Népújság, 1975. március (26. évfolyam, 51-76. szám)
1975-03-23 / 70. szám
/ V „Gazdaságom csak számba venni egy élet nem elég” A Hevesi Szemle ünnepi száma A fa i szobrászai Különböze korok stílus- j irányzatainak ismerete, magas fokú szép- és formaérzék és sok-sok türelem szükséges a szakma elsajátításához. Az AGRIA bútorgyár szobrásztanulói két éven át ismerkednek a fafaragás mesterfogásaival. A legügyesebbek keze nyomán alakulnak ki a komódok, asztalok intarziái, különböző stílusú garnitúrák faragásai. Képünkön: kollektív munka — hármasban: Lénárt András és Kosarkó Kálmán, Bodolósz Ildikó. (Foto: Puskás Anikó) Vege az első szemeszternek Művelődő munkások a Hatvani Konzervgyárban Egy hatvani kísérlet sikeréről szeretnénk számot adni. Színhelye a konzervgyár. Szereplői üzemi munkások, technikusok, tisztviselők. Téma: a művelődés, a sokrétű ismeret- szerzés. — Még múlt év őszén, szakszervezetünk támogatásával készítettük elő munkásakadémiánkat, amely januárban indult, s most érkezett félidejéhez — mondja a szervezéssel megbízott Köd- mön Ferenc munkavédelmi előadó. — Volt már némi tapasztalatunk, tavaly az Ismeretterjesztő Társulat által meghirdetett néhány előadás hozzásegített bennünket, hogy az igények összehangolása, a lebonyolítási formák csiszolása révén siker reményében kezdjük az idei munkát. Az eredmény azonban minket is meglepett! Nem volt olyan szerda délután, hogy székek maradtak volna üresen a szakszervezeti bizottság előadótermében. S nem akadt téma, ami tartalmas vita, eszmecsere nélkül került volna terítékre... ★ Mégis miféle módszerrel jutottak el idáig a konzervgyárban? Hogyan sikerült a dolgozók érdeklődését felcsigázni, s mi vonzott visszatérően 80—100 embert az említett szerda délutánok előadásaira? * Ahogyan munkásasszonyokkal. szakszervezeti tisztségviselőkkel beszélgetünk, kiderül, a sikerben része van a szocialista brigádmozgalomnak. Tudatosították az üzemben, hogy kulturális felajánlásaikat úgy tudják leginkább teljesíteni, ha a brigádtagok mind többen, s mind többször vesznek részt a munkásakadémia gazdag programján. Sokat köszönhet a vállalkozás annak is, hogy a város népszerű, ismert közéleti személyiségeit hívták meg egy-egy délután előadójának, vitavezetőiének. S ne hagyjuk em- lítetlenül azt a jó módszertani sakkhúzást sem, hogy szerte a gyárban jó előre kiakasztották a kis ládikákat, amelybe kéréseiket, témajavaslataikat dobhatták be a különböző üzemrészek dolgozói. ★ Tíz tagja van a Béke szocialista brigádnak, valameny- nyiema gyári „vegykonyha” dolgozói. ft Hegedűs László irodavezető úgy említi őket, mint akik leghűségesebb hallgatói voltak a munkásakadémiának. Balogh Józsefné- vel az első „szemeszter” benyomásairól váltunk szót — Ügy vélem, mindannyian sokat köszönhetünk a szakszervezeti bizottság akadémiájának! Egyéni sorsunkhoz, boldogulásunkhoz közel álló kérdésekről esett szó minden alkalommal, s újonnan szerzett ismereteinket felhasználhattuk családi életünkben is — mondja a kétgyermekes anya. — Fehér Istvánné például olyan egyszerűen, de mégis átfogó módon világította meg előttünk a munkásosztály vezető szerepének lényegét, hogy a politikailag teljesen képzetten hallgatók is mindent tökéletesen felfogtak. Czegka Miklós vegyészmérnök a konzervipar jövendő egészségügyi eljárásait, a higiénia korszerű alkalmazását világította meg előttünk. S hogy lakáson belül maradjak, Szondy főorvos úr szavai nagyon megnyugtattak, amikor fiammal kapcsolatban különböző serdülőkori problémákat vetettem fel neki egy munkásakadémiai beszélgetésen.. Én ezt az utóbbit szintén lényeges vonásnak tartom! És a siker egyik forrásának! Vendégelőadóink, akiket Mo- nori Zoltán TIT-titkár segít ki hozzánk, nem kinyilatkoztatnak, hanem közvetlen modorban elbeszélgetnek velünk a megadott témáról. Vagyis bevonnak a játékba! ★ A szakszervezeti bizottság, számolva a gyár idényjellegével, helyesen a „holt szezon” idejére szervezte az első átfogó munkásakadémiai előadássorozatot. Így május végére, amikor indul a borsófeldolgozás, befejeződik a most félidőnél tartó ismeretgyűjtő munka. Mit ígér a hátralevő „szemeszter”? Dr. Lukács Lajostól Hatvan városi szerepkörének érvényesüléséről hallanak a résztvevők. Molnár Zoltán írószövetségi titkár a munkáshatalom és munkásművelődés összefüggéseiről beszélget velük. S igen sok dolgozó kérését \teljesítik a szervezők, amikor Galambos Magdolna főosztályvezető közreműködésével a vállalati bérgazdálkodás formáinak témakörét tűzték a következő hetek műsorára. Folytatás? Az elért eredmény kötelez. Ezzel számol a Hatvani Konzervgyár szak- szervezeti bizottsága is. Már most gyűjtik a terveket, javaslatokat, kéréseket, amelyek nyomán a jövő év munkásakadémiájának programját összeállítják. (moldvay) Bővített terjedelemben jelent meg megyénk folyóirata, a Hevesi Szemle, így adózva az ünnepi alkalomnak, felszabadulásunk 30. évfordulójának. Tematikusnak is mondható a gazdag anyagot, számos érdekes olvasnivalót kínáló szám, amelynek mottóját a költő szavaival jelöli meg a szerkesztő: „Egem és földem kincse mennyi! Gazdaságom csak számba venni egy élet nem elég.’’ S az ünnepi számban is csupán 80 oldal áll rendelkezésre ahhoz, hogy a szerzők visszapillantsanak az időbe, szemléljék a jelent és egy kicsit előre is figyelve gondoljanak a kiteljesedő holnapra is. Az Irodalom — Művészet rovatba» Farkas András Élni szeretnék című, több mint három évtizednyi időt átölelő poémája őszinte vallomás érzésekről, szenvedésekről, örömökről és gondokról. A Békét jöttem látni című összeállításban megyénk költői — Dobog Béla, Előd László, Juhász Ákos, Moldvay Győző és Forgács Károly más-más hangvétellel ragadják meg az élet egy- egy pillanatát. Kapor Elemér írását most is érdeklődéssel olvasta a recenzens, s bizonyára így lesz ezzel a hiteles történettel az olvasó is. Egy különös vadászat históriáját, II. Lajos király egri látogatását meséli el a szerző A világ legdrágább madara címmel, a tőle megszokott fordulatos szerkesztésben és ízes fogalmazásban. A II. világháború egy különös epizódját Erdélyi Lukács írja meg, Aki megállította a német hadsereget címmel. Boda Illés őrvezető, őrsparancsnoki beosztásban szigorúan ragaszkodott a szolgálati szabályzathoz, nem engedett be a laktanyába egy német alakulatot. Jó írás ugyan, bár felmerül az emberben: bárcsak így és sokszor megtörtént volna! Ezzel az írással zárja sorait az irodalmi rovat, amely bizony némi hiányzérzetet kelt az olvasóban. Kapor írása ugyan a maga nemében kitűnő, kedves és érdekes BaŐsz Ferenc CíiNimsio 1975. március ti. vásárim# XIX. — Pedig ha valamikor erre lehetőség volt, akkor most van itt az idő ... — Persze. Vár az újjáépítés ... Menjek építeni a Manci-hidat és naponta kapok egy tányér levest... — Egyelőre nem jut több — mondta Simó. — De kérem, beszéljen, mát tud Rózsiról? — Én beszéltem vele utoljára. Azt hiszem, csak tőlem búcsúzott el. Járt itt egy szekeres ember, valahonnan Csongrádból hozott lisztet, meg krumplit. Meglátta Rózsi lovát, meg akarta venni. Felkínálta érte az egész szekér krumplit,, de Rózsi nem adta. Aztán sokáig pusmogtak, majd Rózsi lekötötte a lovat a porolóról, odakötötte a csongrádi ember szekeréhez. Én éppen a kapában álltam. Odajött hozzám, megcsókolt, és felült a bakra ... — Ez mikor történt? — Egy héttel azután, hogy az oroszok bejöttek... — Addig hal lakott? Köt- vöséknél? — Azok az első napon kidobálták a rongyait a folyosóra. Lent aludt a pincében, a régi helyén ... — És senki sem engedte be a szobájába? :— Én hívtam — szólt közbe Simóné. — De azt mondta, hogy nem akar senkinek a terhére lenni... — Magának mit mondott? — fordult Erzsihez Simó. — Hogy javuljak meg — mosolyodott el a lány. — Nem mondta, hogy hová megy ? — Nem. Pedig kérdeztem. Azt mondta, hogy őt ne keresse senki. Elege volt Budapestből. Simó megkísérelte kerestetni Rózsit. De ebben az országos zűrzavarban, amikor a megjelenő újságok legnagyobb rovata, a ..Ki tud róla” címet viselte, amikor százezrek keresték rokonaikat, gyermekeiket, szüleiket, nem sok reménynyel kecsegtetett a vállalkozás. Simó két év múlva Csong- rádon tartott választási beszédet, mint a kommunista párt szónoka. Ekkor tett egy utolsó kísérletet, hogy Rózául, megtalálja. Az előre megírt beszédét már befejezte, de a szokásos utolsó mondatokat még nem mondta el. — Tulajdonképpen mindent elmondtam, de engedjék meg, hogy egy személyes élményemről is meséljek. Egy emberre emlékezem, akit 1945-ben Buda ostroma alatt ismertem meg. Borbás Rózáinak hívták. Ez a lány egy budai házban volt cselédlány és ezekben a napokban mindannyiunknak leckét adott emberségből, bátorságból és helytállásból. Akkor jöttem én rá, elvtársak, hogy mit jelent kommunistának lenni. Ez a lány, tőlem hallotta először Marx és Lenin nevét. A kommunizmusról csak any- nyit hallott, hogy valami borzalmas dolog volt 1919- ben. Ezt mesélték neki gazdái, méltóságos Eötvös úrék. Ez a lány, ennek ellenére úgy viselkedett, mintha évtizedek óta tudatos, tanult forradalmár lenne. Ngm kellett neki brosúra, szeminárium.. Mindig tudta, hogy mit kell tennie. Néha szembefordult. velem is .és most utólag kell elismernem, hogy neki volt igaza. Mindezeket azért mondtam el, hogy megkérjem önöket: ha valaki tudna valamit Borbás Rózáiról, aki állítólag egv csongrádi emberrel jött el Pestről, értesítsen. Ügy tudom, vannak itt újságírók is. Kérem, írják meg: keresem Borbás Rózáit... Simó hetekig várt, de nem kapott híradást. Rózsi eltűnt, soha senki logh Béni Gyöngyhúrú cite- ra című mesejátéka is — és mindkettő kapcsolódik is a megyéhez — mégis, témájuk mintha kilépne ebből az ünnepi számból, és más alkalmat kívánna a közlés számára. Ez a gondolat azért is felmerülhet, mert mai életünk szépprózai tükrözése bizony hiányzik az ünnepi számból. A Jelenünk rovat kárpótol mindenért, gazdag és változatos anyagot kínál. Gyurkó Géza Szabad vasárnap című riportja a magatartás mara- diságát vizsgálja, amikor a szabad idő kihasználásáról kérdezi az embereket. Suha Andor Iskola című, iróniába hajló írása egy nyugdíjas pártmunkás előtt tiszteleg sok szeretettel, amikor mai szemmel villantja fel a lelkes éveket, megmutatva azt is, mivé lettek napjainkban az egykori „prolesszor” tanítványai. Egy felmérés pozitív hatásait köti 'csokorba Pásztor Emil. A terjedelmes összeállítás kétségkívül tanulságos véleményeket tartalmaz, mégis megfogalmazódik néhány kérdés. A legfontosabb: miért nem az eredeti tanulmányt közölte a folyóirat? Mert bármennyire is érdekes egy tanulmány sajtóvisszhangja, az érdekelt főiskolai hallgatók véleményének összevetése, hasznosabb lett volna a műveltség fehér foltjait kutató felmérés tapasztalatait az olvasó elé tárni. A fáradhatatlan kutató, Sugár István izgalmas feladatra vállalkozott, amikor egykori bizalmas katonai és politikai iratok, levelek, újságcikkek alapján megírta az egri Dobó István Gyalogezred doni tragédiáját, nyomon követve mintegy százezer magyar katona pusztulásának útját. Ám ha a történész a dokumentumokat szembesítette volna a szemtanúk, a túlélők vallomásaival, még plasztikusabb lehetett volna ez a kétségkívül hasznos, lelkiismeretet ébresztő tanulmány. A múltba tekint a Hagyományok élete című rovat is, amelyben E. Nagy Sándor az >1945. március 15-én megjelent első népi demokratikus folyóirat, a Nemzedékek megjelenéséről és néhány számáról közöl tanulmányt. ■ Forradalmak a Mátra , alján című sorozatát folytatva és befejezve Sereg József a felszabadulásban újjáéledő Gyöngyös első szabad tavaszát, a politikai élet kialakulását mutatja be. Saiga Attila dr. Bonkáló Sándor nyelvész, műfordító, irodalomtörténész és kritikus szlovák kapcsolatairól írt tanulmányt. Grúz János A falusi szegénység mozgalmai a. Tanácsköztársaság bukása után című írásával jelentkezik a Hagyaték rovatban. Ugyanitt olvasható Szecska Károly Heves megyei sajtótörténet a felszabadulásról című dolgozata is. Hasznos emlékeztetők ezek! A Tudományos műhely új sorozatot indít az ünnepi számban. Lökös István vállalkozott arra, hogy a szembenézés és az összegezés igényével összeállítsa megyénk irodalmi kistükrét, így egészítve ki irodalmi örökségünk ismereteit. Döbbenten olvassuk Cs. Varga Istvánnak Németh Lászlóról szóló tanulmányát, amelyet még akkor vetett papírra, amikor nagy írónk még élt Bakos József felszabadulás utáni nyelvhasználatunk néhány kérdéséről ír hosszabb tanulmányt. Gyakorlatias szemmel, példákkal illusztrálva kíséri figyelemmel a hyelv jellemző változásait. A nemzetközi kooperáció és a licence a megye iparában címmel Kócza Imre számol be sokéves tapasztalatairól. Z akupszky László Népművészet és népzene Mátraszentimrén címmel hozza közel a kétnyelvű népköltészetet. A gazdag tartalommal jelentkező /márciusi szám színvonalát a 75. ..éves születésnapját ünneplő Barcsay Jenő művei emelik. (márkusz) nem hallott róla többé... Harminc esztendő telt el. A ház, amelyről e történetben szó volt, ma is ott áll a budai Duna-parton. A háború sebeit már régen begyógyították rajta. Lakói részben kicserélődtek, meghaltak, megöregedtek. Emlékeik megfakultak, bár ezekben a napokban sok szó esett arról a borzalmas két hónapról... Magasan az újjáépített Vár felett, hatalmas utas- szállító gép úszott a tavaszi égen. Ezalatt jól öltözött emberek sétálgattak a Duna- parton. Egy magas házra mutatva egy apa így mesélt a fiának: — Itt valaha egy másik ház állt. Az ostrom alatt robbant fel. A németek ide tolattak egy lőszerekkel megrakott vagont. Számomra különösen izgalmas, hogy ez a szerelvény előtte napokig a mi házunk előtt állt.' — És miért nem mond- , tatok meg nekik, hogy vigyék lakatlan területre? — kérdezte a fiú. Az apa lemondóan legyintett: — Soha nem fogod megérteni azokat az évekét. . Ezalatt Keller Györgyné, született Kocsis Erzsébet éppen a lányának kevert le egy hatalmas pofont: — Majd adok éh neked házibulit. Itthon maradsz és tanulsz, örülj, hogy te már tanulhatsz. Ha én a te helyzetedben lettem volna ... A ssuxoä, tizenhét eves. hosszú hajú lány közbevágott: — Nem unod még ezt a szöveget?, .. Hát mit gondolsz te rólunk? Azt hiszed, még mindig az a világ van, mint a te idődben, hogy egy lányt szita alatt kell tartani? Ezalatt dr. Fábry Elemér érdemes orvos, most már nyugdíjasként tudományos szakdolgozatot írt a kóros elhízás megakadályozásáról. — Egyre több lehetőségünk van az emberi élet meghosszabbítására — magyarázta a feleségének. — És, erre mit tesznek az emberek? Betegre eszik magukat, teletömik? a bendőjü- ■ két nehéz zsíros ételekkel, szinte zabáinak ... Bocsánat a durva kifejezésért... — Mit mondtál, szívem? — emelte fei a fejét az asz- 6zony... — Semmit — hajolt kéziratai fölé az orvos. Ezalatt Tószegi Kálmán, aki 1957-ben belügyminiszteri engedéllyel változtatta meg nevét, oldalkocsic motorkerékpárját szerelte. 1952- ig fogságban volt, aztán Sztálinvárosban dolgozott. Itt tanulta ki a gépkocsiszerelést és -vezetést. 1957. óta teherautó-sofőrként dolgozott a fővárosban. Megnősült, van egy kislánya, akit Krisztinának nevezett el. Két év múlva megy nyugdíjba, Krisztina pedig az idén érettségizik. Azt ígérte neki, hogy érettségi után elviszi a jugoszláv tengerpartra. Hát ezéírt kell a motor •... iFolytatjuk^
