Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

i r 'ttíi' <■»»—M-- -> sHL> íSQPj'Tsg iSnStgP^íó; Erlia Cselebi nyomában 1. A szél és az olaj városa riad lettem örökre, tiéd igazéin., Azerbajdzsán, Azerbajdzsán! (Szamed Vurgun: Azerbajdzsán) Fúj a szél a kazányi re­pülőtéren. Éjfél felé jár, a csomagokat már leadtuk, az tnturisztos nő kivezet ben­nünket egy külön ajtón. A bakui gép valahol messze áll, gyalogolunk felé a be­tonon. Visszanézünk még, esebokszári barátaink inte­a Szovjetunió, de most értjük meg igazán. Mintha más országba, más világba érkeztünk volna. Sofőrünk barátságos, va­lóságos Idegenvezető, száz­hússzal megy, de közben magyaráz. Már bent va­gyunk Bakuban, a tenger­parti sétányon. Erre büsz­kék a bakuiak. a háború után épült, azon a parti sá­von, ahonnan a tenger visz- szavonult. A Kaspi-tenger ugyanis zsugorodik, és így A XII. századiban mar ola­jat szállítottak innen Kelet országaiba a Kaspi-tengeren. Evlia Cselebi a XVII. szá­zadban járt erre (rokoni ér­zéssel gondolunk rá itt Ba­kuban, hiszen a török Eger­ről olyan szárnyas szavak­kal emlékezett meg), ő szin­tén megírja, hogy, az olaj hatalmas hasznot hoz a suli­nak. 18Í5—1814-ben Oroszor­szághoz csatolják. Baku la­kossága ekkor 4500 fő. A Namíbiában valami készül n • ’ • ‘ • 4 .. ■». *. >. ,*r.r • í getane*: 'Met, ég MettOnt hxv romíekete, csillagot se látni, sok a földi fény itt körülöt­tünk. A repülőgép még fires, árván ülünk — négy magyar — a nagy IL—18-as- txin. Kissé kopottas belülről, nincs olyan elegáns, mint a Budapest—Moszkva járat, és így üresen barátságtalan, szinte félelmetes. Aztán fel­tűnik az első fej az ajtó­iban, jönnek egyre-másra, anyák pólyásokkal, parasz­tok nagy batyuval, oroszok, tatárok, azerbajdzsánok, ör­mények, grúzok, mint egy néprajzi képeskönyv illuszt­rációi, egyre több a déli es típus, fekete tüzes szem, sö­tét haj, sasorr. A gép már remeg; egyre gyorsul a mo­tor, a pilóta mesterien eme­li fel a gépet, és már szél­iünk a tömény feketeségben dél felé. Több mint háromórás út áll előttünk. Lassan min­denki elcsendesedik, aludni próbálunk. Hirtelen ébredek, órámra pillantok, három óra. A ke­rek ablakok már világosod- . nak, az ég bemutatja haj-í nali színjátékát, amit még a! földön is ritkán látok, hát! még 6—7000 méter magas- ban. A föld karimája élesen! válik el az ég halvány piro- ! Gától, a piros vakító sárgá-! ba megy át, végül pedig sö- I tétkékbe. Leonov űrhajós J festményein láttam ilyen; tiszta színeket, akkor azt J gondoltam, giccses, ilyen. | nincs is. Hát van. Itt nem J zavar a földi füst és pára. A I földből csak a nagy fekete-; séget látni, aztán mintha 1 óriási fáklyák égnének, nyol- I cat vagy kilencet számolok; meg. A Csecsen-Ingus; A SZSZK felett repülünk,; Groznij olajkútjainál égetik; a gázt Gépünk már eresz-; kedik, egyre több apró vil-; lányiényt látunk, és hirte-; len, mint egy ékszerdoboz; Kzertegurult gyöngyei, utcák; villanyfüzéreivel felragyog Baku félkörívben a tenger partján. Mire leszáUunk,; megvirradt, mire a futósza-; lagon kiérkeznek a csomag­jaink, már süt a nap. A téren rengeteg taxi. Bajszos bakui sofőrök roha­moznak és kocsijukat ajánl­ják. Ez valami új dolog. Azt tudtuk, hogy Moszkvában könnyebb taxit kapni, mint Pesten, de ami itt van, az meglep. Nem kell sort állni, sőt úgy érzed, te teszel szí­vességet a sofőrnek, ha őt választod. Valami olaszos jelleg van az egész képben: ez a sok barna a hajnali óra ellenére is vidám em­ber, a lágy, meleg szél, ez a rengeteg taxi. Az eszünkkel tudjuk,, bogy nahyen óriási A Ltánybástya Bakuban. Azerbajdzsán területe is nö­vekvők. (Mi már csak na- gyobbítjuk az országot — mondták némi malic iával azerbajdzsán barátaink.) Hát persze, a Volga, az Ural, a Kúra egyre kevesebb vizet önt bele, tele vannak már vízi erőművekkel, öatoeó- rendszerekksL Tisztelettel néraűjc a ten­gert, ami a tengerszint alatt huszonhat méterről mélyeb­ben itt kéklik előttünk. Ez a föld legnagyobb belten­gere, területe majdnem fél­millió négyzetkilométer. El­haladunk a Ijeanybástya mellett, amelyről később, mikor tüzetesen megnézzük a benne levő múzeumot, szx>~ morú legendát hallunk, a legendák minden kellékével; tragikus szerelem, elrabolt leány, aki bánatában a to­ronyból a tengerbe ugrik... Baku nagyon régi város, már az V. században emlí­tés történik róla. Elnevezése talán perzsa eredetű: „bad ku be” perzsául annyit je­lent, hogy a szélek városa. múlt század hetvenes évei­ben kezdődik a kapitalista olajbányászat, 1870-ben 26 ezer, 1901-ben már 11 mil­lió tonna olajat termelnek a bakui olajkutak, a világ olajtermelésének a felét Ek­kor épül ki a belváros, amelynek házal ugyanazt az eklektikus stílust képviselik, mint a pesti bérházak, ezért érezzük magunkat olyan ott­honosan. Baku most igazi, déli, virágos város. Pest sok­kai füstösebb és szürkébb. Az utcákon végig platánok, gesztenyék Itt-ott pálmát is látunk Sok a park A bal­konok ráakadnak a virágtól, sok helyen szőlőt ültettek a ház elé, airri felkúszik a har­madik emeleti erkélyre is, mindez bent a belvárosban. — Bakuban lehet élni — ál­lapítjuk meg- Ami azt je­lenti, hogy jó lenne itt élni, és boldogok vagyunk, hogy legalább néhány napig itt lehetünk. (Következflví Varrógép a temetőben.) Ügy tfinfflfc, m portugál gyarmatbirodalom összeom­lása most már valóban lát­ványos láncreakcióhoz vezet a fekete kontinens déli ré­szén is, ahol a legtovább tartották magukat a kolo- nializmus utolsó bástyái. Már hónapok óta olyan hí­rek terjedtek el, hogy Dél­nyugat-Afrikéban (helyi ne­vén Namíbiában) .útészül valami". Most pedig Mon- roviában, Libéria fővárosá­ban Tolbert elnök hivatalo­san bejelentette: vendégül látta Vorster dél-afrikai kor­mányfőt, aki késznek mutat­kozik arra, hogy végre tel­jesítse a Namíbiára vonat­kozó ENSZ - h a tá roza tokát. Namíbia az afrikai konti­nens déli részén, a Dél-afri­kai Köztársaság, Becsuana- föld. Rhodesia és Angola között az Atlanti-óceán part­jának helyenként kétezer méter magas hegyvidékét és tsa vett rá a válasz. Hatvan­ezer afrikai halott borítot­ta a csatatereket Az első világháború ide­jén angolok törtek be ide. A hererák felkelése az új betolakodók ellen is sikerte­lenül végződött: győztek a korszerű fegyverek. 1920-ban a Népszövetség az akkor még brit erdékeltségű Dél-Afrika kormányzatát bízta meg Na­míbia „igazgatásával”. A má­sodik világháború után a világszervezet ENSZ-gyám- ság alá helyezte Délnyugat- Afrikét, de a pretoriai kor­mány azóta sem hajtotta végre ezt a döntést. 1949-ben Dél-Afrika nyíl­tan is bekebelezte a térsé­get, 1957-ben pedig ide is kiterjesztette a hírhedt faji elkülönítést, az apartheid elvét és gyakorlatát. Ezután egymást követték a figyel­men kívül hagyott ENSZ- határozatok. A közgyűlés is­a tőle keletre fekvő sivata­gos felföldet foglalja ma­gában, egészen Kalahari térségéig. A parti hegység lábánál, az óceán mentén terül el a névadó Namib­siivatag, A területet 1486-han Bar­tholomeu Diaz portugál ha­jós fedezte fel. 1878-ban Anglia bekebelezte a 823 876 négyzetkilométeres, tehát mintegy nyolc és fél Ma- gyarországnyi térség egy ré­szét, Walwis Bay-t, a többit 1884-ben a császári Német­ország szerezte meg. 1905- ben kitört a legharciasabb bennszülött törzs, a hererak zendülése. Német részről a kolonializmus történetének egyik legvéresebb mészáriá­As utolsó kívánság Mesélik az öregek, hogy valamikor réges-régen In- gusföldön élt egy örökké vidám, furfangos ember, akit Cagennek hívtak. Egye­sek a bölcsek bölcsének tar­tották, mások tökkelütött faiankónak. A szegények ra­jongtak érte, a gazdagok gyűlölték és rettegtek tőle. A nagy tréfacsináló még a mindenható Allahnak is 'túl­járt az eszén... Egyik tavasszal Cagen ki- ballagott a földjére kukori­cát vetni. — O, Allah segíts nekem felnevelni a kukoricámat! — fohászkodott. — Ha jó lesz a termés, a fele a tiéd. Felszántott a hegyoldalon egy darabot és bevetette. Amikor a kukorica kibújt, gondosan kigyomlálta a gazt. Aztán beérett a termés. „En szántottam, én vetettem, gyomlálni is én gyomláltam, miért adnám oda Allahnak a felét?” — gondolta Cagen és a házába vitte a kukori­cát. Allah ingerülten leszólt a mennyből: — Hol a részem? — Hej, Allah, vetni nem segítettél, amikor gyomlál­tam, akkor se láttalak. Ta­lán így szokás valakinek segíteni a munkában? Nem adok neked egy szem kuko­ricát sem! — felelte Cagen. Allah éktelen haragra gerjedt. Megdördült az ég, villámok cikáztak, hatalmas zó.por kerekedett, ____ — Hasztalan töröd ma­gad, hiába világítod meg a házamat villámaiddal, a ku­koricából úgyse látsz egy szemet se! — kiáltott fel Cagen Allahnak az égbe. Egyszer meg az történt, hogy Cagen súlyosan meg­betegedett. Allah parancsára alászállt egy angyal Cagen leikéért — Teljesíthetem-* Cagen ■ •utolsó kívánságát? — kér­dezte és elmondta, mire kér- te Cagen. — Ha ötször akar imád- ! kozni hozzám — örvendezett I Allah —■, akkor várj, amíg megteszi. Cagen sebtében elmondta a reggeli és a déli imát, ha­nem a többi hárommal nem nagyon törte magát. Allah csak várta, várta, aztán mi­kor fogytán volt a türelme, mételten utasította Pretóri- át: vonuljon ki a jogtalanul elfoglalt területről. A 746 000 lakosból 96 000, vagyis nem egészen tizen­három százalék a fehér, kö­zülük harmincezer német származású. Életszínvonaluk rendkívül magas. Ezt nem­csak a kizsákmányolt mun­kaerő teszi lehetővé, hanem az is, hogy például azoran- jemundi gyémántbánya a tő­kés világ termelésének egy­ötödét (!) adja, ezenkívül bővében van a réznek, ón­nak, nikkelnek és egyéb természeti kincseknek. Az ősilakosság 88 százaléka ten­gődik az Összterület 40 szá­zalékán, a legrosszabb ég­hajlatú, legrosszabbul ter­mő vidéken létesített tíz „bantusztában”, vagyis get­tóban. Vorster nyilván azért dön­tött Namíbia és a szomszé­dos rhodesiai rezsim „felál­dozása” mellett, mert remé­li, hogy cserébe Fekete-Af- rika országai legalább egy ideig „békén hagyják” az ő saját rezsdmjét. Harmat Endre — Mi szél hozott erre? — jiérdezte tőle Cagen. — Allah küldött a lelke­dért — felette az angyal. — Ha egyszer Allah küldött, nincs mit tenni. Hanem lenne egy utolsó kí­vánságom: mielőtt megha­lok, sezretnék ötször imád­kozni, Kérlek, adj rá időt — kérlelte Cagen. Az angyal elrepült Allah- . - ■ -in—* leküldte a: angyali, hogy Cagen igyekezzék azzal az ; imádkozással és adja végre ; oda a lelkét. — A többi imát majd ak- \ kor mondom el, ha már ', meguntam az életemet —! felette Cagen az angyalnak. — De mondd meg Allahnak, \ hogy ebben egyhamar ne is ; reménykedjék! Ingus népmsss, fordította:! . _ Zatpemsz^g LászlóJ EGRI VÖRÖS CSILLAG (Telefon. 22-33) du. fél 4 és este 8 órakor Hogyan mondjam meg gyermekemnek? Színes, szinkronizált szexuális felvilágosító NSZK film. du. fél 6 órakor. Vállald önmagad: Magyar film. Egy érzékeny kamaezfiw» ról. ECU! BRÖDY (Telefon: 14-07) du. fél 4, fél 6 és fél $ órakor. Orpheusz az alvilágban Az ismert operett színes NDK filmen. GYÖNGYÖSI ptfSKm du. fél 4 órakor. Vágtass lovam! du. háromnegyed 8 és este 8 órakor. A hallott asszony visszaver GYÖNGYÖST SZABADSÁG du. fél 4 órakor. Az Adriától a Jeges­tengerig du. fél 6 és este fél 8 órakor: A betyárok bosszúja HATVANI VÖRÖS CSILLAG du. fél 4 és fél 8 órakor. Bekötött szemmel Este fél 8 órakor. A tábornok állva alszik HEVES: A dunai hajós FÜZESABONY Halló, itt Iván eá* RÁDIÓ KOSSUTH 8.0» Műsorismertetés 8.15 Budapest és a vidék kulturális programjából 8.22 Koka/ Rezső: Rapszódia klarinétra és népi zenekarra 8.30 Harsan a kürtszói 9.05 A rádió dalszínháza 11.51 Édes anyanyelvűnk 12.00 Déli krónika 12.20 Ki nyer ma? 12.30 Reklám 12.35 Melódiákoktól 14.00 Gyermekeknek 15.10 Rádióiskola 15.59 Hallgatóink figyelmébe! 18.00 A világgazdaság hírei 16.05 Szatmári Szatyi Sándor dalai 16.20 Elhangzott.., 16.40 Emmy Loose és Murray Dickie operettfelvételeiből 17.05 Jókai és korunk 17.35 Fúvószene 17.45 A modem néprajzkutató tudományos módszerei 18.00 Paul Bad ura-Skoda zongorázik 18.30 A Szabó csal&d 19.00 Esti krónika 19.25 Nótaest 20.20 Haydn: Esz-dúr szimfónia 30.46 Elet a születés után 21.19 Sanzonlexikon 22.15 Sporthírek 22.30 A frontvárosok frontjai 22.40 Népballadák 22.51 Mi van a genfi kettős kosárban? 23.01 Magyar muzsika 0.10—0.25 Dzsessz­felvéteiekböl PETŐFI 8.05 Szimfonikus zene 9.50 Kritikusok fóruma 10.00 A zene hullámhosszán 11.45 Felfedező úton a világ legnagyobb gipszbarlang­jában 12.00 ifj. Magyart Imre népi zenekara játszik 12.30 Delly Rózsi és Radnai György énekel 13.03 Párbeszéd magunkról 13.23 Romantikus kórus­muzsika 14.00 Kettőtől hatig. .. 18.10 A fogyasztás két világa 18.35 Kocsar Miklós: NagyredeJ lakodalmas 18.52 Üj könyvek 18.55 Jó estét, gyerekek! 19.00 Kapcsoljuk a Debreceni Csokonai Színházat Kb.: 22.10 Népdalok 22.30 Zenekritikusok hanglemezekről 23.15 Balassa P. Tamás szerzeményeiből SZOLNOKI RADIO 18.00—19.4)0 Alföldi krónika Td MAGYAR 8.05—11.35 Iskolatévé 11.35— 12.10 Hókusz-pókusz 13.35— 16.55 Iskolatévé 17.08 Műsorismertetés 17.10 Hírek 17.15 Négy keréken Indiáig 17.50 Beszélgessünk... 18.20 Magánügye a közügy... 13.45 Játék a betűkkel 18.10 Reklámműsor 19.15 Esti mese 19.30 Tv-hiradó 20.00 Idősebbek is elkezdhetik.. 20.05 A háromszögletű- kalap Spanyol—NSZK film 20.50 „Hit, ülüziók nélkül” 21.55 Latin-Amerlka 22.35 Tv-híradó *_ 2, műsor 20.00 Műsorismeretetes 20.01 örökség 20.25 Tizenöt pere dzsessz 20.40 Városok, müvek NSZK filmsorozat IX. 21.10 Tv-hlradó 2. 21.30 MOKEP-feklám 21.35—22.50 Asszonyok láncon Amerikai Ilim POZSONYI 8.3Ő Híradó 9.00 Iskolásoknak 9.30 Publicisztika 14.20 Iskolásoknak 17.00 Publicisztika 17,35 Sportműsor 18.10 Nőkről, nőknek 19.00 Híradó 20.15 A rendőrség száma 120 21,25 Híradó 22.05 Hangverseny 22.50 Sajtószemle

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents