Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-04 / 53. szám

Nehéz türelem Szomorú képet nyújt Nagy- fügeden az Ady Endre utca. Kiszárad az ember torka, gombóc szorongatja a nyelő­csövét, ahogy itt végigmegy • kerítések mentén. Túlnan a kimentett építési anyagok kupacai merednek rá vissza. A hajdani ház helyén most ásító üresség, csak a kisze­dett falak árkai mutatják, hol volt az otthon mielőtt jött volna a víz. — Higgye meg, nem aka­rok sírni, de a könny csak/ kicsordul a szememből. Med­dig kell még türelemmel vár­nunk? ★ Valamikor műhely volt, most a gerendák alatt egy préselt lemez helyettesíti a mennyezetet. A négy fal kö­zött minden található, ami kell egy háztartásban, össze­zsúfol tan, hogy lépni is alig akad hely. A házigazda fia zavarba jön, amikor a láto­gatót le kellene ültetni. — Nem itt lakunk, de azért a szüleim itt tartózkodnak, mivel a régi házat bontani kellett, és az új munkát már kezdenénk. Wisztenwelt Pál az Ady E, «. 56. sz. alatt lakott. — Azt nem tudjuk megér­teni, miért van olyan nagy különbség a járási műszaki oszály és az állami biztosító véleménye között. Az egyik 350 ezret becsült, a biztosító pedig 110 ezret. A járási osz­tály emberei talán nem értik a dolgukat? Vagy a biztosító akarja a bajbajutottakat megrövidíteni? Aláíratták velünk a papírt, tehát nem kitaláltuk csak a két számot. Fellebbeztünk, amire az a válasz érkezett Egerből, hogy a biztosító emberei értik a mesterségüket. Akkor hon­nan az a nagy eltérés? ★ A 82. sz. alatt Szűcsit Ist- ránék laknak. — A férjem beteg, maga­tehetetlen. Csak legalább va­laki ránk nézne. Itt vannak a fiatalok, a KISZ-esek, de a szocialista brigádok is. Hogy mondták akkor, amikor itt volt a víz hogy majd törőd­nek velünk. Akkor csak­ugyan mindent megtettek. Nem is felejtjük el soha. De most? Az asszony nem bírja el­titkolni a könnyeit. Még ő kér elnézést, mintha „kelle­metlenkedett” volna. — Nálunk a főépületért a biztosító 10, a melléképüle­tért 12 ezret mondott. A mű­szaki osztálytól pedig úgy mondták, hogy a melléképü­letet újra kell építtetni, ami 50 ezerbe kerül, a főépület javítása pedig 35 ezerbe. ★ Fészer lehetett valamikor. Most még pokróc is került a deszka-ajtó elé, hogy fogja a szelet. A háziasszony igyeke­zete kevésnek bizonyult a la­kályosság látszatának megte­remtésére: A front alatt keletkeztek ilyen lakóhelyiségek a suf­nikból. — Amikor a biztosító em­berei kiállították a papírt, akkor 99 700 forint volt a végeredmény. Mégis ezer fo­rinttal küldtek ki kevesebbet. Nekem az az ezer forint is nagyon sokat számít, mert nagyon sokba kerül a ház felépítése. Az Ady Endre u. 74. sz. alatt Fritz Mátyásék panasz­kodnak. — Nem tud talán szorozni az, aki a kárt megállapítot­ta? ★ — Hiába mentünk a TÜZÉP-hez akár Karácsond- ra, akár Ludasra, szilikát- blokkot nem tudnak adni. Legfeljebb a táblát látjuk: eladva. Minek mondták ak­kor, hogy az építési anyagot biztosítják az árvízkárosul­taknak? — Elhelyeztek bennünket, kit ide, kit oda. De ma már azt mondják a háztulajdono­sok, hogy menjünk már ki az épületből, mert nekik is szük­ségük lenne már rá. — Néhány családot olyan majdnem kész, új épületbe telepített be a tanács, amely akkor még üresen állt. — Dolgoznánk már, de a tervrajzok is hiányoznak. Márciusra ígérte a SZÖV- TERV, amely társadalmi munkában csinálja meg azo­kat. — A hetek mennek egymás után, mi meg itt állunk min­den nélkül. Mikorra lesz me­gint házunk? A körből hol az egyik, hol a másik szólal meg. A hang­jukban nem a türelmetlen­ség izzó ti, hanem a bánat, a fájdalom, a tehetetlenség szo- morkodott. ★ A községi tanácsnál Schweitzer Vilmos vb-titkár mondta: — Az apci Qualitál szocia­lista brigádjai 36 ezer fo­rintot küldtek, és vállalták, hogy egy házat társadalmi munkában felépítenek. A bu­dapesti MÁV-igazgatóság is egy épület újjáépítését csi­nálja meg. A megyei tanács pénzügyi osztályától 36 ezer forint segélyt kaptunk. összesen 23 családnak kellett a házat lebontani. De az újabb vizsgálat további le­bontásokra adott utasítást. — A TÜZÉP-nek szóltunk, biztosítsák az építési anya­gokat. A tarnamérai ktsz pe­dig minden megrendelést el­vállal, hogy ne kelljen sen­kinek építő nélkül várakoz­nia. ★ A járási hivatal műszaki osztályának vezetője, Köles Ferenc ezt mondta: — Mi azonnal a víz levo­nulása után megkezdtük a kár felmérését. Megmond­tuk, hogy a megáülapításainik csupán tájékoztató jellegűek. De nagy eltérés a mi általunk kiszámított összeg és a biz­tosító kár-megállapítás kö­zött nem lehet. Legfeljebb akkor, ha a házat újra kell építeni. Ugyanis mi azt néz­tük meg, hogy az új épület a mai követelményeknek meg­felelő módon mennyiért ké­szíthető el. A biztosító vi­szont csak a régi épület tény­leges értékét vizsgálta, de a ház korát is figyelembe vet­te. Innen a különbség. — Mi történik akkor, ha az újabb vizsgálat nagyobb kárt mutat ki, mint amilyen az előző? — Tulajdonképpen csak most kellene a műszaki vizs­gálatot megcsinálni, mert a rejtve maradt hibák is csak most jöhetnek elő. De ha a műszaki állapot jelenleg rosz- szabb, mint amilyen az első felmérés alkalmával volt, azt figyelembe kell venni. S záz évvel ezelőtt, 1875. március yi-én született — s húsz éve, 1955. március 19-é.n halt meg — száza­dunk magyar történelmének kiemelkedő alakja, á ma­gyar függetlenség és de­mokrácia nagy harcosa, az első magyar . népköztársaság elnöke, Károlyi Mihály. Hosszú, regényes életútja még korunk annyi szabály­talanságot és meglepetést termő valóságában is rend­kívülinek számít. Az ország egyik leggazdagabb arisz­tokrata családjából számlá­zott, aki előtt nyitva állt a politikai karrier is. A nagy- birtokos érdekeket védelme­ző Országos Magyar" Gazda­sági Egyesület, majd a leg­nagyobb magyar ellenzéki erő, a Függetlenségi Párt el­nökeként eleinte híver. kép­viselte a Károlyi család 48- as függetlenségi, ám gazda­ságilag és társadalmilag kon­zervatív hagyományait. A politikusi gyakorlat, majd különösen az első világhá­ború szörnyű tapasztalatai­val hozzásegí tette, hogy mindinkább felismerje népe és az emberiség igazi érde­keit. Az egykor konzervatív főúr harcos demokratává és Az állami biztosító gyön­gyösi fiókjának vezetője Nagy Ferenc. Kérdésünkre a következőt válaszolta: — Minket szabályok köt­nek. Ezeket nem léphetjük áf. Ma már látjuk: a kárbecs­lést a járási műszaki osztály- lyal együtt kellett volna el­végeznünk, hogy a végső kö­vetkeztetéseket közösen fo­galmazzuk meg, ne látszód- jék esetenként eltérés a két­féle megítélésben. Nem jó az, ha a lakosság úgy gondol­ja, hogy az állami biztosító „merev”, mintha azokon akarna spórolni, akiknek elég bajuk van anélkül is. Igen, politikailag is fontos dolog ez, nem egyszerűen csak pénz kérdés. ★ Senki sem érzi a másik ba­ját, mindenkinek az fáj a legjobban, ami az ő bőrét égeti. Az árvíz elment, de itt ha­gyott egy sor emberi bána­tot, nyomorúságot, fájdal­mat Akiket sújtott az ár, most a lebontott ház üres he­lyét bámulják kétségek kö­zött, mert ők azt szeretnék, ha az egyik nap sem múlna el valami hasznos tett nél­kül. Persze, a társadalmi életet szabályok tartják kordában. Mindéhhez idő kell, még a jószándékú segíteni akarás­hoz is. Felmérni, elbírálni, kiutalni, intézkedni, meg­szervezni, elindítani, meg­kezdeni, engedélyezni. „ Ne folytassuk! Nekünk, akik csak hallot­tunk az árról, akik csak lát­juk a pusztítás nyomait, akik csak elmegyünk a kárt szen­vedettek panaszát meghall­gatni — könnyebb. Sőt: könnyű. Most az idő a lényeg. Ha azt tudnánk megfogni, lerö­vidíteni, összébb vonni, any- nyi nehéz sóhajt, aggódást, gyötrődést spórolhatnánk meg, hogy szinte el sem tud­juk képzelni. Türelem? Az most nem megy. Nagyon nehéz türet- mesnék lenni az üres telken, a romok között. Tenni kell. Minél előbb, minél hatéko­nyabban. G. Molnár Ferenc bátor békepolitikussá lett, aki a magyar parlament­ben — szinte egyedül — nyíltan követelte a német militarizmustól való elsza­kadást. A háború végére az ország egyedüli polgári po­litikusa maradt, akitől az elgyötört nép a békét, az Ausztriától való elszakadást és a demokratikus átalaku­lást remélhette. K árolyi élére állt az 1918 októberi polgári —demokratikus forradalom­nak, s mint a kormány, majd a köztársaság elnöke, fél éven át heroikus küzdel­met folytatott a lerongyo­lódott és feldarabolt ország talpraállításáért. Felosztotta a nincstelen parasztok kö­zött saját birtokait, demok­ratikus reformot léptetett életbe, politikájában mind határozottabban a szocialis­ta erőkre támaszkodott. Az élesedő belső társadalmi el­lentétek és a győztes an­tantimperializmus különösen könyörtelen politikája azon­ban tarthatatlanná tették a polgári kormányzat helyze­tét. Ekkor mutatkozott meg igazán Károlyi emberi és politikai nagysága: felis­merve az addigi bel- és kül­politikai orientáció csődjét, a forradalmi Szovjet-Orosz- országgal való szövetkezés reményében a szocialista proletariátusnak engedte át a hatalmat. Történelmi ér­deme, hogy elősegítette az 1919-es Tanácsköztársaság vértelen győzelmét. Az ellenforradalom fölül­kerekedése Károlyi Mihályt 27 esztendős emigrációba kényszerítette. Miközben Eu­rópában országról országra vándorolt családjával, a Horthy-rendszer bírósága „hazaárulónak” nyilvánítot­ta, s elkobzásra ítél-te min­Harminc év képekben / A felszabadulás utáni 30 év alatt sok új városnév került hazánk térképére, ame­lyeknek helyén szántóföld volt azelőtt. Több község nőtt várossá és a városokon belül új városrészek, lakótelepek épültek mindenfelé. A legrészletesebb képes beszámoló is csak ízelítő lehet. Képünkön: Kazincbarcika. Légi felvétel új szocialista városunkról. (MTI Foto — Járat Rudolf). Eredményes munkawerseuy Hatvanban Ezekben a napokban ösz- saegezik Hatvanban is a pártkongresszust és a fel- szabadulás évfordulóját kö­szöntő munkaversenyt, s az összegzés ebben a városban is kedvező tapasztalatokat hozott. A VOLÁN 4. , SZÁMÚ VÁLLALAT helyi egységé­ben annak idején a szállítási lehetőségek korábbinál jobb kihasználására, a kocsipark gondosabb rendben tartására tettek ígéretet a dolgozók — hogy csak szakmai vállalá­saikat említsük —, s nem­csak egyszerűen teljesítették felajánlásaikat, hanem sok­szorosan felülmúlták szerep­lésükkel a várakozást. 718 ezer forint helyett ugyanis közel négymillió forintos többlettel bizonyították el­határozásuk komolyságát. den vagyonát. De sem a rá­galom és üldöztetés, sem a számára addig ismeretlen nélkülözés nem törte meg. Miközben mindvégig meg­maradt az itthoni, eltiport haladó erők reménységének, a földosztó magyar demok­rácia zászlajának, jelentős szerepet töltött be az euró­pai szocialista, majd antifa­siszta mozgalmakban is. A húszas évektől kezdve — mint a kiváló marxista tör­ténész és filozófus, Molnár Erik írja róla — „Károlyi együtt harcolt a kommunis­tákkal, közös akciókban vett részt velük a fasizmus el­len és az üldözött kommu­nisták védelmében... Ká­rolyi Mihály határozottan kiállott a Szovjetunió mel­lett is, amelyről azt tartotta, hogy a szocialista munkás- mozgalom nélkülözhetetlen bázisa Európában. De annak ellenére, hogy Károlyi az akkori kommunista politikát híven támogatta, mégsem lett elméleti nézeteiben 100 százalékosan kommunistává. Bár azt írja önmagáról, hogy logikai úton eljutott a kom­munizmusig, helyesebb az a megállapítása, hogy pártfe­gyelem által nem kötött, bal­oldali szocialista lett, aki rokonszenvezett a kommu­nista párttal”. Hozzátehet­jük, hogy igen korán, jóval annak hivatalos meghirdeté­se előtt, megértette az anti­fasiszta népfrontgondolat je­lentőségét, és széles körű, sokrétű nemzetközi kapcso­lataival Európa és Amerika számos országában igen so­kat is tett a hatékony ösz- szefogás megvalósításáért. R második világháború idején. — ekkor már Angliában élt — őt tekin­tette vezérének a ny-ugat­a heves megyei Élel­miszer KISKERESKEDEL­MI VÁLLALAT 3101. számú — lakótelepi — ABC-áruháza új cikkek bevezetésével^ Pest, Nógrád és Szolnok megyei húsbeszerzésekkel — házi készítésű csemegékkel — a sütőipari termékek vá­lasztékának. kétszeres, az üdítőitalok fajtáinak több, mint másfélszeres növelésé­vel, naponta biztosított friss zöldségfélékkel javította a lakosság ellátását, egyben pedig növelte lényegesen a forgalmát. Dolgozóinak be­csületére legyen mondva, hogy ugyanekkor nem zár­kózott el a kisebb üzletek segítésétől sem: keresett, „kapós” áruiból rendszere­sen juttatott a számukra is. Örvendetes, hogy különböző belső szervezéssel zökkenő­európai és amerikai antifa- - siszta magyar emigráció. Körülötte bontakozott ki az Új Demokratikus Magyaror­szág mozgalma, s jött létre az Angliai Magyar Tanács, azzal a céllal, hogy segítsen, megmenteni a fasiszták ál­tal ismét háborús szakadék­ba taszított országot. Ami­kor a háború után végre hazatérhetett, az új Magyar- ország kormánya és népe ünnepélyesen fogadta, az or­szággyűlés törvénybe iktatta érdemeit, s ünnepi ülést tar­tott tiszteletére. „Köszönet és hála az egész magyar nép nevében és pártom nevében azért a munkáért”, amely- lyel megmentette ön 26 esz­tendőn át a külföld előtt a magyar nép becsületét. Az ön munkájának köszönhető igen nagy mértékben, hogy a Horthy-rendszer ideje alatt, majd a háború leg- szömyűbb évei alatt sem fordult a magyar néppel szembe a világ közvélemé­nye” — mondta üdvözlő be­szédében a Magyar Kom­munista Párt szónoka, Rajk László. Az idős államférfi azon­ban nem azért jött haza, hogy ünnepeltesse magát, hogy elégtételt szerezzen a száműzetés keserű éveiért. Még ekkor is elsősorban dolgozni akart, használni hazájának, a Duna menti népek barátságának, Európa tartós békéjének. Diplomá­ciai küldetést vállalt, Ma­gyarország párizsi követe lett. s e tisztségéről csak 1949-ben mondott le, amikor a Rajk-per világossá tette számára, hogy az önkényes, törvénysértő, a szocialista célokat és eszközöket eltor­zító Rákosi-féle vezetéssel nem vállalhat tovább közös­séget. mentessé tették a csúcsfor­galmat is, az egy-egy dolgo­zóra jutó termelékenységet csaknem egyharmadával nö­velték. Ügy törődtek az utánpótlással, hogy például az egyik tanuló első lett a szakmai versenyen. A HELYI ÁFÉSZ kiske­reskedelmi hálózatában és vendéglátóiparában egyaránt 113 százalékos forgalom- növekedést értek el a mun­kaverseny eredményeképpen. A közismerten zord időjárás, a mezőgazdaság nehézségei ellenére is közel egyharma­dával növelték a felvásár­lást, s 1066 sertés feldolgo­zásával enyhítettek a hús­gondokon. Külön is tisztelet­re méltó az az igyekezet, amellyel a szövetkezetnél a munka- és életkörülmények javításán fáradoztak. M ég az elsőnél is kese­rűbb, második emig­rációjában Károlyi teljesen és végleg visszavonult a közszerepléstől, elutasított minden olyan kísérletet, amellyel hazája és a szocia­lista erők ellen akarták fel­használni. „Tudatosan két szék közé esem: ez /maradt számomra az egyetlen hely, amelyet tisztességgel ■ elfog­lalhatod” — írta késői em­lékirataiban. E könyv vég­szavában fogalmazta meg ezt a vallomását is: „A szo­cializmusba vetett hitem sok mindenért kárpótolt, amit elvesztettem. Mert minden alkati pesszimizmusom elle­nére soha nem kételkedtem abban, hogy a szocializmus egyszer megvalósul, s hogy a mi küzdelmünkre szükség van az előrehaladáshoz. A szocializmusban láttam és látom ma is társadalmunk betegségeinek egyetlen gyógymódját, mert a ma­napság oly divatos megtéré­sek ellenére megrögzött szo­cialista maradtam.” Ezt a meggyőződést sugározza a közvetlenül halála után megjelent angol nyelvű em­lékiratainak már a címe is: „Faith without Illusion” — „Hit illúzió nélküL”. H amvait 1962-ben. ha­zaszállították és ün­nepélyesen nyugalomra he­lyezték. „A nagy magyar hazafi Károlyi Mihály, örök­re hazatért. Küzdelmes élet­útját kimagasló tetteit és emberi példáját megőrzi a felszabadult nép emlékeze­te” — mondotta temetésén Kállai Gyula, az MSZMP és a kormány képviselője. Er­ről teszünk tanúságot most is, születése centenáriumán. Litván György történész isis*, március i, kedd Károlyi Miiiály emlékezete

Next

/
Thumbnails
Contents