nyesegessék. „Egon Müller külön nekrológja” csakis, mi ilyesfajta nyeső olló érd mel említést. tisztesség szándéka miatt és néhái fanyar, de jobbára azé előre is látható ötlete mia helyet a képernyőn és *z e hasábokon, fis még ej mondatáért, egy megjegyz, séért érdemel szót külön 5 Egon Müller úr keserű r< zignációval sorolja fel az kát a sorsfordulókat, am« lyeken keresztül ment a g< rince roppant német — úgj mond — középosztály. Ez mondat akkor is, most valamiféle indoklásnak, öt maga fél-felmentésének tűi hét. Pedig jól tudjuk, hog a fínánctőke egyik és nem éppen hálátlanabb szövetsí gese ez a német „középos; tály” volt. Weimar előtt t Weimár után, Bonn elő- és... És talán Bonn utá már tanult valamit, hogy Halál ne lett légyen oly fö löslegesen továbbutazni cső dás vonatával azon a tá jón. Gyurkó Géza újabb világvevő rádiója irár érez. Rózsi neki használ a cikk. Kényelmes, lehet, hog érti is a dolgát, mindeneset re házon belül van, így ner keveredik ostoba kalandok ba... Szívem, egy ilyen libí a legnagyobb ajándék az úr háztartásban... Rózsinak sohasem jutót eszébe, hogy lázadjon a sor sa ellen. Talán a legnehezebl volt megszoknia, hogy Eöt vös az éjszakai látogatásoi során azt követelte, hegy te gézzé: — Bánj velem úgy, min#« egy baka lennék. Tegezt Üss pofon!... — Ne tessék ezt kérni, utó, tóságos úr. Tisztességes lány vagyok én! Méghogy egy útk embert megütni... — Adok neked tíz pengő* Egy kocsislegényt sem me* né! megütni? — Azt meg. De még men** nyire, ha megérdemelne* Anyám is adott apámnak a súlykoftófával, amikor ré­szegen jött haza... — Akkor most én részeg kocsis vagyok.A te ba bád.., Hosszú hónapok teltek el. amíg Rózsi megszokta, hogy a méltóságos urat éjjel Jani­nak kell szólítani és meg kell verni. De ezen sem csodálko­zott. Eleget hallotta az édes­anyjától, hogy ezeken az urakon sohasem igazodik el az ember lánya, és mennyi­vel jobb dolga volt neki. mint Böskének, aki Rozgonyi doktoréknál szolgált. xí&tSZéi/étZS&Ffi ' szappan szagát — mondta. — Álljon csak fel! — paran­csolta aztán. Rózsi reszket­ve engedelmeskedett. Csak egy pruszlik volt rajta. — Vesse le az ingét! — pa­rancsolta a méltóságos asz- szony. Rózsi kibújt az ingéből. Az asszony figyelmesen szemlél­te a lány izmos, egészséges testét. — Felöltözhet — mondta, és szó nélkül kiment. Rózsi tíz perc múlva fel­szolgálta a reggelit Eötvös- né vidám volt — A méltóságos úr zsem­léjét kicsit meg kell piríta­ni. Ügy szereti — mondta anélkül, hogy a lányra né­zett volna. Ekkor Kriszti, Eötvösék kislánya nyolc éves volt. Ró­zsi imádta a kislányt, pedig az nem sok okot szolgáltatott rá. Nyűgös, nyafka kölyök volt. Állandóan gonoszko­dott Rózsival, láthatóan él­vezte, hogy a lány minden szavára ugrik és nem tud olyat kitalálni, amire ne — Igenis kisasszonylka. , Máris.,. Kriszti fölényét nagyban emelte, hogy Rózsi még ol­vasni sem tudott és tisztelet­tel nézte, amikor Kriszti pa- cás, szamárfüles füzeteibe rótta leckéje sorait. Eötvösné így jellemezte Rózsit legjobb barátnőjé­nek: — Főnyeremény ez a lány. Utópista regényekben szere­pelnek olyan robotgépek, amelyek képeseik az embert pótolni. Nos, ez a lány nem ember, hanem egy ilyen gép. Minden háztartási munkát el­végez, ráadásul megkímél Zsolt idétlen közeledésétől is. És még csak féltékenynek sem kell rá lennem. Kár, hogy nem volt meg akkor, amikor Kriszti született. Ta­lán azt is megszülte volna helyettem — mondta és időn­ként aprókat kacagott. — És ha beleszeret? — kérdezte a barátnő. — Nevetni fogsz! Zsolt máris szerelmes belé, de nem tudja! Azt hiszi, ez is olyan. <wsi*ieBV --mm. tag,­)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents